„Az Úr adja meg az örök jutalmat a meghalt Doge lelkének és inspirálja a választó urakat, hogy olyan valakit válasszanak, aki elsősorban tud vigyázni a saját lelkére, aztán pedig magára a Serenissima Republicára minden tökéletességgel, többek között ilyen kvalitásokkal rendelkezik a legmagasabb fokban Ecc. Sig. Procurator Zeni, akiért megkezdtük imáink végzését itt a házban is, meg a noviciátusban is és mindegyik iskolában és a többi házainkban is, míg csak jelentést nem kapunk a választásról. – Nagyon örülök annak, hogy atyaságod állandóan elfoglalja magát azzal, hogy a szentségekkel ellátja a betegeket, máskülönben ne járjon ki a házból, hacsak a betegeknek szentségekkel való ellátása nem kívánja meg, és még ha veszélynek is teszi ki testi egészségét, amikor felebarátait segíti, tegye meg, ezzel fogja igazán megmutatni, hogy »Isten anyjának a szegénye«, hogy semmi iránt sincs szeretettel, hanem csak az Isten dicsősége érdekli és felebarátainak előnye, java. – Ami a Don Giuseppe Amigazzit illeti, majd levélben válaszolok neki, mivelhogy írt nekem és nagyon jól tudom, tudatában vagyok annak, hogy mennyire segítségünkre lehet a mi szerzetünk előnyére, javára. – Ami pedig Bagnacavallót illeti, ne hagyja felhasználás, értékelés nélkül az ő tanácsait, mert ő Istennek igazi, valódi szolgája és én igen jól ismerem több mint harminc év óta. – Ami Biaso klerikust illeti, a köv. posta valamelyikével küldjük a Brévét, hogy felszentelhessék »in tribus decibus festini«. – Mi pedig nem szűnünk meg, amint föntebb is mondtam, imádkozni állandóan a Serenissimo Doge szent megválasztásáért, mert ebben az annyira veszedelmes helyzetben szükséges, hogy a megválasztott legyen valóban szent. Az Úr engedje, hogy így legyen és áldjon meg bennünket mindig.” – (Róma, 1631. ápr. 12.)
„Olvastam levelét, amit atyaságod küldött nekem a postával, amely tegnap érkezett meg, és én milyen nagyra értékelem, hogy ebben a rendkívüli kérdésben atyaságod ment el, hogy tárgyaljon, egyedül azért, hogy valahogyan elintézze ezt az annyira szégyenteljes ügyet, nehogy a hatóságok tudomására jusson, ami által igen sokat veszítene a szerzet, amelyről eddig a legjobb véleménnyel vannak, felszámolni ezt az ügyet, végül is, hogy befejezzük azzal, hogy orvosoljuk a dolgot, nagyon bölcsen járjon el és titoktartással, ami sokkal jobb, mint a jelenben előtárni, ami pedig aztán hogyan lesz mind az atya mind a többiek szempontjából, hogy mentek legyenek minden ellentmondástól, én készíteni fogok egy hatalmas kijelentést, amivel meg fogom mutatni, hogy az, amit tettem N. javára, azért történt, hogy eltakarja ezt az ügyet, és hogy az ottani atyákat nem izgatja nem zaklatja semmi szenvedély, hanem csak egyedül a szerzet java az elöljárók rendelkezése, így aztán ebben a rendkívüli ügyben megszűnjön a félelem, és hogy együttműködhessenek, hogy megfelelő orvoslással elfedjék ezt az ügyet és ha nem látja jónak, tépje szét a levelet, amelyet atyaságodnak küldtem, és hogy megnyugtassa azokat a világiakat, atyaságod megmutathatja Auriliának a pátenst, amelyet atyaságodnak adtam és nyugtassa meg őket, hogy olyan véleménnyel vagyok P. N.-ről, akiről azt gondolom, hogy szolgál még nekünk a szerzet javára. Végeredményben atyaságodnak kell ott gondoskodni arról, hogy a dolgok elcsendesedjenek és hogy ne beszéljenek róla a világiak között, majd aztán a többit elrendezzük azzal a gondolattal, hogy az ottani atyák is meg legyenek elégedve és nyugodtak, de ha az ottani atyák mindezek ellenére sem akarnak engedelmeskedni, értesítsen engem. Az Úr áldjon meg bennünket. Amen.” – (Róma, 1631. ápr. 17.)
„Küldönc útján küldtem levelet atyaságodnak is meg a P. Provinciálisnak is abban az ügyben, amelyben atyaságod oda ment és abban az esetben, ha ott nem akarják végrehajtani rendelkezésemet, amit kiadtam, akkor át kell tenni ide az ügyet, hogy elaltassuk és azon kell lennünk, hogy az ügy ne kerüljön az elöljárók kezébe hanem maradjon közöttünk, mert ha Rómában is úgy közismert lenne a dolog, mint ott, Isten tudja, hogy mit zúdítana a szerzetre, főként a mostani pápaság idején, megírtam, hogy ha nem akar megszűnni ott az eljárás, befejeződni a processus a két complateari előtt, bízzák atyaságodra és akkor atyaságod, hogy megnyugtassa a complatearikat, megmutathatja nekik a pátenst, amely P. N. javára készült, amint írtam, akarom, hogy ő szolgáljon engem a szerzet javára, majd aztán mindent megmagyarázok én nekik és rajta leszek, hogy ezentúl ne avatkozzanak bele a szerzetesek dolgába. Én szeretném, ha ez az ügy elcsendesedne, ami a zaklatott fél javára is legjobb lenne, meg a szerzet szempontjából is, ezért hát atyaságod legyen rajta, hogy nyugtassa meg az összes atyákat, biztosítsa őket, hogy higgyék el, hogy mindent megteszek szívesen nemcsak a szerzet javára, hanem az ottani atyák javára is, és úgy látom jónak, hogy mi legyünk az ügy megbírálói, ne engedjük, hogy a külsők kezébe kerüljön. Az Úr adja nekünk szent kegyelmét, hogy a megfelelő gyógyszert adja kezünkbe, hogy a megfelelő orvoslással élhessünk a szerzet javára, amelynek szolgálatában áldoztam magam, amennyire csak lehetséges volt és tudtam és most nem szeretném, ha minden összeroppanna, mivelhogy nem tudjuk bölcsen irányítani anélkül, hogy a világiak és az elöljárók kezébe nem kellene adni a dolgot. Az Úr áldja meg atyaságodat, ne felejtse el, hogy ebben a hónapban nincs más alkalom útra kelni, mint »il sabato in Albis«, ha vissza akar térni még a hó folyamán postakocsival.” – (Róma, 1631. ápr. 19.)
„A szentelést illetőleg egy levelet kaptam nem a mi szándékunk szerint, mivelhogy mindnyájan maga az Úr Jézus Krisztus is, az Úr iránti tiszteletből, buzgóságtól vezéreltetve haragra lobbantak, de amit onnét írnak egyesek, hasonló ahhoz, ha igaz, ahhoz, amit nekem írnak, hogy nagyon messze vagyunk mi attól, hogy várjuk, hogy mi letelepedhessünk a Serenissima Köztársaságban. Arról írnak nekem, hogy Antonio még mindig a mi habitusunkban jár, ahol szolgál, ami nem sok tiszteletet hoz a mi szerzetünkre. Én nagyon szívesen küldenék két rendtagot, hogy társai legyenek, ha nem volna még most is a pestisjárvány annyira erőben. Még nem volt módomban a szentelési Brévét kieszközölni fr. Biaso számára, most van elintézés alatt, de nem egykönnyen engedem fogadalomtételre az előző levelemben említett okoknál fogva, nem igen hiszek neki, mert ő éppen úgy, mint a másik, elveszett személyek voltak a világ számára és nem vonult vissza, hanem a városban szabadon járva-kelve, nagyon keveset sajátíthatnak el a lelki életből, főként az egyik, akit minden nap küldött alamizsnáért és gyakran vettek, szereztek bőséges alamizsnát és még ezer hasonló dolog, aminek én kevés hitelt adok, hasonlóképpen, nem kevésbé nem jól fut, hogy a világiak beszéde után járnak, nagyon sajnálom, hogy ebben a pestis veszélyben nem tudok odaküldeni társakat kedvem szerint, és minthogy így van a helyzet, igen nagy bölcsességre van szükség és hogy jó példát adjanak, semmiben meg ne botránkoztassanak senkit sem. – Írtam, hogy kérje ki P. Bagnacavallo tanácsát, amit ha megtett volna, minden zaj, lárma nélkül megszabadult volna társaitól, vagy legalábbis az egytől, és nem lett volna olyan botrány, ahogyan arról írnak nekem egyesek és hogy most jóvátegye a sok szóbeszédet, szükséges, hogy igen jó példaadással legyen és ítélőképességgel, én azt hiszem, hogy sokkal jobb egyvalakivel, vagy teljesen egyedül lenni, amíg ezek a nehéz idők tartanak, én úgy látom jónak és nem sok személlyel, botránnyal, és ami több, azt írják nekem, hogy most eltévesztett dolog szerzetünk letelepítése a Serenissima Köztársaságba, nincs mit tovább várnunk, ezért hát vegye észre jól, hogy semmiféle cselekedetét ne kifogásolhassák jogosan, mert igen sok szem figyeli, hogy rágalmazhassák, hacsak erre lehetőség nyílik nekik. Én jelenleg másképpen nem tudok segítségére lenni, hanem csak imádságaimmal és atyaságod pedig vegye igénybe P. Bagnacavallo tanácsait. Ezeket akartam jelen levelemben megírni, az Úr áldjon bennünket mindig.” – (Róma, 1631. ápr. 19.) – „Megkaptam az új Doge képét, akiről azt mondják, hogy más alkalommal is kevés hiányzott ahhoz, hogy meg nem választották. Az Úr tegye őt szentté, hogy kegyet tegyen velünk.”
„Atyaságod legyen készenlétben, néhány hét múlva küldöm az első társakat, hogy megnyissák az iskolát abban a városban, szeretettel, szorgalommal és jó példaadással iparkodjanak azon lenni, hogy az ottani lakosság lelkében a mi szerzetünkről jó véleménnyel legyenek, mert az első benyomások nehezen változnak meg. – Írni fogok Narniba, és elrendelem, hogy az iratok, amelyeket figyelmembe ajánl, hogy első alkalommal Nápolyba kerüljenek. Az Úr áldjon meg bennünket.” – (Róma, 1631. ápr. 20.)
„A jelenlegi levelem átadójának ha elfogadja a felajánlott szállást és egy éjszakára ott szándékozik maradni Frascatiban, helyezzék el a házban és legyenek vele szemben figyelmesek és vendégszeretettel. Mondja meg P. Antonio Mariának, hogy Sig. Cosimo azt üzeni, hogy kéreti a prédikáció könyv címét. Fr. Gio Battistának mondja meg, hogy beadtam a kérvényt, hogy Rómába jöhessen, mindezideig nem kaptam meg, amint kéznél lesz, küldeni fogom. Az Úr áldjon meg bennünket.” – (Róma, 1631. ápr. 21.)
„Az illetékes helyre eljuttattam fr. Gio Battista kérelmét, mindezidáig nincs válasz, aha meglesz, azonnal küldöm – A beteg fratellóhoz hívasson orvost és amit szükségesnek talál, előírja számára, ápolják, ahogyan a szeretet megkívánja. – Ami pedig a s. silvestróbeli prédikátor atyának a levelét illeti, P. Nicolas, vicario gen-nak a saját kezébe adattam és azt mondta, hogy felelni fog, mert a levél az ő atyáik egyikétől való. Mindnyájunkat igen meglepett Sig. Gio Maria Parentével történt szerencsétlenség, az Úr adjon néki türelmességet és áldjon meg bennünket mindig.” – (Róma, 1631. ápr. 22.)
„Írtam kétszer vagy háromszor, amikor csak alkalmam volt levelet küldeni, tegnap küldtem kettőt Sig. Prencipe dispenzálását illetőleg egy oltárdísszel a régi templom számára, kánontáblákat, hasonlóképpen egy moriconei ifjúnak átadtam egy ruhát fr. Agostino számára kiszabva, de meg nem varrva. – Hogy Donna Signoria Virginia bemehessen a konventbe, én a magam részéről megengedem, amennyiben és amennyi joghatósággal rendelkezem ebben a dologban, informálódjék Predicatortól, aki ilyen kérdésekben gyakorlatias, nem szeretném, ha ön vagy én bármiféle egyházi censurába, büntetésbe esnénk„ minden bizonyosság kedvéért fogok beszélni a vicegerentével. – Mro Giuseppének mondja meg, hogy Ger.mo az ő testvérét május hónapban gondozásba, ápolásba kell venni és amennyiben túl lesz a veszélyen, értesíteni fogjuk, hogy a kúra használt-e neki vagy sem. – Ha van rá mód, ha rendelkezésére áll a mész, megkezdheti a templom építését, mértékkel adva a meszet és a követ a maestrónak, a félreeső helyet az épület mellé. Ezeket akartam jelen levelemben megírni.” – (Róma, 1631. ápr. 23.)
„Megírtam a múltban az okot, amely engem arra késztetett, hogy égettessem el ott azokat az iratokat, vagy küldje el nekem, azt akartuk ezzel elérni, hogy az ügy ne kerüljön a világi bíróság kezébe, hanem magunk között kell elintézni, hogy mindenki maradjon abban a véleményben, amelyet tettei révén megérdemel, mert ha az ügy a világiak kezébe kerül, Isten tudja, hogy mi lesz a mi szerzetünkkel, amely ha nem is omlik össze, de nagyon megrázza. Az Úr segítsen meg bennünket, és ha ebben az órában, amikor megérkezik jelen levelem, ha még nem fejeződött be ott az ügy, vagy ha atyaságod nem hozná az iratokat, jöjjön azonnal, mivelhogy én nem várok másra, hanem hogy csak előkészítsük az egyetemes káptalant, hogy levegye vállamról ezt az állandó terhet, amelyre csak a Pápa kötelezhet. Az Úr áldjon meg bennünket.” – (Róma, 1631. ápr. 26.)
„Ha jónak látja, megkezdheti a templom építését megegyezvén először mri Giuseppével írásban, én úgy gondolom, hogy sokkal megfelelőbb lesz, hogy a munkát végezze, atyaságod pedig adja a meszet és a követ. És ha Sig. Don Sebastiano el akarja készíttetni a nagy kápolnát a két kis kórussal, jó kezdet lesz, és szeretném, ha ugyanazon időben elkészülne a templom főfalának a fundamentuma a kereszt felé, mert a másik felől, ami még a ház falául szolgál, egy kissé magasabbra van emelve és így látható lenne az egész szélesség, sőt még a templom hosszúsága is és egyúttal el lehetne készíteni az elválasztó falakat, amelyek a kápolnák között lennének és amint mondom, most elég lenne, ha három-négy tenyérnyire emelkedne ki a föld fölé és ha majd a nagy kápolna készen lesz, rendelkezésünkre állnak az elkészült fundamentumok, amelyek jól ki lesznek száradva, azonnal lehetne kezdeni egy kápolnát részleteiben, aztán majd haladna a munka erőink szerint, jelen levelünkkel küldjük a tervrajzot. – Mro Giuseppének nem adtam pénzt, mivelhogy igen nagy pénzhiányban vagyunk, atyaságod rendezze ott a legjobban és egyúttal arra is legyen gondja, hogy törlessze fokozatosan az adósságot is. – Ami a Signora Donna Virginia látogatását illeti, amint írtam, el fogom intézni, amennyiben rajtam áll, én megadom azt az engedélyt szívesen, amelyet én megadhatok. – Amint a festéssel valamire haladunk, küldök egy másik ruhát, hogy amit küldtem, annak hadd örüljön fr. Agostino, aki hanyagsága miatt elveszített két-három tanulmányi évet, amivel nem kissé vétett Isten ellen és saját lelki kárát okozta és mivel ott nincs arra mód, hogy fogadalmat tegyen, a nagy melegek beállta előtt majd Rómába rendeljük. Az Úr áldjon bennünket mindenkor.” – (Róma, 1631. ápr. 30.)
„A szentelési Brévét, hogy három ünnepnapon felvehesse a rendeket, a múlt héten elküldtem a velencei követ titkárának a csomagjában„ aki azt mondta nekem, hogy írna abban az ügyben, hogy adjanak pénzt, ezért hát atyaságodnak gondja legyen arra, hogy minél előbb szerezze meg, és hogy küldjék a pénzt. Ha a nevezett ordinandus nem szándékozik megmaradni a szerzetben, a rendek gyakorlásában maradjon felfüggesztve. – Aztán amit a Szentírás tekintélyéről ír nekem, azt nem lehet alkalmazni a mi esetünkre, mivelhogy a novícius, ha nem jól viseli magát, nem kell durván bánni vele, sem fogságra vetni, hanem egyszerűen el kell küldeni, mivelhogy a novícius, aki nem szívesen törekedik az erényességre, el kell bocsájtani, ami pedig a társ hiányát illeti ebben a járványos szerencsétlenségben, jobb, ha valami ismert személyt vesz maga mellé, akit más ismert személy ajánlana, egy hónapi időtartamra, aki mint valami harmadrendű teljesítene szolgálatot önnek és kísérné, ha valahova mennie kell, akinek nem kell mindenestül szerzetesi módon járni, mivelhogy ilyen hasonló szükséges esetekben az ember van az emberért, de legyen annak tudatában, hogy alkalmazott és nem szerzetes, hogy ha meg nem felelne, minden különösebb megokolás nélkül elbocsáthassa. – Vigyázzon arra, hogy a szeretetszolgálatot Isten iránti tiszta szeretetből végezze, akivel szemben, akit pedig már a legelső évektől kezdve kellett volna minden igyekezettel szolgálni, hányszor volt hálátlan és lázadozó, ez a meggondolás késztesse arra, hogy nap folyamán gyakrabban is megújítsa, tisztítsa jó szándékát, mert a szeretet szolgálatot annyi veszedelem közepette, minden körülmények figyelembevételével kell teljesíteni, hogy azok még tökéletesebbé tegyék. – Az Úr az ő irgalmassága folytán kegyeskedjék megszüntetni azt a járványos büntetést ott a Seremissima Köztársaságban és áldjon meg bennünket mindenkor.” – (Róma, 1631. máj. 3.)
„A múlt hó 26-án kelt levelét most 4-én kaptam meg, semmi módon se engedje meg valakinek, hogy a házon kívül étkezzék, vihet magával valamit és a rekreációra mindnyájan a házban legyenek, mert ha engedélyt adna háromnak-négynek, akkor később valamennyinek engedélyt kellene adni, nehogy valamelyikkel szemben igazságtalanságot kövessen el és ezért, ennélfogva jobb, ha egyszer a héten az összes házbeliek kirándulnak és ha akarnak, mehetnek Grotta Ferratába, Camandoliba és ebédre hazajönnének, engem is kértek, hogy adjak szintén engedélyt és nem akartam megadni. – Ami pedig fr. Marc' Antoniót illeti, hacsak nem leszünk segítségére, meg nem javul, olyan, mint egy zérus, aki, ami semmire sem jó, sem magának, mert nincs lelkisége, sem másoknak, mert nem tud segíteni sem a tanulmányokban, sem a szellemiekben, lelkiekben, ezért hát szorgalmazza, hogy az egyiket, vagy a másikat tanulja meg. – Ami pedig fr. Andrea di Santa Mariát illeti, jobb lesz, ha a szobában marad és végzi a lelkigyakorlatot, mivelhogy nem végez komoly munkát, ne is étkezzék rendszeresen, csak kenyeret és vizet adjon neki egy napon igen, egy napon nem, a legújabb intézkedésig, hogy megtanulja, hogyan kell beszélni az elöljáróval, a neki kijáró tisztelettel, a megkívánt szerénységgel, nem pedig ilyeneket mondva: tegye meg maga, parancsoljon a maga házában, mindezek a beszédek arra mutatnak, hogy nem igazi szerzetesi lelkület az övé, hanem nagyon is hamis, téves, ezért hát meg kell tanítani az alázatosságra és az engedelmességre. – Ami pedig a vendég atyákat illeti, nekik is meg kell mondaniok az elöljárónak, amikor kimennek, hogy hova mennek, hogy tudja az elöljáró és ha valaki érdeklődik, meg tudja mondani, és az atyák közül, ha még régebbi is, senkinek sincs hatalma az elöljáró felett, hacsak nem nagyobb elöljáró az illető. Az Úr áldjon meg bennünket mindenkor.” – (Róma, 1631. máj. 5.) – Fr. Andreával gyakoroltassa az írást, mert jó érzéke, hajlandósága van erre.”
„Jelenleg nem tudok fizetni a két lóért, ami a mi lovászunk kér, amit mond, hogy meg kell vásárolni, lehetne vásárolni Moriconéban, mivelhogy azt mondja, hogy adnak hitelt augusztusig, majd intézkedem minél előbb, hogy, hogy küldjenek ide Cesenából kettőt, vagy pénzt, hogy vásárolhassunk és ha most van mit elkölteni a kollégium javára, számára hatvan vagy több scudi, akkor mi ebben az évben semmi hasznot sem látunk a lovakból, és ha a következő évben elpusztul egynéhány, akkor, akkor megint nekünk kell vásárolnunk, a kollégium nem nyer semmit sem és a nyereség a lovászé lesz, én nem értem, hogyan kellene rendezni ezt az ügyet. Ami a templomépítés kezdését illeti, kérvényt fogok a Sig. Cardinálisnak átnyújtani, hogy engedje meg, hogy az alapkőletételt a szokásos ünnepélyességgel végezhessük, azonnal felelni fogok a válasz kézhezvétele után. – Ami pedig a signora donna Virginia számára kért engedélyt illeti, ha én azt kérni fogom, az illetékes elöljárók azt gondolják, hogy, hogy mi a saját érdekeinket keressük és nem fogják nekünk megengedni, mondottam a Sig. Don Ignaziónak, hogy ő kérje ezt és nem tudom, hogy megteszi-e az említett signora rendelkezése nélkül, akinek az úr adjon jó egészséget és hosszú (számos) életet számos évekkel gyarapodván mindig az Isten kegyelmében.” – (Róma, 1631. máj. 6.)
„Ez a mellékelt levél a pápai postával érkezett hozzám, nem tudom, hogy honnét jött, juttassa el ott ahhoz, akinek megy, és minél hamarabb küldeni fogom fr. Gio Battista kérvényét, hogy Rómába jöhessen. Az Úr áldjon meg bennünket mindenkor.” – (Róma, 1631. máj. 7.)
„Tegnapelőtt beszéltem Sig. Principe Borghesével a mi P. Abbaténk boldoggá avatási ügyében, hogy vállalja benne a hivatalos szerepet Sig. Card. S. Giorgióval, amit a Pápa elé kell terjeszteni és egyúttal figyelmébe ajánlottam, hogy eszközölje ki Mons. Fagnanótól azt az engedélyt, hogy a moriconei kolostorba beléphessen signora donna Virginia, amennyiben neki is úgy tetszik, megígérte, hogy megteszi, mert kérvén ezt, azt gondolták, hogy én a mi saját magunk érdekében teszem ezt, én sürgetni fogom, mivelhogy az az óhajom, hogy mindenben kedvére és vigasztalására tegyek az említett signorának. – Írok P. Matteónak, amint látja majd. Ami Sig. Don Flaviót illeti, én egészen jól értettem meg az esetet, de nem hiszem, hogy ő kötelezve van valamivel is az arcipretével szemben, más dolog az udvariasság és a szeretetreméltóság, önszereteténél fogva beleesett a hibába, hogy oltárt állíttat templomon kívül. Más írnivalóm nem lévén, kérem az Urat, hogy áldja meg mindnyájukat. Amen.” – (Róma, 1631. máj. 10.)
„Megkaptam a levelet, hogy küldjem a Brévét, hamarosan be fogom nyújtani, hogy minél előbb szentelhető legyen fr. Biaso, de ha nem marad meg, akkor a Bulla fel lesz függesztve. – Hogy valaki társa legyen, azt már a múlt heti levelemben megírtam, hogy mi annak a módja, és amíg tart a járvány dühöngése, még csak ennek az államnak a bennszülöttjei sem mertek visszatérni, mennyivel inkább kevésbé idegen szerzetesek, míg csak meg nem lesz fékezve a járvány, addig semmi remény, hogy valaki jöhessen. – Amit mondják a papok, helyénvaló, hogy nagyon vigyázzon nem csak a tetteire, cselekedeteire, hanem a szavaira is és tudja meg, hogy aki jól dolgozik és fegyelmezetten beszél, az legyőz minden ellentmondást, elkerül minden ellentmondást, amit a pokoli ellenség készít elő, de nincs abban semmi nehézség, hogy aki sokat beszél, az megbotlik mind a felebarátjának, mind a saját magának a kárára, amiért is igen nagy bölcsesség, aki jól meg tudja fékezni nyelvét. – Ami pedig a járványos betegséget illeti, itt sajnálkoznak, aggódnak, hogy olyan sokáig tart, az Úr az ő kegyes irgalmasságánál fogva bár adná értésünkre világosan az okát az ő igazságosságának, hogy aztán orvosolni lehetne, megismervén, hogy mi miatt, honét származik í büntető ostor. – Értesítsen engem, hogy Sig. Giuseppe Amigazzi szorgoskodik-e, hogy segítségére legyen a betegeknek, ahogyan Modenában is tette, merthogy az a helyzet adódott, hihetetlen, hogy szórakozásból és időtöltésből jött volna. Minden jót kívánok neki ebben a földi életben és az örök jutalmat a másikban. – Ami pedig Marottát illeti, levelet kaptam tőle a mai postával, amelyben panaszkodik, hogy atyaságod sok rosszat mond felőle, iparkodjék megnyugtatni őt, mivelhogy csak úgy lesz nyugodtsága, ha békességben lehet, arra is legyen gondja, figyelme, hogy senki ellensége ne legyen, hanem mindenkivel iparkodjék jót tenni és ne sok barátja legyen, mivelhogy csak kevesen vannak azok, akik megőrzik, megtartják az igazi barátságot. – Ami pedig P. Bagnacavallót illeti, mondom önnek, ha ügyeit, dolgait az ő tanácsa szerint intézi, cselekszi, akkor biztosan jár útjain, mert Isten lelke szerinti ember, aki csak okos és bölcs, hasznos tanácsokkal fogja ellátni. – Amit ír a Serenissimo Doge unokaöccséről, a Sig. Abbatéról, nagyon meglep, elcsodálkozom, hogy Atyaságod a pestises betegekkel foglalkozva, a nevezett Sig. hívatja önt és beszélget önnel, minthogy más városokban úgy van, hogy akik a járványos betegekkel foglalkoznak, azok nem tárgyalnak az egészségesekkel, csak bizonyos távolságból és hasonló esetekben nem csak az iskolákat zárják be, hanem az akadémiákat is. – Tegnap jött a hír, de alig hihető, hogy a török megszállta Máltát azon kedvező alkalommal, hogy elég gyengén volt ellátva, de nem tartják igaznak. Más írnivalóm nem lévén, kérem az Urat, hogy áldjon meg bennünket. Amen.” – (Róma, 1631. máj. 10.)
„Csak jó dolog, hogy P. Antonio Maria gyakran látogatja az első iskolát, hogy aztán figyelmeztethesse a mestert, hogy miben hibázott, amit az illetőnek különös kegynek kell tekinteni, így aztán nem kell büntetni az első iskola növendékeit az iskolában elkövetett hibáik miatt és Atyaságod legyen rajta, hogy inkább vonzza az iskolás gyermekeket azzal, hogy atyjuknak mutatja magát inkább, mint szigorú bírájuknak. P. Antonio Maria gyakrabban is rendelkezésre állhat az ifjúság gyóntatására, P. Castiglia megbízatásban jár el és ha majd befejeződött az ügy, akkor majd ott lesz. A hónapi járandóságot kérje a Sig. Camerlengótól Sig. Antonio Fedele leánya számára és a mészkemence előkészítésére, ami majd 500 mértékegységnyi lesz, egységárban két giulio a szállítás nélkül, megpróbálom, hogy 500 scudit váltóra szerezzek a mészért és az építkezésre. Az Úr áldja meg mindnyájukat. Amen.” – (Róma, 1631. máj. 15.)
„A fűszerkereskedő azt mondotta nekem, hogy menjek hozzá, hogy amit óhajtok, kész, hogy kiszolgáljon engem. – Nagyon örülök, a Pátriárka sikeres megválasztásának, az Úr kísérje áldásaival, kegyelmeivel cselekedeteit, hogy mint jó pásztor vezérelje nyáját az örök élet mezeire és örömeire. Nincs hozzá elég lelkületem, hogy írjak neki, mivelhogy azok a nagy urak egészen másképpen fejezik ki jókívánságaikat és komoly ügyeiket, amelyeket nem mindig lehet alkalmazni az egyszerű népre, amilyenek mi is vagyunk, imádkozom érte, ami sokkal többet ér, mint a külsőleges gratuláció. – Az idő most tele veszedelmekkel, lehetetlen, hogy most embereket küldjünk oda, amit Atyaságod jelez, még kevésbé mást, várjuk, hogyan alakulnak a dolgok és nem keveset teszünk, ha tudunk alkalmazkodni az idő követelményeihez, én úgy látom, hogy ott jó alkalom van, hogy lelki kincsekben gazdag gyűjteményre tegyen szert, hiszen így van megírva: ?»bona agere et mala pati, haec est bona vita«. Az úr adjon erőt és jó lelket mindnyájunknak, hogy megfelelhessünk az ő szent akaratának és áldjon meg bennünket mindenkor.” – (Róma, 1631. máj. 17.)
„Kifürkészhetetlenek az Isten ítéletei, amelyet általában mindenki nagy dolognak tart, mint a még most is tartó járványt az ottani városban. Engedje meg az Úr, hogy felismerhessék ennek igazi okát, aztán adjon erőt, lelket, erőteljeset, hatékonyat, hogy alkalmazhassák a gyógyszert. Egyébként el lehet gondolkozni a jövendölésen, amit arra a köztársaságra alkalmazott a b. m. Baronio kardinális az interdiktum idején: »Vae que habitas in aquis multis, locuples in thesauris, venit finis pedalis praecisionis tuae«. Az Úr engedje meg, hogy felismerjék a mi korunk csapásának, ostorának az okát, amely miatt súlyosan szenvedünk, de alig javulunk. „Az első csapás volt a nép elvesztése, a vagyoné és a jó hírnévé Gradiscával kapcsolatos üzelmekben. A második volt Ossuna Doge elmarasztalása, aki rossz eredménnyel végezte az ügyeket. A harmadik csapás a jelenlegi, amely nagyobb az elsőnél és a másodiknál, és nem szeretném, hogy bevárnánk a negyediket, mivelhogy azt mondja a próféta hasonló esetekben: »Super quartum nonconvertam«. Az Úr adjon elegendő megvilágítást, hogy orvosolhassuk a nagy bajt.” – (1631. máj. 24.)
„Közlöm, hogy ha a processiót megtartják, úgy legyen, hogy mindnyájan mezítláb menjenek, rózsafüzérrel a kézben és még egyéb más bűnbánati jelvényekkel, a kapucinus atyákkal együtt énekeljenek az ő módjukon, ne legyen sem fáklya, sem muzsika, sem más külsőség, hanem legyen minden igen egyszerűen, legföljebb valamelyik kapucinus atya mondjon egy kis rövid beszédet a Dómban a jelen idők csapásait figyelembe véve, az így nagyon megfelelne szándékainknak és semmi más, mert az Úr haragja még nem engesztelődött meg. – Ami fr. Andreát illeti, térjen szépen vissza a szobájába, mint eddig, hogy legyen nagyon alázatos s mivelhogy a szobájában nem végez fizikai munkát, azért a szokottnál egy kissé kevesebb ételt ad neki, hogy azt fordítsa teste táplálására. – Az első iskola mesterét illetőleg, hogy legyen nagyon okos és engedelmes. Az ünnepi díszítéseket el lehet helyezni a templom körül és a kertben, más beszéd ne legyen, mint az, amit egy kapucinus atya fog mondani. Köszönjük a gyümölcsöt és a zöldségfélét. Az Úr áldjon meg bennünket. Amen.” – (Róma, 1631. máj. 29.) – Köszöntse nevemben P. Antonio Mariát és hogy legyen arra gondja, hogy az első iskola jól menjen.”
„Kifizettem a Bréve hat példányát, nem lehet, hogy csalódjék a mi hibánkból a kereskedő. Ami pedig a templomot illeti, követelje, aki akarja, mivelhogy nekünk nem hiányzik, hogy hol végezzük feladatainkat, én azt gyanítom, hogy az ellenség keres minden akadályt a mi munkánk megnehezítésére. Köszöntse P. Bagnacavallót és válaszoljon nekem és ha hallott valamit egy papról, D. Giovanni Bonhoráról, aki szintén a pestises betegeket szolgálta, akikhez legyen az Úr könyörületes és áldjon meg bennünket mindig.” – (Róma, 1631. máj. 31.)
„Megírtam már, hogyan kell megrendezni idén a processiót, hogy kieszközöljük az Úrtól, hogy szűnjön meg a pestis ostora más tájakon és hogy kérjük, hogy oltalmazzon meg bennünket a járványtól és az lesz az igazi eljárási mód, hogy meghívják a kapucinus atyákat és egyikük rövid szentbeszédet mondjon a S. Pietro dómban, írok az első iskola maestrójának, hogy az úr világosítsa fel értelmét, hogy felismerhesse az Ő szent akaratát, adja át Sig. Manilio levelét, amely P. Diomedének szól, hasonlóképpen Sig. Francesco Tabarrónak, akiket köszöntsön nevemben. Az Úr áldjon meg bennünket. Amen.” – (Róma, 1631. jún. 1.)
„Ami a processiót illeti, megírtam már, hogyan rendezzék meg ebben az annyira zavaros és veszedelmes évben. Ami pedig a Szűz Anya képét illeti, gondoskodjék arról, hogy készen tartsák az oltáron, hogy amikor a processió indul, azonnal indulhassanak a képpel is és amikor befejeződik a körmenet, hogy azonnal visszahelyezhessék az oltár fölé. – Ami pedig a beszédet illeti, beszéljék meg a kapucinus Guardiánjával, hogy a szónok rövid beszéd keretében buzdítsa a népet bűnbánatra és a Szent Szűz iránti tiszteletre. Ezeket akartam a processióval kapcsolatban megírni. – P. Castiglio egy kissé lázas, nem hiszem, hogy ott tud lenni a pünkösdi processión. Az Úr áldjon meg bennünket mindig.” – (Róma, 1631. jún. 3.)
„Megkaptam a fogadalom szövegét és a nyomtatványokat. A körmenetet illetőleg megírtam, hogy a Szent Szűz képét jó előre készítsék el, hogy amikor megérkezik a körmenet, azonnal csatlakozhassanak ahhoz rendben és annak végeztével visszahelyezhessék a helyére az oltár fölé, ami pedig a beszédet illeti, írtam, hogy tárgyalja meg Sig. Aristotele vagy más valaki, akit Atyaságod jobbnak tart és jó lesz, hogy minél előbb elintézzék. – Hogy mezítláb menjenek a körmenetben, ha nem akarnak úgy menni, akkor kevés buzgóságról tesznek tanúbizonyságot a Szent Szűz előtt, aki áldást, kegyelmet akar, az adja jelét a tiszteletnek is, legyen rajta, hogy a lehető legnagyobb összeszedettséggel vegyenek részt a körmenetben, se muzsika, se lövés, semmi más ne legyen, hanem teljes egyszerűség és áhítat. P. Castiglia jobban van és majd meglátom, hogy szombaton ott tud-e lenni. Az úr áldjon meg bennünket. Amen.” – (Róma, 1631. jún. 5.)
„Szerfölött nagy örömet okozott nekem a mi atyáinktól érkezett posta, akik Moráviába mennek, Nikolsburgba, örömmel látom, hogy mindnyájan meg vannak elégedve, egészségesek, bárhova is érkeznek, mindenütt a kolostorokban kapnak szállást Sig. Cardinale Dietrichstein rendelkezése folytán, úgy hiszem, hogy már ezekben a napokban megérkeznek rendeltetési helyükre és Venezia útján fognak írni, mivelhogy nem hiszem, hogy más rövidebb és biztosabb út lenne. – Nem tudom szavakkal kifejezni, hogy mit érzek, hogy ott a Serenissima Köztársaságban nem érzik Isten kezének sújtó ostorát és nem érezvén azt, természetesen nem is iparkodnak megjavulni, hogy kiengeszteljék a megbántott isteni Felséget és ha nem javulnak meg, hogy ezáltal az ostorcsapás, a büntetés okát gyökerében megszüntessék, ehhez a harmadik csapáshoz, amely a mi napjainkban jelentkezik, csatlakozik majd a negyedik csapás, amely sokkal súlyosabb lesz a jelenleginél, nagy-nagy igyekezettel kellene keresni ezeknek a csapásoknak az okát, amely kétségtelenül igen súlyos, az Úr világosítsa meg mindnyájukat, hogy felismerjék és teljesítsék az Ő szent akaratát. – Itt igen jó aratásra várnak, számítanak, amivel meg lehet akadályozni egy kegyetlen éhínséget, ami a vidék lakosságát fenyegeti, és félő, hogy ezek a meleg napok ne hozzanak majd sok betegséget a vidéken, az Úr mentsen meg bennünket. – Ami pedig barátunkat, Don Giuseppe Amigazzit illeti, azt hiszem, hogy őszinte buzgósággal tette azt, amit az orvos ellen cselekedett, mivelhogy nekem írt erről néhány dolgot Modenából, amiket az orvos nem jól cselekedett. Az Úr adjon békességet nekik, adja, hogy békességben éljenek. – Ami pedig fr. Biaso szentelését illeti, nagyon is meggondoltan cselekedjék és tegyen aszerint, ahogy az Úr sugalmazza, írtam, hogy fogadjon fel egy legényt, akit félig-meddig reverenda formában járasson, de nem saruban, hanem cipőben, legyen önnel a házban, vagy legyen kíséretében, amikor a városban jár, úgy lássék, mint valami harmadrendi, ahogyan én is cselekedtem itt egy szénagyűjtővel a vidéken, és így nem lesz annyira kiszolgáltatva fr. Biasonak. Írni fogok Bagnacavallónak néhány sort, gondja legyen arra, hogy saját kezéhez kapja meg, mivelhogy szerzetének egy súlyos ügyéről van szó és mondja meg neki, hogy minél előbb válaszoljon. Más írnivalóm nem lévén, kérem az Urat, hogy áldjon meg bennünket mindig.” – (Róma, 1631. jún. 7.)
„Nem különleges rendeltetés nélkül küldte az Isten önnek a már hosszan tartó, kifárasztó betegséget, mivelhogy mint Atya, a szenvedések tüzével, gyötrődésével akarja megtisztítani a lelkét itt a földi életben, hogy ne kelljen majd a Purgatóriumban szenvedve tisztulnia, amely összehasonlíthatatlanul és sokszorosan rettenetesebb mindannál, amit csak képzelni lehet, minthogy tehát ez az Úr akarata, meg kell neki köszönni a jelen szenvedéseket, és kérni kell a türelmesség kegyelmét, hogy érdemszerzően azonosulhasson az Ő szent akaratához, megfontolván még azt is, hogy ezen a földön miként viselte el a legsúlyosabb és a legszégyenteljesebb szenvedéseket, azt akarja, hogy az ő kiválasztott teremtményeinek is legyen részük a szenvedésben, ha tehát az Úr szenvedésekkel látogatja meg, akkor azzal nagy szeretetét mutatja meg, önnek is igyekeznie kell, hogy mindenekfelett szeresse, aki annyira szeret minket, mivelhogy a szeretet enyhíti a fájdalmat, nem érzi annyira a fájdalmat. Én nem ígérem azt, hogy azért imádkozom, hogy az Úr vegye el a szenvedést, hanem igenis azért, hogy adja meg a béketűrés kegyelmét, hogy elviselhesse a szenvedést és nagy szeretetet, hogy ne érezze azt és azok számára, akiket ön nekem ajánl, imádkozni fogok, hogyha egészségesek, hogy akkor szolgálják az Urat és felebarátaik előnyét, más különben jobb lenne, ha nem volnánk egészségesek, vagy jobb volna meghalni minél előbb, nehogy megbántsuk az Istent, aki olyan könyörületes. Szeretnék ott lenni Nápolyban, hogy szolgálatára lehetnék önnek és vigasztalására, de itt fogom kérni az Úrtól a vigasztalást és a kegyelmet, köszöntöm Sig. Vito Giacomót és Signora Deliát és Sig. Aniellót, aki ha tudná, hogy milyen rövid az élet, ami még hátravan, minden tehetségével felhasználná lelki elfoglaltságra. Az Úr áldjon meg bennünket mindenkor.” – (Róma, 1631. jún. 7.)
„Nagy vigasztalásomra volt a híradás, hogy a processiót nagy buzgósággal rendezték meg és hogy mezítlábasan vettek részt rajta a társulatiak, fogadja kegyesen az úr és ezáltal is enyhítse a fenyegető veszedelmet. – A Colegio Nazareno szempontjából szükségünk volna két hordó jó borra a nyárra, intézze el, hogy Sig. Francisco Tabarro kóstoljon meg különféléket, és ha megfelelőt talál két hordóval, értesítsen engem, hogy küldhessük a készpénzt, hacsak nem lesz nagyon drága, várom az értesítést minél előbb. Az Úr áldjon meg bennünket mindenkor.” – (Róma, 1631. jún. 12.)
„A legutóbbi postával írtam Bagnacavallónak egy ügyben, remélhetőleg kapok választ, azért tehát, ha még nem válaszolt volna, emlékeztesse, hogy feleljen minél előbb. Nagyon sajnálnám, ha valami kellemetlenség érné Don Giuseppe Amigazzit a modenai orvossal, de az Úr ítéleteit nem lehet elérni. – Ami pedig a pestist illeti, kérjük az áldott Urat, hogy kegyeskedjék visszavonni a csapást és elégedjék meg a múlttal minden mástól eltekintve, ha nyilvánosan történt a sértés, akkor úgy kellene történnie a bűnbánatnak is és hagynának fel a haraggal, az üldözésekkel, mert ahogyan megbocsátunk az ellenünk vétőknek, ugyanúgy bocsát meg nekünk az Isten. – Adjon nekem arra felvilágosítást, hogyan tárgyal és étkezik együtt Zeni excellenciájával, ha Atyaságod a járványos betegekkel foglalkozik. Értesítést kaptam, hogy Gio Bonhora pap meghalt, így tehát tudomására hozom önnek is, mivelhogy aki nekem hírül adta, kérte, hogy tudassam önnel is. Most nem írok P. Bagnacavallónak, mert várom a válaszát legutóbbi levelemre. Megkaptam Sig. Cinqueviétől az itáliai szerencsétlenség leírását nyomtatásban. Engedje meg az úr, hogy megbéküljön, minket pedig áldjon meg mindenkor.” – (Róma, 1631. jún. 13.)
„Megírattam a csomagot Mons. Scanarolának, ha majd válaszol, akkor majd küldöm a feleletet. – Ami azt a konventet illeti, sokan vannak, akiknek tetszik, de sokaknak meg nem tetszik a nagy téli hideg miatt, a szobák olyan nagyok, hogy a tél hidege miatt nem találnak benne menedéket. Úgy gondolom, hogy a költség a szeminárium javára annyi személy után sok, nem keveset tesznek azzal, ha nyolcat eltartanak, ha szünetel a bevétel, ami volt a szerzetesek idején, most, hogy papok vannak ott, nem hiszem, hogy sikerül valamit elérni, majd meglátjuk. – Ha a Duca di Zagarolo óhajtaná, hogy nézzék meg valamelyik kastélyát, P. Andreával együtt elmehet megnézni a helyet, megszerezni az alaprajzot, mellékelve az ön véleményét. Ezeket akartam jelen soraimban megírni. Az úr áldjon meg bennünket mindenkor.” – (Róma, 1631. jún. 14.)
„A Sig. Vicariónak mondott dolgokat illetőleg megnyugtathatja, hogy mindig voltak, akik panaszkodtak, amikor a legjobb mesterek voltak ott, de a gyermekek szülei nem állnak helyt úgy, mint kellene, Isten tudja, hogy milyen példát adnak gyermekeiknek, el vannak foglalva sokféle szolgálattal rendszerint, és ugyanakkor a tanulás megkívánja az egész értelmet, a teljes szellemi képességet, a teljes odaadást és minden fáradtságot, ha eredményt akarunk elérni, biztosak lehetünk, hogy az eredménytelenség nem rajtunk múlik. A felajánlást illetőleg, amit Sig. Marchese cselekedett, megköszöntem neki szépen a magam részéről és P. Castiglia nevében, Atyaságodnak legyen rá gondja, hogy az ügyet a megvalósításig megbeszéli vele, tárgyalván azzal, akivel szükséges lesz, én sokkal többre értékelem a fél uncia vizet, mint ahogyan írja, mint két unciával az edényből, amely a vezeték alatt van és lehetséges, hogy az ügy eredménnyel jár, ne mulassza el, hogy pénzt vegyen fel a Camerlengótól, hogy ólom vezetéket csináltasson, vagy valakitől kölcsönt, hogy biztosítsuk az említett vizet, ezeket akartam megírni ebben a részletkérdésben. – Az első iskolát pedig, ha néha questálni menne fr. Gio Battista a szomszédos helyekre, helyettesítheti P. Antonio Maria és részemről mondja meg az említett Gio Battistának, hogy minden szorgalmat fejtsen ki az iskolában, ami úgy megy könnyen, ha alázatos lesz és tudatában lesz saját nyomorúságának. – Ami fr. Andreát illeti, kedvem volna elküldeni a moriconei építkezésekhez, ahol majd az izzadással együtt elpárolognak a rosszindulatú nedvek is a testből, amelyek annyira lekötve tartják és csalódásban. – Ami a másik fr. Andreát illeti, nagyon örülök annak, hogy jó kezeírása van, mert bizony szükségünk van az írókra. Más írnivalóm nem lévén, kérem az Urat, hogy áldja meg mindnyájunkat. Amen.” – (Róma, 1631. jún. 19.) – Írjon nekem valamit az aratásról!”
„Arról az ügyről, amelyről Atyaságod írt nekem és P. Bagnacavallo, tárgyaltam két kardinálissal Zenivel és Zacchiával, tetszik nekik nagyon és mihelyt alkalom lesz rá, beszélni fognak róla, ma délelőtt szolgálatot tettem Card. Barbarinónak, azt gondolom, hogy igen jó előkészült arra a célra, amelyre törekszik és amikor jobb alkalmam lesz beszélni vele, tárgyalni fogok nemcsak a páduai ügyről, hanem más egyebekről is, amely nagyon is a Sig. Prokurátor úr szándékai szerint lenne és mivelhogy ez elég súlyos ügy és következményeiben jelentős, imádkoztam és imádkozni is fogok és ha majd valamit megtudok, értesíteni fogom Atyaságodat, akinek számára kérem az Úrtól az örök javakat a Paradicsomban.” – (Róma, 1631. jún. 21.)
„Ami a vízvezetéket illeti, aggódom, hogy lesz-e egyáltalában valami a tervek szerint Sig. Righini révén, mivelhogy azt akarja, hogy felerészben lépjen bele Sig. Ascanio, és Sig. Marchese így nem akarja, majd meglátjuk, hogy mi lesz végül is. – Ami az első iskolát illeti, nem tetszik nekem, hogy a tanítómester nagyon sok időt tölt el a versfaragással, én azt szeretném, ha azon lenne, hogy a tanulók előmenetelére lenne gondja, hogy jobb eredményt érne el, mint a versekkel, adja az Úr, hogy megértse ezeket. – Ami pedig fr. Andrea lelki hasadását illeti, világosan lehet látni, hogy nyilvánvalóan, kézzelfoghatóan tévedésben van és telve önszeretettel, amiért is menjen csak Moriconéba, és tartson egy kis penitenciát. – Ami pedig a másik fr. Andreát illeti, aki a szépírást gyakorolja, hogy figyeljen a betűk egyformaságára a hosszúságban. – Örülök annak, hogy az aratás olyan jó eredménnyel sikerül, kellő időben gondoskodjunk arról, hogy a szükségesek meglegyenek. – Érdeklődje meg, hogy nem lehetne-e egy kissé olcsóbb bort szerezni, mert ide helybe szállítva hordónként két scudiba kerül, de arról se feledkezzünk meg, hogy ne csak a mi legényünk, hanem onnét is jöjjön valaki, egy megbízható személy, nehogy valami tréfát csináljanak az úton a szállítmánnyal, minthogy éjszaka idején kell jönni, mert máskülönben a napsütés megzavarná, ha meglesz ez a biztonság, akkor fizetjük, ahogy írtam és itt azonnal készpénzzel fizetünk, ahogyan az most itt elintézhető. Az úr áldjon meg bennünket mindenkor.” – (Róma, 1631. jún. 22.)
„Nagy megelégedésemre volt, hogy elment a P. Provinciálishoz, aki, mint írtam, mindig szeretetteljesen fogad, legyen rajta minden igyekezettel, hogy teljesítse tanácsait, útmutatásait, így egész biztos, hogy egészen rendkívüli jobbulást fog tapasztalni. Ami pedig azt illeti, hogy szeretné a szépírást gyakorolni, én arra hagyatkozom, amit a P. Provinciális fog önnek elrendelni. Ezeket akartam jelen levelemben megírni.” Az Úr áldjon meg bennünket mindig.” – (Róma, 1631. jún. 27.)
„A legényre bíztam, hogy vezesse el oda a poli somarellót néhány napra, nem tudom, hogy szükségük van-e rá azoknak, azért majd írok nekik és értesíteni fogom, hogy mit válaszolnak nekem, de nem értem, hogy mit csinálnak ott maguknál, nem tudnak bánni ezekkel a nyomorult állatokkal, annyi elpusztult már ott, ennek más oka nem lehet, hanem csak az, hogy keveset törődnek velük. – Ami pedig a vízvezetéket illeti, beszélni fogok Sig. Righinivel és majd meglátom, hogyan fogunk elérni valamit, hogyan jutunk valamire, ami az ólomvezetéket illeti, mi nem alkalmaztuk, nem csináltuk, de küldünk harminc libra ólmot és majd elrendezheti ott mro Ambrosio a maga módján, ahogy kell. Ami pedig a Sig. Bonnani vizét illeti, nehogy a pincébe folyjon, meg kell keresni azt a nagy vízvezetéket, amely a kertben a föld alatt van, ami fel lett fedezve, amikor az építkezés folyt, abba kellene belebocsátani a vizet, ami felesleges, ezért hát keressenek valami megoldást, amit legmegfelelőbbnek találnak, aki azt intézi. – Ami a questálást illeti, minthogy az aratás jó volt, segítsék egymást, aki többet tud vállalni, tegyen többet, de mindig okossággal, ne a nagy melegben járjanak. Fr. Marc'Antonio azt írta nekem, hogy a mieink közül ott az egyik azt mondta, hogy én rossz véleménnyel vagyok róla, ezért aztán úgy látszik, hogy bizonyos kedvetlenség vett erőt rajta, én csak azt üzenem neki, hogy legyen azon, legyen rajta, hogy engedelmes legyen, és tartsa meg a szerzet szabályait, akkor én rabszolgája leszek. Nem tetszik nekem fr. Andrea di Sta Maria meggondolatlansága, aki azt akarja elhitetni, hogy nagy, buzgó szolgája az Istennek, nagy szolgája önmagának. Az úr világosítsa fel, hogy megismerje, felismerje ostobaságát. – Ami pedig a másik fr. Andreát illeti, aki a szépírást tanulja, megjegyeztem, hogy egyik-másik betű írásán javítania kell, és bizonyos hosszúságot meg kell őrizni a betűknél, hogy egyforma szélesek legyenek, jó formában mutatkozik be kezeírásával, ha figyelembe veszi az említett észrevételeket. Ami pedig a búcsúkat illeti, a mi kis templomunk nem alkalmas arra, hogy nagy tömegeket fogadjon be, de hoz az Úr éltet, és a legközelebbi augusztusban megkezdjük a nagyobbat, amilyenre szükségünk lesz. Poliban már készül az égetőkemence mészégetésre, Isten segítségével majd csak elvégezzük ezt a munkát is. Az Úr áldjon meg bennünket mindig.” – (Róma, 1631. jún. 28.)
„Újólag rábízza az említett atyára fr. Biaso szentelését, ahogyan az Isten sugallja neki az ő nagyobb dicsőségére, lelkére kötve, amit már többször is írt, hogy egy legényt öltöztessen be félig-meddig, hogy társa legyen és szolgálatára és egy bizonyos fizetést adjon neki havonta. Ebben az időben üresedett meg a padovai püspökség, P. Bagnacavallo írt az alapító atyának, hogy ő járna utána P. Tito Zeni kamaldoli szerzetes érdekében. Kalazancius azonnal vállalta a felkérést P. Bagnacavallo iránti nagyrabecsülésből. Ezen ügyben írta jún. 28-án a levelet: Card. Barberino, akinek felolvasta a szent Bagnacavallo levelét, azt válaszolta, hogy ez az ügy a Pápa elé tartozik. Ilyesmiket referálva a levélben, a szent hozzáfűzte: „Én rajta leszek minden lehetséges módon, hogy a Pápa tudomására jusson, mivel én úgy látom, hogy igen nagy következményekkel járna, hogy Isten szolgálatára intézzünk minden dolgot.” – (1631. jún. 28.)
„Megkaptam az értesítést, hogy megérkezett Norciába, úgy gondolom, hogy sok mindenben kell majd ott a dolgokat rendezni házunkban. Isten tudja, hogy hány olyan személy van, akik tudnának egy házat kormányozni és megtartani a fegyelmezettségben, ami helyénvaló, ezért nem alapítunk új házakat másutt, ahol nagyobb kényelmet ígérnek és várna bennünket, kísérje figyelemmel, hogy a mieink ne járjanak rongyosan, piszkosan és hogy mindnyájan alkalmazkodjanak a ház szükséges dolgaihoz és éljenek egyetértésben, és ha lehet előrehaladni a templomépítésben, csak igyekezzenek, mivel úgy hallom, hogy a régi épület életveszélyes. Más írnivalóm nem lévén, kérem az Urat, hogy áldjon meg bennünket. Amen.” – (Róma, 1631. júl. 2.)
„Odakölcsönöztem a poli ház somarellóját, hogy szolgálatukra legyen a gabona questálásában (erre az engedély megvan, mint más alkalommal, gondjuk legyen rá, és ha majd befejezték, küldjék azonnal). Az engedély, hogy questálhassanak mint a múltban, megszerzése folyamatban van, és ha meglesz, azonnal küldjük, természetesen, néhány név megváltozott. – Ami pedig a vízvezetéket illeti, küldtem harminc libra ólmot, számoljanak be nekem arról, hogy mit végeztek, és lehet-e olyan víztartály a pincében, amelyből lehet inni, és ha Signora Olimpia részéről Sig. Gio Battista Sciadoni megteszi kötelességét, én azt hiszem, hogy megadják az engedélyt, értesítsen engem arról, hogy miben állapodtak meg. – Ami P. Antonio Mariát illeti, úgy hallom, azt beszélik, hogy az istállóba ment aludni, vagy a kerti kunyhóba, ha ez igaz, nevemben hagyja meg neki, hogy többet ne menjen oda, és hogy a jövőben azt egye, mit a többiek. Semmiben se mortifikálja magát, ne hagyja ott a bort, nagy hőségben ne járjon kint, hanem arra legyen minden figyelme, hogy Istenfélelemben tanítsa a gyermekeket. Ami a bort illeti, most itt szerzünk be Rómában, jó caprerolát két scudi egy hordóért, ami itt szerezhető be a raktárakban és így nem fenyeget az a veszély, hogy az úton valami tréfát csináljanak, amint mondják, hogy egyik-másik szőlőtermelő szokta csinálni. – Gondoskodjanak, hogy jó questálást végezzenek, mivelhogy jó aratás volt, hogy a templomépítés idejére is legyen tartalékunk. Más írnivalóm nem lévén, kérem az Urat, hogy áldja meg mindnyájukat. Amen.” – (Róma, 1631. júl. 2.)
„Megkaptam az intézkedéseket a narni ház számára, azonnal küldeni fogom, én úgy látom, hogy el kell rendelni, hogy P. Giacomo semmiképpen se gyóntasson, nagyon elcsodálkozom, hogyan tud egyidejűleg misézni, aki annyira barátja a civódásnak, a széthúzásnak. Írtam a püspöknek, védnöksége alá helyezve a házat, hogyha azt óhajtja, hogy szolgálatára legyünk, azt hiszem, hogy így meg fog szűnni az ellenszenv, ha azon háznak egynémely tagja ellen van. – Ami a norciai házat illeti, nagyon jól tudom, hogy sok intézkedésre van szükség. Ami fr. Domenico di S. Silvestrót illeti, megérdemli, hogy súlyosan mortifikálják, a múlt cselekedetéért hosszantartó, súlyos büntetést érdemelne, mert nem csak engedetlen volt, hanem szemtelen is, amint sok levélben erről értesültem az elöljáróitól, ennélfogva, ha nem engedelmeskedik készségesen, még ekkor is, ha a konyhára küldik és ott nem viselkedik rendesen, zárja be egy cellába és mivelhogy készen lehetünk arra, hogy néhány ellentmondást fog megkockáztatni, használjon fel minden lehetőséget, hogy ki ne mehessen abból a bezárt szobából, de ha kész engedelmeskedni és mindenben jól viselkedik, el lehet felejteni cselekedeteit. – Ami pedig a tüzelőfa beszerzését illeti, utasítsa P. Nocolo Mariát, hogy tárgyaljon a Kommendátorral és Sig. Don Paolo Orsinivel. – Ami pedig Sig. Senecát illeti, ha úgy látja, hogy nem segíti munkánkat nemtetszésből, nem kedvére valóság miatt, akkor hát be segítsen, és ha a hatóság nem akar segítségünkre lenni a szükséges dolgokban, igen sok város van, akik sokkal előnyösebb helyzetet kínálnak fel, hogy nem kell házról-házra járni koldulva a mieinknek nélkülözésére és kellemetlenségére, nincs szerzet, amely annyit fárad, mint amennyit a mienk és állandóan a megélhetésért annyit fáradni, hogy újabb és újabb segélyeket kapjon, mint a mienk és az összes többi szerzetesek jobban élnek nálunk, és senki fele annyi fáradtságot sem vállal, mint amennyit végez a mienk és mégis mindamellett igen sokan nincsenek megelégedve. – Firenzéből újabb rossz híreket kaptunk, úgy látszik, hogy visszatér a baj. Veneziából a legrosszabb hírek vannak, itt Borgo di S. Sepolcróról susognak, és a szomszédos Citta di Castellóval. Az Úr segítse meg mindig. – (Róma, 1631. júl. 5.)
„Júl. 5-én jelezte, hogy az említett kardinális tárgyalt Őszentségével, aki azt felelte neki, hogy hagyják elmúlni ezeket a gondokat, amiként cselekedett a velencei követ is a legutolsó audiencián, amikor a Padre Ven. kérte, hogy segítse jó eredményre az ügyet, sőt, amint először megígérte, úgy tett később, amikor megbeszélés céljából összejöttek, ajánlotta az ügyet Zacchia, Scaglia és Gessi kardinálisoknak, akiket, még prelátusok jól ismert, annál szívesebben, mivelhogy, mint írja, azok nagyon jóindulattal voltak és még: „ sokakkal fogok imádkoztatni, mivel Isten nagyobb dicsőségéről van szó, hogy az egész ügy úgy sikerüljön, amint az kívánatos, egyedül a szeretet sürget és ösztönöz engem ebben az ügyben, ezért nem fog hiányozni a szükséges szorgoskodás és hasonlóképpen az áldott Isten oltalmába ajánlja az ügyet imádsággal, hogy irányítsa az Ő nagyobb dicsőségére. Tárgyalt újra Barberini kardinálissal, akiben nem látott akkora lelkesedést, amilyent szeretett volna, csak a jóakaratnak általános kifejezéseit. És újabb nehézség támadt, miközben mindkét családnak megvoltak az ellentmondói és hogy a püspökség olyan jó és gazdag, sok pályázó akad, akik mindent elkövetnek, amit csak megtehetnek, hogy egyik a másikat kizárja és P. Tito di Ruának azt tették közzé, hogy nem kormányzásra való ember, jól lehet, hogy a védekezésben lehet igen alkalmas, amint a patriarchátusra való konkurzusban, annyi nagynevű választó között, akik jól ismerték a jelölteket, csak két szavazattal nyert Card. Cornaro.” – (1631. júl. 5.)
„Adja majd át a levelet Sig. Aristotelének, amely Sig. Ottavio Bonzitól van. Hallom, hogy odaérkezett Poliból fr. Bartolomeo, fogadják szívesen, és ha majd az idő felfrissül, Rómába fogom kéretni, ahol jobb lesz neki, mint kívül. Én nem tudom, hogy a Polibeliek vissza akarták hozni a somarellót, mert akkor nagy zavar lenne a questálásban abban a házban, Frascatiban, nagyon örülnék, ha elküldené fr. Gio Battistával az első iskola mesterét is, akinek kedve van a menésre, írja meg, hogyan sikerült az aratás és a questálás, milyen áron veszik a gabonát és ha valami dolog előadná magát, értesítsen engem. Az Úr áldjon meg bennünket” – (Róma, 1631. júl. 7.)
„Itt járt Genzanóból Sig. Bernardino Savo fr. Arcangelo unokatestvére és elmondta, hogy az említett fratello édesanyja két napja meghalt, és végrendeletében azt hagyta, hogy az a házacska, amelyben lakott, mindig szállásul szolgáljon a piarista atyáknak a teljes felszerelésével együtt, amije volt, mindenről igen jól tud tájékoztatni az említett Sig. Bernardino, ezért hát Atyaságod nézzen körül, hogy ki lesz alkalmasabb arra, hogy csütörtökön vagy pénteken elmenjen oda, vagy P. Antonio Maria fr. Bartolomeóval, aki Poliból érkezett oda, vagy Atyaságod egy más valakivel, és odaérkezve mindent átadnak, rábíznak az említett Sig. Bernardinóra, hogy neki legyen mindenre gondja, mind a szállásra, mind a felszerelésre, ami van, és ha jónak látja, lehetne még egy kis gabonát szerezni, mivel most benne vannak a cséplésben, most legkönnyebben megtehetik, ezeket akartam jelenleg közölni. Írok majd néhány sort az említett Sig. Bernardinónak, hogy a szerzet nevében viselje gondját mindannak, amit jónak vél, hogy igazolhassa magát, ha netán erre szüksége lenne. Az Úr áldjon meg bennünket mindenkor.” – (Róma, 1631. júl. 9.)
„Nagyon jól tudom, hogy mennyit ártott a norciai iskolának P. Giacomo a sok meggondolatlan beszédével és még mennyivel többet ártott a saját maga lelkének, Isten tudja, hogy mikor lehet majd jóvátenni a sok kárt, mennyi egyenetlenséget okozott, idézett elő, amit mind-mind ki kellene irtani, meg kellene szüntetni és azon lenni, hogy mindnyájan egyetértve éljenek, és aki nem tud ezen változtatni, azt oda küldjük, ahol egyedül lehet, és nem lesz, akivel ellentétben állhat. – Ami a templomot illeti, azt hiszik, hogy a hatóság fog valamit áldozni erre, nehezen hiszem azt, és hogy valami részleges dolgot fog vállalni, még kevésbé, ha valami módon lehetne megújítani, egész biztos, hogy nem kis dolog lesz. – Ami pedig azt a kertet illeti, ami a házban belül van, P. Gio Battista di S. Tecla azt gondolta, hogy ott templomot lehetne építeni, szerinte nagyon megfelelne erre, más oldalról pedig egészen kert lenne, de nem sikerült így, én úgy látom, hogy tekintsenek el attól, hogy lebontsák a lakást, amely szerinte a templomépítés akadálya, mivelhogy azon a helyen nem lehet szó templomépítésről, legyen az kert, szolgáljon kertül, lehetséges, hogy könnyen lehet öntözni, ha egy gyűjtőedényt készíttetnek oda vízgyűjtésre. Megkaptam a jelentést a miséről. – Hogy a mi atyáink rendkívüli gyóntatók legyenek az apácáknál, rendben van, de ne rendes gyóntatók. – A kommendátor levelét illetőleg a tüzelőfa anyagban, megbízást adok P. Nicolo Mariának, és minél előbb küldjék a választ. Én úgy gondolom, hogy az a ház el tudna tartani egy somarellót a ház körüli dolgok végzésére és más alkalmakra, és mivelhogy ott nem lehet hiány szénában, annyi rét van a környékbeli síkságokon, ahol igen könnyen lehetne szerezni huszonöt, vagy húsz köteget. – Ami pedig fr. Domenico di S. Silvestrót illeti, utasítsa, hogy egy kissé legyen alázatosabb, és ha esetleg ellenkezne, megírtam, hogy miféle módszert kell használni. – Ami pedig a klerikusokat illeti, igen szükséges lenne, hogy mind valamennyi együtt véve arra törekednének, hogy tanuljanak, és hogy alkalmasak legyenek a felsőbb iskolákra, amit soha meg nem szereznek, ha nem iparkodnak tanulni, P. Luca segítse őket, hogy előrehaladjanak, miért is erre is legyen gondja, hogy erre a szorgalomra is rávegye őket. – Hasonlóképpen a felszenteltek, hogy el ne hanyagolják a papi konferenciákat, hogy minél alkalmasabb gyóntatók lehessenek. Más írnivalóm nem lévén, kérem az Urat, hogy áldjon meg bennünket. Amen.” – (Róma, 1631. júl. 9.)
„Igen nagy részvéttel vagyunk a Serenissima Köztársaság iránt, amely legelsőrangú tagja nemcsak Itáliának, hanem egész Európának. Bárcsak lenne tetszésére az Úrnak, hogy felemelné sújtó kezét és visszaadná neki régi fényét. – Ami pedig Bagnacavallóval együtt a mi ügyünket illeti, azt (mondják) írják, hogy Őszentsége, a mi urunk, a Pápa azt mondotta, hogy hagyjuk ezeket a dolgokat, nem hiszem, hogy hamarosan megoldásra kerül a sor, jól lehet, mindent megtettem, hogy két kardinális tárgyalja meg a dolgot, azt hiszem, hogy az itteni követ is tárgyalta, kérjük az Urat, hogy úgy sikerüljön, ami az isteni Felség nagyobb dicsőségére van. – Itt, Isten kegyelméből olyan általános jó egészségnek örvend mindenki, amilyen még sohasem volt így nyári időben, de ugyanakkor nem kis rettegéssel nézi, hogy Firenzébe visszatért a baj, a betegség újra, és hogy Toscanában is inkább gyarapszik, mint fogy a betegek száma. Mindezideig nem kaptam értesítést, hogy megérkeztek-e a mi atyáink Moraviába. Az Úr áldja mindnyájunkat. Amen.” – (Róma, 1631. júl. 12.)
„Megírtam önnek elgondolásomat a házat illetőleg, amely a kert nagy részében akadályul van, amely a ház keretében belül van, hogy bontsák le és alakítsák át, ahogyan jobbnak látják.” – (1631. júl. 12.)
„Fr. Giacinto odaérkezik a somarellóért, ezért hát úgy intézzék a questálást, hogy a saját somarinójukat vegyék igénybe, azt hiszem, hogy az is megfelel, ha már nem akarnak a poli somarellóért 14 scudit fizetni. Más írnivalóm nem lévén, kérem az Urat, hogy áldjon meg bennünket. Amen.” – (Róma, 1631. júl. 14.)
„Jelen levelemmel küldök ms Francesco Tabarrónak huszonöt scudit, Atyaságod mihamarabb térítse vissza, mert a Collegio Nazareno pénztárából vettem kölcsön, ott pedig arra kell használnom, hogy annyi gabonát vásároljak, amennyire jó alkalmat találok. Más írnivalóm nem lévén, kérem az Urat, hogy áldjon meg bennünket.” – (Róma, 1631. júl. 14.)
„?ami pedig a pestist illeti, két napja, hogy a hír jött, hogy egy toscanai faluban, Citta di Castello szomszédságában öt km-nyi távolságban járványos betegre akadtak, ennélfogva nehéz a védekezés Citta di Castellóban és Perugiában. Az Úr oltalmazza meg az egyházi államot. Más írnivalóm nem lévén, kérem az Urat, hogy áldjon meg bennünket. Amen.” – (Róma, 1631. júl. 16.)
„Ha majd alkalom adódik, hogy somarellóval Segniig menjenek, Atyaságod, vagy P. Antonio Maria valamelyik társsal el fog menni a levéllel és a jegyzékkel, amelyről egy másolat benne van a levélben és elhozzák Frascatiba felsorolt dolgokat, aztán majd alkalomadtán ide hozzák. Az Úr áldja mindnyájukat. Amen.” – (Róma, 1631. júl. 17.)
„Nem volt alkalmam élőszóval beszélni Sig. Cardinale Barberinivel, de megígérte ugyanez a kardinális, hogy holnap ebéd után öt órakor, úgy gondolom, hogy olyan eredményességgel tudok majd tárgyalni vele, ami csak lehetséges ebben a paduai ügyben, aztán, ha majd jónak látom, intézkedni fogok, hogy értesítsék Sig. Cardineale Ginettit? úgyhogy láthatja, hogy nincs hiány a szükséges utánjárásban, hasonlóképpen kérje imában az Istent, hogy irányítsa az egész ügyet az ő nagyobb dicsőségére és a Serenissima Köztársaság egységére. – Hogy a mieink közül odamenjenek, felajánlkoztak néhányan a fiatalok közül, mert hiszen tudja, hogy öregek kevesen vannak, de a fiatalsággal szemben még bizalmatlanok, a fellépés és a tudomány a keresett az ilyen feladatra, ilyen veszedelmes időben. A mi Urunk megajándékozta jó egészséggel azt a két társunkat Firenzében kezdettől fogva mindezideig a betegek szolgálatában, valamint a másik kettőt Carcaréban, ahol úgy tudom, hogy a nép nagyobb része meghalt és még ott Veneziában is tetszett az Úrnak, hogy megtartsa egészségben önöket. Az van csak hátra, hogy a maga idejében ezért az áldozatos felebaráti szeretetért adja meg mindnyájuknak az örök jutalmat, de mindazonáltal dolgoznunk kell egészen az élet végéig, amelyről csak az Isten tudja, hogy hamar itt lesz, vagy későn. – Ami az ön idejéből való novíciusokat illeti, tudja meg, hogy fr. Emanuele a noviciátus befejezése előtt hazament. A carcarei fr. Francesco itt a második osztályban tanít. A finalei kicsinyke jelenleg Savonában van, igen jó humanista. P. Evangelista ma a monte cavallói noviciátusban újoncmester, vele együtt van Gio Battista di S. Bernardo az ő helyettese, már szakállas ember lett. P. Bonifacio fel lett szentelve, a carcarei házban lakik, ahol harmincan vannak, akiket az úr kegyelme megőrzött mindezideig a ragályos bajtól, nagy lelkesedéssel kezdték a humán stúdiumokat és itt tanít Gian Francesco Genovából, akit a világban Bafico néven ismertek, igen jó humanista. A szomszédos falvakból, kastélyokból igen keresett hely volt, de a pestis mindent megakadályozott, a pestisben szenvedőket ápolja a savonai P. Domenico, Ottaviano atyja, aki ma Norciában van. A mallorcai P. Gio Thomaso pap lett, ebben az évben a retorikát tanította a Collegio Nazarenóban. P. Gio Domenico a festő, a carcarei házfőnök. P. Andrea, »il Nero« a San Salvator Maggiore házban Ministro, nagyon derék ember. P. Ottavio a genovai házban van, igen jó pap, de aggályosságaival ministróként P. Hilarione van. Itt Rómában van fr. Gio Battista di S. Benedetto di Norcia, római születésű, csupán fr. Benedetto Salinieri lépett ki a rendből, egy Bréve lévén a dominikánus rendbe lépett át, betegség címén, Isten tudja, hogy milyen csalárdsággal.Az úr adjon néki világosságot, Genovában van, várván ennek az időnek a múlását. A carcarei Lutio a szerzeten kívül halt meg pestisben, de meggyónt, ahogyan a carcarei P. Domenico írta nekem, egyik testvérének a házában, a többiek, hála a jó Istennek, mind jól vannak, aki az ő irgalmassága révén áldjon meg bennünket mindig.” – (Róma, 1631. júl. 19.)
„Azt gondolom, hogy a questálásra szóló engedély egész hétre érvényes, azonnal küldeni fogjuk, nem kis dolog lesz a norciai ház rendbehozatala, mivelhogy P. Matteo ámbár jó szándékú ember, még sincs annyi rátermettsége, hogy meg tudná nyerni valamennyit és mindenkivel elvégeztetni a kötelességét, ezért hát aztán nem lehet azon csodálkozni, ha egyesek jónak tartották a saját ítéletüket, rosszul cselekedtek abban, amit ír nekem a gyapjúról, ezért jó büntetést, mortifikációt érdemelne. – Ami fr. Lucát illeti, én nem hiszem, hogy a S. Salvatore rendházban volna más valaki, aki kenyeret tudna sütni, és ha ő nem lesz ott, akkor a világiak kezébe juttatják. Azon gondolkozom, hogy két-három nap múlva Frascatiba rendelem fr. Gio Battistát és ha így jó lesz, oda fogom küldeni, ami pedig az ács munkálatokat illeti, ott van S. Salvatoréban a nápolyi fr. Giuseppe, aki nagyon jól dolgozik, de azt nem tudom, hogy el tudja-e készíteni a harangállványt, de végeredményben alkalmasnak gondolom erre, és egy időre pótolhatná fr. Luca helyét addig a kis ideig, míg tart az ácsmunka, aztán nyolc nap múlva jöhetne fr. Luca, hogy megdolgozza a farönköket. P. Domenico, aki Carcaréban ápolta a pestises betegeket, a jobb hazába költözött társával együtt ugyanazon a napon, ugyanazon a betegségben és azt írják, hogyha még júliusban megtart a pestis Carcaréban, nem marad ember, a mieink a rendházban, Istennek hála, jól vannak, aki áldjon meg bennünket mindenkor.” – (Róma, 1631. júl. 23.)
„Azt hiszem, hogy ma délelőtt meglesz az engedély, vagy legalábbis estére, hogy Rómába jöhessen, azonnal fogom küldeni, jelen levelemmel lesz egy levél, P. Diomede levele Sig. Manilio számára, aki Mallaréban van, nem messze Carcarétől, Istennek hála, olyan helyen, ahol nincs pestis. Jöjjön önnel együtt fr. Gio Battista, az ács, akinek két-három napra való munkája lesz itt, értesítsen, ha küldeni való lesz Segnibe, ahova Atyaságod menjen, vagy küldjön a mieink közül egy megbízható személyt. Más írnivalóm nem lévén, kérem az Urat, hogy áldjon meg bennünket. Írnivalóm nem lévén, kérem az Urat, hogy áldjon meg bennünket. Amen.” – (Róma, 1631. júl. 24.)
„Küldök három libra görög szurkot és ugyanannyi gipszet fr. Bernardo számára, gondoskodjék arról, hogy P. Matteo maradjon ott, hogy helyettesíthesse Atyaságodat, ha netán akadályoztatva lesz és legyen kész az égetett mész, hogy a kőművesnek ne legyen hiánya. – Ami pedig mro Giuseppe gabonáját illeti, ha Atyaságod el tudja helyezni a rendház magtárában, nagyon jó lenne, hogy valamiben tetszésére lehetne tenni, vagy pedig a hatóságnál lenne letétben, mivelhogy máskülönben nem gondol arra soha, hogy tőlünk olyan nagy javadalmazást kapott, mint amilyenek vannak azon a vidéken, és ha olyan rosszindulattal viselkedik, nekem tartozik több mint ötven scudival, és nem talál senki olyat, aki olyan jót tenne vele, amit én cselekedtem és még kész is vagyok cselekedni, ha egy kissé megértőbben viselkedne velünk szemben. Az Úr áldjon meg bennünket. Amen.” – (Róma, 1631. júl. 24.)
„Küldjük az engedélyt, hogy jöhet Rómába fr. Gio Battistával, az áccsal, jól lehet, hogy az engedély azt írja, hogy: di S.ta Maria Madalena, és hozzon nekem arra feleletet, hogy mi történt a segnii ügyben. Más írnivalóm nem lévén, kérem az Urat, hogy áldjon meg bennünket. Írnivalóm nem lévén, kérem az Urat, hogy áldjon meg bennünket. Amen.” – (Róma, 1631. júl. 26.)
„A múlt héten kaptam értesítést, hogy a mieink megérkeztek Nicolsburgba, ahol Sig. Card. Dietrichstein fogadta őket nagy szeretettel és szeretetreméltósággal, és a szemináriumot bízta rájuk, ahova az új szeminaristákon kívül a városból is járnak, mint Narniban. Várom tőlük az újabb értesítést az iskola fejlődéséről és az iskolások számának a gyarapodásáról. Az úr adjon nekik egészséget és lelki nagy buzgóságot, hogy nagy eredménnyel működhessenek az iskolás gyermekekért. Cesenából jött az a hír, hogy Veneziában templomot adtak a piarista atyáknak, ezt írták nekem, és én erre csak azt válaszoltam, hogy mese az egész és valamelyik jó léleknek a találmánya, nem tartanánk csekélységnek, ha kedvükre lehetnének azoknak a helyeknek, amelyeket jelenleg birtokunkban tartunk. – Ami pedig az apácákat illeti, van egynéhány zárda itt Rómában, akiknek nincs mit tartaniuk a fogdmegektől, azaz beszélhetnek annak a veszélye nélkül, hogy fogságba kerülnének, a szerzetesek részére szükséges a Vicario engedélye és a Pápa rendelkezései köteleznek még akkor is, ha nem is fogadták el. A padovai ügyben beszéltem újból Sig. Card. Barberinivel, és ismételten beszélni fogok Sig. Card. Zacchiával és Gessivel és ami még több, amennyire csak tőlem telik, olyan buzgósággal fogom az Úrnak ajánlani, hogy úgy sikerüljön, hogy az Ő nagyobb dicsőségét szolgálja és a Serenissima Köztársaságnak javát. – Carcaréban, Cairoban és más szomszédos helyeken kevés nép maradt meg, a mieink a kolostorokban épségben vannak és egészségesek, szám szerint huszonnyolcan vannak. A savonai P. Domenico, aki mindig a pestiseseket szolgálta egy társával együtt, amikor még súlyosan gyötrődött a pestisben, akkor lettek ők is pestisesek, a mi Urunk mindkettőt magához szólította, mint vértanúkat, akik szeretetből tették ki veszélynek életüket, szeretetből áldozták fel életüket. Savonában és Genovában jól vannak. Nápolyból kaptam az újabb hírt, hogy a P. Provinciális lázasan fekszik tizenkét nap óta, ahogy a levelet írták nekem, nagy életveszélyben. – Poliban P. Ansano, hogy befejezte a gabona questálását, megbetegedett, felvette a betegek szentségeit, az orvosok lemondtak róla. Az úr adja meg szent kegyelmét, hogy mindig készen legyünk arra, hogy meg kell jelenni előtte, nagy bizakodással az Ő könyörületes irgalmasságában. Más írnivalóm nem lévén, kérem az Urat, hogy áldjon meg bennünket. Írnivalóm nem lévén, kérem az Urat, hogy áldjon meg bennünket mindenkor.” – (Róma, 1631. júl. 26.)
„Giuseppe kőmíves mester két levelet hozott Atyaságodtól, az egyikből azt olvasom, lázasan, betegen fekszik, és hogy a jó segítségek, amiket P. Luca nyújtott, nem teljesítvén a szolgálatot, amiket cselekedett Sig. Giovanni, segítvén őt a hórák mondásában, hanem eljött a szobájába kiabálni és kellemetlenkedni. Nagyon jól tette, hogy megmortifikálta őt, amiként tette a misézést illetőleg, Atyaságod az elöljáró, gondja legyen arra, hogy a fegyelmezettség, a szabályok megtartásának útjára visszairányítsa, megmutatván, hogy Atyaságod egyedül csak azért bünteti, hogy visszatérjen az obszervanciára. Írok magam is az említett atyának, a magam véleményét megmondva neki, elrendelvén, hogy engedelmeskedjék, ne adjon arra alkalmat, hogy a begyógyult sebek megújuljanak. – Nagyon megütköztem azon, hogy a mi szerzeteseink nem akarnak segédkezni a questálásban az egész év folyamán, remélem, hogy majd megbánják, amikor kívánják, hogy semmi sem hiányozzék a szükséges dolgokból és nem akarván segédkezni, hogy megkeressék azokat a dolgokat, amelyeken meg lehet vásárolni a szükséges dolgokat. Iparkodjék felfedezni, hogy igaz-e, hogy az ottani fratellók egyike titokban disznókat vásárolt és azokat átadta megőrzésre két világinak? Ha majd elmúlnak ezek a nagy melegek, Isten segítségével tegyen valami megfelelő intézkedést ezekre a meggondolatlanokra, akiket nem érdekel a lélek üdvössége. Küldünk egy pár cipőt fr Bernardo számára, hogy gondoskodhassék a beszerzésekről. A kassza kulcsát adja annak, akinek legjobbnak találja. Az Úr áldjon meg bennünket.” (Róma, 1631. júl. 28.)
Írt nekem Sig. Aristotele a szomszédos házat illetőleg, szerintem jó lenne azt megszerezni váltóra, ha meg lehetne egyezni hét százalékra, mindenki számára jó lenne, amennyire módjában van, tegye meg, gondoskodván arról is, hogy a nyár elmúltával a mészégető kemence is használható legyen, várom az információt, hogy mit végzett. P. Antonio Maria legyen rajta, hogy az iskolai ügyek jól menjenek, a kérvényt átadtuk, a Monsignore elolvasta, talán ad majd valami utasítást a grotta ferrátai intézőnek. Az Úr áldja mindnyájukat. Amen.” – (Róma, 1631. aug. 2.) – „Gondja le-
„Írtam Narniba bizalmasan, hogy értesítsenek, engem az ügyről, amit P. Giacomo jelez, akit én véleményében igen állhatatlannak tartok, nem tetszik, nekem egy papban egy ilyen hiány, aki mondja a misét naponként, az intézkedéseket hamarosan elküldjük Narniba és Moriconéba, azt a rendelkezést adtam, hogy vásárolják meg és küldjék oda és a sekrestyékben az officium mondásának a dekrétumát, várom a feleletet Narniból, ha ott öt pap van, Atyaságodat nem számítva, egy menjen át S. Salvatoréba. Az úr áldjon meg bennünket. Amen.” – (Róma, 1631. aug. 2.)
„Aug 2-án Alba városának tanácsosai és főbbjei értesítették a carcarei atyákat, ezek pedig Ven. Padrét, hogy abban a városban meghalt egy orvos, aki negyvenezer scudit hagyott arra, hogy abból egy konventet és egy iskolát alapítsanak abban a városban, és ha mi nem óhajtjuk elfogadni a hagyatékot, akkor az ágostonos atyákat szólítják. A Ven. Padre azt válaszolta, hogy részletesen tájékozódni akar a végrendeletről és hogy milyen terhekkel jár, mert ha örökös alapítvány, akkor nem fogadhatjuk el, ha nem ilyen, akkor csak annyit fogad el, amennyi a rendház és a templom megépítésére szükséges, úgy, ahogy a kapucinusoknál szokás, a maradék pedig jámbor célokra fordítható fizeti a hatóság. – Aug. 2-ról és 16-ról levél: Semmi módon ne bocsássák fogadalomtételre fr. Biasót, még ha be is fejezte volna a noviciátust, mert nem úgy történt, ahogy előírják a mi konstitúcióink, sőt, ha el akar menni, nem kell megakadályozni, jobb, ha a világban van, mint közöttünk. Anconából újra érdeklődtek felőlünk. Hogy a legközelebbi vasárnapon, aug. 2-án lett volna Róma prefektusának, D. Taddeo Barberininek az ünnepi lovaglása az urbinói herceg halálával szünetel a hivatal. (1631. aug. 2.)
„Úgy látom, hogy az a szegény fratello nincs észnél és keveset törődik lelke üdvösségével, úgy gondolom, hogy nekem minél előbb kezelésbe kell vennem, és egy idő óta abban a házban kevés szerencsém van az első iskola mestereivel, mivelhogy el kellett távolítani fr. Domenicót és utána a messinai fr. Carlót és most meg ez a szerencsétlen, sürgetem az engedélyt minél előbb számára, ide fogom rendelni, hogy megfelelő lelkigyakorlatban részesüljön hibái miatt. – Narniból néhány szép virághagymát kérnek, ha van, értesítsen engem, és küldjön nekem. Az Úr áldja mindnyájukat. Amen.” – (Róma, 1631. aug. 7.)
„Nagyon kellemetlenül érintett a Sig. Vicario unokaöccseinek az esetével kapcsolatban, amiről beszélnek, az Úr adjon neki türelmet, mivelhogy ezek másfajta mortifikációk, mint a mieink: az asztal alatt enni, egy napot böjtölni vízen és kenyéren; értesítsen engem, hogy a halott az-e, aki Nápolyban volt Atyaságod idejében, vigasztalja meg a Sig. Vicariót a lehetőséghez képest. – Ami pedig P. Matteót illeti, lesz arra idő, hogy tárgyaljunk róla a vakációig. Ha P. Francisco Maria meg akar nyugodni, jól teszi, ha nem, készen áll számára a gyógyszer, hogy bevonuljon lelkigyakorlatra. Ami fr. Lucát illeti, befejezéshez közeledik a harangállványt illetőleg, aztán majd visszaküldjük, mert azt hallom, hogy kenyér miatt kínlódnak. P. Giuseppét, nagyon jó lesz, ha San Salvator Maggioréba küldik fr. Lucával, ahol mindig jól érezte magát. – Fr. Giacomo fázik ott, még inkább fázott volna Moráviában, ahova a mieink szerették volna magukkal vinni, minden szobában és az iskolatermekben van kályha, mint Norciában ahogyan nincs. Az úr áldja mindnyájukat. Amen.” – (Róma, 1631. aug. 9.)
„Az igazi szerencsét és boldogságot az ókori bölcselők közül egyik sem ismerte és az, ami még fájdalmasabb, rosszabb, hogy csak kevesen, hogy ne mondjam, igen kevesen ismerik azt a keresztények közül, amit Krisztus hozott számukra, aki a keresztfán lett a mi tanítómesterünk, amelyet, jól lehet, hogy igen sokak számára annak gyakorlása nagyon nehéznek látszik, mindazonáltal annyi jót rejt magában és annyi belső vigasztalást hoz, amely felülmúl minden földi hasonló értéket, ha nem így lenne, akkor nem maradt volna állhatatos mindhalálig P. Domenico az ő társával, akiket bizonyos értelemben vértanúknak is lehet nevezni, mert életüket adták Isten iránti szeretetből felebarátaik szolgálatára, és az a másik kettő, akik Firenzében szolgáltak, nem részesültek hasonló kegyelemben. – Azt írják, hogy a P. Provinciális Nápolyban sokkal jobban van, P. Ansano jobb hazába költözött és itt a noviciátusban egy fiatal francia novícius, akitől igen sokat vártunk, a többiek a noviciátusban és az iskolában mindnyájan jól vannak, hála Istennek. – Köszöntse nevemben P. Bagnacavallót és mondja meg neki, hogy én mindent elkövetek, ami csak lehetséges, a legközelebbi postával értesítsen engem egynémely könyvről a mi humanistáink számára, majd írok róluk egy-két dolgot, heten-nyolcan vannak jó felkészültséggel, jól lehet, hogy még eléggé fiatalok, de szerények és okosak, nagyon örülnénk, ha néhány kedvükre való könyvet vásárolnánk számukra. Magamon kívül, aki a hetvennegyedik életévemben vagyok, ebből negyven Rómában telt el, csak egy spanyol van, aki Moráviában van, P. Antonio del S.mo Sacramento, a többiek olaszok, franciák, németek, van még egy másik, aki készülőben van hazamenni Spanyolországba, így aztán, ha meghalok, nem is emlegetik majd a spanyolokat a mi szerzetünkben, amelynek az atyái ha hisznek nekem, azon lesznek, hogy alázatosak legyenek és igazán szegények, mert ezen két erény közt szívesen foglal helyet a szent szeretet, amely minden szerzetnek a célja. Engedje az Úr, hogy ezeket megőrizhessük és gyarapíthassuk magunk között és áldjon meg bennünket mindenkor.” – (Róma, 1631. aug. 9.)
„Hallom, hogy két és fél hordó boruk van és annak a háznak a megrövidítése nélkül segíthetnének rajtunk, mintha kevés volna a szeretet, mert nem úgy cselekszenek, nem úgy van Rómában, amely több száz scudit fizet a Frascati házért, amint az világos dolog és továbbá, amikor szükség van ruhára, vagy másra, segít, ahogyan tud, küldjenek egy hordóval a megbízható legény kíséretében, nehogy valami hamisságot csináljanak. Tegnapelőtt küldtem a legénnyel egy kosár ajándékot a mi kedves Francesco Tabarrónak, akit köszöntsön nevemben és ha tehetnék valami szolgálatot érdekében, értesítsen engem. – Mondja meg nevemben fr. Gio Battistának, ha szükséges neki ez a mortifikáció, mint valami falat kenyér, vigyázzon, hogy jól végezze a lelkigyakorlatokat és abból szép eredményt nyerjen, hogy ez az úrnak az akarata és higgye le, hogy sokkal nagyobb mortifikációkat érdemelne, mint ezek, és értesítsen engem, hogy engedelmeskedik-e minden dologban, a fehérneműben és Atyaságod jelezheti neki az írott dolgokat, hogy győződjék meg, hogy tudnak a dolgairól, a dolog úgy maradhat az újabb értesítésig, lehet mondani a világiaknak, hogy saját buzgóságából végzi a lelkigyakorlatot, nehogy megtudjanak valamit az ő mortifikációiról. P. Antonio Mariának küldjük a kért könyvet. Más írnivalóm nem lévén, kérem az Urat, hogy áldja meg mindnyájukat. Amen.” – (Róma, 1631. aug. 16.) – „Sig. Aristotelének és Sig. Ottaviónak hamarosan küldjük a pátenst, és én magam is válaszolni fogok nekik, mihelyt lesz egy kis időm. Küldjön hat scudit és a somarellót két puttonnyal és kap harminc pohár jó olajat és hozzon két közepes nagyságú edényt.”
„Néhány nappal ezelőtt történt Rómában a velencei követtel, aki találkozván a S. Andrea della Valle közelében Sig. D. Taddeóval, Róma prefektusával, nem állott meg a kocsi és amikor már elhaladt, üzenetet küldött a prefektusnak, hogy bocsásson meg, mivelhogy nem ismerte meg. Így mondja egy valaki, aki S. D. Taddeo kocsijában volt, amiért aztán a »Cappella dell'Assunta«, Nagyboldogasszony ünnepén, tegnap az ünnepi szertartáson nem vettek részt a szokott követek. – (1631. aug. 16.)
„Ha P. Antonio Maria kedves dolgot akar nekem cselekedni és nagy vigasztalásomra lenni, akkor legyen vidám, jókedvű, és szorgalommal végezze az iskolai teendőit egy kis ideig, ami nem kis szolgálat lesz az Úr előtt és embertársainak hasznos, küldöm a könyvet, amelyet P. Francesco dell'Anuntiata adott át, ha ezt gondolta, ha ezt tudja használni, ha nem, izenje meg, hogy mást akar, hogy azonnal küldhessük. A bor a noviciátus számára lett, köszöntse nevemben Sig. Aristotelét és Sig. Francesco Tabarrót és nézzen körül, hogy amikor alkalom lesz, cseréljen hagymát gabonával Nemiben, nehogy elszalasszuk a jó alkalmat, most volt jó alkalom olajvásárlásra égetni és tüzelni 29 baiochiért, de három nap múlva lesz jó étolaj is, de valószínű 30 baiocóért, lehet érte küldeni. Mondja meg fr. Gio Battistának, hogy jobb neki, ha ebben az életben vállal penitenciát, tesz penitenciát, mintha a másikban kellene, és ha lelki erősséggel vállalja, jó ítéletre számíthat. Az Úr áldjon meg bennünket. Amen.” – (Róma, 1631. aug. 18.)
„Ami fr. Lucát illeti, írtam P. Andreának, hogy a narniak el akarják cserélni valakivel, de nézzék meg, hogy nélkülözhetik-e őt, akkor tegye meg, de ha szükség van rá, vagy ha nélkülözhetetlen amiatt a munka miatt, amelyet ő végez, tegyen akkor a legjobb belátása szerint. Ha P. Giuseppének tetszik a norciai helyzet, inkább elmenni a S. Salvatoréba, akkor maradjon és küldjék S. Salvatoréba P. Francesco Mariát, vagy akár fr. Domenico di s. Silvestrót. Mondják, hogy fr. Gio Maria beteg, nézze meg, hogy miféle gyógyszert lehetne alkalmazni, mert ha beteg, akkor nem egykönnyen lehet bárhol is munkába állítani, és mivelhogy most sietek, nem írok másfélét. Az Úr áldja mindnyájukat. Amen” (Róma, 1631. aug. 20.)
„Imádkozunk itt a mi kedves Gio Battista Sciadoninkért, valamint Sig. Aristoteléért és Franciso Tabarróért, akiket köszöntsön nevemben. Megegyeztem mészkő ügyében Polinál, azt hiszem, hogy már ebben az órában összehordták a mészkövet a mészégető kemencében és nyolc-tíz napon hordják oda a fát és mintegy hatvan scudit kértek előlegben, nem hiszem, hogy addig begyújtanak, míg meg nem egyeznek a kocsifogatokkal, és ha most a frascatiak közül valaki szeretne szolgálatot tenni, nekünk igen jól jönne. – Ami fr. Andreát illeti, ha figyelmes lesz és nem enged a képzelt extázisoknak, akkor lehet alkalmazni valamilyen szolgálatra a házban, de ha kezdi a maga megszokott mókáit, akkor Atyaságod csak késztesse vissza a maga szokott magányosságába. Úgy látom, hogy fr. Gio Battistának mind testileg, mind lelkileg javára lesz a lelkigyakorlatozás, és ha majd befejezte, akkor újra visszatérhet, folytathatja a meghaltakért, mert csak javára szolgálnak a lelkigyakorlatok. Nem tetszett nekem a (mulasztás, amit az orvos részéről tapasztalok) hiány, hogy megfázásban meghalt az orvos. Elfelejtette a virághagymákat, amelyeket P. Glicerio kért Narniból. Mondja meg Sig. Maniliónak, hogy levelet kaptam P. Diomedétől, aki társával együtt Mallarében van, jól vannak és azon a helyen nincs járványos betegségben gyanús. Az Úr áldjon meg bennünket. Amen.” – (Róma, 1631. aug. 22.)
„Küldünk a legény révén húsz üveg finom minőségű olajat, de csak 34 baioccóért tudtuk üvegenként megszerezni, beadtam a kérvényt, amint látni fogja, hogy az illető prelátust könnyebben rávegyük arra, hogy kiállítsa az engedélyt, amely őhozzá tartozik. – Ami fr. Andreát illeti, örülök annak, hogy gyakorolja az írást, és amellett szükséges, hogy tanulja meg a számtant is, és ha az ottani levegő jót tesz neki, akkor nem fogom Rómába rendelni. – Ami pedig fr. Andrea di S.ta Mariát illeti, ha újra visszatér rögeszméihez, akkor rendelje csak újra vissza a lakosztályába, hogy végezze a lelkigyakorlatokat, mint ahogyan eddig is végezte. – Ami pedig fr. Gio Battistát illeti, megmondhatja neki, hogy nagyon örültem az elküldött iratainak és ha rendesen írja dolgait, arról lesz felismerhető, hogy milyen türelmességgel írta azokat. – Nézze meg ott P. Castiglia iratai közt, hogy nincs-e ott valahol az ívpapírok közt a szomszédos ház felértékelése, amelyről nem tudom, hogy elküldtem-e, mert itt mindezideig nem találtam. Az Úr áldjon meg bennünket mindenkor.” – (Róma, 1631. aug. 24.)
„Meghalt itt egy valaki, aki átadott hivatali társának, egy bizonyos Gio Rigo di Zagarolónak, aki Frascatiban lakik, száz scudit és már jó ideje múlt, hogy egyre hanyagolja a dolgot, a társaság végrehajtási meghatalmazást szerzett a nevezett Rigo ellen, és a végrendeletben az említett száz scudit a frascati piaristáknak hagyományozta megelégedvén a hagyományozó, hogy fizesse az említett száz scudit a frascati piaristáknak, a többit nekiajándékozza, azért hát Atyaságod igyekezzék informálódni az említett Gio Rigóról és ha hajlandó lesz eleget tenni, hogy kifizesse a száz scudit, amely igen jó lenne akár a templomépítkezésre, akár a ház szükségleteire, engem minél előbb értesítsen. Az úr áldja mindnyájukat. Amen.” – (Róma, 1631. aug. 26.)
„Adja át a jelen levelet Sig. Arisroteléne, saját kezébe, amely Sig: Ottavio Bonzitól jön. – Ami a vízvezetéket illeti, én úgy gondolom, hogy jobb lesz, ahogyan Sig. Aristotele mondja, hogy kapcsolják ahhoz az első vezetékhez, amely belekapcsolódik sig.ri Marchesi és Bonnanni kútjához és egy egészen új vezetékkel elvezetni a végéhez, amely a palotán kívül van, de nézzük először a költséget, hogy mennyibe kerül az új vezeték. Ami pedig a szomszédos házat illeti, a legelső lépés csak az lehet, hogy kölcsönpénzt kell szerezni kamatra, legalábbis ötszáz scudi kellene. Írtam, hogy érdeklődje meg, hogy Gio Rigónak van-e módjában, hogy fizesse meg a száz scudit, amit egy valaki, gyümölcskereskedő, a frascati piaristáknak hagyományozott a maga károsodása nélkül, értesítsen engem erről és mivelhogy sietségben vagyok, most többet nem tudok írni. Az úr áldja meg mindnyájukat. Amen.” – (Róma, 1631. aug. 27.)
„A múltkori levelére, amelyet most nem találtam, válaszolom, hogy fr. Giacomo hadd menjen Moriconéba vagy Poliba, mert máskülönben belehalna a képzelődésbe. Intézkedtem, hogy kapjunk néhány engedélyt Card Ginettitől, odaküldtem volna fr. Gio Battista de Messinát, aki ért az ácsmesterséghez, de nem jól van egészségileg Frascatiban, Rómába sem tudtam ide rendelni, hogy a noviciátusban rendezzen el egy-két dolgot, ahol a múlt napokban a konyhában egyes részek megégtek. Szeptember végén szeretnék két embert Loretóba küldeni és onnét Anconába, hogy nézzék meg a helyet, amit a mi intézményünk számára szándékoznak adni, úgy látszik, hogy néhány polgár nem jó szemmel nézi, mindazonáltal a tanács már megbízott egyeseket, hogy ebben az ügyben tárgyaljanak, itt van a mi nagy jótevőnk, Sig. Giuseppe Cinquevie, aki házába fogadja őket, Atyaságod értesítsen engem, hogy el tudna-e menni, ha nem tud, akkor Narniból küldök két rendtagot, és nem kell befejezett dolgot végezni a nevezett megbízottakkal, hanem csak alaposan nézzenek körül, és értesítsenek engem észrevételeikről, mert nem tudunk olyan hamarosan egy másik iskolát nyitni, de abban a városban jó lenne, mivelhogy út Germánia felé és más tájak felé, azért tehát hamarosan adjon nekem értesítést erről, s mivelhogy most sietségben vagyok, azért most másról nem írok. – Ami P. Matteót illeti, majd meglátjuk, hogy miként lehetne felváltani, de annyira kevesen vagyunk, hogy a szükséges állásokat is alig tudjuk ellátni, azt gondolom, hogy Nápolyban is hamarosan eleget tehetünk mindennek. Az úr áldja mindnyájukat. Amen.” – (Róma, 1631. aug. 30.)
„Megkaptam hosszú beszámolójukat és válaszomban azt izenem önnek, hogy nagyon kedvem ellenére van, hogy P. Pelegrino nem tudja megnyugtatni, kielégíteni az alattvalókat, legalább egy jó szóval. Írok majd neki, hogy a jövőben erről meg ne feledkezzék, mert máskülönben minden legkisebb fáradtság is elviselhetetlennek látszik mindnyájuknak, és ilyen módon tárgyalni velük, oka lehetne annak is, hogy senki sem öltözne be arról a tájról, ha mégis akadna valaki, mint ahogyan arról a fiatal jó tanuló és jó magaviseletű egyénről ír, P. Ambrogio lehetne a magister novitiorum, német nyelven P. Antonio közreműködésével, aztán majd az ősszel, vagy tavasszal Rómába rendeljük, de ha nincs önök között egyetértés és szeretetközösség, akkor semmi jelentős dolgot nem tudnak végezni. Fr. Elia lesz a megbízott az ön részéről a szülők felé, édesatyja és édesanyja felé. – Csak a jó Isten tudja, hogy mennyit gyötrődöm amiatt, hogy nem tudtam meg előbb a kiküldés előtt a kardinálisnak az elgondolását, aki néhány képzett embert akart, mert vagy visszatartottam volna a kiküldötteket, vagy küldtem volna P. Pietrót, aki szívesen ment volna, de én arra gondoltam, hogy a hívásnak egyetlen indítéka a suffragiumos püspöknek a gondolata volt?talán a Sig. Cardinális tudta nélkül? most nincs más hátra, hogy mindnyájan a legnagyobb igyekezettel iparkodjanak eleget tenni, iparkodjanak a német nyelvet megtanulni, mert csak ennek a birtokában tudják értékesíteni tehetségüket az iskolában, mert amíg latin nyelven tanítanak, addig nincs meg az az eredmény, mert nem olyan könnyű latin nyelven tanulni, mint németen. Buzdítsa nevemben is fr. Alessandrót, hogy jó kedvvel tanítson, és amit tud, azt Isten iránti szeretetből tegye, aki bőségesen jutalmazza, vigasztalja a türelmeseket. Azt hiszem, hogy P. Pelegrino levelem érkezése után majd olyan ember lesz, akivel lehet majd okosan érintkezni, de figyelmeztesse mindnyájukat, hogy amikor írnak, akkor feladóként a levélen Kard. Dietrichstein ügyvivője szerepeljen, mivelhogy azokat a leveleket, amelyek Venezián át mennek, felbontják, elolvassák, hogy nincs-e bennük valami a Köztársaság ellen és drága a postadíj. Az úr áldja meg mindnyájukat, mondja meg fr. Gio di S. Mariának, hogy már három-négy héttel ezelőtt írtam P. Pelegrinónak, hogy engedje meg, hogy hazamehessen, de hamarosan jöjjön vissza és visszatérvén tanítsa Scioppio nyelvtanát, ami igen jól sikerült.” – (Róma, 1631. aug. 30.)
„A tegnapi posta megérkeztével két levelet is kaptam, köztük volt a levél Benjuio számára 12 scudival, amit Isten segítségével átadunk holnap, vagy hétfőn. – Ami pedig a mi ügyünket illeti, azt kell hinnünk, hogy Isten minden dolgot az ő nagyobb dicsőségére és a mi javunkra irányít, jól lehet, hogy mi, mint rövidlátók és gyengék, az ő dolgaiban néha károsnak tartjuk azt, ami hasznos és alkalmasnak, megfelelőnek azt, ami nincs javunkra, ezért hagyjuk hát az isteni gondviselésre, hogy ő irányítsa éltünk hajóját és fogadjunk el minden dolgot az ő kezéből, amivel meglátogat bennünket, amit reánk küld. – Amo P. Tito di Rua ügyét illeti, tudja meg, hogy ellenfelei itt csak annyit tudnak róla mondani, hogy kevésbé kormányzásra termett egyén, akinek én mindjárt azt feleltem, hogy hogyha ő csakugyan az lenne, akinek tartják, olyan, amilyennek mondják, akkor nem nyert volna annyi szavazatot Card. Cornaróval szemben, akiről úgy tudom, hogy csak két szavazattal nyert, már pedig azok a nagytekintélyűek, akik szavazati joggal rendelkeznek, nagyon jól ismerhetik a személyeket, akik a pályázaton szerepeltek, mind a rátermettségüket, mind az értékeiket, tehetségüket, annál is inkább, mert nincs ott olyan jelentősebb család, amiről azt mondják, hogy az elengedhetetlen feltétele a kormányzásnak. Végeredményben súlyosak az ítéletek és talán még haragszik a Serenissima Köztársaságra, megengedvén benne a széthúzást a legfőbbek közt, és hogy rendszerint az ilyen széthúzások, egyenetlenségek a polgárok között szokták okozni a romlást, ha még olyan hatalmasok is azok a közösségek. – Néhány napja, hogy írtam Moráviába, megírtam nekik, hogy a Sig. Card. Dietrichstein ügyvivőjének a neve alatt írjanak, mert így a levelek nagyobb biztonságban vannak és ingyenes. – P. P. Pelegrino, mint fösvény és nagyon visszavonult egyén, nem tud kedve, előzékeny lenni az atyákhoz és a fratellókhoz, jól lehet, hogy mindenekben a legszabálytartóbb, azt írják, hogy képzett személyeket óhajtanának, amilyenek jelenleg nincsenek, és így nem tudunk eleget tenni óhajuknak és a kívánalmaknak, amelyek ott fennállnak, én a magam részéről azt gondolom, meg vagyok győződve, hogy az iskolások között van néhány eretnek ifjú is, és gúnyt űznek a mieinkkel, mivelhogy nem értik a Szentírást. – P. Biasót illetőleg, hogy megszabadulhasson tőle, valami ürügy alatt küldje le Rómába, valami szerzeti ügyben, majd legközelebbi alkalommal írok még egyebekről. Az úr áldjon meg bennünket mindenkor.” (Róma, 1631. aug. 30.)
Mindezen szempontok és vádaskodások miatt – igen sok velencei egyházi írt P. Alacchi és P. Biagio ellen – a Padre Venerabilis jól lehet nem hitte, hogy mindezek igazak lehetnek, mindazonáltal megparancsolta neki, hogy egyedül ne menjen ki a házból a társa semmi szín alatt. Ha vásárolni megy, menjen a terziáriussal együtt, misézni vagy önnel, vagy az említettel. Ha kimegy, ami ritkán történjen meg, ne álljon meg az úton beszélgetni, templomba se menjen be, hacsak előzőleg engedélyt nem kapott arra és nem gyónt a nevezett atyának, aki nem is akarta meggyóntatni, megparancsolta, hogy mindketten végezzék a gyónást P. Bagnacavallónál, és ha nekik hosszú útnak tűnnék fel, hogy hozzá járjanak, keressenek egy istenfélő, tudós papot gyóntatóul. Hasonlóképpen »ecommunicatione ipso facto incurrenda« megtiltotta mindkettőnek, hogy apácával beszélgessenek, írjanak nekik, vagy egy harmadik személy közbejöttével keressenek alkalmat a velük való beszélgetésre. Ha P. Biagio nem akarná mindezt megtartani, semmi másra nem várva közölje vele a suspensiót és bízza sorsára, de előbb vettesse le vele a habitust. Azután hetenként háromszor menjen questálni, de egyikük se merje érinteni a pénzt, hanem csak a terciárius. Hogy mi a kiadás, azt írja P. Biagio, s mind ez, mind a bevétel havonként elszámolandó Rómával, mint ahogyan szokásban van a többi házainkban is. Mindenestül sürgette az obszervanciát, azzal az utasítással, hogy szabadon írhatnak Sig. Card. Barberininek és a Mons Legatónak, a pápai követnek, mindenben a teljes szigorral járjon el a felsorolt intézkedések végrehajtásában.” – (1631. szept. 1.)
„Emlékeztetem Atyaságodat, hogy be kell fejezni Genzanóban a gabona questálását és hogy nagyon sok hagymát szereztek, amire nekünk is nagy szükségünk lenne, majd meglátom, hogy minél előbb mit tudok ide rendelni. – Ami a vizet illeti, azt hiszem, hogy a Sig. Marchese újra rendez mindent, mert víz nélkül nem lehet ellenni. – Ami pedig mro Antoniót illeti, gondoskodjék, hogy elbocsássák, nehogy újabb szándékkal álljon elő és helyezze el az ablakrámákat, ahol még hiányzanak. – Ami pedig a farfai vásárt illeti, ez az év nem arra való, hogy odamenjünk, és ha másokra bízza az állatvásárlást, és ha esetleg nem sikerül tetszése szerint és jól meg kell fizetni. Októberben végződnek a munkálatok és ha eladják a Campo Fiorin a legjobb állatokat, hogy ne kelljen a télen tartani, ezért még lehet várni és meglátjuk, hogy mi jó vásárt csinálhatunk. – Ami pedig a gabonát illeti, meglátom, hogyan tudok megegyezni a pékkel, azonnal értesítsen, ha valami megoldás lesz. Itt a háznak szüksége van 25 rubbiára és majd pénzt kölcsönözve készpénzzel fizetek, a Collegiót illetőleg megegyezem a pékkel egy bizonyos összegben. Más írni valóm nem lévén, kérem az Urat, hogy áldjon meg mindnyájunkat. Amen.” (Róma, 1631. szept. 2.)
Ami a víz-problémát illeti, rendezni fogjuk, amikor jön majd Sig. Marchese, így aztán Sig. Ascaniónak nem kell belekapcsolódnia a kiadásokba és mi a mi udvarunkban beállíthatjuk a kutat, a szökőkutat, a fontánát és miután nálunk elkészült a fontanella, a lefolyó víz a visszatérést illetőleg, hja úgy látszik alkalmasnak, az út mellett közjót szolgálhatna, így tehát azt gondolom, hogy juttathatunk annak, aki jónak látja, nekünk pedig jó, mert van lefolyása a víznek a kúttal, így aztán az említett Sig. Ascanio is részesülhet belőle, amit talán Signora Olimpia is akar, hogy a lefolyó vizet neki juttassuk, azt szeretném én tudni, azért, hogy amit mondottam, ha Signora Olimpia úgy rendelkezne, hogy neki juttassuk a lefolyó vizet, akkor nem leszünk kegyvesztettek sem Sig. Marchese előtt, sem Signora Olimpia előtt, ezért hát valami ügyességgel oldja meg. – Ami pedig a genzanói hagymákat illeti, én azt gondoltam, hogy nagyobb szorgalommal jártak el, mint Rómában, pedig nekünk nagyobb mennyiségre van szükségünk, vasárnap, vagy már szombaton odaküldjük a legényt a somarellóval és írjon egynéhány sort Sig. Bernardinónak, hogy szerezzen bérbe két-három somarellót és irányítsa Rómába a frascati legénnyel, és én azonnal fizetem a napszámot, és a napi kosztot is megkapja. – Odaérkezik a poli Marc'Antonio, legyen rajta, hogy segítse valamivel,akinek szüksége lesz néhány virágmagra, hogy beültethesse a kertet Poliban. Ezeket akartam jelen levelemben megírni. Az Úr áldjon meg bennünket mindenkor.” – (Róma, 1631. szept. 4.)
„Az úr fizesse meg bőségesen a nagy jótéteményét, amit cselekedett mindnyájunkkal, amikor a P. Provinciális betegsége idején segítségünkre volt, ezért én mindig hálára kötelezve érzem magam. Remélem, hogy az említett atya Rómába jön a közeli októberben a szerzetnek súlyos problémái miatt és akkor majd eredményesen megbeszéljük a duchescai templom szükségességét, miközben kívánok önnek, amit az Úrtól is kérek, hogy áldja meg jó egészséggel és megelégedettséggel, Sig. Vito Giacomót, az ő testületét, Signora Deliát, mindnyájukat áldja meg az úr mindenkor.” – (Róma, 1631. szept. 6.)
„Olvastam P. Antonio Maria leveléből, amit ír fr. Gio Battista di S. Mad.na nyomorúságáról és vakságáról, a vakáció idején most már csak maradjon így, akkor majd áthelyezzük az ő meggondolatlanságainak megfelelő helyre. Írtam arról is, hogy informáljon, hogy az a nekünk hagyományozott száz scudi felvehető volt-e már, értesítsen engem erről, mivel Genzanóban nincs más, mint egy halom hagyma, a legelső alkalmas napon küldje el a legényt a somarellóval, mivelhogy a mi legényünk nincs itthon. Az Úr áldja mindnyájukat mindenkor.” – (Róma, 1631. szept. 8.)
„Elküldöttem a Card. Vicario engedélyét Moriconébe fr. Giacomo és társa számára, hogy amikor majd odaérkeznek, megtalálják a jelzett helyen, a másik pedig arra szól, hogy mehessenek Anconába, küldeni fogom minél hamarabb, hogy mehessen Loretóba és az említett városba, hogy lássa a helyet, amelyet abban az esetben, ha lesznek megfelelő embereink, hogy elfoglalhassuk az állást, egyáltalában nem fog akadályt okozni a jezsuita atyáknak, mivelhogy azok, akik arra alkalmasak lesznek, mehetnek az ő iskolájukba, a mi feladatunk, hogy arra ügyeljünk, hogy tanítsuk a gyermekeket istenfélelemre és azokra az ismeretekre, amelyek megszerzése szükséges, hogy tisztességesen megélhessenek. – Ami pedig az intézkedéseket illeti, annyira el voltam foglalva, hogy nem tudtam arra figyelni, hogy elolvassak néhány fejezetet, amelyek mutatják a hanyagságot a dolgok végrehajtásában, hogy ne szomorítsam az elöljárókat jelenleg, rajta leszek, hogy minél előbb átnézzem. – Ami a kőmívest illeti, ezideig nem írt semmit. Köszöntse nevemben a Sig. Vicariót, akinek majd más alkalommal fogok írni, imádkozni fogok érte. Az Úr áldja mindnyájukat. Amen.” – (Róma, 1631. szept. 10.)
„Jelen levelemmel küldöm az engedélyt, hogy mehet Loretóba és Anconába két útitárssal és ha majd megérkeznek Anconába, a városban keressék fel Sig. Giuseppe Cinqueviét, jól lehet, azt gondolom, hogy a magistratus szívélyességgel lesz önökhöz, mert egy itt tartózkodó anconai lakos értesítést küldött, hogy Atyaságoddal két atya megy oda. Szemlélje meg a helyet, amelyet adni szándékoznak, legyen rajta, amennyire csak teheti, ne legyen a hely a világiak házaitól függő, és hogy mennyire lakható, Atyaságod ne adjon meghatározott időt, mert az első szükséges feltétel az, hogy legyenek megfelelő embereink, csak azután kezdhetjük a munkát, azt gondolom, hogy nem lesz minden nehézség nélküli a kolduló rendek miatt, mert ezek hozzájárulása nélkül nem telepedhetik le valamilyen új szerzet, elég, ha Atyaságod megjelöli a nekünk legalkalmasabb helyet, majd a többit aztán megtárgyaljuk élőszóval. – Ami Sig. Giuseppe Cinqueviét illeti, tudja meg Atyaságod, hogy nagyon le vagyunk neki kötelezve, és ha ő Németországba akarja küldeni egyik fiát a mieinknek a vezetése alatt, írtam a mieinknek erről az ügyről, de azt válaszolták, hogy a szeminárium nincs még elrendezve Dietrichstein kardinális távolléte miatt, aki azt ígérte, hogy nagy dolgokat fog cselekedni, de mindezideig nem történt meg, mindazonáltal majd meglátom, hogy lesz-e valami kis hely számára a mieink mellett és valami ellátás, én majd értesítem a nevezett Sig. Giuseppét, akit köszöntsön nevemben, és ha majd visszatér, rögtön értesítsen engem, mert úgy gondolom, hogy a norciai ügyek befejezésével szükséges lesz, hogy Rómába jöjjön. Ezeket akartam jelen levelemben megírni.” – (Róma, 1631. szept. 13.)
„Nem látom alkalmasnak az időt arra, hogy kérvényt adjak be, inkább várok néhány esztendőt reménységgel, mintsem, hogy most egy udvarias, szép »nem«-et kapjak, amit talán sohasem lehetne megváltoztatni, azért én úgy gondolom, hogy jobb, ha ezt máskorra hagyjuk, amikor már majd neve lesz intézetünknek, és ismerik elegendőképpen, most még nem így van.” – (1631. szept. 13.)
„Kevéssel ezelőtt írtam P. Antonio Mariának fr. Gio Battista ügyében, hogy talán szerzetet változtat, aminek én örülnék legjobban, ha ez igaz lenne, de ha nem így van, akkor azt gondolom, hogy mentesíteni kell minden alól. Bár az Úr világosítaná meg eredményesen. Én úgy gondoltam, hogy Poliban vásárlok gabonát, ahol ígértek nekem hat scudi két giulioért és amikor azon voltunk, hogy elmenjünk érte, nem kaptuk meg az engedélyt, hogy átvegyük, mivel a Sig. Duca lefoglalta a maga udvara számára és mivel felvásárolták az alattvalói és a kifizetett 150 scudit visszafizettették nekünk, most szeretném tudni, hogy Frascatiban nem kaphatnánk-e hét scudiért készpénzzel fizetve, ha nem is egy embertől, hanem többektől, ezért hát értesítsen engem azonnal, itt nyolc scudiért igen jót lehet vásárolni, közölje mindezt P. Antonio Mariával és mindketten legyenek rajta, hogy a kérdést elintézzék és értesítsenek engem. Az Úr áldjon meg bennünket mindenkor.” – (Róma, 1631. szept. 16.)
„Az Abbate azt mondotta nekem, hogy megvan a felmentő Bréve »in utroque foro« Atyaságod számára és azt mondotta, hogy mihamarabb küldik, és ha majd megkapom, azonnal küldöm. Majd más alkalommal megírom, hogy tudok-e alkalmas személyt küldeni arra a megbízatásra, amelyre a norciai püspök kért embert. Én azt gondolom, hogy mire jelen levelem odaér, arra már útban lesz Ancona felé, így Sig. Marchese levelét testvére, aki Poliban lakik, nem fogja olyan hamar megkapni, de elég, ha látja, hogy a piaristák készen vannak arra, hogy minden szívességet megtegyenek. Fr. Giacomo megérkezett S. Salvatorba, P. Andrea ott volt a farfai vásáron és onnét jött Rómába, ezért hát ne csodálkozzanak a S. Salvatorebeliek, hogy nem áll rendelkezésükre a somarello, az említett atya azt mondja, hogy az a ház nem lehet el fr Domenico nélkül, mert ő a kert gondozója, és nincs más, aki végezné, és mivelhogy fr. Luca elkerült onnét, nem lehet, hogy ő sem maradjon ott, írja meg azt is, hogy vajon fr. Marianót alszerpappá szentelték-e? Más írnivalóm nem lévén, kérem az Urat, hogy áldja meg mindnyájukat. Amen.” – (Róma, 1631. szept. 17.)
„Megkaptuk a jótéteményt, P. Stefano majd fog írni, tegnap vásároltunk három használt, de jó takarót, és még kell vásárolni több hagymát, mert a készlet nem elég nekünk itt. – Ha fr. Gio Battista megjavul, én nem fogok megemlékezni a múltjáról, megszabadíthatja kezét-lábát az akadályoktól és járhat az épület legfelső részén, és figyeljen a lélek szavára, míg újból nem írok, ami hamarosan meglesz. Tegnapelőtt írtam a gabonával kapcsolatban is, hogy ha készpénzzel fizetve lehetne-e szerezni hét scudiért, hogyha különböző egyénektől is vásárolja, itt nyolcért lehet vásárolni, hamarosan értesítsen engem. Az Úr áldjon mindnyájunkat. Amen.” – (Róma, 1631. szept. 18.)
„A noviciátusba küldtem az ajándék egy részét, P. Castiglia bizonyára fog válaszolni a levélre. A takarókat illetőleg azt mondja a P. Procurator, hogy ő feleslegben van egy scudival, mivel a küldött háromért három scudit fizetett és Sig. Cosimo öt giulióval többet adott, a maradékból még szerez egyet és el fogja küldeni. – Ami a gabonát illeti, meglátom, hogy megéri-e, hogy Frascatiban vásároljunk nyolc scudiért és még a fuvar, mivelhogy a Campo di Fiorén nyolc scudiért igen jó gabona vásárolható és megmarad a fuvardíj, mihamarabb küldöm az értesítést. Mondja meg P. Antonio Mariának, hogy hajtsa végre a szolgálatot, amit a figyelmébe ajánlanak a levélben, amely a jelen levélhez van mellékelve és ami fr. Gio Battistát illeti, írja meg nekem, hogy milyen formában van egész mivolta, az engedéllyel nehézség volt első alkalommal, a másodikat visszaküldöm. Az Úr áldja mindnyájukat. Amen.” – (Róma, 1631. szept. 20.)
„Amennyiben már Atyaságod többször is írt már nekem, de különösképpen a legutolsó leveléből látom, hogy mennyire nem a mi szerzetünkbe való P. Biaso, azért hát jelen soraimat olvasva, azonnal küldje el minden vita nélkül, mivelhogy egymaga miatt rosszabb hírnevet ad a szerzetnek, mint más húsz rendes ember tudna hírnevet szerezni jó példával? Nagyon sajnálom, hogy a mi szerzetünk ruhájában látták őt abban a városban ahova semmiképpen sem akarom a szerzet letelepedését ez alkalommal, mivelhogy igen rossz választást tett, amikor ráadta a mi rendi ruhánkat, gondolja meg, hogy jövőre senkit be nem öltöztethet, hanem csak olyan terciárius módra, aki szolgálatára legyen és kísérője, aki cipőt húzzon lábára, rövidebb habitussal, mivelhogy nagyon csodálkozna, ha tudná, hogy miket írnak róla P. Biasóról, aki, amikor Porgóba küldték, egy fiatal leány mögött ment, és ne várjuk, hogy még mennyi támadás érje miatta a szerzetet, nagyon jól tudja mondogatni, hogy bőven kapnak alamizsnát, hogy mehessenek Jeruzsálembe és bőségesen pénzkészletük, amit ő, ami hihető is könnyelműsége miatt, közölt egyik-másik úrral, hivatalos emberrel, az a veszély fenyegeti mindkettőjüket, hogy »infamia«-val megbélyegezve arról a vidékről menesztik és »melius est bonum nomen quam divitiae multae«, mit számít, hogy annyit fáradt a pestises betegek gondozásával és kitette magát halálveszélynek, ha a vége az lesz, hogy száműzik az államból, mint ahogyan mondta nekem itt valaki, amit ha meghall a tanács, megtörténhetik, hogy be is következik, megmutatták nekem egy okos és lelki életet élő embernek a levelét, azért hát legyen rajta, hogy nagyon példásan éljen, ne kötelezze le magát a grammatika tanítására, mert megtörténhetik, hogy Barberini kardinális felhasználja arra Atyaságod szerepét, munkáját, hogy behajtat egynémely adósságot, amivel neki tartoznak azon a vidéken, majd esetleg a következő postával adok valami tájékoztatót, jól lehet, hogy jelenleg a köztársaság neheztel a napi események miatt a követét illetőleg. Ezeket akartam jelen levelemmel megírni.” – (Róma, 1631. szept. 20.)
„A mintául küldött gabona, én úgy látom, hogy jobb annál, amit Sig. Francesco Tabarro jótevőnk ajánl, én 150 scudit fizetek készpénzben, ha akarja Rómában, fizetem Rómában, ha Frascatiban, akkor Frascatiban, én úgy látom, hogy jobb nekünk Sig. Francesco Tabarróval tárgyalni mint másokkal, akiket nem ismerek. Ezért ha jónak látja, beszéljen vele és rendelkezhetik ezzel a pénzzel minél hamarabb és válaszoljon nekem és hozassa el az alkalmi szekerekkel, ha előnyösen tudja igénybe venni azokat. – Fr. Gio Battistát illetőleg azt rendelem, hogy minél előbb menjen Poliba, egy megbízható társsal küldhetik oda. – Remélem, hogy a házat illetőleg Sig. Aristotele végére jár a dolognak. Az anyag, amit ruhaként (ing?) használunk, egy méret ára hat és fél giulio, ha kilenc mértékegységnyi, akkor hat ing kikerülne belőle, belekerülne 5 scudiba, és ha a P. Procurator küld majd, vásároljon. – P. Castiglia írni fog vagy küldeni valami bizonyítékot, hogy felvehessék a hét scudit. – Ami pedig azt a beszédet, hogy fizetett harmincat, nem a fő tényező, mivelhogy amikor ez Rómában meghalt, fő járandóságon kívül kellett volna adnia sok gyümölcsöt, amit mind neki ajándékoz fizetvén száz scudit a kegyes iskoláknak. Az Úr áldja mindnyájukat. Amen.” – (Róma, 1631. szept. 24.)
„A mészkövet illetőleg megmondhatja mro Antoniónak és mindenki másnak, hogy én nem vagyok abban biztos, hogy háromszáz súlynyinál több mészkövünk van-e, úgy hallom, hogy a maradékot a Sig. Duca de Poli akarja, háromszáz súlynyi kell a templom és a ház építéséhez, nem lesz elég, ha a Sig. Duca de Poli nem szerzi be a mészkövet, lehetne valami szolgálatot tenni. Küldtem 20 scudit fr Lorenzo számára, hogy kifizesse a szállításokat, hogy ne legyenek pénz nélkül, és ha majd ez elfogy, küldök újra. – Sig. Aristotelének mondja meg, hogy csak tárgyaljon továbbra is a ház ügyében és hogy engem értesítsen a nehézségekről, amiket majd itt elrendezünk, nem felejtem el az ő ügyét, és ha előbb figyelmeztetett volna, más úton már el is intéztük volna. Az Úr áldja meg mindnyájukat. Amen.” – (Róma, 1631. okt. 3.)
„Atyaságod engedje meg, hogy a ház udvarában elhelyezhesse a bort, amit oda hozat Pier Maria Malna és ha szükséges, akkor kölcsönözzön neki hordókat és gondozza éppen úgy, mintha a sajátunk lenne. Ezeket akartam közölni jelen soraimban.” – (Róma, 1631. okt. 4.)
„Egyáltalában nincs tetszésemre, hogy Moraviába küldte P. Biasót, mert amiként kellemetlenkedett Veneziában, éppen úgy fog cselekedni ott is, mert a fa csak olyan gyümölcsöt terem, amilyen maga a fa, amint mondják, Antoninót kifosztották, miért küldte őt Moráviába? Inkább kellett volna Rómába küldenie, vagy megvárnia az én válaszomat, jogosan írhatták, hogy Atyaságod gazdag alamizsnát gyűjtött össze, amely meghaladja a 200 scudit és egyéb dolgokat, amelyekkel megérdemelték volna, hogy ruháiktól megfosszák, amikor ügyeinket tanácsadásra és engedelmességgel tesszük, rendszerint sikerrel járnak, de nem ellenkezőleg. Az a két csavargó társa ugyancsak megcsökkentették hitelét, amit a betegápolással szerzett, és sokkal jobb egyedül lenni, mint rossz társak között, most nincs más hátra, mint hogy az igazi erényes cselekedetekkel és a szeretetszolgálatokkal helyrehozza a múltat, annál is inkább, minthogy valami ellentét van a serenissima köztársaság és Róma között, ennélfogva imádsággal és jó cselekedetekkel kell kieszközölni az Úrtól az igazi békét és az egyetértést, amit engedjen nekünk az Úr az ő kegyes irgalmassága folytán.” – (Róma, 1631. okt. 4.)
„Atyaságod egy olyan rendházba került, ahol keveset törődtek az építkezéssel, szükségesnek tartom, hogy türelmességgel viselje el a hiányokat, mind a ház dolgaiban, mind az alattvalói tökéletlenségeiben, de remélem, hogy Isten segítségével legyőzi a nehézségeket idővel, ami pedig fr. Antoniót illeti, nekem az az észrevételem, hogy Atyaságod kísérje el Norciába, ahol mégis csak vannak speciális orvosok is és minden más szükséges dolog ott jobban megvan, és jót tesz az a kis idő, amíg ott kell tartózkodnia, aztán majd Nápolyba küldjük, hogy lássa szüleit, rokonságát, jól lehet, hogy én azt szeretném, ha a világban élő rokonai és barátai helyett Isten szolgái és a szentek a mennyben volnának a rokonai, barátai, a jó Isten tudja, hogy mennyire óhajtom, hogy megértse és gyakorolja ezt az igazságot, nevemben mondja meg neki ezt és buzdítsa, hogy egy kissé nagyobb gonddal ápolja a lelki életet. – Ami pedig fr Biasót illeti, ez alkalommal legyen egy kis türelemmel, hogy máskor nem fogjuk egyedül küldeni. Itt ápolgatjuk fr. Francescót, aki nagyon gyenge állapotban érkezett meg. Értesítse Sig. PauloAlessandri megfizette Don Sebastiano céduláját, amint intézkedést kapott, hogy tudja fr. Bernardo, »a hátralékot lassankint« különben lassankint segítjük majd azt az építkezést. Az Úr áldjon bennünket. Amen.” (Róma, 1631. okt. 4.)
„Olvastam levelében, amit Cesenáról ír, azt hiszem, hogy nagyon megfelelő lesz a mi intézményünk számára, szeretném tudni, hogy kell-e szeretetházat építeni és kinek a költségén, az Úr segélyezze ezt az ügyet az ő nagyobb dicsőségére, itt majd részletesebben is megtárgyaljuk és kellő időben küldöm majd az engedélyt, hogy Rómába jöhessen és legyen útitársa P. Matteo, hagyván valakit, hogy ad intervem vezesse a házat. Ezeket akartam jelenleg megírni. Az Úr áldja meg mindig.” – (Róma, 1631. okt. 8.)
„Hála Istennek, meggyógyultam s várom, hogy a hó végén megtartsuk az egyetemes káptalant, hogy elrendezzük a szerzet kormányzásának a kérdését »tam in capite quam in membris«, az Úr világosítson meg bennünket, hogy mindent az ő nagyobb dicsőségére cselekedjünk. – A németországi híreket illetőleg tegnap jött a rossz hír, hogy a császár csapatát megverték és fogságba esett Tilli generális, a katolikusokra nézve ez igen nagy pusztulás lenne. Az Úr legyen segedelmünkre, nyújtson nekünk menedéket, ami csak lehetséges. – Aztán ami történt a velencei követtel, remélem, hogy a mi urunk, a Pápa majd elrendezi ezt a dolgot, mert biztosra veszik, hogy Őszentsége semmit sem tudott a megtörtént dologról, mindarról, ami eddig történt, imádkozzunk, hogy az Isteni Felség legyen egyetemes könyörülettel egész Európa iránt, ami nagyon le van sújtva a sokféle szerencsétlenség miatt. Köszöntse nevemben P. Bagnacavallót. Az Úr áldjon meg bennünket. Amen.” – (Róma, 1631. okt. 11.)
„A levél átadója a mi régi moriconei jótevőnknek, ms Paolo Alessandrinak a fia, és hogy megmentsük, valami hiba miatt, úgy látszik, hogy a hatóság keresi, atyja azt akarja, hogy egy időre tartózkodjék idegenben, ezért ha ott a háznak valamiben szolgálatára tud lenni, akkor alkalmazza, de ha nem is tudna neki megfelelő munkát adni, akkor sem kell róla beszélni, hogy Moriconéból jött. – Elküldöm a könyvecskét, amit itt felejtettem, hogy hol van annak a kérvénye, akit én ajánlottam. Intézkedjék, hogy fr. Carlo és Silvestro, ha nem jól érzik magukat, jöjjenek vissza Rómába, legalábbis fr. Carlo és ha Marinóban lehetne mustot questálni, a múlt évben lett egy hordóval és egy másikkal pedig Albanóban Sig. Andrea intéző házában, akinek terjedelmes szőleje van és igen jó háza. – Arra is legyen gondja, hogy a mészkövet jól megdolgozzák, a pénzről majd gondoskodom, hogy meglegyen a 200 scudi és tartsák számon, hogy hány ló jön, hogy tudjuk, hogy mennyi mészkövet, többet vagy kevesebbet vetnek-e bele a mészégetőbe. – Figyelmeztesse az ottani fiatalokat, hogy ne csináljanak olyasmit, amiért mortificatiot érdemelnek, amit nem szívesen hallanék P. Thomaso Campanellára való tekintettel, akit köszöntsön nevemben. Az Úr áldjon meg bennünket. Amen.” – (Róma, 1631. okt. 11.)
„P. Giacomonak. Figyelmeztesse fr. Carlót, hogy ha valami nem illőt cselekszik, nagyon meg lesz büntetve, mind ő, mind a többiek engedelmeskedjenek az említett P. Giacomónak, míg Frascatiban tartózkodnak. Legyenek mindnyájan P. Thomaso Campanella szolgálatára, mint jó szerzetesek és vigyázzanak, mert minden tökéletlenséget észrevesz, meglát P. Thomaso, nemcsak ő, hanem az ő két alkalmazottjai is. Egyéb dolgokat rábízok P. Giacomo bölcsességére.”
„Szükségesnek tartom, hogy levelem vétele után elmenjen Genzanóba, hogy segítségére legyen fr. Giacomónak a bor questálásában, mivelhogy gyengélkedése miatt fr. Carlo visszajött, ezért hát legyen rajta, hogy minél előbb útnak induljon és legyen nagyon szorgalmatos, mert a személyek hiánya miatt, akik elvégezhetnék ezt a fáradtságot, igénybe veszem erre a néhány napra munkáját. Az Úr áldjon meg bennünket mindenkor.” – (Róma, 1631. okt. 11.)
„Ami a hordók kölcsönadását illeti, Atyaságod tudja megállapítani, hogy melyek a feleslegesek és azokat kölcsönadhatja, amelyekre a háznak nincsen szüksége. – Ms Cesare és Rocco nevű fia mindketten meghaltak a vidéken egy napon augusztusban vagy szeptemberben. Nem tudom, hogy ki az a Vincenzo Biaso, akiről írja, hogy meghalt. Adja meg az Úr mindezeknek az ő szent kegyelmét és az örök életet. – Ami a fuvarosokat illeti, azt hiszem, hogy el tudják szállítani a teljes mészkőkészletet, és amennyiben nem engedi ezt meg Sig. Duca de Poli, megfizetjük a fáradozásaikat, hogy semmi veszteség ne érje őket. Írtam Poliba és ha megtudom a választ, azonnal értesítem az atyákat, hogy egy kissé szeretetteljesebbek legyenek azokkal, akik a mészégető kemencénél vannak a mieink közül. – Fr. Carlo küldött valamit a konyha számára, amit majd elvisz a mi legényünk, aki arrafelé megy Genzanoba menet. – Ami pedig a vízvezetéket, a vizet illeti, hívatom majd Sig. Aristotelét és a többi barátainkat, hogy fejtsék ki nézeteiket, hogy hova lenne legjobb elhelyezni a víztartó medencét, hogy felfogjuk a kút vizét ivásra, igen fontos, hogy tisztán tartsuk, és ahogyan most meszet oltanak a belvederei vízzel, ugyanazzal az elgondolással lehetne a jövőben öntözni a kertet, mivelhogy a házban jó ivóvízünk van, de majd minderről beszéljünk élő szóval. – Úgy gondolom, hogy most a lovakat nem lehet eladni. – Az ottani studenseknek nagyon ajánlom a szerénységet a viselkedésben, mert úgy hallom, hogy nagyon zabolátlanos és nem gondolnak arra, hogy P. Campanella és az övéi látják ezt a szerénytelen viselkedést és jól lehet, hogy úgy tesznek, mintha nem vennék észre, de mindent jól megjegyeznek, sokkal jobb, kívánatosabb lenne, ha mint jól fegyelmezett szerzetesek, jó példát adnának és nem etc. Az Úr áldja mindnyájukat. Amen.” – (Róma, 1631. okt. 14.) – „Fr. Andrea di S. Maria azt üzenem, hogy ha nem dolgozik, akkor térjen vissza a szokott lelkigyakorlatokhoz.”
„Megkaptam az anconai tanács határozatának a másolatát, példányát és valóban le vagyunk kötelezve nekik azért a nagy megtiszteltetésért, amelyet kifejeznek a mi szerzetünkkel szemben. Hasonlóképpen megkaptam a másik levelet a város uraitól, de ezekről a dolgokról, főként a telekről majd élő szóval beszélünk a hó vége felé, most jelenleg oda nincs is engedély, majd gondoskodom róla, hogy elküldjem oda, társa lehetne P. Matteo és még egy más valaki, ha úgy tetszik, lehet az illető fr. Agostino, az írási és számtani iskola mestere és innét majd küldök oda valakit az említett iskolához. Sig. Aurilia számára a legközelebbi szombaton fogjuk küldeni a levelet, írtam S. Salvatore Maggioréba, hogy küldjék a szeretetadományt, amit Norciából küldtek oda, és ha Atyaságod jónak látja, hogy arrafelé menjen, megteheti. Az Úr áldjon meg bennünket mindig.” – (Róma, 1631. okt. 15.) – „Ezzel a levéllel küldök egy levelet önnek, amely Anconából jött egy kapucinus atyától.”
„Úgy hallom, hogy Sig. Cardinale Borghese kifizetett tizenegy mázsa mészkövet, ebből fizesse ki a három scudit Sig. Antonio Fedele leányának az eltartási hozzájárulást és ha majd meglesz a káptalan, meglátjuk, hogyan lehet elintézni azt az ügyet. Értesítsen engem arról, hogy mennyi mészkő lett leszállítva és hogy a mieink tudják-e, hogy a kocsisok az anyag egy részét elhagyták az úton, mivelhogy, amint hallom, hogy a nyeregre rakják a nagy darabokat és csak azonfelül a zsákokat és nem tudom, hogyan érkeznek meg Frascatiba, gondoskodni lehetne négy-öt kocsiról, hogy szállítsák el a sok ott maradt mészkőport, ami majd jó szolgálatot fog tenni. – Értesítsen arról is, hogy szorgalmaskodnak a tanulásban a Rómából odajött növendékeink és gondja legyen arra, hogy teljes tiszteletadással legyenek P. Thomaso Campanella irányában. Az Úr áldja mindnyájukat. Amen.” – (Róma, 1631. okt. 17.)
„Nem tudom leírni, elszámlálni az ajánlatokat, az ellenvetéseket, a feleleteket, amikben részem volt a P. Tito-féle ügyben, egynémelyik kardinálisnak ugyancsak tetszett az ügy, ahogy előterjesztettem, minthogy azonban a püspökség jó és gazdag, igen sokan voltak a pályázók, akiknek az volt a legfőbb gondjuk, hogy arról gondoskodjanak, hogyan zárhatná ki az egyik a másikat, úgy látom, hogy itt nincs már más teendőm, minthogy az Úrnak ajánljam az egész ügyet. – A feleletet illetőleg, én ismerem a mi saját nyomorúságunkat, kevés reményem, sőt, mondhatnám, hogy egyáltalában nincs reményem, nekem elég az, ha az Urat olyan egyszerűen szolgálhatjuk, mint ahogyan eddig tettük, ami nem csekély kegy a mi számunkra, természetesen, ha meg is tudjuk cselekedni, nem úgy, mint ahogyan a főbbek mondták, hogy úgy éljünk, mint a Chiesa Nuova atyái. – A mieink közül hárman voltak Anconában körülnézni, megnézni a helyet, mind a hatóság, mind Sig. Giuseppe Cinquevie nagy szívélyességgel fogadták őket azzal a dekrétummal, hogy intézetünk megtelepedhet abban a városban, úgy gondolom, hogy egyelőre két-három embert küldök oda hamarosan, akik majd felügyelnek az építkezésre, és majd idővel, amikor majd haladnak, még másik kettőt, de ameddig nincs meg a szerződés, addig nem lehet küldeni. – Nagy megnyugvással hallottam, hogy P. Bagnacavallo jobban van, köszöntse nevemben, és nagyon szeretném látni ezeken a tájakon. Más írnivalóm nem lévén, kérem az Urat, hogy áldjon meg bennünket. Amen.” – (Róma, 1631. okt. 18.)
