„Jelezték nekem, hogy Atyaságod tíz scudit kölcsönzött mro Giuseppének a munkabérelőleg fejében, először ezt meg kellett volna beszélnie velem, mert én már több mint negyven scudit előlegeztem azonfelül, amit eddig megszolgált, így sohasem fog megelégedni és nagy különbség van a munkájában azóta, hogy megházasodott, és amikor dolgozott Moriconéban, és ha majd befejezi az alapozást, nem hiszem, hogy tovább foglalkoztatom, ha ilyen módon dolgozik, a jó Isten tudja csak, hogyan és mikor lehetek majd megelégedett azzal, amit előlegeztem neki. Azért tehát jelen soraim szolgáljanak figyelmeztetésül és írja meg nekem, ha valamit előlegezett, kölcsönzött, hogy azt is belevehesse a számadásba, Atyaságod mindezideig nem küldte meg a nevét annak az elhunytnak, aki az örökséget a mi templomunkra hagyta. Az Úr áldja mindnyájukat. Amen.” – (Róma, 1628. nov. 26.)
„Odaérkezik mro Giuseppe egy legénnyel, aki ott segédkezett a moriconei építkezéseknél, aki napi ellátást kapott és egy scudit havonta és mivel sig.ra Donna Virginia néhány napos munkára várja a mestert, nem tehetünk mást, minthogy mro Giuseppe visszatérjen Moriconéba, hogy befejezze azt a munkát és én az ő helyére odaküldöm a mi novíciusunkat, aki Nápolyból jött, aki érti a kőműves mesterséget és így egyszerre két helyen is építkezünk, mert remélem, hogy Moriconéban adni fog segítséget sig.ra Donna Virginia az építkezésre. Amint tehát meg fogom tudni, hogy Moriconéba ment az említett asszonyság, oda fogom küldeni mro Giuseppét és küldeni fogom a kőművesmester novíciust. – Itt az ideje, legkésőbb holnap, hogy jöjjön a novícius, akinek le kell tennie a fogadalmat és az ő kíséretében jöjjön fr. Gio, az ács, akire most itt igen nagy szükségünk van. Más írnivalóm nem lévén kérem az Urat, hogy áldja meg mindnyájukat. Amen.” – (Róma, 1628. nov. 26.)
„Jól megázva megérkezett a két fratello. Ami pedig a pénzt illeti, mro Giuseppe azt mondja, hogy Atyaságod nem jól olvashatta a levelet, mert én előlegeztem neki annyi pénzt az ő számlájára, hogyha össze akarja egyeztetni a megegyezésünkkel, 50 scudinál jóval többet előlegeztem neki, nincs arra szükségem, hogy más adjon neki pénzt munkájának fejében, ne is csinálja az én tudtom nélkül, mert a jó Isten tudja, hogy mikor lesznek megelégedve, ezért aztán vegye észre, hogy hasonló dolgokban legyen óvatosabb és ennek a tanulságnak a fejében ezen tévedés folytán, ami Atyaságoddal esett meg, jobb lenne, ha én innét Rómából valami lista félét küldenék annak felsorolásával, ami abban a házban szükséges, sokkal jobb lett volna azon a pénzen a jegyzékbe foglalt dolgokat megvásárolni, mint mro Giuseppének adni, aki szívesen elfogadna száz scudit is előlegben és kétszázat, és Moriconéban sem dolgozott úgy, mint annak előtte, míg meg nem házasodott. – Ami pedig a kamalduli fratellót illeti, van még idő, hogy véglegesen döntsünk, és hogy úgy járjunk, mint fr. Diegóval, nem is jó rágondolni. – Ami az építkezést illeti, úgy hallom, hogy volt ott két ember, akik igen jó értették az alapozást, akik napidíjként egy „testone”-t kértek fejenként, akik annak előtte nem kerestek többet mint 25 baiocchi, Atyaságod ezért elküldte őket, ezért a csekély összegért aligha találnak más olyan két embert, akik olyan jól kiássák a fundamentumot, azért ha lehetséges a biztosat ne cserélje el a bizonytalanért. – Ami pedig a tartóoszlopokat illeti és a boltozatokat a földszinten, legyen úgy, mint ahogyan a két iskolateremnél volt, megmondtam a mro Giuseppének az én nézetemet, hasonlóképpen megmondtam, hogy nem kőbolthajtásos legyen az iskola, hanem mennyezetes, de most egyelőre amellett maradjunk, hogy elégedjünk meg azzal, hogy az alapozással mindenütt érjünk a földszínig, majd aztán a falfelhúzásra lesz gondunk. – A kapubejárat, amelyen keresztül közlekednek az iskolás gyermekek, tudomással kell venni, hogy az másra nem szolgálhat, csak az iskolás gyermekek számára lesz az, teherrel már bejáraton át lépjenek be, ne ezen, sem ebben, sem más dolgokban ne térjenek el az én rendelkezésemtől, ne akarjanak más megoldással operálni. – Ami pedig a templom hosszúságát illeti, úgy látom, hogy igen is elég, ahogyan megjelöltem és ezen nincs mit változtatni, és ha az Isten erőt, egészséget ad nekem, jókor ott leszek, ha nem esik és akkor majd kiegyenlítjük a különböző véleményeket, ami ilyenkor fel szokott merülni, ha egyik a másik elgondolását nézi, mérlegeli. – Én nem látom szükségesnek, hogy a falakon kívül a ház felé támfalak legyenek, ha a falakon belül lesznek tartóoszlopok a boltozatok erősítésére, amint mondottam mennyezet lesz nádborítással, ezért tehát kövessék ezt a módot, de most ne ezzel foglalkozzanak, hanem ássák ki az összes fundamentumokat. – Nem tudom elhinni, hogy Atyaságod nem nemtörődömségből, hanem feledékenységből nem válaszol olyan dolgokra, amelyekről már kétszer- háromszor is írtam, szíveskedjék értesítést küldeni, mint például abban az ügyben, hogy írja meg a nevét annak az elhunytnak, aki felesége halála után sok minden dolgot a Madonna Ssma-ra hagy, máskülönben nem tudom kiküldeni a számvevőt, hogy jegyzékbe foglalja a dolgokat, amit nekünk hagyott a hagyományozó, kétszer írtam a mieink érdekében, többször írtam, hogy volt-e ár valami határozat az orgonista ügyében és ha lesz, értesítsen, hogy mit határoztak és ha tudja, hogy mi volt a tanácskozás eredménye, ha nekem nem írnak semmit és a szegény Sig. Quintio hányszor jött hozzám érdeklődni, hogy van-e ár valami válasz, legyen tehát kötelessége, hogy amikor válaszol, tartsa kezében levelemet és feleljen arra fejezetről fejezetre. – Ami pedig fr. Domenicót illeti, aki annyira a saját feje után megy és annyira önakaratú, majd megfenyítjük a maga idejében a mi módunkon, hogy aki most csak a maga esze szerint akar cselekedni. Úgy gondolom, hogy olyan valakit fogok oda küldeni, aki tudja az írást és olvasást tud tanítani, és így tud az iskolában is segíteni. Más írnivalóm nem lévén, kérem az Urat, hogy áldja meg mindnyájukat. Amen.” – (Róma, 1628. nov. 29.) – „Legyen rajta, hogy a fratellók, akik nem tudnak tökéletesen olvasni, hogy minden este olvassanak egy kissé, hogy alkalmasak legyenek arra, hogy egykor majd taníthassanak.”
„Oda rendelem fr. Giacintót, két-három napig foglalkoztassa, vele együtt megy fr. Ottaviano is, aki helyettesíteni fogja az iskolában P. Matteót, akit holnap reggel küldjön ide, akit öltöztessen ünneplőbe, hogy megjelenhessen mindenütt, ahol csak erre szükség van. Ami pedig a temetéseket illeti, nem szorgalmazzák, hogy engedjék, hisszük, hogy enélkül is megadja az Úr a szükségeseket. – Az építkezésben pedig kell tovább folytatni az ebédlő mellett a konyha kiépítését, és ha tovább tudnak haladni, akkor a többi helyiségeket is. – Olyan valakire akadtam, aki megemlítette nekem mro Domenico nevét, Gigli, ezért hát most már nem kell tovább fáradnia. – Mondja meg fr. Domenicónak, hogy többre értékelem az engedelmességet, mint a világ összes epigrammáit, ezért hát, ha nem engedelmeskedik készségesen, majd más módom fogom megtanítani. Itt egy stúdiumteremben vannak a klerikusok és mind a fratellók egy másik teremben, és az elöljáró akaratához igazodnak. – Gondoskodjék arról, hogy mindig elegendő kő legyen az építkezésnél készenlétben és minden más szükséges dolog meglegyen. Más írnivalóm nem lévén, kérem az Urat, hogy áldja meg mindnyájukat. Amen.” (Róma, 16 28. nov.30.)
„Ami az ünnepnapok megünneplését illeti, amelyeket abban az egyházmegyében az újabb rendelkezések értelmében kell megünnepelni, vagy az officiumokat recitálni, végezzék úgy, mint ahogyan végzik a más szerzetek, amelyek régebbi eredetűek, mint a mienk.” – (Róma, 1628. dec. 2.)
„Ma reggel a somarello nyerget átadtam annak, aki hozta Atyaságod levelét, azt gondoltam, hogy küldök egy meghatalmazást, de most nincs arra időm, hogy megírja, mert azzal vagyok elfoglalva, hogy a genovai és a nápolyi futár számára készítem el a küldeni valókat, majd más alkalommal küldöm. Az Úr áldja meg mindnyájukat. Amen.” – (Róma, 1628. dec. 2.)
„Ami a Campiba való költözködést illeti, mielőtt valakit oda küldenék, szükséges, hogy hozzák alkalmas állapotba, mint ahogyan Bisignanóban is mindent elrendeztek és értesítse P. Pietrót, hogy miféle kényelmesség, alkalmatosság van arra felé a posta szempontjából. – Annak a levelével kapcsolatban, aki az adományozást tette a Complatearik javára, szeretném tudni, hogy mennyit jelent az adományozás, miben áll, hogy vajon ezek a felajánlott javak az adósságok fizetésére szolgálnak-e, vagy pedig még ás rendeltetése volna, mert van itt egy záradék a jegyzőkönyvben, amelyet Atyaságod szövegezett, ami elég súlyos, amely azt mondja, hogy semmiféle ok folytán sem lehet megsemmisíteni, ami olyan helyzetet teremthet, amit nem lehet vállalni, elviselni, azért tehát szükségesnek látom, hogy ezt a pontot változtassák meg, ami ha megtörténik, akkor majd tudomásul veszem, jóváhagyom az ajándékozási jegyzőkönyvet. – Ami pedig Sig.Conte della Cerrat illeti, nincs semmi kétség azt illetőleg, hogy nagy előny, amit felajánl, de ki lesz a novíciusok mestere? Mert novíciusmester nélkül, jó mester nélkül a noviciátus nem noviciátus. – Nem találom éppen rossznak Sig. Regente elgondolását, hogy adott esetben el kell hagyni a Porte Realei helyet (én úgy látom, hogy ott fogják hagyni, mert nem teljesítik azt a két követelményt, amelyet pedig el kellene rendezniük), hogy menjenek Cerrába, mert máskülönben nincs elég emberünk, hogy új házat nyissunk, főként, ha arra gondolok, hogy Barberino Kardinálisnak hat személyt kellett adni Sabinában egyik elhagyott apátságában. – Ami pedig a miséket illeti, írtam, hogy egyelőre százat vállalok, ebből a mai napig elmondtunk hetvennyolcat, a hátralevőket is hamarosan el fogjuk végezni, a múlt évben is elmondtunk százat, jelenleg nincs mód arra, hogy nagyobb segélyt nyújtsunk, ha majd ennek a háznak a terhei is kevesebbednek, segíteni fogunk, amennyire csak lehetséges lesz. – P. Pietro mutációjával kapcsolatban írtam, hogy most nem lesz mégsem lehetséges a váratlan körülmények, akadályok miatt, amit az okozott, hogy hat embert kellett küldenem Barbarino Kardinális egyik apátságának a szolgálatába. – Az a két-három nyugtalankodó, akik nem akarnak az alázatosságról semmit sem tudni, hogy meg tudják ismerni annak értékét, lesz rá gondom, hogy kigyógyítsam őket egy kis idő múlva, ha majd másokat küldök helyükre, akik majd jól megfelelnek az ő helyükön, őket pedig majd berendelem, hogy gyakorolják egy kissé magukat a „via purgativa”-n módszerekkel. – A tanulóifjúság számára való imakönyv új kiadásáról tárgyaltam a nyomdásszal, én úgy látom, ha a P. Provinciális revideálná ezt a könyvet, egy kissé átdolgozná P. Franciottinak a Keresztény Ifjúság számára összeállított imakönyvét, szerintem igen jó imakönyv lenne az ifjúság számára, mivelhogy a gyónást és az áldozást illetőleg egy kissé szigorúan ír, éppen azért jó lenne, ha beszélne a P. Provinciálissal. A confrateri okmányokat illetőleg csak néhány példány van, egyéb dolgokban is a szükséghez képest rendezzék be a hiányzó dolgokat. – A jövőben nagyon nézzék meg, hogy ne fogadjanak el új alapításokat, amíg a régieket is csak nehezen tudjuk ellátni emberekkel, mert ha a régi házakat nem tudjuk ellátni megfelelő erővel, az a szerzet romlására vezetne. Az Úr áldja mindnyájukat.” – (Róma, 1628. dec. 2.)
„Nem kaptam meg a számadásokat, amelyekről azt írja, hogy levelével együtt elküldte, az elmúlt hónapokról megvan a számadás, nem tudom, hogy nem ezek-e azok, amelyekről a legutóbbi levelében említést tesz. – Figyelemmel legyen arra, hogy egyöntetűen őrizzék meg abban a házban az egységet és a békességet, és hogy mindenki tehetségéhez mérten dolgozzék, és hogy a felszenteltek legalább hetenként háromszor tartsanak papi konferenciát az esti rekreációban a kurzusokkal kapcsolatban, hogy mindnyájan alkalmas gyóntatók lehessenek, amit, ha nem is akar, de én szeretném, hogy P. Diomede is vállaljon, hogy legalább ünnepnapokon rendelkezésére álljon a gyónni szándékozó jámbor hívőknek, hasonlóképpen P. Bartolomeo, amiért is, amint mondottam, ezeket a papi konferenciákat soha el ne hagyják, amiről jelentést kérek. – Mondtam, hogy sig-ra Francescának írja, hogy fr. Lutio milyen utasítást kapott, hogyan járjon el, a nevezett fratello néhány dolgot majd esztergályozással ott el fog intézni, adja meg neki a lehetőségeket, hogy amire szüksége van, mindazt elvégezhesse. Ma este, vagy holnap reggel indul tengeri úton Isten segítségével. Vele utazik egy fratello, aki majd festi a templomi dolgokat és az iskolát, mindazt, ami festésre szorul. Narniban épületes halállal halt meg fr. Marco di Norcia, az előírt suffragiumokat végezzék el érte. Az Úr áldja mindnyájukat. Amen.” – (Róma, 1628. dec. 2.)
„Az ottani templom számára sok értékes dologgal érkezik oda fr. Lutio, mindent elrendez, mivelhogy látta és tudja, hogyan kell mindent elrendezni. Mindent tegyenek gondosan a megfelelő helyre és mindarról, amit akár a Mons. küldött, akár Sigra. Francesca, foglalják egy jegyzékbe, készítsenek hivatalos jegyzéket, és erre a célra legyen egy külön vezetett könyvük, és őrizzék ezt egy szekrényben, mint a levéltári dolgokat, hogy bizonyságul legyen a jövő számára az adományozásokról és ennek egy másodpéldánya legyen az elöljáró szobájában, és engedélyem nélkül ezekből semmit költsön ne adjanak, mondják azt, hogy excommunicatióba esik, akik ki adja ezeket külső használatra és nagy gondjuk legyen, hogy a templom és a sekrestye minden dolgát mindenkor igen nagy rendben, tisztaságban és gondosságban tartsák és nekem is küldjön egy jegyzéket mindarról, amit így kapott. – Fr. Lutiót ne akadályozzák munkájában, aki esztergályos mesterségével egyet-mást fog készíteni, és ha akad sárgaréz a házban, bocsássa rendelkezésére, amennyire csak szüksége van, és ha mindazt elvégezte, dolgozzék ott, vagy javítgassa meg a szerszámokat, végezze el a munkát, amit csak rábíz, a porta melletti szobácskát jelölje ki neki, amit kulccsal lehet zárni. És ha van rá mód, lehetőség, csináltassanak neki ruhát, vagy Savonában, ahogyan ez a rend minálunk. Küldtem szentképet az évi szentekről, és a keresztény tanításhoz sok képet, és az iskola számára, küldtem az Úr kínszenvedéséről szóló könyvecskéket, füzeteket és az erényes cselekedeteket tárgyaló füzetecskéket, és három vagy négy Kempist, egyet P. Diomede számára, egyet pedig fr. Francesco részére, ha nincs neki, és egy zsebkést, az említett fratellónak. Ami a képecskékre vonatkozik, úgy rendelkezem, hogy osszák három részre, egy rész legyen az elöljárónál, a második rész P. Diomedenél és a harmadik rész fr. Francescónál, hogy osztogathasson ezekből a gyermekeknek és azoknak, akik résztvesznek a keresztény oktatáson, és küldünk még hat konfrateri igazolványt. – Oda érkezik még egy Michelangelo nevű fratello is, aki ügyesen fest, az ünnepek alkalmával majd szépen megfesti az ünnepi lapokat. Más írnivalóm nem lévén, kérem az Urat, hogy áldja meg mindnyájukat. Amen.” – (Róma, 1628. dec. 3.)
„Küldöm a meghatalmazást Atyaságodnak, és Sig. Sciadoninak, hogy Sig. Domenico Gigli hagyatékáról elkészítsék a jegyzéket és minden szükséges hivatalos ügyet elintézzenek és remélhetőleg ezek alapján csak meglesz a jó egyetértés. – Az építkezésekkel kapcsolatban az a rendelkezésem, hogy ássák meg, készítsék el az oszlopok fundamentumait, amelyek az udvarban fognak állni, ahol a fold meglazult, gondolja meg, hogy nem volna-e jobb visszahordani a kiásott földet, ami annyira kézenfekvő. – Egyáltalában nem küldött még jelentést, hogy a kincstáros adott-e már értesítést, iparkodjék már tőle megtudakolni, ha pedig már kaptunk volna értesítést, akkor azt itt mi tárgyaljuk meg. – Azon fratello helyébe, aki P. Matteóval jött, egy klerikust küldök oda, aki már tud tanítani a grammatikai alsófokú iskolában, annál is inkább, mert, aki ide jött, arról azt hallottam, hogy nem valami jól tud olvasni és P. Matteo helyett vagy P. Vincenzót fogom küldeni, vagy P. Ansanót. Más írnivalóm nem lévén, kérem az Urat, hogy áldja meg mindnyájukat. Amen.” – (Róma, 1628. dec. 3.)
„Hosszú idő óta nem kaptam levelet Carcaréből, mindazonáltal azt gondolom, hogy minden jól megy a házban és az iskolában, és mindnyájan nagy törődéssel gondolnak mindenre, de amikor az elöljáró az első mindenben, akkor a többiek azon vannak, hogy semmiben el ne maradjanak, ne hiányozzanak. – Várom az értesítést fr. Lutio odaérkezéséről, aki Mons. Castellano bőséges ajándékait viszi a templom számára. A jelen levelemhez mellékelt leveleket juttassák el, ahova címezve vannak, vásár napján bizonyára akad olyan valaki, aki elviszi és ha válaszok érkeznek számomra, azonnal küldje azokat. – Itt mindenki nagy aggodalommal gondol arra, hogy az úr esztendő nem hoz-e nagy háborúkat azokon a tájakon. Az Úr oltalmazza mindnyájukat, és töltse el lelküket egyre nagyobb buzgósággal.” (Róma, 1628. dec. 6.)
„Marcello Reale révén küldtem el egy zárt tekercsben a meghatalmazást, hogy készítsék el a jegyzéket, amit írtam, ami minél előbb legyen készen. – Oda érkezik majd P. Vincenzo, aki Poliba megy fr. Giacintóval együtt, Atyaságod gondoskodjék egy megbízható útikalauzról, lóról vagy legalábbis egy jó somarellóról, jó idő esetén az első nap indulnak, mert már ott Poliban nagyon várják őket. – P. Matteo visszatér oda és ott lesz, míg mutációt nem tudunk eszközölni, ami hamarosan meglesz az Úr segítségével. – Értesítsem, hogy milyen állapotban van az építkezés, az alapozás, hogy viselkedik mro Giuseppe, ha nincs rá szükség már ott, akkor visszaküldhetjük Moriconéba, ahova a hét végén, vagy a jövő hét elején Sig. Donna Virginia is megérkezik. Más írnivalóm nem lévén, kérem az Urat, hogy áldja meg mindnyájukat. Amen.” – (Róma, 1628. dec. 8.)
„Mondja meg Sig. Giov. Battista Martuccinak, hogy nagyon szívemen viselem az ő javát, és jól lehet, hogy a könyvtári ügy nem sikerült, remélem, hogy kerül majd egy más állás, foglalkozás, amit én úgy kívánok neki, mint saját édesatyja, és nem fogok elmulasztani egyetlen jó alkalmat sem, amiben csak az ő szolgálatára lehetek. Gondoskodjék Atyaságod arról, hogy megbízható, jó útikalauzt adjon P. Vincenzo mellé, nehogy eltévedjenek a Poliba vezető úton. Az Úr áldja mindnyájukat. Amen.” – (Róma, 1628. dec. 8.)
„A mai postával nem kaptam levelet Atyaságodtól, ezért aztán nem tudom, hogy mi újat írjak, egyedül csak arra emlékeztem, hogy a magunk részéről mindenben szorgalmasan járjanak el, amit csak tenniük kell állásuknál fogva, hadd tudja meg mindenki, hogyha el kell hagyni a Porta Realei ázat, az nem a mi hibánkból történik, írja meg nekem, hogy mi kifogást találnak, hogy nem fizetnek a házért, és hogy Sig. Pignella még most is hangoztatja követelését a templom titulussal kapcsolatban a „S. Felice” címet, ha azt gondolja, hogy megünnepli a Szent Félix napot, tudja meg, hogy akkor én elrendelem, hogy az összes rendtársak hagyják el a házat, azért ebben az ügyben legyenek meggyőződve, hogy sohasem fogom megengedni senkinek sem, hogy a templomi kegyurasági jogokat gyakoroljon, hacsak nem ő, az illető építtette a templomot. Írjon arról is, hogy Sig. Mario Alderino miféle alamizsnát hagyott, adott, ami új dolog, amint hallottam, hogy az ő házát akarják megszerezni és hogy van remény arra, hogy volna egy másik hely a noviciátus számára Nápolyban és ha most a mienk volna a Carditi-féle ház, akkor most minden dologban jobban tudnánk elrendezkedni. Írjon afelől az ifjú felől is, akiről azt írta, hogy a múltban tett adományozást. Más írnivalóm nem lévén, kérem az Urat, hogy áldja meg mindnyájukat. Amen.” – (Róma, 1628. dec. 9.)
„Amikor majd befejezik a konyha körüli építkezéseket, amiről azt gondolom, hogy hamarosan meglesz, akkor teljes odaadással kezdjék az oszlopok munkálatait, amelyek az udvar felől lesznek, úgy tudom, hogy öt vagy hat lesz, amelyek ha elkészülnek, úgy gondolom, hogy akkor azzal az ottani lakásunk jó részét megépítettük. Mro Giuseppe levelét a legközelebbi postával küldöm Moriconéba. Azt hiszem, hogy Sig. donna Virginia hamarosan odamegy, de addig a nagy esőzések miatt nem tudott indulni, és ha az ottani építkezéseinket meg tudnánk oldani mro Giuseppe nélkül, akkor oda küldeném a kőműves mesterségben jártas novíciusunkat, akkor őt elküldhetnénk Moriconéba, és akkor számadást csinálnánk vele egy más elgondolás szerint, hogyan is tudnánk megegyezni vele abban, amit előlegként kapott tőlünk. – A szükséges mennyiségű meszet szerezze be, és én majd a maga idejében fizetem a költségeket a társulat pénzének segítségével, mivelhogy most a háznak igen sok adóssága van, és az Isten látja, hogy milyen szegényesen vagyunk öltözködve, és milyen elhasználtak már a cipők, a fehérneműk, hatvanan vagyunk ebben a házban, vagy többen, vagy kevesebben, és most a napi ellátásra nem elég száz peso, és ezen kívül még építkezünk is abban a reménységben, hogy az Isten megsegít bennünket. – Iparkodjék informálódni ms. Quintio orgonista ügyei felől, hogy miféle relációval jött Rómába a két megbízott, hogy érdeklődjenek felőle és még beszéljen másokkal is, hogy a legközelebbi gyűlésen részletesebben is tudjunk valamit és biztosan állítom, hogy sohasem voltak olyan jó szolgálattal ellátva, mint ahogyan az említett ms. Quintio fogja szolgálni őket. Más írnivalóm nem lévén, kérem az Urat, hogy áldja meg mindnyájukat. Amen.” – (Róma, 1628. dec. 11.) – „Küldök egy alkalmas iskolai könyvet a II. osztály számára, amelyet P. Matteo vásárolt, hogy az ottani iskolásgyermekek mindnyájan használhassák.”
„A napokban visszamegy oda mro Giuseppe, hogy még az ünnepek előtt minden szorgalommal befejezhessék ne csak a konyha boltozását, hanem az oszlopok alapozását is, amelyek az udvarban állnak, és ezen munkálatok befejeztével egy kissé szünetel a munka, míg el nem múlnak a téli hidegebb napok és fel lehet készülni az új munkaidőre, közben fel lehet dolgozni az épületfákat, amiket az az ifjú ajándékozott, akinek az édesatyja 25 scudit ajándékozott a Madonna s.sma-nak. Hallom, hogy Sig Aristotele is szeretett volna a fakészletből egy részletet, talán tárgyalt is ebben az ügyben, de nekünk minderre igen nagy szükségünk van. Itt az idő, hogy tekintsük meg az erdőt is, amelyet meg kell szerezni, de mindenekelőtt végezzenek számítást, hogy hány gerendára van szükségünk, milyen minőségű kell, hány mennyezetgerenda, aztán mennyibe kerül a famegmunkálása és odaszállítása, ezért hát mindent vegyen figyelembe és mindent szállítson ki jól, hogy a fizetést is jó elintézhessük és ha jónak látszik, az erdő negyedét megvásároljuk, vagy a már levágott fákat vegyük meg és ezeket dolgozzuk fel és jól számítsák ki a költségeket és üzenje meg nekem mro Giuseppe által, aki karácsony vigíliája előtti szombaton jön ide és innét megy Moriconéba. Mondja meg fr. Lorenzónak, amint már én is megmondtam neki, hogy ne avatkozzék bele a dolgokba, hogy ez így jól van, az úgy van jól, mert ő sohasem volt mester és nem is ért a kőművesmunkálatokhoz, és ott ne akarja magát mesternek láttatni, gondolni, csak bízza azokra a falrakás munkáját, akihez az tartozik, ő pedig segédkezzék, mint egy segédmunkás, csak így fog haladni a munka minden zaj nélkül. – Azt sem felejtsék el, hogy az iskolás gyerekek szükséghelyéről is kellő időben tanácskozzanak, magunknak megfelel és elégséges az, ami a házban van, a gyermekek számára pedig úgy oldják meg a kérdést, hogy a legkényelmesebb legyen, mindezt tárgyalja meg mro Giuseppével és meglátják, hogy meg tudják-e oldani úgy, hogy a házon kívül tudják elhelyezni a mély útból elvéve két-három tenyérnyit és ha megoldást találnak, közöljék velem is, írjon afelől is, hogyan készült el az a bizonyos jegyzék, és mivel nem tudom, hogy hova tettem a végrendelet záradékát, azért küldjön nekem egy másolatot a záradékról. Az Úr áldja mindnyájukat. Amen.” – (Róma, 1628. dec. 13.)
„Sig. Pignella írt nekem, hogy valami nagy dolgot akar, de én nem hiszek a szavaknak. Ha pedig nem fizetnek és nagy hagy fel a titulussal a templomot illetőleg, hamarosan megkapják a rendelkezést, hogy költözködjenek ki, hacsak már előbb meg nem mondja a Sig. Regente. – Örömmel hallom, hogy a társulat szépen működik, az Úr engedje, hogy egyre gyarapodjanak a lelki buzgóságban. – Mondja meg fr. Gio. di. S. Stefanónak, hogyha nem igyekszik megjavulni, más valakit küldök helyébe, aki sokkal jobban fogja végezni a munkát mint ő, ő pedig az én nem nagy tetszésemre, végezhet újra lelkigyakorlatot. Én azt szeretném, ha ő is, meg mások is szeretetből, következésképpen érdemszerzően végeznék a feladataikat, mintsem kelletlenül és érdem nélkül, de aki nem akar belépni a házba az Úr vacsorájára, akik szeretettel lettek meghívva, azt mondja az Úr, hogy kényszerítsék őket bemenni. – figyelje meg, hogy milyen a P. Provinciális magatartása étkezés közben, nem tanúsít-e kelleténél nagyobb szigorúságot önmagával szemben, értesítsen engem erről. Fr. Pietro sok elfoglaltsága miatt nem mehet, de ha szükséges, küldünk valakit, hogy pénzt szerezzen, vagy más dolgokat. Az Úr áldja mindnyájukat. Amen.” – (Róma, 1628. dec. 16.)
„Mondja meg Norciában novíciuskodó Domenico di San Francesco novíciusunk édesatyjának, hogy lassan itt lesz a fogadalom tétel ideje, egy hónap múlva és talán egy új alkalommal újra odamegy, ha van egy másik novícius, akinek majd megadjuk a nevét. – P. Stefano írt Luccába, és lehetséges, hogy időben ott is lesz, ha jó alkalom adódik, de én nem hiszem, hogy ilyen rövid időn belül ezt mind meg lehetne valósítani. – Hacsak különleges gonddal nem vigyáznak a sekrestyére, gyakrabban is meg fog történni, hogy lopást fognak tapasztalni, ha egyszer elkezdték, és kilesték az alkalmas időt és módot, ezért tehát több figyelem és gondosság legyen. – Az adományozást illetőleg nekem az a nézetem, hogy minden dolog arra megy vissza, hogy a complatearik felvettek 500 dukátot, 400 terheli a Ducato della Pelosát, 300 o várost, de azt hiszem, hogy sohasem lesz meg, mint másoktól sem, kilencszáz dukátra volna szükség, hogy az életjáradékot fedezze annak az ifjúnak javára, a jó Isten tudja, hogy milyen lesz kielégíthető, ha ezzel a kötelezettséggel lettek volna megterhelve a complatearik, kisebb lenne a baj, de végeredményben azt mondom, amit a záradék fejez ki, amennyiben ekkora követeléssel áll elő, ami szokatlan és elviselhetetlen, amit a bíróság sem ítél meg ilyennek és a per esetében az Atyákat illeti meg, hogy elhárítsák a legrosszabbat. Én a magam részéről igen rossznak ítélem meg az ilyen szerződést, mindazonáltal ha már a complatearik felvették az 500 dukátot én tudomásul veszem és jóváhagyom, és el fogom küldeni, ha jobb idők lesznek, minthogy most már napok óta olyan idő van, hogy nem tudok kimenni a házból a folytonos esőzés miatt, nagy a sár, és így megmondhatja nekik és majd írok, hogyha elégnek gondolják, bízzák rá a gazdasági gondnokra. – Mondja meg sig. Delia di Falcónak, hogy a della Cavai novícius háromszáz dukátot hagyott három nővérének, Francisco Antonio Tagliaferro testvéreinek, és hogy semmiféle módon sem akart hagyni valamit férfi rokonainak, jól lehet ez szóvá volt téve neki és kérték is egy másik Tagliaferro ág számára, aki szintén adósa az ő testvérének és van öt leánytestvére, mindegyik számára hagy száz-száz dukátot és nem egykönnyen meggyőztem, hogy hagyja nekik, hiszen ők nem okai és nem részesei annak, hogy a fiútestvérek annyi bajt, kellemetlenséget okoztak szüleiknek. Ezt mind sig. Delia iránti szolgálatkészségből tettem meg. A testamentum hivatalos formában van, és hat hónap elteltével a fogadalom letétele után az ő testvérének ki kell fizetnie a leánytestvéreket és néhány nap múlva a testamentum másolatát el fogják küldeni az üt leánytestvér bátyjának és akkor majd hivatalosan is megtudják, hogy mit tartalmaz. – Bissignanóba majd akkor küldünk embereket, ha a munkálatokat majd befejezik és az a kettő pedig majd visszajön, hogy a noviciátusban egy kis lelkigyakorlatot végezzenek, úgy gondolom, hogy már rájuk fér, és a bissignanóbeliek még másik kettőt akarnak a szemináriumba, és néhány városi ifjú nevelésére, ha majd látjuk, hogy a munkánkat jobban segélyezik, támogatják és ha majd az épület lakható lesz, akkor majd küldünk elegendő személyzetet, hasonlóképpen gondolok a Campi ügy megoldására is, és minden helyzet illetőleg ez az én elgondolásom, ahova hívnak bennünket, és ha nem volna háborús a világ, kedvem volna intézményeinket Milánóban is megalapítani, beszéltettem erről a dologról Mons. Pirovanival is, a Rota ügyhallgatójával, de háborús világ lévén arrafelé, nem alkalmas az idő az ilyen vállalkozásra, talán másképpen alakulna, ha más városról lenne szó, d hát most nincs másképp. – Ami pedig a Porta Realei iskolát illeti, úgy gondolom Atyaságod levele nyomán, amit utoljára írt, hogy a múlt vasárnap volt megbeszélés és már megoldás is van, ahogyan én azt írtam, a két dologban való megegyezésben áll, az egyik, hogy fizessék a házakat, a másik pedig a templom titulusa, de ha nem így intézkednek, akkor a következő héten küldöm a rendelkezést, hogy mit tegyenek. – A legközelebbi alkalommal fogok beszélni Sig. Odoardóval Sig. Andrea della Vallenak ügyében, és meg fogom kérni, hogy tegye meg azt a szívességet, amennyire csak rajta múlik, de én nem értem azt, hogy Nápolyban született és nincs neki semmiféle titulusa Rosanóban, az érsek hogyan tudja őt szentelni, vagy elbocsátót adni neki? – Remélem, hogy pár nap múlva megkapjuk a S. Biaso ereklyét egy biztos helyről, másra vonatkozólag pedig Milliano kardinális azt mondotta, hogy mindaddig, míg a Congregatio Cardinalium nem hoz határozatot, hogy mi módon lehet határozottsággal, bizonyossággal ereklyéket ill. hitelességüket megállapítani, addig nem engedélyeznek kiadást. Más írnivalóm nem lévén, kérem az Urat, hogy áldja meg mindnyájukat. Amen.” – (Róma, 1628. dec. 16.)
„Beszéltem régi barátunk Antonio Racura földijével vagy rokonával a cserjésben való favágást illetőleg, ha esetleg azt megvásárolnánk, úgy vettem észre, hogy nem húzódozna a munkától, mondtam neki, hogyha a cserjést illetőleg lesz megegyezés, akkor elsősorban rá gondolunk és nem adjuk a munkát másnak. Ami pedig a tüzelőanyagot illeti, elsősorban szerezzenek jó információt, nehogy nemtetszésére legyenek Sig. Aristotelének, akivel mindenképpen legyenek jó viszonyban, legyenek minden igyekezettel megelégedésére, szállítassák a tüzelőfát házáig, hasonló esetekben is legyenek sok figyelmességgel, hogy senkinek se szerezzünk kellemetlenséget, visszatetszést, hogy senkivel szemben el ne veszítsük a felebaráti szeretetet, nekünk kell alkalmazkodnunk másokhoz, néha még a mieink iránti szeretet feláldozásával is, mennyivel inkább nem akarni ezt mással megtenni. – Ami pedig az építkezést illeti, mennyire örülök annak, hogy az összes tartóoszlopok az udvaron a konyháig mind meglesznek a föld színéig az ünnepek előtt, de ezek után az építkezés hátralévő részét ne folytassák a föld feletti részeken, míg a hidegebb téli idő tart, a hideg miatt senki ne szenvedjen, majd lesz erdő arra, ami nem olyan fontos, mint amilyen volt a föld alatti részekben, addig inkább kell gondoskodni a szükséges anyagok beszerzéséről. – Várom a részleges jelentést, amit írtam az erdő megvásárlásával kapcsolatban, és ha elmentek megnézni a területet, mindenről aprólékosan informáljanak engem, és hogy mit lehet remélni, és rendezzék, hogy a kincstáros tegyen jelentést az illetékeseknek, ha mindez megtörtént, akkor elmegyünk, hogy beszéljünk az említett Sig. Condestabilevel, és majd meglátjuk, hogy kapunk-e valami kis alamizsnát? – Ami a jóemlékű P. Gasparo atya szobáját illeti, jól lehet, hogy egyesek már kérték tőlem, de nem akartam senkinek sem odaadni, mert azt fenn akarom tartani Atyaságodnak, aki tanítványa, rendtársa és az ő követője volt és magam is úgy vélem, hogy azt a legnagyobb becsben tartsák. Maradt néhány darab ruhája, amelyek a nyáron használhatók lesznek, és ezeket is Atyaságodnak szántam, a szentség hírében halt meg, ahogyan élt is és én meg vagyok győződve, hogy holta után is éppen úgy segítségünkre lesz, mint ahogyan volt életében és még jobban, Jászol-kápolna fala mellett temessük el, ahol az ablak van, ahogyan ő ezt betegségében kérte tőlem, és én azt hiszem, hogy a teste sokáig épségben fog megmaradni. Igen kellemes illet áradt szájából, amikor a koporsóba helyeztük, miután három napig és három éjjel a ravatalon volt. Az Úr áldja mindnyájukat. Amen.” – (Róma, 1628. dec. 17.)
„A zárt csomagküldeményben megküldött rendelkezés kétségkívül szól mind a szerzeteseknek, mind a világiaknak, mert hiszen a pápának a rendelkezése és egyáltalában nem akarja, hogy bármilyen értelmezésben is befogadjanak házakban, vagy szerzetházakban, ha valaki valamilyen oknál fogva templomba menekül és három napig, de nem tovább ott tartózkodik, éppen azért ezekben a jogi ügyekben nagyon óvatosan kell eljárni. – Remélem, hogy mons. Domenico Capraross révén el tudom juttatni a kézzel írt a (?) és a hét napjaira írt elmélkedéseket. – Oda küldöttem fr. Giov., hogy a szükséges kapu és ablakmunkálatokat végezze el, ezért rendelje el, hogy gyorsan kezdjék meg a munkálatokat a legszükségesebbeket, hogy minél előbb lakhatók legyenek, és ha szükségesnek látszik, egy kissé tüzeljenek egyik másik szobában, aztán zárassa be az ajtókat és az ablakokat, hogy minél hamarabb száradjanak, mandulát most nem tudok küldeni, mert nem annak a vásárlási ideje van jelenleg. Ha kapunk Arpinoból szövetet, még karácsony előtt fogok vásárolni két csomagot. Az Úr áldja mindnyájukat. Amen.” – (Róma, 1628. dec. 18.) – „Küldök egy elmélkedési imakönyvet és egyéb dolgokat, amelyek P. Matteóé voltak és egy Gersonét, vagy Kempist és ha jónak látja, hogy Sig. donna Virginiának ajándékozza, adja neki.”
„Várom az erdővel kapcsolatos dolgokról a számításokat. Sig. Aristotelével szemben legyen minden szempontból udvarias, előzékeny, nagyon le vagyunk neki kötelezve. – Mro Giuseppének ne fizessen semmit, mondja meg neki, hogy nálam számára készen van tíz scudi, kérésemre Mons. Castellani adja neki, amivel rendelkezhetik, ha jön, és ha ott már nem volna rá szükség, pénteken, vagy szombaton jöjjön, hogy haza küldhessem Moriconéba, ahol valamit dolgozhatna az előlegek fejében, jól lehet nagyon telve vagyok már vele. – Pre Gasparo ruházatát úgy tekintik, mint egy szentnek a dolgait, aki az is volt életében és halálában is. – A frascati építkezésekkel hagyjanak fel, míg a hideg idő tart, ilyen formán most nincs szükség a palermói fiatalemberre. – Ha a Borghese kardinális nekünk adja az építkezéseknél megmaradt köveket, nem kis segítség lesz az. Az Úr áldja mindnyájukat. Amen.” – (Róma, 1628. dec. 19.)
„Ami a büntetéseket illet, hogy a fogadalmasok közül vétett valaki, első és második esetben vonják meg tőle a levesételt, a második esetben csak kenyeret és vizet kapjon, a harmadik esetben elzárás jár lelkigyakorlattal öt napig, melyből két nap csak kenyér és víz, és míg ha ezek után is visszaesne, jelenteni kell a Generálisnak. Ha a novíciusok közül való a vétkes, első és második esetben az az eljárás, mint a professzusoknál, a harmadik esetben a Generális elé terjesztendők, mint javíthatatlanok, ezért küldjék őket oda, mindenesetre a büntetések alkalmazását illetőleg legyen egy buzgó pap, aki ezekben eljár.” – (Róma, 1628. dec. 20.)
„Atyaságod levelének értelmében hat scudit adtam a mi Adrianónk atyjának a kőszámla kiegyenlítésért. Nem tetszik nekem az a felületesség, amit a kőművesek munkájában lehet tapasztalni a konyha körüli munkálatokban, ami nagyobb szorgalmat, körültekintést érdemelt volna meg. Emlékeztetem önt a Sig. Quintio-féle ügyekre. Írtam már, hogy mro Giuseppének ott ne adjanak pénzt, van itt nálam számára tíz scudi, ha majd megjön, átadom neki. Más írnivalóm nem lévén, kérem az Urat, hogy áldja meg mindnyájukat. Amen.” – (Róma, 1628. dec. 20.)
„Megkaptam a postai küldeményt, benne a négy giuliót, hogy vásároljuk meg a jezsuita Dittionariumát, de annyi pénz nem lenne elég erre! Már többször is írtam, hogy mro Giuseppének ne adjanak semmit, erre a célra van nálam tíz scudi, szíveskedjék holnap, pénteken ide küldeni, hogy egynémely dolgokat beszerezhessen a maga családja számára, és aztán hazamehessen Moriconéba. – Amennyiben Atyaságod tud ott valamit mro Antoniónak biztosítani, tegye meg, az az óhajtásom, hogy az építkezés szüneteljen a következő két hónapban, arról is jó valamit hallani, hogy az erdő negyedrészét áruba bocsátják, és nem kapjuk meg a szükséges faanyagot. Az Úr áldja mindnyájukat. Amen.” – (Róma, 1628. dec. 21.)
„Megkaptam az elmúlt hónapokról, szeptemberről és októberről az elszámolást, annak pedig, aki az adományozást eszközölte, legyen nyugodt, meg fogom küldeni a ratificaciót, mihelyt olyan lesz az idő Rómában, hogy lehessen járni-kelni. Amíg ilyen idő lesz, addig nem is indítok senkit sem útra, éppen azért ezekben az időkben úgy segítsenek magukon, ahogy tudnak. Ha a fr. Gio di S. Stefano még mindig nem tud alázatosat viselkedni, akkor majd ide rendeljük, akkor majd megkapja az alázatossági leckét, pedig könnyen megtehetné mindezt ott, és érdeméül szolgálna, de csak nem akarja megtenni; értesítsen arról, hogy fr. Giulio észhez tért-e már, mert más különben őt is iderendeljük egy kis javulásra. Az építkezésekben kövessék mindenben az elöljáró elgondolását, jelezze, hogy a vízszolgáltatást hogyan oldják meg, és milyen messziről kapják a vizet? – A Porta Realei dolgokban írok a P. Provinciálisnak, ha pedig ő nem akar beleavatkozni az ügybe, vegye kézbe Atyaságod és ha a sig. Complateari nem akarják a dolgot fizetni, vagy csak a saját érdekeiket veszik figyelembe, és nem hatnak oda, hogy a sig. Pignella címkérdést is egyszer már elintézzék, akkor Epifánia után négy nap múlva hagyják el a Porta Realei iskolát, és csak annyit kell mondani, hogy azért hagyják el a házat, iskolát, mert nem fizetnek és ezt elmondhatják a gyermekeknek, akik majd hírül viszik, és gondoskodnak arról, hogy megtudják a hírt a városban, és hogy annál hatékonyabb legyen az intézkedés, a szent engedelmesség nevében kell cselekedniük és vonuljanak a Duchescába, és ott várják meg az újabb intézkedést, hogy mit tegyenek, ezért hát mindent beszéljen meg a P. Provinciálisnak és akkor majd meglátják, hogy mi módon hajtsák végre ezt az intézkedést, abban az esetben pedig, ha a sig. Complateari hajlandók volnának fizetni, és elintéznék a titulus kérdést, ne legyen a világiak részvételével tanácskozás engedelmem nélkül, mint ahogyan történt a Duchescában, hanem várják meg az én hozzájárulásomat. Abban az esetben, ha az Atyák mégiscsak ott hagynák a Porta Realét, azért nem kell ám azonnal della Cerrába menniük, mert mindaddig nem érdemes a helyet elfoglalniuk, amíg csak jól el nem készültek a házzal, amit majd megtudnak kellő időben. Ami pedig már sig. Andrea della Vallet illeti, az elbocsátó most már sig. Edoardóhoz tartozik, aki gondolom, rendesen el fogja intézni a dolgot. Már írnivalóm nincs, kérem az Urat, hogy áldja meg mindnyájukat. Amen.” – (Róma, 1628. dec. 23.)
„Visszamegy oda sig. mro Antonio, hogy valamit dolgozzék az erdőnegyedben, de ha az emberek úgy vélik, hogy nem alkalmas az idő a januári favágásra, akkor egy kissé halasszuk le. – A felső építkezésekkel egy kissé szüneteljünk, míg a hideg tart, jó lenne földdel betakarni a félbemaradt falakat, nehogy a hideg valami kárt okozzon benne a tél hidege. Semmiféle munkát most ne kezdjenek, még a félbemaradt részeknél sem a hideg miatt, inkább gondoljanak az erdei favágásra, és ha ez meglesz, iparkodjanak kiegyenlíteni a számlákat mindenkivel, hogy mindenki legyen megelégedve. Más írnivalóm nem lévén, az Úr áldja mindnyájukat. Amen.” – (Róma, 1628. dec. 27.)
„A fratellók hírül hozták nekem, hogy Atyaságod a Camarlengotól mindössze tizenegy scudit kap erre az évre, amelynek a vége felé járunk, ha így van a dolog, akkor jó lesz egy kissé megpihenni a munkával, az építkezéssel és várni, hogy múljék a hideg, és ha valamit lehet tenni az erdőnegyeddel, hát csak tegyék minél előbb, hogy a januári favágást megkezdhessék, máskülönben nem találjuk meg számításainkat, ezért hát Atyaságod tudja, hogy mennyi ideig dolgozott ott mro Antonio, egyenlítse ki a számlákat és én fizetem ki a járandóságot, ha Atyaságod ott már ki nem fizette volna. Más írnivalóm nem lévén, az Úr áldja mindnyájukat. Amen.” – (Róma, 1628. dec. 28.)
„Idejött a közeli hegyvidékről egy férfiú tizenkét éves fiával, akiről azt mondja, hogy szerzetes szeretne lenni, de én úgy látom, hogy már korosabb, és én úgy gondolom, hogy nem jó ilyenkor télen beöltöztetni, mert a megfázás miatt könnyen elkedvedlenedhet, amint ez már néhány esetben megtörtént, úgy gondolom, hogy ott fogja hagyni a fiút Frascatiban, hogy tanuljon, ha Atyaságod ott tartja, akkor legyen ár különleges gondja, hogy szorgalmasan tanuljon, jól és gyorsan, aztán majd az idő megmutatja és az Úr megadja a gondolatot, hogy mit tehetünk vele. – Írtam már, hogy a téli hideg idő kevésbé alkalmas az építkezésre, azért inkább foglalkoznának az erdő kitermelésével, mro Antoniónak én nem fizettem semmit, Atyaságod állítsa össze a munkaszámlákat, aztán majd annak megfelelően fizetjük a munkadíjakat, ahogyan Atyaságod fog írni, aztán majd tavasszal folytatjuk az építkezést, ha lesz rá módunk és lesz, hogy miből. Az Úr áldja mindnyájukat. Amen.” – (Róma, 1628. dec. 28.)
„Sok posta volt már, de Carcareból régen kaptam levelet, sem arról értesítést, hogy fr. Lutio megérkezett Savonába, aki dec. 4-én indult útnak, szeretném tudni, hogyan érkezett meg és a csomagok is épségben megérkeztek-e, arról is kérek értesítést, hogyan vannak a szerzetesi fegyelem megtartásával, ami a legjelentősebb, és milyenek ott az értesülések a háborút illetőleg. Más írnivalóm nem lévén, az Úr áldja mindnyájukat. Amen.” – (Róma, 1628. dec. 30.)
„Az óra, amit a legény hozott, jónéhány nap óta hasznavehetetlen, következő alkalommal vissza fogjuk küldeni, hogy aztán Atyaságod küldje el P. Giacomónak. Mindazokat a dolgokat, miket kért, mind elküldtem az illetőknek. – Vigyázzon, ne fizessen mro Giuseppének, nem bánom, ha dolgozik, gondoskodnia kell házáról, alig, ha Ger.o dolgozik nekünk, csak a nehezebb dolgokban jöjjön segíteni, de amit mondom, nem érdemes rá többet költeni, hiszen mi azt nem vállalhatjuk, hogy mi tartsuk el családját, és annyi előleget adtunk neki, mint amennyit senki más, azért erőnkön felül nem vagyunk kötelesek foglalkoztatni, ha én annyit fordítottam volna az Atyák felruházására, amennyit neki kölcsönöztem, előlegeztem, akkor most mindegyikük igen jól el volna látva ruhaneművel, akik pedig ugyancsak szegényesen vannak felszerelve, de a jelenben nem tudok semmit sem csinálni, a jó Isten tudja, hogy mennyit szenvednek, ezért semmiféleképpen ne kölcsönözzön neki, ha majd változnak a dolgok, amint változhatnak is a Salvator házban, akkor majd kezdetét veheti az ottlakás, de kétlem, hogy hamarosan oda költözködhetünk szorgalmazni kell az építkezést, szeretném, ha rendeznék a kereszt melletti útszakaszt is, amely igen rossz állapotban van, hogy szekerekkel is lehessen arrafelé közlekedni és fejezzék be a kert falainak a felépítését, amely a Salvator házhoz tartozik és ha az idő egy kissé kellemesebbre fordul, én azon gondolkozom, hogy hamarabb, mint egyesek gondolják, oda megyek. Más írnivalóm nem lévén, az Úr áldja mindnyájukat. Amen.” – (Róma, 1628. dec. 30.)
„Megírtam már a múlt héten, hogy a Pora Realei ház két fő problémája, azaz, ha a complatearik nem rendezik az adósságot mind a múltra, mind a jövőre vonatkozó gazdasági érdekeket, és nem intézkednek, hogy a Sig. Pignellától szorgalmazott S. Felice tituluskérdés már egyszer legyen befejezett ügy, akkor az Atyák, a szent engedelmesség nevében jan. 10-én hagyják el a házat, de azt hiszem, hogy amennyiben a gazdasági ügyeket elrendezik, akkor már csak a titulus kérdése vár megoldásra, azt gondolom, hogy sig. Pignella ezek után nem fogja követelni azt a nem szívesen vett, gondolatot, hogy emiatt az Atyák kiköltözzenek, éppen ezért nem csak, hogy nem kell hivatalos útra terelni az ügyet, hanem csak egyszerűen el kell távolítani a S. Felice képét és helyébe kell tenni a S. Giuseppét, és csak akkor kell majd erről hivatalosan tárgyalni, amikor majd odáig jut a dolog, hogy az érseki irodában a hivatalos bejegyzésben is szükséges lesz a névváltoztatás. Azért tehát tárgyaljon a P. Provinciálissal, hogy egyöntetűen járjanak el, vagy legalább is az ő tudtával. Atyaságod e szerint cselekedjék, ahogy írva lett, és ha jónak látja, beszéljen a Kardinálissal. – Ami pedig a kiváltságos oltár kérdését illeti, amennyiben heti egy napról van szó két éven keresztüli időtartamról, ilyen esetben minden különösebb nehézség nélkül megadják az oltárkiváltságot, de a miséket a házbeli Atyák mondják el. – Ami pedig a Szt. Bibiana officiumot illeti, meg fogom vásároltatni és néhány legutóbbi időben megjelent bullát is, jól lehet, tudtommal ezek nem sokban érintenek minket. – Ami pedig a P. Provinciális abstinanciáját illeti, szeretném, ha a Sig. Don Francesco Caserta néhány sort írna nekem, mint olyan ember, aki jártas abban a házban, hogy így értesülhetnék házon kívüli egyének nézetéről is. A jóváhagyást hamarosan megküldöm. Bisignanóba akkor küldünk embereket, ha majd készen lesz az épület és nem előbb, hanem majd tavasszal elküldünk valakit, hogy nézze meg, de azt is írja meg nekem, hogy a köv. év nyaráig, készen lesznek-e az építkezés felével. Az ereklyéket valószínűleg tudom küldeni januárban két fratellóval a hiteles iratokkal, mert a b.e Tonti kardinális sok más dologgal együtt a San Lorenzo fuor delle mura katakombából hozta ezeket elő. Mindezideig csak a rossz idő tartott vissza a jövésben, és a lázas állapot, ami nem kevésbé akadályoz napi elfoglaltságomban, küldje el Cavaba Antonio Tagliaferro levelét, és mondja meg Signora Deliának, hogy hamarosan kézhez kapja a végrendelet hiteles másolatát és ha előbb értesített volna, mellékelhettük volna a záradékot, ami rajta van a többin, egyik a másik után. Más írnivalóm nem lévén, az Úr áldja mindnyájukat. Amen.” – (Róma, 1628. dec. 30.)
„Örömömre szolgál, ha Sig. Quintio ügye kedvezőre fordul, amennyire csak ez lehetséges. Sig. Maniliónak megmondhatja, hogy P. Diomede, hála Isten, jól van, és nincs olyan miséje, amelyben meg nem emlékezne szüleiről. Úgy gondolom, hogy a Dictionariumot megvették, tudtommal öt giulióba kerül. Gondoskodjék arról, hogy rendezze Ambrosio Parente házának hitelezőivel az adósságot, nehogy újabb követelésekkel álljanak elő és zaklassanak bennünket. Jól lehet, hogy az időjárás elég jó, azért én mégis úgy gondolom, hogy hagyjuk egy időre az építkezést, hogy inkább a szükséges anyagok beszerzésére gondoljunk, és a pénzre, mint szükséges anyagi dolgokra. – A kincstárnok levelét ma este átadták magának a Condestabilének a kezébe és ő azt mondotta, hogy keressék fel a titkárt. Én úgy gondolom, holnap oda küldök valakit, hogy megtudjuk a döntést, hogy vajon akar-e velünk valami jót tenni vagy nem, majd értesítem. Más írnivalóm nincs, kérem az Urat áldja mindnyájukat. Amen.” – (Róma, 1629. jan. 2.)
„Ma reggel kaptam postát Spanyolországból, elküldöm azonnal, hogy olvashassa, hogy valami hírt halljon. Mondja meg Sig. Aristotelének, hogy az ügyhallgató megkapta a levelét és azonnal válaszolt a Prior uraknak és a helyettesnek, a kormányzónak és a leveleket elvitte Sig. Medico Pallottának, amelyeket Bart. Apolinaro adott neki, így egészen biztosra veszem, hogy új tanácsot alakítanak, új tanácsot tartanak. Nem hiszem, hogy Sig. Quintio odakerül, oda menne, mivelhogy itt azt mondották, hogy jött egy ás valaki, aki eggyel több szavazatot kapott, és így csak a félreállás a legjobb megoldás, nehogy egyenetlenkedés legyen közöttük. – Még mindig nem kaptam levelet a kincstárnoktól, nehézkesen megy a tárgyalás a Condestabilével, talán holnap lesz válasz és mi is megtudjuk, hogy mihez kell igazodnunk. – Ami pedig az építkezést illeti, írtam már, hogy egy kissé szüneteltetni kell, hogy egy kis pénzt gyűjthessünk össze és az építkezéshez szükséges dolgokat szerezhessünk be, tárgyaljon ott mro Antonióval, hogy mit gondol, hogy szándékozik addig cselekedni, míg az idő alkalmas lesz a munkára a hideg elmúltával, amit ebben a hónapban, de talán még a másikban is érezni fogunk. A könyvet átadtuk az említett Bartolomeónak, hgoy aztán oda küldje az öt giuliót. – Legyen rajta, hogy minden módon sikerüljön végleg spórolni az Ambrosio Parente házat illető adósságokat a hitelezőkkel, és mindegyiktől kérje a nyugtát. – Szeretném tudni, szeretnék arról hallani, hogyan tanulnak az ottani kispapjaink. Más írnivalóm nem lévén, az Úr áldja mindnyájukat. Amen.” – (Róma, 1629. jan. 4.) – „Mondja meg, Sig. Antonio Fedelének, hogy fr. Giuseppe keresztlevelét megkaptam, úgy gondolom, hogy elküldte Nápolyba, mert nem találom itt a dolgaim közt.”
„Ami a kiadásokat illeti, ha alkalomadtán felesleg volna a pénztárban, fordíthatnák arra, hogy beszerezzenek kenyeret, bort, olajat, tüzelőfát, ruhafélét az elöljárónak a megítélése szerint alkalmas időben, amikor rendelkezésükre áll kiadható pénz. De az építkezésben és hasonló más dolgokban várják meg a vizitációt, vagy tanácskozzák meg az elöljáróval.” – (Róma, 1629. jan. 6.)
„Írok Sig. Pier Francesco Scarampinak, Atyaságod minél előbb juttassa el hozzá a levelet és amikor csak alkalom kínálódik fel, értesítsen engem mindig, most pedig különösképpen arról, hogy a templomi dolgok, amelyeket Mons. Castellani küldött, megkapták-e épségben, oda érkezett-e Carcarébe, úgy szerettem volna, ha még az ünnepek előtt megkapták volna, oda ha nem volt lehetséges, majd ott lesznek más alkalomra. – Legyen gondja arra, hogy a regulák pontos megtartásához tartozó dolgokról minden héten legyen megbeszélés az Atyákkal, mert nagyon is igaz, hogy: „ubi multa consilia, ibi salus, et plus vident oculi quam oculus”, iparkodjanak, hogy legyenek igazán alázatosak a cselekedeteikben, és hogy az iskolai dolgok igen jól menjenek, mert ez a mi fő feladatunk, és hogy az elöljáró inkább tanítson példájával, mint szavaival, ezeket írom, mert az az én óhajtásom, hogy abban a házban egész odaadással szolgálják és áldják az Urat, akinek áldása legyen mindnyájukon.” – (Róma, 1629. jan. 6.)
„Azt gondolom, hogy a nagy szorgoskodással felállított jászol nagyon alázatot keltő lesz, és hogy majd sok embert fog megindítani, hogy meglátogassák azt, mindez legyen az Isten nagyobb dicsőségére és ami érdemünkre. – Ami fr. Giovannit illeti, írtam már, hogy tavasszal majd más helyre küldöm és ide fog jönni, hogy megpróbálja a mi büntetésünket és annak folytán remélhetőleg meg fog javulni. – Az a pap, aki felvételét kéri, jó, ha Rómába jön beöltözni és a noviciátust elvégezni, hogy így jobban bele tud illeszkedni a rendi szabályzatunkba és szokásainkba, ezért hát, ha lehet, jöjjön minél előbb. – Ami pedig a Szent Biaso ereklyéket illeti, most buzdítjuk, szorgalmazzuk Sig. Odoardót, hogy készítse el a bizonyságleveleket, az ereklyéket maga Tonti kardinális hozta a San Lorenzo fuor delle mura sacraridumából pápai engedéllyel sok mással, amelyek majd a Nazareno kápolnájába kerülnek. Az Úr legyen könyörületes ahhoz a szegény városhoz, amely annyira rászorul, hogy pénze legyen az adósságok törlesztésére és nem pedig a gyarapítására. – A Porta Realei ügyek intézését illetőleg írtam a múlt héten, hogy mi is legyen a teendőjük, gondolom, hogy aszerint is cselekedtek, és hogy a Sig. Felice Pignella meg fog elégedni egy jobboldali kápolnával majd annak idején, és az ő nagyobb megelégedésére, ha majd lesz rá időnk és módunk, hogy kezdhetünk templomot építeni, amint kellene már lennie, szeretném kezdeni minél előbb, mert az Úr szokott gondoskodni a megkezdett templomokról, de akik ilyen követelésekkel akarják magukat megtiszteltetni és játszani az elöljárói szerepet, azt sohasem fogom megengedni, hogy valamelyik világi dirigálja a mi atyáinkat, de azt sem akarom, hogy a mieink valamiben is tárgyalnának a világiakkal, hacsak nem a gyóntatásról, vagy lelki dolgokról van szó, mert rendszerint annak az a következménye, hogy a szerzeteset elmarasztalják, lenézik. – Ami pedig a harisnyaviselést illeti, tudniuk kell, hogy a Rómában tartott egyetemes káptalan azt a határozatot hozta, hogy ne viseljék, most van próba alatt a határozat és ha a következő káptalanig, amely hamarosan itt lesz, az lesz a tapasztalat, hogy jól bevált, a káptalan vagy jóváhagyja a szokást, vagy törli, azért tehát a mondott időig megengedett, hogy mindenki így járhat, de akik hosszú alsóruhát használnak, mint ahogyan az szokás a más szerzetekben is, akik mezítláb járnak. – Sig. Anrea della Valle ügyét szorgalmazzuk, de nagyon kétlem, hogy a származási titulusra Rosanóból megkaphatja-e az elbocsátót, mindazonáltal, amint mondottam, sürgetjük az ügyet Sig. Odoardónál. – Ami a kiváltságos oltárt illeti, vegye tudomásul, hogy a miséket a mi Atyáink mondják, ne pedig vendégmisézők, ami nyolc misére van redukálva és egy héten egy napon, nem akartam más formában, nehogy az ottani Atyák túl legyenek terhelve annyi kötelező misemondásokkal. – És jól lehet, hogy a vallásos színszereplések nagy épülésére szolgálnak a népnek, de ugyanakkor nagy hátrányára iskolai munkának, mert akkor csak az érdekli őket, és elhanyagolják a tanulást, ezért úgy intézkedjék, hogy csak kétszer legyen ilyesmi évente, jól lehet, egyes helyeken csak farsangi ünnepséget szoktak rendezni, ami most jelenleg eszembe jut. Az Úr áldja mindnyájukat. Amen.” – (Róma, 1629. jan. 6.)
„Jelenleg nincs időm, hogy tudjak válaszolni levelére, sem Sig. Aristotelére, de majd pótlom minél előbb, ha majd kéznél lesz a Sig. Condestabile levele, válasza, aki, úgy látszik, hogy nem akar bennünket más adományozásban részesíteni, amit csak négy scudiban, de remélhetőleg még nem ez az utolsó határozat. – Küldök néhány könyvet Frascatiba, majd a legközelebbi alkalommal és ha valamiből dupla példány lesz, abból is küldök utólag egyet. Az Úr áldja mindnyájukat. Amen.” – (Róma, 1629. jan. 7.)
„Tegnap adtam mro Antoniónak szolgálata fejében nyolc scudit fizetésül arra az időre, amelyben abban a házban teljesített szolgálatot, mint mondja, két hónapig, ilyen formán egy hónapra négy scudi az ellátása. Tavasszal majd meglátjuk, hogy a munkát hogy lehet folytatni. – Ha majd megkapjuk az erdőnegyed dolgában küldött kérvényünket, azonnal el fogom küldeni, vagy pedig utána nézünk, hogy a Condestabile titkára elküldte-e a kincstárnoknak. – A somarello, amelyet P. Glicerio magával vezetett Narniba, itt állt a mi istállónkban öt-hat napi semmittevéssel, azt sem tudtam, hogy kié, azt gondoltam, hogy Frascati házé, ha tudtam volna, hogy hova tartozik, azonnal küldtem volna oda. – Vízkereszt napján két rendtársunk ment Civitavecchiába, ott hajóra szállnak és Genovába mennek, magukkal vitték a ház somarellóját, úgy hallom, hogy ms. Ascanio somarello nyergét vitték magukkal. Várom, hogy holnap kedden itt lesz, akkor majd aztán elküldjük. Írok Sig. Aristotelének a társulat megegyezése felől és a Sig Quintio dolga felől. Az Úr áldja mindnyájukat. Amen. (Róma, 1629.jan. 8.)
„Két rendtársunkat küldtem ma délelőtt, hogy beszéljenek sig. Aristotele utasítása értelmében a lógazdaság vezetőjénél a S.?-nál, és azt mondták, hogy nem találták otthon. Beszéltem mro Antonióval, aki beajánlotta nekem egyik barátját, akit majd be fog mutatni, azért ház ne mulassza el az alkalmat, hogy szerezzen elegendő mennyiségű építőanyagot, hogy a nyáron dolgozhassunk, majd tőle megtudják, hogy mennyi a teendő, jelenleg elutazott, hogy felkeresse barátját, aztán majd együtt jönnek Frascatiba. Más írnivalóm nem lévén, az Úr áldja mindnyájukat. Amen.” – (Róma, 1629. jan. 9.) – „A sig. Auditor levelét elküldtem a Borgába a mieinknek.”
„Jelen levelemmel küldöm az erdőnegyed-ügyben készült kérvényt, ha scudit mellékelve, mivel sen volt több, ezt pedig oda kell adni a kincstárnoknak és ha ide küldi fr. Giacomót szombaton este, elküldöm vele a pénzt, valószínűleg vele megy egy pap is, hogy két miséjük legyen, értesítsen engem, ha lehetséges sig. Quintio ügyéről és majd megtudja sig. Aristotelétől, hogy mi történ t. – Legyen már rajta, hogy intézzék el a hitelezők követeléseit, ha nem megy, magam fogok odamenni, hogy elintézzem az ügyet, amely már annyi idő óta húzódik annyi kellemetlen emlékkel, be kell már fejezni nagyobb elhatározással, annyira untat engem annak a bizonytalanságnak a hallása, hogy kell-e, nem kell-e fizetni, nem tudja mit tegyen. – A somarellót küldjük. Más írnivalóm nincs, kérem az Urat, hogy áldja mindnyájukat. Amen. – (Róma, 1629. jan. 11.)
„Értesíteni fogom sig. Quintiót, hogy minél előbb legyen ott, hogy megkapja a levelet a szolgálatra, meg vagyok győződve, hogy mindnyájuk megelégedésére lesz. Tegnap megküldtem a negyederdőről szóló kérvényt a sig. Condestabile aláírásával és hat scudi alamizsnát adott. Megírtam P. Castigliának, hogy majd küldök neki pénzt, hogy fizethessen, hogy küldje fr. Giacomót és még, majd gondoskodom a szükséges dolgokról. Más írnivalóm nem lévén, kérem az Urat, hogy áldja meg Uraságodat a lelki javak bőségével.” – (Róma, 1629. jan. 12.)
„Írok a P. Provinciálisnak, hogy megkapta-e a confrateri nyomtatványokat, amelyeket fr. Lutio révén küldtem, használja fel azokat, a másikakat, amelyeket a múlt hónapban küldtem, úgy gondolom, hogy elvesztek. Örülök annak, ha felismeri valamelyik fratellóban a szeretet hiányát, imádkozzék értük és legyen rajta, hogy a szeretet gyarapodjék magában, hogy azoknak a hiányát is pótolni tudja, akikben nincs meg, ami igen nagy tökéletesség, amely célja kell, hogy legyen a szerzetes minden cselekedetének, azon legyen, hogy igen nagy szeretettel bírjon a gyerekekkel, ami igen kedves dolog az Úr előtt, aki hamarosan visszafizet, aki áldja meg önt és mindnyájukat mindenkor.” – (Róma, 1629. jan. 13.)
„Jól lehet, nem minden postával tudok küldeni levelet, de az nem azt jelenti, hogy ön elhanyagolja az írást nekem és hogy értesítsen engem az ottani eseményekről, várom az értesítést, hogy azok a dolgok, amelyeket fr. Lutio vitt magával, hogy szerencsésen megérkeztek és hogy írjon a Monsignorének köszönő levelet, valamint signora Francescának, arról is írjon, hogy különös gonddal vigyáznak minden dologra, amit kaptak, és hogy jó példával szolgálnak a világiaknak, és hogy mindenben igyekeznek a szerzetesi tökéletességet szolgálni, ami mindenekfölött jelentős és minden más előtt fontos. Az Úr áldja mindnyájukat mindenkor.” – (Róma, 1629. jan. 13.)
„Úgy gondolom, hogy a Porta Realei ügyben kiadott utasításaimat végrehajtotta, ahogyan azt megírtam, az a tituluskérdés nem kissé nehezedik már vállamra, mintha csak a hely patrónusaként akarna eljárni és ha nem rendeznék most, Isten tudja, hogy hova fejlődnének a dolgok, ennélfogva mindenképpen rendezni kell, és erre nézve megadok önnek minden felhatalmazást, ha a P. Provinciális nem akar beleavatkozni a dolgokba. – A Társulatbelieknek üzenem, hogy fogok küldeni confrateri űrlapokat, talán olyan formában, ahogyan azt a mi vidékünkön szokás adni, hogy ezáltal is a Társulat gyarapodását szolgáljuk. S. Biaso ereklyéi már a kezemben vannak, de úgy látszik, hogy Sig. Odoardo ellenünk cselekszik, pedig segítségünkre kellene lennie, meglátom, hogy holnap sig. Flario segítségével talán kivédhetjük a nehézségeket. – Abbate Vittorio megtett annyit, hogy megszerezte az elbocsátót és kieszközölte a Brévét a Sig. Andre della Valle számára, úgy gondolom, hogy fáradsága megérdemel minden elismerést. Ha marad még időm, akkor még ezzel a postával küldök levelet fr. Gio. Di S. Stefanónak, hogy lássam, hogy hajlandó-e megjavulni, mert különben ő lássa a következményeket. A jezsuita atyák dolgában esett ügyet fájlalom. Az Úr súlyosan fogja megbüntetni a gonosztevőket. Itt nincs semmi újság jelenleg. Az Úr áldja mindnyájukat. Amen.” – (Róma, 1629. jan. 13.)
„Atyaságod beszéljen sig. Canonico Domenico Bartolomeóval a temetkezési ügyben, amiről én itt tegnap beszéltem vele, azt gondolom, hogy meg lesznek elégedve, ahogyan elrendezték a jezsuita atyákkal is, hogy nem kísérik a halottas menetet, csak nem is mutatkoznak a templomban, amikor a kanonok urat halottas menetet kísérnek oda és végzik a halotti officiumot. Ha velünk is így megegyeznek, akkor pontot tehetünk az annyi tárgyalás végére. Értesítésen engem, történt-e valami az erdőnegyed körül? Más írnivalóm nem lévén, kérem az Urat, hogy áldja mindnyájukat. Amen.” – (Róma, 1629. jan. 16.)
„Több alkalommal kaptam már információt az ön tetteiről, valamint fr. Domenicóról, és egyesek olyan információt adtak, hogyha nem ismerném a fenyítés módjait, másképpen fogok viselkedni, mint ahogyan a múltban mutattam. Eléggé kényszer hatása alatt elhelyeztem Rómából, ahol elég jól folyt a tanulás, a környékező okok folytán, de amit most ott történik, hogy nem jól viselkedik, nagy jóakarattal figyelmeztetem, hogy sok gondot fordítson a tanulásra nagy visszavonultsággal és silentiummal, ami csak javára fog szolgálni önnek, mait én nagyon is kívánok, azért fogadja komolyan ezt a figyelmeztetést mint utolsót, hogy ezentúl mint komoly szerzetes éljen, a tökéletesség útján járjon a szerzetesi tökéletesség útján. Az Úr áldja mindnyájukat. Amen.” – (Róma, 1629. jan. 16.)
„Sig. Quintióval küldöm a könyvet, amely tartalmazza a fogadalomtételének és a beöltözésnek a szertartását, hogy fr. Giacomo másolja le, ugyancsak küldök egy fából készült tintatartót piros tintával, hogy ezzel írhassa a rubrikákat és az első nagy betűket, csinálja szépen és gondosan, hogy arra az időre készen legyen, amikor szükség lesz rá. – Ami az épületet illeti az építkezésben, ha jól befedték földdel, akkor a téli nagy hideg nem fog kárt okozni, főként a konyha falait illetőleg, ami már a föld színe fölött van, ami nem lett jól lefedve, abban most majd sok rongálódás fog mutatkozni. Úgy gondolom, hogy a havazás akadályozza az erdőkitermelést is, nem lehet most ott dolgozni, értesítsen, hogy milyen formában áll az erdei munka, nagy hálával tartozunk Barberini kardinálisnak, hogy fát szerezhettünk az erdőből, hogy ebben a nagy hidegben volt tüzelőnk. – Kísérje figyelemmel annak a két klerikusnak a szorgalmát, hogy előre haladjanak, amint azt elvárjuk tőlük. Más írnivalóm nem lévén, kérem az Urat, hogy áldja mindnyájukat. Amen.” – (Róma, 1629. jan. 18.)
„Végre megkaptam az értesítést, ha a küldött templomi dolgok jó állapotban megérkeztek, aminek igen örül a Monsignore és a signora Francesca, remélvén, hogy ami olyan sokba került, azt majd nagy gonddal fogják megőrizni. – A házi ügyeket illetőleg hallom, hogy ünnepnapon nincs szentségkivétel és nincs keresztény tanítás és hogy P. Diomede nagyon szeszélyesen viselkedik és a saját feje után megy, de figyelmeztetem, hogy nem sok idő múlva tapasztalni fogja az eredményt, mert ő mint fogadalmas és mint áldozópap kötelessége, hogy a mi szerzetünk munkáját előmozdítsa, nem pedig akadályozza, ugyanazt üzenem fr. Francesco da Cuninak is, hamarosan gondom lesz rájuk és nem higgye, hogy írásbeli engedély nélküli étkezést a házon kívül olyan könnyen el lehet disszimulálni, titkolni. Nagy gondja legyen a betegekre és az öregekre, és hogy a ház hiányt ne szenvedjen a szükséges dolgokban. Ezekben a dolgokban majd gyakrabban fogok írni a jövőben, mert azt akarom, hogy bűnhődjenek. Az Úr áldja mindnyájukat. Amen.” – (Róma, 1629. jan. 19.)
„Ami P. Francesco de S. Catarinát illeti, nincs módunkban, hogy búcsúengedélyeket eszközöljünk ki, mert nincs ott még se ház, se templom, ahogyan pedig már kellene, azon sem gondolkozom, hogy segítséget küldjek oda, míg be nem fejezik az építkezést, ezzel is csak szaporítjuk a kevésbé szerencsésen alapított házaink számát, mert ez is olyan távol esik, hogy a szükség idején nehezen tudunk arról gondoskodni, hogy segítségére legyünk, ha a messinai ház helyett másutt lenne, nem lenne a közlekedés szempontjából a szárazföldi út rossz, de most már nem tehetünk semmit. – Írni fogok fr. Stefanónak egy levelet a P. Provinciális levélcsomagjába téve, hogy lássa ő is először, javallom neki a javulást, máskülönben majd közlöm vele, hogy mi vár rá. – Annak a két papnak a beöltözését illetőleg írok a P. Provinciálisnak, hogy fogja a dolog megvigasztalni. – S. Biaso ereklyéjét illetőleg intézkedtem sig. Odoardo útján sig. Flavióval, úgy érzem, hogy már sohasem lesz vége ennek a dolognak, kezemben van az ereklye a hivatalos irattal, amit átadtam az említett Sig Odoardónak, hogy készítsen egy autentikusat és mondtam neki, hogy két Atyát küldök Nápolyba, hogy magukkal vigyék S. Biaso ünnepére, ha lehetséges, de mind a mai napig nem látok semmiféle intézkedést. – Ha májusra megkapnánk a Carditi-házat, igen jól jönne a noviciátus céljaira és ugyanakkor mentesíteni lehetne a konyhát és az ebédlőt a felszereléstől, sok személyre lenne szükség, és a noviciátus sok személyt tudna befogadni, ami nagyon is szükséges lenne, az Úr engedje meg, hogy minden jól sikerüljön, akkor rögtön küldök elegendő személyzetet. – El lett küldve a Bréve, hogy sig. Andrea della Valle szentelése megtörténhessék, gondolom, hogy meg is kapták. – Láttam a kiváltságos oltár okmányát, amely a hét egy napjára érvényes tíz misével. – Ami pedig a Szent Ágoston társulat világi tagjainak a ruházatát illeti, úgy gondolom, hogy nekünk nincs beleszólásunk, mivelhogy ők már annak előtte használták a ruhát, viselkedjünk mi közönyösen ezt a ruházatot illetőleg, de majd tárgyalok róla, ha erre alkalom adódik. – A fogadalom letételét illetőleg, írok majd P. Provinciálisnak, hogy egyszer az egyik templomban, máskor meg a másik templomban rendezzék meg. A szentolvasó-imádságot illetőleg térjünk vissza ahhoz a szokáshoz, hogy elsősorban ajánljuk fel az Anyaszentegyház szándékaira, azután pedig a rendünkért. A Sig. Aniello féle misék ügyében írtam a P. Provinciálisnak, úgy gondolom, hogy a Duchesca ház atyáival fogja elmondatni. Annak a papnak is válaszoltam a P. Provinciális levelében, aki írt nekem. Szeretném tudni, hogy milyen magatartást tanúsít velünk szemben a Regente Enriquez, akihez két társunkat küldtem kastélyába, aki annak előtte tette nagy ajánlatát. Sig. Regente Tappióról nem írok semmit, kétlem, hogy sikerül neki a barnabita atyákkal való ügy. – A templomtitulust illetőleg tudja meg, hogy én sem most, sem a múltban nem kaptam levelet Sig. Pignellától, minden kétségen felül, ő minden lehetőséget elkövet, megtesz, hogy az ő terve megvalósuljon a templom titulust illetőleg, de én szilárdan elhatároztam, hogy inkább feladom a helyet, mint ilyen dolgot megengedjek, aki lassanként a hely patrónusának gondolja magát, amit már akkor elkezdett, amikor fr. Bartolomeo volt ott. Végeredményben tehát, ha nem hagynak már fel azzal a titulussal, akkor minél előbb történjék meg a helycsere, sokkal jobb lenne a Borgo delle Vergián lenni, ahol a templom és az iskola céljaira alkalmas kórház állna rendelkezésünkre sokkal nagyobb kényelemességgel mint ott Porta Realéban, közölje ezen elgondolásomat a P. Provinciálissal és akit illet, hogy én nem fogom fenntartani ezt a házat ilyen teherrel, amelynek a P. Provinciális alig tud megfelelni, nekem is sok, ha minél előbb meg nem oldódik ez a probléma, a büntetés az excommunicatio latae sententiae lesz. – Fr. Giuseppe iratait illetőleg mondja meg neki, hogy nálam van, és a keresztségben részesült 1605. dec. 31-én. Amikor itt lesz az ideje, kap elbocsátót a szentelésre. Más írnivalóm nem lévén, kérem az Urat, hogy áldja mindnyájukat. Amen.” – (Róma, 1629. jan. 19.) – „F. hó 14-én halt meg fr. Francesco, végezzék el érte a szokásos suffragiumokat, hasonlóképpen fr Biaso di Narni, amiről a legutóbbi postával kaptam híradást, hogy meghalt.”
„Megszemléltem a tetőzet két tervrajzát, nekünk az a megfelelőbb, amelyiknél kevesebből kikerül a gerendázat, hasonlóan a moriconei építkezéshez, mivel az egyik tetőszerkezet nagyobb mint a másik, így könnyebben hozzájutunk a kettős méretű gerendázathoz, az egyik 42 tenyérnyi hosszúságú gerendázatot kíván meg, szükség lesz sok mennyezetgerendára és deszkára, úgy azon aggódom, hogy nem lesz elég a faanyag. – Eléggé részünk van a hóban és hidegben és nincs annyi fakészletünk, mint ott Frascatiban. – Mindig a számlák kiegyenlítése jár eszemben és az ottlevő írások, iratok. Ami a pénzt illeti, úgy hiszem, hogy minden teher ránk hárul, jól lehet, hogy beszéltem a sig. Auditoréval, aki hamarosan ott lesz. – Ami a telekvásárlást illeti, ha volna rávaló pénzük, nem bánnám, ha megszereznék, de ha az ottani illetékesek nem fizetnek, jelenleg én semmit sem tudok segíteni. Gondjuk legyen arra, hogy a pince közelsége miatt meggondoltan végezzék a helyek tisztítását. Más írnivalóm nem lévén, kérem az Urat, hogy áldja mindnyájukat. Amen.” – (Róma, 1629. jan. 20.)
„Felajánlok lemondásra száz misét a noviciátusi atyák számára, de vigyázzanak, hogy többet ne vegyenek fel, csak annyit, amennyit el tudnak mondani. – Ami fr. Thomaso di S. Giuseppe ügyét illet, nem emlékszem már jól az ügyre, 40 scudiról van szó, nem volt már egy meghatalmazása, hogy azt Nápolyba küldje? Jó lenne, ha engem újból informálnának, a többiről majd gondoskodnak minél előbb és ha majd szűnnek ezek a nagy hidegek, ne felejtsék írnia könyvet, amit küldtem és jól csinálják, ha gyorsan készítik. Más írnivalóm nem lévén, kérem az Urat, hogy áldja mindnyájukat. Amen.” – (Róma, 1629. jan. 24.)
„Fr. Giacomótól kaptam levelet, ezzel kapcsolatban az a mondanivalóm, hogy talán holnap reggel oda fogom küldeni a spanyol fr. Giuseppét, aki letette a fogadalmat, ezért aztán szentelhető lesz Segniben három egymás utáni ünnepnapon Brévével, amit majd küldetek és fr. Ottavianót küldje azonnal a noviciátusba, hogy eltávolítsuk a kétes társaktól és valószínűleg egy papot is küldök oda majd társaságába. Értesítsen arról, hogyan állnak az erdő ügyek és mit végzett ott az ügyhallgató úr? Más írnivalóm nem lévén, kérem az Urat, hogy áldja mindnyájukat. Amen.” – (Róma, 1629. jan. 25.)
„Gyertyaszentelő Boldogasszony ünnepére küldöm a gyertyát fr. Gio által, ahogyan kérte, egy nagy gyertya sig. donna Virginia számára, négy Damigellének, három a két kiváló ember számára és az apród számára, amelyek egy kissé gazdagabban vannak díszítve és a tizenhárom az Úr háza oltáraira, azonkívül a kisebbekből négyet a bizonyos jótevőknek. Sok egyéb más dolgot is küld a ház felszereléséhez, ami pedig a templom ablakainak az üvegeztetését illeti, megcsináltatjuk, ha nem kerül sokba. – Azt, hogy most mro Giuseppét a Signorahoz küldjük, hogy fizesse meg a tartozást, semmi módon ne csinálja azt, mert azonkívül, hogy ez most nem szándéka, nekem igen kellemetlen lenne, nem fogom várakoztatni, hogy dolgozzék másoknak, hogy legyen miből élni. Intézkedjék, hogy Ger.mo jöjjön Rómába, itt fogom tartani, és elküldöm questálni, mintha csak a mieink kívül való volna. Ami az alkalmazottakat illeti, gondja legyen arra, hogy ne bizalmaskodjanak velük és a második terítésnél étkezzenek, vagy maguk külön, mert nem helyes dolog, hogy lássák a szerzetesek egynémely tökéletlenségét. Ami pedig a fehérnemű szükségletet illeti, gondoskodjék arról, hogy a szükségesek meglegyenek, nem jó, nincs rendjén, hogy a mi fratellóink szegényesen, lomposan járjanak, hogy aztán minden pénzt az építkezésre költhessenek, amit ha most nem is lehet teljesen befejezni, majd befejezik máskor. – Hagyja meg a szakács fratellónak, hogy jöjjön Rómába minél előbb, úgy veszem észre, amint írták nekem, hogy nincs valami nagyon megelégedve és félek, hogy nem olyan lélekkel végzi a dolgát, mint ahogyan a múltban végezte, itt gondom lesz rá, hogy segítsék, és oda pedig valaki mást küldök a konyhai dolgok ellátására és egy más valakit a questálásra, közben ezt elvégezheti az a római világi is, figyelmeztetni kell, hogy szerzetesi szerénységgel járjon-keljen és ne legyenek hiányozók, hiányosak a közösségi cselekedetek. Mielőtt a folyosót befednék, szeretném látni a tervrajzokat, majd a nagy hideg elmúltával átmehetnek lakni a Salvatorba, majd jelzem, hogy mikor menjenek, nekem nem nagy kedvem van ahhoz, hogy a nagy hidegben költözzenek, jól lehet, hogy a ház, ahol jelenleg laknak, nem lehet rosszabb, úgy rendelkezem, hogy a Salvatorban az alkalmazottak és a világiak ne aludjanak abban a hálóteremben, ahol az Atyák vannak, hanem a világiak számára fenntartott vendégszobákban, fogadókban. Egyebekről majd legközelebb írok. Az Úr áldja mindnyájukat. Amen.” – (Róma, 1629. jan. 25.) – Fr. Gio. annyit várakozott, míg elkészült számára a ruha, amelyre igen nagy szüksége volt már. Az ablaküveg 12 giulióba kerül.”
„A Sig. Vicario levelét elküldtem a Borgóba. Amennyiben az öt Szent érmecskéje nincs meg a házban, nem tudom, hogy hol található, mert ez a Pápa nem akar belőle adni. Szentképeket csináltathatok, ha akarja, hogy küldjek oda, vagy itt adjam oda valakinek, erről értesítsen engem. Ami a számlákat illeti, nagyon jól tudom, hogy minden dolog ránk hárul, szeretném már azt hinni, hogy nincs ilyen, szeretném már befejezettnek tudni a dolgot, nem kis kellemetlenséget okozott már nekem ez az ügy, kövessen el mindent. Ami az erdőrészt illeti, tegyen úgy, ahogyan lehet. Ha majd lesz egy kis megtakarított pénzünk, fogok küldeni, hogy cipőket csináltathassanak, de most sajnos nem tudok. A telket illetőleg jó volna tudni, hogy mennyire becsülik, értékelik a mértékegységet és mi a fontossága ennek. Az Úr áldja mindnyájukat. Amen.” – (Róma, 1629. jan. 26.)
„Megértettem, amit írt, és rajta leszek, hogy megtegyem, amire Uraságod kér, nagy részvéttel vagyok Signora Delia iránt, de még nagyobbal Sig. Aniellóval szemben, akit az Úr kegyelme világosítson fel irgalmasságában és Signoria Deliának adjon olyan türelmességet, hogy érdemszerzően tudja hordozni ezt a nehéz keresztet. Írok néhány sort a P. Provinciálisnak, hogy imádkozzanak, mivel az Úr engedte a megpróbáltatást, mivel az Úr akarja, hogy kérjük minden körülmények közt. Köszöntse az egész Házat nevemben.” – (Róma, 1629. jan. 27.)
„Gondoskodjék arról, ha nem is tud meleg téli ruhát készíttetni, hogy legalább legyenek jó meleg téli ingek, hogy valamiképpen kibírják ezt a nagy hideget, még ha tíz- vagy tizenkét scudit is kellene fordítani a jelzett dologban. Végeredményben is nem múljon a pénzen a segítség, akinek arra szükséges van, tudniillik a téli meleg inget értem.” – (Róma, 1629. jan. 27.)
„Megkaptam a jegyzőkönyvet, amelyet Sig. Pignella készített, hogy nem követel ő semmiféle joghatóságot, de ez nincs a kedvemre, az én követelésem az, hogy az érseki irodában töröljék a S. Felice titulust, amiként annak idején az én engedélyem nélkül jártak el, aminek csak utána kell nézni és egyedül legyen a SS. Madonna a titulus és ha ezt mind megteszik, végrehajtják, akkor hozzájárulok, hogy az iskolánk megmaradjon a Porta Realéban, jól lehet elég rossz elhelyezésben vannak a mi szerzetestársaink, amit azt mindenki tudja és látja. A búcsúval járó dolgokat nem lehet kinyomtatni, nem szabad megengedni, mert nem ok nélkül történt meg, hogy nincs titulusa, neve a templomnak, amint kellene lenni, az egyáltalában nem tetszett nekem, nagyon jól emlékszem arra, hogy kezdettől fogva mennyit lármázott sig. Pignella fr. Bartalomeóval és P. Pietro di S. Giuseppével a S. Felice ünnepséget illetőleg, ha most engedékenyebb is lett, de más szempontból meg mint patrónus viselkedik. Végeredményben rendezni kell a dolgot, hogy már előbb is mondtam, ha nem, legyen biztos, megnyugodva, hogy küldök egy olyan intézkedést, hogy excommunicatio latae sententiae büntetés terhe alatt lesznek kénytelenek elhagyni a Porta Realei iskolát, amit nem akarok alkalmazni ezzel az üggyel kapcsolatban négy nap elteltéig és ha az ügyben való eljárást illetőleg az érseki Iroda hiv. könyveiben nem tudják a kívánt sikert elérni, amit nem tudok elhinni, akkor az az akaratom, hogy költözködjenek ki, de az első postával várom a választ. – Az ereklyéket illetőleg, úgy tudom, hogy sig. Flavio írni fog, hogy mit tárgyalt sig. Odoardóval és ha az ügy, amint én remélem, hogy jól fog sikerülni, egy hónapnál előbb nem lehet rá számítani vagy csak később, mert ha nem jönne a Pápa tekintélyével, nem lehet kitenni nyilvános tiszteletre a kardinális érsek engedélye nélkül, amit pedig, amint hallom, nem szoktak megadni, hanem ha jön, ahogy mondja sig. Odoardo, akkor lehet hordozni körmeneti menetben és ki lehet tenni nyilvános tiszteletre, azt hiszem, hogy megértették, hogy nem alusznak(?). – Hogy én Nápolyba menjek, a lélek és az akarat kész, de az egészségi állapotom nem engedi. – Ami pedig a signora Delia egészen rendkívüli ügyét illeti, minden részvétet megérdemel, de ha türelemmel tudja elviselni ezt a nehézséget, nagy érdemére lesz, de ha türelmetlenséggel viseli sorsát, a nehézség akkor is fennáll és érdem nélküli lesz, minden tőlem telhetőt megteszek férje érdekében és az ő megnyugtatására és tudom, hogy az én levelem már eddig is. – Ezen postával nincs levelem sem Bisignanóból, sem Campiból. Az Úr áldja mindig. – Hallom, hogy a P. Provinciális igen sok önmegtagadást gyakorol még most is a sok böjtöléssel és másokat is megböjtöltet kenyérrel és vízzel, és azt gondolja, hogy ebben a korban, amelyben ő is van, csak egészségére szolgál. Azért majd írok neki, hogy sig. Vito Giacomo írjon elő néki étrendet P. Giov. Ev(angelista) és sig. Don. Francesco Caserta jelenlétében és annak a másolatát küldje meg nekem és én majd megírom neki, hogy azokat az előírásokat tartsa meg, amint remélem, hogy meg is fogja tenni mindaddig, míg sig. Vito Giacomo meg nem állapítja egészségének teljes helyreállását, akkor majd ő módosítani fogja az előírást és engedélyezni fog neki egy kis önmegtartóztatást, ami nem lesz ártalmas az egészségére. Itt nagy félelem van a háborús veszélyek miatt, de én remélem, hogy az Úr segítségével majd elmúlik. Ha az építkezést nem tudják befejezni ebbe az esztendőben, majd befejezik a következőben, most egyelőre elégedjenek meg azzal, hogy elegendő szobáik vannak. Ha sig. Regente Enriquez azt akarja, hogy menjünk Campiba, arra legyen gondja először, hogy előbb hozzák rendbe a Carditi-féle házat amely igen jó kiegészítené a Duchesca házat, máskülönben mit nyerünk az ő jóindulatával, ha egy ilyen fontos ügyben mint a noviciátus, nem segít bennünket tekintélyével, hogy egy háznak birtokába jussunk, aminek nincs ily olyan nagy értéke? Thomaso novícius, aki 200 scudit adott hallomásom szerint, nem úgy mutatkozik, hogy szándéka volna megmaradni a szerzetben, ezért az építkezést is le kell egyszerűsíteni. – Gondja legyen arra, hogy Sig. Vito Giacomo rendes életrendet, étkezési rendet írjon elő a P. Provinciálisnak, hogy egészségét megőrizze és arról a rendelkezésről küldjön nekem másolatot, és a nevezett Atya pedig tartsa azt meg minden ellenvetés nélkül.” – (Róma, 1629. jan. 27.)
Gondjuk legyen arra, hogy minden templomi dolgot igen nagy tisztaságban tartsanak meg, amint azt így kell, hogy hosszú ideig lehessen használni és ki ne kölcsönözzék senkinek, mondják azt, hogy excommunicatióval járó büntetés terhe alatt megtiltotta az elöljáró. Ami pedig a szerzetesi szabályok megtartását illeti, hallom, hogy sokszor elmaradnak a konferenciák, a capitulum culparum gyakorlása és egyéb rendi előírásaink, amit nem is tudok egykönnyen elhinni, mert ilyetén ez igen nagy hiba lenne. Az elöljáró mindenben és mindenek felett legyen az útmutató és jó példaadással serkentse az alattvalókat, a rábízottakat és így lassanként vegye rá őket a fegyelem megtartására. Én hiszem„ hogy úgy cselekszenek és ha mindig így lesz, akkor nem lesznek makacskodó alattvalók. A P. Provinciálisnak gyakrabban kell meglátogatnia azt a házat és nem szabad addig várakoznia, hogy a dolgok oda jussanak, hogy bezárással kelljen büntetni az alattvalókat, jól lehet, nem árt, ha néha így akarják jobb belátásra figyelmeztetni az engedetleneket. Sig. Pier Francesco Scarampi levelét azonnal továbbítjuk Cairóba. Az Úr áldja mindnyájukat. Amen.” – (Róma, 1629. jan. 27.)
„Nem nagy örömömre volt a spanyolul írt levele, és mégis mivel többre becsülöm Atyaságodnak a nyugalmát mint a frascati házat és egyéb dolgokat és látom, hogy itt P. Antonio Mariának nincs kedvére a templomi gyóntatás és az iskolás gyermekek gyóntatása, oda fogom küldeni, hogy Atyaságod, miután informálta minden szükséges dologról, jöjjön azonnal ide, ahol nem lesznek azok az említett kellemetlenségek sem pedig aggodalmak, nem is írok többet, mert remélem, hogy hamarosan itt fogom látni és minden kétség nélkül úgy látszik nekem annyi fáradság után, amit ott Frascatiban vállalt és ha idejön, lehet azt mondani mentségére, hogy élőszóval akar egynémely dolgot közölni velem és gondja lesz rá, hogy hamarosan vissza fog térni és sokkal jobb lesz, ha velem lesz, mint ott egyedül, egyebekről beszélünk élőszóval. Az Úr áldjon bennünket.” – (Róma, 1629. jan. 30.)
„Úgy tudom, hogy az építkezésre szánt pénzt Atyaságod őrzi kettő kulccsal lezárt kasszában, a szükséges dolgok bevásárlásával a mindennapi életre fr. Lutio van megbízva, aki tudja a dolgok árát és a vásárlási időpontot, alkalmakat is. Tárgyalok majd a kölcsönök törlesztése ügyében is az illetékesekkel. Nagyon kívánom, hogy fr. Lutio legyen rajta, nagy igyekezettel, hogy a lehető legkönnyebb módon fejezzék be az ottani templom építkezését minél előbb, de ha a háborús veszedelmek növekednek, gondolom, hogy ugyancsak keveset tudnak dolgozni. Legyenek mindnyájan pontosak a szabályok megtartásában, és gyakrabban rendezzenek engesztelő szentségimádást az egyetemes békéért. Más írnivalóm nem lévén, kérem az Urat, hogy áldja mindnyájukat. Amen.” – (Róma, 1629. febr. 3.)
„Jelen levelemmel együtt küldöm annak a szerződésnek a jóváhagyását azon ifjú számára, aki ott van a házunkban, már a múlt hó első napjában készen volt, mivel ott tartózkodik a mi házunkban, intézze úgy a dolgokat, hogy ő legyen szükséges dolgok beszerzője, úgy gondolom, hogy kedvére való dolog lesz, értesítsen engem, hogy a dolog jó sikerült-e úgy elintézni és úgy gondolom, hogy alkalmas lesz arra, hogy naponként és hetenként számot adjon szolgálatairól. – Az ereklyék ügyében nem győzőm sürgetni sig. Odoardót és várjuk a mi Urunknak a Pápának a rescriptumát, amely amint reméljük, a kardinális Vikáriushoz lesz küldve, amint meglesz, küldeni fogjuk. – Ha sig. Regente Enriquez nem lesz bőkezűbb velünk szemben, mint amilyen csak eddig volt, akkor nem tudom, hogy a Campi ház hogyan és mikor lesz meg? – A templomtitulussal kapcsolatban írtam már, hogy nem volt elgondolásunk szerinti a lemondás, amiről sig. Felice értesített, ő nagyon jól tudja adminisztrálni a saját dolgait a negyvenórás szentségimádással járó búcsúk kinyomtatását nem úgy kellett volna elintézni, de nem lehet beleírni a Madonna nevét, mert nem volt jogos odaírni a s. Felice nevét sem, végeredményben megírtam már, hogyan kell rendezni a dolgokat, várom a jelentést, azt nem tudom elviselni, hogy hasonló módon valaki is ráerőszakoljon valami címet a templomra és még mindig akarja a S. Felice ünnepet nagy ünnepséggel megrendezni minta templom búcsúját, ne járuljon hozzá, a Borgo delle Verzini dolgokat illetőleg csak azt mondhatom, hogy sokkal előnyösebb ránk nézve, mindenről értesítsen engem, várom a jelentést a messinai ügyekről is, mindaddig kétséges, míg az érsek meg nem adja a hozzájárulását és ha megkapom, értesíteni fogom. – Szeretném tudni, hogyan viselkedi fr. Giov és fr. Giulio, valamint fr. Francesco Maria és a többiek minden lehetséges eszközt használjon fel, hogy elősegítse a tökéletességre való törekvést, főként az asztal körüli alázatosság néhány cselekedetének a gyakorlásával és más hasonló dolgokkal, mert az elöljárónak minden eszközt fel kell használnia, keresni kell minden alkalmat, hogy az alattvalókat rákésztesse a tökéletességre. Az Úr áldja mindnyájukat. Amen.” – (Róma, 1629. febr. 3.)
„Várom válaszadását a templomtitulus körüli dolgokban, mert amint a múltban is már írtam, az egész ügy csak kellemetlenséget okozott nekem és jól lehet, hogy sig. Pignella nem követel foghatóságot a templom felett, ő okos annyira, hogy nagyon jól tudja rendezni a maga dolgait és mindig akarja a S. Felice-féle ünnepséget, hogy valami címen fenntarthassa a dolog emlékét, mint titulust, ha ez a dolog rendeződik, akkor majd más ügyek is megoldódnak, azért tehát választ várok a legközelebbi postával. – Igen nagy jelentőségű volna, ha azt a házat megkapnánk a noviciátus céljaira, amelyről a P. Provinciális ír én azonnal küldenék oda alkalmas embert. – Az ereklyék ügyében jó szószólónk Sig. Odoardo, de nehezen mennek a dolgok a kezében, mert annyi más dolga van, mert elég komoly ez a mi kérésünk is, beszélem sig. Flavióval, de mindezideig nem történt semmi a kérvénnyel, amelyről ő azt ígérte meg, hogy a pápai udvarmester figyelmébe ajánlja, akinél többször is érdeklődtem, hogy megtudjak valamit a rescriptumról, ha meglesz, értesítem. – A Carditi-féle ház igen szépen kiegészítené a Duchesca házat, ha az Úr megadja az eszközöket, hogy meg tudjuk azt szerezni, akkor nekünk nagyon hálásaknak kell lennünk, erre a szándékra sokat imádkozunk. – Küldjön jelentést arról, hogy más alkalommal is volt-e látható a halott megjelenése, amelyről azt mondják, hogy megcsókolta a miséző pap kazuláját. – Ami a Campi-i házat illeti, a nehézségek és akadályok leküzdése a nápolyi házra vár és a Sig. Regentére, sohasem fogják megkapni a letelepedési engedélyt a Szent Kongregációtól az ottani koldulórendek akarata ellenére, akaratával szemben és így megszabadulnánk attól a tehertől, hogy odamenjünk. – A S. Pantaleo oltár konszekrálásával kapcsolatban tegyen meg mindent, ami teendővel jár. – Hogy Nápolyban szentelhessenek valakit, a megfelelő Bréve kieszközlése után lehet, ha valaki abban a korban van, hogy szentelhető, a szentelés lehet három egymás utáni ünnepnapon, nekünk is szükséges, hogy legyenek embereink, mert enélkül nem tudunk új alapításokhoz megfelelő embereket biztosítani. – Nagyon érdekelne, hogy mit rendelt, mit írt elő Sig. Vito Giacomo a P. Provinciálisnak, hogy normális ételrendje legyen, aztán majd gondom lesz arra, hogy a jövőben legyen egy kissé buzgóbb, gyorsabb, mint amilyen a múltban volt. – Szeretném tudni, hogy fr. Gio di S. Stefano hogy viselkedik a levél vétele után, amelyet a P. Provinciális útján küldtem neki, valamint fr. Giulio. – Úgy gondolom, hogy P. Francesco, aki Bisignanóban van, eléggé hanyag és nem eléggé okos, mindazonáltal azt írta nekem, hogy építkezés úgy áll ahogy a tervek előírták és lehet remélni, hogy úgy lesz, ahogy tervezték, a költségeket illetőleg azt mondják, hogy a Procurator kimutatja, hogy 600 scudit költött eddig az építkezésre, nem tudom elgondolni, hogy annyi idő mi történt az építkezésben, azon gondolkozom, hogy írok fr. Giov. Antoniónak, hogy olyan alkalmas személy jöjjön, akik szívesen vennék, hogy felügyelnének az építkezésre, cserét tennék, aztán visszatérhetnének Nápolyba. Gondja legyen arra, hogy az előírásokat pontosan tartsák, amit inkább megmutathatnak jó példaadással mint bármi mással. Az Úr áldja mindnyájukat. Amen.” – (Róma, 1629. febr. 10.) – Mondja meg sig. Aberto Cantonenek az aritmetria mesterének, hogy nem feledkezünk meg róla, hogy imádkozzunk érte szándékára.”
„Tudomásul vettem, amit írt, hogy a P. Provinciális miként rendezett el egyes dolgokat, nem szívesen hallom, hogy P. Diomede azt mondogatja, hogy már elég volt neki azon a helyen lenni és ha ez igaz, és ha ebből kifolyólag nem végzi szorgalmasan munkáját, az én megítélésem szerint ez igen súlyos hiba és ha nem változtatja meg gondolkozását, ha nem javul meg, megérett arra, hogy súlyos büntetésben, mortificatióban részesüljön, annak idején, amiért is Atyaságodtól állandó értesítést várok, hogy én tudjam, hogy milyen magatartást tanúsítsak vele szemben, mindezen felül ne késlekedjék figyelmeztetni valamennyiüket az én nevemben, hogy gondosan végezzék a felebaráti kötelezettségeket, mert csak így üdvözíthetik lelkület, csak így biztosíthatják üdvösségüket, máskülönben minden fáradságukkal, kínnal csak az örök kárhozatnak szolgálnak, mitől az Isten mentsen meg. – Ha majd a Cuneoból való két fratello visszatér, rendelje le őket Rómába, vagy Nápolyba, ha lesz alkalom hajóra vagy gályára. – Megírtam, hogy fr. Lutio hogyan gazdálkodjék a pénzzel, és ne töltse hanyagsággal a napot, hanem minél előbb fogjon neki, hogy készítse a vasból vagy rézből a dolgokat, és gondoskodják arról, hogy serényen haladjon az építkezés, a homlokzat, a mennyezet, ami nagyon is jelentős, hogy meglegyen, míg a Mons. Él, írtam már arról is, hogy a régi háznak a felét bontsák le és az összes többi falakat, amelyekre nincs szükség, hogy ebből felépíthessék az iskolát és egyéb dolgokat, amelyeket most nem is tudok felsorolni. A levelet átadtam a Monsignorénak és signora Francescának. Az Úr áldja mindnyájukat. Amen.” – (Róma, 1629. febr. 10.) – „Úgy gondolom, hogy jól csinálják, ha jókor reggel mondják a misét, hogy akinek másfelé van dolga, legalább eleget tehet a vasárnapi misehallgatás kötelezettségének, a prédikáció idejét semmi meg ne akadályozza.”
„Egy áldozópap az urak kongregációjának ülésén elnökölhet délelőtt, ebé után pedig az artistákén, ha önöknek úgy megfelel, szeretnék személyesen jelen lenni ott és felajánlani szolgálataimat, de szükséges, hogy legyek Rómában, legfőképpen pedig azért, mert nincs senki, akire ráhagyhatnám a rendi dolgok vezetését, irányítását. Nagyon hálás vagyok önöknek azért a hűséges tiszteletért, amelyben engem részesítenek, azon vagyok, hogy imádságos megemlékezéssel viszonozzam ezt, amikor csak erre alkalmam van, és amikor erre nekem alkalmam adódik válaszul tiszteletteljes levelükre, a f. h. 10-én kelt írásukra. Az Úr adja meg bőséges kegyelmét, hogy egyre buzgóbb lelkiéletükkel sokakat megnyerhessenek a lelkiélet útjainak.” – (Róma, 1629. febr. 17.)
„Legyenek rajta, hogy amennyire csak lehetséges, hogy igazíttassák ki azokat a pontokat a bizonyítékban, amelyek hiányoznak, mivelhogy a végrehajtók dolgai nagyon gyorsan mente, ott lesz majd sig. Isidoro, aki, ha akar, komoly felvilágosítást adhat a gyümölcsöket, az állatállományt illetőleg, főként pedig, hogy mi volt a házban, amikor birtokba vették a Tonti urak és hasonlóképpen a következő évekről és az a jószágkormányzó, aki a nevezett uraknak írt, most pedig a Conte Roverellinél szolgál, úgy illik, hogy a lehető legjobb módon rendezzék a dolgokat és mi pedig itt, mert a múltban eléggé vontatottan ment a dolog. – Szolgáljon levelem válaszul fr. Arcangelo levelére, aki azt írja, hogy a palota udvarán bizonyos bérlők laknak, erre csak azt felelhetem, hogy mindnyájukat küldjék el, főként ha vannak, vagy bejárnak asszonyok és a jószágkormányzó szerezzen lakást kint, mert nem jó az, ha a házban, ahol a mieink vannak, idegenek legyenek, ezért, ha szükséges, kérjen segítséget a Sig. Governatorétől. Kedden majd egy kis megbeszélést tartunk itt az örökségről, jobban értesülve legyünk arról, aztán majd beszámolok. Az Úr áldja mindnyájukat. Amen.” – (Róma, 1629. febr. 17.)
„Megkaptam a számadásokat az elmúlt hónapokról, örülök annak, hogy annyi misét kapnak, gondjuk legyen arra, hogy buzgósággal és szerénységgel viszonozzák mindazt és hogy jó példaadással legyenek a világiaknak. Arról értesülök, hogy fr. Giov. Battista di S. Antonio nem a legjobban viseli magát, akinek pedig a P. Provinciális rendelkezése értelmében bezártnak kellene lennie egy legközelebbi jelentésemig. Atyaságod ne hanyagolja el, hogy feljegyezzen minden dolgot és mindenről részletesen értesítsen engem, mert mindenre meg akarom tenni az észrevételt, amit érdemel és ő tudja, hogy mit érdemel, arról értesítenek„ hogy a P. Provinciális sok dolgot elvitt abból a házból, amiről nem tudok, amit nem is tudok elhinni, hogy így lehet-e? Írtam, hogy a Cuneoból való két fratellót küldjék Rómába, ne hagyja, hogy a P. Provinciális intézze az ügyeket, amelyek orvoslásra szorulnak abban a házban, hanem inkább bízza rám, minthogy én tudom, hogy miként mennek a dolgok. Gondja legyen arra, hogy fr. Lutio szorgalmasan dolgozzék, míg ott tartózkodik mert ha nem csendesednek le a zajongások, nem fog ott dolgozni és haza fog térni Rómába, jól vigyázzanak a dolgokra, főként nagyon biztos helyen tartsák a kelyhet és ha valami háborús veszély fenyegetné a tájat, akkor vigyék a Castello del Finaléba és a gondosan lezárt kasszát. Más írnivalóm nem lévén, az Úr áldja mindnyájukat. Amen.” – (Róma, 1629. febr. 27.)
„Remélhetőleg hamarosan elrendeződik a S. Biaso ereklyék ügye és akkor majd azzal a legalitással küldhetjük, hogy nyilvános istentiszteletek alkalmával szerepelhetünk vele anélkül, hogy az ordinárius eltilthatná, mert a kérvény sig. Cardinale Mellininek lett átadva, hogy amint sig. Odoardo óhajtotta a legalitást gondosan intézze el. – Ami a titulus kérdését illeti, ha majd engem arról értesít, hogy az érseki Irodában minden el lett intézve, akkor fog nekem nagy örömet szerezni, nagy megnyugvást, vigasztalást, elég, ha a templom kapuja felett ott lesz a S. Madonna képe v. szobra és alatta a szépen elkészített rendi címer. – Ami fr. Giov és fr. Giuliót illeti, remélem, hogy a tavasszal tudok olyan egyéneket oda küldeni, akik el tudják végezni azok munkáját addig is részesítse őket megfelelő büntetésben, amit megérdemelnek, és ha aközben a P. Provinciális odaérkezne a ház meglátogatására, legyen rajta, hogy a vizitációban legyen annak nyoma, ennek a két fratellónak a szeszélyességének, mint akik az engedelmességben hanyagok, durvák, aztán majd az én dolgom lesz, hogy kimérjem a büntetést. – Örömmel hallom, hogy arról lehet beszámolni, hogy Francesco Maria figyelmes, remélhetőleg nagy javára lesz a szerzetnek, ha tud alázatos lenni. Nagyon fájdalmasan érintett P. Donato Provinciale di S. Domenico szerencsétlensége, értesítsen arról, hogy milyen visszahatást keltett a világi körökben. – nagyon helyes dolog, hogy a P. Provinciális egészségi szempontból normális rendet követ, hogy ne is legyen túl szigorú, amint a múltban próbálta, se ne bőséges, amelynek ellenkező hatásai lehetnek, hozzám fordultak, hogy rendezzem azt az ételrendet, amely túlságosnak látszott. – Nem tudom, hogy emberhiány miatt mehetünk-e Messinába? – Az volt a kívánságom, hogy bocsássanak rendelkezésemre egy jó somarellót, hogy azon Frascatiba mehessek és ha van alkalmunk és ha van bőségesen miséjük, elmondunk mi itt kétszázat azon kétszázon kívül, amit a múltban elmondtunk. – Majorini azt írja nekem, hogy ajánljam be a Kardinális úr ügyhallgatójának, hogy vegye fel valami konfater, vallásos egyesületbe. Mivel nincs most arra időm, hogy írjak neki, amikor erre lesz ideje, ajánlja Atyaságod, amikor jónak látja, az én nevemben és mondja meg neki, hogy megmaradt volna a szerzetben, akkor most jutott volna ilyen nyomorúságba. – Fr. Aniello Longobardo abba a kisérésbe esett, hogy áldozópap akar lenni, visszament a világba, hogy tanuljon, amint gondolom, látni fogják majd ott. Az Úr áldja mindnyájukat. Amen.” – (Róma, 1629. febr. 27.)
„A mai postával semmi sem érkezett Carcareből, szeretném tudni annak a levélnek a sorsát, amelyet oda, a környéken levő kastélyba küldtem, hogy megkapta-e és továbbította-e? jelen levelemmel felhívom figyelmét mindnyájuknak, hogy teljes odaadással végezzék mindnyájan az iskolai munkát, ami a mi fő feladatunk, nemcsak a tudományokra, hanem az Isten félelemre is neveljék a gyermekeket, ami olyan kincs, aminek a halál órájában van nagy jelentősége, amit megnyer, amit ha Isten iránti szeretetből gyakorol buzgósággal és türelemmel. A templomi dolgokat tartsák, őrizzék olyan tisztelettel, amilyen annak kijár és ha háborús veszély fenyegetne, a legértékesebb dolgokat mentsék a Finalei kastélyba, mindazonáltal imádkozzanak mindnyájan a békéért. Gondjuk legyen arra, hogy egyek legyenek és hogy a közös munkából mindnyájan kivegyék részüket csak így gyarapítják a szeretet szent erényét, amely nélkül a közösség csak nagy zűrzavar. Más írnivalóm nem lévén, kérem az Urat, hogy áldja mindnyájukat. Amen.” – (Róma, 1629. febr. 24.)
„Az Úr Isten tudja, hogy mennyire bánt engem az a vakság és nyomorult szolgaság, amelybe Sig. Aniello zuhant. Az Úr legyen hozzá könyörületes és az ő mindenható keze mentse meg a pokol fenyegető veszélyétől, amely felé vesztére rohan. Amiben csak tudok, iparkodom segítségére lenni nemcsak önnek, nemcsak sig. Aniello javát keresve, hanem abban is, hogy az Urat kérem, hogy adja meg signora Deliának és önnek és az egész háznak a türelmesség kegyelmét, hogy ezzel kiérdemelhessék az örök életet. Tagliaferro az elmúlt hat hónapra 300 scudit tartozik fizetni önnek, majd el fogom küldeni a végrendeletnek a másolatát, vagy a hagyaték hiteles másolatát a 300 scudiról. Az Úr adja meg Önnek azt a kegyelmet, hogy érdemszerző módon teljesíthesse az Ő atyai szent akaratát.” – (Róma, 1629. febr. 24.)
„Nagyon bánt engem sig. Aniellónak, a mi egykori nagy jótevőnknek szánalomraméltó állapota, nem tudom azt hinni, hogy ez sokáig megmaradna abban az állapotban, mert sokan és sokat imádkoznak érte, hogy az Úr meg fogja hallgatni azt, Atyaságod az én nevemben is legyen megnyugtatására, mivelhogy mi kötelesek vagyunk arra, hogy lelki vigaszban, segélyben részesíteni azokat, akik annyi anyagi segítségben részesítettek minket. – Itt hála a jó Istennek nincs semmi nyugtalankodás, mint ahogyan hallatszik, hogy arrafelé van ilyesmi, ahol olyan nagy tömegek vannak. – Az Úr adjon békességet mindnyájuknak. – A templom titulusának megszüntetését elrendelő iratot várom, ami nagy megnyugvást hoz nekem és a Porte Realei ház számára. – Hiszem, hogy az ereklyék ügyében is hamarosan meglesz az engedély, úgy hallom, hogy valami oldalborda csont lesz, gesztenye nagyságban. Ha Sig. Regente Enriquez nem lesz bőkezűbb irányunkban, akkor nem egyhamar mehetünk Campiba. – Sig. Don Francesco Caserának küldök egy alkalmi utas révén könyveket, amelyeket alkalmilag juttasson el a címzettnek, a szükséges dolgokban mindig segítségükre leszek.” – Az Úr áldja mindnyájukat. Amen.” – (Róma, 1629. febr. 28.)
„S Biaso ereklyék ügye visszakerült sig. Odoardóhoz, remélem, hogy szokása ellenére hamarosan elintézi az ügyet, jól lehet, hogy annyi ügyes-bajos dolga van, hogy néha nagyon is túl van terhelve. Várom a titulus megszüntetést elrendelő dekrétumot. Megmondhatja a Sig. Auditornak, hogy igen sok kérelmezőt vissza kell utasítanunk, nem tudunk újabb alapításokat elfogadni, amint volt például a Conde della Cerra részéről is kérés és sokan mások, akiket vissza kell utasítanunk, el kell hárítanunk, akiknek azt kellett mondani, hogy nem, pedig két Kardinális is volt újabban, mert lehetetlen, míg elég alkalmas emberünk nem lesz, mert tényleg nincs vagy nem válnak be, jelenleg igen jó képzettségű fiatalságunk van, akik néhány év múlva helyt fognak állni akármilyen iskolában. – Itt azt beszélik, hogy S. Angelo mellett újra valami nagy örvénylő mélység nyílt meg, amelyből igen kellemetlen illet árad, nagy zaj hallatszik, sokan nem hiszik el, írjon a dolog felől, hogy mi az igazság a dolog körül. – Nagyon súlyosan beteg fr. Alessio Pasca, az orvos is lemondott róla, igen szerény viselkedésű ifjú, okos minden ügyben, tanulmányokban, szorgalmas mind a versben, mind a prózai munkában, aki igen jeles mestere lehetne a tudományoknak bármelyik városban is, minden tőlünk telhetőt megtettünk imádságainkat ajánlottuk fel érte és bizalommal eltelve várjuk az Úr irgalmasságát, akinek, ha úgy tetszik, legyen tetszésére, hogy megmaradjon neki, jól lehet, hogy ő, a betegünk teljesen felkészült a halálra. – Figyelmeztessék a S. Agostinóbeli novíciusunkat, Giov. Battista di S. Bernardo, hogy ne áldozza fel hivatását, mert később meg fogja bánni és a hír igen nagy fájdalommal érinti a szülőket, én a magam részéről nem venném fel a szerzetbe. – Ha a somarellóra szert tennének, igen örülnék neki, igen jó szolgálatot tenne nekem. Az Úr áldja mindnyájukat. Amen.” – (1629. márc.2. – Róma) – „Küldjön értesítést, hogy sig. Aniello di Falco meggondolta-e már a dolgot?”
„Ha valamit nagyon melegen ajánlottam, higgyék el, hogy amit legmelegebben kell ajánlanom az az, hogy legyen rajta minden szorgalommal, hogy emlékeztesse a Sig. Podestát, hogy intézze el már Signora Franacesca ügyét, aki annyira jogosan kéri már özvegységének hat hónapja óta, férjének elhalálozása óta, hasonlóképpen sürgesse az ügyet Sig. Gadinonél irántam való szeretetből legyen segítségére ennek az ügynek az elintézésében, amit hálásabban veszek, mintha a saját személyemben tettek volna valami szívességet, és arról, ami majd lesz, történik, értesítsen engem, mert ha ott csak olyan kevésre méltatnák a nevezett Signora Francescának a jogos kérelmét, akkor ezzel alkalmat adnánk szoknak az Uraknak, hogy könnyelműen, elhagynának sok dolgot jótékonysági dolgokat, ami annak a közösségnek az érdekében van. Mivel ebben a reménységben vagyok, hogy mindent el fognak intézni nagy igyekezettel, jelen levelemben mást nem írok, minthogy csak azt említem, hogy várom az alkalmi postával a választ, hogy mit tudtak elintézni. Az Úr áldja mindnyájukat. Amen.” – (Róma, 1629. márc. 9.)
„Ami a tonzúra felvételét illeti a fogadalmasoknál és a négy kisebb rendnek a felvételét illeti a négy fogadalmas kispap fogadalmasnál, semmi akadálya sincs a szentelésnek, de nem a novíciusokat.” – (Róma, 1629. márc. 11.)
„Sok posta volt olyan, hogy fr. Lutio nem írt semmit, sem nem értesített az építkezési dolgok felől és mit végzett az esztergályozással, mondja meg neki, hogy míg ott tartózkodik, minden héten írjon nekem, Atyaságod pedig érdesítsen engem mindenkinek minden dolgáról részletesen, a ház ügyeiről legalább hetenként egyszer tartsanak megbeszélést a felszenteltekkel, hogy az iskolai ügyek jól menjenek, valamint rendben vannak-e a házi ügyek és ha valaki elégedetlenkedik, rossz hangulatban van, igyekezzék szeretettel megnyugtatni, ne engedje, hogy valaki is közösséggel ellentétbe kerüljön, hanem legyenek egyetértésben és békességben, és ha ott van fr. Giov. Battista di S. Antonio, írja meg, hogyan viselkedik, aki nem könnyű személy, azon gondolkozom, hogy Rómába rendelem, ahol majd megtanul engedelmeskedni, ahogy megtanult fr. Thomaso de Gorzengo, mondja meg fr. Thomaso delle Mardlare, hogy az idő rövidsége miatt most nem tudok írni neki, fr. Agostinónak adja nevemben áldását. Az Úr áldja mindnyájukat mindig. Amen.” – (Róma, 1629. márc. 10.)
„A jó Isten tudja, hogy mennyire bánt, hogy Sig. Aniello, a mi egykori jótevőnk olyan könnyelműen szégyenteljesen olyan gyalázatos dologra adta magát és olyan kegyetlenül, kemény szolgaságba hagyta magát keveredni, amit ő még most nem is lát világosan, kérjük az Urat imáinkban érte, hogy nyissa meg tekintetét és lássa meg, vegye észre azt a veszedelmet, amely az örök halálba vezet. Írtam a P. Provinciálisnak, hogy imádságon kívül legyen segítségére szóbeli buzdítással. Atyaságod emlékeztesse erre. – Olyan az időjárás, mintha még csak a tél közepén lennénk, a Frascati hegyeket is hó borítja és itt Rómában is gyakran jégeső esik, így bizony nem igen alkalmas az idő arra, hogy valakit is küldjek oda, míg egy kissé meg nem változik az idő. – A negyvenórás szentségimádásról beszámoltak a signori complateari, hogy milyen nagy buzgósággal végezték és sok látogató, hívő vett rajta részt, legyen minden dolog Isten nagyobb dicsőségére. Nagyon megütköztem azon, hogy fr. Giov. Di S. Stefano, aki áldozópapságra törekszik, halálos bűn állapotában van és míg ebben az állapotában van, annyi szentségtörést követ el, ahányszor áldozik, mert azáltal, hogy áldozópap akar lenni, az Istennek tett fogadalma ellen cselekszik, hiszen azt ígérte s fogadalomtétel alkalmával, hogy nem törekszik a szerzetben semmiféle állásra vagy méltóságra és most olyasmire törekszik, amire nem méltó, de biztosítom, hogy eljön majd az ő ideje s talán már nincs is messze, hogy ott majd beöltöztethetnek egy áldozópapot, ha annyira szükségük van erre, itt nincs, aki ott jó példát adna, amire olyan nagy szükség van ott. – Várom a jövő héten a templom titulusának a lerendezését előíró dekrétumot, és semmiképpen se egyezzék bele, hogy megújítsák a bisignanói iskola számára a fizetségeket, ha nem tudnak építeni, akkor ne igényeljék, fogjanak hozzá, amit Sig. Canonico Calagreco úgy gondolt, hogy azalatt lakjanak a világiak házában, de ez nem fog menni ez alkalommal. A festő fiát, Domenico di S. Francescót tavasszal majd odaküldöm, aki már jó ideje, hogy letette a fogadalmakat. Az Úr oltalmazzon meg bennünket a háborútól, mert csak az Isten tudja, hogyha megkezdődik, hogy mikor fejeződik be és hogyan fogja megfertőzni Itáliát az eretnekség. – Az ereklyék ügyében írni fog Sig. Flacio vagy Sig. Odoardo, hogy miféle nehézséget okoz itt a Kardinális Vikárius. Más írnivalóm nem lévén, kérem az Urat, hogy áldja meg mindnyájukat.” – (Róma, 1629. márc. 10.)
„Igen nagy vigasztalásomra volt Uraságtok levele és a negyvenórás szentségimádásról írt beszámoló. Az Úr, aki ennek a jó kezdetnek a kegyelmét adta, növelje állandóan a buzgóságot és a lelkesedést mindkét kongregációban, Társulatban érdemük gyarapodására és embertársaiknak nagy épülésére. Én nem szűnöm meg, hogy imádságaimmal válaszolja ilyen szent és buzgó működésükre, amíg csak képes leszek erre, sajnos testi jelenléttel nem lehetek ott, mert nagyon megfogyatkoztak testi erőim, hogy egy ilyen hosszú útra vállalkozom, meg aztán csak éghajlatváltozással is jár. Írtam a P. Provinciálisnak, hogy néha-néha vegyen részt a közös összejöveteleken alkalmi beszéddel, mert ő igen rátermett az ilyesmire, és igen nagy benne a felebarát iránti szeretet. Az Úr áldja meg Uraságtokat minden jóval, amint ezt én így kívánom önöknek legkészségesebb hívük.” – (Róma, 1629. márc. 10.)
„Gondja legyen ara, hogy a felszentelteknek meglegyen a papi konferencia anyaga, és hetenként egyszer szerepeljen a szentmise szertartása, hogy azt megtanulva, jól mondhassák a misét, a klerikusok és a fratellók pedig jól tudjanak ministrálni.” – (Róma, 1629. márc. 14.)
„Szeretném, hogy Gyümölcsoltó Boldogasszony ünnepére megtörténne az átköltözködés a Salvatorról nevezett új épületbe, a költözködés úgy történjék, amint már írtam, hogy ne tudjanak róla, ne lássák a világiak, mindent igen jól rendezzenek el, helyezzenek el, nagy tisztaság legyen az egész házban és nagy csendesség, silentium, a templomban és egy kis harang, csengettyű, amely arra szolgáljon, hogy általa hívják a világiak a sekrestyést, és hogy senki se járjon-keljen a sekrestyében, legyen az mindig zárva kulccsal, kivéve amikor miséznek. – Hasonlóképpen a nagykapu legyen mindig zárva és legyen ott csengő. És ha a kőműves fratello és az ács fratello ott végeztek a munkával, küldje őket Rómába, ahol bőven lesz munkájuk, és ha egyszer már beköltözködtek a S. Salvatore kolostorba, akkor már nőknek nincs semmi keresnivalójuk, nem járhatnak be, a férfiak is addig, míg lehetséges. Gondom lesz arra, hogy minden ajtó számára elküldjem a szent képét, olyanformán, hogy a lakószobák ajtaja felett valamelyik apostolnak a neve-képe legyen, és ha az idő alkalmas lesz, hiszem, hogy hamarosan el tudok látogatni oda. Más írnivalóm nem lévén, kérem az Urat, hogy áldja meg mindnyájukat. Amen.” – (Róma, 1629. márc. 15.)
„Nem tudtam beszélni a Monsignoréval a posta indítása előtt, így majd csak a következő héten válaszolhatok. Mindnyájan ügyeljenek a szabályok megtartására és P. Domede az ő iskolájára, mivelhogy elvárom, hogy megelégedésre legyen és jól lehet, hogy a P. Provinciális rendelkezett, hogy elköltözzék, de az én intézkedésem nélkül ne menjen, én majd értesítem a P. Provinciálist, hogy ne mozgassa, ne mutálja. Azon leszek, hogy minél előbb egy jó humanistát tudjak oda küldeni a nevezett atyának küldtem egy savonai hajós által ajándékot, Massino fiúnak signora Francisca egy gallért és a savonai P. Antoniónak küldtem egy feszületet. – Szeretném, ha Rómába jönne fr. Giov. Battista di S. Antonio, hogy láthassa az új dolgokat, hogy vállalja a büntetést, vagy változtasson szerzetet, amit már olyan rég óta kívánok. Más írnivalóm nincs, kérem az Urat, hogy áldja meg mindnyájukat. Amen.” – (Róma, 1629. márc. 16.)
„Odaérkezik fr. Giuseppe, a spanyol, aki egy cassoriai lábadozó novíciust kísér oda, és hogy szentelődjék Brévével három egymás utáni ünnepnapon. Nem tudom megérkeznek-e oda a posta előtt, mert a tenger nem a legalkalmasabb, a hajódíj nincs kifizetve. Az ereklyék ügye Sig. Odoardónál van, azt hiszem, hogy még a testimonimokat kell megvizsgálni. Sig. Flavio is nagy odaadással dolgozik. Más alkalommal majd bővebben írok. Az Úr áldja mindnyájukat. Amen.” – (Róma, 1629. márc. 17.)
„A templom titulusa megsemmisítésének az ügyében a legszorgosabban kell eljárni, hogy az minél előbb megjelenjen, ahogyan azt várjuk, minthogy már eddig is annyit tettünk ebben a dologban. – Ha megérkezik a somarello, igen nagy örömömre lesz, mert aztán így majd személyesen megnézhetem a frascati, moriconei és a poli-i építkezéseket. Szívesen hallanám azt is, hogy Sig. Aniello visszatért-e már otthonába? És hogy P. Provinciális elért-e valami jobbulást nála négyszemközti beszédeivel, buzdításával? – Várom az értesítést, hogy a spanyol fr. Giuseppe és a Cassoriai novícius megérkeztek-e már oda, jóideje már, hogy hajóra szálltak Ripában. Írni fogok Norciába, ahova való fr. Giuseppe di S. Martino, hogy írjon övéinek, valamint a másiknak, hogy jól vannak, egyedül Alessio súlyos beteg, de most már könnyebben van, valami láza van még. – A penitenciária-féle ügyben annak az érdekében, aki a pénzt adta a szerencsétlen teremtménynek, hogy abortuszt kövessen el, a nevezett Penitenciaria régi tisztviselője Sig. Daniello azt válaszolta, hogy legyen benne biztos, hogy kérvényére a válasz egy „nihil” lesz, nagyon jól tudja, hogy V. Sixtus bullája mit ír „de procurantibus abortum”. Én azt hiszem, hogy meg kellene próbálni valamit a Dattaria útján, ahol közbenjár az egyezkedő, amikor erre engedélyt kap. – Hogy mit csinálnak a katonák, hogy mit követnek el, ott csak későn tudják meg, mivel ide is csak futár hozta hírül a Pápának, hogy a francia király akár hallgatag beleegyezéssel akár nyilvánvalóval elfoglalta a Savoiai hercegtől Susát és így szabad lett az út Itáliába, Casalét megkímélik, nem lesz megszállva és Monferrato a mantuai hercegé lesz. – Az elmúlt kedden 19 órakor egy rendkívüli jelenség volt látható Róma felett, egy körféleség volt a levegőben égszínkékségben, vagy helyesebben hamuszürke olyan nagyságban, mint az egész Róma, négy nagy fénygömbbel, amelyek fényesebbek voltak, mint maga a fénykör, szivárvány színben és mintegy egy óráig volt látható a tünemény, a város lakosságának nagyobb része látta, a mieink az iskolából szinte mindnyájan, én magam felmentem a legmagasabb emeletre, hogy jól lássam és volt egy másik kör a nap körül ugyanazon színben, de sokkal kisebb és nem tartott olyan sokáig, mint a nagy kör, a tünemény rajza látható a levélpapír másik oldalán. Adja az Úr, hogy ez a tünemény legyen az Ő irgalmasságának a jele és áldjon meg bennünket mindenkor.” – (Róma, 1629. márc. 23.) – Mutasson meg minden dolgot minél előbb a P. Provinciálisnak. Másolatban küldöm a Németországból jött borzalmas jövendölést, amit őrizzen meg, hogy mindnyájukat az Úr oltalmába ajánlhassa.”
KÉP
„Tegnap beszéltem a Monsignoréval, mondotta, hogy az elmúlt napokban írt Atyaságodnak levelet és hogy még nem válaszolt neki, ami bizony szerintem elég nagy neveletlenség, hasonló esetekben ilyen mulasztás ne történjék, még akkor is, ha valaki csak csekély összeget ad, mennyivel inkább az ilyen esetben, amikor valaki olyan bőkezűen járul hozzá az építkezésekhez. – Örömmel hallom, hogy fr. Michel Angelo az írásiskolában milyen szorgalmasan törődik a tanítással, nagyon jól csinálja. Fr. Giov. Battista szobafogságot kapjon hetenként háromnapos böjttel kenyéren és vízen, ez lesz a kirótt penitencia, vagy belép a legszigorúbb szerzetbe, ha igazi szerzetes akar lenni, máskülönben itt a mienkben végezzék el ő és a többiek a penitenciát a botrányok miatt, amiket okoztak, és ezzel bomlasztották a szerzetet. Atyaságod élénk körültekintéssel kormányozza a házat és mind a három áldozópapot gyakran kérdezze meg, hogy nincsenek-e panaszok, amit a másik is a magáévá tesz, fejébe vesz, ha tetszik neki. A sekrestyei dolgokat illetőleg nincs más írnivalóm, mint az, amit reméllek is, úgy van, hogy mindennek gondját viselik, ahogy illik, ahogy kell is gondját viselni. A mellékelten küldött levelet juttassa el Sig. Pier Francesco Scarampinak. Más írnivalóm nem lévén, kérem az Urat, hogy áldja meg mindnyájukat. Amen.” – (Róma, 1629. márc. 23.)
„Úgy veszem észre, hogy Atyaságod elfeledkezett vagy kiegyezkedett abban a dologban, amelyről tudja, hogy mennyire szívemen fekszik: a Porte Reale templom titulusa, minden mást most félre kellene tenni, míg ezt be nem fejezik, hogy elkerüljünk minden ízetlenkedést és kellemetlenkedéseket felebarátainkat illetőleg. – Úgy gondolom, hogy itt az ideje, hogy P. Giuseppe felvegye a szent rendeket, az áldozópapságot is, ahogyan a P. Provinciális rendelkezik, majd írok neki. – Ha nem felejtenék el, a Gyümölcsoltó Boldogasszony-napi vásáron Aversában vehetnének egy somarellót, nagyon kedvemre lenne és én azokkal, akik idehoznák, küldenék három-négy személyt ahhoz az iskolához. – A reliquiákat illetőleg először valami tanúkat kell kihallgatni, bizonyítékokat kell megvizsgálni, és csak úgy kapjuk meg a kardinális Vikárius beleegyezését, én miattam nincs késedelmeskedés, kezemben az ereklye, és nagyon várom, hogy minél előbb küldhessem. – Örömmel hallom, hogy milyen ünnepélyességgel múlt el a Gyümölcsoltó Boldogasszony ünnepe és hogy milyen buzgósággal végzik az előírt ájtatosságokat a Kongregációban a complateari urak, szívesen veszem a jelentést az iskoláról minden aprólékos ügyeikről, hány osztály van és mennyi a növendékek száma, van-e ott olyan valaki klerikus, aki felszentelhető volna? – A Sig. Conde della Cerra írja nekem, hogy mennyire szeretné, ha a noviciátus számára vállalnák a letelepedést Cerrában, de azt is meg kell gondolni, hogy ki lesz ott a novíciusmester, mert a P. Provinciálisnak ott kell lennie Nápolyban, és hogy valaki Cerrában novíciusmester legyen, nincs rá megfelelő alkalmas egyénünk, ha a noviciátust Nápolyban lenne, a P. Provinciális ott rendelkezhetné be a rezidenciáját egy helyettessel és minden nap meglátogathatná a házakat, ha erre szükség lenne, ennélfogva tehát míg nem rendelkezünk elég megfelelő számú emberrel, addig nem lehet növelni a házak számát. Íme, ezeket akartam megírni jelen levelemben. Az Úr áldja mindnyájukat. Amen.” – (Róma, 1629. márc. 28.)
„Már más alkalommal is figyelmeztettem, hogy gyakrabban írjanak a Monsignorénak az építkezésekkel kapcsolatban, hogy ő is tudja, hogy milyen terminusban vannak az ügyek, az építkezések és jólesőn hallja, hogy mire fordítják az ő pénzküldeményét és fr. Lutiónak is kellene írnia minden héten, nagyon hiányoljuk, hogy annyi pénzt elköltve nem tudja, hogyan is állnak az ő ügyei. – Úgy látom, hogy P. Diomede nem jól érzi magát abban a házban, Carcaréban, lehetséges, hogy Atyaságod talán nem azzal a szívélyességgel bánik vele, mint ahogyan egy atyának és elöljárónak illene vele bánni, és ha még annyira tökéletlenségek vannak benne, minthogy ő felszentelt pap, még inkább is több szeretettel kell figyelmeztetni, mint elöljárói tekintéllyel és ez az elöljárói kezelési forma igen nagy sikerekkel, eredményekkel szokott járni az alattvalókban, azért iparkodjék a jövőben úgy viselkedni, hogy megnyerje az alattvalókat és ne keltsen bennük averziót, ne okozzon lelki elfordulást. Értesítsen, hogy visszatért-e oda fr. Francesco di S. Francesco és hogy viselkedik, hasonlóképpen várom az értesítést fr. Giov. Battista di S. Antonióról, Sig. Pier Francesco számára azonnal küldöm Cairóba. Az Úr áldja meg mindnyájukat. Amen.” – (Róma, 1629. márc. 31.)
„Az ügy, ami annyira ránehezedik lelkemre, annyiszor megokolt jelentésemben, az a Porta Realei ház templomának a titulusa, amelyből idővel annyi kellemetlenség érheti a mi utódainkat, én más eredményt vártam már régóta, és gyorsabb elintézést, és ha nem sikerül úgy, ahogyan én remélem, oda fogok küldeni egy atyát, aki beszélje meg a dolgokat, fejezze be ezt a hosszantartó ügyet vagy pedig cserélje el az iskolát arról a helyről. – Örömmel hallom, hogy a spanyol Giuseppe di Gesu Maria apostoli brévével felvette az egyházi rendeket. – Igen fájdalmasan érint, hogy Sig. Aniello Falco még mindig abban a szánandó nyomorúságos állapotban és annak az olyan igen súlyos bűnnek a szolgaságában van, Isten ne adja, hogy megbetegedjék és ilyen rettenetes lelki állapotban meghalljon, az Úr irgalmasságába ajánlom. – Legyen áldott az Úr, hogy a Gyümölcsoltó Boldogasszony napját olyan igen nagyszámú szentségekhez járulással ünnepelték meg, ez az igazi eredmény, amelyet minden hasonló ünnepségnek fel kell mutatnia eredményként, legyen tetszésére az Úrnak és engedje, hogy ami jó, az egyre gyarapodjék a jobbak. – A Campi házat illetőleg, azt hiszem, hogy a kapucinus atyák megelégednek és nem fognak továbbra is ellenszegülni, elégedjenek meg azzal, hogy megelégedésére lesznek Sig. Regente Enriqueznek, mélyen elgondolkodtat, hogy egyik házunk olyan nagy távolságra esik a másiktól, jól lehet, hogy a messinai és a szardíniai caglieri házak alapításánál erre nem reflektáltam, ezt a gondolatot elmellőztem, pedig ugyancsak távol esnek más alapítások is, de ennél a Campi-i alapításnál nem tehettem mást Sig. Marchese Enriquez és Marchese Tapio ismételt sürgetésére és úgy hallom, hogy ő a nápolyi intézményeket is támogatja. – A mostani postával nem kaptam levelet a P. Provinciálistól. Nagyon fájlalom, hogy a fr. Giov. dell'Abbaco, az egyszeregy tanítómestere, nem jól viselkedik, és ha a P. Provinciális nem fenyíti meg őt, akkor én figyelmeztetem jelen soraimmal, hogy legyen teljes tekintéllyel vele szemben. Ami pedig fr. Benedettót illeti, én mindig aggódtam érte, Isten adja, hogy ne járja ugyanezt az utat az ő társa fr. Giov. Battista di S. Bernardo, nem volna szabad elkorcsosulniuk, mindketten a P. Provinciális tanítványai, neki sem volna szabad elnézni bennük a legkisebb hibát sem, a hasonló gyarlóságokat sem, ami igen nagy kárt okozott Savonában a stúdiumban az ifjak között, éppen azért tessék orvosolni a dolgokat büntetésekkel, ha már a szeretetteljes figyelmeztetésre nem akarnak javulni, írok a P. Provinciálisnak is. – Ami pedig az építkezést illeti, örülök, hogy szépen haladnak előre és így számíthatunk arra, hogy némelyik rendtársunknak meglesz a maga kis szobácskája, ahova visszavonulhat, és imádságban tölthet egy kis időt a magányban Isten jelenlétében, egyedül csak Istennel foglalkozva, mivelhogy a szerzetes, aki nem imádkozik, az csak olyan, mint a lélek nélküli test. Más írnivalóm nem lévén, kérem az Urat, hogy áldja meg mindnyájukat. Olvastam a számadásokat, örülök, hogy fr. Vito olyan ügyes questaló.” – (Róma, 1629. ápr. 7.)
„A márc. 20-án kelt levelére válaszolva közlöm, hogy írni fogok fr. Lutiónak, hogy amennyiben az építkezéssel kapcsolatban nincs jogosan, hivatalosan elfoglalva, az imádságon mindig legyen jelen, imádság nélkül nem lehet megmaradni az Isten szolgálatában és erről a feladatról ő nem feledkezzék meg, amennyiben valamelyik napon jobban elfáradt volna, egy kissé korábban mehet lepihenni, de a lefekvést mindig előzze meg az imádság, ha rövidebb ideig is tart, és a lelkiismeretvizsgálat, szeretném, ha reggel sohasem mulasztaná el a szentmisét. – Ami pedig signora Francesca ügyét illeti, egyedül az, ami a hat hónap óta tartó özvegyi állapotára vonatkozik, semmi kétség, hogy neki igaza van, és hogy férje Rómában halt meg és minthogy húsz éve, hogy itt laktak, jogosan tekintik őt úgy, mint rómait a tíz év elteltével és a határozatoknak megfelelően, amivel tartozunk neki, ami megilleti őt, amit Rómában szokták részesíteni az özvegyeket, ezért ne halogassuk az illetékeseket buzdítani, én pedig majd elintézem, hogy ami azon felül lesz az írassék az egyház javára. – Ami az építkezést illeti, mondhatom önnek, hogy a Monsignore készenlétben tat 400 scudit, ezzel vagy a következő postával rendelkezni fogok, hogy küldje az intézkedést, hogy tovább haladhassunk az építkezésben és amennyiben írni fog nekem az építkezésről, vagy a templomról, abban a levélben ne írjon személyi vagy házi ügyeket, ne keverje bele ezeket a dolgokat ebbe a levélbe, amelyet az építkezésről ír vagy a templomról, hogy amikor meg fogom mutatni a levelet a Monsignorénak, ne kelljen neki azokról a dolgokról is tudnia, amelyek nem odavalók, nem helyénvaló, hogy a mi benső dolgainkról mások is tudjanak, ezért tehát ezeket a szempontokat vegye figyelembe és a ház ügyeiről egy másik lapon írjon. – Ami pedig fr. Gio. Battista dolgát illeti, hogy meggyőződjünk arról, hogy nem áltat bennünket, kell, hogy mutasson állhatatosságot Isten szolgálatában és az engedelmességben és nem csekély kegyelem lenne az Isten részéről, ha megadná neki azt a belátást, hogy milyen nyomorult volt az előző élete és megadná neki a bűnbánat szellemét. – Ami pedig a békét illeti, ne mulasszák el az imádságot gyakori szentségkitétellel és imádkozzanak a gyermekekkel, hogy ne büntessen bennünket az Úr bűneink szerint, hanem legyen hozzánk irgalmas és áldjon meg bennünket, mindnyájunkat mindenkor.” – (Róma, 1629. ápr. 7.) – „Fizesse meg a ház pénztárából fr. Lutio által igénybe vett esztergályozó eszközök használati díját. Ne nagyon késedelmeskedjenek, hogy megküldjék signora Francescának a kért dolgokat, hanem írjanak nekem, és én majd értesítem, amint arra alkalom adódik.”
„Ami a templom titulusát illeti, megláthatja Sig. Pignellának a levélhez mellékelt iratát, hogy milyen határozottan akarja továbbra is fenntartani a S. Felice titulust, amit tudtom nélkül tettek annak idején, sőt amikor tudomást szereztem erről, azonnal kiadtam az ellenkező intézkedést, mert nem akartam, nem járultam hozzá, hogy aki nem építője a templomnak, sem a magáéból nem áldozott arra, hogy az adjon titulust a templomnak a maga módján és ő mint kereste különböző utakon, hogy megtarthassa a titulust, amit az ő sürgetésére, intézkedésére eszközöltek, így tehát nincs más, minthogy el kell menni az érsek Kardinálishoz és megkérni az én nevemben, hogy ne engedje meg, hogy ne járuljon hozzá, mert különben elhatároztam, az az elhatározásom, hogy inkább elhagyjuk azt a helyet és az ő kegyes engedélyével a Város másik részén telepedünk le inkább, semhogy megengedjem, hogy Sig. Felice Pignella S. Felice nevet adja templomunk titulusának, ebben az ügyben várom Atyaságod válaszát minél előbb. – S. Biaso reliquiákat illeti, látván, hogy Millino kardinális annyira húzza-halassza a dolgot Sig. Abbate Vittorióval együtt úgy véljük, hogy egy Brévével kérjük, hogy rendelje el a hivatalos vizsgálatot és így hamarabb befejeződik az ügy, mintha annyi érdekbe ütközik. – Megkaptam mindegyik iskolából a tanulók listáját és a Kongregációkról is, engedje az Úr, hogy ami jó, az egyre a tökéletesebb felé haladjon. – Fr. Giuseppe della Visitatione nem tölti be a 24. életévét dec-ig, ennélfogva csak Bréve kieszközlésével lehet csak felszentelni a karácsonyi hármas ünnepen. – Ami a noviciátust illeti, várjuk, hogy az Úr kegyelmére hagyatkozva, mit hoz majd, a Carditi-féle házat bérbe venni nem látom jónak, mert egy kissé nagy a mi számunkra, imádkozzanak a gyermekekkel is egy keveset naponta, főként a kisebbekkel, hogy az Úr mutassa meg nekünk az erre a célra alkalmas helyet. – Ami P. Alessandro ügyét illeti, írni fogok a P. Provinciálisnak, majd megmondom neki, hogy mi a teendője. Úgy látom, hogy fr. Giov. teljesen eltér a mi szándékainktól, majd meg fogom írni, hogy a P. Provinciális küldje oda fr. Giov. Antoniót és egy kissé próbálja meg, hogy hatással legyen az említett fr. Giov-ra, miközben azt látom, hogy itt rendre kell utasítanom, és segíteni kell testvéreinek Giov. Francescónak, aki Nicolao Mariaval Genovából hozzám lettek küldve. Más írnivaló nem jut most eszembe, kérem az Urat, hogy áldja meg mindnyájukat. Amen.” – (Róma, 1629. ápr. 14.) – „Atyaságod tanulmányozza át jól Sig. Pignella levelét, hogyha netán úgy kerül a sor, a helyzet, meg tudja mutatni, hogy milyen volt az ő szándéka az ő törekvései a segélynyújtással, és ha esetleg csakugyan el kell hagyni azt a helyet, hogy akkor ön tudja képviselni a mi jogos, igazságos okainkat. – Levelem megírása után kaptam meg a dekrétumot, amely visszavonja a S. Felice titulust, de elküldöm egyúttal a levelet meg a feleletet is és értesítsen engem, hogy az említett Sig. Pignella miféle recursust fog eszközölni, vagy fogadja-e türelemmel a híradást?”
„Mivelhogy az összes Tribunálékban jelenleg vakációs napok vannak, nem lehet semmiféle üggyel előállni, mindazonáltal tanulmányoztattam már a hagyatéki ügyet, és úgy találják, hogy igen sok érv szól a Kollégium előnyére, javára, amit a végrendeleti végrehajtók nem vettek észre az ő ügyvédeikkel, gondnokaikkal, ennélfogva remélem, hogy nyert ügyünk lesz. És az, ami a legjelentősebb ebben a dologban, hogy olyan argumentumokat, érveket találtak és nyilvánvaló szempontokat, hogy a Tonti örökösök elestek az elsőszülöttségi javaktól, ami a Kollégium javára íródott, ilyenformán, akik azt gondolták, hogy minden az övék lesz, talán mindentől el fognak esni. – Megegyeztem Sig. Biasóval, hogy írjon Sig. Ipolitónak, hogy egy kissé udvariasan kezelje a hivatalával együttjáró dolgokat és hasonlóképpen Sig. Isidorónak, hogy beszéljen vele, hogy elégítse ki, hogy ne követeljen annyi szigorúsággal, ridegséggel és Atyaságod megérdeklődheti, hogy Sig. Biaso csakugyan írt-e Sig. Isidorónak ebben az ügyben, hogy ne kelljen az olyan emberrel pereskedni, aki nem igen kíméli magát a beszédben, a szavakban, jobb, ha valamit veszítünk, és így kilábalni ebből a dologból a lehetőséghez képest a legokosabban. Várom fr. Arcangelo megérkezését s somarellóval, amit a ház javára szerez. Más írnivalóm nem lévén, kérem az Urat, hogy áldja meg mindnyájukat és engem is.” – (Róma, 1629. ápr. 14.)
„Sohasem követeltem, hogy Uraságod akár állandóan, akár csak egy időre is gondoskodjék a mi atyáinkról akár a saját vagyonából, akár a mások juttatásából, sem azt, hogy a mieink lakásául nagyszerű palotákat vásároljon, és ha Isten iránti szeretetből tett is valamit a mieink javára, érdekében, az Úr mindazt bőségesen meg fogja fizetni. És amint Uraságod mondja, hogy a titulus ügye szolgáltatott alkalmat a civódásra, azt tudni illik mindenkinek, amint Uraságod is tudja, hogy mi van saját háza, otthona javára, úgy akkor másokról is el kell tudni fogadni, hogy ők is tudják, hogy mi válik az ő házuk javára és ha sem a complateari uraktól és sem másoktól nem várhatunk valamelyes segélyt, támogatást, ahogyan Uraságod írja, házunk bővítésére, azért még nem veszítjük el bizodalmukat az Úrban sem azt a szabadságunkat, hogy azt a helyet kicserélhessük a városnak más részén levő hellyel. Ami pedig Uraságodnak az említett fogadalmát illeti, csalódik, mert az votum reale volt és úgy gondolom, hogy azt teljesíteni kell az év folyamán, akár ha új templomot kell építenünk intézményünk számára, akár más, ha valami adódik Uraságod levelére adandó válaszban, válasszal kapcsolatban, amely levél márc. 31-én kelt, egyébként kívánok Uraságodnak minden jót az Úrtól.” – (Róma, 1629. ápr. 15.)
„Megkaptam a Kardinális ügyhallgatójától a dekrétumot a S. Felice titulus visszavonásával kapcsolatban és mivel Sig. Pignella világosan kifejtette, hogy sohasem fog beleegyezni a titulus visszavonásába, mint ahogyan ez kitűnik leveléből, értesítsen engem, hogyan fogadta ezt a visszavonást. És nem sokat számított erre a célra készített jegyzőkönyv, szerződés, hogy nem igényli a joghatóságot templomukat illetőleg, hanem csak maradjon meg a S. Felice titulus, hogy aztán majd idő múlásával nagy pompával megünnepelhesse az említett ünnepnapot azzal kérkedvén, hogy ő adta templomunknak a titulust anélkül, hogy az övéből valamit is áldozott volna a költségekre, hacsak másokat arra rá nem vett, aláírásaikkal, hogy hozzájárulnak adományaikkal, aztán felveszi a pénzeket, ha netán ott van a templom kapuja felett a kép, akkor le kell venni és csak a Madonna SSma képe legyen egyedül ott. Mivel a legutóbbi levelemben azt írtam, hogy ha P. Provinciális megkapta azt az 500 scudit, amit a Sig. Regente Enriquez ígért, mondja meg neki, hogy most ne költse el, hanem hogy befejeződött a S. Felice titulussal kapcsolatos dolog, rendelkezhetik vele, ahogy nekem írta. Írni fogok a fogadalmas nápolyi fratellók érekében, akik oda mennek, hogy a nyáron segítségükre legyenek. Az Úr áldja mindnyájukat. Amen.” – (Róma, 1629. ápr. 16.)
„Írok a P. Provinciálisnak, hogyha jónak látja, küldje ide P. Alessandrót és tartsa ott az újmisés P. Giuseppét, aki majd fr. Giuseppe operarius kíséretében tér vissza Rómába legkésőbb május közepén, és ha lehet ennek előtte, azt az intézkedést adtam, hogy a régi ismerőseitől, pártfogóitól szerezhetne egy somarellót, és azt hozza magával, amikor visszajön Rómába, majd postával hosszabb levelet írok. Az Úr áldja mindnyájukat. Amen.” – (Róma, 1629. ápr. 20.) – „Itt nem fizettük ki a hajóköltségeket, mivel igen szűkében vagyunk a pénznek.”
„Megértettem beszámolójából, hogy az esővíz összefolyik ott a ház körül és károkat okoz akár a földet illetőleg, akár a mészvakolatban, amit fr. Lutio készített, mivelhogy ez a dolog a közösséghez tartozik, mivel közúti ügyről van szó, Atyaságod legyen rajta, hogy az elöljáróság, vagy a tanács orvosolja, rendezze ezt az ügyet, ahogyan ők a legjobbnak látják, gondolják, a mieink közül senki ne ellenkedjék velük, semmit ne cselekedjünk más kárára, ezért tehát az elöljáróság mint az illetékes gondviselője a közutaknak elrendezi majd, ami szükségesnek látszik, mindezt mondja meg mint üzenetemet Sig. Bernardino Perticának, akinek ajánlja fel szolgálataimat, amiként ön is felajánlja neki szolgálatait. Az építkezést illetőleg Atyaságod mindig értesítsen engem, hogyan áll, mennyire vannak? Az Úr áldja mindnyájukat. Amen.” – (Róma, 1629. ápr.20.)
„A mai postával megkaptam a S. Felice titulus visszavonásának az egyszerű másolatát, az előbbivel az eredetit, amelyről az volt az elgondolás, hogy ne kerüljön más kezébe, hanem csak a Vikáriusnak mutassák meg, hogy az ügyhallgató jóindulata a titulus visszavonásával ne közöltessék Sig. Pignellával, írtam, hogy szeretném tudni, hogy megnyugodott-e levelemre, amit küldtem neki, mivel azt írta, hogy sohasem fog belenyugodni a megsemmisítésbe. Az Úr adja meg neki mindenkor az Ő szent kegyelmét. – Úgy látom, hogy nagy és hasznos szolgálatot tett annak a füzetnek a használatával, hogy hányan végezték a gyónást, értesítsen engem arról, hogy csak a nagyböjti gyónásokról van-e benne szó, vagy pedig az egész éviről? – A P. Provinciális nem tudja megoldani azt a problémát, hogy néhány hétre büntetésül egy szobácskába zárja azt a két vagy három botrányos viselkedésű egyént jól megböjtöltetvén őket és megpenitenciázva, az utolsó eszköz pedig az lesz, ha másképp nem megy, hogy ezeket a laza magatartásúakat küldje Rómába, ahol pedig egyébként a legpéldásabb és legfegyelmezettebbeknek kellene lakniuk. A jövőre nézve alkalmazzák azt a büntetési eszközt, hogy az illető nem áldozhat és azon a napon kenyéren és vízen böjtöl azon a napon, amelyiken rossz példával volt, és ha nem látszik javulás az illetőnél, folytatni kell az említett eljárást és növelni, gyarapítani az említett büntetéseket és ha mindez sem elég, akkor elrendelem, hogy béklyózzák meg, mint a megrögzötteket. – Fr. Nicola, fr. Marc' Antonio, fr. Domenico és fr. Giuseppe operarius letették a fogadalmat, a legelső hajóval, ami lehet holnap, vagy másnap, küldöm őket oda erre a nyárra. – P. Alessandro írt nekem, úgy veszem észre, hogy sok mindennek a híjával van, hogy igazi szerzetes legyen, megértéssel kell lenni vele szemben és meg kell értetni vele, hogy nem megvetett ember, amint ő képzelődik, legyen iránta különleges gondoskodással, figyelemmel, hogy kiemelje ebből a képzelődésből. Majd írok neki hosszabb levelet és hiszem, hogy javára lesz, ha nem, majd rásegítjük. – A fratello Muratore (kőműves) jól viseli magát, úgy gondolom, hogy elgondolásunk szerinti ember lesz. Én nem tudom, hogy szentelik Sig. Andrea della Vallét és kétlem, hogy neki ott kell tartózkodnia anélkül, hogy misézne, mert ezzel együtt jár nagyobb cenzúrával való büntetés, tudván az akadályt a szentelést illetőleg. Más írnivalóm nem lévén, kérem az Urat, hogy áldja meg mindnyájukat. Amen.” – (Róma, 1629. ápr. 21.) – „Ma reggel a mieink közül útnak indultak öten oda. Fr. Giuseppe talán visszajön, hogy vásároljon somarellót, rizsát és egyéb dolgokat Róma számára, aki azzal fog ide visszatérni, akit sociusként ad melléje a P. Provinciális.”
„A Monsignore ez alkalommal válaszol Atyaságodnak és fr. Lutiónak. Ami pedig a Carcarebeliek panaszkodásait illeti, nem csupán a víz miatt van az, amely nem úgy folyik, mint szokott, hanem inkább az iskolabeli mulasztások, nem sok gondot fordítanak a tanításra, a keresztény oktatásra, a katekizmusra. Már a legutóbbi levelemben megírtam, hogy a közút az elöljárósághoz tartozik, az fog, annak kellene néhány embert megbíznia, hogy vizsgálják ki, hogy mi módon lehetne legalkalmasabban segítni a helyzeten mert az csakugyan nem helyes dolog, hogy valami dolog a másiknak, valakinek a kárára legyen, remélem, hogy mire levelemet megkapják, addigra már le is rendezik az ügyet. – Ami pedig az iskolai munkában való mulasztásokat és a keresztény tanításban, a katekézisben való hanyagságot illeti, ebben hibás az elöljáró, aki, hogy nem megy naponként az iskolát meglátogatni, ezért aztán nem a P. Provinciális vagy én vagyok a felelős. – Fr. Thomaso delle Mallare írja nekem, hogy gondoskodjam arról, hogy vigasztaljam meg, vagy mások tegyék azt meg, erre a szándékra megadom önnek a felhatalmazást és kísérjék figyelemmel, hogy amikor van arra idő, segítsenek az építkezésben, de mindenekfölött, hogy jó példaadással legyenek a világiak előtt, ez számít igen sokat. Az Úr áldja mindnyájukat. Amen.” – (Róma, 1629. ápr. 27.)
„Ami a fogadalom megújítását illeti, a mi szabályzatainkban elő van írva, a Bulla értelmében, hogy évente kétszer kell renoválni. A hitvallást a mieink akkor teszik le, amikor ünnepélyes fogadalmat tesznek.” – (Róma, 1629. ápr. 28.)
„Elküldtem annak a levélnek a másolatát, amelyet feleletképpen küldtem Sig. Pignellának, egyedül csak azért, hogy lássa, hogy mit és hogyan írtam neki. Ami pedig a képet illeti, már el kellett volna onnét távolítani, amely nem felel meg a mi szándékainknak, elgondolásunknak és annak a helyére kerüljön a rendi címer. – A P. Provinciális azt írta nekem, hogy a Sig. Regente Enriqueztől kapott pénzen szeretné megvásárolni a szomszédos házat és egy kissé ki lehetne bővíteni, nem tudom, hogy így történt-e, hogy egy conglateario azt mondotta, hogy a hiányzó összeget megadja, hogy megvásárolhassák azt a házat, nagyon meglep engem, hogy annyira becsülik a Porta Realét és annyira kevésre a Duchescát. A múlt pénteken indítottam útnak öt embert, közülük három belekapcsolódhat az iskolai munkába a Duchescánál, a fr. Giuseppe operariusnak vissza kell jönnie Rómába és legyen rajta minden ügyességével, hogy szerezzen nekem egy somarellót, amelyre igen nagy szükségem van, a másik Giuseppe, a klerikus, végezze a tanulmányokat, aki néhány év múlva igen értékes ember lehet, amint ezt meg is írtam a P. Provinciálisnak. – Nagy örömmel hallom, hogy Don Francesco Todini beöltözött a mi rendünkbe, remélem, hogy szerzetünknek példájával igen nagy segítségére lesz, és ha a P. Provinciális jónak látja, hogy átvigye a Duchescába, hogy megkezdje a noviciátust, csak legyen ott egy elkülönített hely, ahol végezheti a noviciátusi feladatokat, de nagyon kétlem, hogy a levegő miatt ott fog maradni, vissza kell maradnia a Porta Realéban, mivel szerintem ott, nem nagyon alkalmas. – Nem tartom szerencsés elgondolásnak, hogy a szomszédos házat évi 250 scudiért bérbe vegyék, hacsak nem folytatólagos szomszédos, ha azonban szomszédos, jól ellenne benne a noviciátus, ha pedig ez mégsem valósulna meg, akkor mégis csak jobban megfelelne a mi elgondolásunk szerint ennek a Carditi ház, azért aztán, ha ezt megvásárolnák, a noviciátus bútorzatául szolgálhatna a fogadalmas ház bútorzata. – S. Biaso ereklyéit illetőleg Bréve készül, hogy történjék meg a vizsgálat, minden igyekezetet fel kell használni, mert Sig. Cardinale Millino igen sok nehézséget támaszt és amit nem tud megvalósítani Abbate Vittorio, azt nem tudja más beosztott sem elintézni, igyekezzék beszélni Sig. Giov. Battista della Gattával, aki szintén olyan hivatalosan beosztott személy, akinek átadtam egy csomagot néhány könyvvel, szentképecskékkel Sig. Don Francesco Caserta számára Atyaságodnak címezve, értesítsen engem arról, hogy Atyaságod megkapta-e. – Fr. Giov. di S. Stefanót illetőleg úgy gondolom, hogy elmozdítom a mi római számtani iskolánkból és oda küldöm alkalmazásba a Duchescai iskolához, mivelhogy a P. Provinciálisnak nincs ahhoz lelke, hogy a másik fratellót rendre utasítsa. Azonnal továbbítottam a levelet Lucinába „al Padre di S. Lorenzo” ha válaszol, el fogom küldeni, de én azt gondolom, hogy ő a rendes postán küldi majd a választ. – Ha a kért könyveket megtaláljuk, ha jön a Patron Antonio, neki majd átadjuk. – Itt igen sokféleképpen beszélnek a háborúról, de inkább hiszik azt, hogy békésen megegyeznek, inkább, mint másképpen. – Ami Orbán pápa egészségét illeti, Corsini Szt. András szenttéavatása utáni vasárnap elment a Monte Cavalloba a legjobb egészségben és az Istennek legyen hála, igen jól érezte magát, ezt így tudta mindenki, de ugyancsak akkor egynémely rosszindulatú egyénnek a találmány az, amit a Belvederében egy ásással kapcsolatban, híreszteltek el. Azt beszélik, hogy a S. Pietro egyik tanyáján, Bracciano közelében felfedetek egy mély földalatti üreget, ahova leereszkedett egy ember, akik tömétlen kincset látott ott, amit nem tudott kiásni, aztán mondott valamit a Monsignorénak, aki az egész dolgot mesének tartja, megkérdeztem mons. Castellanit, aki kanonok a S. Pietróban, aki azt felelte, hogy a káptalan küldött valakit, hogy lássa a dolgot, hogy mi van abban az üregben, de az esőzés miatt semmire sem mentek, a dolgot titokban tartják, egyesek azt hiszik, hogy mindezen dolgok a rendkívüliséget hajhászó egyéneknek a kitalálása, így aztán hitelt nem érdemelnek, hacsak ne jelentik megbízható tanúk. Más írnivalóm nem lévén, kérem az Urat, hogy áldja meg mindnyájukat. Amen.” – (Róma, 1629. ápr. 28.) – „Ami a Cerrában való építkezést illeti, egyelőre tekintsenek el annak kezdésétől, míg elegendő emberünk nem lesz és akkor is elsősorban Bisignanót és Campit kell ellátnunk, ahol már megtelepedtek a mieink, ezért ne csináljunk olyan költségvetést, kiadást, amelynek nem tudunk megfelelni, nem volna helyes dolog olyasmire kötelezni magunkat, amit nem tudunk teljesíteni. – Tegnap megérkezett Padovan Antonio, hozott tojást, amiért holnap kifizetjük a vámot, és vele elküldjük a könyveket, amiről írt, és beszámolt arról, hogy szerencsésen odaérkeztek Nápolyba a mi fratellóink.”
„Küldök tíz darab másolni való könyvet, amelyeket Sig. Camillo Cungi ajánlott nekem, a mi barátunk, hogy Atyaságod próbálja meg eladni a világiaknak, mert az ilyen fajta spanyol írású könyv jobban tetszésére van a népnek, mint a hivatalos írásformával kiállított könyvek. Amiként másoknak, úgy itt is egy könyvért négy giugliót kér. Az Úr áldja mindnyájukat. Amen.” – (Róma, 1629. máj. 2.)
„Olvastam ápr. 25-én kelt levelét, amelyből megértettem először is fr. Lutióval kapcsolatban az az észrevételem, hogy igen sokat költ, azért egy kissé jobban nézze meg, hogy mire mennyit fizessen ki, mert nem jól jönne ki, hogy egyszercsak nagyon is kiüresítené a ház pénztárát. Ami fr. Giov Battista di s. Antoniót illeti, írtam már, hogy meg akarom nézni az ő munkáját. Ami pedig fr. Thomaso di Gorzegnót illeti mindent megtettem, mindent elkövettem, hogy megnyugtassam és beláttassam vele, hogy engedelmeskedni kell a Sacra Congregazione dei Cardinali határozatának, amely szerint fogadalma érvényes, de ő még mindig a maga rögeszméjében van elakadva. Én mindent elkövetek, hogy megnyugtassam, hogy szolgáljon készségesen az Istennek, hogy ezt elérjem vele, mindent megteszek neki kedvére, amint csak ésszerűen óhajt, akar. A másik fratellót illetőleg, Pietro Antonio Nápolyban van, nagyon jól van és azt írják róla, hogy nagyon corpulus lett, P. Evangelista vezetése alatt van, aki igen jó példaadással szolgál, és igen jól teljesíti az iskolai munkát, „optimus minister”, akit a Porta Realéban a felsőbb iskolákban tanít, és igen buzgó pap. – Arról értesülök, hogy az iskolai dolgok igen gyengén, hanyagul mennek, és hogy P. Diomede kijár és inkább foglalkozik a questálással és az iskolát otthagyja, anélkül, hogy valaki törődne vele, különösképpen ezekről a dolgokról írták, hogy nagyon rosszul állnak az ügyek, minthogy pedig ez a mi intézményünk fő feladata, mindennél jobban ebben kell nekünk fáradoznunk inkább mint akármi másban és ebben mindnyájunknak együtt kell működniük., ki az egyikféle feladatban, ki a másikban, hogy az iskolai ügyek jól menjenek és hogy az iskolás gyermekek jó oktatásban részesüljenek, az Isten iránti félelemben éppen úgy, mint a tudományokban. Nagyon várom a következő jelentést ebben a különösképpen jelentős dologban. Már abban az ügyben, teendőben írtam, hogy mit csináljanak, amikor esőzés idején baj van a lezuhanó víztömegekkel. Más írnivalóm nem lévén, kérem az Urat, hogy áldja meg mindnyájukat. Amen.” – (Róma, 1629. máj. 4.) – „A fr. Giov. Battistának majd más alkalommal felelek. Amikor fr. Lutio az építkezésnél van elfoglalva, megengedem, hogy ne legyen jelen a közös étkezésen, hanem azokhoz igazodjék, akik állandóan, folytonosan dolgoznak.”
„Patron Antonio útján küldtem tíz könyvet, hogy azokat adja el, mint az a néhányat a múlt évben, ugyancsak az említett Patronnal küldtem P. Ponte lelki útmutatás című könyvét és egy másik könyvet: „methodus adiuvandi moribundos”, és egy másikat: „combattimento spirituale”, a lelki harc, a küzdelem könyvét, összesen tizenegy giulio az áruk, egyéb kért könyvek nem volt találhatók mindezideig, ha meglesznek, küldeni fogjuk. – Nagyon csodálkozom azon, hogy odaérkezve az öt szerzetestárs, semmit sem írt nekem megérkezésükről, sem a Provinciális atya intézze úgy a dolgokat, hogy a fr. Giuseppe minél előbb térjen vissza és ha jó alkalom adódik, szerezzen számomra egy jó hasznavehető somarellót, arról is kérek értesítést, hogy elkészült-e a Porte Realei templom bejárata, kapuja fölé a festmény, valamint arról is, hogy hányan öltöztek be a legutolsó alkalommal és milyen reménységgel lehetünk a noviciátust illetőleg? Abbate Vittorio egy Brévét küldött oda és nagyon csodálkozik, hogy Atyaságodtól nem kapott levelet a legutóbbi postaküldemény alkalmával. Más írnivalóm nem lévén, kérem az Urat, hogy áldja meg mindnyájukat. Amen.” – (Róma, 1629. máj. 4.) – „Ápr. 29-én meghalt fr. Giacomo del Bosco, legyen ár gondja, hogy mindnyájan végezzék el érte az előírt suffragiumokat.”
„Írtam az atyának a Porta Realei lakásokat illetőleg, ha nem orvosolják, rendezik a helyzetet, istenkísértés lenne és egyúttal az a fenyegető veszedelem, hogy megbetegedésnek, a megbetegedés veszélyének tennénk ki az ott lakókat, valamennyit, vagy legalábbis nagyobb részét, úgy hallom, hogy a legutóbbi alkalommal egy kis segítség volt az, hogy megvásárolták a szomszédos házat, hogy egy kissé kényelmesebben tudjanak elhelyezkedni. Az Úr segítsen bennünket, hogy adjon nekünk alkalmas egyéneket, hogy annak a Városnak megelégedésére lehessünk, főként a Duchescai házunkkal. Én nem vagyok abban a helyzetben, hogy személyesen elmehetnék oda, hogy bizonyságot tegyek különleges hálámról, amellyel tartozom az összes complateari uraknak, akikért nem szűnöm meg sohasem imádkozni. Az Úr Isten engedje Uraságtoknak, hogy állandóan gyarapodjanak az Ő szent szeretetében.” – (Róma, 1629. máj. 5.)
