Az iskolai munka miatt ne legyen panasz, – Isten cselekedeteink szerint ítél meg bennünket, – a kanonok panasza, hogy nem köszöntötték, – Diomede szentelésének az ügye, – a restaurálási gondok, – a kölcsönös kisegítések.
„P. Castiglia (Gio. Garzia) atyának, a piaristák gondnokának – Frascati.
Gondja legyen arra, hogy minden igyekezettel végezzék az iskolai munkát és netán Sig. Card. Detti érdeklődne az iskolák felől, hadd lássa, a mesterek tudják, hogy mi a kötelességük. – Ha Magnont nem fizetik, nem fog maradni, az Úr, aki látja az emberi szíveket, mindenkinek megfizet cselekedetei szerint. – Ami pedig a kanonok ügyét illeti, aki amiatt panaszkodott, hogy nem köszöntik, tegye szóvá, hogy a mieinkek mindenkit köszöntsenek, de ebből nem kell nagy dolgot csinálni, tetszését keresve az embereknek, szolgáljanak a mieinkek hűségesen az Istennek és beszéljenek mások, amit akarnak.
Ami pedig fr. Diomede szentelését illeti, egyelőre erről ne beszéljünk, mert nincs rá idő, ha majd időszerű lesz, akkor majd szó lehet a Brévéről. – Ami pedig a Rosolini-féle házat illeti, én azt hiszem, hogy még három hónap múlva is csak ebben a helyzetben leszünk, ami pedig a szomszédos házat illeti, megmondhatja nekik, hogy amennyiben az övék marad, minden restaurálás a feladatuk lesz. – Ha valamelyik fratelló jönne az olajjal, tudnánk küldeni tömjént és mivelhogy más írnivalóm nincs, kérem az Urat, hogy áldjon meg bennünket. Amen. – Róma, 1626. márc. 31.”
A frascatii ház – a levelek bizonysága szerint – mindig nagy gondot okozott Szent Kalazanciusnak. A konfraternitás, az iskolák, másoknak beavatkozása a mi ügyeinkbe, a szó szoros értelmében, Frascatiban nem volt a Szerzetnek saját háza, mindezek a hiányok, bajok, elintézetlen dolgok állandóan gondterhelté tették a Szent Rendalapító napjait. – Várják a kardinális látogatását, – a húsvéti gyertya előkészítése, – Szent Kalazancius fogadalmának teljesítése felépülése után. A súlyos betegség idejére Rómába rendelte P. Grazianit, minden eshetőségre gondolva, őt szemelte ki utódjának, mint Vikárius Generálist. – A legelső életrajzírók nem egyeznek abban, hogy Szent Kalazancius fogadalma értelmében melyik templomot akarja a Szent Szűz tiszteletére szenteltetni, azt-e, amelyiket Frascatiban szándékoztak felépítettni, vagy a nápolyit-e?
„P. Castiglia (Gio. Garzia) atyának, a piaristák gondnokának, – Frascati.
Olvastam Atyaságod levelét, valamint Sig. Aristotelet is és ami a Bréve záradékát illeti, utána érdeklődtünk, azt mondják, hogy a Brévék szokásos záradéka ez és a préjudikálás elve csak a helyek precedenciájában érvényesül, de az ősi helyekkel szemben nincs helye a prejudikálásnak, egyebekben pedig nincs igazuk a többi társulatoknak. Mindenre kiterjedő igyekezettel tárgyaltunk meg mindent Mons. Cesarinivel, hogy újra előálhasson az ajánlással és még ezenkívül, minden szükséges eljárást szorgalmasan elrendezünk. Szeretném, ha a Sig. Vicario is teljes ügybuzgósággal járna el a kedélyek megnyugtatásában, amint eddig is tette, legalább is úgy intézkedjék, hogy amikor majd a kardinális úr oda érkezik, arra mindent szépen, nyugodtan elrendezzenek. Addig is mondja meg Sig. Aristotelenek, ne aggódjék, a Társulatot nem érte semmi igazságtalanság.
Örömmel veszem, ha a kardinális úr odaérkezésére fr. Lukács készül valamivel, ha majd elküldi ide hozzánk, átnézzük, hogy úgy kerülhessenek a nyilvánosság elé, hogy azokban semmi hiba ne legyen. Küldök Michele útján húsvéti gyertyát és tömjént, hogy abból elkészíthessék az öt tömjéngerezdet és ha el nem felejtem, holnap kiadom a rendelkezést, hogy a Szűz Anya oltárára készítsenek hat gyertyát hálaadásul az ő közbenjárására, hogy a mindenkor áldott Isten irgalmasságot gyakorolt velem, fel tudok már kelni a betegágyból és hiszem, hogy egyre jobban javul az állapotom és mivelhogy más írnivalóm nincs, kérem az Istent, hogy áldjon meg bennünket. – Róma, 1626. ápr. 1.
Nem figyelmeztetem már többé a Rosolini-féle házzal kapcsolatban a javítási munkálatokra, mert biztosra veszem, hogy a húsvét éppenúgy fog elmúlni mint a karácsony.”
Béke a hadviselő felek között, – a konfraternitás ügyében Olimpia asszonyság is szerepet vállal, – a javítási munkálatokkal kapcsolatban már mindent elmondott Szent Kalazancius az eddigiekben, – Fr. Diomede szentelése körüli tervek.
Hogy levelem jól kezdődjék, egy jó híradást közlök önnel, tegnap terjedt el, amikor a kardinálisok kijöttek a tanácsülésből és széltében, hosszában erről beszélnek egész Rómában, hogy megvan a béke és a határozatokat tudomására hozták a mi Urunknak, a Pápának, hamarosan meg fogjuk tudni, hogy mit tartalmaznak, legyen ezért áldott az Úr mindörökké és mondjunk Neki hálát, köszönetet.
Ami pedig a Konfraternitásnak, a Társulatnak az ügyét illeti, Olimpia asszonyság megígérte, hogy utólag is jóindulattal fogja ajánlani Detti kardinális Úrnak, akivel már más alkalommal is tárgyalt. Mons. Cesarini is megtett mindent az ügy érdekében, nincs miért nyugtalankodniuk.
Ami pedig a házcserét illeti, efelől nem akarok többet írni, de azt igenis kell, hogy tudják, hogy az én végső akaratom és értesítsen engem arról, hogy mennyire vannak és remélhető-e, hogy a noviciátus szőlőlugasához kapunk-e oszlopokat, ahogyan fr. Michele útján üzentem ezt? – Ami pedig fr. Diomede szentelését illeti, ha majd betölti a megkívánt életkort, amikor majd meglesz a törvényes idő, akkor majd szó lehet egy Bréve kieszközöléséről és a szentelés megtörténhetik a három egymásutáni ünnepnapon, értesítsen engem arról a Rosolini ház melletti kis házacsáról is, hogy mi is a helyzet azzal? – Más írnivalóm nem lévén, kérem az Urat, hogy áldjon meg bennünket. Amen. – Róma, 1626. ápr. 4.”
Az állandó házprobléma.
„P. Castiglia (Gio. Garzia) atyának, a piaristák gondnokának, – Frascati.
Alig, hogy az előző levelemet elküldtem egy frascatii ember útján, hozta a posta az ottanit, amelyben arról számol be nekem, hogy azt a kis házacskát 30 scudiért akarják bérbeadni, Atyaságod most változtasson lakást, költözködjenek minél előbb, ahogyan saját maga is írja, azután majd elrendeződnek a dolgok és nézzen utána, hogy az udvaron vagy a kertben van-e egy kis férőhely, ahol lehetne egy kis fészert felállítani a „somarellók” részére, ahogyan az ott szokásban van, divik, természetesen, ha nem kerül sokba, azt is tudakolja meg, hogy eladás esetében mennyibe kerülne, de legjobb semmit sem szólni, hogy azután Rosolini nevében történt felbecsülésre meg lehessen szerezni, mivelhogy megvan az egyetértés közöttük egy firenzei aranyat is, köszöntse nevemben Sig. Don. Gio. Angelot, akit igen nagyra becsülök, kívánok neki jó egészséget. Más írnivalóm nem lévén, kérem az Urat, hogy áldjon meg bennünket. Amen. – Róma, 1626. ápr. 4.”
A frascatii lakásgondok, – kik járnak a mi iskoláinkba és kik nem? – Isten iránti szeretetből végezzük a munkát, – a templomépítés terve, gondolata, – a szomszédos kis ház megvétele körüli gondok. - - Sig. Aristotelenek hitelt adhatunk, – minden igyekezettel lássák el az iskolai dolgokat.
„P.Castiglia (Gio. Garzia) atyának, a piaristák gondnokának – Frascati.
Látom, hogy Atyaságod mi mindenről ír, ami pedig a házcserét illeti, már régen megtehették volna, mivelhogy ott évi 225 scudit fizettünk, a másikban pedig három éve nem fizettünk semmit és ha Atyaságod is jól meggondolta volna ezt a dolgot, akkor nem kellett volna annyit cserélgetni a lakást és amiként Sig. Oratio Ottaviani mondogatja, hogy egyesek nem akarják fiaikat a mi iskolánkba küldeni, a mi iskolánk azok számára van, akik hozzánk akarnak járni, mi azokat akarjuk tanítani és ha majd a város lakossága azt látja, hogy három éven át semmit se fizettünk a házért, akkor majd ők is hasonlóképpen fognak gondolkozni, nem fognak adni nekünk semmit sem, mi Isten iránti szeretetből tanítunk, tőle várjuk munkánk bőséges jutalmazását, tegyünk meg mindent a legjobb tehetségünk szerint, iparkodjunk mindenkinek mindenben eleget tenni, ami csak előfordul.
Ami pedig a templomépítést illeti, meg kell fontolnunk, melyik hely lesz arra a legalkalmasabb, ahol a polgári lakosság házaival nem leszünk körülvéve, hol leszünk legjobban elszigetelve, hogy a szerzetesek dolgait se ne lássák, se ne figyeljék a világiak és én jelenleg nem emlékszem elszigeteltebb helyre, nem tudnék mást ajánlani, mint Sig. Rosoliniét és ha én egészséges volnék és el tudnék menni oda, hogy lássam a többi számításba jöhető helyeket is, amelyek nem esnek ettől távol, mert a távolabb fekvők nem felelnének meg a mi Intézményünk céljainak és az említett ház mellett van elég tágas, férő hely, nemcsak a ház előtti területet nézve, hanem az egyik oldal felőli részen is, mindezt most innét a távolból írom, de azt gondolom, hogy az érveléseimet sokan helyesnek találják.
Ami pedig a szomszédos kis házacskát illeti, ne okozzon különösebb gondot, mivel idővel majd megtaláljuk a megoldást ezzel kapcsolatban is, ha Sig. Rosolini meg akarja azt vásárolni, a tulajdonos kénytelen lesz neki engedni a becsértéken, ha súlyos feltételeket szab, akkor a dolgot egyelőre hagyjuk annyiban.
Ami pedig Sig. Aristotele elszámolását illeti, arra nincs semmi szükség, hiszen sokkal nagyobb dolgokban is hitelt kell adnunk az ő szavaira.
Csak örülni tudok annak, ha azzal az igyekezettel végzik az iskolai teendőket, amellyel azt végezni kell, „...út qui ex adverso sunt vereantur nihil habentes dicere de nobis, quod verum sit iuxta illorum emulationem”, de a mi mindennapi munkálkodásunkban és szorgalmunkban a legfőbb indító ok az legyen, hogy Istennek tetszésére legyen és ezt szorgalmazza is, hogy abban a házban mindenki úgy munkálkodjék és mivelhogy jelenleg más nem jut az eszembe, kérem az Urat, hogy áldjon meg bennünket. Amen. – Róma, 1626. ápr. 6.
Szorgalmasan intézze, hogy a Rosolini féle házban minden szükségnek látszó munkálatot, átalakítást végezzenek el.”
A házcserének az előnyei, – a vízellátás biztosítva van, – a papi kisegítés, – a búcsúelnyerés kiterjesztve a frascatii hét templomra, – valami szerencsétlenség érte Matteo Paolettit, akiről már a 29. és a 184. levélben is olvastunk.
„P. Castiglia (Gio. Garzia) atyának, a piaristák gondnokának, – Frascati.
Mindaddig, míg alkalmas helyet nem készítenek, ahol elhelyezhetik a Szentséges Szűz Anya Mária képét, ahogyan Atyaságod írja, addig tartsák ott, ahol jelenleg is van és itt az idő, fizetni kell a lakbért is, még ma beszélni fogok Sig. Laertioval, aki tiltakozással fog élni, hogy ennek alapján elhagyhassuk Ambrosio úr házát, és ne minket érintsen továbbra is a házbérleti dolog, iparkodjék tehát Atyaságod minden igyekezettel eljárni a kérdésben és minél előbb örvendeztessen meg azzal a híradással, hogy megtörtént a házcsere és ha majd személyesen ott leszek, akkor majd lehet tárgyalni egyéb dolgokról is. – Ami pedig a vízellátást illeti, azonnal megkapta a levelet, de az ő állása olyan, hogy nem sok segély várható tőle, főként, ha az ünnepek elteltével Bassanoba megy, éppen ezért az volna a legjobb, ha Sig. Aristotele egy értékjegyzéket küldene és amint majd látogatni kezdem a házakat, egyesekkel megnézetem a képeket.
Megjelent egy Bréve, amely a frascatii 7 templom számára teljes búcsút engedélyez a Társulat tagjainak, a fratellók és a nővérek számára és mindazoknak, akik résztvesznek a körmenetben, Sig. Card. Detti írta alá és még ma 50 példányban nyomtatják ki a teljes búcsút, hogy ott kifüggeszthessék és megküldhessék a szomszédos falvakba is. – Ami pedig a fr. Arcangelot illeti, nem hiszem, hogy el tud menni oda, nagyon sajnálom a szerencsétlenül járt Matteo Paolettit, bár úgy lenne, hogy az Úr kegyelmi állapotban találta őt, aminek szent áldása legyen mindnyájunkkal. – Róma, 1626. ápr. 8.”
Szent Kalazancius nagyon örül annak, hogy a búcsúkörmeneteket nagy egyszerűséggel és áhítatosan végezték. – Kéri a frascatii házbelieket, hogy a templomtervet készítő Sig. Mario Arconiot nagy szívélyességgel fogadják.
„P. Castiglia (Gio. Garzia) atyának, a piaristák gondnokának – Frascati.
Nagy vigasztalásomra volt, amit a körmenettel kapcsolatban írt, amikor a hét templomot látogatták, hogy milyen áhítatos buzgósággal végezték, szeretném, ha ebből azt tanulnák meg, hogy az Úr szolgálatát és a Szentséges Szűz Anya tiszteletét is mindig ilyen egyszerűséggel végeznék, elhagyva mindazt, ami az emberi hiúságnak kedvez, akik többre becsülik, jobban élvezik a zenét, a muzsikát és egyéb leleményességeket, mint az igazi buzgó ájtatosságot.
Oda érkezik majd Sig. Mario Arconio, hogy megtervezze a templomnak és az Oratóriumnak a tervrajzát és hogy lássa hol lenne a legalkalmasabb hely erre, legyenek rajta, vigyázzanak, hogy minden lehetséges szívélyességgel fogadják, mivel Szerzetünk iránti szeretete, kedvessége sokkal többet érdemel, mint amennyiben mi tudjuk részesíteni, éjszakára ott marad, gondja legyen arra, hogy jó fekvőhelyet készítsenek neki és mivelhogy más írnivalóm nincs, kérem az Urat, hogy áldjon meg bennünket. – Róma, 1626. ápr. 14.”
A lakáskérdésben és a templomépítésben kifejezett akarata Szent Kalazanciusnak, – vigyázzanak mert vannak, akik nagyon figyelik az iskolai munkát, az Újmisés P. Glicerio.
„P. Castiglia (Gio. Garzia) atyának, a piaristák gondnokának, – Frascati.
Mivelhogy többször is kifejezésre juttattam akaratomat, hogy nekünk a Rosolini féle házban kell laknunk, mert az van a legjobban elszigetelve és legközelebb van a városhoz, amin valami kevés átalakítani való dolog volt, Atyaságodnak végre kellett volna hajtani az én elgondolásomat és meg kellett volna mondania Sig. Mario Arconionak, hogy az én utasításom volt, hogy annak a helynek a figyelembevételével készítse el a tervrajzot, most pedig arra kérem önt, hogy – akár tudok beszélni az ottani emberekkel, akár nem, beszéljen velük az építkezésről, mert azok Atyaságodnak egy szavára hivatkoznak, mintha én már beszéltem volna erről a dologról, és még ha nem javították volna ki a falrepedéseket, akkor engem értesítsen, akkor küldök oda valakit, mert már ennyi idő óta ugyancsak megkímélhettek volna engem annyi gyötrődéstől, arról is értesítsen, hogy azt a szomszédos kis házacskát mennyire becsüli valamelyik kőmíves jóbarátunk?
Gondja legyen arra, hogy az iskolai dolgok jól menjenek, mivelhogy ott van Magnone, akik minden kis hibát súlyos dolognak minősítenek. – Ami pedig P. Glicerio újmiséjét illeti, Ascanio úr majd megmondja önnek, hogy Atyjával teljes egyetértésben történt így a dolog, lássa hogy mennyire távol áll a hiúságtól, amire ott felkészültek, hogy nagy ünnepélyességet rendezzenek és valójában így illik az Isten szolgáihoz, nem mondom, hogy ezáltal halálos bűnt kerüljünk el, de hogy elkerüljünk még egy bocsánatos bűnt is, minden alkalmat ki kell küszöbölni, majd haza engedem egy ünnepnapra és akkor majd az asszonyok is meghallgathatják az ő miséjét. – Az Úr áldjon meg bennünket. Amen. – Róma, 1626. ápr. 16.”
Szokatlanul szigorú hang a levélben és határozott utasítások, intézkedések. Hogy ki akar küszöbölni Szent Atyánk minden veszedelmes lehetőséget, ami valamiképpen is csak árthatna a szerzetesi lelkületnek. Szent Atyánk aszketikája szigorú, meredek útakon jár, de csak így lesz naggyá a lélek az Isten országa számára Kalazancius iskolájában. Az átlag lelkek nem bírták, sokan lemaradtak, de a hősök hűségesen követték és nem keresték az egyéni utakat...a könnyítéseket...akkor kezdődik az ellazulás, amikor felmentések, enyhítések, könnyítések tarkítják az eredeti eszménynek nemesveretű előírásait...
A frascatiak kellemetlenkedése, ugyanakkor Nápoly meg akarja nyitni kapuit a piaristák előtt.
„P. Castiglia (Gio. Garzia) piarista atyának – Frascati.
Az elmúlt napokban itt járt nálam öt vagy hat frascatii ember, beszélni akartak velem az Ambrosio Parente féle ház ügyében, akik igen leszólták a Rosolini féle házat, megmondottam nekik, hogy nem kívántam sem 200, sem 300 scudit a Várostól, mivelhogy nem akarok állandóan abban a nyugtalanságban élni, hogy tudom-e fizetni a kamatokat annyi hitelezőnek, nem vásároltuk meg Ambrosio Parente házát, felajánlottak egy szabad házat az iskola számára, de semmiképpen sem akarták, hogy ott lakjunk, látván ezt a nagy megosztottságot az egyéni érdekekből kifolyólag, azt mondottam nekik, hogy én mindenkinek a javára akarok lenni, én mindenkit szolgálni akarok és még azt is megmondtam nekik, különösképpen Sig. Gio. Battista Sciadoninak, hogy a Frascatiban fáradó rendtársakkal iskolát nyithatunk Nápolyban, ahova Belmonte őrgróf igen nagy kéréssel hív bennünket, aki házat ajánl fel templommal és kertel, ugyanazzal a jóakarattal fogadta a dolgot a bíboros érsek mi Urunknak, a pápának kifejezett óhajára és mi mégis maradni akarunk Frascatiban annyi egyenetlenkedés és viszály közepett is. Imádkozni fogunk és ott is imádkozzanak és az Úr áldjon meg bennünket. Amen. - - Róma, 1626. ápr. 28.”
Ebben a levélben van szó legelőször a kilátásba helyezett nápolyi alapításról, ahova nemsokára Szent Kalazancius személyesen megy el, hogy megalapítsa a nápolyi piarista iskolát.
A frascatii ház sorsa és az Ambrosio-féle ház megvásárlásának a problémája, a körmeneteken való megjelenés.
„P. Castiglia (Gio. Garzia) atyának, a piaristák gondnokának, – Frascati.
A tegnapi levelemben fejtettem ki véleményemet az iskolát illetőleg, hacsak a Város meg nem vásárolja és ingyen át nem adja nekünk az Ambrosio-féle házat, akkor nem hiszem, hogy ott tudunk maradni, mivelhogy néhány embernek, az egyéni érdek alapján, az az elgondolás mindenképpen, hogy mi maradjunk meg az említett házban az ő érdekeik figyelembevételével, az ő érdekeikre való tekintettel, de ők nem törődtek azzal a sok kellemetlenséggel, amit nekünk ott el kell tűrnünk, viselnünk öt vagy hat éven keresztül, mindezt így megmondtam Sig. Gio. Battista Sciadoninak és így akarok cselekedni.
Ami pedig a körmeneteken való megjelenést illeti az iskolás gyermekekkel, mivelhogy már szokásban van, nem lehet most már kitérni mindaddig, míg csak valami megoldást nem találunk és aki Rómában nem megy körmenetre, annak Rómán kívül sem kellene azon részt vennie, de majd idővel találunk erre is megoldást és mivelhogy más írnivalóm nincs, kérem az Urat, hogy áldjon meg bennünket. Amen. – Róma, 1626. ápr. 29.”
1630-ban jelent meg egy pápai Bréve, amely mentesíti a piaristákat bárminemű körmeneten való megjelenéstől.
„P. Castiglia (Gio. Garzia) atyának, a piaristák gondnoka. – Frascati.
Oda érkezik a San Pantaleo-beli noviciusok mestere hét vagy nyolc növendékkel. Atyaságod bocsásson rendelkezésünkre néhány szobát, ahol megpihenhetnek és szolgálja őket minden igyekezettel mindabban, amire csak szükségük van és mivelhogy biztos vagyok abban, hogy a szeretetszolgálatban nem lesz hiány az ön részéről, azért nem is írok többet. – Az Úr áldjon meg bennünket az Ő szent áldásával. – Róma, 1626. máj. 2.”
Az előző levélben közöltek megismétlése néhány sorban.
„P. Castiglia (Gio. Garzia) atyának, a piaristák gondnoka. – Frascati.
Úgy tudom, hogy a legközelebbi szerdán oda érkezik a S. Paolo noviciusainak a mestere hét vagy nyolc noviciussal az én levelemmel, csak a késő délutáni órákig maradnak ott és amint mondják, még az nap visszatérnek Rómába, egy vagy két szobát kérnek, ahol egy kissé megpihenhetnek és elfogyaszthatják a magukkal hozott ennivalókat, amiért is Atyaságod szeretetteljes szívélyességgel fogadja őket, azok az atyák megérdemelnek minden szíves szolgálatot és figyelmességet és mivelhogy más írnivalóm nincs, kérem az Urat, hogy áldjon meg bennünket. – Róma, 1626. máj. 2.”
Szent Kalazanius nagyon sajnálja, hogy nem tudott beszélni – a portás ügyetlesége folytán – a frascatii kormányzó helynökével az iskolás gyerekek ügyében, – a lassan gyógyuló lábbaj, – az ünnepségre gyónással, áldozással készüljenek a tanulók is, – a házkörüli iparosmunkák, – szorgos vigyázattal, körültekintéssel legyenek az iskolai dolgokban, – a spanyolországi javadalmak.
„P. Castiglia (Gio. Garzia) atyának, a piaristák gondnoka, – Frascati.
Nagyon sajnálom, hogy a mons. háznagy helyettese itt volt az iskolában, én nem tudtam vele beszélni, pedig nagyon szerettem volna vele néhány szót váltani abban az ügyben, hogy a frascatii ifjúságot kiemeljük a tétlenkedésből és a folytonos játékhajhászásból, ahogyan ezt megtettük azokban az első években, amikor még nem volt más iskola Frascatiban, csak a mienk, de remélem, hogy az Úr hamarosan visszaadja egészségemet és majd otthonában kereshetem fel őt, kapusunk ügyetlenkedte el a dolgot, mert ha nincs ilyen ügyetlen ember a portán, akkor fel szoktam hívatni magamhoz azt, aki beszélni akar velem, ha valakinek az érkezéséről a portás jelentést tett nekem, azt gondolom, hogy a délelőtt folyamán felkelhetek majd az ágyból, hogy misét hallgathassak az Oratóriumban és nem tudnak már a végére járni ennek a kis lábdaganatnak az orvosok, ami a jobb térdemben van és aggódom, hogy még mindig eltarthat, mert három hónapja, hogy próbálkoznak vele, és nem értek el semmi eredményt sem, pedig mindent megpróbáltak, legyen mindez Istennek nagyobb dicsőségére.
Legyen rajta, hogy buzgósággal, nagy áhítattal készüljenek az ünnepre és azok az iskolás gyermekek, akik már áldoztak, azok most áldozzanak meg, a kicsinyek pedig végezzenek szentgyónást, remélem, hogy így is lesz és kiadom a rendelkezést, hogy bocsássák rendelkezésére az itt található, szükséges szerszámokat, hogy ott elvégezhesse mindazokat a munkálatokat, amelyek a ház szempontjából szükségesnek látszanak.
Remélem, hogy a latinosok iskolája jól megy, természetesen, ha a tanítók minden igyekezettel látják el a munkájukat, amit el is várunk tőlük, vannak elegen, még sokkal több növendékkel is el tudnának foglalkozni, gondolom, hogy hasonlóképpen minden rendben van az írási és a számolási iskolákban is, semmi más kívánni valóm nincs, csak az, hogy Atyaságod minden igyekezettel azon legyen, hogy minél gyakrabban látogassa az iskolákat és hogy az iskolások ne maradozzanak el a tanításról, csak akkor remélhető a jó eredmény.
Levelet kaptam földijétől, egy segoviai kanonoktól, aki írásában beszámol arról, hogy milyen kevés a jövedelme a javadalomból, éppen csak, hogy elég a rokongyermekekkel kapcsolatos kiadások fedezésére, arról nem ír, hogy a gyermek olyan korban van-e, hogy már kaphat-e javadalmat, de aligha, mert azt írja róla, hogy most tanulja a deklinálást és a konjugálást, egyébként itt küldöm a levelet, hogy válaszolhasson rá, amit majd én el fogok küldeni a posta útján és mivelhogy más írnivalóm nincs, kérem az Urat, hogy áldjon meg bennünket. Amen. – Róma, 1626. máj. 3.”
A címzett, P. Antonio M. Vitali, mint felszentelt pap lépett be a piarista rendbe 1622-ben. 1626-ban elöljáró volt Narniban, majd különböző házakban és állásokban szolgálta a Szerzetet, az 1642- 1646-os zavaros években nem valami dicséretes volt magatartása a Szent Rendalapítóval szemben. Frascatiban halt meg 1646. okt. 16-án. – P. Picanyol úgy véli, hogy a levelezések első kötetében a narnii elöljáróhoz írt levelek már nem mind szólnak P. Vitalinak, hanem a közben ottani elöljárónak kinevezett P. Cheribininak
„P. Antonio M. narnii elöljárónak.
Sig. Antonio, a mi gyógyszerészünk küldi önnek ezt a két lezárt levelet, hogy ha majd Norciába megy, szíveskedjék a címzettnek saját kezéhez eljuttatni és majd a választ is vegye át, az említett Sig. Antonio nagy bizalommal várja a megbízatásban való szorgos eljárást, annál is inkább, mert ez az első ügy, amelyet önre bízok, magam is nagyon örülni fogok annak, ha megfelel a bizalomnak, amint ős is reméli ezt és az Úr áldjon meg bennünket. Amen. – Róma, 1626. máj. 6.”
Már – már arra az elhatározásra jut Szent Kalazancius, hogy a véget nem érő kellemetlenségek miatt feladja Frascatit és inkább vállal egy másik alapítást, ahova annyi sürgetéssel hívják (Nápoly), – a frascatii ügyhallgató és fr. Luca elleni kifogások: miben részrehajló? – hogyan látja Szent Kalazancius a frascatii házkérdés megoldását? – a gyógyszerész kérése.-
„P. Castiglia (Gio. Garzia) atyának, a piaristák gondnoka, – Frascati.
Látom hogy mi mindenről ír, a tanács határozata nem hozott számomra meglepetést, annál nagyobb szabadsággal mehetünk oda, ahova annyi sürgetéssel és olyan nagytekintélyű személyek hívnak bennünket. Én a legteljesebben azt határoztam, hogy nem vállalom továbbra is az Ambrosio Parente háza miatt a hitelezők fizetését, elég volt a kínlódás öt-hat éven keresztül.
Nem találkoztam még a frascatii ügyhallgatóval, mert a jelenlegi lábbajom akadályoz abban, hogy elmenjek és felkeressem, szerfölött sajnálom, hogy rosszul, helytelenül informálták őt fr. Lucat illetőleg, mintha részrehajló lenne az iskolában egyes növendékekkel szemben, neki egyformán kell tanítania mindenkit, amennyiben lehetséges, Atyaságod részletesebben informáljon engem, hogy miben is áll az a kifogásolt részrehajlás és hogy szükségesnek látja-e hogy elhelyezzük azt a fratellót?
Sig. Aristotele nagyon jól mondotta, hogy én nem kívánom a 200 scudit, hanem egyedül azt kérem, hogy a tanács bocsásson egy házat rendelkezésünkre, ahol nyugodtan meglakhatnak a mieinkek és végezhetik a tanítást, legyen ott, ahol nekik tetszik, nekem teljesen mindegy, a ház legyen mindig az ő tulajdonjogukban, jelképes ellenszolgáltatásként kiszabhatnak ránk egy font gyertyát, vagy más hasonló dolgot és elévülés esetében őket illesse meg, hogy ilyenformán megszabadulhassunk attól a sok zaklatástól, amit eddig el kellett viselnünk a hitelezők részéről, akik magas kamatokat követelnek a ház miatt, Isten bocsássa meg mindazoknak, akik az okai voltak minennek.
Antonio gyógyszerész úr emlékezteti önt arra, hogy ne feledkezzék meg a rózsákról való gondoskodásról azon az áron, ahogyan megy, és annyit, amennyit csak tud beszerezni, még pedig minél előbb és írjon neki ebben az ügyben hogy mit végzett. – Az Úr áldjon meg bennünket. Amen. – Róma, 1626. máj. 6.
Mikor már készen voltam ezzel a levéllel, amikor a posta érkezett, a Sig. Vicario levelét el fogom küldeni Ternibe és szívesen hallgatom meg a helytartó véleményét, hogy annál szabadabban beszélhessek mindenről a háznaggyal és megnyerhessük engedélyét, mivelhogy Frascatiban annyi az egyenetlenkedés, széthúzás a polgárok között, hogy sohasem tudunk ott valami jót tenni. Az Úr áldjon meg és világosítson fel bennünket. Amen. – Róma, 1626.máj. 6.”
Miről beszéltek a Sig. Auditor és Szent Kalazancius? – Mit javall P. Garzianak? – Milyen címen akarja feladni a Parente-féle házat? A kiujuló fájdalom.
„P Castiglia (Gio. Garzia) atyának, a piaristák gondnoka. – Frascati.
Itt járt nálam az ügyhallgató úr, beszélgettünk a dologról, aki annyi megértéssel van irántunk és más szerzetek iránt is, ami szinte csodálatba ejt, elmondtam neki, miután elmondta nekem, hogy mi történt a tanácsban, én sosem akartam, sose kívántam, hogy a tanács adjon nekem 100 vagy 200 vagy nagyobb összegű scudit, egyedül, amit én kívánok, az csak az, hogy a tanács adjon nekünk egy házat, ahol meglakhatunk és végezhetjük iskolai munkánkat anélkül, hogy mindig a fizetésekre kelljen gondolnunk, amit, ha nem kapunk meg, elhatároztam hogy Nápolyba költözködünk, ahol majd nem leszünk kitéve annyi ilyenféle kellemetlenkedéseknek, azt válaszolta nekem, hogy írjak Atyaságodnak, hogy fejezze be a ház, az iskola és a kápolna elcserélését, a többit pedig bízzuk rá, mindezeket Atyaságod tehát hajtsa végre minél előbb és a lehető legjobban és ugyanakkor nyújtson be egy tiltakozást, amit Sig. Laertio nem akar megtenni, jól lehet, hogy én már néhány nappal ezelőtt üzentem neki ebben az ügyben, szolgája, Reverante útján, a tiltakozás tartalmazza azt, hogy figyelembevéve, hogy Sig. Ambrosio Parente nem tartotta meg a következőket amit: – az eladási jegyzőkönyvben ígért meg, mi, – a záradékban adott felhatalmazás alapján – lemondunk a házról és nem követeljük ezután, hogy fizessék a házra betáblázott terheket és kamatokat, és ezt hivatalos írásban mutassa be a Sig. Vicarionak és erről jegyzőkönyvet készíttet, és mindent a lehető legjobban intézzen el és majd meglátjuk, hogy mit fog tenni a Sig. Auditor, aki hallani sem akar arról, hogy mi Frascatiból elköltözzünk. – Az Úr áldjon meg bennünket. Amen. – Ma délután annyira kiújult a fájdalom, éppen úgy érzem magam mint akkor, amikor kezdődött a betegség, imádkozzanak értem. – Róma, 1626. máj. 7.”
Érvényes-e vagy sem az adásvételi szerződés? – a gyógyszerész sürgeti a rózsaszállítmányt, – Sig. Laertio beteg, – üdvözletek, - - az iskolák, – Sig. Parente miről beszélt Kalazanciusnak?
„P. Castiglia (Gio. Garzia) atyának, a piaristák gondnokának. – Frascati.
Az adásvételi szerződés záradékának a szövegét megküldöm, amelynek értelmében érvényesnek vagy érvénytelennek a ház vásárlásáról készült szerződést, ha június hó végéig nem teljesíthetik annak pontjait, a szerződésben foglaltak értelmében visszavásárolhatja a házat, akkor Sig. Aristotele benyújthat egy tiltakozó írást annak a mintájára, amit én készítettem.
Sig. Antonio gyógyszerész biztosra veszi, hogy Atyaságod elfelejtette a kért rózsák beszerzését, figyelmébe ajánlom, hogy szorgalmasan járjon el ebben a megbízatásban, vegye az árut olyan áron, amilyenen kapja és valaki a mieinkek közül elhozhatná a somarellóval és én itt azonnal fizetem az érte járó összeget és hasonlóképpen kérje meg nevemben Sig. Aristotelét, hogy számomra is szerezzen be valamennyit, azonnal fogom küldeni a pénzt.
Sig. Laertio rosszul van, újból agyvérzés érte, imádkozzanak érte. Köszöntse nevemben P. Francescot és a ház mindenegyes tagját, legyen rajta, hogy az iskolákban minden jól menjen. – Ambrosio úr itt járt nálam ma délután a ház ügyében, azt mondja, hogy beszélt a Pápával és hoz egy levelet, azt hiszem, hogy az van benne, hogy adja el a házat árverésen, nem tudom, hogy elutazott-e már Rómából? – Az Úr áldjon meg bennünket. – Róma, 1626. máj. 11.”
„Levelemhez mellékelten együtt elküldöm a Ternibe küldött levélre érkezett választ, szeretném tudni, hogy van P. Francesco, küldje Rómába azt, akinek reverendára van szüksége és majd itt elkészíttetjük, jól lehet, már erre a célra előbb beszereztünk szövetet és pénzt is költöttünk, kiadtunk rá. Ha volna egy kis felesleges boruk, néhány hordóval, szívesen venném, ha küldened és mivelhogy más írnivalóm nincs, kérem az Urat, hogy áldjon meg bennünket. – Róma, 1626. máj. 13.”
A címzett, Sig. Raimondo Racani és családjának tagjai 12 levelet kaptak Szent Kalazanciustól, aki ismételt narnii látogatásai alkamával ismerkedett meg a családdal, Racani Raimondo a családfő, Racani Risio Flamina az édesanya, Celestino és Francesco a két fiú, Barbara a lányuk. – A család mindig igen nagy tisztelettel volt a Szent Rendalapító iránt, amint a levelekből olvassuk, Szent Kalazancius is szívén viselte a család sorsát és minden gondban, bajban igyekezett segítségükre lenni, a megpróbáltatásokban igyekezik megvigaszalni őket, főként, amikor egyidőben Celestino meggondolatlan életmódjával, Francesco pedig kíméletlen engedetlenségével igen megkeserítették a szülők életét. Ilyenkor Szent Atyánk tudott szigorú is lenni, megfedi a magukról megfeledkező fiukat, de annál nagyobb aztán az öröme, amikor arról értesül, hogy a fiuk mindent jóvá tettek, sőt, hogy Francesco papi pályára lépett, a lány pedig idővel a zárdai életet választotta. Különösen nagyon szépek azok a levelek, amelyeket az édesanya betegsége alkalmával küld Szent Kalazancius a családnak és a fiak sorsának az alakulása alkalmával érdemes lesz mindegyiket nagy figyelemmel, elgondolkozva átolvasni, ha majd sorra kerülnek. Komoly aszketikus tartalmú levelek! A Racani család említésével már az 1621 febr. 9-én kelt levélben találkozunk, amikor Szent Kalazancius Narniból írva Rómába P. Garzianak említi a családot.
A fiúnak, Celestino Racaninak meggondolatlan cselekedete arra készteti Szent Kalazanciust, hogy az apjának adott jó tanácsok révén igyekezzék kimenteni a fiút a botrányos helyzetből. – A levelekből nem tűnik ki, hogy – a későbbiekben is említett – „sor Fausta” milyen fokon tartozik a Racani családhoz? – Francesconak, a kisebbik fiúnak adott jóindulatú figyelmeztetés.
„ Krisztusban igen tisztelt és nagyságos Raimondo Racani úrnak, – Narni.
Nagyságod uram! – Egy igen jóbaráttól nyert értesülés alapján írhatom, aki jól ismeri Sig. Lutio Florido dolgait, hogy kik voltak azok a női személyek, akiket a házában tartott, vajon rokonságából valók voltak-e, a következőket válaszolta: édesanyja volt és a leánya, mindketten erkölcstelen női személyek, az elmúlt hónapokban mindkettő terhes állapotban volt, és szokás az ilyen személyeket a háznál tartani és minthogy a dolgok így vannak, egy alkalommal az említett Sig. Lutio azt mondotta, én voltam segítségükre, hogy kikerüljenek a börtönből, néhány éve ez annak, ezután az szokott történni, hogy egyideig ilyenfajta nő szolgálatára van, azután feleségül véteti őket tapasztalatlan ifjakkal, igen, mivelhogy ezt a házat ilyennek ismeri az udvar és ilyennek ismerik sokan mások, ahol mindig találhatók voltak rosszhírű, gonosz asszonyok, szerfölött csodálkozom azon, hogy Sig. Celestino abban a házban lakott és hogy egy ilyen embernek a szolgálatait igénybe vette, jól lehet, hogy Rómában talált volna sok rendes és mindenki által tisztelt házat, nem hiszem, hogy fejében megfordult volna olyan gondolat, hogy egy ilyen nőt vegyen feleségül, ami egy olyan becstelenség és őrültség lenne, amit még senki el nem követett Narniban, mennyivel inkább egy olyan ifjú, amilyen képességű ő is, meg fogja találni azt a leánykát, aki olyan tulajdonsággal rendelkezik, amilyent csak óhajtanak. Én azon a nézeten vagyok, hogy Uraságodnak valamelyik leánya apáca szeretne lenni és a szerzetesi tökéletességre akarna törekedni, Uraságod inkább adja feleségül minél előbb, ha már benne van a korban, hiszen ön is nagyon jól tudja, hogy jobb férjhez menni, mint a bűn útján égni. Imádkozni fogunk, hogy minden ügyünk és dolgunk jól sikerüljön Isten dicsőségére és ha valamiben szolgálatára lehetünk uraságodnak, rendelkezzék velem szabadon.
Hallom, hogy a mons. nagyon lassan halad előre Sig. Narsini építkezési ügyében. – Megtisztelő szívességnek tartanám, ha annak a kis teleknek az árát kifizetné, amely jelenleg az ön használatában van és mi egy kis kertet létesíthetnénk ott, magam is azon lennék, hogy az árából valamit lefizessek, mert nemcsak az idők, hanem az emberek is változnak. – Az Úr áldjon meg bennünket. Amen. – Róma, 1626. máj. 13.
Köszöntse nevemben Fausta nővért, figyelmeztesse Francescot, hogy gyakran járjon a szentségekhez, ami nagyon is kívánatos az ő szempontjából.”
A kért rózsákat Sig. Antonio megkapta, – anyagi dolgok, – az ajándékul küldött galambok, – a viszontküldött papíranyag.
„P. Castiglia atyának, a piaristák gondnoka, – Frascati.
Megkaptuk a rózsa küldeményt és Sig. Antonio küld önnek két toszkán pénzt azzal a kéréssel, hogy minél előbb küldjön egy másik szállítmányt, de azt is közölje, hogy mi volt a költsége, nehogy a sajátjából kelljen fizetni.
Nagyon örülök annak a hírnek, hogy P. Francesco jobban van, ma délelőtt még azt írtam, hogy küldje ide azt a fratellót, akinek reverendára van szüksége, de, miután találtunk olyan valakire, aki alkalmilag elviszi, küldök egy újat, amelyen még kevés varrni való van. – Kaptam öt galambot is, anélkül hogy tudnám, hogy ki küldi és kinek a számára, ha a háznak, akkor örömmel vesszük, viszont pedig én küldök ívpapírt iskolai és házi használatra és mivelhogy más írnivalóm nincs, kérem az Urat, hogy áldjon meg bennünket. – Róma, 1626. máj. 13.”
Az előző levelekből ismert dolgokkal találkozunk ebben a levélben.
„P. Castiglia atyának, a piaristák gondnoka, – Frascati.
Bastaro útján elküldtem fr. Giovanni számára a reverendát abban a zsákocskában, amelyben ön a rózsákat küldte nekünk, azonfelül öt ív összehajtott miniszterpapírt és négy ívet iskolai használatra és még 6 giuliot a négy tucat rózsáért, amelyből még többet kellet volna küldenie, hogy eleget tehessünk Antonio gyógyszerész úr ismételt kérésének. – Nem csodálkozom azon, hogy nem tudja elkészíteni a számlát mindarról, amit én itt kifizettem, mivelhogy – képzelje csak el – egy mérő búzával, amelyért készpénzben 5 scudit fizettem, kifizettem az összes ruhákat és minden más dolgot, amit oda küldtem. – Ami pedig a vízvezetéket illeti, amelyen keresztül vizet kap a Rosolini-féle ház, informáljanak engem, hogyan is áll a dolog, mennyire vannak vele, akkor majd én is tudok érdemlegesen válaszolni. – Arra az érdeklődésre nézve pedig, hogy mennyi lakbért fizettek a Rosolini házban, nem hiszem, hogy 70 scudinál több volt, de én tárgyaltam az ügyhallgató úrral arról, hogy nem követelek sem 100 sem 200 sem 300 scudit a tanácstól, hanem csak azt az egyet kérem, hogy adjanak át nekünk egy szabad házat lakhatásra, amelyet, ha ők egy-két éven belül meg akarnak vásárolni, akkor maradunk, máskülönben egyáltalán nem az illet meg bennünket, hogy bérházban lakjunk, mert máról-holnapra megváltozhat az emberek véleménye és mi lóghatunk a levegőben, minderről majd élőszóval részletesebben is tárgyalhatunk, más írnivalóm nem lévén az Úr áldjon meg bennünket. - - Róma, 1626. máj. 16.”
Emlékeztetem, hogy a rózsaküldemény minél hamarabb jöjjön.”
Körmenet, – ház, – szorgoskodás a rózsa ügyekben – a küldött ruhák, – az elhanyagolt válaszolások, – az adásvételi szerződés.
„P. Castiglia atyának, a piaristák gondnoka – Frascati.
Örömmel vettem tudomásul, hogy ezentúl nem fognak megjelenni a körmeneteken, de még inkább örömmel veszem, ha az illetékesek figyelmébe ajánlják a házat, ahol most elég jó lakásuk van, hogy idővel teljesen rendben legyenek.
Ami pedig a rózsaszállítmányokat illeti, mivel Atyaságod annyira elfoglalt ember, nagyon kérem, bízza meg fr. Lucat, vagy valaki mást ezzel az üggyel és legyenek rajta, hogy gondoskodjanak minél előbb egy jó szállítmányról, de ha lehet, lila színűt ne küldjenek, mert azok kevésbé felelnek meg, Atyaságod igyekezzék mindezt úgy elintézni, hogy pénteken, vagy szombaton jöjjenek, ha lehetséges, a mieinkek közül valaki is, ha nincs más alkalom, a reverendára szolgáló anyag között küldtem két toszkánai pénzt is, a reverenda még nem volt teljesen készen, nem írt semmit sem afelől, hogy megkapták-e a pénzt.
A házvételi szerződés Sig. Aristotelenel van, tegye meg majd minél előbb a szerződésekben foglaltakra az ellentmondást, Atyaságod is sürgesse erre és az Úr áldjon meg bennünket. Amen. – Róma, 1626. máj. 19.”
A szicilíai vireré látogatása Frascatiban, – a templomépítési tervek, elgondolások, – a kisegítő miséző, fr. Diomede szenteltesése, – a rózsa szállítmányok, – a tiltakozás bejelentésének a sürgetése, – az iskolában minden rendben legyen.
„ P. Castiglia atyának, a piaristák gondnoka. – Frascati.
Levelében arról számolt be, hogy ott járt a sziciliai alkirály, és nagyon tetszett neki a piarista szerzet munkája, értesítsen majd arról, hogyan nyilatkozott a mi munkánkról és ki hívta rá fel a figyelmét,
Az udvarban egy kaput kellene nyitni, hogy ne kelljen a teherszállítmányokkal a Kápolna előtt járni-kelni. Az épülő templom számára nincs annál jobb hely, mint amelyik a Rosolini ház homlokzatával szemben van és ha ott készül, ha ott építik meg, a költségek egy részét azzal fogom megtéríteni, hogy gondoskodni fogok munkásokról, mint ahogyan egykor már erről tárgyaltam Sig. Aristotelevel és abban a helybe a Sig. Vicario is bele fog egyezni minden ellentmondás nélkül.
Lehet, hogy még ma este oda fog érkezni fr. Ambrosio, hogy végezze a mindennapi miséket, míg P. Francesco nem tud helyt állni, júliusban fel lehetne szenteltetni fr. Diomedet Brévével, amelynek értelmében értelmében három egymás utáni ünnepnapon lehetne a rendek felvétele, a Bréve kiváltásának a költsége hat dukát, remélem hogy az atyja vállalja a költségeket, hogy ne kelljen várni egy évet, amikor már Bréve nélkül is lehetne szentelni.
Ami pedig a rózsaküldeményt illeti, a legutolsó alkalommal kilenc és fél font volt a lila, tizenegy és fél a rendes, ne késedelmeskedjék a következő küldeménnyel, péntek szombaton újra küldök két vagy három szállítmányt, minden lehető igyekezettel szorgalmazza a dolgot. – A házvételi szerződést Sig. Aristotele magával vitte, szorgalmazza, hogy tegye meg a tiltakozást és majd meglátjuk, hogyan oldja meg a kérdést Mons. Janetti és a tanács. – Gondja legyen arra, hogy az iskolában minden jól menjen. – Az Úr áldjon meg bennünket.. Róma, 1626. máj. 20.
Megemlékezés P. Alacchiről, – atyai jótanácsok P. Vitalinak, az előljárónak, – a templom felszerelések készülőben, – üdvözlet a már megismert Racani családnak, és másnak, – kik lettek buzgók a szerzetesi életben.
„A narnii piaristák elöljárójának.
Nem hittem volna, hogy P. Melchior ilyen gyorsan ekkora gondot okozzon. – Az Úr világosítsa fel az értelmét, hogy világosan felismerhesse állásával együtt járó kötelezettségeit és adjon hozzá erőt, hogy azokat meg is valósíthassa, ahogy az elöljárói tisztje megkívánja nemcsak a házbeli alattvalók java, hanem az iskolás gyermekeknek az előrehaladása is, és hogy a világiaknak mindenben jó példaadással lehessen és igen, azonfelül minden igyekezettel és szorgalommal azon legyen, hogy pótolja a korral együtt járó hiányokat, várakozással nézünk munkája elé és remélem, hogy egyre tökéletesebb, jobb lesz. Mindezt most csak azért jegyzem meg, hogy figyelmeztessem, hogy az elöljárónak a hibáit, ha még csak olyan csekélyek is, az alattvalók csak észreveszik és megjegyzik. – Szorgalmazza, hogy az építkezést siettessék a tanácsos urak, mert máskülönben kikerülhetetlen lesz a veszély, hogy egy bocsánatos bűn be ne csússzon a cselekedetekbe...
Fr. Pietro jól halad a tabernákulummal való munkában, a gyertyatartók készen vannak, remélem, hogy majd csak kerül valaki, aki el fogja szállíttatni. – Köszöntse nevemben Sig. Raimondo Racani családját és Sig. Gio. Francesco Germanellit, akinek azt kívánom, hogy minél jobban haladjon a grammatikában. Az Úr áldjon meg bennünket. Amen. – Róma, 1626. máj. 20.
Mondja meg P. Bernardinonak, gratulálok neki, hogy a szerzetesibb élet útjára lépett, amit a fogadalmakkal vállalt, a tökéletesebb életformát, hasonlóképpen ezeket a jókívánságaimat fejezem ki fr. Francesconak.”
„P. Castiglia atyának, a piaristák gondnoka. – Frascati.
Látom, hogy mi mindenről ír, a telket illetőleg, ahol a templomot szeretnénk majd felépíteni, az én nézetemet majd megírom Sig. Aristotelenek és Marcello Realenak. – A rózsaküldeményt megkapta a mi gyógyszerészünk. Atyaságod fizesse ki részleteiben azt a nyolc vagy kilenc fontot, amit most küldött és mi majd kifizetjük az egészet egyben Atyaságodnak. – Én úgy látom, hogy a Rosolini féle ház közelében, szomszédságában levő kis házacskát meg kell vásárolnunk, hogy kényelmesebben elhelyezhető legyen mind az iskola, mind a ház. – Az Úr áldjon meg bennünket. – Róma, 1626. máj. 22.”
Szent József officium, – fr. Diomede felszentelésének a problémája, – személyi dolgok, a betegeskedő fr. Francesco, az új questáló fratelló, – a kisegítő világi őrmester.
„P. Castiglia atyának, a piaristák gondnoka, – Frascati.
Amint megkaptam a levelét, azonnal érdeklődtem a kért Szent József- officiumok után, mihelyt lesz, azonnal küldeni fogom. – Szeretném ha fr. Diomedet minél előbb felszentelnék és akkor mehetne levegőváltozásra, de úgy tudom, hogy csak júliusban tölti be a 24. életévét, addig is Atyaságod úgy rendelkezhetne, hogy ő saját maga tárgyaljon édesatyjával és édesanyjával, hogy ők szorgalmaznák a Bréve kiadását, hogy három egymás utáni ünnepnapon történne a szentelés, a rendek felvétele, úgy tudom, hogy a költség hat dukát lesz.
Örömömre szolgál, ha majd az hallom, hogy P. Francesco egészségi állapota szépen javul, a levegőváltozást mindenképpen biztosítsuk számára. – Küldök oda egy fratellót, aki majd ellátja questálási feladatokat, erőteljes fiatal ember, szeretném, ha úgy dolgozna, ahogyan elvárjuk tőle, de mindig kísérje szemmel, majd megmondom, hogy miért.. Fr Pietro nagyon el van foglalva a norciai tabernákulum festésével, semmi ideje nincs arra, hogy a ház részére dolgozzék.
Ami pedig a szárnyakat illeti, nincs mert elvitte P. Ottavio Buccioli, legalább is úgy tudom, hogy nincs itt, amint azt a ruhatáros mondta nekem, úgy gondolom, hogy fel fogom kérni Bonaventura testvérét, az ácsot, hogy vállalná az ottani munkálatokat, mivel a mieinkek mind el vannak foglalva azzal, hogy itt a házban néhány szobát, termet átalakítunk. – Az Úr áldjon meg bennünket. Amen. – Róma, 1626. máj. 23.
„P. Castiglia atyának, a piaristák gondnoka. – Frascati
Megírtam, hogy P. Pietro a Norciába készülő tabernákulummal van teljesen elfoglalva, napról napra várja az öszvérest, hogy azzal elszállíthassa. – A mi Bonaventuránk ácstestvére fog oda érkezni a pünkösdi ünnepek táján és megjavítja az összes ablakrámákat, amelyek javításra szorulnak és minden mást, ha megüzenik hogy miféle szerszámokra lesz ott szükség, akkor mindenről fogunk gondoskodni, itt nálunk jelenleg építkezési munkálatokat végeznek a házban, egyáltalán nem lesz hiány, nem fogják nélkülözni, ha a fratellók egyike questálni megy, ez pedig lehetne az, amit éppen végezni kell.
Holnap fogom küldeni a speciális megbízást a tiltakozás bejelentésére, mivel ma ünnepnap van és a Sig. Felice legényei szórakozni mentek.
Ma éjszaka költözött a jobb hazába Sig. Laertio Cherubini, Atyaságod mondasson érte néhány szentmisét és az Úr áldjon meg bennünket. Amen. Róma, 1626. máj. 24.”
A levélből említett Sig. Laertio Cherubini fia volt a rendtörténetből jól ismert P. Stefano Cherubini. Maga az édesatya, mindig a legnagyobb tisztelettel és jóakarattal volt a rend iránt, Szent Kalazanciusnak és első munkatársainak pedig őszinte jóbarátja.
A szokott panaszok és most még mindehhez hozzájárul a társulati tagok egyenetlenkedése, hogy hol építsék fel a templomot? Szent Kalazancius azt írja nekik, hogy ezt a kérdést nélkülük is igen jól meg fogja oldani.
„P. Castiglia atyának, a piaristák gondnoka. – Frascati.
Nagyon furcsa dolognak találom, hogy egyesek, akiket az egyéni érdek vezet a gondolkozásban, hogy lakjunk továbbra is az Ambrosio Parente úr házában, ami már csak annyi kellemetlenséget okozott nekünk, amit az évek óta fizetett terhek bizonyítanak. Én arra az elhatározásra jutottam, hogy többet nem mennék vissza Frascatiba, ha egyszer elköltözhetnénk onnét, inkább vállalnék más helyeket, hiszen annyifelé hívnak bennünket és ne adjon nekik gondot a templom, amit én majd elintézek a legjobban társulati tagok nélkül, nem akarom már hallgatni azt a sok egyenetlenkedést, ellentmondást, megoldom én nélkülük is.
A megbízó levelet elküldtem ma délelőtt, hogy sürgessék annak a kiadását, és mihelyt meg lesz, azonnal küldeni fogom. – Az Úr áldjon meg bennünket. Amen. – Róma, 1626. máj. 25.”
Nagyon határozott és komoly hangú levél, egy cseppet sem hízelgő a társulati tagokra, sőt, nagyon is elgondolkoztató!
„ P. Castiglia atyának, a piaristák gondnoka. – Frascati.
Sosem hittem volna, hogy egy társulatban, amely az Isten Anya Mária tiszteletére alakult azzal a célzattal, hogy dicsőítse és szolgálja Isten szent Felségét szeretetben és egyetértésben, hogy annyi viszály, civakodás, és nézeteltérés legyen az egyéni érdekek miatt, amiért is, hogy a jövőben elkerülhessék ezt a sok kellemetlenséget, galibát, amelyekkel mindig együtt jár Isten megsértése, mondja meg Atyaságod a társulat vezetőségének, én üzenem, hogy ne zaklassanak többé a templomépítésre szánt, kiválasztandó telek kérdésében, mivelhogy én, Isten segítségével, hozzájárulásuk nélkül építeni fogok egy rendes kis kápolnát, amely szegényes lesz ugyan, hogy ott őrizhessük a Szentséges Szűz Anya Mária képét, ők építhetnek maguknak egy épületet, ahol összegyülekezhetnek, mert én semmiképpen sem akarom, hogy továbbra is a mi házunkban jöjjenek össze, hogy ott, hogy ott, szemünk láttára viszálykodjanak, mindaddig, míg csak szeretetben meg nem békélnek, egyetértők nem lesznek, mivelhogy egyáltalában nem gondolnak arra, hogy csak valamiképpen is segédkezet nyújtsak az ilyen világi dolgokban, vagy nehogy úgy lássék, hogy részesei vagyunk ennek a sok egyenetlenkedésnek, viszálynak, amiért is Atyaságod hozza tudomásukra, úgy határoztam, hogy magam megépítem a kápolnát, a Szentséges Szűz Anya szentélyét, ezeket akartam megírni jelen levelemben. – Az Úr áldjon meg bennünket, még mindig betegágyban a lábfájás miatt. – Róma. 1626. máj. 26”
Szent Kalazancius arra kéri a frascatii iskolás gyermekeket, hogy a Pünkösd nyolcadában – nagy körmenettel – megült Mária ünnepre gyónással és szentáldozással készüljenek.
„P. Castiglia atyának, a piaristák gondnoka. – Frascati.
A legutóbbi levelében azt írta, hogy elküldi nekem a Sig. Vicario egyik levelét, de mindezideig nem kaptam kézhez, mihelyt megkapom, azonnal végrehajtom a rendelkezést.
Ami pedig a szárnyakat és az angyalhajat illeti, még ha postai üzenetet is küld, nem hiszem hogy megkapja Bucciolitól, nálunk, a házban nincs, ha lesz körmenet, nagy áhítattal végezzék, mert ez, ami egyedül számít és úgy intézzék a dolgokat, hogy az iskolás gyermekek végezzék el a szentgyónást és áldozzanak meg, akik már el tudják végezni. A mai délelőtti levelemben már megírtam, hogy mit mondjon a Társulat vezetőségének, küldöm a megbízatást a tiltakozás megtételére, Én remélem, hogy az Úr, aki megsegített bennünket itt Rómában az adósságok lefizetésében, segítségére lesz a frascatii háznak is, Isten látja lelkemet, mennyire fáj nekem, amikor azt kell hallanom, hogy mennyi viszálykodás van az ottani lakosság között. – Az Úr áldjon meg bennünket. Amen. – Róma, 1626. máj. 26.
A gyóntató és az oltárkő kérdése Narniban, – a Narsini-féle ház megvásárlása bizonyos feltételek mellett, – kész a tabernákulum és szállításra készen a gyertyatartók, – a búcsúk jegyzéke és apróbb küldemények. – Sig. Laertio gyásztisztessége. – hogy kívánja a címzést Szent Kalazancius? – a még mindig betegágyban fekvő Atya üzenete egyeseknek.
„Nincs módomban hogy gyóntatók küldjek az ottani templom részére Rómából, mert más nem jöhet számításba, csak P. Ottavio, ő pedig Borgo-i iskolához van rendelve, nincs senki, aki be tudná tölteni az ő helyét, ha ott akarják azt a cserét, hogy P. Pietro menjen Norciába és P. Gio. Stefano jöjjön oda, megtehetik és én írni fogok, hogy P. Gio. Stefano jöjjön oda és Norciába a világiak gyóntatására elég P. Sebastiano. – Ami pedig a konszekrált oltárköveket illeti, amennyiben kapunk a s. Gio. Lateranoból, ahol, úgy tudjuk, hogy Pünkösd nyolcadában szentelnek, akkor majd küldünk, addig is halasszák el, vagy állítsák le azt a rendelkezést, amelyet Pp Melchior adott ki a főoltárt illetőleg.
Fr. Gio. Battista nagyatyja azt mondotta nekem, hogy az említett fratelló javain megvásárolja a Narsini féle házat, a viszont eladási paktummal 300 scudiért, és hogy a házon javításokat fog eszközölni és azzal a feltétellel, hogy az említett Gio. Battista nem tenné le a fogadalmakat, akkor én kötelezem magam, hogy az említett költségeket én visszatérítem neki három vagy négy év alatt, évente 100 scudit lefizetve, szívesen vállalom mindezt. – Bármikor is jön Farese, készen találja a tabernákulumot és a gyertyatartókat, az egész munka mintegy 15 scudiba kerül.
Nem tudom, hogy a házban van-e egy példány a frascatii ház számára engedélyezett búcsúkról, majd kérek néhány példányt Frascatiból és el fogom küldeni, küldök néhány konfráteri okmányt is képekkel együtt, amelyeket majd felhasználhatnak a keresztény tanításnál és az iskolában, az öszvérhajcsár után majd megkapják.
Sig. Laertio nagy gyásztisztességgel lett eltemetve, úgy tudom, hogy a Scalaban levő kápolnájukban, írok majd Genovában is, hogy úgy végezzék el érte az officiumokat, mintha a házbeliek közül halt volna valaki meg, ugyanígy Norciában is. – Sose írja nekem „Reverendissimo”, hanem csak egyszerűen így: P. Generale. – Az Úr áldjon meg bennünket. Amen. – Róma, 1626. máj. 27.
Köszöntse nevemben P. Bernardinot és mondja meg neki, azért nem írok neki ez alkalommal, mert még mindig a betegágyban vagyok, nem írok most sem fr. Ciriaconak sem fr. Domeniconak.
A levélből két dolog különösképpen érdeklődésünkre számíthat, az egyik az iskolás gyermekekre vonatkozik: neveljék őket szerénységre, tisztességes viselkedésre, – a másik pedig P. Alacchival van kapcsolatban, aki beteg, és nem akar semmiféle orvosi segítséget elfogadni.
„P. Castiglia atyának, a piarisák gondnoka – Frascati.
Mellékelten küldöm P. Pietro levelét is, amelyet tegnap kaptam Nápolyból, az ön levelét elküldtem Sig.Ottavio Bucciolinak, de nem hiszem, hogy eredménnyel fog járni, ezért hát az ünnepséget rendezzék meg úgy, ahogy tudják, küldje meg nekem két példányban a Búcsúk jegyzékét, valamint a Társulatét is, a narnibeliek kértek tőlem egy példányt, végezzék el a szokásos suffragiumokat a b.e. Sig. Laertioért úgy, mint ahogyan a mieinkekért szoktuk elvégezni, talán még ma este oda küldöm Santi-t, hogy segítségükre legyen az írási iskolában.
Ami pedig Magnonet illeti, nézze, tegyen meg mindent megelégedésére és legyen rajta, hogy az iskolás gyermekek jól neveltek legyenek mindenkivel szemben és szívén viselje, hogy a növendékek tisztességtudók legyenek és szerények. – Mondja meg Sig. Aristotelének, hogy újra elküldöm fr. Gio. Battistát, hogy sürgesse meg azt a két dolgot, de nem mindig található otthon az a két úr.
Arról értesültünk, hogy P. Melchior lázas beteg és még nagyobb baj az, hogy semmiféle orvosi kezelést nem akar elfogadni, imádkozzanak érte az iskolás gyermekek is és mivelhogy más írnivalóm nincs, kérem az Urat, hogy áldjon meg bennünket. Amen. – Róma, 1626. máj. 28.”
„P. Castiglia atyának, a piaristák gondnoka. – Frascati.
Az ünnepnapokban oda érkezik Santi és mindenben, amiben csak tud, segítségükre fog lenni, a fehér „somarelló”-val érkezik oda, amelyet Atyaságod irányítson vissza és minden vita nélkül a német fratelló, Gio. di. S. ta. M.a. jöjjön vele, mert most itt szükségem lenne rá egy kis ideig, ott pedig nem fog hiányozni, vannak elegen. Legyen rajta, szorgalmazza, hogy fr. Giacomo használja fel az alkalmat, míg Santi ott van, vegyen tőle mennyiségtan órákat, leckéket és ha P. Francesco készen van arra, hogy lovagolva Rómába jöjjön, csak engedje, Isten segítségével, kezem alatt hamarosan egészséges lesz, ha nem is most mindjárt, majd a másik héten, mivel minden óhajom az, hogy ez az ember egészséges legyen, hogy a szolgálatomra lehessen az ő szülőföldjén. – Az Úr áldjon meg bennünket. Amen. – Róma, 1626. máj. 29”
A levélhez írt jegyzet szerint, az itt említett P. Francesco valószínűleg azonos P. Francesco Trabucco di S. Carlo atyával, akivel Szent Kalazanciusnak szándékai voltak a nápolyi alapítást illetőleg.
Ebben a pillanatban, 14. órakor kaptam meg Frascatiból az Isten Anyjáról nevezett társulatnak engedélyezett búcsúk jegyzékét, amit azonnal küldök is az öszvéres útján, küldök azonkívül két kosárban citromot Sig. Racaninak, ne felejtse el, szíveskedjék velem közölni, hol vannak azok a hivatalos íratok, engedélyek, amelyeknek értelmében bizonyos dolgok eladhatók, nem találtam mást, csak néhány zálogházi cédulát...a kongregáció döntvényét, nincs szükségünk különös engedélyre, hogy eladhassuk. Az Úr áldjon meg bennünket. Amen. – Róma, 1626. máj. 29.”
„Az Isten Anyjáról nevezett szegény szerzeteseknek, a piaristák helyi elöljárójának – Narni.
A szövetanyagok festésével készen vagyunk, de még nem teljesen száradtak meg, ezért most nem is tudom küldeni Constantino útján, sem a konszekrált oltárköveket, mert még mindig a S. Gio. Lateranoban vannak, várván, hogy mikor kerülnek sorra a konszekrálásban, azonban küldöm a képeket a keresztény tanítás és az iskolák számára, négy konfrateri okmányt, a frascatii társulatnak búcsújegyzékét más alkalommal fogom küldeni, még ma várom vagy holnapra, hogy kézhez kapom, az eladható zálogházi cédulák nem tudom, hogy hol vannak, amiért is a legközelebbi alkalommal írja meg nekem, hogy hova tette el ezeket, hogy értékesíthessük azokat. Imádkozzanak P. Melchiorért, aki állandó lázzal fekszik, a mai nap folyamán mégis magához vett valami orvosságot. – Az Úr áldjon meg bennünket. Amen. – Róma, 1626. máj. 29.
Azokat az iratokat amelyeket Fioravanti adott át nekem, küldeni fogjuk Constantino útján.”
„Az Isten Anyjáról nevezett szegény szerzetesnek, a piaristák helyi elöljárójának. – Narni.
Constantino útján küldtem egy csomag képet, négy konfrateri okmányt, és a frascatii társulat búcsúokmányait, a szövetanyagot ma kaptam meg a festőtől, jövő héten küldhetjük, ennek az ára fejében jár 20 scudi, a két breváriumért pedig kettő. Írja meg, hogy hol vannak a zálogházi eladható cédulák, mert én semmi mást nem találtam, csak a zsinati kongregációnak egy döntvényét, amelynek értelmében nincs szükség külön engedélyre, hogy eladhassunk valamit. – Az Úr áldjon meg bennünket. Amen. – Róma, 1626. máj. 30.”
A levelek tartalmából arra lehet következtetni, hogy a május 29-én írt két levél a 435-ös számú íródott előbb és azután a 434-es.
Több szempontból is érdekes levél, érdemes gondosan végig olvasni. - -
„P. Castiglia atyának. – Frascati.
Mons. Cesi szavait idézte Sig. Don Antonio, amikor azt mondotta, hogy senki sem akarja elhagyni az övéit, csakhogy Rómában maradhasson, ezért hát készítsék el zöld galyakból azt, aminek elkészítéséhez vásznakra, szövetekre lett volna szükség, így történt ez akkor is, amikor Krisztus ünnepélyesen bevonult Jeruzsálembe. Azt ne engedje meg, hogy a muzsikusok a házban étkezzenek, hanem valami más alkalmas helyet keressenek számukra és arra is legyen gondja, hogy áhítatos összeszedettségben és nyugodtan békességesen zajlanak le a dolgok. – Oda érkezik fr. Bonaventura, hogy mindenben hogy mindenben segítségükre legyen, nagyon jól teszik, ha ráveszik őt, hogy a jövőben mindazt Isten iránti szeretetből végezze, amit a múltban egyéni érdekből tett meg, ami talán kevés érdemmel járt, mindaddig a jövőben ne kérjen tőlem fratellót, míg csak egy valakit nem küld ide hozzánk noviciusnak. – Fr. Michelenek valami rokona érkezik oda, akiről azt mondja, hogy segítségükre lesz a questálásokban, a beszerzésekben, vagy bármi másban szolgálatukra akar lenni, ahogyan ön jónak látja. – Ha a jövő héten akarna Rómába jönni Francesco lovagolva, csak küldje őt, de még jobb lenne, ha valaki alkalmi kocsival tudna jönni. – Egy sziciliai pap öltözött be a Szerzetünkbe, néhány nappal ezelőtt azzal a hírrel jöttek hozzám, hogy a frascatii házon 12 scudi követelés van, értesítsen engem arról, hogy valami adósság-e ez, vagy nem, rendezze el vagy hárítsa el azt. – Az Úr áldjon meg bennünket. Amen. – Róma, 1626. máj. 30.”
Több, már az előző levelekből ismert dologra utalás, – úgy látszik, hogy P. Antonio M. Vitali búskomorságra való hajlama miatt nem vált be elöljárónak, ugyanez a baj P. Pietronál is.
„Az Isten Anyjáról nevezett szegény szerzetesnek, a narnii piaristák helyi elöljárójának.
Ha holnap ide érkezik Constantino, akkor vele elküldöm a végszövetet, a múlt héten elküldtem Sig. Flavio megbízó iratait, küldtem néhány képet a keresztény tanítás céljaira. Ami pedig a gyóntatót illeti, nem tudom, hogy kit küldjek most oda, mivelhogy onnét ide jött P. Antonio M. a, akinek itt nem sok hasznát vesszük, mivelhogy annyira erőt vett rajta a búskomorság, hogy még a misét is csak nagy kínlódva tudja elmondani. Ugyancsak nem jó szemmel nézem P. Pietro búskomorságra hajló magatartását sem, aki még mindig nagyon is a saját feje után indul és nem hiszi, hogy az Isten ad neki erőt és kegyelmet, hogy teljesíthesse mindazt, amit az elöljárók útján rendel neki, a jó Isten oltalmazza meg attól, hogy önfejűsége miatt elveszítse tetteinek érdemét. Remélem, hogy jól megoldódig az ügy fr. Gio. Battista nagyatyjával és Sig. Celestino megtárgyalja azt Stellával, hogy mi, hogyan lesz, értesítsen engem. – Úgy hiszem, hogy a Narsini-féle ház vásárlásának az ügyét egy kardinálisra fogják rábízni, hogy valami megoldást találjunk.
Ha majd ír legközelebb, írja össze részletesen, hogy mi mindent kell vásárolni és a jegyzéket adja át fr. Gio. Battista di S. Bartolomeonak, majd megérdeklődöm, hogy P. Antonio Maria tud-e azokról a kölcsönzött könyvekről? – Az Úr áldjon meg bennünket. Amen. – Róma, 1626. jún. 3.”
Nem helyes beleavatkozni üzleti ügyekbe, – a frascatii áldatlan helyzet arra készteti a Szent Rendalapítót, hogy az ottani rendtársakkal fogja vagy a nápolyi vagy esetleg a Coreban felajánlott alapítást eszközölni.
„P. Castiglia atyának, a piaristák gondnokának – Frascati.
Még ma délelőtt megvásárolhatom a kért sót, de máskor ne avatkozzék bele az üzleti ügyekbe, mert ha nincs kéznél a szelvény, hogy ki rendeli akkor csak késedelmeskedve megy a beszerzés vagy az elküldés a jegyzék nélkül, örülök annak, hogy a helytartó meg volt elégedve a feliratokkal és látja, hogy elegendő számú ember van ott, jól lehet, hogy az irigyek, a versenytársak mindig találnak kifogásolni valót. – Egyáltalán nem szeretem, hogy olyan nagy szorgalmaskodást fejtenek ki a mi érdekünkben, megmondottam már én, hogy nem akarok sem száz, sem kétszáz scudit, hanem ház kell nekünk, de nem hiszem, hogy meglesz, annyi az egyenetlenkedés a polgárok között, ami okul szolgálhat nekem arra, hogy azzal a szerzetesi közösséggel, amely ma Frascatiban van, megnyithatom a piarista iskolát Nápolyban, vagy ha ott nem, akkor Coreában, ahol felajánlottak nekünk egy új házat, templomot, egy jó nagy területet kertnek, de megvárjuk, hogyan végződnek a dolgok. – Ha Santi még akar maradni hat – nyolc napig, maradhat és mivelhogy más írnivalóm nincs, kérem az Urat, hogy áldjon meg bennünket. Amen. – Róma, 1626. jún. 3.”
Újra kísért dolog Frascatiban, hogy városi iskolát nyissanak, – az árvaház temploma átvételének a nehézségei, – a templomépítés kérdése és a társulattal való tanácskozás.
„P. Castiglia atyának, a piaristák gondnoka – Frascati.
Bármennyire is sürgetik egyesek, hogy a város nyisson iskolát, ahhoz a püspöknek, Sig. Card Dettinek az engedélye szükséges, amit aligha fog megengedni, hogy mi pedig azzal oldjuk meg a helyzetünket, hogy elhagyjuk Frascatit, az csak a végső esetben, szükségben vállalható megoldás lenne.
Ami pedig az árvaház templomával kapcsolatban felmerült kérdést illeti, a dolgot nagyon meg kell fontolni, mivelhogy egyrészről előnyösnek látszik az iskolások szempontjából, de másrészt kevésbé felelne meg szerzetesi szempontból, mert olyan házak szomszédságában van, ahol asszonyok nők vannak, amin nehezen lehet segíteni, nem szerzetesnek való folytonosan hallani az ő lármájukat, mindezt meg kell beszélni a Sig. Vicarioval, mert ő a gazdája a templomnak, és hogy lássuk, hogy miféle megoldást lehetne találni és milyen költségek árán lehetne az szerzetesek számára való helynek átalakítani. Végeredményben nem hiszem, hogy az egyik vagy másik meggondolás is sikerülni fog a mi javunkra a polgárok közötti egyenetlenkedések és nézeteltérések miatt.
Ami pedig a társulattal való egyezkedést illeti, minél előbb kezdjék meg, ahogyan már mondottam, de mindig a Sig. Vicarioval való előzetes megbeszélések alapján.
Ami pedig a telket illeti, hogy hol építsük fel a templomot, amint már mondottam, az lesz a leghelyesebb első lépés, ha arról tárgyalunk, ha abban egyezkedünk meg, hogy milyen legyen az életforma, hogy mindegyikünk önállóan, függetlenül él-e a másiktól vagy pedig egymástól függően kell-e berendezni az életet, lényeges szempont ez a békesség szempontjából, hogy megépíthessük a templomot és mivelhogy más írnivalóm nincs, kérem az Urat, hogy áldjon meg bennünket. Amen. – Róma, 1626. jún. 4.”
Constantino útján küldöm a vég posztót és az aláírt konfráteri okmányokat, a jövő hétre marad a harang ügye, amely valamivel kisebb lesz a méretnél, majd értesítéssel leszek, iparkodjanak egy kis búzakészletet beszerezni kellő időben, mégha kölcsönt is kell felvenniük, ne hagyatkozzanak mindenestül a világiaktól várható gondoskodásra, mint ahogyan ez a múltban is történt és mivelhogy más írnivalóm nincs, kérem az Urat, hogy áldjon meg bennünket. Amen. Róma, 1626. jún. 4.”
Szentelések körüli nehézségek, – Szent Kalazancius jelentést kér valami különleges esetről – személyi hírek, – üzenetek
„Az Isten Anyjáról nevezett szegény szerzetesnek, a piaristák helyi elöljárójának. – Narni.
Tegnap küldtem el Constantino útján egy vég vásznat és az aláírt konfráteri okmányokat és aki a postát előkészítette, itt hagyta az aláírtakat és tévedésből elküldte az alá nem írtakat. Mondja meg Sig. Raimondonak, hogy tegnap este 20 óra felé érkezett meg Sig. Reginaldo és azonnal átadtam a levelet Sig. Celestinonak.
Szerfölött csodálkozom azon, hogy a Mons. nem akarja felszentelni fr. Francescot, aki ugyanakkor felszentelte P. Gio. Stefanot, anélkül hogy bemutatta volna a keresztlevelet, minthogy a dolog úgy áll, hogy egy szerzetes, még ha törvénytelen származású is, a koldulórendek számára adott privilégium alapján és a jelen esetben azt kell gondolnunk, hogy ez nem volt az Úr akarata, legyenek rajta, hogy minél többet tanuljon fr. Gio. Benedetto. Ami pedig az épülőben levő házat illeti, az ügy nemcsak a Kongregáció útján kerül tárgyalásra, hanem Sig. Siro útján is, ahogyan ezt ott szóvá is tette és nagyon is megfelel az igényeknek, a követelményeknek, ha az egész ügyet rábízzák vagy Di Torres, vagy Ginnasio kardinálisra, mint hogy nekem egy egyszerű jelentést küldjenek arról, hogy kit látott Narsino zenélni vagy énekelni a mi ablakainkból a püspöki udvar felé, ezt minél előbb jelentse.
Ami pedig a kisegítést illeti annál az ottani iskolánál, amint P. Melchior jobban lesz, lehet róla szó, az orvos azt mondja, hogy egy kisé jobban van, de még nem egészen biztos az állapota felől. – Az Úr áldjon meg bennünket. Amen. – Róma, 1626. jún. 6.”
Megegyezés a társulattal, a világos paktum, ez az első feltétele annak, hogy a templomépítéssel mi lesz? – A város közepén semmiképpen sem fog sikerülni új otthont teremteni, – utasítások a használatban levőnek az átalakítására, – az Oltáriszentség őrzésének a feltételei, – az útközben meglopott küldemény.
„P. Castiglia atyának, a piaristák gondnoka. – Frascati.
Azonnal átküldtem a Sig. Vicario levelét Detti kardinális titkárának, a délelőtt folyamán sürgetni fogom a választ. – Kétlem, hogy Atyaságod tárgyalt volna a társulat vezetőségével arról, hogyan is leszünk a jövőben, mert ez az alapvető pont a béke, a megnyugvás szempontjából, akár a mi javunkra, ha ott kell maradnunk, akár a társulat tagjainak az érdekét nézve, ezt kell először elrendeznünk, mielőtt valamit is kezdenénk az építkezést illetőleg, mert ha nem jutunk megegyezésre, akkor én megépítettem a templomot, ők pedig létrehozhatják az oratóriumot vagy a házat, ahol összegyülekezhetnek, amiért is írjon nekem mindenről néhány sort, mert a Sig. Card. Detti ügyhallgatója nem intézi a dolgokat az önök hozzájárulása nélkül.
Ami pedig azt az elgondolást illeti, hogy a város közepén szerezzünk házat, a tanácsos urak nem fognak ahhoz hozzájárulni máskülönben, csak úgy, ha házbért fizetünk, ezt a gondolatot magam sem akarom elfogadni, annyival inkább sem, mivelhogy ott aligha találnánk szerzetesek számára megfelelő házat, vagy csak igen drágán, Atyaságod intézkedjék, hogy kezdjék meg a Rosolini-féle ház bekerített kertjének egyik sarkában a szükséghelyek kiépítését, amit úgy oldhatnak meg a legegyszerűbben, hogy egy mély árkot ásnak és afölé három négy fülkés helyet készítenek, így aztán meg lehet szüntetni azt az alkalmat, hogy kijárjanak az iskolából a növendékek ha már egyszer oda érkeztek.
Ami pedig az Oltáriszentségnek az Oratóriumban való őrzését illeti, amelynek a kapuja az utcára nyílik, elküldöm önnek a választ, amelyet tegnap küldött meg nekem P. Constantino, ebből megtudja, hogy a szerzeteseknek megvan a joguk az Oltáriszentség őrzésére az elöljárónak minden különösebb engedélyezése nélkül, amiért is Atyaságodnak gondja legyen arra, hogy a hely – az Óratórium – jól lehet nem nagy, mindazonáltal legyen illően díszítve és legyen benne öröklámpa. – A meggyet, amit fr. Giacomo küldött, az úton meglopták a hozótól. – Az Úr áldjon meg bennünket. Amen. – Róma, 1626. jún. 8.”
Sok mindenről van szó ebben a levélben, de – a mi szempontunkból – a legjelentősebb, legértékesebb dolgokat a levél legutolsó bekezdése közli, amelyben meghagyja Szent Kalazancius P. Garzianak – először – hogy gyakran látogassa, ellenőrizze az iskolákat és ne hagyjon szó nélkül semmilyen hibát, még a legkisebbet se nézze el „sem a főben, sem a tagokban” – másodszor – egyetértésben a helytartóval, adjanak ki olyan értelmű intézkedést, ne nézzék el, hogy a gyermekek tétlenkedve csavarogjanak a város utcáin és terein, hanem vagy menjenek dolgozni, vagy járjanak iskolába. Ime, századokkal ezelőtt elhangzott az elv: általános tankötelezettség, járjon mindenki iskolába, és ezt az elgondolást a hivatalos hatóság közreműködésével kell megoldani! – Mit tudott, mit közölt a pedagógia története mindezekről, hogy mennyi olyan kezdeményezés fűződik Szent Kalazancius nevéhez, amelyek a későbbi időkben érlelődtek csak meg! Tisztelet adassék Szent Kalazancius világos meglátásainak, aki annyiban és annyiban megelőzte korát és előhírnöke volt a modern időknek!
A levél többi részéből megtudjuk, hogy már különböző terveket mutatnak be az építendő templomot illetőleg, – A Rosolini házzal felajánlott segítség, – személyi intézkedések.
„P. Castiglia atyának, a piaristák gondnoka, – Frascati.
Tegnap volt itt nálam Marcello Reale és azt mondotta, hogy a templomépítéssel kapcsolatban két tervet is küldene nekünk, az egyik terv azt a helyzetet venné figyelembe, hogy a templom a mi kertünkbe épülne fel és részben kiterjedne a megvásárolt kertre is, a másik terv szerint pedig a ház előtti téren épülne fel a templom és azt közölte velem, hogy ha a mi udvarrészletünkön épülne fel, akkor a társulat megvásárolná a ház előtti területet kert céljaira, ezért hát jól fontoljuk meg, hogy mitévők legyünk, a mi szempontunkból hogyan lenne nekünk megfelelőbb, mivel az a helyzet, hogy a városban bentlakás sokféle okból aligha lesz lehetséges számunkra.
Ami pedig az egymástól függés szabályzatát illeti, jó lenne, ha a Sig. Vicario ügyhallgatójának a közreműködésével oldódna meg ez a kérdés. – Ami pedig a Szent Szűz képét illeti, nincs itt semmi nehézség, még P. Ottavio sem rendelkezhetik felőle, amit igazolni tudok a koldulórendek kiváltságairól szóló magyarázattal, az pedig nagyon is igaz, hogy abban az esetben, ha mi elhagynánk Frascatit, amiről még én nem határoztam végérvényesen, akkor az Isten Anya Mária kép visszamaradna a társulat tulajdonában.
Ami pedig az iskolás gyermekek szükséghelyeit illeti, annak figyelembevételével, amit írt, nagyon jó lesz, ha egy kisé távolabb esnek. – Ami pedig a legszükségesebb dolgok átalakítását illeti, nincs mit várni Rosolinitól, mivel azt fogja mondani, hogy szeretetszolgálatot tesz nekünk azzal, hogy házát három évre átengedi nekünk, januártól kezdve minden ellenszolgáltatás nélkül, ezért hát nincs más hátra, minthogy a magunk erejéből lássunk neki az átalakítási munkálatoknak. Rajta leszek, amint csak módomban lesz, küldök tíz scudit, hogy vásárolják meg az összes faanyagot és nézzen utána, hogy Bonaventura jól bánjék testvérével aki ott dolgozik, Atyaságod különösképpen is vegye gondjába, vigyázzon rá.
Szívem egész szeretetével kérem, hogy nagyon is szívén viselje a „prima” iskola meglátogatását, minden hiányt tegyen szóvá, találja meg minden hibára az észrevételeit, ne nézze el, még a legkisebb mulasztásokat, hanyagságokat sem, mert ettől az iskolától függ az iskolának a jó hírneve, ne tűrjék hogy a gyermekek tétlenkedve csavarogjanak a város utcáin és terein, vagy menjenek dolgozni, vagy járjanak iskolába, mindezt elsősorban a szegényebb sorsúakról mondom, mivelhogy a gazdagok nem fogják elnézni, megengedni hogy a fiaik tétlenkedjenek, ami igen nagy baj, veszély lenne mind az édesatyákra, mind a fiaikra nézve, igénybe veheti a Si. Vicario pártfogását is, főként a szegény gyermekek javára, érdekében, akik járatlanok a keresztény tanításban és tétlenkedve csatangolnak a város utcáin, terein és ebben a dologban minden igyekezettel járjon el Atyaságod, lássék meg az eredmény annak ellenére is, hogy csak az iskola van és ocsúdjanak fel az elmúlt idők tévedéséből, amikor még egy másik iskolát is akartak nyitni, hogy ezzel is bosszantsák Sig. Laertiot, és mivelhogy más írnivalóm nincs, kérem az Urat, hogy áldjon meg bennünket. Amen. – Róma, 1626. jún. 9.”
Értékes, érdemes levél!
Tervrajzok a templomépítésre, – a vízkérdés megoldása, – újra hangsúlyozza Szent Kalazancius az iskolai munka gondos és pontos végzését, – üzenet P. Francesconak, – újra fr. Diomede szentelésének a kérdése, – kisegítések a misézésben más templomokban, vidéken, – nincs megelégedve fr. Giacomo munkájával, – a küldött gyümölcsök, – a beöltöztetés körüli gondok.
„P. Castiglia atyának, a piaristák gondnoka. – Frascati.
Tüzetesen meg fogom vizsgálni minkét templomtervrajzot és akkor majd meg tudom írni, hogy mi lesz a teendő, ami pedig a vízellátást illeti az építkezéssel kapcsolatban, ha a vezeték már eljutott a mi telkünkig, akkor már könnyű lesz egy ágat bevezetni, ahogy Sig. Ascanio del Re mondja. De, mivelhogy a vízszolgáltatás, amellyel éltünk, Sig.ra Olimpiat illeti meg a jog, hogy kinek engedélyezi, Atyaságod figyelmeztesse Sig. Maniliot, hogy nem akarja-e bevezettetni az ő telkére, ha nem, akkor kérdezze fel falamelyik szomszédot, hogy óhajtja-e, de kérjék ki az említett asszonyság véleményét, hozzájárulását. – Ami pedig az iskolát illeti, legyen rajta, szorgalmazza, hogy minden igyekezettel járjanak el benne, főként pedig fr. Luca iskolájában tanítsanak minden szorgalmatoskodással, mert – amint már ismételten írtam – ettől az iskolától függ jó vagy rosszhírnevünk Frascatiban. Azután pedig legyen rajta, hasson oda, ismerjék meg, tudják meg, hogy sokkal jobban megy az iskolai munka, – jól lehet, hogy a mienken kívül más iskola nincs, – mint akkor, amikor a kanonok is fenntartott egy iskolát, nemcsak az ismeretekben jobb az eredmény és a tanulóknak az iskolákba való tömörülésében hanem a keresztény tanításban is.
Ami pedig P. Francescot illeti, mondja meg neki, nem neheztelek azért, hogy elzarándokolt a Szentséges Szűz Anya Mária galloroi kegyhelyére, csak azért aggódóm, hogy mindennap a visszaesés veszélye fenyegeti, amiért is azt szeretném, ha Rómába jönne legkésőbb öt vagy hat nap múlva és mivelhogy egy hónap múlva fr. Diomede betölti a törvényes időt a felszentelésre, hogy pappá szenteljék, nem tartom elhamarkodott időnek, hogy minél előbb adják be a kérvényt a szentelési Bréve kieszközölésére, beletelhetik egy hónap, míg meglesz az, azért gondolom, hogy jó lesz a jövő hét elején megtenni az első lépéseket és akkor három misézőjük is lesz ott és így könnyebben tudnak kisegíteni Pantanoban, jól lehet, ezekben a forró, nyári napokban nagyon veszélyesnek tartom az odamenetelt, szoktak adni egy misézőt Monte di Competibe is, ahol igen tisztességesen megfizetik a fáradozást. – Mondja meg fr. Giacomonak, hogy mindössze két címtáblát kaptam, ha nincs több eredmény, hacsak ennyi az eredmény mindezideig, de bizony nagyon kevés, kaptam egy kosár meggyet és ingyen szép epret.
Fr. Lucanak azt üzenem, hogy küldheti azt a növendéket, ha Atyaságod is Szerzetünk feladataira alkalmasnak ítéli, találja, de pénz is kell a beöltöztetéshez, mert ha beöltözik és nem fizet most a ruháért most, lassanként elfelejtik és később igen kényelmetlen lenne ezt a tartozást sürgetni, senkivel szemben sem szeretném alkalmazni ezt az eljárást és ha van valaki, Szerzetünknek megfelelő, értesítsen engem arról, az Úr áldjon meg bennünket. – Róma, 1626. jún. 10.”
Személyi intézkedések áthelyezések, – gondosabban kell leszámolni készpénzben a küldött anyagokért, – intézkedések bizonyos építkezések ügyében.
„A piaristák elöljárójának – Narni.
Amennyiben ott marad fr. Stefano, akkor P. Pietro menjen Norciában az iskolás gyermekek gyóntatására, aki útközben, Spoletoban meglátogathatja a Sig. Vicariot, aki nagyon jó ismerőse, és egyúttal megadhatja neki, kérheti a gyóntatási joghatóságot. – Ami pedig mások áthelyezését illeti, úgy fogok intézkedni, ahogy azon dolgok szempontjából a legmegfelelőbb lesz, amelyekről gondoskodnom kell, fr. Domenicot pedig majd jó távolra helyezem a rokonságtól. – Ami pedig a Narsini-féle ügyet illeti, várjuk a Kongregáció döntését, beszéltem Sig. Siroval és ha most nem is fejeződik be az ügy, mert nem tudjuk, hogy hol lakik az érdekelt Stella, majd befejeződik később.
Ami pedig a szövet árát illeti, már nem kellet volna küldeni és az említett szövettekercsben küldtem a levelet és a konfráteri okmányokat és hogy mindent elrendezhessenek, kellő időben kell már arra előkészülni, nem pedig a hónapról hónapra befolyó alamizsnából, pénzből kelljen lassanként letörleszteni az adósságokat, mert akkor sosem tudnak kellő időben gondoskodni a beszerzésekről, mint ahogyan ez a múltban is megtörtént. – P. Melchior három, négy napja lázmentes, de nagyon gyenge, az Úr áldjon meg bennünket. – Róma, 1626. jún. 10.
Úgy hiszem, hogy az építkezési ügyet Di Torres kardinálisra bízzák, nagyon helyénvalónak tartanám, ha az ottani szerzetes házak elöljárói, mindnyájuk aláírásával, egy bizonyos levelet küldenének nekem, hogy az említett épület nagyon ártalmas, kellemetlen minekünk. – A harangról majd ír fr. Gio. Battista.”
Szent Kalazancius közli, hogy a tervrajzok közül melyiket találja alkalmasabbnak, megfelelőbbnek és miért?
„P. Castiglia atyának, a piaristák gondnoka, – Frascati.
Megtekintettem a templomra vonatkozó tervrajzokat, én úgy vélem, hogy a ház megerősítése szempontjából annak a tervnek a megvalósítása látszik előnyösebbnek, amelyik a Rosolini-féle ház udvarában és Cesare Antonucci kertjében akarja felépíteni a templomot, ha tehát az elöljáró urak is elfogadják ezt a tervet, akiknek az engedélye nélkül semmiféle templomépítkezésben nem kezdhetünk, jól lehet, hogy nagyobb az a telek, amely a házzal szemben van, mivel erős támaszt nyer a háznak az egész homlokzata a Rosolini-féle udvar felé, azért tetszik inkább nekem az a telek és mivelhogy más írnivalóm nincs, kérem az Urat, hogy áldjon meg bennünket. Amen. – Róma, 1626. jún. 11.
Bonaventura testvérének a részére küldöm a szerszámokat, amelyre szüksége van a munkánál és azonkívül küldöm a tömjént is.
Ezt a levelet mutassa be a társulat vezetőségének is.”
„Az Isten Anyjáról nevezett szegény szerzetesek, a piaristák elöljárójának – Narni.
Fr. Gio. Battista elküldte a könyvet, amit kért és egy zsebkést és beszámolt mindarról, ami történt és kieszközölte a teljes búcsút S. Cassio ünnepére az első és az utolsó évre és a közbülső évek egyik másikára és a negyvennapos búcsút, a harangról is írt.
Ma délelőtt ott jártam az egyik városi zálogházban, szerettem volna túl adni 14. zálogcédulán, de a napos titkár azt mondotta, hogy nincs megbízó levele és így semmit sem tudott végezni, attól tartok, hogy majd ezt mondják a többi titkárok is, amiért is írjon az említett titkárnak, hogyan is állnak ezek a dolgok, hogy rendelkezhessünk a pénzzel egynémely adósság törlesztésére és más dolgok beszerzésére, amelyek szükségesek a házban. Nagyon sajnálom, hogy ilyen bonyodalmasokká váltak a mi dolgaink és mivelhogy más írnivalóm nincs, kérem az Urat, hogy áldjon meg bennünket. – Róma, 1626. jún. 13.
Írtam már, hogy ott visszamarad P. Gio. Stefano és Norciába megy P. Pietro, aki ott az iskolás gyermekek gyóntatója lesz, mint ahogyan azt Narniban is végezte.”
„P. Castiglia atyának, a piaristák gondnoka, – Frascati.
Ma reggel jókor érkezett P. Francesco egy kis pihenő után megmisézett és ami a betegeskedést illeti, hagyatkozzunk ezen a nyáron az isteni gondviselésre, akiben remélek, hogy megajándékozza az egészség kegyelmével, Frascatiban kezdettől fogva, odaérkezésétől fogva mindezideig vagy mindig beteg volt vagy lábadozó és újra meg újra visszaesett a bajba és most meg akarja értetni velem, hogy a gyümölcskúrával elkerüli a bajt. Ott pedig úgy segítsenek egymáson a legjobban, ahogyan tudnak, elegen vannak ahhoz, hogy el tudják rendezni a dolgokat.
Hogy fr. Diomedet szentelésre bocsáthassuk, egy kicsit még tanulnia kell, de azért taníthat az iskolában is, lehetséges, hogy nyolc vagy tíz nap múlva tudok egy kisegítőt küldeni az iskolához, utasítom majd fr. Gio. Battistat, hogy küldjön három vagy négy csomó ívpapírt. A fratelló majd elviszi azokat a dolgokat, amelyeket Vincenzo mester hagyott itt és mivelhogy más írnivalóm nincs, kérem az Urat, hogy áldjon meg bennünket. Amen. – Róma, 1626. jún. 14.”
Aggodalmak a templomépítést illetőleg, – figyelmeztetés az iskolai dolgok pontos végzésére, – a betegeskedő P. Francesco.
„P. Castiglia atyának, a piaristák gondnoka, – Frascati.
Megértettem mindazt, amit a templomépítéssel kapcsolatban írt, de attól tartok, hogy valamelyik kanonok úr nem tett-e olyan jelentést a kardinális úrnak, hogy az épülő templom igen közel van a dómhoz, azért azután, ha nem kapnák meg az engedélyt az említett helyre, akkor azon igyekezzenek, hogy ebben az értelemben szerezzék az engedélyt, hogy a templomot az Alier féle kertben akarják felépíteni, a szomszédos kis ház mellett vannak a tervrajznak az alapján, amelyet Sig. Mario Arconio készített és ha megkapják az engedélyt, akkor vásárolják meg a szomszédos kis házat, hogy elegendő térség álljon rendelkezésünkre, értesítsen arról, hogy mit végeztek a kardinális úrral. – Igyekezzék, azon legyen, hogy az iskolában minden jól menjen és hogy a növendékek szerények és engedelmesek legyenek, amint az mindenki elvárja tőlük, és mindez Atyaságodra tartozik, aki iránt mégis nagyobb tiszteletet tanúsítanak, mint fr. Luca iránt, gondolja meg, hogy ha abban az iskolában (prima) minden jól megy, akkor semmi baj nincs, amiért is Atyaságod nagyon is szívén viselje ennek az iskolának sorsát, menetét.
Remélem, hogy P. Francesco jobban érzi majd magát Rómában, mint Frascatiban, nyolc vagy tíz nap múlva küldök oda egy kisegítőt, akit szívesebben látnak majd ott, mint P. Francescot és mivelhogy más írnivalóm nincs, kérem az Urat, hogy áldjon meg bennünket. Amen. – Róma, 1626. jún. 15.”
Nagyon komoly figyelmeztetés a késedelmeskedve engedelmeskedő P. Pietronak, – fr. Ciriaconak, a felszentelteknek is nagyobb tökéletességet kellene mutatnia mindenben, – az oltárkövek, – fizetési nehézségek.
„Vártam már a jelentést, hogy P. Pietro elutazott-e már Norciába hivatalának átvételére, ami ugyanaz lesz, ami Narniban is volt, az iskolás gyermekek gyóntatása, úgy gondolom, hogy ő is olvasta Konstituciónkban az engedelmességről szóló fejezetnek azt a részét, amely a következőket mondja „...boni enim religiosi partes erunt non expectare út superior scripto aut voce severe aliquid praecipiat sed sufficiat ei si signum aliquod perspicum voluntatis superioris absque expresso precepto videre” Én pedig hányszor kifejezésre juttattam akaratomat és ha ezt nem közölték vele azok, akiknek az állásuknál fogva kötelességük lett volna, akkor az illetők súlyos mulasztást követtek el, ennélfogva nem helyes dolog, hogy nem foglalja el P. Gio. Stefano helyét az, aki el tudná látni a gyermekek gyóntatását. – P. Ciriaconak is nagyobb alázatosságot, engedelmességet, szegénységet, és önmegtagadást kellene felmutatnia, mint annak előtte hogy felszentelték, nem lehet állandóan szimulálni, alakoskodni, mert Isten segítségével, hamarosan lesz olyan valaki, akit majd oda küldhetünk a helyére, ugyanezt izenem fr. Diomeniconak is, értesítsen engem arról, hogyan viselkednek ezek, és számításom szerint pénteken küldhetem az öszvéres útján a két konszekrált oltárkövet. – Amint írtam már, a tanfelügyelő azt mondotta, hogy ő már visszaszármaztatta az iratokat és nem találván azokat, nem tudom beváltani, hogy egy kis pénzt kapjunk és így nem tudom fizetni a kamatokat a noviciátusi adósságok útján, nemcsak ebben a dologban, hanem sok másban is várom az értesítést, hogy hol találjuk ezeket. – Az Úr áldjon meg bennünket. Amen. – Róma, 1626. jún. 17.”
Két jelentősebb mozzanat olvasható ki ebből a levélből. Az első az, hogy a templom, végeredményben, ott fog felépülni, ahol majd jónak találja a Sig. Card Detti – a gancsoskodók itt sem hiányoztak! – Másodszor: a frascatii ház várja Detti kardinális látogatását, erre az alkalomra Szent Kalazancius úgy határozott, hogy a még nem piarista P. Garzia csak úgy szerepeljen, mint az iskolának és a ház gazdasági ügyeinek a vezetője, a ház elöljárója pedig a hivatalosan odahelyezett P. Ambrosio, – a házvásárlással kapcsolatos problémák.
„P. Castiglia atyának, a piaristák gondnoka, – Frascati.
Mindig tartottam attól, hogy majd a kanonok, jól lehet, szóban mindig helyeselték a templomépítésre kiszemelt helyet, majd egyszer csak figyelmeztetik a kardinálist, eljárnak nála, hogy ne engedélyezze azt a telket, amelyet mi tervbe vettünk, most nagyon szükség lenne, hogy a társulat emberei is egy jó szót szólnának érdekünkben a kardinálisnál, de ha őurasága nem akarna hozzájárulni, hogy a Rosolini-féle udvarban építsük fel a templomot, sem pedig, hogy részben igénybe vegyük az Aliero féle kertet, akkor bele kell nyugodnunk abba, hogy ott legyen az építkezés, ahová azt kijelöli az említett Sig. Card.e. és fogadjuk ezt úgy mint az Isten akaratát, mivelhogy ő az egyházi főméltóság és elöljáró, akinek a hozzájárulása nélkül nem lehet semmiféle templomot sem felépíteni és értesítsen engem arról, hogy mit határoztak.
És ha majd odaérkezik az említett Sig. Cardi. e. a ház és az iskola meglátogatására és megkérdezi, hogy ki a ház elöljárója, minden további nélkül azt kell felelni, hogy a szerzetház elöljárója P. Ambrosio, amint a hivatalos irattal meg is adom neki a joghatóságot, de az iskolának, a gazdasági ügyeknek a vezetője Atyaságod, nehogy a nevezett Sig. Cardi e jelentést téve a pápának azt mondja, hogy a frascatii házban olyan elöljáró van, aki nem is hordja a Szerzet öltönyét, hasonló értelemben írok néhány sort P. Ambrosionak is, figyelmeztetvén őt, hogy ne avatkozzék bele a ház dolgaiba, azt csak bízza rá mind Atyaságodra és csak végezze azt, amit a múltban is tett, legyen gyóntatója a fratellóknak és legyen segítségére Atyaságodnak mindabban amit csak mondani fog neki. – Ami pedig a szomszédos kis házat illeti, sürgetni fogom, hogy Sig. Rosolini minél előbb vásárolja meg és akkor majd mondhatják a Sig. Cardnak, hogy hamarosan megszerezzük azt is és szorgalmazom, hogy minél előbb készítsék el a vízvezetéket, de, ha megszerezzük azt a szomszédos kis házat, akkor arra is kell gondolni, azzal is kell számolni, hogy a szülőhelyeket másutt kell felállítani, hogy az még alkalmasabb helyen, a közúttól még rejtettebb, félreesőbb helyen és mivel most más nem jut eszembe, kérem az Urat, hogy áldjon meg bennünket. Amen. – Róma, 1626. jún. 18.
Újabb intézkedések a Narsini-féle ügyben, – valamint meg kellene tárgyalni Callisto Stellával, de nem tudják, hogy hol tartózkodik, - - P. Pietro elment Norciába, – P. Ciriaco Beretta jól készüljön fel az első szentmise elmondására.
Az elmúlt csütörtökön beszéltem de Torres kardinálissal, a Szerzetesek Kongregációja őt bízta meg, hogy vizsgálja ki azt a Narsini-féle építkezési ügyet és nekem azt mondotta, hogy a félt idézzük meg őelé, hogy az minél gyorsabban elintézhesse. Fr. Gio. Battista megküldi önnek az idézést, mivelhogy itt nem találjuk, hogy ki az ő ügyvivője, amiért is mutassa be neki minél előbb és azonnal küldje vissza az idézést.
És hogy megtaláljuk Callisto Stellat, hogy rá akadjunk, két plébánián is kerestettem, ahol állítólag lakott, de nem sikerült ráakadnunk ezért hát iparkodjon ügyesen tájékozódni ott, informálódni, hogy már valamiképpen végére járhassunk ennek a dolognak, ami azzal az építkezéssel jár, ami nem olyan biztos, hogy magunk is elkövetünk mindent és ha mindez nem elég, válasszuk azt a megoldást, amit az adott esetben tennünk kell, egyúttal küldje el nekem annak a három elöljáró atyának a véleményét tájékoztatását is és írja meg nekem egy félív papíron, hogy azok az atyák hogyan is mondták önnek, hogy Narsini hogyan szidta önt mindezért, hogy bemutassam a Sig. Card-nak nemcsak az atyáknak az információját, hanem az ön írását is arról, hogy az említett atyák mit mondtak önnek, mivelhogy nem mutathatom be azt a levelet, amelyet ezzel az ügyel kapcsolatban írt nekem, mivelhogy abban a levélben sok minden másról is van szó.
Örülök annak, hogy P. Pietro elment Norciában, de még inkább annak, hogy P. Ciriaco egyre nagyobb igyekezettel törekszik a szerzetesi tökéletességre, főként azóta, hogy áldozópappá szentelték, ami által még inkább el van kötelezve erre, a misézés szabályait nagyon jól tanulja meg, még mielőtt elmondaná az első miséjét, jól ismerje meg az előirt ceremóniákat a mozdulatokkal együtt és majd akkor megadom neki én az engedélyt és mivelhogy nem sokat tud erről a nagy titokról és szentségről, nagyon is helyénvaló a komoly előkészület, nehogy azt mondhassák róla: „...non dijudicat corpus Domini” és mivelhogy most más nem jut az eszembe, kérem az Urat, hogy áldjon meg bennünket. Amen. – Róma, 1626. jún. 20.
Fr. Arcangelo ünnepélyes fogadalma, – a problémák megoldása a kardinális látogatása alkalmával, – a háznak jó ivóvizzel való ellátását kérelmezni kell, – a májbántalmak orvoslására miféle gyógyszert alkalmaz Szent Kalazancius?
„P. Castiglia atyának, a piaristák gondnoka, – Frascati.
Holnap, vasárnap reggel, jókor indítsa útnak fr. Arcangelot, hogy letehesse itt a fogadalmakat és estefelé már vissza is indulhat és magával viheti mindazt, amire ott szükség lesz, ha majd oda érkezik látogatásra a Sig. Card., akinek majd, ha egyet-mást kérdez és nem tudna határozott feleletet adni, nehogy ellentmondásba kerüljön, ha jónak látja, mondhatja azt, hogy ebben vagy abban én tudom megadni a kielégítő választ és minderről számoljon be nekem, hogy tudjak a dologról, mert lényeges dolog, a joghatósági dolgokat illetőleg együttesen fogunk tanácskozni, hogy mi is a teendő. Ami pedig a területet illeti, ahol a templomot akarjuk felépíteni, a társulat tagjainak is lépést kell tenniük a kardinálisnál, hogy olyan helyen engedélyezze az építkezést, ahol a legkisebb költségvetéssel megoldhatjuk azt és végül is, ott kell építkeznünk, ahol a kardinális kívánja, akit, amint már megírtam, a kanonokok iparkodtak előre figyelmeztetni.
Ami a vízzel való ellátást illeti, amelyben Sig. ra Olimpia asszonyság jóvoltából részesülünk, nekünk az a kérésünk, hogy a vizet, amely főként a forró nyári napokban arra szolgál, hogy az iskolás gyermekek szomjúságukat oltsák vele, ne a Sig. Roberto Primi villájának az utolsó medencéjéből kapjuk, nem egészséges az, hanem engedje meg nekünk azt a szívességet, hogy az első medencéből kapjuk a tiszta, friss vizet, ahol még nem mosták bele a ruhákat és másfélével sem szennyezik a vizet, úgy hogy nem lehet inni, amire pedig, amint mondottam, az iskolás gyermekek szempontjából szükségünk van, hogy ihassanak belőle, amiért is kérve kérje, hogy engedélyezze számunkra ezt a kegyet.
Iparkodjék, amennyire lehetséges, egy bizonyos mennyiségű damaszkuszi rózsát beszerezni, hogy egy kis készletem legyen abból, amire igen nagy szükségem van, hogy könnyű legyen a székelés, ami most a májgyulladás miatt olyan nehezen megy, székrekedésben szenvedek és mivelhogy semmi más írnivalóm nem akad, az Úr áldása legyen velünk mindenkor. – Róma, 1626. jún. 20.”
Különféle problémák megtárgyalása P. Garziaval, – a templomkérdés, – miért nem alkalmas nekünk a Parente féle ház? – újabb pénzügyi problémák, – borvásárlás, – A Szerzetnek és a Társulatnak egymáshoz való jogi helyzete.
„P. Castiglia atyának, a piaristák gondnoka. – Frascati.
Nem hiszem, hogy a Sig. Card. – nak nem volna az az óhaja, hogy az Oltáriszentség őrzésének vagy nem őrzésének a kérdésében ne mondjanak neki ellen, már pedig ebben a dologban döntés van a szerzetesek javára, amint ez kitűnik a „Congr. Concilii” határozathozatalából és ha még ennek ellenére is ezt mondanák, hogy nem lehet tartani, akkor semmi akadálya a föllebbezésnek, a jogorvoslásnak. – Attól tartok, hogy az Ambrosio Parente féle ház miatt is lesz majd valami észrevétel Ottaviano alkalmatlankodása, kellemetlensége miatt, de akár az egyik, akár a másik dologban valami olyan dolog adódik elő, ami Atyaságod megítélése folytán nehézséget okozhat, akkor csak bízza rám az ügyet, terjessze elém, de arra vigyázzon, hogy Ambrosio mindig ott legyen körülötte, még akkor is, ha nem is mond semmit sem.
Ami pedig az Oltáriszentség őrzését illeti, megtehetik azon a napon, amikor a Sig. Card. érkezik oda, ha a Sig. Vicario is jónak látja, akkor eltekintenek az őrzésétől, végeredményben, ha a jurisdictio körül merül fel valami probléma, akkor inkább elszánom magam más megoldásra és ami a templomot illeti, az Ambrosio Parente féle telek jobban megfelelne a társulat számára kertnek, de templomépítés céljából a lehető legrosszabb helyen van számunkra, az asszonynépség folyton ott izetlenkedik körülöttünk és azonkívül nem akarom, nem szeretném elölről újra kezdeni azt a sok kellemetlenséget, amiben a múltban részünk volt bőségesen, csak jöjjenek hozzám mindennap követelve tőlem a kamatokat, amit a pénztárosok visszatartanak, ki ötvenet, ki többet, ki kevesebbet, fizetés nélkül vagyunk mi és fizetés nélkül maradnak a ház hitelezői, azzal meg fogjuk őket nyugtatni, hogy majd a város fizet nekünk 200 scudit, hacsak azonnal ki nem fizeti, nem jó ez így, ami az ellentétes véleményen levő polgáro, lakosság között annyiféle követeléseknek a forrása, előidézőjel lehet, amelyek végül is arra késztetnek bennünket, hogy távozzunk onnét, jól lehet, hogy véglegesen még nem döntöttem arról, hogy ott maradunk az egyenetlenkedések ellenére is.
Ami pedig a bormintát illeti, kedvemre való, noha nem olyan tüzes és sok vizet felvesz, de nézzen utána, hogy nem adnák-e olcsóbban és azonnal készpénzben fizetjük a bort, mihelyt ide szállítják.
Ami pedig a kölcsönös függési viszonyt illeti a Szerzet és a Társulat között, én azt hiszem, hogy mindazt könnyen megoldhatjuk, elrendezhetjük, mivelhogy kevés közöttünk a közös ügy, az érintkezési felület, így könnyebben meglehetünk békességben egymás között és mivel más írnivalóm nincs, kérem az Urat, hogy áldjon meg bennünket. Róma, 1626. jún. 20.”
Növények gyűjtése gyógyszerek készítésére, – utasítások a kilátásba helyezett kardinálisi látogatásra, – a borkészlet beszerzése, – gabonavásárlás.
„P. Castiglia atyának, a piaristák gondnoka, – Frascati.
Kiadtam az utasítást fr. Arcangelonak, gondoskodjék arról, hogy egy kis készletem legyen fehér damaszkuszi rózsából, hogy abból bizonyos gyógyszert készíthessek a magam számára, amit hetenként kétszer háromszor szoktam használni, vigyázzon, hogy a fratellót ebben senki se akadályozza, hanem inkább támogassák, legyenek segítségére és ha készen van a gyűjtéssel küldje nekem azonnal, egy toszkánai pénzért vásároltam cukrot is, ami a gyógyszer elkészítéséhez szükséges. – Küldök néhány szobrocskát, amit szépen elhelyezhetnek a ház bejáratánál, vagy ott ahol a legmegfelelőbbnek találja és még más dolgokat. is. Megküldöm a Szerzet nyomtatott Brévéit, amelyeket, ha szükségesnek látszik bemutathat a Kardinálisnak, aki, mint püspök, nem vizitálhatja meg a házat, mint ahogyan nem vizitálhatja a kapucinusokat, sem a Szentkereszt, sem a Szent Bonaventura kolostort, mivelhogy mi megkaptuk, a koldulórendek kiváltságait, ezeket bemutathatja a Sig. Vicarionak és azzal, hogy a mi házunkban nincs 12 szerzetestárs, azzal még nem lettünk mi az ő alattvalói, mert ez a szabály csak azokra a kolostorokra, rendházakra áll, amelyeket a mostani Pápának a dekrétuma után alapítottak, de nem azokra, amelyeket ezt megelőzőleg.
Arra gondja legyen, hogy P. Ambrosio mindig ott legyen mellette, nem azért, hogy valamit hivatalosan közöljön, hanem csak azért, hogy ha a kardinális akarja tudni, hogy ki a szerzetesek elöljárója, mondhassa, hogy amennyiben a szerzetestársak elöljáróiról van szó, akkor ő az, amennyiben a ház anyagi dolgairól és az iskoláról van szó, akkor nem ő, nehogy olyan jelentést terjesszen elő, hogy nincs elég emberünk és a reformal megbízott prelátusok valamiféleképpen kevésbé kedvező dekrétumot készítsenek a számunkra. Majd meglátja hogy a kardinális miben határozott, miben nem akar ellentmondást, mindenről engem értesítsen. – Ami pedig a bort illeti, kövessen el mindent, ha lehetséges, egyszerre küldjék el a rendelt mennyiséget, akár 28, 30 hordócskáról is van szó és fizetjük azonnal, ne hanyagolja el az alvást, hogy írhasson, mert az egészség ugyancsak fontos. Az Úr áldjon meg bennünket. Amen. – Róma, 1626. Jún. 22.
Megemlítem Sig. Antonio gyógyszerésznek a gabonát és majd küldjük a választ és legyen készenlétben, hogy fogok vásárolni, ha jóminőségüről van szó.”
A frascatii problémák újabb megvilágosításban, – a búzavásárlás gondja.
„P. Castiglia atyának, a piaristák gondnoka, – Frascati.
A mellékelten megküldött levél Sig. Card. Detti titkárának szól Sig. Rosolinitől, aki igen bensőséges barátja és megírja neki, hogy mennyiben és hogyan lehet a segítségére az ottani iskolának, Atyaságod minél előbb adja át neki és kísérje figyelemmel, hogy mi fog származni abból a sok szóbeszédből és jobb ügyhöz méltó buzgólkodásból, ami az ottani lakosság részéről tapasztalható, akik annyira ellentétben vannak egymással. – Mi pedig, hogy a 200 scudival újra visszatérjünk az Ambrosio Parente házhoz és ezzel újra nyakunkba vegyünk egy csomó kellemetlenséget a hitelezők részéről, inkább ott hagyjuk Frascatit és vállalunk másik helyet, mert volt mit szenvednünk hat éven keresztül és nem tizen át, mint ahogyan a kérvény másolatában olvasható, ami annyi keserűséget okozott nekem, amit nem is szeretnék még egyszer vállalni, mindezt így el is mondhatja az említett titkárnak, hadd lássa ő is, hogy minden, ebben az ügyben kifejtett szorgoskodás, nem más mint egyéni érdekhajhászás és egyáltalán nem törődnek a mi gondjainkkal és azonfelül, még azt is megmondhatja neki, hogy nekünk semmiféle címen sem lehet állandó jövedelmünk Konstitúciónk értelmében, miután ünnepélyes fogadalmas Szerzet lettünk és a 200 scudinak mindenkori biztosítása jelentené az állandó bevételt, ami azzal a kötelezettséggel járna együtt, hogy fizetni kellene utána az adót és a kamatokat és ha nem tudjuk behajtani a pénztárosokon mint ahogyan ezt a múltban is volt alkalmunk tapasztalni és az egyik tartozik harminccal, a másik ötvennel, más pedig csak Isten tudja hogy mennyivel, mivel nem lehet pereskedni, civakodni velük, megküldtem önnek a mi Brévéink nyomtatott másolatainak egy példányát, mutassa meg azt a Sig. Secretarionak, hadd tudja meg, hogy az összes koldulórendek kiváltságait megkaptuk mi is.
Ami pedig a gabonát illeti, Sig Antonio azt mondja, hogy a frascatii minőség vastagabb héjú és apróbb mint a római, mindazonáltal úgy határozott, hogy küldi a pénzt Atyaságodnak, hogy vásárolja meg a búzát és Atyaságod mindaddig ott tárolhatná a házban, míg érte nem küldünk és Sig. Francesco Nicodemi orvos azt mondja, hogy ő hat rubira gabonát akar vásárolni és Sig. Antonio pedig négyet, amiért is gondoskodjék arról, hogy a kívánt mennyiség meglegyen, a pénzt azonnal küldjük, de a búza jó legyen, ha sikerül a vásár, akkor mi is vásárolunk 60 vagy 70 scudi értékben, készpénzben, Atyaságod okosan járjon el és értesítsen engem. Az Úr áldjon meg bennünket. Amen. – Róma, 1626. jún. 23.”
„P. Castiglia atyának, a piaristák gondnoka, – Frascati.
Sig. Antonio gyógyszerész azt üzeni, hogy azonnal küldi a pénzt, hasonlóképpen Sig. Francesco Nicodemi, amiért is atyaságod minél előbb adjon foglalót az árúért és amennyiben sikerülne lefoglalózni ennek a két jótevőnek a számára, értesítsen engem, hogy volna-e a mi házunk számára is, mert szeretnék egy kis részletről gondoskodni, ha erre jó alkalom adódnék. – Meglátom, talán tudok majd itt beszélni Sig. Card. Dettivel és akkor majd erről értesítem és ha nem, akkor majd tárgyalnak vele. – Az Úr áldjon meg bennünket. Amen. – Róma, 1626. jún. 23.”
A 448. és a 451. levelekben említett zálogházi dolgok megoldódtak, – a 453. levélben említett Stella Narniban tartózkodik, – a 448. levélben említett S. Cassio búcsúkról, – az újmisés P. Ciriacoról már volt szó a 451. levélben és a 453. levelekben, – az utóíratban említett Germanelliről hallottunk már a 424. levélben is.
„A zálogházi ügy, Isten segítségével, elintéződött és remélhetőleg, amennyiben így kerül a sor, a többi titkár is úgy fog intézkedni, miként ő. – Megmondhatja Gio. Batista fratelló édesanyjának, hogy fia jól van, a bőrbaj elmúlt, most tanulásra fogom, nehogy azt a keveset is elfelejtse, amit még tud. – Nagyon jó lesz, ha tárgyal Stellával, míg ott lesz, hogy már vége lenne egy nagy kellemetlenségnek, rendezvén azt az ő bizonyságtétele által.
Sig. Alessandro azt mondta nekem, hogy Sig. Flavionál van egy 20 scudis levél, amelyet majd holnap bevált, mert ma az ünnepnap miatt nem lehet és majd megküldi nekem. – A S. Cassio féle búcsúiratot elküldtük a legutóbbi Postával. – Mondja meg P. Ciriaconak, hogy jól tanulja meg a misézésnek a ceremóniáját, nem engedem addig misézni, míg P. Gio. Stefano arról nem számol be nekem, hogy már mindent nagyon jól tud, mindezt P. Gio. Stefano lelkiismeretségétől teszem függővé és ahogyan az újmisés kezdi, úgy szokta folytatni, éppen ezért jobb ha a kezdet kezdetén nemcsak a ceremóniákat tanulja meg jól, hanem arra is felkészül, elsajátítja azt a nagy tiszteletadást, amellyel közelítenie kell ilyen fönséges nagy titokhoz. – P. Bernardinonak megküldtem a konfrateri okmányt, amelyet kért az ön levelével együtt és mivel más írnivalóm nincs, kérem az Urat, hogy áldjon meg bennünket. – Róma, 1626. jún. 24.
A legnagyobb megelégedésre fogadtam az én igen kedves Gio. Francesco Germanellimnek a levelét, mondja meg neki, hogy gyengélkedésem és elfoglaltságom miatt nem tudok neki írni, de imáimban megemlékezem róla, hogy az Úr segítse egyre nagyobb tökéletességre.”
Hogyan rendezzék meg a kirándulást? – a kispapok szorgalmasan tanuljanak.
„Az Isten Anyjáról nevezett szegény szerzeteseknek, a piaristák helyi elöljárójának – Norcia.
Ami a hetenkénti két kirándulást illeti, én azt úgy értelmezem, hogy induljanak el gyalogosan reggel az alkalmas helyre, de ebédre térjenek haza, kint tartózkodásuk alkalmával ne egyenek semmit sem, még gyümölcsöt sem, ha valahol kapnak, elfogadhatják, de csak otthon fogyasszák el, ne vezessenek be új szokásokat, mert az könnyen fegyelemlazuláshoz vezetne a fiataloknál és amint mondtam, tartsák meg, semmi más ellenkező szokás nem számít, csak így szolgál magatartásuk a világiak épülésére. – P. Francesconak azt üzenem, hogy nagy gonddal foglalkozzék a mi klerikusainkkal, hogy szorgalmasan tanuljanak azok, mert ha én törődöm velük, még inkább Atyaságod és minél többet fárad, annál nagyobb lesz az érdeme. – Nem feledkeztem meg arról, hogy felelettel tartozom Zaffaranonak, mihelyt lesz időm, gondolok rá és mivel más írnivalóm nincs, az Úr áldjon meg bennünket. – Róma, 1626. jún. 14.”
Bizonytalan hírek egyes kardinálisok betegségéről és haláláról, – a gabona és a bor beszerzéséről.
„P. Castiglia atyának, a piaristák gondnokának – Frascati.
Mi itt lakunk Sig. Card. del Monte szomszédságában és nem tudunk arról, hogy beteg volna, még kevésbé hogy meghalt volna, Sig. Card Cobeluttioneról is azt mondogatták, hogy súlyos beteg, sőt hogy meg is halt, mi semmi biztosat nem tudunk erről.
Értesítsen engem arról, hogy mennyire van a gabona beszerzéssel és lehetne-e 25 baioccos árban kapni, a mi szükségletünkre is kellene, nézzen jól körül és értesítsen engem. – A borszállítmányt is várjuk napról napra, úgy intézkedjék hogy valamelyik fratelló kísérje a szállítmányt és reggel jókor induljanak, amikor még nem tűz olyan forrón a nap. – Az Úr áldjon meg bennünket. Amen. – Róma, 1626. jún. 25.”
„P. Castiglia atyának, a piaristák gondnoka, – Frascati.
Sig. Flavio küldi a mellékelt levelet Sig. Aristotelenek, Atyaságod késedelmeskedés nélkül juttassa el hozzá azonnal. – Várom a mai nap folyamán a borszállítmányt és értesítsen engem afelől is, hogy Sig. Card. Detti megnézte-e a mai Oratóriumunkat? – Várom az értesítést a gabonafélékről is, ha még ugyan el nem késtünk, mi azzonnal küldjük a pénzt, hogy készpénzzel fizethessen, hasonlóképpen megnézhetné az új fajta búzát is, ami Messinából való, amit ott lehet vásárolni, természetesen, ha ajánlja Arcangelo. Az Úr áldja meg mindnyájukat. Amen. – Róma, 1626. jún. 26.”
„P. Castiglia atyának, a piaristák gondnoka, – Frascati.
Megkaptuk a nyolc hordó bort, a fuvardíj 16 giulo volt és fr. Michelenek átadtam a bor ára fejében 13 scudi 50 baiaccot, holnap küldjük a hátralevő részt, ha lehetséges, hogy ne kelljen az ünnepnapon ezzel foglalkozni, ebben az ügyben fáradozni. – Ami pedig a Rosolini féle házat illeti, ha megvásároljuk mi a szomszédos kis házacskát és az udvar felől kiegészítjük két teremmel, akkor sokkal kényelmesebben leszünk, mintha az Ambrosio Parente féle dologba mentünk volna bele és ha a templomot nem a mi kertünkbe építik fel, hanem a Cremona féle telken, akkor nagyobb házunk és nagyobb kertünk lesz és ha nem fognak állandóan zaklatni bennünket a hitelezők és mivelhogy más írnivalóm nincs, kérem az Urat, hogy áldjon meg bennünket. Amen. – Róma, 1626. jún. 26.”
„P. Castiglia atyának, a piaristák gondnoka, – Frascati.
Megkaptuk a másik nyolc hordó bort és ha még ma este, vagy holnap reggel megérkezik a többi, a hátralevő részlet is, akkor majd rendezzük és küldjük a teljes összeget, azaz a 27. scudit, a fuvardíjat minden egyes alkalommal fizetjük.
Ha kapubejárat javításával nem lehet tovább várakozni, akkor csak hozassák rendbe, a kiadások rendezéséről majd gondoskodom a 3 scudi megküldésével, nem is olyan rossz gondolat, hogy a templomot a Cremona kertben építik fel, annál tágasabb terület marad nekünk a kert számára. – Szorgalmasan nézzen utána a gabonaféléknek és ha jónak találja, értesítsen engem és csak foglalózzon le, amennyit csak tud, mert a mi gyógyszerészünk és orvosunk is szeretnének vásárolni belőle.
Ami pedig fr. Arcangelot illeti, ha akar festéket készíteni, jöjjön ide és hozza magával, amit gyűjtött ott és itt rendelkezésére bocsátunk egy üstöt és hozza magával a damaszkuszi rózsákból gyűjtött készletét, ami nekem jó szolgálatot tesz, és az Úr áldjon meg bennünket. Amen. – Róma, 1626. jún. 27.”
A levél legelső soraiban a bor beszerzéséről van szó, de azután a levél túlnyomó része a már annyiszor emlegetett frascatii problémákról szól, a házról és a templomról.
„P. Castiglia atyának, a piaristák gondnoka, – Frascati.
Megkaptuk a három hordó bort ennélfogva most küldöm a 27. scudit a szállítmány árának a fejében, úgy látom, hogy a bort fel kell javítani veletrii borral, mivelhogy a vásárolt nagyon gyenge, hiányzik még egy vagy több hordóval, meglátom, hogyan gondoskodunk majd annak a beszerzéséről?
Nem tudom, hogy tudok-e beszélni Sig. Card. Dettivel, de Atyaságod ne hagyja ott csalódásban a Sig. Secretariot, még akkor sem fogadom el az Abrosio Parente féle házat, ha a város megszavazná a 200 scudit, mert nem akarom újra magamra vállalni azt az sok kellemetlenséget, ami azzal a házzal járt a múltban, ha annak elfogadásával az jár együtt, hogy el kellene hagynunk Frascatit, még ezt is vállalnám, amiért is tudják meg, hogy minden, ügyünkben kifejtett, szorgoskodás, amit egyesek, főként Orazio Ottaviani, kifejtenek, nem más, mint saját egyéni érdekeinek a biztosítása, amit a házba belefektetnek, azzal nem törődnek, hogy újra visszakerülnénk mi azon sok kellemetlenségek közé, amelyekben részünk volt a múltban, hanem csak fizessünk, mint annak előtte, a ház utáni kamatokat, az adókat, én azt határoztam, hogy nem vállalom, bárki is kérjen erre, mert hiszen ők nem tudhatják, hogy mennyi kárt és kellemetlenséget, zaklatást kellett elviselnünk.
Ha a város magára vállalja hogy fizeti a kamatokat és teljesen tisztán adja át nekünk a házat, hogy senkinek semmi szava ne legyen, akkor lehetne beszélni a dologról, csakhogy ők ezt nem fogják megcsinálni, azonkívül még azzal is kell számolni, hogy a ház nagyon ki van téve a szomszédos házak asszonyi kíváncsiskodásának, aminek ez a Rosolini-féle, ha megvásároljuk azt a szomszédos kis házacskát, nincs kitéve. Én attól tartok, amikor mindenki csak a saját érdekeit veszi figyelembe, hogy nekünk nem éri meg, hogy továbbra is ott maradjunk, amikor annyi helyen felajánlották nekünk az olyan alapítást, hogy egy helyen lesz a ház, a templom és a kert és inkább akarunk lenni ház nélkül Frascatiban, mintsem, hogy vállaljuk azt a sok zaklatást, ha a felettes hatóságok azt mondották volna, hogy cseréljem el a házat, egy cseppet sem késedelmeskedtem volna, most ők akarják, hogy változtassuk meg a nézetünket, de én erre most nem gondolok, kérjük az Urat, hogy vezérelje minden ügyünket az ő nagyobb dicsőségére. – Róma, 1626. jún. 28.
Megkaptam a levélküldeményt, amely Fioravante címére érkezett és már folyamatban vannak a szükséges eljárások Sig. Carde de Torres-nél. – Megkaptam a 20 scudit Sig. Flaviotól, S. Cassio napján, amely az idén szombatra esik, olyan ételeket fogyaszthatnak, amilyeneket hétfőn szoktak, vagyis tojás féléket és tejes ételeket és mivelhogy más írnivalóm nincs, kérem az Urat, hogy áldjon meg bennünket, Amen. – Róma, 1626. jún. 28.
Szeretném tudni, hogy mi lett a sorsa annak az összetört kőnek, amelyből két asztalkát szándékoztunk készíttetni, nem vitte-e el az a kőfaragó, aki később mégsem készítette el a püspöki címernek a munkáját?”
Kapu és ablakjavítások.
„P. Castiglia atyának, a piaristák gondnoka, – Frascati.
Ma délelőtt vásárolt Vincenzo mester albucioi deszkát, két lapot, kilenc giulioért, majd azután vásárolt még másutt négyet harminc giuliért, olcsóbban nem kapta meg és szerzett még szeget is öt vagy hat giulio értékben, most már ezek után neki láthatnak a kapu megjavításának.
Szeretném, ha Atyaságod egy kőmívessel leszedetné az ablakok alsó és felső részéről a megtöredezett köveket, az oldalkeretek még elég jó állapotban vannak, azokat a törötteket minden kőmíves el tudná távolítani, kicserélni, ne álljanak ott olyan hiányosan azok az ablakok, annyira szembetűnő kopottságokkal, Atyaságod minél előbb hozassa ezeket rendbe, a költségeket, a köveket majd én fizetem és mivel más írnivalóm nincs, kérem az Urat, hogy áldjon meg bennünket. Amen. – Róma, 1626. jún. 30.”
„Ide érkezett Narsini és én azt hiszem, hogy minden lehetséges ajánlás a segítségére lesz, ami Rómában sokat jelent, Sig. Card. de Torres ügyhalgatója azt mondotta nekem, hogy nem találja az ottani Püspök jelentését, azt gondolja, hogy oda adta a mieinkek közül valakinek, ami nem így van, ezért aztán ha nem találja, még ma ír a püspöknek.
Ami pedig a mi novíciusunk fiatal rokonát illeti, ha valóban így határozott, meglátjuk majd, hogy állhatatos lesz-e egészen szeptemberig, mert az a legalkalmasabb időszak a beöltözésre, most igen nagy a hőség, nem alkalmas az idő Rómába jönni.
Arról is számoljon be, hogy mit végeztek Stellával, határoztak-e valamit és mivelhogy más írnivalóm nincs, kérem az Urat, hogy áldjon meg bennünket. Amen. – Róma, 1626. júl. 1.”
„P. Castiglia atyának, a piaristák gondnoka, – Frascati.
A levélcsomagot, amelyet fr. Gio. Battista hozott Sig. Card Detti számára, azonnal átküldtem, de – mivel kora reggel volt még – a Kardinális még nem kelt fel, a levélcsomagot átadta az udvarmesternek és azt mondotta, hogy ha választ akar küldeni, az atyák egyike még ma este készül Frascatiba, a válaszra várok, a fratellót nem indítom 22-óra előtt.
Gondja legyen arra, hogy az iskolában minden igyekezettel menjen a munka, ne legyenek város szerte tétlenkedő gyerekek, legfőképpen a szegényebbek közül, nehogy rossz példaadással szolgáljanak azoknak, akik rendesen járnak iskolába. – Szeretnék minél előbb beszélni Sig. Giuseppe Bonannival a vízügyben és az Úr áldása legyen velünk mindenkor. – Róma, 1626. júl. 1.
22 óra, a Kardinális nem küldött választ, a levél vivőjét útnak bocsájtom.”
A kardinálisnak küldött levelek, – az Oltáriszentség állandó őrzésére vonatkozó intézkedések ismertetése újólag, amiről már az előzőkben is volt szó ismételten, – a templomépítés.
„P. Castiglia atyának a piaristák gondnoka, – Frascati.
Elküldtem két levelet a kosárkával együtt még tíz óra előtt két fratelló útján Sig. Card. Detti udvarmesterének, de választ nem küldött. – Ami pedig a templomépítés ügyét illeti, én azt hiszem, hogy végül is a mi feladatunk lesz annak megépítése, mindenre kiterjedő figyelmességgel akarok eljárni, hogy felettes hatóságaink meg legyenek elégedve velünk.
Ami pedig az Oltáriszentség állandó őrzését illeti, nekünk erre nem kell az Ordinárius engedélyét kikérnünk, mint ahogyan nem kellett ezt kérniük sem a kapucinusoknak, sem a Bonaventurabelieknek sem, mivelhogy ebben a dologban a »reguláris szerzetek« templomai nem függnek az Ordináriustól. Szerintem, ha »nem volna abban semmi visszatetszőség, ha egy beteg szerzetes áldozni akarna »és a plébánia templomból hozná az oltáriszentséget a plébános, mint ahogyan »vinné egy beteg világihoz. Elő fogom kerestetni a »Congregátio Concilii« »döntvényét és el fogom azt küldeni és a kolduló szerzetesek kiváltságai »között is olvasható ez és VIII. Kelemen pápának egyik bullája a következőket: »»...quod Moniales seu religioasae sub obedientia ministri Generalis fratrum »»minorum existentes, possint in ecclesia interiori in loco decenti habere »»Euchaistiam sicut habent in exteriori« – és ha ezt engedélyezik »»apácáknak, mennyivel inkább akkor szerzeteseknek, akik azt kezelhetik és »»annál inkább is keresek erre a kérdésre jogorvoslást, mert ahány házunk »»csak van, egyikben sem okozhat ilyen nehézséget és ott őrzik valamennyiben.
Emlékeztetem P. Gliceriot, gondoskodjék arról, vitesse el a deszkalapokat oda a kapu javítására. Egyebekről majd más alkalommal írok. – Az Úr áldjon meg bennünket. Amen. Róma, 1626. júl. 3.
Marcello Realenak majd máskor válaszolok, mert most nincs arra időm, a levelet azonnal elküldtem a San Panteleoba és egyik másik postán megy.”
Komolyan szép, értékes levél, amely a legjelentősebb alapelveket foglalja össze, amelyek nélkül egy iskola el sem képzelhető: a nevelés szükségessége, a fegyelem és a vallásos nevelés. – A levél első sorai megismétlik, amit a 444. levélben olvastunk. – A második rész hangsúlyozza a fegyelmi alapszabályokat, amelyeket vállalnia kell annak, aki a mi iskolánkba akar szert tenni a tudásra. – A harmadik rész sürgeti a gyakori szentgyónást és áldozást a fiúk lelki életének a szempontjából. – A befejező részben a szerzetesi tökéletességre buzdítja Szent Kalazancius a szerzeteseit.
„P. Castiglia atyának, a piaristák gondnoka, – Frascati.
Azokkal szemben, akik tétlenkedve őgyelegnek az utcákon, minden igyekezettel járjon el, vagy menjenek dolgozni, vagy járjanak az iskolába, vagy hasson oda, hogy a hatóság erélyesebben lépjen fel, így aztán csak elhatározzák magukat, hogy érdeklődjenek valami után, és ne tétlenkedjenek egész nap csak csavarogva a város utcáin és terein. Ami pedig Spinetát és többieket illeti, akik a mi iskolánkba szeretnének járni, jöhetnek, de figyelmeztesse őket, megbüntetik őket, ha rosszul viselkednek és hogy komolyan kell tanulni és nem szabad az időt elvesztegetni és amikor nem elég a mester fegyelmezése és tekintélye nem elég, akkor majd az elöljáró fogja őket megbüntetni, ezért hát, ha a mi iskolánkba akarnak jönni tanulni, akkor jöjjenek azzal a lelkülettel, hogy akarnak tanulni és eredményt elérni vagy pedig egyáltalán ne is jöjjenek. Hasson oda, hogy gyakran gyónjanak a növendékek és sokszor áldozzanak a nagyok, mert hiszen a szentségek az értelmet is nagyon segítik és ha gyakran áldoznak igazi buzgósággal, akkor az akarat is fellelkesedik, hogy kerülje a bűnt és szeresse az erényes cselekedeteket, mindezt nagyon is szívén viselje, hiszen ez a mi Intézményünknek a lényege, feladata és az Úr bőségesen megfizet mindezért.
Ami pedig a házat illeti, az lesz az igazi örömömre, ha mindnyájan úgy igyekeznek megőrizni a dolgokat, az előírásokat, hogy mindnyájan egyre tökéletesebb szerzetesek legyenek és jó példaadással legyenek, szolgáljanak a világiaknak.
Majd megküldöm az Oltáriszentség őrzésére vonatkozó döntvényt, vagy pedig újat adatok ki. – Az Úr áldjon meg bennünket. – Róma, 1626. júl. 4.
Mennyire kellene, hogy ebben a levélben közölt értékes tanítások mélyen belevésődnének minden piarista szívébe, az nem is tudja elgondolni, hogy másképpen is lehet, aki szívvel lélekkel az iskolának él, aki erre szentelte életét, ha azt néha-néha súlyos áldozatnak is érezzük... Szent Kalazancius Atyánk ünnepe közeledik, jó, ha lelkünk ilyen gondolatokkal töltekezik, amelyeket Szent Atyánk leveleiből merítünk...”
A kapujavítási gondok.
„P. Castiglia atyának, a piaristák gondnoka, – Frascati.
Nagyon jól tenné, ha ide küldene a »somarelló«-val, de a nagyobbik legyen, hogy a kapujavításra szánt anyagot elszállítanák, mivelhogy most ebben az időben semmiféle más fuvar nem található, gondja legyen arra, hogy rendesen hozzák helyre a bejárati kaput, amely mégis csak sokat jelent a ház külső formáját illetőleg, ha az jól van elkészítve, érdeklődjék utána, hogy milyen áron kínálgatják eladásra a búzát készpénzzel fizetve azonnal? – Az Úr áldjon meg bennünket. Amen. – Róma, 1626. júl. 4.”
„Constantino útján küldtem egy csomag ívpapírt, amit Sig. Flavio küldött ide, úgy gondoltam, hogy Narsini már hazaérkezett, értesítsen engem afelől, hogy a Püspök megküldte-e az első felterjesztésének a másolatát, amit a S. Congregatiohoz küldött be. Itt rajta leszünk, hogy segítsük, amennyire csak tőlünk telik, és amikor elakad minden, akkor még fennáll számunkra az a megoldás, ahogyan Sig. Sebastiano Mangonio mondotta, hogy elköltözünk, nehogy abba a lehetetlen helyzetbe kerüljünk, hogy megbántsuk az Istent, mivelhogy a város nem teljesíti azt, amit vállalt, amit kellene és megígért az említett Sig. Sebastiano és Sig. Meo Mei kiküldöttek aláírásával, amikor még az alapítási tervben állapodtunk meg, amit meg is mutattam az említett Sig. Sebastianonak, ahol világosan áll, hogy kert is jár a házzal együtt, a Sig. Card de Torres ügyhallgatója azt mondja, hogy az egész ügyet majd a szerint a jelentés szerint kell megítélni, amit a Püspök fog felterjeszteni, amelyet, lesz alkalmunk remélem, látni, mielőtt meghozzák a hivatalos döntést.
P. Pietro levelét juttassa el az apácáknak, aki azt Messinából küldte.
Mondja meg Sig. Raimondo Racaninak, nagyon kétlem, hogy Sig. Celestino elintézte volna azt a megbízatást, amiről őurasága írt nekem, de ha ez a valóság, akkor hamarosan meg fogja tudni, a konszekrált oltárköveket küldjük, mihelyt készen lesz a ládika, amiben el akarjuk küldeni... – Az Úr áldjon meg bennünket. Amen. – Róma, 1626. júl. 4.”
„Ami a Narsini féle ügyeket illeti, tárgyaltam itt az ő ügyvivőjével és abban állapodtam meg vele, hogy ő ír neki, hogy mi kifizetjük a ház árát és a rajta eszközölt javításokat abban az összegben, amennyire két szakértő becsüli és azonfelül, ha még valamivel tartozunk, azt rábízzuk a püspök és a kormányzó ítéletére és bölcsességére és néha meglesz a megjegyzés, akkor Atyaságod beszélni fog Sig. Siroval a fizetési dologban és mivelhogy a pénz itt van Rómában, én úgy gondolom, az lenne a legjobb megoldás, hogy itt készítsük el a jegyzőkönyvet és az említett Sig. Narsini adhatna megbízatást az ő ügyvivőjének vagy bárki másnak.
Megjelent itt Stella és arról értesültünk, hogy szeretne velünk tárgyalni a ház ügyében. – Ami pedig a borgariai városplébános ügyét illeti, megmondhatja neki, hogy bármikor jön, meg fog vigasztalódni. – Ami pedig a gabona kihozatalának az engedélyezését illeti, intézkedni fogunk és megy majd az értesítés. – Az Úr áldjon meg bennünket. Amen. – Róma, 1626. júl. 8.”
Az itt sorra kerülő narnii levelekben semmi olyan nincs, ami az egyetemes rendtörténet szempontjából jelentős, fontos volna, inkább csak helyi érdekű dolgokról közölnek egyet-mást.
„Egyetlen postát sem mulasztottam el, hogy levelet ne küldtem volna, még P. Melchior is válaszolt a Mons. kormányzónak, a dolgot még nem tárgyaltam a Kongregációban, ma itt járt nálam az az atya, aki valamikor az ottani S. Agostino kolostor elöljárója volt és ajálkozott arra, hogy beszélni fog Sig. Card di Torressel. – A festő, aki festette S. Cassio képét, nem jelentkezett, nem sok bizalmam van a festőkben, mert rendszerint igen változékony emberek. – Írtam a borgariai városplébánost illetőleg, hogy bármikor is jön, mindenkor szívesen látott vendégünk lesz. – Az Úr áldjon meg bennünket. Amen. – Róma, 1626. júl. 11.”
P. Garzia rendes papírt kap a levélírásra, – gondok az anyagi beszerzések körül, – fr. Diomede szentelése és a Bréve kieszközölése, – a régebbi levelekben ismételten emlegetett Santi is sorrakerül a szentelésben, egy ideig ott maradhat, oktathatja a frascatii fratellókat a mennyiségtanra.
„P. Castiglia atyának, a piarista gondnoka, – Frascati.
A legutóbbi alkalommal küldött levele ugyancsak durva papíron íródott, épen ezért küldök önnek három teljes és egy majdnem teljes ívsorozatból álló jobb minőségű papírt, szorgalmasan nézzen utána, hogy a fratellók gondosan végezzék a questálást, annak rendje-módja szerint, mert úgy hallatszik, hogy elég gyenge az aratás eredménye, azt is szeretném tudni, hogy lehetne-e gabonát szerezni Sig. Maniliotól, vagy inkább pénzt, hogy annak idején a legalkalmasabb áron vásárolhassunk gabonát, ha hozzá lehet férni.
Fr. Diomede ügyében kérelmezett Bréve néhány nap múlva meglesz és amennyiben meglesz a rávaló pénz, akkor kiváltjuk a f.h. 20 vagy 25-e körül, amiért is értesítsék a nevezett fratellót, hogy intézkedjék atyjánál. A költség öt dukát lesz, ami a mi pénzünkben hét scudi 25 baiacco, ennyibe került nekem egynek a kiváltása, amelyben a Norciában tartózkodó fr. Francesco dell Annunziata számára is kértem az engedélyt a szentelésre.
Santi hamarosan ott lesz, akit szintén a három egymás utáni ünnepnapon szentelnek Brévével, ott maradhat, míg ezek a meleg napok tartanak a tanulhatja a misézés szabályait és segíthet az iskolában fr. Giacomonak a számtan tanításában és másokat is taníthat, ha lesz olyan valaki, aki szeretné azt tanulni és mivelhogy más írnivalóm nincs, kérem az Urat, hogy áldjon meg bennünket. Amen. – Róma, 1626. júl. 11.”
Sem gabona, sem pénz – legyen áldott mindenekért az Úr! – szép dicsérő szavak keretében emlékszik meg Szent Kalazancius a Savonában működő, de Frascatiból származó P. Francesco Cipolletta atyáról, – a beöltözés előtt látni kívánja a jelentkező ifjakat, hogy mit tudnak, – hiány a munkaerőben, bizonyos kért és megküldött könyvek.
„P. Castiglia atyának, a piaristák gondnoka, – Frascati.
Attól tartok, hogy nem fogunk gabonát kapni Sig. Maniliotól, sem pénzt annak idején, hogy valamennyi kis gabonát vásárolhassunk, legyen áldott az Úr mindezekért. – Ha ide érkezik Sig. Aristotele, keressük majd az alkalmat, hogy a dolgokat elintézhessük. – P. Francesco de Gesu nagyon jól viselkedik Savonában, igen nagyra becsüli a püspök és az egész város, mivelhogy ünnepnapokon ott végzi a dómban a keresztény tanítást, amelyen a püspök is jelen volt néhányszor és örömmel látta az eredményt, amit a gyermekek mutattak fel és a hétköznapokon pedig közmegelégedésre tanít az iskolában, küldtem neki néhányszor már szentképeket és más jutalomtárgyakat és ha majd alkalmi hajó indul oda, küldök neki néhány »Agnus Dei«-t és ha Sig. Ascanio is szeretne valamit küldeni, elküldjük majd együtt.
Azt a két ifjút szeretném látni egyszer itt egy ünnepnap alkalmával, mielőtt beöltöznének, hogy mit tudnak, ezért hát csak küldje őket ide, hamarosan vissza is indulhatnak és megegyezünk a napban. – Itt is igen nagy hiány van munkaerőben, ennélfogva senkit sem tudunk oda küldeni, Santi maradhat a nyáron a felszentelés után, ami pedig a könyveket illeti, ha Atyaságod úgy járt el, ahogy mondtam, akkor a Lagona-féle kompendium beszerzése feleslegessé teszi más könyvek beszerzését. P. Glicerionak meg küldjük azt a két könyvet, amelyeket nem talál a könyvkereskedésben és azt mondja, hogy nem helyes eljárás egy oltárt megfosztani ékességeitől és ezzel díszítsük a másikat. Az olajról majd érdeklődöm. – Az Úr áldjon meg bennünket. Amen. – Róma, 1626. júl. 12.”
A narnii levelekben állandó téma a ház szomszédságában levő kis ház, illetve annak megszerzése, amelynek tulajdonosa az említett Stella, – Sig. Celestino Racani magatartását nem jó szemmel nézi Szent Kalazancius, – a konszekrált oltárkövek, – a házjavítási költségvetés.
„Nagyon meglepődtem azon, hogy olyan rövid idő alatt Sig. Antoniol Narsini házában olyan nagy munkálatokat végeztek, nekem elég, ha Sig. Sebastiano Mangonio mondja ezt. – Most pedig tudja meg azt is, hogy tegnap reggel itt járt Callisto Stella és azt mondotta a kapusnak: mondja meg a P. Generalisnak, hogy eladtam már a házat és ezzel tovább ment. És ha a dolog így van és vevő jelentkezett a ház vételére, akkor a mi ügyünk befejeződött ezzel. De ha nem így van, hogy ő nem adta volna el a házat, csak azért mondotta ezt mert tudja hogy mit akar, én azt szeretném, ha a tárgyalást folytatnák és befejeznénk az ügyet azzal, hogy a 250 scudit hajlandók megadni, de a 300-at meg nem ígérik, azonnal írják meg a jegyzőkönyvet és vegyék birtokukba az épületet, mert itt a Bonanni bankban megvan nekem letétben az 550 scudi, amit azonnal a rendelkezésére bocsájtanék annak, aki felmutatná az említett Sig. Antonio és én azután tárgyalnám az ügyet Gio. Battista noviciussal, Sig. Sirio unokaöccsével, végeredményben tárgyaljanak a kormányzó úrral és találják meg a módját, hogy mihamarabb befejezzék az ügyet és ezt tegye annak tudatában, hogy én, amint azt már előbb is említettem, a nevezett Bankban rendelkezem azzal az összeggel és én azt azonnal át is adhatom, de, amint mondottam, annak a veszélynek a kizárásával, hogy más vehesse azt birtokába, vagy mint befejezett tényt, jelentse be a megvásárlást, vagy valaki tiltakozhasson is a ház megvétele ellen, minderről azonnal értesítsen engem.
A gabona kihozataláról tárgyalni fogok mihamarabb Mons. Durazzoval, aki a vásárbíróság fölöttese, mint ahogyan azt írja levelében. – Nagyon megütköztem azon a megoldáson, amit Sig. Celestino Racani eszközölt, ahogyan azt mondják, és itt széltében-hosszában mindenki erről beszélt és bizonyára már tudja ezt atyja, Sig. Raimondo is. Én még az elmúlt nagyböjtben írtam neki, nem tudom, hogy megkapta-e?
Küldöm a három konszekrált oltárkövet, egyet a püspök számára, a másik kettőt a mi templomunk és Oratóriumunk számára szántam, a Mons.-tól semmit el ne fogadjon, mert ezt én tiszteletként akarom neki felajánlani, bár volna sokkal nagyobb értékű dolog.
Ami pedig Sig. Antonioval való egyezkedést illeti, ha ki tudnak egyezni ott maguk között 200 scudiban, akkor minden rendben van, amennyiben nem, akkor állapodjanak meg 250-ben, mindenesetre tárgyaljon úgy a dologról legjobban, ahogy tud. – Az Úr áldjon meg bennünket. Amen. – Róma, 1626. júl. 15.”
A levélnek majdnem minden sora egy kis híradás az apróbb eseményekről: lehetséges Sig. Siro fiának a beöltöztetése, – P. Melchior Moriconeban van, – gabonabeszerzés gondja, – Gio. Benedetto felszenteltetése, – ír a spoleti vikáriusnak, – Santi felszenteltetése, – a nagyboldogasszonyi étkezés, – üdvözletek.
„Láttam Sig. Hiro fiának a latin nyelvű levelét, nagyon meg vagyok vele elégedve, ha majd egy kissé kellemesebb lesz az idő, Atyaságod levelével Rómába jöhetne és beöltöztetnénk azonnal, de semmit sem ír a városplébánosról mintha nem is volna életben, aki annyira szorgalmazta a beöltöztetést. – P. Melcihor Moriconeban tartózkodik, ellenőrzi az építkezést, nem hiszem, hogy a hó folyamán alkalmat találna arra, hogy meglátogassa önöket, majd írok neki.
Nem találkoztam a Priorral, akiről azt mondják, hogy itt tárgyal a gabona ügyekről, majd meglátom, hogy sikerül-e onnét beszerezni a búzát, ahonnét a város lakói szerzik be? – Ami pedig Gio. Benedettot illeti, nagyon örülnék annak, ha alkalmas lenne a papságra, amiért is legyen rajta, segítsék, hogy vagy a legközelebbi szeptemberi, vagy legalább az adventi szentelésre ő is készen legyen.
Szívesen vettem a figyelmeztetést, hogy írjak a spoletti Sig. Vicarionak, amint az illik, nem tudtam, hogy megilleti a prelátusi ruházat, Santinak legyenek a segítségére, hogy bármikor szentelhető legyen, de szükséges az Ordinárius elbocsátó levele, a trasteverei S. ta Agataban sokat szenteltek, így remélhetőleg lesz sok jó új papunk.
Ami a Nagyboldogasszony ünnepét illeti, ebben az évben annyi felmentésben részesülnek, hogy tojást is fogyaszthatnak.
Tegyen tisztelgő látogatást nevemben a Mons. Kormányzónál és a püspöknél. Az Úr áldjon meg bennünket. Amen. – Róma, 1626. júl. 17.”
Váratlan problémák a Narsini-féle házvétellel kapcsolatban.
„Két órával ezelőtt járt nálam Sig. Narsini a levelekkel és az ott felvett méretekkel és jól lehet, tegnap este azt mondotta nekem Sig. Sebastiano Mangonio, hogy nem volt meg a 80 mértékegységnyi munka, ha igazságosan mérnék le azt, és túlzottan 25. giuliot kért mértékegységként, mindazonáltal azt mondtam én neki, hogy megelégszik-e 300 scudival, mint vételárral és 250-nel a javításokért és ezzel a megoldással kézhez kapta volna azt a pénzt és azonnal megírtuk volna a jegyzőkönyvet, de nehézséget támasztott azzal, hogy ő 600 scudit követel, ennyi pedig nincs nekem és szerintem ez épp nem csekély összeg, amit olyan bőven számoltunk neki, főként ha meggondolom, hogy mindezt alamizsnából tudtuk csak összegyűjteni és nekünk számot kell adni a pénz kezeléséről és az ő háza, jól felértékelve sem haladja felül a 100 scudit, nem tudom hogyan oldódik meg mindez, ami történik. Vezessen, irányítson az Úr mindent az Ő nagyobb dicsőségére.
Constantino útján küldtem három konszekrált oltárkövet ma reggel, a viteldíj fejében fizessen 4 giuliot, egyet ajánljon fel az én nevemben a püspöknek és majd küldöm a kért olajat is a mell bedörzsölésére. – Az Úr áldjon meg bennünket. Amen. – Róma, 1626. júl. 18.”
Több dologról élőszóval informálja Santi P. Garziat, – a vizitációt végző titkár kevésbé kedvező körülményei a Társulatról és az Oltáriszentség őrzéséről, fr. – Lucahoz intézett figyelmeztető szavak, – az olaj és egyéb küldemények, – a templomépítési kérvényt felterjesztették a Pápához.
„P. Castiglia atyának, a piaristák gondnoka – Frascati.
A fratellók útján küldött levelet megkaptam, de nem válaszoltam írásban, mivelhogy oda indult Santi, aki majd élőszóval számolhat be mindenről, akit, ha majd felszentelnek, ott tarthatja, hogy tanulja a misézés szabályait.
Itt járt a titkár úr, aki a vizitációt végezte és én úgy látom, hogy nem egészen jól értette meg a nemrégen alapított társulat dolgait, és csak Isten tudja, hogy mit fognak kihozni a vizitálásból, nemcsak a mieinket vizitálta meg, hanem más társulatokat is és eléggé kedvezőtlenül informálták, ahogyan egyes elejtett szavaiból kiéreztem. – Nemkülönben azt is iparkodott tudomásomra hozni, hogy az ottani Oratóriumunk nem illő az Oltáriszentség őrzésére csak azért, hogy ott áldoztassuk a világiakat is, lehetséges ez a döntés is, hogy nem engedélyezik az ott őrzést, de ezt nem tilthatják el tőlünk, az lehetséges, hogy a világiak áldoztatását nem engedélyezik ott és csak az Isten tudja, hogy ez a világi papságnak vagy a szerzeteseknek-e az okoskodása, gáncsoskodása? Mindenesetre úgy fogunk cselekedni ahogyan döntenek vagy határoznak.
Figyelmeztesse fr. Luccat, hogy ne mókázzon a szeminaristákkal, sem az iskolás gyermekekkel, főként azokkal ne, akik kívülről járnak be, azt hiszem, hogy az iskolában eléggé megkomolyodott, de mindenben őrizze meg a szerzetesi fegyelmezettséget. – Mivel olajunk jelenleg nincs, azt nem tudok küldeni, de ha majd visszaküldi a fratellókat Szent Jakab vigíliáján, küldjön egy kis zöldségfélét az edénnyel és tömlővel együtt. – Az Úr áldjon meg bennünket. Amen. – Róma, 1626. júl. 19.
Benyújtottuk a kérvényt a Pápának, amelyben a templomépítést kérelmezzük jelezvén, hogy mennyi pénze van a társulatnak.”
A vízvezeték és a vízellátás problémája, – gabona beszerzés és kenyérkérdés, – olajvásárlás, – az iskolakerülő gyermekek, – a szentelések, – a beteg novícius.
„P. Castiglia atyának, a piaristák gondnoka, – Frascati.
Ma reggel beszéltem a bankban Sig. Giuseppe Bonannival a víz dolgában, és átadtam neki Sig. Ascanio levelét, de ő úgy nyilatkozott, hogy egyáltalában nincs informálva sem a vízről, sem annak a módjáról, hogyan kellene azt oda bevezetni, annyit azonban mondott, signora Olimpia asszonyhoz tartozik annak az elrendelése, hogy a víz milyen formában, úton-módon vezettessék be oda, nagyon jó lenne, ha ott tájékoztatnánk a dologról az ő intézőjét, Sabatinot és ő majd jelentést készít a dologról, hogy az említett Sig. Giuseppe is jól megértse a dolgot, vagy ha valami más dologban is szükséges a felvilágosítás, csak értesítsen engem.
Mondtam a kanonok úrnak, aki tegnap a levelet hozta, hogy mindketten érdeklődjenek a gabona ára felől, ha majd megkezdődik a gabonavásár, hátha ott valamivel olcsóbban lehetne beszerezni és értesítsen engem erről, attól tartok, hogy a kikölcsönzött pénzt nem egyhamar fogjuk megkapni sem pénzben sem gabonában, már is megkezdődött, hogy a péktől nagyon rossz kenyeret kapunk fogyasztásra, kifizetődőbb volna, ha itthon rendezkednénk be sütésre.
Az olaj, amely nem is a legjobb, korsónként 35. baiocco, ha épen akar nyolc-tíz korsóval, küldjön tömlőt vagy olajos edényt, azután küldjük a szállítmányt.
Iparkodjék szót érteni a helytartóval, figyeljenek arra, hogy ne lehessen az utcán csatangoló, tétlenkedő gyermekeket látni, néha ijesztessenek rájuk a pandúrokkal.
Elküldöm a »...contra male ordinatos« kiadott bullát, Santinak is minél előbb meg kell küldeni, hogy fel lehessen szenteltetni a legközelebbi ünnepeken. – A beteg noviciust, Gerolamot minél előbb küldje ide, hogy itt kezeltethessük és ne legyen kiadása a gyógyszerekre. Sig. Aristotele tájékoztatni fogja egyebekről. – Az Úr áldjon meg bennünket. Amen. – Róma, 1626. júl. 21.”
Az előző levelélben említett „Contra male ordinatos...” bulla értelmezése az adott esetben, – fr. Luca könnyelműségének hírét vette az ügyhallgató.
„P. Castiglia atyának, a piaristák gondnokának – Frascati.
Tegnap este elküldtem Sig. Aristotele útján a Pápa bulláját, amelyet a helytelenül felszenteltekkel kapcsolatban adtak ki, amely egyáltalában nem érinti Santi felszentelési ügyét, hanem csak az Alpokon-túliakat veszi tekintetbe, amiért is azt hiszem, hogy az említett Mons. látván az említett Bullát, őt fel fogja szentelni és ha valami másra volna szükség, csak értesítsen engem.
Ma reggel 25 giuliot fizettem a kovácsmesternek Atyaságod megbízásából, ne felejtse el figyelmeztetni fr. Luca fratellót, hogy több szerzetesi komolysággal viselkedjék a fratellókkal szemben, attól tartok, hogy egynémely könnyelműsködéséről jelentést tettek az ügyhallgató úrnak is. Az Úr áldjon meg bennünket. Amen. Róma, 1626. júl. 22.”
Megtörtént Narniban a házvétel, ezzel kapcsolatban a további utasítások, – a másik, ilyen gazdasági természetű dolog, a már előző levelekben is sokszor emlegetett házvétel és pénzügyek fr. Gio. Battista nagyatyjával, – a levél legutolsó részében is anyagi, gazdasági dolgokról van szó.
„F.h. 20-án, hétfőn este megtörtént a megegyezés Sig. Antonio Narsinivel a Stella féle ház ügyében 550 scudiban és a jegyzőkönyvet megszerkesztette Sig. Felice de Totis Bonanninak a bankjában, ahol a pénz volt és azonnal átadták neki az összeget, maga Sig. Antonio ma délelőtt itt volt nálam, hogy elbúcsúzzon tőlem és azt mondotta, hogy holnap 22 órakor indul Narniba és rögtön átadja a megvett épületet, azonnal kezdjék meg azoknak a falaknak a lebontását, amelyeket ő épített hozzá az épülethez és alakítsák át kerté abban a formában, ahogy azt a régi tervrajz mutatja, amelyet még annak idején a város kiküldöttjei írtak alá, Sig. Sebastiano Mangonio és Sig. Meo Mei a kormányzó megbízásából, szeretném, hogy mindezt minél előbb intézzék el, nehogy valaki versenytárs siessen Stellához és pénz kölcsönzésével óvást emeljenek a vétel ellen, hogy semmihez hozzá ne nyúljanak az épületnél, oda akar menni P. Melchior négy vagy hat rendtárssal, hogy végrehajtsák az elintézni való dolgokat, de én úgy gondolom, hogy ezt saját maguk is el tudják intézni. Az említett Sig. Narsini úgy mutatkozott be, hogy készségesen akar minden ügyünkben segítségünkre lenni és remélem, hogy így is fog cselekedni, mert hiszen minden a kedvére, megelégedésére lett elintézve.
Gio. Battista noviciussal írattam egy levelet nagyatyjának, Sig. Siro Alessandrinak, amelyben arról van szó, hogy ha jónak látja, hogy igénybe vegyük a zálogházi dolgokat, akkor küldesse el nekünk a hivatalos leveleket és én olyan formában vállalom a kötelezettségeket, ahogyan azt őrurassága kívánja és erről írást készíttethetnek ott, Sig. Reginaldo nevében megtörtént a vétel, aki itt van a házban »pro persona nominanda«, hogy ha az említett Gio. Battista novícius nem tenné le a fogadalmakat, akkor a ház vissza szállna az említett Gio. Battista nőtestvérének a birtokába és nem az Apostoli Szentszékre, amelyre a mi Konstitúcióink értelmében, minden ingatlanunk vissza száll, amiért is tárgyaljon ebben az ügyben az említett Sig. Siroval, hogy mi itt igénybe vehessük, forgathassuk az említett pénzösszeget, belefektethessük annak a háznak a megvételébe, amely köztünk és a San Pantaleo templom között van és erre a célra már letétbe helyeztük a becsüsök járandóságát, akiknek fel kell azt mérniük és értékelniük.
Ami pedig Sig. Paolo Mangonio ügyét illeti, sorra kerül a letárgyalás minél előbb és remélem, hogy szíves jóindulattal lesz hozzánk. Ami pedig a sütőkemencét illeti, ne bontsák azt szét, hogy újat építsenek, mert nemtetszésére lenne Sig. Sebastiano Mangionionak, aki azt a megbízottak hozzájárulásával készíttette, inkább építtessenek egy újat, de mindenesetre beszéljék meg Sig. Sebastianoval és az Úr áldjon meg bennünket. – Róma, 1626. júl. 22”
Nagyon elgondolkoztató figyelmeztetést kap P. Garzia a levél első soraiban, míg semmije sem volt, addig a rokonok nem tudtak róla, de most, hogy egy kis nyomorúságos javadalomhoz jutott, szüntelenül zaklatják a rokonok a kérő levelekkel, legjobb volna mindenről lemondani azok javára! Csak egy szent tud ilyen radikálisan dönteni. – Santi szentelésének az ideje elközelgett, – néhány anyagi és gazdasági ügy, – a szentelési Bréve kérelmezése fr. Diomede számára.
„P. Castiglia atyának, a piaristák gondnoka – Frascati.
A mellékelten küldött két levélből látom, amelyek két napja érkeztek, hogy, míg Atyaságodnak semmije sem volt, addig nem zaklatták semmiféle otthoni számlával és kérésekkel, de most, hogy kapott egy nyomorúságos javadalmat, egyszerre annyi panaszlevél érkezik adósságokról, hogy azok törlesztésére Atyaságodnak sok évi jövedelme sem lenne elég. Innét látszik, hogy mire jó a javadalom és azt nem tudják, nem akarják megérteni, hogy ne jöjjön valami Rómából, az lenne a legjobb, ha lemondana mindenről és őket tenné meg a dolgok birtokosává, ha rájuk hagyna mindent.
Fr. Michele részére küldetek egy reverendára való anyagot, majd ott megvarrathatják. – Örülök annak, hogy Santit a köv. két ünnepen alszerpappá ás szerpappá is szentelik és majd áldozópappá és akkor majd látogatása nagy vigasztalással lesz övéinek, bár, minél távolabb van tőlük annál jobb.
Sig. Aristotelenek írtam, hogy küldtem 150 scudit, a Cremona telek megvételére, hogy minél előbb megkezdhessék az építkezést. Küldöm majd a vízvezeték csatornákat is, ha tudom hogy milyen méretűekre van szükség, erre most nem emlékszem. – Vincenzo mesternek, úgy illene, hogy legalább hat scudit fizessek az ott végzett munkájáért, itt is készített egy nagyobb méretű szekrényt, de sajnos, nem tudok semmit sem küldeni, még az olajat sem tudom megvásárolni, csak Isten tudja, hogyan állunk jelenleg.
Diomede Brévéjének a megszerzésére augusztus első napjaiban kell megtenni az első lépéseket, sürgesse Atyaságod, hogy az öt dukát kellő időben a rendelkezésünkre álljon, mivel nagyon szeretném, hogy minél előbb felszentelnék és mivelhogy más írnivalóm nincs, kérem az Urat, hogy áldjon meg bennünket. Amen. – Róma, 1626 júl. 26.”
Ki helyettesítse az elöljárót távollétében? – Sig. Mangonio kívánsága, – és további jótanácsok, nehogy az út elzárással ellenségeket szerezzenek, – mire ügyeljen, mire vigyázzon az elöljáró?
„Hogy ki adja az áldást és ki helyettesítse egyéb fontos teendőkben az elöljárót, amikor az távol van, vagy valami elfoglaltsága van, nehogy az az általános szabály, szokás fejlődjék ki, hogy egyik az idősebbek közül, hanem hogy annál nagyobb alkalma legyen az alázatosság gyakorlására és annak elismerésére, hogy méltatlan annak vállalására, hogy az elöljárói tisztséget rábízzák, így kellene bizony gondolkoznia minden szerzetesnek, mindezt végezze P. Bernardino, aki a felfogásban a legújszerűbb és ha még mind emellett alázatos is lesz, annál érdemszerzőbbek lesznek cselekedetei.
Ami pedig Sig. Mangonio telkét vagy kis házát illeti, én úgy emlékszem, hogy nincs belefoglalva a mondottakban és ha ő azt állítja, hogy ő óvatosságból mondotta, hogyha netán valaki más etc., és hogy nem akarja, hogy elzárják az utat, amely annak előtte megvolt és hogy ő írni fog oda ebben az ügyben, dologban, nem nagy örömmel vettük a válaszát, végül is, ha nem akarja másképpen adni, akkor majd megfizetjük, úgy gondolom, hogy nem kerül sokba.
Ami pedig a tervrajzot illeti, szerintem, mivel a Stella féle ház még nincs teljes biztonsággal a mi birtokunkban, addig ne menjünk bele abba a költségeskedésbe, hogy hidat építtessünk és egyesítsük a telkeket és éppen ezért nem időszerű, kevésbé helyénvaló az út elzárásról tárgyalni, mert könnyen ellenségeinké válnak azok, akik a tárgyalások folyamán jóindulatúaknak mutatkoztak, mint ahogyan ez bekövetkezett Sig. Paolo esetében.
Ami pedig azt az észrevételt illeti, amit az »examen theol moralis«-ban talált, nagyon jól mondja, hogy az elöljárónak nem szabad megengednie semmilyen féle lazítást a Konstitució szabályait, előírásait illetőleg, még akkor sem, ha azok nem köteleznek bűn terhe alatt, és ebben a dologban hivatkozom arra, hogy több alkalommal is figyelmeztettem az elöljárókat arra, hogy legyenek nagyon éberek és vigyázzék abból a szempontból, hogy a kisebb hibákat, mulasztásokat is büntessék mortifikációk kiszabásával, nehogy aztán súlyos hibákba, mulasztásokba essenek, amiért is nagy körültekintéssel kell vigyázni mindenre és mivelhogy más írnivalóm nincs, kérem az Urat, hogy áldjon meg bennünket. Amen. – Róma, 1626. júl. 28.”
Érdemes és igen értékes levél, az elöljáróságra hivatkozók megtanulhatják Kalazancius iskolájában, hogy mi az egyetlen ajánlólevél az elöljáróságra: az alázatosság és a méltatlanság tudata. De az elöljáróság nemcsak tisztség, mások fölött állás, hanem állandó őrködés, ébrenlét és vigyázás, nehogy a törvényt, az összetartó szabályzatot kikezdje az ellazulási hajlam, nagy felelősség az elöljárói állás és súlyos feladat, számolnia kell az emberek gyengeségeivel, állandóan készenlétben kell lennie, mert az eredeti bűn következtében megrokkant akarat mindig szeretné lealkudni a kemény követelményeket és keresi a kibúvókat, először csak ott, ahol a szabály, a törvény nem kötelez bűn terhe alatt, majd aztán oda merészkedik, hogy súlyosabb lépésektől sem riad vissza, az elöljáró, felelőssége tudatában, meg akarja érteni, menteni az embert, de a törvényt nem bonthatja fel, felelős a rábízottakért, de felelős a törvény, a szabályzat ki nem kezdettségéért is...- Szent Kalazancius sokszor beszél még az elöljárókról.
A 484. levélben a Stella-féle ház megvásárlásával lezártnak hittük a már régóta húzódó narnii kérdést, házproblémát, de kitűnik ezekből az egymás után következő narnii levelekből, hogy a dolgoknak koránt sincs vége, újra meg újra foglalkoznak a levelek a narnii problémával, főként egy út lezárásáról tesznek említést a levelek, sőt, nagy meglepetésünkre, a 498. levélben azt olvassuk, hogy Stella vissza akarja vásárolni a házat, hogy eladhassa másnak...újabb bonyodalom a levelekben...
„Sig. Narsini azt írja P. Melchiornak, mindent el fog követni, hogy lezárhassa az utat, amit, ha csakugyan rendbe hoz, elrendez, akkor száz scudit kap ebben az esetben és megmondhatja neki, részemről, meg P. Melchior részéről is megmondhatja neki, hogy a száz scudi készen van és bármikor készpénzben ki lesz fizetve, ha őuraságának sikerül a vállalkozás, az út lezárása, azért hát megmondhatja neki, ha van annyira felkészült, hogy a jelenlegi alkalmas helyzet ismeretében meg tudja valósítani ezt a tervet, akkor hát valósítsa is meg, amit ígért és azonnal teljesítve lesz, amit ígéretül kapott.
Ami pedig az írási iskolába kért mestert illeti, tudok egy valakit küldeni, aki nagyon szépen ír, de még nagyon fiatal és attól tartok, hogy emiatt nem adják meg neki azt a tiszteletet, amely megilleti őt, ez volna a valtellinai fr. Gio. Antonio és ehhez hasonló esetek más házban is előfordulhatnak, épen ezért minden házban kellene egy-két klerikust vagy fratellót rászorítani arra, hogy tanulják meg a jó írást, mert mindig akadnak olyanok, akiknek erre jó hajlamuk, adottságuk van. Jelenleg is taníttatok három vagy négy klerikust, hogy bármilyen, váratlan helyzetben, szükségben azonnal helytállhassanak a kisegítésben, de csak két hónap elmúltával lesznek alkalmas tanítómesterek az iskolában. Köszöntse nevemben az egész házat, és mindnyájukra az Úr minden áldását és kegyelmét kérem. – Róma, 1626. aug. 1.”
Zálogházi dolgok, – a Narsini féle útelzárás, – hol lehet gabonát vásárolni?
„Felkerestek engem egy ifjú, a gyám kíséretében és a S. Nicolo in Carcere egyik kanonokja, hogy tárgyaljanak velem a zálogházi dologban és annak módjáról, hogyan kell ebben a dologban, annak végrehajtásában eljárni, megegyeztünk abban, hogy még a mai postával írnak oda és majd itt elrendezik a dolgokat olyan értelemben, hogy mindnyájan meg legyenek elégedve, amiért is beszéljen ott erről a dologról Sig. Siroval, vagy mással, ha ez szükséges.
Ami pedig az út lezárását illeti, írtam önnek, hogy tárgyaljon Sig. Narsinivel, aki, ha őuraságát annyira foglalkoztatja ez az ügy, legyen rajta, hogy sikeresen meg is oldja a dolgot, azonnal 100 scudit kap készpénzben. Rajta leszek, hogy a Stella-féle ház megvásárlását, ha lehetséges, fejezzék be, intézzék már el. – P. Melchior Moriconeba megy öt vagy hat nap múlva az ottani építkezések ügyében, remélhetőleg még a munka megkezdése előtt oda érkezik. Ami pedig a gabona beszerzését illeti, Mons. Durazzo azt mondotta, hogy nem szerezhető be Cervetere vagy Bracciano vidékéről, mivelhogy a kincstár intézi onnét a beszerzéseket, majd meglátjuk, hogy melyik vidékről lesz beszerezhető, jelenthetnék, hogy melyik másik vidék lenne megfelelő és akkor majd intézkedünk. – Az Úr áldjon meg bennünket. Amen. – Róma, 1626. aug. 5.”
Még egyszer szó esik az út elzárásáról és annak minden problémájáról, az előző levélben említett zálogházi dolgok.
„Látom leveléből, hogy mit ír az út elzárásával kapcsolatban, P. Melchior Moriconeban van, lehetséges, hogy oda is átmegy, főként, ha nem talál munkát ott, de ha nem is jönne oda és Sig. Narsininek sikerülne az út elzárása és ha elhárítanának minden nehézséget és néhány nap múlva nem döntenének le mindent, nem rombolnák le az elzáró falat, akkor én kifizetem, amint írtam, a maradék 100 scudit, amiért is tárgyaljon ővele és a kormányzó úrral, vagy akivel jónak látja és hajtsák végre azt, amit határoznak és majd a jegyzőkönyv elküldéséről gondoskodom, amit Sig. Felice de Totisnál van, a kardinálistól nem egykönnyen fognak írást kapni ebben az ügyben, főként, ha nincs a dologról kellőképpen értesítve.
Ami pedig a fr. Gio. Battista zálogházi ügyeit illeti, a múlt postával ezzel kapcsolatban küldött levelet és majd onnét jön az értesítés, hogy a jegyzőkönyvet hogyan kell megszerkeszteni. Befejezem levelemet azzal a kéréssel, hogy az Úr áldjon meg bennünket. Amen. – Róma, 1626. aug. 8.”
A rövid levélnek legjelentősebb része az a mondat, amelyből arról értesülünk, hogy a messinai ügy Szerzetesek Kongregációjában kerül tárgyalásra.
„Castiglia atyának a piaristák gondnoka, – Frascati.
A ma reggel küldött értesítéseket majd iparkodjék minél előbb vissza küldeni. Moriconeban szükség volna az egyik somarellóra, trágya hordásra mintegy 15 vagy 20 napra, azért hát kedden reggel jókor küldje ide a kettő közül az egyiket, hogy aztán holnap reggel 23 órakor útnak indíthassam fr. Marc. Antoniot, aki ezért jött ide és imádkozzanak holnap reggel és este a messinai ügy érdekében, amelyről a Szerzetesek Kongregációjában fognak tárgyalni, hogy Isten nagyobb dicsőségére sikerüljön a dolog és ne késedelmeskedjék a somarelló útnak indításával, amint azt kértem, és az Úr áldjon meg bennünket. Amen. – Róma, 1626. aug. 10.”
Komoly figyelmeztetések több fratelló számára is, akik a szerzetesi fegyelem megtartásában gyarlóknak mutatkoztak, – a szegénység valósulása a ruházkodásban.
„P. Gio. Castiglia atyának, a piaristák gondnoka, – Frascati.
Fr. Arcangeloval együtt érkezik oda egy másik fratelló, aki igen jól megfelel majd az ottani háznak, mert igen jól tud szabni és varrni, de annyira ellanyhult, ellustult, attól tartok, hogy visszakívánkozik a világi életbe, hacsak egy kicsit össze nem szedi magát, még az iskolánál is hasznát veszik.
Ami pedig fr. Michelét illeti, mondja meg neki a nevemben, hogy, amikor nem is gondol rá, én leszek a mestere, aki visszairányítom a lelki élet útjára, ami nem igen lesz a kedvére, ugyanezt mondja meg fr. Bonaventurának, de még inkább fr. Gio. Battistának, akinek azt tanácsolnám, hogy lépjen át egy másik szerzetbe, »inteligenti pauca«
Írtam, hogy a kertről ne beszéljünk többet, mert úgy gondolom, hogy másképpen fogom megoldani a templomépítést.
Fr. Arcangelo számára adattam ki egy reverendára való szövetet, a használtat meg lehet újra festeni és kijavítani és még így elszolgál egy ideig. Az Úr áldjon meg bennünket. Amen. – Róma, 1626. aug. 11.”
Újra egy értékes levél! Az első sorokban gyümölcs ajándékozásról van szó és arról, hogy nem a Cremona-féle telken épül fel a templom, de a következőkben már minden gondolata és szava az iskoláé, az annyira agyonkritizált frascatii iskoláé, amelytől Szent Kalazancius annyit vár. – Nem barátja annak a szokásnak, hogy a tanév folyamán ünnepségeket szervezzenek a magisztrátus dicséretére, inkább azzal szerezzenek hírt és megbecsülést, hogy az iskolában jobb eredményeket érjenek el.
„P. Castiglia atyának, a piaristák gondnokának, Frascati.
Megköszönöm az ajándékul küldött kosár barackot, ha majd jön fr. Bonaventura, viszonozni fogjuk a figyelmességet. – Ami pedig a Cremona-féle kertet illeti, mondja meg neki, hogy megváltoztattuk az elgondolást, másképpen fogom megoldani az építkezést.
Figyelmébe ajánlom az iskolának szorgalmas ellenőrzését, senki sem mondhassa, hogy nem jól mennek a dolgok, igen sokan figyelnek bennünket, hogy valami hibát fedezhessenek fel, amiért is legyen nagyon éber és vigyázó ebben a dologban, és ne szűnjön meg állandóan figyelmeztetni fr. Lucat, hogy az ő szorgalmatoskodásától függ az ottani iskolának jó vagy rossz hírneve és neki, látván az én igazi, jámbor buzgólkodásomat, ismervén az én elgondolásaimat, azon kellene lennie minden tehetségével és egészen rendkívüli szorgalmával, hogy megelégedésemre végezze munkáját, csak így várhatja az Istentől a bőséges jutalmat, mert ha másképpen jár el, akkor súlyos büntetésben részesül.
Ami pedig azokat a kis ünnepi beszédeket illeti, amiket a magisztrátus jelenlétében szoktak elmondani minden harmadik hónapban, az iskolai munkát illetőleg csak akadálynak és zavaró körülménynek könyvelem el és nem komoly eredménynek, inkább szeretném látni az iskolában a nagyobb szorgalmat, mint azt, hogy a világiak gyakran halljanak ünnepi beszédecskéket, szónoklatokat, inkább szeretném látni azt, hogy az iskolai gyermekek szorgalmasak a tanulásban, beszéljen meg mindent a Sig. Vicarioval és mivelhogy más írnivalóm nincs, kérem az Úrtól az ő szent áldását. – Róma, 1626. aug. 11.”
„P. Castiglia atyának, a piaristák gondnoka – Frascati.
Fr. Michele azt írja, hogy a genzanoi questálás három zsák búzát eredményezett és ott hagyta Arcangelo testvérének a házában, annak idején majd felhasználhatják csereakcióra, pl. ugyanennyi hagymára elcserélni, ezért hát egyelőre hagyjuk ott, ahol van és mivelhogy más írnivalóm nincs, kérem az Urat hogy áldjon meg bennünket. – Róma, 1626. aug. 13.”
Személyi dolgok, kisegítések, – Sig. Ventura javaslata a questálást illetőleg, – a használt ruhák megjavítása.
„P. Castiglia atyának, a piaristák gondnoka. – Frascati.
Visszamegy oda fr. Bonaventura, aki letette a fogadalmat, szívesen elküldtem volna egy kis munkára Moriconeba, hogy az ottani lassú munkán egy kicsit lendítsen, de azt hallom, hogy legutóbbi alkalommal oda küldött novicius nem valami jól áll, őt küldöm oda, én azt hiszem, hogy haza kell őt küldenem, noha jól tud varrni, de nem felel meg úgy, ahogy gondoltam, vártam.
Sig. Ventura arról beszélt velem, hogy hetenként kétszer kellene végezni questálást, szerintem nem rossz gondolat, nem keményedik meg annyira a kenyér, de az megtörténhetik, hogy nem fognak annyit szerezni, amennyit eddig tudtak szerezni az ünnepnapokon, beszéljék meg Sig. Vicarioval és tegyenek úgy, ahogy ő tanácsolja.
Fr. Bonaventura egy új reverendát visz magával, a régit, a használtat küldesse vissza, hogy újra festessük, ugyanígy küldje vissza fr. Arcangelo is a magáét is és mivel más írnivalóm nincs, kérem az Urat, hogy áldjon meg bennünket. Amen. – Róma, 1626. aug. 17.”
A Szerzetesek Kongregációjának az ülésén volt előterjesztve a messinai ügy és az összes Kardinális urak a mi javunkra értelmezték azt és azt mondották, hogy, miután a szerzetesek részéről támasztott nehézségeket el tudták hárítani, amint ez az írásokból is kiviláglik, engedélyezni kell a piarista iskolák megnyitását és mivelhogy az érsek jelenleg épen Rómában van, a Kongregáció az ő belátására bízta a határozat végrehajtását, nem volt még találkozás az érsekkel, de még ma délelőtt szorgalmazzuk, hogy megkapjuk a dekrétumot és akkor fogjuk felkeresni az érseket, akinél megemlítjük, hogy a barátai közül egyik is meg a másik is beszéljenek az ügyről és ajánlják, Atyaságodnak a közreműködése is igen célszerű lenne Sig. Savavedraval és másokkal, de nem akarom akadályozni ottani munkájában, mert ha nincs ott, csak a jó Isten tudja, hogyan mennek a dolgok, az Úr áldjon meg bennünket. Amen. Róma, – 1626. aug. 17.
Személyi dolgok, levélküldések, látogatás Detti kardinálisnál, – Sig. Magnone iskolája, fr. Diomede készülődése a szentelésre. – mit vár M. Realetől?
„P. Castiglia atyának, a piaristák gondnoka, – Frascati.
Ma reggel, abból az alkalomból, hogy Sig. Vicario levelét közvetítettem, tisztelgő látogatást tettem Detti kardinálisnál, aki nagyon kegyes volt és Sig. Angelo ebéd után átküldte nekem a választ, amelyet levelemmel mellékelten küldök, mind ezt, mind az ezutániakat, amelyeket a jövőben küldök, valószínűleg a mi P. Glicerionknak az atyjával fogom eljuttatni, iparkodjék Atyaságod minél előbb kikézbesíteni.
Nagyon szívesen venném, ha hallanék valamit arról, hogy mit tárgyalt Sig. Magnoneval és hogy hány növendéke van az iskolában, néhány nap múlva meglesz Diomede számára a Bréve, addig is gyakorolja szorgalmasan az alszerpapi, a szerpapi, és az áldozópapi kötelezettségeket, hogy jól megtanulja azokat és hogy jól megismerje a Brevarium szerkezetét, az olvasmányok összeállítását és mivelhogy más írnivalóm nincs, kérem az Urat, hogy áldjon meg bennünket. Amen. – Róma, 1626. aug. 18”
Nehezen oldódnak meg a narnii problémák, – a Germanelli család betegjei, – Sig. Racani leánya apáca lett, – érdekes híradás a keresztény tanítás atyáiról, – a gabonabeszerzés, – a moriconei építkezések, – az esedékes papszentelések – a rendtagok viselkedése.
„Várjuk a döntést, a határozatot a záloglevelek ügyében és én arra gondoltam, hogy egy ajánlólevelet fogok kieszközölni a S. Onofrio Kardinélisától Constanza asszonyság révén a mi építkezésünk ügyében és én arra gondoltam, hogy egy ajánlólevelet fogok kieszközölni a S. Onofrio Kardinálisától Constanza asszonyság révén a mi építkezésünk ügyében a városhoz, hogy segítsenek bennünket, amennyire a körülmények engedik és talán ezúton megkapjuk azt az engedélyt is, hogy elzárhassuk azt a bizonyos utat.
Sajnálattal hallom, hogy fr. Francesco Germanelli nagyanyja súlyosan megbetegedett, ne mulasszák el, siessenek segítségére imádságaikkal és ezzel az alkalommal kell jelentenem a kellemetlen hírt, hogy Sig. Nicolo is megbetegedett, de a láza nem magas.
Nagyon örülök annak, hogy az Úr nem arra hívta Sig. Raimondo lányát, hogy a házasság szentségében teljesítse tökéletesen a hívatását, hanem, hogy Szerzetbe lépve, Krisztus jegyese legyen, amely sokkal felemelőbb jegyesi állapot.
Ami pedig a Keresztény Tanítás atyáit illeti, azt hírlik, arról tárgyalnak, hogy egyesülnek a Szentlélek-társulat atyáival, a dolog még nincs befejezve, de egész biztosra veszik, hogy kész lesz.
P. Melchior Moriconeban épít, az építkezéseken dolgozik, sikerült neki a hercegtől kieszközölni, hogy vizet kapjanak. Értesítsen engem arról, hogy fr. Giorgio 24. éves-e, hogy pappá szenteltethessük, nem emlékszem, hogy láttam volna a keresztlevelét. Más írnivalóm nincs, kérem az Urat, hogy áldjon meg bennünket. Amen. Róma, 1626. aug. 19.”
Gio. Battista Moriconeban van és azt írják nekem, hogy sokat dolgozik az építkezéseknél, ezért nem tudott írni az édesanyjának.
Nagyon érdekes, de egyben meglepő eset, Callisto Stella eladta a házát és most szeretné visszaszerezni, hogy másnak eladhassa. Ebből származik az egész bonyodalom, amiről a levél tárgyal mindvégig.
„Itt járt nálam Callisto Stella és azt mondotta, hogy ő kész 300 scudiért visszavásárolni az ő házát és a pénzt letétbe helyezi a zálogháznál és a felmerülő költségek fizetésére biztosítékot ad, csak állapítsák meg a becsüsök, én mindettől már előre félve írtam önnek, hogy fejezzük be az építkezést, hogy megmeneküljön a mi kertünk, amely az első tervrajzokban foglaltaknak felel meg, hogy elkerülhessünk minden pereskedést, ha most mi annyiért akarnánk megszerezni a házat, amennyit ér, akkor ugyancsak fizethetnénk az említett Callistonak egynéhány scudit, amelyért már Sig. Narsini is ígért többet, mint 200 scudit, de nem tudtak megegyezni, ennélfogva mi valamivel kevesebbet fizettünk az említett Narsininek, mint amennyit ér valójában a ház, és most újra meg kell vásárolnunk az említett Stellától és most jól nézzék meg, hogy mi előnyt jelent a házra az út lezárása, de most se hídra, se más alakításra ne legyen gondjuk, ő pedig bizonyára fog találni olyan valakit, aki ad neki annyi pénzt, hogy vissza tudja vásárolni a házat, így mindaz, amit mi a házra költöttünk, vagy a javításra fordítottunk Narsininek fizetve, mondjuk, hogy mindent elvesztettünk, vagy legalábbis sok mindent, így nagyon könnyen talál olyan valakire, aki a házat megvásárolja.
Én majd alkalmat keresek, hogy tárgyalhassak az említett Stellával és majd meglátom, hogyan is lehetne befejezni ezt az említett ügyet, ha Sig. Germanelli megszabadulna a veszélytől, a betegségtől, ami ugyan kétséges, azt mondotta nekem, hogy szívesen tárgyalna az említett Stellával. Vezéreljen mindent az Úr az ő nagyobb dicsőségére és az ő áldása legyen velünk a mindenkor. Róma, 1626. aug. 22.”
Kegyelettel emlékezik meg Szent Kalazancius Maghetti elhunytáról, aki valószinüleg a narnii háznak lehetett jótevője, de a levelekben nem volt róla említés. – Sig. Germanelli állapota súlyos.
„Értesültünk arról, hogy a múlt kedden Sig. Tiberio Maghetti a boldogabb hazába költözött, így van jól, hogy inkább irigységgel kell rá gondolni, mint fájdalommal, hiszen ő már a biztos kikötőben van, mi pedig az életnek háborgó viharában, amit tehetünk érdekében, az nem más, mint felajánlani érte a suffragiumainkat, hogy minél előbb kiszabadulhasson a Purgatóriumból, amelyen, mondhatjuk, hogy mindenki átmegy.
Ami pedig Sig. Nicolo Germanellit illeti, megmondhatja signora Ancila asszonynak, hogy nincs hiánya semmi szükséges kezelésben, de a láz nem múlik és minden veszély nélküli, ma este megtudom, hogy el tudom-e intézni a dolgokat úgy, hogy hozzánk költözhetne, ahol jobban tudnánk gondozni és ha az Úr úgy rendelné, hogy szerzetesek között kellene meghalnia, ami sok szempontból előnyösebb lenne rá nézve, mintha abban a környezetben halna meg ahol most tartózkodik, jól lehet, hogy ott sem hiányzik semmi. Az Úr áldjon meg bennünket. Amen. – 1626. aug. 22.”
A Stella-féle házzal kapcsolatos problémák, – Sig. Germanelli állapotáról jelentés, – szentelési elbocsájtók, – az ottani szerzetestársak figyelmeztetése, – Sabina környékéről engedélyezett gabonabehozatal.
Elkerülhetetlenül szükséges, hogy megegyezzenek minél előbb Stellával a ház körüli ügyben, mivelhogy ő azt mondja, megígérte, hogy eladja a házat Germano nevű narnii szabónak, aki itt lakik Rómában a Cesarini és a lovagok palotája közelében, aki mindennap üzenget nekem, hogy vegyem vissza a 300 scudit, és becsültessem meg a házon eszközölt javításokat. Én itt azon leszek, hogy megtaláljuk a lehető legjobb megoldást, ami csak lehetséges és azon leszek, hogy a nevezett szabó ne szerezze meg a házat, addig is legyenek rajta, intézzék el a záloglevelek kérdését, hogy ezzel is segítsük itteni helyzetünket, hogy ezekkel is támogatást nyerjünk szükségeinkben és annak is utána nézek, hogy egy ajánló levelet eszközöljek ki ezektől az illetékes uraktól a kertünk jelenlegi ügyében.
Ami pedig Sig. Nicolot illeti, hacsak valami váratlan fordulat be nem következik, amint remélem, hogy úgy is lesz, akkor talán szabad azt mondanom, hogy túl van a veszélyen, jól lehet, úgy látszott, hogy lehet számolni a végső bekövetkezésekkel. Gio. Francesco köszönje meg az Úrnak, hogy meghallgatta imádságait.
Majd egy másik postával küldöm a szentelési elbocsájtót, fr. Gio. Benedetto és Giorgio számára. – Figyelmeztesse azt az ottani négy alattvalót, ahogyan az rájuk fér, hogy én jó véleménnyel legyek felőlük, sokkal jobbal mint ahogyan ők azt hiszik és ha majd rádöbbennek, hogy milyen hiányos a magaviseletük, akkor majd rágondolnak, hogy törődjenek a szerzetesi tökéletességgel teljes engedelmességgel, egyenlőre most elég ennyi, ha volna egy norciai feszületük, szívesen venném, de ha nincs, akkor majd szerzek egy másikat.
Itt annyi a gyümölcshulladék az eltevésre, hogy már nem is törődnek a dinnyehéjjal, jól lehet, egyesek azt is felhasználják.
Küldök egy konfrateri okmányt, majd töltsék ki.
Engedélyt kaptak arra, hogy 20 rubbia sabinai búzát hozhassanak ki az u.n. »cane morto« helyiségből, ahol a mieinket bőséges alamizsnában szokták részesíteni, főként tönkölyből, ne mulasszák el a jó alkalmat, azt hiszem, hogy nyolc scudiba, vagy valamivel többe fog kerülni. – Az Úr áldjon meg bennünket. Amen. 1626. aug. 26.”
A gépelés befejeződött: 1962. aug. 26. Deo gratias!
