„Válaszolva a f. h. 17-én kelt levelére, legelőször is arról számolok be, Messinából kaptam értesítést, hogy az érsek meghozta a határozatot, amelynek értelmében nem fogadja be Messinába a mi intézményünket. Jól lehet, (hogy) Rómában olyan sokan ajánlották, maga a Pápa is, ellenfelünk egy Bonvicino nevű báró, aki teljes bizalmasa az érseknek és az ezidei jogtanácsosoknak a feje, ennélfogva a legelső alkalommal, remélem, hogy a mieink útra kelnek, kivéve P. Domenicot, akiről azt mondják, hogy marad, ahogyan volt a beöltözés előtt.
„Ami pedig Ambrosio Parente házát illeti, Sig. Aristotele azt írja nekem, hogy ő abban a hitben volt, hogy én ms. Orazi uram előzékenységéből elodáztam a szomszédos kis háznak a megvásárlását, de nem így van a dolog, mivelhogy én azt gondoltam, hogy hamarosan haza kerülök innét és otthon alkalmam lesz elintézni személyesen a dolgokat Sig. Rossolinoval, aki biztosítottnak akarja tudni pénzét, amit nekünk előlegzett, hogy hat-nyolc hónap múlva visszafizetjük. Én itt nem tudom érdemlegesen elintézni a dolgokat, innét a távolból és ha már egyszer ennyi ideig tudtak várni, akkor még várhatnak ennek az ügynek az elintézésével addig a kis ideig, míg otthon nem leszek. Én biztos vagyok abban, hogy a város nem fogja megvásárolni Ambrosio házát, hogy nekünk ajándékozza, nevetséges dolog volna ilyesmibe reménykedni. Imádkozzunk, hogyha majd otthon leszek, jól elrendezhessük a mi ügyeinket.
„Ami pedig azt a pénzt illeti, amivel a patikusnak tartozunk, legyen áldott az úr, csak azt mondhatom, mivelhogy olyan nagy a tartozás összege, kérjen 25 scudit a városi pénztárhivataltól és fizesse ki neki a járandóságot jó írás ellenében. Ami pedig azt a genovai atyát illeti, aki Genzanoban van, imádkozzunk érte, hogy az Úr világosítsa fel szent kegyelmével, nehogy a másikkal együtt valami botrányos dolgot kövessenek el.
„Úgy gondolom, hogy a moriconei P. Francescoa gyóntatási engedélyt Mons. Trotti vagy Sig. Cortelli útján nyerte el, aki a sabinai bíboros-püspök úr ügyvivője és úgy tudom, hogy a fenntartott esetekre is megkapta és mivelhogy más írnivalóm nincs, kérem az Urat, hogy áldjon meg bennünket, amen. – Nápoly, 1627. márc. 27.”
„Ha megtalálják az elhunyt aiquii (?) fratello bulláját, adják át P. Francesconak, de én csak azt hiszem hogy csekély jelentőségű javadalomról van szó. Ami pedig fr. Giacomo hagyatékát illeti, ha majd otthon leszek, tárgyalunk erről. Én nem találtam a jegyzéket, sem a kis cédulácskát Szent Miklós históriájáról, ezért aztán nem is foglalkozhatom vele, hacsak újra meg nem küldik nekem.
„A mi Stefano fratellonk még nem vette fel a kisebb rendeket, csupán csak a tonzurát, ezt is belefoglalhatja majd a Brévébe. Ami pedig azt a remeteségből jött novíciust illeti, ha nem viselkedik úgy, amint kellene, akkor térjen vissza a remeteségbe, a (szerzetesi szabályokkal nem korlátozott) szabad életbe, mivel ő nem tudja, mit jelent az: oda ajándékozni a szabadságot Isten iránti szeretetből. Ami pedig a norciai ház kormányzását illeti, idáig juttatta a dolgokat P. Pellegrino magatartása, szűkkeblűsége, hogy amint írják nekem, mindnyájan el akarnak onnét jönni, hacsak valami megoldást nem találnak. Remélem, hogy P. Francesco, aki ezekben a dolgokban a legfegyelmezetlenebb, a javulás útjára tér, amint írja nekem és belátja, hogy a múltban mennyi hibát követett el, engedje az Úr, hogy mindez így legyen.
„A fananobeliek ismételten írtak nekem a kert körüli fal rossz állapotáról, Atyaságod, aki jól ismeri a helyzetet, írja meg nekik, hogy mit tegyenek. Én pedig napról-napra várom a Messinából érkező hajókat, hogy melyikkel érkezik majd meg P. Pietro és valószínűleg az összes társai is, mivelhogy arról értesültem, hogy az érsek nem óhajtja az említett városban a piarista iskolákat egy igen jó barátjának, egy bárónak a kérésére, jól van, legyen úgy. Az Úr áldjon meg bennünket, amen. – Nápoly, 1627. ápr. 3.”
„P. Castiglia
„Ami pedig azokat a mortifikációkat illeti, amelyeket a vikárius úr alkalmaz a (Mária-) társulat tagjaival szemben, még ha azok érzékenykednek is, Atyaságod ne avatkozzon bele a dolgokba, mivelhogy ő az illetékes elöljárójuk és tudatában van annak, hogyan kell irányítani őket. Imádkozzék, ezt mindenkor megteheti, hogy a dolgok Isten nagyobb dicsőségére oldódjanak meg.
„Ami pedig a házat illeti, arra gondolok, hogy még e hónapnak letelte előtt ott leszek és akkor majd minden dolgot elrendezünk. Azt gondolom, az lenne a legjobb megoldási mód, ahogyan Atyaságod írja nekem levelének utolsó soraiban, de, amint mondom, hamarosan majd élőszóval tárgyalunk meg mindent ott.
„Mondja meg fr. Lucanak, hogy igen nagy vigasztalásomra volt, amennyiben a szavak nem mást mondanak, mint a tettek, vagy pedig, ha a cselekedetek egyeznek a szavakkal, amit már igen nagy óhajtással kívánok látni a hó végén. Az Úr áldjon meg bennünket, amen. – Nápoly, 1627. ápr. 3.”
„Nagyon örülök annak, hogy Alessandrot és Giorgiot áldozópappá szentelték, de szeretném, ha az elsőmise elmondása előtt igen jól megtanulnák a misézés szabályait, mert nincs nagyobb lelki kín számomra, mint látni azt, hogy valaki milyen kevésre becsüli annak megtanulását, amit tudnia kellene és ha valaki megkezdi a misemondást anélkül, hogy jól megtanulta volna az előírásokat és egész életébe rosszul végzi. Amiért is figyelmeztesse őket, hogyha arra az időre meg nem tanulnák jól, ha nem tudják úgy, ahogyan én azt megkívánom tőlük, amikor én Rómába érkezem, nem engedem őket mindaddig misézni, míg csak jól meg nem tanulják az említett ceremóniákat, ez lesz aztán igazán nagy szégyenükre. Megírtam már más alkalommal is, hogy ha Rómában leszek, ami remélhetőleg hamarosan meglesz Isten segítségével, küldök oda olyan nagyon megfelelő embert, amilyen még a b. e. P. Bernardino sem volt sem prózában, sem verstanban.
„Írtam már, jó volna kertünk területét körülvevő falat lezáratni és a felmerülő költségek fedezésére, nézzen utána, hátha kaphatna kölcsönt Sig. Germanellitől vagy más valakitől. Az Úr áldjon meg bennünket, amen. – Nápoly, 1627. ápr. 3.”
„Két hete már, hogy nem kaptam levelet P. Pietrotól Messinából, ez annak a jele, hogy bizonyára már úton van és ha megérkezik, én Isten segítségével, azonnal Rómába indulok és szeretném, ha az összes fratellok velem jönnének, akik Messinában voltak, hogy ott taníthassanak olyan közmegelégedésre, amilyent csak elvárhat tőlük egy olyan nagy város. Arra is gondolok, hogy az Úr a mi nagyobb javunkra adta az érseknek azt a gondolatot, hogy nem engedélyezte a mi iskoláink működését, mert valóban nagy kellemetlenséggel jár olyan távolságra küldeni az embereket. Hamarosan megtudunk majd mindent és értesíteni fogom önt.
„A kis ház megvásárlásának az ügyét is el kell intéznünk, amint én otthon leszek. Azt is megírtam önnek, hogy nem avatkozzék bele a vikárius úrnak a társulati tagokkal való ügyébe másképpen, hanem csak az imádság révén, mivelhogy ő az ő elöljárójuk és lehetséges, hogy amit tesz, a kardinális püspök úr tudtával teszi.
„Legyen áldott az Úr, hogy a küldött ruhafélékért megkapta a pénzt amiért mi itt annyit fizettünk készpénzben. Köszönöm a havi védőszent névjegyzékének a megküldését, aki ebben a hónapban a dicsőséges Nagy Szent Leó pápa, akit már évek hosszú sora óta különös pártfogómnak tisztelek, de még mindig nem vagyok eléggé buzgó tisztelője. Köszöntse nevemben a ház összes tagjait és remélem, hogy mindnyája nagy örömömre, vigasztalásomra lesznek hazaérkezésemkor azzal, hogy mindegyikük hűségesen látta el kötelességét. az Úr áldjon meg bennünket, amen. – Nápoly, 1627. ápr. 10.”
„Ami Sigismondo palliumát illeti, megmondhatja neki, hogy P. Melchior az ő mestere, amikor visszatért Messinából, azonnal eladta azt és Isten iránti szeretetből az árát, mondván, hogy magával vitte a szerzet ruháját, amely még egészen új volt, a szegényeknek szánta az ő öltözetét és mivelhogy ez nem volt kéznél és más sem állt rendelkezésünkre, hogy oda adhassuk, ezt juttatta nekik, de azon legyen, hogy Istennek jó szolgája legyen, akkor majd az Úr is gondoskodik mindarról, amire szüksége van.
„Ami pedig a Santi Orlando ügyét illeti, remélem, hogy hamarosan ott lehetek, ha pedig addig nem tudnak várni, mindent approbálok, ahogyan Atyaságod intézkedni fog. Ami pedig a könyveket illeti, nem tudom helyeselni, hogy mi a társulatnak többet fizettünk, mint amennyit a könyvek érnek. Én megnyugodtam volna, ha a mi részünkről nyolc scudit fizettünk volna és az egészet átvette volna a társulat, de ők úgy intézkedtek, hogy az egész csak maradjon ránk, mi pedig fizessük ki az ő részüket, a 12 scudit. Azt hiszem, hogy mindez P. Stefano tudtával történt, aki ugyancsak megkárosított minket alaposan ezzel a hagyatékkal, mert nem tud beszélni amikor kellene vagy pedig helyesebben mondva, akkor beszél, amikor az nem szükséges.
„Ami a narnibeli ifjakat illeti, nem hiszem, hogy másképpen határozna, de itt sokkal értelmesebbek és jobb fellépésűek, illedelmesebben viselkedők kérik tőlünk a beöltöztetést, de nem akarok kérésüket mindaddig teljesíteni, míg P. Pietro meg nem érkezik. Már 15 napja, hogy nem kaptam tőle levelet, arra gondolok, hogy már úton lehet és amint megérkezik, én Isten segítségével, azonnal útnak indulok.
„Ami pedig a norciai házat illeti, legyenek egy kis türelemmel mindaddig, míg annyi emberünk nem lesz, hogy küldhessünk oda valakit. Ha a narnibelieknek a megelégedésére el tudná intézni az ügyet a művésszel, hát csak tegye meg akkor. Ami pedig a »stimmate« társulat templomában való síremlék felállítását illeti, vegye figyelembe a mondottakat, egyáltalában nem helyén való, hogy az ő templomukban a mi költségünkön állítsanak fel olyan nagy síremléket. Ha akarnak ilyet, tegyék a maguk költségén és mi pedig, akiknek annyi adósságtörlesztésünk van, hozzá járulunk annyival, amennyi tőlünk telik.
„Ami pedig azt illeti, hogy a növendékeinkkel rendszeres tanulmányokat végeztetek a stúdium felállításával, már ez régi vágyam és tervem, éppen azért elhatároztam, hogy a Messinából visszatérőket a stúdiumi házba küldöm azon másokkal együtt, akik erre megfelelőknek találtatunk, mert éppen ilyenekre van igen nagy szükségünk. Ez a probléma és ennek az ügynek a megvalósítása főkövetelmény és igen jelentős a mi intézményünk szempontjából és minderről majd élőszóval is tárgyalunk, mihelyt oda érkezem Isten segítségébel, aki áldjon meg bennünket mindenkor, amen. – Nápoly, 1627. ápr. 10.”
„Várom, hogy rövid időn belül megérkezik P. Pietro, mert már 15 napja, hogy nem keptam tőle levelet, és ha majd megérkezik, én az Úr segítségével azonnal útnak indulok, és gondom lesz arra, hogy valakit küldjek oda és magammal viszek néhány növendéket, hogy folytassák tanulmányaikat és előkészüljenek a felszentelésre. Ami azokat az ifjakat illeti, nem szorgalmazom, hogy beöltözzenek, mert van itt legalább is tíz igen jó értelmű és kiváló magaviseletű ifjú és ha ebbe a szülők nem nyugosznak bele, mi sem, mert senkinek sem szeretnénk kellemetlenséget okozni. Nem kaptam értesítést a Stella-féle ügyekről, vajon vissza akarja-e vásárolni a házat vagy pedig talán azt cselekszi, mivelhogy a római szabómester azt tanácsolta neki, hogy akadályozza meg önnek a megvásárlást, amit pedig megcselekedtünk volna és azt hiszem, hogy kevés idő áll rendelkezésre, hogy visszavásárolhassa azt.
„Nem gondolom, hogy rossz véleménnyel volna felőlünk, életmódunk felől a mons. kormányzó, akik harminchárman vagyunk itt és Istennek legyen hála, a szükséges dolgok megvannak, sőt, még Rómába is tudunk valamit küldeni. Remélem, hogy eljön az idő azokra a könnyelműsködőkre, és aligha lesz majd tetszésükre, hacsak nem jaulnak meg addig. Írtam már, mennyire óhajtom, hogy minél előbb építtesse fel a falat a kert körül a terv szerint és a telek körül, amelyet Sig. Paolo Mangonio engedett át nekünk. Köszöntse nevemben sor Faustát és a családot, nemkülönben Sig. Nicoló Germanellit és a többi kedves ismerőseinket. Az Úr áldjon meg bennünket, amen. – Nápoly, 1627. ápr. 10.”
„Ami pedig a fenntartott eseteket illeti, sem Atyaságodnak, sem P. Antonio Maria atyának ne legyenek semmiféle aggályai a múltra vonatkozólag, mivelhogy én semmiféle esetet sem tartottam fenn az összes elöljárók és gyóntatók feloldozhatnak, de a jövőben lesznek az elöljárónak fenntartott esetek abban a házban, amelynek elöljárója. Ami pedig azt illeti, hogy a Keresztény Tanításra elküldött embereket, nagyon jól tette, mivelhogy kevés emberünk van, akik nagyon jól tudják azt végezni. Örömmel várom a Bréve minél előbbi megérkezését. Utána fogok nézni a könyvnek, a történetnek és a csodáknak.
„Ne küldjenek címemre több levelet ide, mert megérkezett P. Pietro és én legkésőbb a jöbő szombaton, f. hó 24-én útnak indulok. Az Úr áldjon meg bennünket, amen. – Nápoly, 1627. ápr. 17.”
„A viharos idő miatt a vitorlás hajók nem tudnak elindulni, pedig én is úgy készültem, hogy hajón szándékozom megtenni az utat, ennélfogva most úgy döntöttem, nem megyek a postakocsival, amelynek e héten annyi utasa van és jóval többet fizettet a rendes viteldíjnál, hanem majd egy négylovas kocsival indulok, amely a tervek szerint holnap, vasárnap indul mindenesetre és az Úr segítségével öt vagy hat nap múlva, tehát pénteken ott leszünk, egy úti társsal. Utánunk érkezik majd hamarosan a két fogadalmas kíséretében a négy novícius, vagy pedig megvárják a vitorlás hajók indulását. Következő héten újra jönnek négyen vagy öten, mivelhogy itt nincs elég férőhely, így nem lehet őket itt hagyni. Az Úr áldjon meg bennünket, amen. – Nápoly, 1627. ápr. 24.”
„Isten segítségével tegnap este megérkeztem Nápolyból és sok levelet találtam itt Narnból. Többek közt egy aláírásnélkülit is, valami jó lélektől, amit itt mellékelten küldök. Én úgy vélem, hogy a levélíró annak az ifjúnak a rokona lehet, aki beöltözött nálunk. Megmondhatja neki, amit mindig is mondhat, hogyha az illető ifjú vissza akar térni a világba, mi minden további nélkül engedjük. Ezért jöjjenek el és tudakolják meg, hogy mi az akarata és ha az lesz az eredmény, a válasz, hogy az illető meg akar maradni a szerzetben, akkor nem hiszem, hogy akadna olyan valaki. olyan rossz indulatú keresztény, aki lebeszélné őt az Isten szolgálatáról, hacsaknem akarja saját magán megtapasztalni, hogy a hasonló erőszakos cselekedeteket az Isten súlyos büntetése követ. Én, Istennek legyen hála, soha senkit nem beszéltem rá arra, hogy öltözzék be a mi szerzetünkbe, de azt igenis sokan kérték tőlem, a mellékelten visszaküldött levéből talán majd meg tudja állapítani, hogy ki a levél írója és ha jónak látja, megmutathatja a püspök úr őméltóságának, akit köszöntsön az én nevemben is.
„Ami pedig az ottani iskola felsőbb tagozatában hiányzó mestert illeti, a legelső alkalommal küldök valakit, aki még, jól lehet fiatal korra nézve, éveinek számát tekintve, de mindazonáltal kiválóan erényes életű és igen jó humanista mind a költészetben, mind a prózában, amilyen még a b. e. P. Bernardino sem volt. Nagyon jó lesz, ha az elöljáró gyakran látogatja az iskolát, lássa, hogy az iskolás gyermekek a megkívánt szerénységgel viselkednek-e. De remélem, hogy ő majd a szelíd magatartásával megnyeri a gyermekek bizalmát, szeretetét. Köszöntse Sig. Racani házát, különösképpen sor Faustát és Sig. Nicolo Germanelli családját és mindazokat, akiket köszönteni óhajt. Az Úr áldjon meg bennünket, amen. – Róma, 1627. máj. 1.”
„P. Gicomo a levélvivőnek, Gio. Martellonak átadott egy scudit, azaz 10 giuliot a tartozás fejében nyugta ellenében és ha úgy adódik, hogy megmaradhatunk abban a városban, akkor előbb vagy utóbb a kertben, vagy az udvaron egy fészert kell készíttetni. Itt mindezideig nem jelentkezett sem P. Ambrosio, sem más valaki, amennyiben egy kis ideje lesz Atyaságodnak, látogatásának nagyon örülné. Az Úr áldjon meg bennünket, amen. – Róma, 1627. máj. 5.”
„Isten segítségével holnap, vagy a következő pénteken útnak indul fr. Gio. Thomaso, hogy az ottani »prima scola«-t vezesse, aki egészen fiatal, hiszen még húsz éves sincs, de mindazonáltal okos viselkedésű és igen jártas az irodalomban, amilyen még talán P. Bernardino sem volt. Nagyon is szükséges lesz, hogy a házbeliek megkedveltessék az iskolásokkal és megismertessék a világiakkal, hogy kezdettől fogva jó véleménnyel legyenek felőle, amit aztán majd ő maga fenn fog tartani munkájával. Vele együtt fog érkezni egy rendtárs, akivel majd együtt jöhet P. Alessandro és fr. Arcangelo. Ha éppen ott feleslegesnek látszik vagy pedig nem felel meg ott az éppen nem mortifikációs magatartása miatt és ha éppen szükség van valakire a ház kisegítésére, értesítsenek erről engem. Levelemmel együtt küldöm P. Bastiglia levelét is, gondjuk legyen arra, hogy minél előbb válaszoljanak. Nagyon szerencsétlen dolog volt az az intézkedés vagy határozat, hogy pénzt kölcsönözzenek a zálogház útján 6%-os kamatfizetéssel és most azt kívánják, hogy minden más kölcsönzésünk is 6%-os legyen, mert máskülönben nem utalnak ki pénzt, ami nagy kellemetlenség volna. Az az ígéret, hogy kölcsönöznek nekünk 200 vagy 300 scudit a Stella-féle ház megvásárlására, meghiúsult, ez a ház pedig 250 scudi körül van minden haszon nélkül. Az Úr áldjon meg bennünket, amen. – Róma, 1627. máj. 5.
„P. Gio. Stefano számoljon be nekem egészségi állapotáról és még arról is, hogyan viselkednek a háznak azon tagjai, akikre ugyancsak ráfért volna már eddig is egy kis javulás. Hogy van Sig. Raymondo beteg felesége, őérte is meg sor Faustáért is végeztünk külön imákat.”
„Oda érkezik fr. Gio. Thomaso egy másik klerikussal, aki itt az olvasási iskola 6. osztályát vezette, másnap reggel azonnal küldje Rómába P. Alessendrot és fr. Arcangelot és ha olyan valaki volna ott netán, aki nem felel meg az ottani követelményeknek, vagy ha éppen nincsen rá szükség, azt is csak küldje ide. Remélem, hogy fr. Gio. Thomaso olyan jól fog viselkedni, hogy mindenki meg lesz vele elégedve. Jól lehet, hogy nincs meg az fellépése, bártorsága, amit megkíván már egy felsőbb osztály, de a jezsuiták között is vannak fiatalok sokan, akik az iskolákban tanítanak akik (talán az) egykorúak a mi húsz évesünkkel, pedig már több, mint 80 éve alapították rendjüket. Én azt hiszem, hogy hamarosan megnyithatjuk stúdiumunkat, ahol majd az értelmesebb fiataljaink olyan kiképzésben részesülhetnek, hogy a magasabb fokú iskolákban is taníthatnak majd. Az Úr áldjon meg bennünket, amen. – Róma, 1627. máj. 7.”
„Tegnap az esti órákban megérkeztek P. Alessandro és fr. Arcangelo. Szeretném tudni, hogy milyen kezdettel indult fr. Cio. Thomaso. Remélem, hogy nagyon jó eredménnyel fog működni, noha sem termete, sem fellépése nem felel meg sem korának, sem állásának.
„Mondja meg üzenetemet Sig. Antonio Narsininek, hogy nem tartok igényt Stella házára. Meg vagyok elégedve azzal a kevéssel, amit a város az első tervezetben jelölt meg nekünk, ami meg is lett. Éppen azért ne várja a 100 scudiról tett ígéretemet arra az esetre, ha őurasága meg tette volna nekem, hogy elzárja az átjáró kis utat, mivelhogy mondottam, meg vagyok elégedve azzal a kis kertrészlettel. Elég volt nekem kidobni azt a 250 scudit annak az épületnek a lebontásáért, amelyet őurasága építtetett a mi ebédlőnkkel szemben. Egyedül a jó Isten tudja, hogy milyen hiányt, kiesést okoz nekünk az a pénzösszeg és mivel más írnivalóm nincs, kérem az Úr áldjon meg bennünket, amen. – Róma, 1627. máj.12.”
„Fr. Cio. Battista di S. Bernardo fratello megküldte nekem Szt. Kasszio tiszteletére írt versét, ha önnek nem küldte volna meg, akkor majd én elküldöm oda.”
„Elolvastam levelét, válaszképpen azt üzenem önnek, adja tudtára Sig. Gio. Battista Scladoninak és figyelmeztesse, hogy az iskola céljaira felajánlott hely, amelyet S. Gregorio- kerületnek mondanak. Nem megfelelő szerzetesi élet szempontjából az arrafelé nyíló sok ablak és az asszonyoknak sok zajos és hangos beszédeik miatt. Éppen azért én azt szeretném, ha egy olyan helyet választanának, ahol az atyák nyugodtan élhetik a szerzetesi életet minden fizetés kötelezettségek nélkül. Máskülönben, mint ahogyan már írtam, semmiképpen sem vállalhatjuk az ott maradást, elég volt már nekünk évek hosszú sora óta a folytonos izgalom, nyugtalankodás és mindez nem kis tehertétele volt a római segélynyújtásnak. Annak idején ne feledkezzék meg a patikusról sem. Az Úr áldjon meg bennünket mindnyájunkat, amen. – Róma, 1627. máj. 13.
„Az elmúlt napokban hivatott a kardinális úr és azt mondotta nekem, hogy nekünk akarta ajándékozni a szomszédos kis házat, de az volt a kívánsága, hogy a mi ablakaink egyedül csak arra szolgáljanak, hogy az épület világosságot kapjon az ő kertje felől.
„A mellékelt iratok fr. Benedettoéi.”
„Remélem, hogy fr. Gio. Thomaso napról-napra a lehető legjobb eredménnyel végzi a munkát, mivelhogy minden munkáját az Isten iránti tiszta szeretetből végzi, ez egyetlen módja, hogy eredményt érjünk el önmagunkban és másokban. Ha minden osztályt külön lehetne foglalkoztatni (és nem összevontan!), még nagyobb sikerrel lehetne foglalkozni a gyermekekkel és a mester is nagyobb tevékenységet tudna kifejteni, mivelhogy nem forgácsolódna szét annyira az ideje.
„Intézkedtem, hogy küldjenek P. Gio. Stefanonak 850 megáldott érmet és fr. Arcangelo azt mondja, hogy legalább még ezret szeretne. Ami pedig a ruhafélét illeti, majd válaszol abban az ügyben P. Giacomo vagy Gio. Battista. Ami pedig a harang ügyét illeti, abban majd eljár fr. Arcangelo. Egyáltalában nem tetszik nekem, hogy abban a városban is elterjedt, meghonosodott az a szokás, hogy falra ragasztott lapokon vagy piszkolódó röpiratokban terjesztenek rosszat másokról. Ez az eljárás éppenúgy büntetésre méltó, mint az az élet, amely nem egyeztethető össze a Pápa szolgálatában álló ember életével. Adja az Úr, hogy jó származzék ebből, de jaj annak, aki bűnösnek találtatik. A novícius jól van és jól is viselkedik, az Úr adja meg neki az állhatatosság kegyelmét. Köszöntse nevemben a Germanelli családot és Sig. Racani házát és értesítsen engem arról, hogy ki lett az új apátnő a S. Bernardinoban, ha azok közül való-e, akik akarják-e »vita communis«-t vagy nem? Az Úr áldjon meg bennünket, amen. – Róma, 1627. máj. 15.”
„Azért, hogy fr. Gio. Thomaso bármily kis időre is a házbeli fratelloknak is jó alkalmat szolgálhasson, javukra lehessen, nagyon helyesnek találnám, ha az iskolában abban a beállításban (beütemezésben) foglalkoznék az auktorokkal, mint ahogyan azt P. Gasparonál látjuk, aki hetenként három alkalommal magyarázza Vergiliust, másik három alkalommal egy másik auktort és végül újra háromszor egy harmadik auktort, amint lassanként el is tudnak végezni. Az iskolás gyermekek számára pedig másféle tanulmányi menetet állítana össze és így megvalósítható lenne, hogy küldenék oda két vagy három fratellot, akik tanulmányokat is végezhetnének és a háznak is szolgálatára lennének egyúttal és akkor halál vagy betegség esetében nem adódna az az eset, hogy nincs, akik tudná helyettesíteni a hiányzót.
„Gondolom, hogy az érmeket már megkapták, úgy küldtük, ahogyan fr. Arcangelo nekem jelentette, aki majd válaszol a levélre.
„Köszöntse nevemben Sig. Raymondo Racanit és mondja meg neki, hogy imádkozunk szándékára. Ami pedig annak a két egyházinak a magatartását illeti a fiatal Francescoval, szerintem, jelentést kellene tenni a Monsignorénak, figyelmeztesse őket, hogy javuljanak meg és ha nem, akkor büntesse meg őket. Ami pedig a Todiba való utazást illeti, azt írja nekem Sig. Reginaldo, hogy Rómába szándékozik jönni és itt akar tölteni néhány napot az Úrnap táján. Azért úgy lesz jó, hogy felkeresi még az elutazás előtt, vagy megvárja, míg visszatér Rómából. Már kétszer is írtam neki, ahogy Nápolyból hazaérkeztem és felajánlottam neki a szobát, míg Rómában tartózkodik.
„Ami pedig Sig. Cancellieri ügyét illeti, én úgy gondolom, Monc. Cuccinit kellene megkérni, hogy engedélyezze a kérelmet (ellenszolgáltatás) anélkül, hogy értesíteni kellene, amit remélek, hogy meg is ad, hogy elkerülhető legyen a nyomában járó kellemetlenségek. Nem volt arra időm, hogy látassam az iratokat. Az Úr áldjon meg bennünket, amen. – A római noviciátusból, 1627. máj. 19.”
„Levelét elolvasva látom, hogy a ház ügyes-bajos dolgainak az elintézése mint húzódik, halasztódik. Atyaságod a maga részéről tegyen meg minden szükséges intézkedést, hogy már végezzenek valami, vagy fejezzék már be az ügyet, vagy utasítsák vissza, de már minél előbb tegyenek valami, mert arra az álláspontra helyezkedtem, amint ezt Sig. Sciadonenak is megírtam, hogy felszámolom az iskolát és áttelepítem talán Nápolyba, ha nem vetnek már véget a házunkat és a patikust érő zaklatásoknak. A S. Gregorio kerületben levő házzal kapcsolatban írtam, hogy az ott semmiféleképpen sem felel meg a szerzetesi követelményeknek, azért ha valakivel erről tárgyal, eleve zárja ki. Írok majd P. Giacomonak, ha lehetséges, küldjön négy vagy öt fratellot a (pünkösdi) másnapi ünnepségre. Az Úr áldjon meg bennünket, amen. – Róma, 1627. máj. 21.”
„Mivel lehetséges, hogy a közel múltban küldött érmek elveszhettek, Costantino útján küldünk 1200 db-t most, amelyek meg vannak szentelve, hogy P. Gio. Stefano eleget tehessen a sok jámbor hívő kérésének, akik érmeket kérnek és ha valami másra lenne szükség, értesítsenek engem. Az Úr áldjon meg bennünket, amen. – Róma, 1627. máj. 21.”
„Oda érkezik majd fr. Giacomo, hogy segítségükre legyen az ünnepségek megrendezésében, jóllehet, az lenne a legjobb, ha szerzetesi egyszerűséggel rendeznék meg. Majd mások is mennek, hogy részt vegyenek a frascatii Szentséges Szűz tiszteletére rendezett körmeneten. De az ünnepség utáni összejövetelen senki más, csak Atyaságod jelenjék meg egy kísérő társsal együtt, mivelhogy az ilyen esetekben, amikor a házon kívül étkeznek az emberek, nincs ott keresni valója a szerzetesnek, ahol a legkisebb hiba is alkalmat ad arra, hogy nagyon sokat beszéljenek a szerzetről, főként pedig azok, akik amúgy is egy kis ellenszenvvel viseltetnek stb.
„Ami pedig annak a háznak az ügyét illeti, a szerzetesi szempontból legjobban megfelel a Rosolini-féle ház, főként, ha vele együtt megvásárolják a szomszédos kis házat is, mert eléggé távol esik a világiak házaitól és attól, hogy látni és hallani lehessen az asszonyokat és majd idővel elvégeztetjük a szükséges átalakításokat.
„Ami pedig az ingnek való anyagot illeti, mindezideig mindig hat és fél giulioért vásároltam méterét, a nadrágnak valót pedig, úgy emlékszem, hogy kilenc giulioba kerül métere. Ha van pénzük, mindent beszerezhetnek, a fratellok kedden ebéd után induljanak vissza Rómába, mivelhogy a világiak összejövetelén nem vehetnek részt és mivelhogy más írnivalóm nincs, kérem az urat, hogy áldjon meg bennünket, amen. – Róma, 1627. máj.22.”
„Helyénvalónak találom, hogy egy kissé kikérdezzem azokat, akik abból a házból jönnek, a Konstitucióink megtartását illetőleg, amint azt meg szoktam tenni azokkal is, akik hasonlóképpen más házakból jönnek és abból, ahogyan nekem egyszerűen beszámolnak az ott tapasztalt fegyelemről, a következő hiányokat kell észrevételeznem:
1. – hogy gyakran elhanyagolják a diszciplinák gyakorlását, a »capitulum culparum«-t és a vasárnap esti konferencia beszédeket,
2. – hogy hetenként kétszer elhanyagolják az imát, hogy kimosassák azt a kevés fehérneműt, amit máskor is elvégezhetnének és hogy sokan elmaradnak a közös imáról és többek közt az elöljáró is, aki nem egyszer az imádság idején a ház kapujában beszélgetett a világiakkal. Milyen nagy épülésére szolgálna a világiaknak, ha azzal bocsájtaná el őket, hogy itt a közös imádság ideje és azon az elöljárónak a legelsőnek kell megjelennie és azt hallom, hogy nincs jelen azzal összeszedettséggel, nyugodtsággal, buzgósággal, amilyennek ott kellene lennie,
3. – hogy az iskola nagytermében megengedik a gyermekeknek a labdajátékot, és bizony néhány alkalommal a Szent Szűz képét is érte találat,
4. – hogy az elöljáró olyan reverendát hord, amely uszály módra hátulról hosszabb mint elől és ezen igen sokan megütköznek,
5. – hogy az asszonyok hozzák a kenyeret a péksütőből a házba és néha este hozzák és félő, hogy az ilyen esetben valami botrány adódhatik elő, főként a kevésbé mortifikált fratellokkal kapcsolatban,
6. – hogy az írási iskolával keveset törődnek és mind a mester, mind P. Ciriaco és fr. Domenico kevés önmegtagadást, kevés alázatosságot és kevés engedelmességet mutatnak fel,
7. – hogy a silnetiumot nem tartják meg nemcsak a sekrestyében, sem az ebédlőben sem egyéb helyeken a mi reguláink igen nagy kárára, sérelmére és engedély nélkül beszélnek az iskolás gyermekekkel, mintha az általában olyan megengedett dolog lenne,
8. – hogy vége-hosszat nem érő rekreációkat rendeznek és a kelleténél többet fogyasztanak, ami egyik-másiknak ártalmára lett és talán botránkoztatására a világiaknak és hogy az ebédlőben gyakran felszolgálnak négy, sőt ötfélét is és pénteken valami mást a leves helyett és az önmegtagadásokról talán sose beszélnek,
9. – hogy a kóruson nem a kapucinusok módjára énekelnek, hanem néha »falso-bordone« kísérettel (a gregorián dallamnak sablonos kísérete terc sextettben) és hogy az elöljáró is szokott énekelni orgonakísérettel hamisan, ami botrányt keltett nemcsak azért, hogy nem bírja hanggal, hanem egyszerűen azért, hogy a mieink ne énekeljenek másképpen, hanem csak úgy, mint a kapucinusok. Ha világiak jönnének (énekelni), azt még csak el lehetne viselni Isten szerelmééért és még néhány más dolgot is emlegettek, de már nem jól emlékszem azokra.
„Mindezen dogokat, mint Atya írom meg önnek és az a kívánságom, hogy éljenek abban a házban a legteljesebb szerzetesi fegyelemben, ami az elöljárónak az éberségétől és példaadásán múlik és nem szeretném, ha az elöljárónál bármily csekély hiba, mulasztás is mutatkozna, mert ez szokott a világiaknál nagy megütközést kelteni. Én remélem, hogy nemcsak megtörténnek a szükséges intézkedések az említett dolgokban, hanem azon lesznek minden igyekezettel, hogy a legaprólékosabb dolgokban is lelkiismeretesen megtartják a mi Konstitúcióinkat, mert ezeknek a pontos megtartása által jutnak el hamarosan a mi szerzeteseink a tökéletességre. Remélem, végül, hogy ugyanazzal az érzülettel fogadja ezt a figyelmeztetést, amilyennel én azt küldöm és az óhajtva várt eredmény meg is lesz.
„És mivelhogy abban a házban lakik a mi igen kedves P. Gio. Stefano atyánk, aki igen buzgó szerzetes, minden dolog végzésében az Isten iránti félelem vezeti, vegye őt maga mellé, mint igen megbízható tanácsadót és kérje meg, ha úgy látja, hogy valami dolog nincs neki tetszésére, vagy nem úgy mennek a dolgok, ahogy kellene, akkor figyelmeztesse önt és akkor így fog igazolódni az Úr mondása, aki ezeket mondta: »...ubi fuerint duo vel tres congregati in nomine meo in medio illorum ego sum dicit Dominus...« Az Úr adjon mindnyájunknak a mi áldott Konstitúcióink megtartásához igen buzgó lelkületet. – Róma, 1627. máj. 22.”
„Mivelhogy azok az ügyek, amelyeknek elintézését Mons. Cesire bízták, az ő ügyhallgatójának Bernardini Panicolának a kezében vannak, én jónak láttam, mielőtt beszéltem volna az említett Mons. Cesivel, hogy világosan lássam Sig. Bernardino Scotti unokaöccse ügyének az állását, ezért hát írtam neki, amint láthatja a mellékelt levélből és láthatja, hogy saját kezűleg válaszolt is nekem, igen, most a döntés függ Sig. Bernardino Scotti unokaöccse ügyvivőjének, vagy megbízottjának az ügyességén, szorgos utánjárásán, én mindent elkövetek, hogy sürgessem, hogy a kívánt eredmény meglegyen és ha másban is szolgálatára lehetek az ottani uraknak, készségesen rendelkezésükre állok, csak szóljanak.
„Ha úgy gondolja, hogy a Bréve kiküldését személyesen óhajtja itt megvárni az Úrnap elmúltával, minden további nélkül megteheti, de ez egy kissé hosszabb időt vesz igénybe, mert kezd jelentkezni már a forróság és mivelhogy más írnivalóm nincs, kérem az Urat, hogy áldjon meg bennünket, amen. – Róma, 1627. máj. 26.”
„Jobban örültem volna annak, hacsak néhány szóval fejezte volna ki egyszerűen a mentegetődzést. Örvendeznie kellett volna, hogy én éltem ezzel a jogommal, mert az olyan formában kapott figyelmeztetés inkább lesz javára, segítségére, előnyére, mintha mások dicsérgették vagy mondogatták volna (hogy milyen jó)szépeket az ottani háznak fegyelmezettségéről, mivelhogy az olyan beszámolók feltárják a hiányokat, a melyeket az ember gyakran nem vesz észre, ezért nemcsak Istennek tartozik hálával, hanem mindazoknak is, akik mindezt jelentették nekem, akik nem valami ön iránti ellenszenvből tették ezt, hanem egyedül csak azért, mer erre én kértem őket. Így szoktam érdeklődni rendszerint mindazoktól, akik más házokból jönnek Rómába és most ezekért mondjon el egy szentmisét vagy a Szent Szűzről, vagy a Szentlélekről azzal a kéréssel, hogy az Úr adja meg mindnyájuknak azt a nagyobb világosságot, hogy a jövőben nagyobb tökéletességgel szolgálhassák Őt.
„Carcareből írják nekem, az történt, hogy P. Melchior Albába ment, ahol a püspök lakik és ott vette fel a tonzurát és a négy kisebb rendet fr. Gio. Battista della Purificazione fratello Áldozócsütörtök napján és még mások is voltak vele, valamennyien együtt öten, vagy hatan voltak, és másnap reggel mindnyájan a püspök kezéből áldoztak és visszatérőben Carcareba történt a szerencsétlenség és pillanatok alatt életüket vesztették, csak Isten tudja, hogy mit jelentett számomra ez a híradás. Az említett atya írta meg nekem ezt és úgy gondolom, hogy pár nap múlva itt lesz, végezzék el a szokásos suffragiumokat. Értesíteni fogom a többi házainkat is, hogy hasonlóképpen végezzék el ők is értük. Értesítse minderről Sig. Sirot és az ő édesanyjával, hogy imádkozzék érette, próbálja azzal megvigasztalni, hogy az Úr elszólította gyermeküket, akinek egész szeretetével élt, most forduljon szeretetével teljesen az Isten felé és mivelhogy más írnivalóm nincs, kérem az Urat, hogy áldjon meg bennünket, amen. – Róma, 1627. máj. 29.”
„Megérdeklődhetné az említett elhunyt novíciusunk szüleinél, hogy nem óhajtanák-e most rendezni azt a megígért pénzösszeget, amellyel kapcsolatban valamikor úgy intézkedtek, hogy (fiúk) meghalna fogadalomtétel előtt, az összeget szeretetadományként felajánlanák, de ha kilépne a szerzetből, akkor mi visszatérítenök az említett összeget. Nézzen utána, hogyan juthatnánk hozzá ahhoz a 250 scudi alamizsnához, amikor a leányuk örökli az összes javakat?”
„Olvastam, hogy milyen nagy látványos ünnepséget rendeztek a Szent Szűz tiszteletére és Isten tudja, hogy mindezáltal nem többet vesztettünk-e mint nyertünk, mivelhogy a Szentséges Szűz inkább óhajtja a bensőséges áhitatot, mint a hasonló látványos ünnepségeket, mindezért legyen áldott az Úr.
„Minél előbb szíveskedjék ide küldeni az ácsszerszámokat, mert szükségünk van azokra és amennyiben majd ott dolgoznak, mindenről gondoskodni fogunk, egyebekről majd tárgyalunk találkozásunk alkalmával. Az Úr áldjon meg bennünket, amen. – Róma, 1627. máj. 30.”
„Végre, annyi szorgoskodás után sikerült összegyűjteni a frascatii dolgainkra vonatkozó iratok, elismervények, amelyeket, ha valami személyes alkalom adódik, el fogjuk küldeni, mert máskülönben nem küldhetjük, nehogy kitegyük annak a veszélynek, hogy elvesszenek, amiért is stb. Itt a mi házunkban jelenleg talán nagyobb szükség van minden fratellora mint ott, Frascatiban, amiért is, ha mulaszthatatlanul szükségük van segítségre, alkalmazzanak világiakat ideiglenesen mindaddig, míg a helyzet így kívánja, de közben sürgesse a ház ügyinek mihamarabbi elintézését, de ha nem hoznak határozatot, nem szükséges új keresletet indítani. Már írtam önnek, kérdezze meg azt a novicius fratellot, igaz-e, hogy csakugyan abból a fajból származik-e, ahogyan mondtam neki, hogy nekem ezt mondták és ha így van, megmondhatja neki, hogy én ezt mondtam önnek. Fr. Giacomonak majd válaszolva megmondom, hogy mi kifogásaim vannak az írásában a betűket illetőleg, jól lehet, látszatra tetszetős az írása és mivel más írnivalóm nincs, kérem az Urat, hogy áldjon meg bennünket, amen. – Róma, 1627. jun. 1.
„Ma estefelé, Isten segítségével, meglátogatom a noviciátust és tárgyalni fogok P. Glicerioval az Adriano nevű ifjú beöltöztetését illetőleg.”
„Sig. Reginaldo tegnap este szerencsésen megérkezett, Isten segítségével, Rómába testvérével együtt. Remélem, hogy az ő közreműködésével elrendezzük majd ügyeinket a S. Pietro-társulat tagjaival. Ami pedig a todii dolgokat illeti, ha aratáskor fizetnek, mint mondja, éppenséggel nem lesz kevés. Ami pedig Sig. Bernardino Scoti unokaöccse ügyét illeti, a Mons. szeretne kedvező döntést hozni, de amint Panicola, az ő ügyhallgatója mondta, szeretne mág néhány bizonyítékot annak bizonyítására, hogy mi a szokás Narniban a leányági örökösödést illetőleg és ezzel a kis bizonyítékkal sokkal biztosabb lesz a döntés. A Mons. még nem tette le a püspöki kinevezéskor szokásos vizsgálatot, így még van néhány szabad hete. A Mons. Montoro címére jött levelet azonnal továbbítottuk az ő lakására. A készülő harangot megvizsgáltatjuk szakértőkkel, hogy megfelelő-e a hangja vagy nem és amit majd mondanak, közölni fogom fr. Arcangeloval, hogy intézkedjék és mivelhogy más írnivalóm nincs, kérem az Urat, hogy részesítsen bennünket az Ő szent áldásában. – Róma, 1627. jún. 2.”
„Megkaptuk az ácsszerszámokat, amelyekre igen nagy szükségünk van a noviciátusban. Remélem, hogy még ma be fog öltözni a frascatii Adriano. Elküldöm az összes iratokat, lássák, hogy mit adtak és még mivel tartoznak és már nagyon szeretném, hogy már minél előbb befejeződne a mi ügyünk abban az értelemben, hogy nekünk nincs már semmi adni valónk a jövőre. Ezért aztán, ha a város megvásárolja a házat, mivel nekünk nincs sem bevételünk, sem alamizsnánk, hogy valamit is fizethessünk és ha a város nem vásárolja meg a házat, el kell adni annyiért, amennyit ér ott. Hogy fizethessünk, kell már valamit tennünk, amiért is Atyaságod sürgesse már ott a dolgokat, mert úgy gondolom, hogy nem maradhatunk ott úgy csak a levegőben lógva, mint a múltban.
„Ami pedig azt illeti, hogy küldjünk oda a ház segítségére fratellokat, nem tudjuk megtenni, mert ebben a házban is igen nagy szükség van rájuk és éppen a fratellok hiánya miatt szünetel itt is a szokásos széna-questálás, Atyaságod vegyen igénybe néhány világit, fizessen nekik napszámot, míg tart a questálás, egyenlőre ez a legjobb megoldás és mivelhogy más írnivalóm nincs, kérem az Urat, hogy áldjon meg bennünket, amen. – Róma, 1627. jún. 3.”
„Ami pedig a botrányosan viselkedő ifjak megrendszabályozását illeti, az nagyon is szent dolog, a monsignoret megáldja érte az Isten. Ami pedig azokat illeti, akik készakarva az iskola előtti térre jönnek labdázni, szerintem az lenne a legjobb, ha jelentést tenne a kormányzó úrnak, akinek a rendelkezése több eredménnyel járna, mint a Prior uraké.
„Írtam a szoba ügyében, amit Sig. Cinzio Abbondanza számára kértek, értesítsen, hogy mikor szándékozik jönni. Figyelmébe ajánlom a mi szabályaink megtartását és nézze át újra meg újra a figyelmeztetéseket, amelyeket a múlt napokban küldött levelemben közöltem. Mondja meg P. Gio. Stefanonak, hogy imáinkkal sietünk segítségére annak a háznak, ahol annyi mindenben szükségben szükséget szenvednek és az Úr áldjon meg bennünket, amen. – Róma, 1627. jún. 3.”
„Egyáltalában nem tetszik nekem, szerfölött bánt, hogy az ottani lakosság és a társulat tagjai között annyi egyenetlenkedés van. Ezt az egész ügyet a frascatii bíboros püspök ügyhallgatójának kellene elsimítania, lecsendesítenie, még ma este üzenek neki, hogy őurasága nem látja-e jónak, hogy a társulatot válasszák el tőlünk. Mást nem kívánva megelégszünk azzal, hogy béke és egyetértés legyen a város lakói közt, de ha tovább tart ez a széthúzás, egyenetlenkedés, inkább kész vagyok onnét elköltöztetni a mi intézményünket, semhogy továbbra is tanúja legyek hasonló egyenetlenkedéseknek és kérni fogom az említett ügyhallgató urat, hogy ő, mint elöljáró, orvosolja a helyzetet, szüntesse meg az áldatlan állapotot.
„Ami pedig a ház ügyét illeti, ha nem sikerül úgy, ahogyan én azt már többször is megírtam Atyaságodnak, kész vagyok azonnal elköltözni onnét, mert hiszen tudom, hogy ebbe bele is nyugodnának az illetékes főurak, hiszen volt alkalmuk látni, hogyan törődtek annyi éven át a mi dolgainkkal és mennyivel nagyobb eredményt lehetne elérni másutt sokkal kevesebb fáradságunkkal és nyugtalankodásunk nélkül. Mindezekről a dolgokról tárgyalhat a helytartó úrral és akivel jónak látja, hadd lássák, hogy a mi részünkről nem akarjuk az első pontban említett kellemetlenségeket, sem nem akarjuk a második pontban említett nyugtalanságot sem és mivelhogy más írnivalóm nincs, kérem az Urat, hogy áldjon meg bennünket, amen. – Róma, 1627. jún. 5.”
„A mi fratellonk, Gio. Battista della Purificazione nem tett semmiféle lemondást, sem nem végrendelkezett, nem rendelkezett dolgait illetőleg, azért ezek visszamaradnak édesanyjának vagy nővérének javára, a szerencsétlenség után minderről nem írtak nekem részletesen, azt gondolom, hogy nem sokkal rendelkezett.
„Ha jónak látja, érdeklődje meg, hogy mi van azzal a 250 scudi alamizsnával, amellyel végül is kielégíthetnénk Narsinit, mivelhogy a 300 scudi, remélem, hogy visszakapjuk Stellától, vagy pedig megmarad a ház nekünk, mert nem hiszem, hogy ráakadna olyan valakire, aki megvásárolná ugyanazért a 300 scudiért, majd megnézetem Barato hivatalában, hogy nincs-e a dolog ellen valami (hivatalos) tiltakozás. A harangügyben majd Arcangelo ír. Sig. Reginaldo azt mondja, hogy a legközelebbi hétfőn szándékozik Todiba utazni, gondja legyen arra, hogy a házban meglegyen az előírt, a megkívánt fegyelem. Az Úr áldjon meg bennünket, amen. – Róma, 1627. jún. 5.”
„A levelet átadtam fr. Arcangelonak, ő úgy véli, hogy a hét végére meglesz a harang. A múlt héten írtam abban az ügyben, tegyen kísérletet Sig. Sironál a 250 scudit elletőleg, csak annyiról, mivelhogy az 500 scudit kérni nem volna helyénvaló dolog, ami már túllépné a szerénység határait, de mivelhogy a Stella-féle 300 scudira mindig számíthatunk, csupán csak azt szeretném biztosítottnak látni, amit a 300 scudin felül költöttünk, azért majd alkalomadtán meglátjuk, hogyan lehetne elintézni ezt az ügyet, ami számunkra igen nagy segítség lenne. A San Cassio-féle dolgokban írjon Norciába, majd onnét küldenek, amennyire csak szükségük van, és mivelhogy más most nem jut eszembe, kérem az Urat, hogy áldjon meg bennünket, amen. – Róma, 1627. jún. 9.
„A Frascarolába címzett levelet Pavián keresztül elküldtük, ha majd válaszolnak, elküldjük a feleletet.”
„Tegnap beszéltem Marco Tulio ügyhallgató úrral és mondtam neki az Ambrosio-féle házat illetőleg, hogy az mennyivel jobban meg van építve, mint a Rossolini-féle ház, de amennyiben jobban el van különítve a szomszédos házaktól az asszonyokat illetőleg, és ha megkapjuk a szomszédos kis házat ami a mi szempontjainknak megfelelően átalakítható, akkor nekünk sokkal jobban megfelel a Rosolini-féle ház, azt mondotta, hogy jövő héten ott lesz és támogatja azt a gondolatot, elősegíti, hogy a város javunkra döntsön, mivelhogy mondtam neki, hogy máskülönben nem maradhatunk ott továbbra is. Elküldöm a szentképeket megtekintésre. Az Úr áldjon meg bennünket, amen. – Róma, 1627. jún. 11.”
„Abban az ügyben, amelynek elintézésére felkértek, újra beszéltem az illetékessel és remélem, hogy kedvező döntést hoz, még mielőtt átadná a hivatalát, minden igyekezettel azon legyen, hogy az iskolai dolgok jól menjenek, a szabályok megtartása pedig még jobban, mert amennyiben ezeknek megtartásában kiválóak lesznek, akkor az iskolai dolgokban is olyanok lesznek, (mert ahogyan megtartják a szabályokat, úgy fogják megtartani az iskolai előírásokat is). Az Úr áldjon meg bennünket, amen. – Róma, 1627. jún. 12.”
„Amint megkaptam a postaküldeményt Atyaságodtól, a mieink közül kettőt azonnal Sig. Card. Peretti házába küldtem a vikárius úrnak az ügyhallgató számára küldött postájával, valamint a múlt napokban érkezett küldeményeket is, a frascatii ügyhallgató, Sig. Marco Tulio azt mondotta nekem, hogy ezen a héten oda érkezik, hogy többek közt tárgyaljon a ház megvételéről is, és ha nem tudnak megegyezésre jutni az ottani városi lakossággal, Atyaságod azonnal értesítsen engem, hogy megfontolhassam azt, amit tennem kell.
„Ami pedig különösképpen a bort illeti, pillanatnyilag nincs rá szükségünk, majd ebben az ügyben utasítom Gio. Battista di S. Bartolomeo fratellot, aki tárgyalni szokott a világiakkal, és mivelhogy más írnivalóm nincs, kérem az Urat, hogy áldjon meg bennünket, amen. – Róma, 1627. jún. 14.”
„Oda érkezik fr. Lorenzo a remetével, hogy befejezzék azt a kis falrész felépítését, amire azért van szükség, hogy megkezdhessék a tetőszerkezet elhelyezését, azonkívül oda érkezik majd egy ács-testvér is, hogy beállítsa az ajtókat és az ablakokat, miközben minden igyekezettel azon legyen, hogy megkapják a hercegtől az adományokat, és törődjék azzal, hogy közben ne szüneteljen a szükséges dolgokról való gondoskodás és mindenekfelett soha el na hagyják a reggeli és az esti imát, hogy az Úr legyen hozzánk könyörületes. Tárgyalja meg a városplébánossal, hogy az ő testvére szerezze be a gabonát, de megfelelő legyen Mons. Gavotti részére, és mivelhogy más írnivalóm nincs, kérem az Urat, hogy áldjon meg bennünket, amen. – Róma, 1627. jún. 15.”
„Lemásoltattam a »frate di S. Agostino«-nak a kérvényét és én úgy látom, hogy aligha fog elérni valamit, mivel nem tudja bizonyítani, amit ő állít, hogy a tesvérek kényszerítették őt a fogadalom letételére, még akkor sem, ha a felfolyamodás a fogadalomtétel után öt éven belül történt, Sig. Daniel azt mondja, hogy az említett kérvény nem a »Paenitentia ria secreta« útján intéződik el, hanem a »Congr. Regularium« útján, ahol majd kikutatják, hogy hol tartózkodik, hogy fogságra vessék, vagy pedig gályarabságra ítéljék, éppen azért a nevezett frate gondolja meg jól, és térjen magába, mert úgy látom, hogy nem valami jó helyzetben van, és mivelhogy más írnivalóm nincs, kérem az Urat, hogy áldjon meg bennünket, amen. – Róma, 1627. jún. 15.
„Ha majd odaérkezik az ügyhallgató úr, szorgalmazza nála, hogy legyen már végre független, szabad házunk, ha úgy tetszik az ügyhallgató úrnak is, mert máskülönben nem maradhatunk ott úgy, ahogy voltunk a múltban.”
„Ami a pénzügyet illeti, amit ígértek nekünk, hogy a házat megvásároljuk, erről többet ne beszéljünk ott, elég, hogy mi azzal a reménységgel bocsátkoztunk bele ebbe a vállalatba, hogy kifizessük az 550 scudit a Stella-féle házért, annak a reménye nélkül, hogy valaha megtérül, legfeljebb 300 scudi és aközben itt nem tudtuk megvenni a szomszédos kis házat, mivelhogy ott befektettünk 550 scudit, ami egyáltalában nem volt szükséges, de inkább hagyjuk abba a dolgot, ha a város nem védett meg minket, mint ahogyan ez kötelessége lett volna, és nem tartott meg bennünket abban a házban, amely megfelel annak a tervnek vagy rajznak, amelyet aláírtak a város szakértői.
„P. Melchior engedély nélkül, hanem csak a maga szeszélyességéből vitte magával azt az említett meghalt novíciust és egy másikat, aki messinából való volt, aki azonnal visszatért Carcareből és elbocsájtottam, és nem azokat vitte magával, akiket én akartam, de ha mindezt megengedte az Úr, legyen áldott az Ő szent neve. Ami pedig a Narniból való, utoljára beöltöztettett novíciust illeti, megmondhatja az édesanyjának, hogy fia sosem érezte magát olyan jól és megelégedettnek, mint most és minderről érdeklődhetik attól, aki gyakran látja őt, az a nemes úr, aki az elmúlt napokban volt itt unokaöccsével, felajánlotta neki, hogy ha szeretne hazamenni Narniba, akkor most vele mehetne paripán lovagolva, de ő semmiképpen sem akart. Én most itt vagyok állandóan a novíciátusban, és sosem láttam a novíciusokat olyan jókedvűeknek, egészségeseknek és megelégedetteknek, mint most. Meghagyom neki, hogy írjon néhány sort édesanyjának. Fr. Arcangelo beszámol majd a harangügyben, amely azért nem érkezett meg oda, mert Costantino azt mondotta, hogy az elmúlt héten nem is volt módjában elszállítani. Az Úr áldjon meg bennünket, amen. – Róma, 1627. jún. 16.”
„Remélem, hogy hamarosan ott lesz az ügyhallgató úr, és megtárgyalja a mi ottlakásunk kérdését is, ami a S. Gregorio kerületben lévő lakást illeti, arról ne is tárgyaljanak, mert az nem felel meg a mi szándékainknak, ami pedig a másik két házat illeti, bízzuk a döntést az ügyhallgató úrra, ahogyan ő jobbnak találja, és ha esetleg a városi tanácsban nem hoznak véghatározatot, hanem tovább is folytatódnak az ellentétek és az egyenetlenkedések, akkor Atyaságod másnap zárja be az iskolát és mondja meg nekik, gondoskodjanak maguk arról, hogy ki tanítsa a fiaikat, és én nagyon örülnék annak, ha a jezsuita atyák vállalnák ezt a feladatot, ami előnyösebb lenne a városra nézve, mi pedig elköltöznénk oda, ahol nem ütkönénk annyi nehézségbe egy olyan lakás keresésében, amely független és tehermentes, és mivelhogy más írnivalóm nincs, kérem az Urat, hogy áldjon meg bennünket, amen. – Róma, 1627. jún. 17.
„Értesítsen engem arról, hogy mennyi idős fr. Luca és hol keressük a keresztlevelét?”
„Az összes leveleket, amelyeket Atyaságod hozzám küldött Peretti kardinális úr háza számára, azonnal intézkedtem, hogy minden késedelmeskedés nélkül eljuttassam fratelloink útján azokat az illetékeseknek, lehetséges, lehet, hogy azzal, hogy hozzám hozták, egy kis késedelmet szenvedtek, de ahogy ideérkeztek, én azonnal továbbítottam, mivel nemcsak ezt (a szívességet), hanem sokkal többet szeretnék tenni a vikárius úr érdekében, akit köszöntsön Atyaságod az én nevemben.
„Ami pedig az ügyhallgató urat illeti, én azt hiszem, hogy hamarosan ott lesz, és ahogyan határoznak ők, mi is úgy fogunk határozni, mint ahogyan erről már írtam önnek. Az Úr vezérelje a mi dolgainkat az Ő szent Fölségének nagyobb dicsőségére, és mivelhogy más írnivalóm nincs, kérem az Úrtól az igazi lelki javakat. – Róma, 1627. jún. 19.”
„Nemmulasztom el, hogy ne sürgessem Mons. Cesinél azt az ügyet, amelyet már ismételten figyelmembe ajánlottak, gondom lesz rá, hogy Panicola minél előbb foglalkozzék vele. Megírtam már, hogy nem kell ott tárgyalni a meghalt novícius édesanyjával semmit sem, és arról sem tudok, hogy az örökségrész a leánytestvéréé lesz-e, vagy atyjának az unokaöccséé-e, legyen úgy, ahogyan Sig. Siro akarja a genovai gyámmal együtt, és a patikus minket belevittek ígéreteikkel (abba a meggondolatlanságba), hogy vásároljuk meg a Stella-féle házat, ami által legalább 250 scudit elveszítettünk.
„Ami pedig a körmeneteket illeti, ha már nem végezhetik a délutáni órákban, amire ez az idő volna a legalkalmasabb, nem pedig a délelőtti idő, ezért hát végezzenek valami másféle ájtatosságot a társulat tagjai, a Kármelhegyi Boldogasszony skapulárésai, mivelhogy a Szentséges száz annyira figyelmes, hogy szívesen fogad minden ájtatosságot, ha még olyan szerény formában is történik, de ha már végzik, végezzk buzgó szívvel, nagy szeretettel. Ami pedig a harangot illeti, az ügyet teljesen rábíztam fr. Arcangelora, de ezentúl ne éljenek már ezzel a kifejezéssel, hogy megkeresztelik a harangot, hanem hogy megáldják, mert egyedül csak az ember lehet a keresztelés alanya, és mivelhogy más írnivalóm nincs, kérem az Úr áldjon meg bennünket, amen. – Róma, 1627. jún. 19.”
„Ma reggel a Narniból érkezett levelek között volt egy mellékelt levél, amelyet rögtön átadtam, hogy továbbítsák az első alkalommal, várom az értesítést az ügyhallgatónak odaérkezéséről, és a házzal kapcsolatos problémák megoldásáról, hogy egyszer már vége legyen ennek a sok bajlódásnak. Azt is szeretném tudni, hogyan készítette el a számlákat, ahogy megkapta az iratokat, és a régebbi elismervényeket, mennyivel tartozunk még a hitelezőknek abból az időből, amikor még Ambrosio Parante házában laktunk, és mivelhogy más írnivalóm nincs, kérem az Urat, hogy áldjon meg bennünket, amen. – Róma, 1627. jún. 22.”
„Én nem tudtam, hogy Mons. Cesi velencei nuncius lett, Panicola bizonyára megmondta volna nekem, ha csakugyan ez az újság, mindazonáltal érdeklődni fogok a dologról minél előbb, hogy a házbeliek mit tudnak erről. Hogy szerdán tojást és tejes ételeket fogyasszanak-e, erre majd más alkalommal válaszolok, szombaton pedig, tudtommal, egyetlenegy házunkban sem élnek ilyesmivel, nem is gondolok arra, hogy felmentéssel éljünk, mert így kell tisztelni ezt a napot, amely a Szentséges Szűz tiszteletére van ajánlva.
„Mivelhogy a harang évek óta használatban volt egy szerzetesi közösségben, bizonyosra vehető, hogy meg volt áldva, főként ha nem volt egy másik is (használatban). Az Úr áldjon meg bennünket, amen. – Róma, 1627. jún. 23.”
„Amennyiben helyzetünket figyelembe véve szolgálatára lehetünk Sig. Cinzionak, megmondhatja neki, hogy mindenkor, amikor csak parancsolja, rendelkezésére áll egy szoba a S. Pantaleoban, ahol, amelyikben Sig. Regianldo lakott és ha őuraságának inkább kedvére való lenne a novíciátus, ott is rendelkezésére állunk, ha nem is úgy, ahogyan azt őurasága megérdemelné, de legalább is úgy, ahogyan a mi erőinktől telik.
„Ami pedig a körmeneteken való megjelenést illeti, én hamarosan intézkedni fogok, mert sehol sem vesznek részt, csak ott (Narniban) és Genovában, de hamarosan intézkedni fogok Genovában is. Buzgón ünnepeljék meg San Sassio ünnepét, az iskolás gyermekeket gyóntassák és áldoztassák meg, akik már abban a korban vannak, és semmi más dolgot ne rendezzenek, ami megütközésre, botránkoztatásra adhat alkalmat a világiaknak. mindenről érdeklődni fogok és tudom, hogy kinek kell penitenciát vállalnia. Az Úr áldjon meg bennünket, amen. – Róma, 1627. jún. 26.”
„Sig. Rosolini kért meg, hogy a mellékelt levelet juttassuk el Sig. Aristoteléhez, ezért hát majd adja át neki és értesítsen majd arról, hogy volt-e tanácsülés, és hogy a fratellok hogyan viselkednek az ottani házban? Újra felkeresem az ügyhallgató urat, hacsak már nincs ott, mivelhogy már nagyon szeretném tudni a dolog kimenetelét. Az Úr áldjon meg bennünket, amen. – Róma, 1627. jún. 27.”
„P. giacomo nem rendelt ide annyi embert Fananoból, mint amennyire én számítottam, és így azt kell hinnem, hogy nemigen lesz alkalma, hogy segítséget küldjön oda, mindazonáltal majd meglátom, vele együtt megbeszélem, hogy miféle megoldást lehetne találni. P. Melchior nagyon elhagyatottnak érzi magát az iskolában és igen nagy szüksége van arra, hogy Atyaságod imádságával segítségére legyen, nem úgy viselkedett carcarei útja alkalmával, ahogyan én vártam tőle. Az Úr segítse meg őt!
„Isten segítségével a legközelebbi szerdán küldöm a levelet Narniba, készülök meglátogatni az ügyhallgató urat a döntés ügyében, jó lenne, ha összegyűjtené a hitelezők számadási iratait, nem tudom, hogy fog sikerülni, jó lenne utána nézni azoknál a pénzintézeti embereknél, akik azután kerültek oda, ahogy még mi az Ambrodio Parente házában laktunk, hogyan tettek eleget kötelezettségeiknek, hogy mi annál könnyebben kimutathatók legyenek a számadások, itt a római zálogházban van 11 scudi, amelyet nem vettek fel a hitelezők, mert annak kimutatására, hogy csakugyan hitelezők, 5 scudit kellett volna lefizetniök, mondják, volt olyan, aki 50 vagy 60 scudit is fizetett ennek igazolására P. Gio. Pietro idejében.
„Imádkozzanak arra a szándékra, hogy az Úr segítsen bennünket, és vezérelje a mi ügyeinket az Ő nagyobb dicsőségére, nagyon jól tette, hogy nem avatkozott bele abba a dologba, hogy valami bizonyos kegyet kérjen Olimpia asszonytól, ha nincs elég fratello a háznál, a questálások elvégzésére hívjon segítségül egy világit még akkor is, ha havonként három scudit is kellene fizetni, nehogy mulasztás miatt elessünk az alamizsnától, és mivelhogy más írnivalóm nincs, kérem az Urat, hogy áldjon meg bennünket, amen. –Róma, 1627. jún. 28.
„Ha küld valakit a posztóért, kap annyit, amennyit akar, de ne várja, hogy P. Giacomo fizesse meg a másik felét.”
„Megmondtam annak a romagnai kerületből való ifjúnak, amit válaszoltak a »Paenitentiaria secreta«-ban, hogy (ez nem olyan ügy, amelyet ezen a törvényszéken kell tárgyalni) ez nem az az eset, amely tárgyalási téma lehetne a nevezett törvényszéken, egyedüli jogorvoslás, amellyel kérelme megokolható, az, hogy édesanyjának csakugyan szüksége van az ő segítségére, aki ennek igazolására egy írást eszközöljön ki az ordináriustól, amely mindenben megfelel a hivatalos iratoknak, és abban azt kérit, hogy adják meg neki az engedélyt, míg anyja él, hogy segítségére legyen vagy a szerzetesi ruha megtartásával, vagy anélkül, és azt mondják, hogy nincs más út az ő számára.
„Amikor ír nekem, és levelével együtt küldi a vikárius úr levelét a bíboros püspök út háza számára, akkor címezze a küldeményt P. Giacomonak, aki a S. Pantaleoból azonnal elküldi a levelet a Borgoba, mert ha ilyen említett levelek érkeznek, hozzám küldik, ide a Monte Cavallo-i novíciátusba, és azután innen kell nekem leküldetnem a Borgóba, ami mind elkerülhető lesz és hamarabb megkapják, ha P. Giacomo címére küldik. Én mindezideig, valahányszor csak hozzám érkeztek az ilyen levelek, amint megkaptam, azonnal kézbesítettem is azokat, mindezt azért írom meg nagy sietve, hogy ha majd (említett levelek) P. Giacomo címére érkeznek, az ő figyelmét is felhívom erre, hogy azonnal kézbesítse azokat.
„Ha majd ott lesz az ügyhallgató úr, mindent úgy intézzen, hogy már egyszer végre befejeződjék azzal a házzal kapcsolatos huza-vona, ha a tanács amellett dönt, hogy az Ambrosio Parente-féle házat fogadjuk el, akkor nincs más hátra, minthogy alkalmazkodjunk hozzájuk, éppen ezért hasson oda, hogy foglalják bele az adósságmaradékot, hogy ott maradhassunk mint adósok annál az egyszerű oknál fogva, hogyha nekünk adják a házat, és mivelhgy nincs miből fizetnünk, nem fizethetünk, és ha mást nem adnak, foglalják bele azonkívül a tartozásokat is, mivelhogy a házon kívül másunk nincs, azokat semmiképpen sem tudjuk fizetni, és mivelhogy ezen a tanácsülésen azt is le kell tárgyalni, hogy maradunk-e vagy mehetünk-e, ha maradunk, az iskolákat ne terhelje semmi zavaró körülmény, vagy kötelezettség, pénzbeli tartozás, végeztessenek rendkívüli imákat, hogy az Úr sugalmazza azt, ami leginkább szolgálja az Ő nagyobb dicsőségét.
„Remélem, hogy a házi (iskolai) dolgok a legnagyobb rendben mennek, egy órát sem mulasztanak el, hogy az előírt kötelezettségeket el ne végeznék, és ha Atyaságod minden idejét munkában tölti, akkor a többiek is hasonlóképpen cslekedjenek, mindent a maga idejében. Az Úr áldjon meg bennünket, amen. – Róma, 1627. jún. 29.”
„Tegnap este mondta a frascatii ügyhallgató úr, hogy volt Frascatiban, és leintézte, jóllehet nem minden nehézség nélkül, hogy a Város a Rossolini-féle házat vette igénybe az iskola céljaira és Atyaságod semmit sem írt nekem fr. Gio. útján, mendenről részletesen értesítsen engem, hogyan alakulnak a dolgok, hogy én is tudjam a feladatomat. Az említett fratello magával viszi mindazon dolgokat, amelyeknek megvásárlására megízást kapott öntől, a viaszból készült fogadalmi tárgyakat itt hagyta a novíciátusban, mert ha ebben a nagy melegben magával vitte volna, talán össze is olvadtak volna, az lesz a legjobb, ha egy kosarat szépen kibélelnek szénával és abban viszik el, vagy egy zsineggel átkötve kézben a reggeli friss órákban, és mivelhogy más írnivalóm nincs, kérem az Urat, hogy áldjon meg bennünket, amen. – Róma, 1627. júl. 1.
„Írok fr. Lucanak, Isten adja, hogy tudjon felmutatni valami előrehaladást, de aligha fog ilyesmit önmagán megtapasztalni, hacsak meg nem javul.
„Ha rá tudna jönni arra, ki az a házban, aki valamelyik másikról azt mondogatja, hogy kém, első alkalommal, az én intézkedésemre, az ebédlőben nyilvánosan vállvesszőzéssel büntesse meg, a második esetben már én magam fogok eljárni.
„Ez alkalommal Giacomonak küldök igen jó minőségű ívpapírt, más alkalommal majd az iskolának, ha lesz újra.
„Mondtam fr. Gio.-nak, hogy figyelmeztesse és sanyargassa (mortifikálja) mindnyájukat, nagy megszégyenítés mindnyájukra, hogy ő, aki tanulatlan és együgyű, megelőzi lelki dolgokban azokat, akik képzettek.”
„El fogom küldeni levelét Moriconeba azzal, akiről megtudom, hogy oda indul. Ami pedig azt illeti, hogy szeretne könnyíteni lelkén abban a Borzonasca-féle ügyben, csak annyit mondhatok magának, hogy ameddig olyan önfejű lesz, addig seki sem fog könnyíteni azon, mivelhogy az elöljáróknak minden cselekedetét úgy kell fogadni, mint az Istentől rendelt dolgokat, és semmi mást nem óhajt, mint egyedül azt, amit azok rendelnek el, sem nem ítélkezik, hogy így vagy úgy lenne a legjobban elintézve, sem nem ígérgetünk senkinek semmit, hogy majd megteszem ezt én, elintézem azt, hanem mint igazi szerzetes, azt cselekszem, amit parancsol az engedelmesség és azon lesz, hogy elkerülje a világiakkal való szórakozásokat, szóbeszédeket, és egyedül az Istennel való belső társalgást fogja gyakran keresni, ez minden szerzetesnek a feladata, kötelessége, ha maga is ezt csinálja, akkor lelki nyugalmat talál, és igen nagy érdemére lesz, máskülönben az önfejűség mindig nyugtalanítani fogja.
„Ami pedig annak a mondogatását illeti, megtévesztette P. Thomaso egyszerűsége, amikor a szerzetbe jött, ehelyett inkább azt kellene mondogatnia, hogy megtévesztette a lélek gonocs ellensége, amikor (megtéveszt engem) hazugságokkal akadályoz engem abban, hogy törekedjem a szerzetesi tökéletességre, amely abban áll, hogy Isten iránti szeretetből még önmagunkról is le kell mondanunk, hogy a szerzetbe való lépés nem volt csalódás, hanem a csalódás abban áll, ha a dolgokat a magunk módján akarjuk, kívánjuk.
„Ami pedig azt a rendelkezést illeti, hogy a nagyobb egység kedvéért a »fratelli operarii« – a fráter operáriusok biretumot hordjanak, nem óhajtván természetesen, hogy a tonzurán kívül más fokozatokat is felvegyenek, helyesen ítélt volna, ha arra gondolt volna, hogy az Úr Isten felvilágosítja az elöljárókat, és maga is engedi, hogy ők irányítsák, vezessék önt. Én arra kérem önt, hogy iparkodjék rálépni az alázatosság igazi útjára, és annyira jelentéktelennek tartani magát, amennyire ez csak lehetséges, ha azt akarja, hogy az Isten felvilágosítsa, hogy ne csak az elöljárók cselekedeteit ítélje meg helyesnek, jónak, hanem mindenki másét is, az a Paradicsomba vezető igazi út, és az Úr áldása legyen mindig önnel. – Róma, 1627. júl. 2.”
„Nagy vígasztalásomra volt Atyaságod levele, amelyben bejelentette nekem, hogy vállalta a sekrestyési teendőket és a templom felszerelésének a gondozását, különösképpen örült ennek Mons. Castellani, aki, ha a templom be lesz fedve, nemcsak a térdeplők betakarására küld szőnyegeket és párnákat (vánkosokat) hogy meg lehessen tisztelni azokat az előkelő személyiségeket, akik a templomot felkeresik, hanem gondoskodni fog arról is, hogy minden oltárhoz kerüljön oltárszőnyeg, a falakra pedig ünnepi dísz, hogy a főbb ünnepeket fényesebb keretek közt ünnepelhessék meg, mindazonáltal vigyázzanak arra, hogy túl ne lépjék ebben a tekintetben Konstitúcióink előírásait a selyem és az aranydíszek alkalmazásában, a szükséghez képest rendbehozhatja a »Monte della Grazie« környéki mezőséget is, ahol kápolnát vagy oratoriumot akar építtetni.
„Mindazonáltal mindnyájan azon legyenek, azon fáradozzanak, hogy a templom minél előbb tető alá kerüljön, főként mont, hogy a mai nappal kt kőmívest is küldtem oda, ők építették a moriconei házunkat is, akik most nem kérnek semmiféle bért, hanem csak az eltartást, és valami használt ruhaféléket, hogy munkaruhát készíttethessenek abból, azért ha ilyenfélék akadnak a háznál, adjanak nekik. A fizetést én fogom itt rendezni, vagy pedig meg fogom izenni, hogyan járjanak el. A házban fognak lakni, mint a mi testvéreink, mert igen vallásosak és lehetséges, hogyha a mi ottani atyáink és a fratellok példás életét látják, ha jó példával szolgálnak a mieinkek, talán be is öltöznek, amiért is figyelmeztessen mindenkit és intsen, nehogy valami meggondolatlansággal rossz példát adjanak, hanem Isten szerelméért, mindnyájan egyek a szeretetben legyenek egymás segítségére, főként az építkezésben, szeretném, ha az összes képeket letakarnák valami vászonnal, nehogy a por tönkretegye azokat, és mivelhogy más írnivalóm nincs, kérem az Urat, hogy áldjon meg bennünket, amen. – Róma, 1627. júl. 2.
„Most mivelhogy már nem akadékoskodik ott P. Melchior, mindenki azon legyen, hogy a dolgok teljes békességben intéződjenek és mindenki vegye észre, hogy ő volt az oka minden zűrzavarnak, rendetlenségnek.”
„Remélem, hogy S. Cassio ünnepét a megfelelő áhitattal ünnepelték meg és az iskolás gyermekek javára. Átutazóban oda fog érkezni P. Antonio Maria egy utitárssal, akik Norciába igyekeznek, tegnap este indult el Rómából, a tőlük telhető szívességgel fogadják őket. Szeretném, ha a kertünket körülvevő fal el lenne zárva a Város által jóváhagyott terv szerint, egy kaput hagyva a Stella-féle kapuval szemben és a falat ezen a részen rakják fel szinte tisztán kőből kevés mésszel, hogy majd könnyen lebonthassuk abban az esetben, ha netán mienk lesz a Stella-féle ház. Hozassa rendbe a sikátornak a feljáróját, hogy azon át közlekedjenek és ne a mi kertünkön keresztül, és ha erre a célra lehetne egy kis pénzt felvenni Sig. Nicoló Germanellitől, nézzen utána és ha minél előbb meglesz, annál jobb lesz. gondja legyen arra, hogy aházban minden rendben menjen, és ha valaki nem készségesen engedelmeskedik, csak jelentse nekem, hogy megfelelő gyógyorvoslással élhessek, és mivelhogy más írnivalóm nincs, kérem az Urat, hogy áldjon meg bennünket, amen. – Róma, 1627. júl. 3.”
„Megadok önnek minden felhatalmazást arra a bizonyos dologra, amit Atyaságod levelében említ, és kiadtam a rendelkezést, hogy egy giulio értékben küldjenek érett és félérett narancs(?)-féléket. Az Úr vezérelje annak a háznak minden dolgát az Ő nagyobb dicsősésére. – Róma, 1627. júl. 3.”
„Nem találtam senkit, aki elvitte volna a vásárolt gyümölcsöt, de mihelyt lesz valaki, azonnal küldöm, nemkülönben az almát és a cukrot is, de mivelhogy öt hordó boruk van, egyet küldjenek ide a novíciátusba, vagy pedig a S. Pantaleoba, ott kettő elég lesz a fogyasztásra, kettót pedig eladhatnak, hiszen másra nem gondolnak, csak kérnek, mindig csak kérnek, de ha nem küldik azt, amit kértem, akkor nem is kapnak semmit sem, ahogyan P. Giacomo mondja és igaza is van.
„Egyébként szerfölött elcsodálkoztam, hogy az ügyhallgató nem járt ott, és azt mondta P. Giacomonak, hogy volt ott és tárgyalt a mi ügyünkben, én már szeretnék mindent elintézni az Úr segítségével. Nagy kegyet gyakorol az Úr azzal a szegénnyel, hogy már ebben az életben a purgatoriummal látogatja meg, bárcsak eljutna ennek felismerésére és annak a másiknak mondja meg, azzal, hogy a büntetés eltolódott, még nem szűnt meg – pedig –, legyen észnél, mert: »...horrendum est incidere in manus Dei viventis...«, ne késedelmeskedjék »segítségére lenni, amennyire csak lehetséges, mind a testi, mind a lelki »szükségletekben. Az Úr áldjon meg bennünket, amen. – Róma, 1627. júl. 4.”
„Ebben a pillanatban kaptam levelet Nápolyból de Angelo úrtól, aki sokkal kényelmesebb lakást kapott ott, mint itt Rómában. Nem kaptam még semmi értesítést sem, hogyan sikerült a S. Cassio-ünnepség? Emlékeztetem a szabályok megtartására és várom az értesítést, nincs-e olyan valaki, aki nem akar engedelmeskedni, hacsak a legkisebb dolgokról is van szó. Megírtam már, hogy semmiféle címen se keresse az alkalmat, hogy a házon kívül étkezzék, még a szőlőkben sem, hanem az étkezéssel együtt járó (élvezetet) felüdülést élvezék a házban, és mivelhogy más írnivalóm nincs, kérem az Urat, hogy áldjon meg bennünket, amen. – Róma, 1627. júl. 7.”
„Mindig nagy örömömre szolgál, amikor hallom, hogy az ottani építkezésekben nagy szorgalommal haladnak előre, és ha majd oda érkezik a két kőmíves fratello egy másik társ kíséretében, és ha aházbeliek mindnyájan segítségükre lesznek mindabban, amiben csak kell, ekkor remélem, hogy ezen a nyáron tető alá kerül a templom, ami mind a Monsignorenak, mind nekem igen nagy vígasztalásomra lesz. Mondja meg fr. Marc Antonionak, küldje meg nekem a főoltár valamit a mellékoltárok körüli falnak magasságát és szélességét, hogy itt elkészíttethessük az oda szánt damasz-szöveteket, amelyek majd csodás szépen fogják díszíteni a falakat a nagy ünnepek alkalmával, mindezeket írja meg nekem az említett fratello, és mivelhogy más írnivalóm nincs, kérem az Urat, hogy áldjon meg bennünket, amen. – Róma, 1627. júl. 9.”
„Ahogy Atyaságod távozott a novíciátusból, azonnal jött Sig. Francesco Rosolini és gondjaimra bízta a Sig. Aritotelének címzett mellékelt levelet, és azt mondta, hogy nem kapott választ a legutóbbi levelére, amelyet az elmúlt napokban Atyaságod útján küldött neki, és azt mondotta, hogy most sürgesse a választ, mivelhogy fontos ügyről van szó.
„Nagyon tetszik nekem a »somarello« járása, amellyel Atyaságod jött, és ha a gazdája a betakarítás után eladná, szívesen adnék érte tíz scudit, hogy néha elmehessek Moriconeba, vagy oda Frascatiba. Itt nálunk semmi újság, amiről írhatnék, az Úr áldjon meg bennünket, amen. – Róma, 1627. júl. 10.”
„Ami pedig a kert körüli falat illeti, minél előbb rakassa fel, rendezvén először a sikátort, hogy azon annak rendje-módja szerint közlekedhessenek, és az a fal, amely a Stella-féle kert felé néz, legyen nagyon egyszerű, hogy majd ha arra idővel sor kerül, könnyen le lehessen bontani, és az anyagot a Stella-féle háznál fel lehessen használni arra az időtartamra, míg rá nem kerül a sor a megszerzésre, lehet hagyni egy kaput, és nem kell addig várakozni, míg az ügyhallgató ajánlatára biztosítják nekünk a pénzt, ne újítsunk semmit, nehogy újabb pörös ügyekbe kerüljünk bele, amely néhány kevés jóindulatú narnibeli polkár akadékoskodása folytán igen könnyen előadódhatik, ami sajnos így van, éppen azért az a legjobb, ha megelégszünk a magunk kis kertjével.
„Ami pedig annak a két rendtársnak a csakély hajlandóságát illeti a szerzetesi tökéletességre való törekvésban, én igen nagy részvéttel vagyok tudatlanságuk miatt, akik nem tudják, hogy mi az a megbocsájtás és a büntetés, amit érdemelnek, de biztosak lehetnek afelől, hogy jóllehet szánalomtól indíttatva részvéttel vagyok irántuk, mindazonáltal mindig igaz lesz a mondás: »...quod differtur non auferetur...« Az Úr áldjon meg bennünket, amen. – Róma, 1627. júl. 14.”
„Megkaptam a hozzáértő kézzel írt memorandumot a Sig. Gregorio templom dolgában, imádságokat kérek majd erre a szándékra, és utána megtárgyaljuk élőszóval a dolgot. Ebben a pillanatban érkezett két levél P. Diomedetől édesatyja és testvére számára, intézkedjék, hogy megkapják, és ha akarnak neki válaszolni, a jövő péntekig juttassák el hozzám a választ, mert akkor indul a posta. Az Úr áldjon meg bennünket, amen. – Róma, 1627. júl. 15.
„Fr. Benedetto és társa megérkeztek egy törökökkel vívott csata után, a két hajó olyan sikerrel harcolt, hogy három török holtan maradt, és többen megsebesültek. Benedetto hajójának a kormányosa meghalt, és ilyen helyzet után menekültek el a hajók, mindegyik ment a maga útján. Az említett fratello az egyik kezén megsebesült, de a Szentséges Szűz megoltalmazta őket, hogy a törökök rabszolgaságába ne kerüljenek, és mindez Livorno környékén történt.”
„Amennyiben szóban kifejezhető, a legnagyobb sajnálattal vettem tudomásul a leoni don Melchior elhunytát, kegyeletes lélekkel hisszük, hogy az Úr a kegyelem állapotában találta őt a halál pillanatában. Ami annad a Colonna-házhoz tartozó embernek az ügyét illeti, magunk között beszélgetve, a világi törvények szerint igen rosszul cselekedett és ha a dolog köztudomású, akkor igen nehezen lehet már helyrehozni. Az Úr az Ő irgalmassága folytán adja meg neki a legmegfelelőbb kegyelmeket, mindentudásánál fogva Ő tudja a legjobban, hogy mi volna a legmegfelelőbb.
„Sig. Francesco Rossolini kétszer is járt nálam megtudakolni, hogy eljuttattuk-e az ő levelét Sig. Aristotelének, mivelhogy mindezideig nem kapott választ, és most azt kérdezi, hogy Atyaságod érdeklődje meg az említett úrnál, hogy válaszolt-e már, ha még nem akkor küldje minél előbb a feleletet. Nagyon örülök, hogy a hagyaték a frascatii káptalan javára történt, valahányszor csak alkalom adódik arra, hogy valami szívességet tegyen az egyház javára, tegye meg mindig, hogy egy kicsit mindig többel rendelkezzék, minthogy alig van valamije.
„A konfrateri bizonylatokat majd elküldöm, amikor majd haza megyek, mert itt nincs velem lepecsételt példány, érem semmi más nincs, csak a szokott módon megáldottak, hasonlóképpen külkök majd szentképeket is. Az Úr áldjon meg bennünket, amen. – Róma, 1627. júl. 19.
„A kosarakat hamarosan visszaküldjük és fr. Giacomo számára mellékelünk néhány szentképet.”
„Tegnap írtam levelet, és visszaküldtem annak az abruzzoi embernek a levelét, hogy azt eljuttathassa neki, és az útmutatást, hogy miként lehetne segítségére tanácsadásával, jelen levelemhez mellékelten küldöm újra Sig. rossolininek egy újabb levelét Sig. Aristotele számára, akitől, ahogy mondja, még mindezideig nem kapott választ, Atyaságod ezt is juttassa el hozzá, nem tudom elhinni, hogy miért nem válaszolna neki. Két vagy három évvel ezelőtt Sig. Aristotelénél letétbe helyezett bizonyos dolgokat Sig. Rossolini haszonbérlője, amiket most vissza kellene származtatnia és valószínűleg pillanatnyilag nincsenek kéznél a dolgok, és ezért nem válaszol, legyen úgy, ahogy akarja, nem gondolom, hogy nagy jelentőségű dolgokról volna szó, és mivelhogy más írnivalóm nincs, kérem az Urat, hogy áldjon meg bennünket, amen. – Róma, 1627. júl. 22.
„Értesítsen arról, hogyan áll egészségileg a Morviglionit testvére.”
„Megmutattam levelét P. Glicerionak, aki ismervén testvérének a természetét, azt javallta, hogy az az ember minél előbb csak távozzék onnét, mert tegnap itt volt, és úgy látszik, hogy nem sok jó véleménnyel van efelől az ember felől, és lehetséges, hogy hamarosan megkapja a büntetést, amit érdemel a világi törvények szerint, amiért is Atyaságod értesítse őt, és adja át neki a saját levelét, amit itt mellékelten küldök, azután távozzék, és cselekedje a maga cselekedeteit.
„Eljuttattam levelét az iskoláknál működő Sig. Don. Pietro Blasconak és meghagytam P. Giacomonak, hogy küldje a kért gyümölcsöt. Hasonlóképpen eljuttattam a levelet a San Silvestrobeli teatinus atyákhoz is, és mivelhogy más írnivalóm nincs, kérem, hogy nagy vigyázással legyen egészségére, főként ezekben a forró nyári napokban, és számoljon be nekem arról, hogy mit hallott a leoni don Melchior haláláról, mivelhogy a mi 60 scudink és Atyaságod 12 scudija füstbe ment, de még ennél is jobban aggaszt annak a két szegény asszonynak a sorsa, akik teljesen magukra vannak hagyatva. Az Úr áldjon meg bennünket, amen. – Róma, 1627. júl. 22.”
„Nagy örömömre szolgált az értesítés a kőmíves fratellok odaérkezéséről, mert biztos vagyok benne, hogy munkájukat úgy fogják végezni, ahogyan azt kell, gondja legyen arra, hogy mindenki jól bánjék velük és arra alkalmas órákban tanítsák meg őket az olvasásra, ami pedig az építkezést illeti, jól gondolják meg, hogy a deszkapadlós vagy a nádveretes mennyezet volna-e előnyösebb a templom mennyezetének a kiépítéséhez? De mindenekelőtt azt fontolják meg nagyon, hogy a közeli »Monte delle Grazie« hegyből fejtett kövek megfelelnek-e annak, hogy abból építsék fel a homlokzatot? Ha megfelelőnek találnák, akkor kevesebb költséggel és gyorsabban is megoldanák az építkezést, nézzenek utána és gondolják át jól, hogyan lenne a legmegfelelőbb.
„Mons. Castellani rossznéven vette, hogy P. Melchior nem várva be Róma intézkedését, olyan hirtelen elutazott, és mindjárt annyi mestert fogadtak fel, hogy rövik időn belül 70 aranyforintot kellett kifizetniök, és ha egy kicsit várakoztak volna, akkor folytathatták volna az építkezést a mi mesterembereinkkel és talán a pénz is elég lett volna, így pedig aligha lesz elég ahhoz, hogy a templomot befedjék, és a Monsignorenak nincsen szándékában már ebben az évben költeni a templomra azonfelül, amit eddig kaptak, és nagyon nehéz lesz akárcsak egy száz scudit is összehozni a kifizetésekre. Nagy vígasztalására van a Monsignorenak, amikor hallja, hogy milyen gondosan vigyáz a sekrestyei felszerelésre és a képekre, és tervszerűen gondoskodik minden olyan dologról, amelyek majd a templom ékességéül szolgálnak, és ha majd hallja, hogy a templom befedésével készen vannak, bizonyára még nagyobb lelkesedéssel fog áldozni mindarra, ami még szükséges, és egyúttyl buzdítom mindnyájukat, hogy szigorúan a rendi szabályok szerint éljenek, és jó példát adjanak, jó példaadással szolgáljanak a világiaknak, hogy az Úr megáldjon bennünket, amen. – Róma, 1627. júl. 23.
„Szeretnék valamit megtudni Massininek unokaöccsével, Sig. Antonio Sellanoval való ügyéről, és lett-e valami eredménye annak az írásnak, amelyet fr. Ambrosio vitt oda?”
„Tudja, hogy mennyire le vagyunk kötelezve mindnyájan Mons. Gavottinak, aki most azt óhajtja, hogy Atyaságod egy nagy szívességet tegyen meg neki, ami pedig az, hogy valamelyik nap jókor reggel misézzen meg otthon, és aztán a reggeli friss időben induljon Rómába a »somarello«-val, amelyiket a legutóbbi útja alkalmával is igénybe vett, vagy pedig induljon el onnét még a nap felkelte előtt és itt mondja el a miséjét, azután pedig, hogy megbízatásának eleget tegyen, el fog menni a jezsuiták fogadalmas házába, a Gesuba, és ott beszélni fog a spanyolországi asszisztenssel, hogy az ő jóindulatába, figyelmébe ajánlja az említett Mons. ügyét, aki míg ezen az úton várja reménységgel a baj orvoslását, ne kelljen elszenvedni azokat a nagy fájdalmakat, amelyek ilyen esetekben szoktak jelentkezni, és ha Atyaságod elvégezte ezt a szolgálatot, 21 órakor (három órával napnyugta előtt), jó friss időben még visszaindulhat és ha a »somarello« tulajdonosa hajlandó azt eladni, mint az előző levelemben is írtam, egyezkedjék meg vele és azonnal készpénzben fizetjük a vételárt, és ha Atyaságodnak kedve volna néhány napra itt maradni, egyedül csak önön múlik, de ne felejtse el, hogy előbb intézze el P. Ciriaco nővérének az ügyét, és mivelhogy más írnivalóm nincs, kérem az Úrtól az ön számára azt a kegyelmet, hogy folytonosan gyarapodjék az Iránta való szent szeretetben. – Róma, 1627. júl. 24.”
„Ami pedig a mi kis kerünk körüli falat illeti, nagyon örülök majd annak, ha készen lesznek vele, a lehetséges legkisebb költségeskedéssel, és ha pénz helyett gabonát kaphat Sig. Nicoló Gemanellitól, fogadja el csak, mivelhogy úgyis kellene még vásárolni, és amennyire csak lehetséges, a legritkábban vegyék igénybe a Stella-féle házat, és sosem menjenek egyedül, hogy minden gyanakvásnak elejét vegye, mivelhogy egészen külön van az a ház a mienktől.
„Ami pedig a rendi szabályzatokat illeti, amiket P. Melchior hagyott ott (a vizitációs jegyzőkönyveket is jelentheti!), küldjék ide, mivelhogy az ő hivatalos látogatásai inkbb voltak ártalmasak és károsak, mint hasznlsak, főként legutoljára, ott Carcareban, úgy viselkedett, amit nem lehet elfelejteni sohasem.
„Ami pedig azokat az (üres lapokból álló) könyveket illeti, amelyekbe bejegyzik az ottani ház eseményeit és szükségleteit, hogy mi mindenre van szükségük, gondosan vezessék azokat, és erre a célra rendezzen be egy fali szekrényt, vagy egy kis kredencet, ami jól zárható egy kulccsl, és azt a célt szolgálja, mint a levéltárak, a hivatalos iratok megőrzését, és mivelhogy ott vannak néhányan, akiknek sokkal nagyobb gondjuk van testük gondozására, mint a lelkiekre, gondos vigyázással azon legyen, nehogy valami szabados szellem alakuljon ki az evésben és az ivásban, nagyon körültekintően járjon el ezekben a dolgokban, mert minden csekély felesleges dolog, vagy pedig minden csekély ragaszkodás a felesleges dolgokhoz elhomályosítja az értelmet és elfelejti, hogyan is kell végezni az elmélkedő imát, már pedig az a szerzetes, aki nem tud elmélkedni, az mind olyan mint a lélek nélküli test, és lassan-lassan odáig jut, hogy kellemetlen illatot áraszt maga körül azzal, hogy nem engedelmeskedik vagy csak csekély dolognak tartja a kis dolgoknak a meg nem tartását, és később már a súlyos, nagy dolgokon is túlteszi magát.
„Ma reggel kaptam P. Castigliától ezt a mellékelt levelet, köszöntse P. Gio. Stefanot, fr. Gio. Thomasot és az összes többieket, akikre az Úr bőséges álsását kérem. – Róma, 1627. júl. 24.”
„Igen tisztelt, Krisztusban nagyra becsült Uram! – Végtelenül hálás vagyok uraságod nővérének, Angelika asszonynak azon adományozás körül kifejtett buzgólkodásáért és szorgoskodásáért, amelyet a hírek szerint Mattia Cecala asszony akar eszközölni a mi számunkra, amelyet elfogadhatónak gondolok, hogy azután fizethessük azt az adósságot, amelyet ezek a »Signori Compatearii« – (egyesületi férfiak) – vállaltak szerződésileg és így biztosak lehetnek, hogy a kölcsöntőkét kellő időben törleszthetik. Ami pedig az ifjút illeti... ha alkalmas lesz a mi Szerzetünkben való szolgálatra, fel fogjuk venni, ha betölti a tizennegyedik életévét, hogy a két évi novíciátus elteltével letehesse a fogadalmat, addig is viselkedjék jól, mint eddig, és végezze szorgalmasan a tanulmányokat, és a fent említett Mattia asszonyság részese lesz minden misénk gyümölcsének és a jócselekedeteknek, amelyeket a mi Szerzetünkben végeznek, örökös alapítványi miséket nem vállalunk, hogy bármikor is a jótevőink szándékára misézhessünk, mint a jelen esetben is, megkezdjük azok végzését, és ha az említett asszonyság és uraságod úgy gondolják, hogy itt valamiben szolgálatukra lehetek, amit nagy megtiszteltetésnek veszek, parancsoljanak, rendelkezzenek velem... szívélyesen köszöntöm Uraságodnak házát... kit halmozzon el mindenkor az Úr lelki javakkal. – Róma, 1627. júl. 24.”
(Sig. Aniello di Falco és az egész családja úgy tekinthetők, mint anápolyi ház alapítói és állandó jótevői, különösképpen nagy tisztelettel voltak Szent Kalazancius Atyánk iránt, szent életének nagy áldását magukon tapasztalhatták meg, amikor Sig. Aniellonak folyton kiújuló lábsebét gyógyította meg egy kereszt jellel. A család tagjai, akikkel a későbbi levelekben is többször fogunk találkozni: maga Sig. Aniello di Falco doktor, Delia Tagliaferro a felesége, Livia Giordani az édesanyja, Angelica di Falco Sig. Aniello nővére, a nápolyi házunk mindenkori nagy jótevője, és végül Sig. Vito Giacomo orvos, Angelica férje).
„Örömömre szolgál, ha majd a kert körüli fallal készen lesznek, mivelhogy mindezideig még nem készültek el vele teljesen, hogy amire lejár a ház visszavásárlásának az ideje, arra mi is a kertnek teljes birtokában legyünk. Én biztosra veszem, hogy mielőtt az idő lejárna, lesz, aki megvásárolja, mert nekik már nem kell fizetniök a rajta eszközölt javításokat, mint ahogyan velünk megfizettették, és az is lehetséges, hogy Mosca, aki egyfelől szomszédos és szüksége volna egy bizonyos részre, biztosan utána fog nézni majd a dolgoknak, legyen úgy, ahogyan akarja, mi a kertünk birtoklásában legyünk biztosak, más valaki aligha akadhatna, aki háborgatna bennünket, mint ahogyan azt Narsini megcselekedte – az Úr ne vonja meg tőle szent kegyelmét! – ő volt az oka annak, hogy annyi ügyünk-bajunk volt annak reménye nélkül, hogy valamit is kapjunk Gio. Battista rokonaitól.
„Tíz scudit adtam fr. Gio. Battistának, amit a norciai vikárius úr hozott, hogy adja azt át Buttellinek, és a pénz átvételéről kérjen elismervényt.
„Itt, a Campi di Fiorin jelenleg hét scudiért vásárolható a gabona, vagy még talán olcsóbban is, remélhetőleg még csökkenni fog az ára, mert ezen a vidéken igen jó termés van, főként Marina felé, ahol közhírré tették, hogy harminc scudiért három hektoliter (egy rubbio) gabona vásárolható, mindazonáltal nem látszik, hogy a kenyér nagyobb lenne, noha az igaz, hogy valamivel jobb. Magam személyesen fogok elmenni, hogy jobban értesüljek az árakról és majd a legközelebbi levelemben részletesebben is be fogok számolni arról, hogy milyen árak vannak a Campi di Fiore-i piacon, és mivelhogy más írnivalóm nincs, kérem az Urat, hogy áldjon meg bennünket, amen. – Róma, 1627. júl. 28.
„Mondja meg fr. Stefanonak, hogy nagyon tetszett nekem a számtanban való leleményessége, és én majd gondoskodom arról, hogy tökéletesítse magát abban.
„P. Gio. Stefanonak és Gio. Thomasonak pedig mondja meg, hogy a legközelebbi pénteken küldöm levelüket Genovába.”
„Megkaptam f. hó 21-én kelt levelét, amelyben arról értesít, hogy minden remény megvan arra, hogy anyáron sikerül a templom befedése, ez a híradás igen nagy vígasztalásomra volt, mert Isten látja lelkemet, milyen nagy szomorúság a számomra azt hallani, amikor itt arról beszélnek, hogy amit a Monsignore pénzéből az egyik alkot valamit és jön a másik, aki azt lerontja, jogosan panaszolják fel mindezt, sajnos nagyon is így volt a múltban, de remélem, hogy nem így lesz a jövőben, amikor csak a szükséges dolgok beszerzésére fordítják a pénzt.
„Szerfölött kellemetlenül érintett az a hír, amit P. Hilarione írt nekem, hogy nagyon rosszul mennek az iskolai dolgok, nagyon csodálkozom azon, hogy a P. Provinciális nem intézkedik, ha látta mindezt, és mivelhogy más írnivalóm nincs, kérem az Úrtól az Ő mindenkori örök áldását. – Róma, 1627. júl. 30.”
„A leveleket azonnal továbbítjuk Sig. Card. Peretti házába. Örömmel hallom, hogy van valami újból a mi dolgaink körül, nem is maradhatnak már így sokáig függőben és hasonlóképpen, ha majd az az illető odaérkezik, akiről ír, akinek már hamarabb kellett volna jönnie, hogy alkalmat találjon dolgainak nyugodt elintézésére, értesse meg vele, adja tudomására, először hogy többet kellett volna törődnie magával, hogy viselkedésében megfeleljen állásából kifolyó tiszteletnek és a család jó hírnevének, másodszor pedig, ami még fontosabb, az Istennek kijáró tiszteletadásnak, és biztosítsa lelke üdvösségét, kerülvén, hogy újabb sértésekkel bántsa meg az Istent, mindezt már megtehette volna a maga idejében, okossággal és a sok jó tanács folytán, és talán most sikerül majd rávenni, hogy lássa be tévedését, és tartson bűnbánatot.
„Most nincs arra időm, hogy külön írjak fr. Lucanak, aki olyan fegyelmezetlen magaviseletet tanúsít, hogy szinte nem találok szót annak megítélésére. Ő nagyon jól tudja, hogy hányszor írtam már neki és sürgettem, hogy gyakran küldjön nekem epigrammákat, de úgy látszik, hogy egy kis fáradságtól megkímélje magát, ami pedig igen sok szempontból nagyon is hasznos lenne neki, nem törődik, figyelembe sem veszi az én szavaimat és sürgetéseimet, de ez nem lesz mindig így. Fr. Gio. Thomaso, aki igen elfoglalt ember, levelet küld Atyaságodnak verses formában, amit nem kell lekicsinyelni, mivelhogy ő az alázatosságot gyakorolja a tynulmányokban is. Imádkoztasson az összes iskolás gyermekekkel, főleg a kicsinyekkel, a nápolyi kis fr. Giovanniért, akinél egy kis hőemelkedés tapasztalható. Az Úr áldjon meg bennünket, amen. – Róma, 1627. aug. 3.”
„Örülök annak, hogy a sikátorral (a szűk kis úttal) kapcsolatos nehézségeket sikerült megoldani, leküzdeni, ha időtlen időkig vártunk volna ezzel, Isten tudja, hogy sikerült-e volna ilyen könnyen leküzdeni ezeket. Én nem találkoztam Sig. Siroval, nem jött el a voníciátusba fia meglátogatására, sem az iskolába, ahol meghagytam, hogy ha oda megy, érdeklődjék meg, hogy hol lakik, és erről értesítsenek engem is, mert nagyon örülnék annak, ha egy kissé segítségünkre lennének, és nem veszítenők el a 250 scudit, amit Narsininek adtunk abban a reményben, hogy majd visszakpajuk, legalább részben, a nekünk történt felajánlásokból, és csak egyedül a jó Isten tudja, hogy mennyivel jobb még a szülők számára is, hogy fiuk, fr. Gio. Battista a gyónás és az áldozási nap után halt meg, mintha még tovább élt volna, néhány nap múlva majd beszámolok erről élő szával, és hasonlóképpen beszámolok majd önnek élő szóval P. Melchiornak és P. Sebastianonak zarándokságáról, mert más néven nem nevezhetem, az Úr segítse őket szent kegyelmével, hogy minden jól sikerüljön.
„Ami pedig a fr. Gio. Battistának gondjaira bízott dolgokat illeti, megmondtam, hogy minden lehetséges igyekezettel (iparkodjék azokat végrehajtani) szorgalmazza azoknak végrehajtását, ahogyan megírtam önnek, de arra az egyre figyelmeztetem, és amennyire csak lehetséges, iparkodjék is azt keresztülvinni, hogy a mieinkek ne avatkozzanak itt bele a világiak dolgainak az elintézésébe, mivelhogy a mieinkeknek ugyancsak van dolguk, elfoglaltságuk az iskolában úgyannyira, hogy még a házban szükséges dolgok elvégzésére is alig van egy kis idejük.
„Köszöntse nevemben sor Fausta és Sig. Germanelli házának mindenegyes tagját. Az Úr áldjon meg bennünket, amen. – Róma, 1627. aug. 4.
„Ami pedig Pietro Maria di S.ta Orsola fogadalomtételét illeti, fogadalomra bocsájtható, ha eljön annak az ideje, feltéve, hogy ott sincs annak semmi akadálya.”
„Ma kora reggel megérkezett a mi fratellonk és remélem, hogy betegsége nem fog komolyabbra fordulni, gondja legyen arra, hogy mindnyájan jó egészségben legyenek és amennyiben lehetséges Tizio útján, aki körtét hoz, küldjenek két pár csirkét is, ami nagyon kívánatos lenne a mi betegeink számára, és én azonnal küldeném az értük járó összeget, nemkülönben küldjenek egy kosár tojást is. Ami pedig a padok kihordását illeti (az iskolateremből), kihordhatják, de azután úgy is helyezzék vissza, ahogyan voltak, és amennyiben lesz arra idő, elszállíttatom a Mons. Gavotti gabonáját, és mivelhogy más írnivalóm nincs, kérem az Urat, hogy áldjon meg bennünket, a questálást intézzék el a lehető legjobban, mivelhogy most olyan fratellonk, akit odaküldhetnénk. – Róma, 1627. aug. 9.”
„Látom, hogy mi mindenről írt nekem a legutóbbi alkalommal, majd úgy írok fr. Lucanak (több érthetőséggel), hogy kezdjen már egyszer megismerni engem, láttam, hogy mit írt P. Glicerionak, akinek azt tanácsoltam (látván annak a személynek a makacsságát), hogy ne akadályozza meg azt a házasságot, mivelhogy nem szégyenleni való dolog akkor férjhez menni, amikor már bizonyos feltétetlek egy kissé megcsappantak, de ha megtörtént a házasság, azonnal indítsák őket útjukra, mivelhogy már semmi keresni valójuk nincs azon a helyen, és ha még keservesen siránkoznának is, nekik azt el kell viselniök, és az asszony a férjével bárhova elmehet teljes tisztességgel, igen, én azon a nézeten vagyok, hogy nem kell megakadályozni a házasságot, és az elhalt férj dolgait azonnal adják ki, fiai és ők pedig menjenek Isten nevében, ahogyan jobbnak találják, és mindezt minden botrány nélkül megtehetik, nagyobb botrány származhatnék abból, ha a házasságot megakadályoznák, főként, ha meggondoljuk, hogy az a személy mennyire makacs, és mivelhogy más írnivalóm nincs, kérem az Urat, hogy áldjon meg bennünket, amen. – Róma, 1627. aug. 9.”
„Örülök annak, hogy a kert (-ügy) be van fejezve, és minél előbb hozzák rendbe a földet, hogy valami haszna legyen belőle a háznak, de amennyire csak lehetséges, vigyázzon arra, hogy a kert ne legyen a szomszédok ablakainak céltáblája. Itt járt Sig. Siro az elhunyt Gio. Battista genovai gyámjával, hogy meglátogassa fiát, és azt mondotta nekem, hogy egyelőre semmi remény ahhoz, hogy valamit is kapjunk, és így nincs más hátra, minthogy várakozzunk (jó reménységgel) türelmesen, és a ház vásárlásába belefektetett 250 scudit elveszítsük, tanulság, hogy mindig írásban tárgyaljunk, és ne szóbeszéddel. Én nem hiszem, hogy a ház visszamaradna nekünk 300 scudiért, noha akadna olyan valaki, aki kölcsönözne annyit nekünk, és azt hiszem, hogy ez a narnibeli szabó sem fog lemondani, aki Rómában lakik, és én szeretnék már kikerülni ebből a nehéz helyzetből, mihelyt az idő lejár.
„Ami pedig VIII. Kelemen dekretumát illeti, nincs miért nyugtalankodni, mivelhogy visszavonták azt, ott tartózkodhatunk és ott tehetünk fogadalmat, ahova az elöljáró rendel bennünket. Ami pedig azt illeti, hogy a mieinkek által vásároltatnak egyes dolgokat a világiak számára, amennyire csak lehetséges, ilyen szokást ne hozzanak gyakorlatba, kivéve, amikor könyveket vásárolnak az iskolások számára, ami könnyen elintézhető, de más dolgok nem, és nagy körültekintéssel vigyázzon arra, hogy az iskolás gyermekek ne járjanak be a házba, mivelhogy ez sokszor csak kellemetlenséget szokott okozni, és mivelhogy más írnivalóm nincs, kérem az Urat, hogy áldjon meg bennünket, amen. – Róma, 1627. aug. 11.”
„Hallom, hogy a Colonna-család nőtagjának az ügye gyökeresen orvoslódik azzal, hogy férjhez megy az illető egy más valakihez, aki inkább megfelel az elgondolásnak. Kérjük az Urat, hogy legyen meg a kívánságuk szerinti eredmény. Írok P. Ambrosionak, többek közt a következő figyelmeztető sorok kíséretében, van egy rendelkezés, azt akarom, hogy a mai naptól kezdve mindenki tartsa meg abban a házban az engedelmesség terhe alatt, ez a rendelkezés pedig így szól, hogy a mieinkek közül senki sem érintheti, veheti kezébe a pénzt, semmiféle címen sem, és az Isten segítségével hamarosan általánosítjuk majd az egyetemes káptalanon ezt az intézkedést azzal a megjegyzéssel, hogy az ellene vétő ipso facto kiközösítésbe esik, akárcsak a kpucinusoknál vagy a megreformált ágostonosoknál, és így remélhetőleg elejét vesszük annak a felkínálkozó alkalomnak, amely a szabályok meglazítására szokott vezetni, mutassa be a levelet (a ház tagjainak) és legyen rajta, hogy azonnali hatállyal meg is kezdjék annak megtartását, az adományokat, a pénztári naplóval együtt őrizzék egy kis kazettában, amelybe gondosan vezessék be a bevételeket és a kiadásokat, és ha az idő egy kissé kellemesebb lesz, remélem, hogy hamarosan meglátogathatom majd önöket.
„Nézzen utána annak is, hogy el lehetne-e intézni annak a »somarello«-nak a vételét, amelyiken annak idején Atyaságod itt járt, ha ide adnák 10 scudiért, azonnal fizetném készpénzben, hacsak nagyon tönkre nem ment a mostani (nyári) munkálatokban, három levelet is kaptam a segoviai kanonoktól ugyanazzal a dátumozással, amelyben értesített engem Don Melchior hirtelen haláláról, engem nagyon nyugtalanít ez a szó, hogy hirtelen halállal halt meg, bár az Úr kegyelmi állapotban találná, nagy részvéttel vagyok édesanyja és nővére iránt. Én azt hiszem, hogy Atyaságod sok mindent elhallgat (disszimulál) azt gondolván, hogy szeretetreméltósággal mindent jól el lehet intézni ott, de cslódni fog, és a túlzásba vitt elnézés, kíméletesség elférgesedő sebeket fog okozni, és nehéz lesz azokat majd kezelni, legyen nagyon is éber. Az Úr áldja meg mindnyájukat. – Róma, 1627. aug. 11.”
„Nagyon örülök annak, hogy a Colonna-család ügye jól megoldódott, de még jobban örülök annak, hogy eredményes gabonaquestálást végeztek Genzanoban, gondolom, hogy odaküldöm fr. Arcangelot, hogy hagymacserét eszközöljön a novíciátus és a tanulmányi ház számára. Ami pedig a hordókat illeti, gondosan kezeljék azokat, mert nem volna helyénvaló hanyagság miatt pusztulni hagyni azokat, amelyeket az elmúlt évben szereztek be. Ami pedig a »Monte Porzio«-i ifjút illeti, szívesebben látnám más szerzetben, egyáltalában nem az a felfogás alakult ki bennem, hogy őt beöltöztessem, Atyaságod se foglalkozzék az olyanoknak az ajánlgatásával, akik nem olyanok, mint amilyeneknek lenniök kellene, akik nem felelnek meg nekünk, mert nem volna jó dolog a szerzetet elárasztani közönséges (lelkületű) emberekkel.
„Ami pedig fr. Gio. Battistát illeti, nem írtam-e meg, hogy mindaddig ne jöjjön, mígcsak egy helyet be nem rendezek fogdának (»carcer«) mert ezt érdemli egész életére, és talán nem is lesz olyan súlyos büntetés számára, mint a számkivetés, amelyben az elmúlt napokban két másik fratello részesült, de mindennek eljön az ideje az Úr segítségével, mivelhogy nem ismeri fel az Isten figyelmeztetését, most, amikor éppencsak hogy felgyógyult a súlyos betegségéből, most kellene saját magától rájönni arra, és vállalni komoly penitenciát, hogy kiérdemelje, biztosítsa a maga számára Isten irgalmasságát, aki, hacsak meg nem javul, más, a pokolbeli szenvedésre fogja taszítani, és én úgy látom, hogy nem igen mutatja annak jelét, hogy bűnbánatot akar tartani, de majd én, ha a jó Isten ad nekem egészséget, úgy fogok eljárni vele szemben, mint ahogyan ebben az esetben kell. Ha majd az idő egy kissé kellemesebbé válik, küldünk oda egy fratellot, aki majd kiszabja és megvarrja a cipőket. Ami pedig azokat a kis órácskákat illeti, szeretném, ha nem avatkoznának bele mások dolgaiba, mivelhogy úgyis eléggé el vannak foglalva a mieinkek az iskolai dolgokkal, ha éppen ilyen nincs, akkor meg Atyaságod foglalkoztassa őket másfajta megbízásokkal.
„Írtam a múltkori levelemben, hogy ne nyúljanak hozzá a pénzhez, ne érintsék, ez az intézkedés azonnali hatállyal kötelez mint olyan parancs, amely az engedelmességhez tartozik, és én attól tartok, hogy Atyaságod nagyon is elnéző, kíméletes magatartásával lazaságra juttatja a házat, és a végén majd oda jutunk, hogy az egész házat ki kell cserélni, nincs szokárban, hogy mortifikációkat, önmegtagadásokat kérjenek, és azt hiszem, hogy a legkisebb delgokban is fegyelmezettek legyenek, és majd így lépésről lépésre sorra kerülnek a súlyosabb dolgok elhanyagolása is, nem ok nélkül írtam, hogy parancs-szerűen kötelez az a rendelkezés, hogy ne érintsék, ne nyúljanak hozzá a pénzhez, és mennyivel inkább súlyosabban kötelez ez a tilalom, hogy valaki is magánál tartson pénzt, vagy afelől rendelkezzék. Az Úr áldjon meg bennünket, amen. – Róma, 1627. aug. 12.”
„Ami a szükséges gabonamennyiségről való gondoskodást illeti, nagyon jól teszi, ha minél előbb beszerzi, igyekezzék az évi szükségletnél három-négy rubbiával (egy rubbia három hektoliter) többet beszerezni, mivelhogy ezidén talán három vagy négy növendéket küldök oda a mieinkek közül tanulmányaik végzésére, hasonlóképpen ugyanannyit Norciába is, mivelhogy itt már nincs megfelelő helyünk a tanulmányaikat végző fiatalok számára mindaddig, míg valamiképpen nem segít rajtunk az Úr. Megmondtam fr. Gio. Battistának, hogy tartson készenlétben egy kis hordócskát, hogy azt Costantino magával vihesse a legelső alkalommal, ha majd ide jön, és ha valami másra is szükségük van, csak értesítsenek engem. Nagyon csodálkozom azon, hogy Sig. Nicoló nem válaszol önnek bizonyos dolgokban, amennyiben pedig én is kölcsönöztem neki pénzt itt Rómában, amikor igen nagy szükségben volt, főként amikor most Ancilla asszony azt az üzenetet küldte nekem, hogy ön mindent elrendez úgy, hogy az én megelégedésemre legyen minél előbb, és ha nem tud pénzt adni, és szívesebben adna ennek fejében gabonát, fogadja el tőle, amennyit csak tud adni, as mivelhogy más írnivalóm nincs, kérem az Urat, hogy áldjon meg bennünket, amen. – Róma, 1627. aug. 14.”
„Nápolyból ír fr. Lucának egy fratellonk latin nyelvű levelet, hogy ezáltal is gyakorolja magát a (latin) prózában, és jóllehet, senki sincs ott, aki erre tanítaná, a maga szorgalmából iparkodik valamit elérni, de az a lusta törődik is azzal, hogy írhassanak neki a többi fratellok és ezzel mintegy tanulásra serkentsék és válaszadásra, éppenúgy nem torődik az én figyelmeztetéseimmel sem, amelyek az őszámára parancsnak kell tekinteni, ugyanis arra adtam neki utasítást, hogy alkalomról alkalomra küldjön nekem a sorrakerülő szentek tiszteletére készített epigrammákból mintákat, de majd észreveszi, hogy egy ideig elnézem ugyan a dolgokat, de azután, amikor majd jónak látom, cselekedni fogok úgy, ahogyan az ilyen esetben cselekedni kell. »...sed de his alias...«.
„Azt a dekrétumot, amely arról szól, hogy a mieinkek ne nyúljanak hozzá a pénzhez, tartsák meg teljes komolysággal, sértetlenül még akkor is, ha ezzel elesnek valami alamizsnától, rövid időn belül érvénybe lép a kiközösítéssel járó büntetés, amint a kapucinusoknál is így van. Nem ír arról semmit sem, van-e remény arra, hogy az a »somarello« megszerezhető lesz-e, amelyiket Atyaságod is igénybe vett ideutazásakor, és ha birtokunkban kerülne, akkor talán a jövő hónapban átmennék Moriconeba, hogy lássam az ottani építkezéseket és aztán majd oda (Frascatiba), amikor ott lesz a Prelátus, és mivelhogy más írnivalóm nincs, kérem az Urat, hogy áldjon meg bennünket, amen. – Róma, 1627. aug. 14.
„Pugliában olyan nagy földrengés volt, amilyenről nem beszélnek az írások. Először is: San Severo városa teljesen a mélységbe süllyedt lakóival együtt, semmi sem maradt meg belőle. A környékbeli falvak és kastélyok (S. Paolo, Torre Maggiore, Procina, Regnano) úgy tönkrementek, hogy nem lehet megállapítani egykori helyüket, hasonlóképpen elpusztult Esena, egykori helyén két vízmedence keletkezett, az útmenti vendégfogadók az egész vidéken, Capriola della Rocheta területének egy negyed része maradt meg, egy másik helyen, amelyet Cavata néven ismernek, háromnegyed része elpusztult, a nagy városban, Nocera di Pugliaban sok palota összeomlott, és templom pusztult el, egyesek azt mondják, hogy 25 ezer ember halt meg, mások szerint 12 ezer.”
„Nem volt szükség erre a hosszú magyarázkodó levélre, amely éppen az én nehézségeimet nem oszlatta el, ami pedig az, biztosra veszem, hogy Atyaságodnak nem adják meg azt a tiszteletet, amelyet megérdemelne jósága folytán, és ahogyan ebben a dologban hanyagoknak mutatkoznak, lassanként bekövetkezik, hogy a súlyosabb dolgokban is nem az erényes magatartás fog megmutatkozni, hanem az ellanyhulás, a fegyelmezetlenség, és azt is nagyon jól tudom, hogy Atyaságod gyakran igen elnéző a hibákkal szemben.
„Ami pedig a bevételi és a kiadási napló vezetését illeti, nagyon helyes, hogy legyen ilyen, mert hamarosan egyetemes káptalan-féle kis összejövetel lesz, és a közösben szó lesz arról, hogy egyes házakban hogyan is állnak a pénz dolgában, és majd egyetemes intézkedés lesz ebben a dologban, addig is használjanak erre a célra lakattal jól lezárható ládikát, hogy azt senki fel ne nyithassa, és hozzá ne férjen a pénzhez Atyaságodon kívül, és ha valaki jön Rómba, hozza magával a pénzes ládát a lakattal, és így hozzászoknak, hogy nem érintik a pénzt, utasítást adtam fr. Gio. Battistának, hogy járjon el az órák ügyében, és ha a vikárius úr valahányszor csak igénybe akarja venni Atyaságod szolgálatait, készségesen álljon rendelkezésére, én ennek csak örülni tudok, és mivelhogy más írnivalóm nincs, kérem az Urat, hogy áldjon meg bennünket, amen. – Róma, 1627. aug. 16.
„Ami pedig fr. Luca fratellot illeti, hogy Atyaságodnak kedvére akar tenni, elhiszem, amit ír nekem, de mivel nem teszi azt, amit én kérek tőle írásban, hogy küldjön nekem gyakrabban a szentek tiszteletére írt epigrammokból, hogy gyakorolja magát a verselésben, hogyan higgyem azt, hogy megteszi majd azt, amit mások mondanak neki?”
„Ami azt a rendelkezést illeti, amelyet fr. Pietro Maria akar tétetni, ő miután meggyónt és megáldozott, hivatni fog egy olyan jegyzőt, aki a háznak bizalmasa, aki majd önnek is ad példányt a végrendelkezésből vagy az ajándékozó levélből, és hagyományozza a dolgokat arra, akire a legjobban akarja, amire ő Isten színe előtt kötelezve van, természetesen semmit sem hagyva a Szerzetre, mivelhogy ezt így írják elő a mi szabályaink, és ha szeretné megtudni valamelyik doktornak a véleményét, azt is megtehetik ott. Mondja meg Cleria asszonynak, hogy itt a novíciátusban mindennap imádkozunk érte és házáért, meg a tanulmányi házban is. Ami pedig azt a két novíciust illeti, mondják meg nekik, hogy ha a jelenben járulnak hozzá a ruházathoz, akkor azt nagyon jól teszik, mert máskülönben a fogadalomtétel idejét kétszeresen kell azt leróniok, és ezt így megmondhatják nekik. Ami pedig Sig. Nicolót illeti, érdeklődje meg, hogy esetről-esetre tudna-e valamit letörleszteni, hogy azután majd minden kellemetlenség nélkül eleget tehessen nekünk, és az a szolgálat, amelyet most és más alkalommal is tett neki, hálát, elismerést érdemel.
„Ami pedig azt a gondolatot illeti, hogy néha napján kimenjenek Sig. Racaniék szőlejébe vagy a »Madonna della Cerqua« körüli birtokukra, annak nincs semmi akadálya, hogy valamelyik szünetnapon, jókor reggel kimennek, de ebédre hazajönnek, de az nem helyénvaló dolog, hogy ott étkezzenek és egész nap kint legyenek, sétaidejüket kint használják fel rekreációra, a házban pedig, ha úgy kerül sorra, legyen az ebédlőben és mivelhogy arra vagyunk kötelezve, hogy jobb példával járjunk elő, mint a többi szerzetesek, mivelhogy a mienk a legutoljára jóváhagyott szerzet és mivelhogy a mi intézményünk a legjelentéktelenebb valamennyinél, következésképpen másoknál is nagyobb alázatossággal kell kerülnünk minden alkalmat, ahogyan csak tőlünk telik és elrejteni, nem fitogtatni tökéletlenségeinket. Köszöntse nevemben sor Faustát, és köszönje meg neki azokat a fáradozásokat, amelyeket a mi templomunk szolgálatában tesz, és mivelhogy más írnivalóm nincs, kérem az Urat, hogy áldjon meg bennünket, amen. – Róma, 1627. aug. 18.
„Fr. Gio. Battista a hordócskát megvásárolta, és úgy emlékszem, hogy nyolc giulioba került neki, Costantino útján majd elküldjük.”
„Kaptam egy levelet Luca fratellotól, és ha úgy cselekszik, ahogyan ír, akkor az érdem az övé, a vígasztalódás az enyém, és a tisztelet pedig a szerzeté, de várjunk csak, majd meglátjuk, hogy meg fog-e felelni annak a közismert és igaz közmondásnak, amely így hangzik: »...opera sunt amoris inditia et non composita verba.«
„Ami pedig azt a fiatal pékmestert illeti, most csak annyit mondhat neki, hogy nincs (férő-) hely, mivelhogy Nápolyból várok igen jó viseletű hét vagy nyolc novíciust. Ami pedig fr. Gio. Battistát illeti, míg csak az idő kellemesebbre nem fordul, ne jöjjön ide, sem más oda, majd ha Isten segítségével visszatérek a S. Pantaleoba, akkor majd elrendezzük a dolgokat.
„Szeretném tudni, hogy kik azok a hírhordók az ottaniak közül, hogy megkaphatnák tőlem a megérdemelt büntetést, de ha abban a házban is elrendelik, hogy ha vendég rendtárs érkezik, ne keresse sorra a rendtársakat, hogy frissiben elújságolja nekik a másik rendház eseményeit, hanem jelentkezzék az elöljárónál, akkor a dolgok mindenütt jobban, másképpen mennének, és ha nem engedelmeskednének, a következő alkalommal figyelmeztetni kell őket, és csak úgy elnézni ezeket a hibákat, fogyatkozásokat anélkül, hogy megkapnák a megfelelő büntetést, csak az illetők járnak rosszul, csak nekik maguknak lesz ebből nagy káruk, amiért is a jövőre vonatkozólag legyen előírva ez a rendelkezés. Tudom, hogy Atyaságodnak, mint igazi atyának, sőt mint édesanyának, a legfőbb óhaja az, hogy előmozdítsa a rábízottakban a tökéletességet, de néha az is kívánatos, hogy legyen erélyes, és engem is értesítsen, el fogom küldeni Nápolyba, és a többi helyekre is Luca fratello leveleit, aki újra levelet kapott Nápolyból fr. Bnedettotól. Az Úr áldjon meg bennünket, amen. – Róma, 1627. aug. 18.”
„Megírtam már a közelmúltban, hogy a Monsignore leélben utasította a pénztár kezelőjét, hogy az elfekvő pénzből legalább 100 scudit küldjenek oda, és aközben, ha még szükségük lenne pénzre, írtam a P. Provinciálisnak, hogy arról gondoskodjék, mivel a Mons-nak az a terve, szándéka, hogy a templom be legyen fedve, szívesen fog áldozni újabb 200 scudit, vagy annál is többet, és a következő esztendőben még ennél is nagyobb összeget, ennélfogva el kell követni mindent, hogy lássuk ezt az eredményt mindnyájunk megelégedésére, mielőtt az idő megakadályozná a munkálatok végzését, és ami azt a szomszédos telket illeti, most legyenek azzal kapcsolatban egy kis türelemmel, és inkább adjanak valami dolgot bérlet címén a tulajdonosnak, és én majd gondoskodom arról, hogy minél előbb ki legyen egyenlítve a tartozás, és a Mons. szívesen hozzájárul ennek vagy más telkeknek a megszerzéséhez is, ha majd hallja az újabb híreket a templom befedését illetőleg. Mondja meg a kőmíves fratellknak, hogy nagy vigasztalásomra volt a levelük, de még kedvesebb lett volna, ha ők sajátkezűleg írták volna és lássák, hogy mindig jól viselkedjenek, és bennem mindig az irántuk való atyai magatartást fogják tapasztalni. Írok fr. Luzionak, remélem, hogy meg fog javulni, és mondja meg neki, hogy én nagy reménységgel vagyok felőle és azon gondolkoztam, hogy nagyobb dolgokat is fogok rábízni rátermettsége miatt. A Pugliában történt földrengésről is küldök néhánysoros értesítést, a félelem miatt nagy rettegésben van az egész tartomány. Az Úr áldjon meg bennünket, amen. – Róma, 1627. aug. 20.”
„Mellékelten megküldöm a genovai P. Provinciálistól tegnapelőtt kapott levelet, szeretném tudni, hogyan is állunk azokkal az Abrosio Parento-féle ház hitelezőivel rendezendő számadásokkal, és az összeg mennyit tesz ki a mai napig, körültekintő gondossággal járjanak el mindebben, hogy mi is tudjuk, hogyan is állunk ezekkel a dolgokkal, és hogyan kell majd helytállnunk annak idején a tárgyalásoknál?
„Kaptam néhány epigrammát Luca fratellotól, mondja meg neki, hogy írjon néhányat ezzel az Antifonával kapcsolatban: »Beratus Laurentius dum in craticula superpositus ureretur ad impiissimum tirannum dixit assatum est iam etc...« és legyen ezekben a versekben kenetteljesség, áhitat, mint ahogyan volt a Szent Justus és Pastorról írt verseiben.
„Ha majd az idő egy kissé megenyhül, ha a forróság nem lesz olyan kibírhatatlan, akkor majd küldök a ház számára egy ruhatárost, aki nagyon jól végzi a munkáját, és majd a lelkiekben (jóbarátja, ki-) segítője, társ lesz fr. Giovanninak, újra emlékeztetem, hogy mikor tudja már megszerezni a »somarello«-t a mi szolgálatunkra?
„Itt fekszik súlyos betegen a norciai vikárius a novíciátusban és a tanulmányi házban (S. Pantaleo), hasonlóképpen súlyosan beteg fr. Lorenzo és egy másik fratello, imádkozzanak érettük az iskolás gyermekekkel együtt. Az Úr áldjon meg bennünket, amen. – Róma, 1627. aug. 21.”
„Ami pedig fr. Pietro Maria fratello dolgait illeti, intézkedhetik, hogy Genovából utaljanak át Rómába 20 vagy 25 scudit a ruházati kiadásaira, hiszen úgyis elég gyakran vállal (Róma) kiadásokat más házak érdekében. Ami pedig a kétezer scudit illeti, abból egyelőre az iskola javára ne rendelkezzés semmit sem, ha majd az Úr úgy rendelkezik, hogy az iskolák folytassák munkájukat, akkor majd gondoskodni fog a szükségesekről.
„Ami pedig Sig. Nicoló dolgát illeti, az én nevemben szólhat néhány szót feleségének, Ancillának, hogy sürgesse őt, én annak idejében nem késedelmeskedtem, hogy segítségére legyek, és most Isten tudja, hogy milyen nagy szükségben vagyok, és ha majd aratáskor gabonája, szüretkor bora lesz, fogadja el tőle, és majd a narnii iskolás ház majd megküldi nekem ide Rómába pénzben az értékét.
„Ami pedig Sig. Giac. Cesi gazdatisztjének az ügyét illeti, hasson oda, hogy már fejezze be azt az ügyet, hogy a tanácsos urak is segítségére lesznek, akik már három év óta várják, hogy fejeződjék be minél előbb, hogy ne kelljen már tovább folytatni ezt a kellemetlen pereskedést, és végül is nem lesz más majd hátra mint az, hogy pénzt kölcsönözzön neki, hogy megváltsa a pörösködést.
„Nagyon örülök annak hogy a harangozást úgy tudták megoldani, hogy nem kell kimenni a házból, ami nagyon is kellemetlen volt azelőtt, amikor harangozni kellett, folyton ki kellett járni. Nagyon sajnálom, hogy nem tudtak megegyezni a hordók vásárlásában, rajta leszek, hogy más alkalomra is kapjanak értesítést. Meghagyom fr. Gio. Battistának, hogy tartson készenlétben arra az időre néhány költői alkotást, amikor majd oda érkezik Costantino, és mivelhogy más írnivalóm nincs, kérem az Urat, hogy áldjon meg bennünket, amen. – Róma, 1627. aug. 25.”
„Nagyon sajnálom, hogy a mi kedves Luc Angelo urunk nem részesült a javak szétosztásában, de én remélem, hogy ez még majd jobban is sikerül, addig is kérjük az Urat, hogy vígasztalja meg őt minél előbb. Jónéhány napja már, hogy Atyaságod nem írt a házban történő dolgokról, mondja meg fr. Luca fratellonak, hogy nem kedvemre való a San Lorenzo-epigramma, mivel egyedül csak az volt a kívánságom, hogy egyedül az a beszélgetés legyen a tárgya az epigrammának, amelyet a Szent folytatott a tirannussal, amikor a tüzes rostélyon feküdt, ahogyan meg van írva az antifonában is. A legközelebbi szombaton fogom levelét elküldeni Nápolyba, ahonnét azt írják, hogy Szent Lőrinz napján újra volt egy kisebb erejű földrengés Pugliában, ami azzal végződött, hogy lesüllyedt az a földterület, amely az előző földrengéskor még épségben maradt részben. Legyen tetszésére az Úrnak, hogy nam büntet bennünket látogatásaival, amit bűneink miatt érdemlünk, hanem irgalmasságot gyakorol velünk, Atyaságod is így imádkoztasson erre a szándékra ott és az Úr áldjon meg bennünket, amen. – Róma, 1627. aug. 26.”
„Hogyan is tudnék én elindulni a frascatii, meg a moriconei ház meglátogatására, ha Atyaságod még mindig nem rendezte el Achineaval a »somarello« megvásárlásának az ügyét, ahogyan már ebben megegyeztünk. Ami pedig a beszerzést illeti, helyesen cselekszik, hogy kér és beszámol a nyomorúságos helyzetükről mondván, hogy nincs hagymájuk (Marinoban lehetett volna questálással szerezni), sem szalámi, sem sózött hús, sem cipő, hogy cipőt viselhessenek és még sok más dolog, de ha eladtak volna egy kis gabonát, vagy a római háznak néhány hordó bort, akkor annak az árából minden szükséges dolgot beszerezhettek volna. Hamarosan meglesz a vizitáció, és én azt gondolom, hogy minden kevésbé szükséges dolgot meg fog szüntetni.
„Ami pedig a konyhás fratellot, fr. Giovannit illeti, el is hiszem, hogy türelmetlen, mert hiszen látja, hogy a fratellok nem kímélik a dolgokat, nem úgy bánnak azokkal, mint ahogyan kellene. Ami pedig a szabó fratellot illeti, mondtam már önnek, hogy hamarosan egy másikat küldök majd oda, aki majd nagy szorgalmatoskodással és buzgósággal fog szolgálni, a másik pedig elmehet haza és ott majd rójön arra, hogy az ottani házban igen jó dolga volt. Ami pedig fr. Arcangelot illeti, nem tetszik nekem, hogy egészségileg nem a legjobban van, de ha szeretne egészséges lenni, akkor gondoljon arra, legyen igazán alázatos, istenfélő, mert máskülönben minden marad a régiben. Ami pedig fr. Giovannit illeti, aki csak eszik és alszik, nem árt, ha egy kissé többet zaklatják, mert máskülönben mindeg ki lesz téve a kísértéseknek.
„Ami pedig fr. Gregoriot illeti, nem tetszik nekem, hogy nagyon hanyag a munkájában, és hihető, hogy a jövőben is csak hiányosan fog megfelelni kötelességeinek. Ami pedig Luca fratellot illeti, nem hittem volna, hogy nem fog olyan eredményt elérni, mint amilyent elvártunk tőle, mint ahogyan ezt látjuk fr. Gio. Thomasonál, aki őutána jött Narniba, és kiváló eredményeket mutat fel, javuljon meg, mert máskülönben hamarosan észretérítjük.
„Ami pedig fr. Giacomot illeti, szükséges, hogy nagyobb szorgalommal és készséggel lássa el iskolai munkáját, ha nagy jutalmat szeretne nyerni az örökkévalóságban. Az Úr áldjon meg bennünket, amen. – Róma, 1627. aug. 27.”
„Remélem, hogy levelem megérkezésekor befejezett tény lesz P. Hilarionenak a finalei útja, valamint P. Melchiornak a betegsége is múlóban lesz, akiről azt írja, hogy az említett városka (Finale) kórházában fekszik. Látom, mi mindenről ír az építkezéssel kapcsolatban, ha csakugyan úgy van, abban a helyzetben vannak, ha a dolgok menetével annyira vannak, hogy hamarosan befejezik a betetőzést, az igen nagy vígasztalásomra lesz, de énbennem felmerül a kétkedés, mindezt csak azért írják nekem, hogy néhány szóval vígasztaljanak engem, de szeretném már látni a munka befejezését. Írok fr. Marc Antonionak, hogy ha még szükség lenne néhány száz scudira, forduljanak kérésükkel a P. Provinciálishoz, azt hiszem, hogy ő majd tud előlegezni egy bizonyos összeget önöknek, és majd ő megkapja itt a Monsignoretól, aki írt az illetékes helyre, hogy utaltassák ki azt a száz scudit, amit oda kell küldeniök.
„Nagyon jól tudják önök, nincs nagyobb óhajom, mint hogy a templom betetőzését befejezett dolognak lássam, hiszen ez lenne Mons. Castellaninak is a legnagyobb vígasztalására, aki immár annyi ezer scudit költött erre az épülő templomra, és még mindig nincs meg a vígasztalása, hogy már befejezettnek lássa végre valahára annyi év után ezt a templomot, mert a mieinkek mindegyike másra, és nem az épülő templomra (szerette) akarta költeni a pénzt, szerintem is jogosan panaszolhatja ezt fel. Remélem, hogy ezzel az utoló munkafordulóval be is fejezik a templom befedését, és mivelhogy más írnivalóm nincs, kérem az Urat, hogy áldjon meg bennünket, amen. – Róma, 1627. aug. 27.
„A mellékelt levelet a legelső megbízható alkalmatossággal küldjék el Finaleba Sig. Sargento mayornak.”
„Megkaptam fr. domenico elégiáját, de nagy elfoglaltságom miatt mindezideig nem tudtam az egészet átolvasni, és felelni neki, ha ő jártasnak mutatkozik a verselésben, és értelmesen tudja magyarázni valamelyik »auctor«-t, akkor igen hasznavehető ember lesz a szerzetben, éppen ezért buzdítsa, hogy állandóan képezze magát ezekben a dolgokban, amennyire csak lehetséges, és nagy örömömre szolgál, hogy így, és alázatos magatartásával szép eredményt fog elérni növendékeivel.
„Ami pedig Mons. Cesit illeti, rajta leszek, hogy holnap beszélhessek vele, azt hiszem, hogy a jövő héten fog elutazni püspöki székhelyére Narnin keresztül. Majd értesítem, ha tárgyalni tudok vele.
„P. Gio. Stefanonak az izenem, hogy egy kissé foglalkozzék azokkal, akik alkalmasaknak látszanak arra, hogy tanulmányokat végezzenek, sajátítsanak el alaposan valami dolgot, és legyen határozott napirendjük, mint ahogyan Norciában is volt, és mivelhogy sietek stb. Az Úr áldjon meg bennünket, amen. – Róma, 1627. aug. 28.”
„Ki sem tudom mondani, hogy mennyire nincs kedvemre Luca fratellonak abból a házból való elhelyezése, de az ő szempontjából ez olyan intézkedés lesz, ami nagyon meg fogja lepni őt, én nem vártam tőle ilyen hanyag magatartást, főként abban az időben, amikor sokat számít, hogy azzal a szorgalommal és szeretettel járjon el, amit az iskola csak elvárhat tőle. El kellene helyezni még P. Ambrosiot másokkal együtt, hogy a ház egészen újjáalakuljon, és ami a legkívánatosabb, hogy új szellemű legyen, fr. Luca fratello elhelyezésével kapcsolatban egyedül csak az okoz gondot, hogy jelenleg hiány van az olyan emberekben, akik alkalmasak az első osztálynak (»prima classe«) a vezetésére, de majd Isten segítségével majd ezt a kérdést is megoldjuk, ő pedig majd oda kerül, arra a helyre, amit megérdemel rövid gondolkodása, a mostani és a régi haszontalanságai miatt.
„Szerintem elnagyolják a dolgot folyton csak azt emlegetve, hogy a »somarello« annyira tönkrement, hogy már hasznavehetetlen, jó gondozás kellett volna neki, hiszen öt vagy mindössze ha éves állat lehet. Szeretném, ha Atyaságod valamelyik nap eljönne ide, hogy itt megbeszéljük annak a háznak ügyes-bajos dolgait, és mindent rendbe hozzunk, egy-két óra alatt mindent el lehetne intézni. És meglátogathatja Sig. Vicariot, akinek egészségi állapota olyan fokú, mint amilyen az érdeklődése, mint ahogyan ezt szokták mondani.
„Megírhatja annak a Monte Porzio-i ifjúnak, hogy egyelőre hazamehet, nem szándékozom most beöltöztetni sem őt, sem másokat, mivelhogy igen el vagyok foglalva, nem tudok neki személyesen válaszolni. Az Úr áldjon meg bennünket, amen. – Róma, 1627. aug. 28.”
„Szerintem lehetetlen, hogy még annyi tartozásunk lenne az Ambrosio Parente-féle házat illetőleg, ahogyan arról ír nekem, mindazonáltal nézzen utána a dolgoknak szorgalmasan, hogy tisztázhassa a dolgokat, és mindenről értesítsen engem. P. Glicerio el fogja küldeni a képeket, és ha majd útnak indul, arról értesülni fog Atyaságod kellő időben. Megkaptam Luca fratello néhány versét, és ha szorgalmasan kitart ebben a praktizálásban, szorgoskodásban, akkor sokra viheti még az irodalmi dolgokban, de mindez (az előrehaladás) inkább lesz kárára, mint javára, ha nem törekszik a tökéletességre, amint ezt saját maga is észreveszi, ha nem változtat a magatartásán, azon sem csodálkozom, hogy annyira járatlan az (elmélkedő) imában, mert hiszen az esze mindig a haszontalan dolgokon jár és neki, mint iskolamesternek, szerénységgel és vallásos komolysággal kellene tanítania nemcsak ismereteket, hanem azt is, hogyan kell lelkiéletet élni, nem pedig bohóságokkal, mókázásokkal eltölteni az időt velük és lehetséges, hogy éppen az ő meggondolatlanságai (ostobaságai) miatt nincs meg az a jó hírnevünk ott, amelynek örvendnünk kellene, főként ezekben a nehéz helyzetekben, és ha feladatainkat lelkesedéssel végeztük volna, akkor most kérnének bennünket, azon lennének, hogy ne költözzünk el, és most megtörténhetik, mivelhogy a legszükségesebb dolgokban sem látnak el bennünket úgy, amint kellene, nem nagyon izgatja őket, hogy távozunk, és én mindig arra figyelmeztettem önöket, hogy az első iskolának (scuola prima) a jó vagy rossz hírnevétől függ a többi iskolának, osztálynak a jó hírneve is, de a jövőben majd más módszerek szerint kell eljárnunk.
„Ami pedig a »somarello«-t illeti, ha nem lehet megszerezni azt, amelyiketn annak idején Atyaságod itt járt, akkor ne érdeklődjenek más után, mert nem kell a véletlenre bízni a vásárlást. Az Úr áldjon meg bennünket, amen. – Róma, 1627. aug. 29.”
„Négy levelet is írtam Atyaságodnak az utóbbi két-három napban, de írok most abból az alkalomból, amikor elküldöm P. Francesco dell Annunziata atyának a levelét – aki Norciában van – Luca fratellonak, aki, az én véleményem szerint, arra a dologtalanságnak adta át magát, hogy mindazok igen csodálkoznak ezen, akik ismerik az ő tehetségét, de majd megbánja, ha az Úr meglátogatja őt akár közvetve, akár közvetlenül olyan módon, ami nem lesz kedvére, ha olyan megpróbáltatásokat küld rá majd, amelyek nem lesznek ínyére, serkentse, hogy ébredjen már fel és térjen észhez. Írtam már afelől önnek, hogy – amennyiben – kényelmes, megfelel önnek szamárháton lovagolni – jöjjön ide, induljon útnak valamelyik napon, jókor reggel, és este 21 órakor vissza is indulhat (T. i. három órával napnyugta előtt), hogy minden teendőt megtanácskozzunk.
„Ma délelőtt hét új karginálist kreált a Pápa. A kincstárnokot, Mons. Cesarinit (a későbbi protektorunk), Mons. Verospit, Mons. Ginettit (aki Szt. Kalazanciusnak mindenkori jóakarója volt), a lotharingiai herceg testvérét, egy spanyolt és egy franciát. Ilyenformán Mons. Ginetti ezentúl már nem lesz a frascatii ügyek gondozója, így az ottani házunk helyzetével kapcsolatban újra más feladatok megoldásával kell számolnunk. Az Úr áldjon meg bennünket mindenkor. – Róma, 1627. aug. 30.”
„A moriconei (torony-) órának darabokra törött harangját küldöm, hogy valamelyik rézművessel öntessék újjá, és ha lehetséges, küldjék minél előbb vissza, és ha még szükség lenne valami kis érc-anyagra, szerezze be, és mivelhogy más írnivalóm nincs, kérem az Urat, hogy áldjon meg bennünket. A római Novíciátusból – 1627. aug. 30.”
„Beszéltem Mons. Cesivel és felajánlottam neki az ottani házunk vendégszeretetét, amennyiben Narnin keresztül utazna, de azt felelte, hogy nem Narnin, hanem Ternin át lesz útja, én úgy gondolom, hogy a sabinai úton indul. Nagyon örülök annak, hogy a kertügyek elintéződtek, egy kissé többet vártam, a jó Isten tudja, hogy alakult ez így, most már csak azon legyen, hogy minél előbb véglegesítse a helyzetet. Mindezideig nem kaptam értesítést, de remélem, hogy szombaton meg tudom majd mondani, hogy az Ordinarius mit intézhet az apásákkal való beszélgetés (illetőleg problémájában) én azt gondolom, hogy megadhatja az engedélyt minden további nélkül, főként ha fontos, szükséges dolgokról van szó. Ami pedig fr. Pietro Maria fratello fogadalomtételét illeti, a szertartást végezzék el a mi oratoriumunkban, ahol jelen lehetnek az iskolás gyermekek is, ha akarják látni.
„Szerdán, a szentséges Szűz ünnepnapján, mivelhogy kedden úgy böjtölünk, ahogy pénteken szoktunk, az ünnepnapon ehetnek tojást és tejes ételeket. A narnii két novícius igen jó beválik, világosan látják, értik, hogy mi a különbség a szerzet és a világ között, úgy gondolom, hogy az első év végeztével a tanulmányi házba küldöm őket, hogy a szerzet minél előbb igénybe vehesse szolgálataikat.
„Hétfőn hét új kardinálist kreált a Pápa, mégpedig a következőket: a kincstárnokot, a cremonai Mons. Vidonit, Cesarinit, az udvartartási papot, Mons. Ginettit, a pápai udvarmestert, az államtanács titkárát, Mons. Verospit, a Rota ügyhallgatóját, a lotharingiai herceg testvérét, az angol királynő gyóntatóját, akit a király elűzött, a spanyol király gyóntatóját. Mons. Ginetti hivatalába Mons. Vulpio lép, és mons Vulpio hivatalát Mons. Maralgi veszi át, a kardinális unokaöccs háznagya és a Rota ügyhallgatói hivatalba pedig Mons. Verospinak egyik unokaöccse került, és ezeken kívül a mi Urunk kreált még más öt kardinálist is »in petto«, ezek nevének a közlését fenntartotta magának, amikor majd azt jónak látja.”
„Nagyon kedvemre lesz, ha a kerügyünk már végleges elintézést nyer úgy, ahogyan annak lennie kell, és azután majd intézkedem, hogy innét küldjenek minden olyan vetőmagot, amire csak szükségük van, mivelhogy semmi reményem arra, hogy a Stella-féle házból valami is maradjon nekünk, nem kis dolog lesz, ha megkapjuk a 300 scudit. Hogy néhány napra Norciába menjen, semmi kifogásom ellene, főként most, hogy az a jó alkalom adódik, amikor Sig. Alessandro Pighini és a kardinális urak testülete között létrejött a megegyezés a S. Leonardo-féle templom ügyeinek a kérdésében a »concedatur« rescriptum értelmében, szerintem kár volna elmulasztani ezt a jó alkalmat.
„Bánt egy kissé engem, hogy valami ellentét van a püspök és a (városi) közösség között, imádkozunk arra a szándékra, hogy az egyetértés álljon helyre, nehogy a gonosz lélek legyen a nyertes, és mivelhogy más írnivalóm nincs, kérem az urat, hogy áldjon meg bennünket, amen. – Róma, 1627. szept. 3.”
„Ami pedig a püspöknek fent-tartott eset alóli feloldozást illeti, mivelhogy azt írja, hogy egy ilyent feloldozott, én megadok önnek minden felhatalmazást, amit csak megadhatok, csakhogy megszűnjön minden aggályoskodása. Nagyon örülök annak, amint írja, hogy a főkápolna munkálatai a befejezéshez közelednek, mihelyt ezzel készen lesznek, azonnal kezdjék meg a munkálatokat a másik kettőben. A Monsignore írt az illetékeseknek, hogy utaljanak át száz scudit, annak átvételére küldhetnek egy megbízható kereskedőt vagy öszvérest, mint ahogyan más alkalommal is történt, és addig is, amennyiben ott lesz a Provinciális, megmondhatja neki az én nevemben, hogy előlegezzen önöknek száz scudit, amit én majd megadok neki abból, amit a Mons. Castellanitól kapok a legközelebbi október hónapban, nehogy ott lemaradjon a templom betetőzésének a munkálatai a pénzhiány miatt és kövessen el mindent, mert sem nekem, sem a Monsignorenak nem szerezhetnek nagyobb örömet, mint azzal, ha az építkezéseket befejezik.
„A Monsignore a legközelebbi alkalommal küld majd szőnyegeket és más egyéb dolgokat, amennyiben olyan alkalom adódna, hogy valamelyik Prelátus vagy Kardinális arra venné útját, amint ezt reméli is a legközelebbi nov. hónapban, és legyen szíves, értesítsen engem arról, mi annak az oka, hogy a múltban ünnepnapokon az asszonyok és a gyermekek olyan szívesen segítettek abban, hogy hordták a követ az építkezéshez, és most, amint mondják, nem akarnak ilyen munkát vállalni, nagyon jól tette, hogy azt a mészkőanyagot beszerezte. Nagyon csodálkozom P. Hilarionen, aki a múlt hó 15-én ment Finaleba és miután arról írt nekem, hogy ugyanazon hó 25-én visszatért, semmit sem írt nekem P. Melchiorról, sem társairól, akiknek meglátogatására ment és más úton tudtam meg, hogy fr. Stefano betegség következtében meghalt. Az Úr áldjon meg bennünket, amen. – Róma, 1627. szept. 3.”
„Ha a városi tanács megelégedne annak a feltételnek az elfogadásával, amelyeket állítólag közölt a vikárius úrral, akkor volna valami kis alap a reménykedésre, de ha nem így lesz, akkor nagyobb hasznára lehetnénk egy másik városnak, ahol több szívességgel fogadnak bennünket. Még nem volt alkalmam utána érdeklődni, hogy ki lesz a frascatii pgyhallgató, de holnap Isten segítségével meg fogom tudakolni Mons. Vulpio udvarmesternek a segítségével, aki évek óta jó barátom és valamint az ő szolgálattevő kamarása útján, és minderről majd értesítem. Ami pedig a mutáció szükségességét illeti, Agyaságod ne engedjen valami elkedvetlenedésnek, hanem mindenben igazodjék az Isten akaratához, mivelhogy érzelmeink, hajlamaink ilyen (dolgokban) szoktak minket megtéveszteni.
„Mellékelten küldöm azt a levelet fr. Luca fratellonak, amely az egyik nápolyi rendtársunktól érkezett számára, mondja meg neki, hogy a választ küldje ide a jövő péntekig, és a tettek, az alkotások dicsérik a mestert, és nem a szép szavak és nem a jószándékok, ebből bőségesen van a pokolban is és egyedül az Isten iránti tiszta szeretetből végzett jócselekedetek kedvesek, Atyaságod ne feledkezzék meg arról, hogy gyakran értesítsen engem (az ottani ház helyzetéről), hogy ezzel is szolgálja Isten dicsőségét, aki áldjon meg bennünket, amen. – Róma, 1627. szept. 5.”
„A jelenlegi levélvivőt a múlt napokban moriconeba küldtem, hogy segítségére legyen annak a háznak azzal a gondolattal, hogyha majd egy kissé megszokik, beöltöztethetik, ha úgy viselkedik Moriconeban. Azt írják nekem onnét, hogy egyáltalában nem volt semmi kedve a további várakozásra, amiért is adja neki vissza azt a hét scudit, amit nálam hagyott, amikor oda utazott, hadd rendezze a maga dolgait, az Úr oltalmazza őt. – Kelt a római Novíciátusban, 1627. szept. 6. – Azonfelül adjon még neki 4 giuliot.”
„Nincs mit csodálkozni, hogy ott és más egyéb helyeken is katonákat toboroznak, mivelhogy a mi Urunk az Angyalvárat (Castello S. Angelo) katonai erősséggé alakíttatta át, ahol a hírek szerint több mint 300 katona lesz beszállásolva rendszeresen a helyzet megkívánta körülmények miatt, legyen mindenkor az Úr dicsőségére.
„El fogom küldeni az elbocsájtó levelet fr. Gio. Thomaso részére a két utolsó kisebb rend felvételére, valamint Gio. Domeniconak a diákonátus felvételére, mivelhogy elérte a megkívánt életkort a 22. életév betöltésével. Tárgyalunk majd arról, hogy mentesüljenek a körmeneteken való részvétel alól, de talán Sig. Odoardo addig is segítségünkre lehetne egy olyan értelmű nyilatkozatnak a megküldésével, hogy azok a szerzetesek, főként pedig a »clerici regulares« – a meghatározott szabályok szerint közösségben élő papok – akik Rómában nem vesznek részt a körmeneteken, azokat ne lehessen – a Rómán kívüli házakban sem – arra kényszeríteni, hogy részt vegyenek a körmeneteken, végeredményben intézkedjenek minél előbb, mielőtt beköszöntenek a körmeneti napok.
„Keressék a legelső felkínálkozó alkalmat, hogy beszélhessenek Sig. Nicolaoval, nem szeretném őt elkedvetleníteni, de annak a megoldásnak sem vagyok híve, hogy elzárják a kapub, mindenkinek olyan viszontszolgálattal adózzunk, amilyent érdemelnek a velünk való kapcsolataik alapján. Számoljon be nekem arról, hogy mennyire vannak a belső kert körüli munkálatokkal, és mekkorák annak méretei szélességben és hosszúságban a római kőmívesek mértékei szerint. Az Úr áldjon meg bennünket, amen. – Róma, 1627. szept. 8.”
„Azt hiszem, hogy már odaérkezett a P. Provinciális, akinek írtem, gondoskodjék 100 scudiról, hogy befejezhessék a templom befedésének a munkálatait és én azt hiszem, hogy így is cselekedett, nagy szorgalommal munkálkodjanak az építkezésen, semmi alkalmat, időt el ne mulasszanak, figyelmeztesse fr. Luziot, tudja, hogy mi a kötelessége, tehát úgy dolgozzék, hogy vígasztalásomra legyen. Megírom majd Marc Antonio fratellonak, hogy hol talál majd bőségesen kőanyagot, és végül értesítsen engem arről is, hogy az általam megküldött tervrejz szerint a Kápolna számára készülő paramentumoknak milyen hosszúaknak kell lenniök.
„Szerfölött csodálkozom azon, hogy P. Hilarione, aki Finaleban volt, egyáltalában nem írt nekem semmit, és mivelhogy más írnivalóm nincs etc. az Úr áldjon meg bennünket az Ő szent áldásával. – Róma, 1627. szept. 10.”
„Nem múlt el hét, hogy ne írtam volna, és most már három vagy négy napja annak, hogy egy levelet küldtem egy tiszt útján és azonfelül Mons. Castellani sürgős levelét Cairoba (Carcare közelében levő kis városka), de mindezideig semmi választ nem kaptam. Mindaz, amit az építkezéssel kapcsolatban ír, nagyon bánt engem, hogy Giuseppe mester és az ő testvére félre lettek vezetve, helytelen útbaigazítást kaptak, pedig Isten tudja, hogy milyen nagy éedemük van az Úr szolgálatára vállalt (munkában), nem egyszer éppen elég fáradsággal, nélkülözésekkel járó munkájukban, kérje meg őket az én nevemben, legyenek rajta minden igyekezettel, hogy azon kevés időben, ami még rendelkezésükre áll, hogy dolgozhassanak ott, és mindazok, akik nincsenek elfoglalva az iskolban, a lehetőséghez képest legyenek segítségükre az építkezésben, hogy megvígasztalódva láthassuk a templomfedési munkálatok befejezését, amelyen annyi igyekezettel fáradozik a két kőmíves testvér és az ottani atyák és fratellok, a napi rendet pedig, amit munkában követniök kell, megírom Marc Antonionak és az Úr áldja meg mindnyájukat és az én nevemben is áldja meg őket és mindnyájuknak szívből kívánom az igazi alázatosságot és a szerzetesi tökéletességet. – Róma, 1627. szept. 17.”
„Oda fog érkezni a P. Provinciális, hogy lássa a ház dolgait, és mivelhogy Atyaságod gyakran el ven foglalva a világiakkal és a gyóntatással, és mivelhogy nem tud úgy segítségükre lenni a fratelloknak, ahogy azok arra rászorulnak, az említett Atya mindent úgy fog elrendezni, hogy javára legyen az összes fratellonka, Atyaságodnak pedig megelégedésére, igenis akarom, hogy mindnyájan engedelmeskedjenek Atyaságodnak, és úgy tiszteljék, mintha én magam lennék ott, megbeszéltem mindezt a P. Provinciálissal is, hogy ő is így rendelkezzék, és remélem, hogy az ő jelenléte és az üdvös rendelkezések odahatnak, hogy abban a házban egyre tökéletesebben valósuljon meg a szerzetesi fegyelmezettség. Az Úr áldjon meg bennünket. – Róma, 1627. szept. 22.”
„Mivelhogy most fejeztem be az ebédet, nem sajátkezűleg írom a levelet, mindig örömmel hallom azokat a híreket, amelyek arról számolnak be, a templomépítéssel annyira vannak, hogy októberben elvégezhetik a tetőfedési munkálatokat is, és hogy a főkápolnát bevakolhatják és bemeszelhetik, ugyanezt szívesen hallanám a másik két kápolnáról is, remélem, hogy nem fogják elvesztegetni az időt és ha minden jól megy, akkor a két kőmíves testvér október végén visszajöhetnek Rómába. A legutóbbi levelemben megírtam, hogy hol találhatnak elegendő követ, a négy ívet aligha tudják elkészíteni ebben az évben, most egyelőre elégedjünk meg azzal, ha be tudjuk fedni a templomot, majd azután jön a többi tennivaló.
„Mondja meg fr. Francesconak, ha alázatos lélekkel tudná fogadni Isten kezéből az összes megpróbáltatásokat, teljes belső megnyugvással fogja befejezni azt az életet és ott a túlvilágon el fogja kerülni azokat a súlyos büntetéseket, amelyeket bűnei miatt érdemelne, és mivelhogy más írnivalóm nincs, kérem az Urat, hogy áldjon meg bennünket. – Róma, 1627. szept. 24.”
