(Folytatás): „Az egyik klerikus-novícius, a másik pedig operárius, akik ott feleslegesek, Atyaságod küldje el neki a levelet, ha akar írni neki, írjon. – Ami pedig a Duchesca jászolát illeti, én úgy látom, hogy el kell helyezni Nápolyból P. Gemarót, aki oka volt a rendetlenségnek és én majd küldök helyébe egy másik áldozópapot, aki sokkal jobb lesz nála. – Ami pedig a lábadozókat illeti, minthogy akaratgyenge betegek, nehezen található meg számukra az orvosság, hacsak nem két félét adnak nekik, az ételfogást és a levest egyéb mást csak akkor kapjanak, ha nem lesznek már lábadozók, mivelhogy nem egészségesek, nem szükséges, hogy annyit egyenek mint az egészségesek, hasonlóképpen ne kapjanak annyi bort, mint a többiek. – Ami pedig fr. Benedettót illeti, én biztosra veszem, hogy az ő jámbor édesanyja eszközölte ki Istentől számra ezt a megpróbáltatást, hogy magához térjen, hogy magára eszméljen és ezt neki is így kell hinnie és elfogadni az Isten kezéből és aki az ellenség kezére adta, »ut spritus salvus fiat«, ne hagyják segítség nélkül akár egy kapucinus vagy más valaki által és ha ő megszabadul, amit édesanyja imáinak tulajdonítok, aki minden bizonnyal az égben van, vissza fog térni Isten hűséges szolgálatára. – Aztán azt a fratellót illetőleg, aki azt mondja, hogy: »qui non manducat, non laborat«, legelső alkalommal küldje ide hozzám, még akkor is, ha egy világit tudna csak helyébe állítani, mivelhogy rászorul egy kis figyelmeztetésre, valamint fr. Pietro Antonio di S. Giuseppe. Ami pedig Sig. Theodoro két fiát illeti, nem tudom, hogy miféle rendelkezéssel tartózkodnak a házban, és ha nekik jó helyük van a nagynéni házában, és veszély nélkül, kellemetlenség nélkül, nem kell elhozni onnét őket. A nagyobbik azt írta, hogy küldjék legelső alkalommal Rómába. – Ami a palermói ügyet illeti, a Vikárius azt írta nekem és adott három scudit a helyért és szeretné azt átalakíttatni, más dolog, és más valami, mint Firenze, ahol a Szerzet legjobb erői dolgoznak és Palermóban megelégednének kettő vagy hárommal, a legközelebbi márciusban rendezzük ezt a kérdést. – Ami pedig Atyaságod gyengélkedését illeti, reméljük, hogy hamarosan rendben lesz, mivelhogy igen nagy szükség van az ön egészségére, értesítsen engem rendszeresen, imádkozunk itt érte mindnyájan. – Ami pedig fr. Gio Antoniót illeti, hálát adhat az áldott Istennek, hogy penitenciát végezhet azzal, hogy fáradozhat a maga szolgálatában, rendeltetésében a szegények szolgálatában jobban mint a múltban. Várom reggel óta a küldöncpostát, hogy valami újat tudjak meg fr. Camillóról. – Nagy megnyugvással vettem fr. Camillo javulásáról a híradást, a mi Urunk adja meg neki az egészséggel együtt a mi hivatásunkhoz szükséges lelkületet is. – Ami pedig P. Gasparót illeti, Atyaságod minél előbb küldje Corsengába és küldje olyan értelemben, hogy én hamarosan küldeni fogok azon házak számára elöljárót. – Atyaságodnak gondja legyen egészségére, és hagyja, akármit is beszélnek, idővel minden nehézség legyőzhető, elmúlik és ne hagyja, hogy elkedvtelenítse az annyiféle ellenmondás, mivelhogy az ellenségnek nem tetszik a reform, sokan vannak az ő pártján, de győzni fog az Úr akarata, aki áldja meg Atyaságodat.” – (Róma, 1634. jan. 7.)
„Pioliót illetőleg jó azt tudni, hogy most szeretne tárgyalni Sig. Felice de Toti előtt, mivelhogy amikor ő elutazott Cesenába, én azt mondattam Sig. Felicének, hogy én annyit fizetnék fáradozásaiért, amennyit Sig. Felice mondana, hogy mennyivel tartozunk neki, és átadott egy információt az említett Sig. Felicének, két vagy három űrlapon, amit Sig. Felice átadott nekem, hogy én válaszoljam meg. Ezért ha volna kedve néhány fejezetben megírni a dolgokat, megteheti az említett Sig. Felicének. – Ami a temetési költségeket illeti és a tizenkét malmot, reméljük, hogy tárgyalják majd az első Kongregációban, vagy lekésőbb a másodikban. Most az a fontos, hogy nekem küldje meg egy listán a hagyatéki javakat, amiből kitevődik a 3250 scudi és gondja legyen arra, hogy a birtokok olyan helyzetben legyenek, hogy találtassék, aki megvegye. Ami az apácát illeti, nem helyes eljárás, hogy amit annyi éven át megszokottan fizettünk, hogy most meg egyszerre pereskedésbe kerüljünk, fizesse meg abból, ami van, majd aztán, ha látni fogom a jegyzőkönyvet, találok rá valami alapot, majd megmondom, hogy mit kell tenni, mert ha most azt emlegetjük, hogy nem fizetünk, akkor nincs mit azon csodálkozni, ha Sig. Lorenzo haragszik? – Informálódjék jól, hogyha végre kell hajtani a 12 malom ügyét, hogy melyik bankkal lehet megcselekedni, mivelhogy azonnal küldeni fogják a meghatalmazást, végül is a Sig. Tontiék javainak a terhére megy, jól lehet, hogy ők azt mondják, hogy nem örökösei Sig. Casandrának, gondolván, hogy nincs, hogy min hajtsák végre a rendelkezést, mivelhogy azt fogják mondani, hogy keressék signora Casandra javait, aki eladja a 12 malmot. – Itt évi 740 scudi megterhelésünk van, azon gondolkozom, hogy bérbe adom a palotát, amelyért és a mellette levő házacskáért talán fizetnének 500 scudit és akkor még a 240 scudi és a növendékek utáni kiadások, honnét fogjuk ezt előteremteni? Ezért hát ha pénzt szerzünk olajból vagy kenderből, küldjék ide, és ha nem szükséges, hogy a birtok részére állatokat vásároljanak, küldjék a pénzt. Az Úr áldja mindnyájukat mindenkor.” – (Róma, 1634. jan. 10.)
„Atyaságodnak gondja legyen arra, hogy bizonyos napokon ne fáradozzon és gondoskodjék egynémely szükséges dolgok beszerzéséről, amelyekről néhány szót írtam fr. Pietrónak, hogy Atyaságod hagyja magát irányítani, hogy egynémelyek, akik kevésbé lelkiek, ne beszélhessenek. – Már régi tervem, hogy Nápolyból kiemelem fr. Pietro Antoniót és fr. Vincenzo di San. Franciscót, ezért hát a legelső alkalommal küldje őket Rómába, ami nagy jótétemény lesz lelkük számára. – Ami a Sig. Principe di S. Agata apródját illeti, Atyaságod nézzen körül, hogy nincs-e olyan gyarlósága, tökéletlensége, amellyel nem állhat, lehet együtt a többiekkel és erről tegyenek jelentést a hercegnek, hogy lássa az igazságot, de ha nincs semmi különösebb, feltűnőbb hibája, be lehet öltöztetni, de arra a rendeltetésre, amely jelenleg megfelel neki, mert nagy rendetlenséget keltene a Szerzetben, zavart, hogyha egy olyan valakit, aki nem tudja a grammatikát, beöltöztetnék klerikusnak, hogy pappá szentelhessék, minthogy igen sok fráter van, akik tanulták is és tudnak is valamit a grammatikából és megelégszenek azzal, hogy fratelli operarii lehessenek, ami a scrutiniumot illeti, jól lehet, hogy megírtam, hogy beöltözhetnek ilyenek és ilyenek, mindazonáltal mindig feltételezem a Konstitúciók megtartását, ahol szó van a scrutiniumról és az elöljáróknak meg kellene tartaniuk elsősorban a mondottaknak irányelvéül a konstitúciókat és gondoskodni kell azoknak megtartatásáról, mert ha ők nem veszik figyelembe, hamarosan felbomlik a rend, a szabályok megtartása és élnek a világiak módjára. – Ami a két fiatal szabót illeti, ha nem alkalmasak arra, hogy szabják, varrják a mi ruháinkat, és hogy nincs kedvük beöltözni, hogyan tudna, ez a szegény ház költeni ruhatárosra, ha olyanok volnának, akik jóságuknál fogva alkalmasak lennének, kisebb baj lenne, de ha a noviciátus befejeztével vissza akarnak menni a világba, akkor nem nekünk valók, ahogyan már láttuk, hogy mit csinálnak rendszerint a nápolyi származásúak vagy felvettek. – Isten szerelmére, legyen arra gondja, hogy ismerje meg a papokat előbb, míg be nem öltöztek, mert az elmúlt esztendőben jöttek négyen-öten, akik semmiben sem tudnak szolgálatunkra lenni, csak misézni. – Ami pedig fr. Benedetto di Gesut illeti, ha a kapucinus nem tud odamenni, Atyaságod intézze le, hogy egynéhányan kísérjék el, ahol kényelmesebb lesz az említett kapucinus atyának, mivelhogy szeretném őt szabadnak látni és azt hinni, hogy az ő jámbor édesanyjának az imádságára csak a legjobb kimenetele lesz a dolognak. Ami pedig a misemondástól való felfüggesztésnek a mortifikációját illeti, rábízom Atyaságod bölcsességére, és azt kérem, hogy késztesse engedelmességre és éljen az én tekintélyemmel, ha az szükséges, főként, ha valami lazulás van valahol, a legelső alkalommal küldeni fogok legalább hármat, ha nem többet azon házak számra. – Ami pedig azt a szerencsétlent illeti, aki elmondta nekem az áldozás körüli dolgokat, a gyóntatók rendelkezzenek annyi bölcsességgel, hogy lassan, fokozatosan megszüntessenek ilyen hibákat, amelyről úgy gondolom, hogy eléggé gyakori eset lehet másoknál is. Atyaságod reformálja meg a bor anyagát is, amit ne adjanak fel tisztán, hanem vizezve, ami nem okoz fejfájást, aki így issza, ami nagy jótétemény a fiatalok számára. – Ami pedig P. Gio Stefanót és P. Gliceriót illeti, nem kis kegyelem lesz, ha úgy térnek vissza, mint gyóntatók, és nem mint elöljárók, és onnét írják meg Rómába, hogy kik tartják meg Nápolyban a konstitúciókat, és ha kell, ezen eredmény kedvéért, kicseréljük az elöljárókat, most jelenleg éppen ezekben a dolgokban vagyok. – Ami az adósságot illeti, szükséges először felfedezni, hogy mennyi és milyenek azok a tényleges adósságok, aztán majd lehet tárgyalni azok megszüntetéséről, és mindaddig, míg ki nem fizették az adósságokat, addig az építkezéseket ne folytassák Pusillipóban, hacsak nem szükséges, hogy bemeszeljék a homlokzatot, más oldalról pedig annyiban, hogy lehessen misét mondani, nagyon jól tudom, hogy fr. Pietrót nem jó szemmel nézi egynéhány complateari, de azt hiszem, hogy erre alkalmat is adott, és hogy elég szabadossággal ő is fegyelmezetlen lett a maga részéről, és úgy gondolom, hogy jobban él a művészetnek, mint a lelki életnek, ezért hát Atyaságod kísérje figyelemmel, hogy lelke érdekében azt meg kell tennie. A pénzt tartsák egy kasszában és a kifizetéseket jegyezzék fel a pénztárnaplóban, ahogyan Rómában szokásos, ahol folytatjuk azt a könyvet, amelyet Atyaságod használt. – Ami pedig a Campibelieket illeti, Atyaságod biztosra veheti, hogy fr Giulio olyan ott, mint egy elöljáró, és hogy P. Pietro hagyja, hogy ő tegye, végezze és írtam, hogy ő jöjjön Bisignanóba a legelső jó időben, és majd ott megmondják neki, hogy ott marad-e, vagy pedig Nápolyba jön-e és egy olyan elöljáró vezetése alatt kell lennie, aki legyen igazában elöljáró. Ha volna valami jó hagyaték, szeretném szabaddá tenni Mutio di Vito házát. – Ami pedig Gio Battista di S. Maddalenát illeti, tudom, hogy súlyos mortifikációt szeretnének, mert olyasmit cselekedett, ami miatt megérdemli, reméljük, hogy hamarosan lesznek olyan embereink, akik majd helyére mehetnek, őt pedig lelkigyakorlatra küldeni és most Atyaságod változtassa meg az ő helyét és a többiekét és különböző helyeken üljenek, hogy ne mondhassa, hogy ez az én helyem és gyakran ismételje meg ezeket a változtatásokat amiként én is megcsinálom itt Rómában. – Ami az alkalmat illeti, hogy Pusillipóba járjanak enni, a maga módján gondolkozni lehet a módozaton, hogyan lehetne megszüntetni ilyen alkalmakat és az elöljáró példája ösztönzi az alattvalókat hasonló fegyelmezetlenségekre, ellazulásokra, gondom lesz, hogy egy elöljárót küldjek, és ha jónak látja, és ha jónak látja, jelentse ki, hogy aki megy Pusillipóba, az alkalmazkodjék a vendéglátó háznak a szabályaihoz az evésben a Konstitúciók szerint, Atyaságod legyen határozott a Konstitúciók megtartatásában, és ne kérjenek semmi mást, csak ami igazságos és az Úr adjon hozzá erőt, hogy végre is hajtathassa. – A Campibeliek, akiket a melankolikus P. Pietro irányított, most olyan kétséget támasztanak, a disznóhúst illetőleg, ami annyi év óta nem fordult elő. Én azt hiszem, hogy a nevezett atya Nápolyban hamarosan bensőleg másképpen fog gondolkozni, aki most úgy mutatja, hogy nem szívesen van ott. Az Úr áldja mindnyájukat. Amen.” – (Róma, 1634. jan. 14.)
„Ezzel a postával nem tudtam elküldeni a meghatalmazást, de majd a következővel küldöm, és nem csak a malmok ügyében, hanem a Collegio összes javainak értelmében, mivelhogy szükséges lesz, hogy eladjanak egynémely dolgokat ezer scudi értékben, hogy megfelelhessünk bizonyos kötelezettségeknek, és minden szükséges záradékkal el lesz látva, mivel kétlem, hogy el lehet intézni a malmok ügyét a Sig. Card. di Bagni ügyhallgatójával, mivelhogy annyi nehézséget talál, hogy szinte nem hiszem, hogy meg tudják oldani, és jól lehet, hogy a meghatalmazás mindkettőjüknek szól, de a tárgyalási felhatalmazás csak önnek szól, és ha a tárgyalás közben jönne valami váratlan dolog, bármi is legyen, hogy legyen, aki tovább vigye az ügyet. – Itt az első kongregációban előterjesztik a malmok ügyét és ezekben a tárgyalásokban annak a javainak a terhére megy a dolog, aki eladja a malmokat, vagy pedig haszonélvezetét bírja annak, mint tulajdonos, mert a processusban és Piolio véleményében semmiséget találnak, amennyire rajtuk múlik, segítségére leszünk, mivelhogy Sig. Antonio azt mondotta nekünk, hogy bebizonyítja, hogy rosszhiszemű a dolog, ha ezt sikerül bizonyítani, akkor nyert ügyünk lenne és ha nem, akkor ezeknek az uraknak a javait terhelik meg, ezért hát legyen mindenütt nagyon világos a dolgokban, ahol esetleg végrehajtást kell eszközölni, hogy a társaságot elmarasztalás ne érje, ezeket akartam megírni és mondja meg P. Pier Franciscónak, hogy a Collegio minden pénz nélkül áll, hogy küldjön 40 vagy 50 scudiról egy írást. Az Úr áldja mindenkor.” – (Róma, 1634. jan. 18.)
„A jelen postával küldök egy felhatalmazást nagy joghatósággal, amiért is amikor felkínálkozik valami alkalom valami birtokrész eladásra, vagy elcserélésre, vagy más elkerülhetetlen intézkedésre, meg legyen rá a felhatalmazás, hogyha valamelyikük nem volna kéznél, hogy akkor a másik intézhesse az ügyeket. Én kétlem, hogy lesz valami a 12 malom eladásából, mert a Sig. Card. Bagni ügyhallgatója annyi mindent felhoz, hogy nehézségekben ütközik mindannak leküzdése, megoldása, azért hát legyen rajta, hogyha valami dolognak az eladásából vagy elzálogosításából tudna-e szerezni ott ezer scudit, amire igen nagy szükségünk lenne, hogy egy váltót felszámolhassunk, ami szintén ezer scudit jelent, és amennyiben sikerülne, értesítsen engem. Az Úr áldja mindnyájukat. Amen.” – (Róma, 1634. jan. 24.) – „Mondja meg P. Pier Franciscónak, hogy megkaptam a 80 scudiról az írást.”
„Olvastam levelét, és én úgy látom, hogy az a gondolata, hogy Rómába jöjjön, az inkább kísértés, mert akkor az iskola mester nélkül maradna, hogyha eljönne onnét, pedig olyan rátermetten látta el, tárgyalja meg az elöljáróval, hogy talál-e olyan valakit, aki olyan jól megállja a helyét, mint ön, akkor nekem semmi kifogásom sem lesz, hogy Rómába jöjjön és képezheti magát, fr. Paolót és még néhány fratellót, akik az ön helyébe léphetnek, és akkor mehet különböző házakba, de most még egyelőre nem lenne jó otthagyni a genovai iskolát mester nélkül, üresen hagyva az ön helyét, gondja legyen arra, hogy nagy áhítattal tisztelje a Szentséges Szűz Anyát és amennyire csak lehetséges, kövesse a szenvedő Úr Jézust, aki áldja meg mindenkor.” – (Róma, 1634. jan. 21.)
„Fr. Gio Paolo sógorát meg kell nyugtatni, mivelhogy az említett fratello anyja egy kötelezettséget írt elő, tett, hogy egy bizonyos összegű pénzt fog adni a complatearik sürgetésére, ami, úgy hiszem, hogy 60 vagy 70 ducátról szólt, és hogy a ház összes bútorait ide ajándékozza, ami körülbelül ugyanannyi értéket jelent, ha majd az ő fia fogadalmat tesz. És fogadalomra bocsátották egyáltalában nem óhajtva, igényt nem tartva a bútorokra sem más dolgokra, hanem esetleg csak a pénzre, amit szeretetadományként adtak volna, és én most nem találom helyesnek, hogy a fratello letette a fogadalmat és amije volt, anyjára hagyta, nővérére, hogy akkor a sógora hasonló követelésekkel álljon elő. – Atyaságod engedelmességgel fogadja az orvos intézkedéseit és hagyja elkészíteni, amit az orvos rendel. – Tegnap 22 órakor indultak innét egy hajónk, amelyen csak a mieink utaznak heten Palermóba, közülük fr. Martino kettővel, vagy hárommal, akiket Fananóból hozott magával, az egyik majd ott teszi le a fogadalmat, és egy áldozópap, akit most szenteltek, de a misét még nem mondta el, ha jónak látja, mondhatja ott, vagy szülőföldjén, intézze le Atyaságod. Azonkívül fr. Giuglielmo, aki fr. Camillo helyébe mehet abban az esetben, ha nem tudna az helytállni az iskolában és fr. Martino elkísérhet néhány novíciust, akiknek ide kell jönniük, vagy fogadalmasokkal, miután megpihent tizenkét-tizennégy napot és a fratellókat úgy disponálja Atyaságod, ahogyan a legmegfelelőbbnek találja. Atyaságod mozdítsa el azokat Nápolyból, akikről úgy gondolja, hogy inkább szolgálnak akadályul semhogy jó példával, odaérkezik még P. Gio Domenico della Croce, aki sokáig volt elöljáró Carceréban, egy vagy két társsal. – Ami pedig a vízügyet illeti, Atyaságod majd meglátja, hogyan lehet elejteni Sig. Vito Giacomónak és nejének Signora Angelicának, de ne okozzon visszatetszést a Patrónusoknak, akik megengedték a vizet, akikkel lehetne tárgyalni, hogy hozzájárulnának-e ahhoz, hogy engedélyezvén Sig. Vito Giacomónak, végeredményben a mi részünkről tegyen meg mindent, ami csak megtehető. – Ami P. Gio. Stefanót illeti, társával együtt ha majd Rómában lesz, meglátjuk, hogy a Duchescai templomnak eleget együnk. – Ami a Duchescai esetet illeti, ha gyónáson kívül is meg lehet tudni, akkor így is meg lehet tenni a szükséges intézkedést. Miközben gondja legyen arra, hogy tartsák meg a Konstitúciókat, olvastassa gyakran, hogy mindnyájan lássák, hogy mindenki tudja, hogy miben van mulasztás és arra hívja fel figyelmüket, tartassa meg velük, mivelhogy részünkről megvan rá az okunk és a Szentlélek által lett jóváhagyva és reánk tartozik annak megtartása, amennyire csak lehet, semmi szükséges dolog ne hangozzék a mi fratellóinknak. – Ami a palermói ügyet illeti, elég, ha február végén, vagy március elején küldjük a személyeket, kettőt vagy hármat legfeljebb, akik jó szabálytartók, és hogy P. Melchior talált már egy értékes világit, mint ahogyan volt P. Gasparo itt Rómában. Én úgy látom, hogy a pusillipói ház nem igen felel meg a mi betegeinknek. Én úgy rendelkeztem, hogy most ne dolgozna, hogy a misét mondhassa és hallom, hogy fr Pietro újból ügyel az építkezésre. Szeretném, ha az adósságokat minél előbb kifizetnék és csak azután építkeznének, amiről majd adjon nekem értesítést. Az Úr áldja meg mindnyájukat. Amen.” – (Róma, 1634. jan. 21.)
„Írtam már a múlt levelemben, hogy tétessék le a fogadalmat P. Bartolomeóval és úgy lesz gyóntató abban a házban. Hogy új házat alapítsunk Nápoly és Campi között, jelenleg meg nem tudjuk tenni, mert ha nincs elég személyzetünk a már megnyitott házak részére, honnét láthatnánk el az újonnan megnyitott házakat? – Atyaságodnak a gyengélkedése egyáltalában nincs tetszésemre, legjobb lenne, mint ahogyan a múltban írtam, hogy Atyaságod jöjjön Nápolyba, ahol mindaddig tartózkodik, míg jól nem érzi magát, minthogy a házi ügyek most jól mennek, ugyanezt írtam fr. Giuliónak, hogy jöjjön Bisignanóba vagy Cosenzába. Ezeket akartam most megírni. Az Úr áldja mindenkor.” – (Róma, 1634. jan. 21.)
„A levelet, amelyet Atyaságod nekem küldött Nápolyba, az én postacsomagomba helyezem és meghagyom az atyáknak, hogy juttassák el rendeltetési helyére és várják meg a feleletet. Meg fogom mondani fr. Carlónak, hogy menjen Sig. Francesco Carrettihez, és mondja meg neki, hogy Atyaságod mit ír. – Nagyon örülök annak, hogy P. Glicerio visszatért, aki bölcsebbnek mutatkozott, mint a másik társa, akiről azt hiszem, hogy hamarosan megváltoztatja, hagyja el bőrét mint téves nézetét, és nem fogja ott megtalálni azt, amit itt megtalálta volna és amit megtalált a múltban, de a heves szenvedély megvakítja az embereket. Az Úr vezesse őt és áldja meg. Amen.” – (Róma, 1634. jan. 25.)
„Lorenzo Calcarolo mester volt nálam és én jónak látom, hogy segítsük, amiért is mondja meg neki, hogy menjen vele együtt fr. Giacinto Palestinába (?) és nézzék meg a számlákat és tudják meg, hogy mennyi jár neki, és ha Lorenzo mester adóssága nem több 25 vagy 26 scudinál, megmondhatják, hogy kell lennie valakinek, aki jöjjön vagy küldjék Rómába a pénzért, amit én azonnal kifizetek. Ezeket akartam jelenleg megírni.” – (Róma,1634. Jan. 25.)
„A Piolio ügy lassanként rendbe jön, jól lehet, hogy ő mindent elkövet minden kötelezettséggel szemben, az ügyeket amennyire tehetik, szeretnék megakadályozni a Tontiék, de nem tekintve az ő szorgoskodásukat, remélem, hogy a 12 malom ügyet tárgyalás alá kerül az első kongregációban, amely hétfőn lesz. A hagyatéki javakat illetőleg, ezekről most már senki sem beszél, senki sem akarja magát Signora Casandra örökösének tudni, elismerni, hogy ne kelljen a terhek viselésében részt venni, de mindennek eljön az ideje. A legutóbbi postával széleskörű meghatalmazással küldtem el a megbízólevelet, hogy tárgyalhasson a Sig. Cardinaléval a malmok ügyében, amelyeket megváltoztatni óhajt és arra az esetre is, ha alkalom kínálkozik fel arra, hogy bármi dolgot eladhasson a szomszédságban, különösképpen szeretném minél előbb, ha valamit el lehetne adni legalább 700 scudi értékben, hogy egy váltót legalább egy részletében lefizethessünk, vagy pedig, hogy a Collegio tartozásait fizethessük, minderre várom a mihamarabbi választ. Itt megteszünk minden lehetséges dolgot, de a Tontiék segítenek megakadályozni minden dolgot, ami ellenünk van, de reméljük, hogy hamarosan hallani fogunk valamit. Az Úr áldja mindnyájukat. Amen.” – (Róma, 1634. jan. 25.)
„A heti postaküldeménnyel megkaptam az értesítést, hogy a messinai érsek beleegyezik, hogy a mi Szerzetünk letelepedjék Messinában, ha négy vagy öt évvel ezelőtt adta volna hozzájárulását, akkor lett volna megfelelő számú emberünk arról a területről. Most várakoznunk kell, míg tanulmányaikat befejezik. Írtam a Vicerének és a Sig. Secretariónak, hogy kezdésre küldenénk néhány embert, de ez a két hónap veszedelmes a tengeri hajózás szempontjából. Írtam még P. Maestro Santénak, hogy mondja meg a jezsuita atyáknak, hogy a mi Intézményünk nem lesz akadály, zavarás, hanem inkább segítség, hiszen a mi összes latin iskolásaink majd az ő iskolájukba járnak és gondunk lesz arra, hogy jól felkészülten menjenek oda, Isten-félelemben nevelten. – Nem tudok tárgyalni annak a bizonyos atyának az ügyében az ő Generálisával, mivelhogy vizitációs útra indult Toscanába, és egyéb tartományokba és csak a tavasszal fog visszatérni. – Hogy iskolát nyithasson, szükséges, hogy vegyen igénybe világiakat és öltöztessen be egynéhányat, de legyenek kiváló tehetségűek, mivelhogy majd márciusra küldök megfelelő személyt, aki oktassa őket vagy elöljáró legyen a házban és gyóntató a templomban, aztán majd előrehaladunk lépésről-lépésre, megküldöm most agy majd a következő héten a novíciusok oktatásáról szóló fejezetek másolatát. Az Úr áldja mindnyájukat. Amen.” – (Róma, 1634. jan. 28.) – „Ami pedig fr. Gio. Francescót illeti, mivelhogy most el van foglalva Poliban az iskolában, jelenleg nem mehet oda, majd meglátjuk a tavasszal, hogy küldhetjük-e oda, mondja meg ezt testvérének, akinek most nem írok, mivelhogy nem valami jól vagyok.”
„Domenico Maggiót illetőleg, fogadhatják ugyan kellő tisztelettel, de aligha tér vissza, nem mindig mond igazat, főként P. Pietróval való rokonsággal kapcsolatban, olyan ember, aki jár-kel és így tanít iskolákban. Az Úr adjon neki kegyelmet. Rómában nem fog megjelenni, volt novícius, de el kellett küldeni. Hogy küld egy másik levelet, az nagyon jó lesz, mert itt mindig adósságaink vannak és máshonnét nincs pénzforrásunk, hacsak onnét nem kapunk. Most azon gondolkozom, hogy bérbe adjuk a Palazzót 500 scudiért Signora Duchessa Cesisnek azzal a házacskával együtt, ahol a Collegio kezdetben volt, de az átalakításokért ki kell fizetni legalábbis 50 scudit. – Ami fr. Arcangelót illeti, mondja meg neki az én nevemben, hogy vigyázzon, ne beszéljen Sig. Tontiék ellen, nem szerzetesi dolog, nem szép dolog egy szerzetestől, igazságot mondhat előítélet nélkül. – Itt szinte köztudomású dolog, hogy Sig. Lorenzo kapucinus lesz, az Úr adja meg neki a szükséges kegyelmeket, szent dolgot fog csinálni, egy arculütés a világ számára, ami nem más, mint egy nagy ámító, ígér nagy dolgokat és nem tartja meg, boldog, aki igazán meg tudja vetni a világot. Az Úr áldása legyen velünk mindenkor.” – (Róma, 1634. jan. 28.)
„A jelenlegi postával nem kaptam levelet sem Atyaságodtól, sem mástól, aki értesített volna engem Atyaságod állapotáról, nemkülönben fr Camillóéról, csupán azt írták nekem, hogy Atyaságod Sig. Vito Giacomo sürgetésére a Duchescába ment, hogy ott kezelje, várom az értesítést egészségi állapotáról és fr. Camillóról. A múlt héten két nápolyit küldtem, azaz a vitulanói atyát, aki még nem mondta el az elsőmiséjét. Fr. Domenicót, a festőt, akit édesanyja kérésére rendeltem el Firenzéből, hogy pap legyen, ha őneki ez a véleménye van, mehet más szerzetbe. Küldtem azonkívül még egy Guglielmo nevű klerikust, akit akár a Porta Realéba helyezhetünk el, akár a Duchescai felsőbb iskolába, küldtem három személyt Fananóból fr. Martinóval együtt és kísérje le őket és láthassa Nápolyt és minél előbb térjen vissza Rómába, hogy mehessen Fananóba, ahol nagyon várják már. A Fananóból jött ifjakat tartsa maga mellett, akik jobban szolgálnak, mint azok a nápolyiak. – Küldeni fogok még egy áldozópapot egy vagy két társsal, hogy az elöljáró lehessen a Duchescában és P. Arcangelót Palermóba lehet küldeni egy vagy két társsal. P. Gasparo újra ír nekem arról a papról, aki bizonyos dolgokat mondott P. Carlóról, hogy ma sokkal bizonyosabb, mint bármikor máskor, hogy igen és botrányul szolgál. – Tiszteletemet fejeztem ki Sig. Card. Arcivescovónak, úgy mutatja, hogy érdekli a mi Intézményünk. Azt írja nekem P. Stefano di S. Stefano és küldi nekem az orvosok jelentését az ön betegségének a súlyosságáról. Atyaságod tegye meg, hogy elkészítsék a dolgokat annak megfelelően, amit az orvos elő fog írni, és ne tegyen úgy, mint ahogyan ő írja, hogyan cselekedett a múltban, Atyaságod kezeltesse magát. – Intézkedjék, hogy küldjék el Sig. Theodoro dolgait az én címemre, hogy én elintézhessem a vámnál, de ezt minél előbb, hacsak eddig is el nem küldték már. Az Úr áldja mindnyájukat. Amen.” – (Róma, 1634. jan. 28.)
„Nem tudom, hogy több kezességet fog-e találni a megbízatásban és a végrendeletben az a Sig. Dottor, és ha nem egyezkedik ki, legyünk türelemmel és legyünk rajta, hogy fizessük az adósságokat más részeltekre, amint, hogy fizessünk, a végrendelet felhatalmaz arra, hogy eladjunk, mint ahogyan látni akarta Sig. Card. di Bagni ügyhallgatója. – Ami pedig a temetési költségeket illeti, annyi cselszövést, zavart okoztak, keltettek és keltenek ma is, amennyit csak tudnak és most megidéztek bennünket a Rotához, de az összes perügyek a »fabrica« ítélőszék elé vannak egybefoglalva. – A 12 malom ügyében az első kongregáció pedig Pioliót illeti, nyolcszor vagy tízszer is idézték és követeli a tisztes bért, amit szoktak fizetni az ügyhallgatók útján a bizottsági tagoknak, ami napi öt scudi, köztük van a kancellár is és a kiadás hat hónapot számítva kilencszáz scudi lenne, és ami még rosszabb, hogy ő irányította Isidoro ügyét ilyen értelemben, hogy míg egyesek semmibe vették, addig ő és mások két egyforma ítéletet hoztak Isidoro javára, előnyére és a Collegiót elmarasztalták a költségekben és a mai napig kézben tartják az írást sok ügyről, amelyeket nem lehet folytatni, mint például Sig. Hipolito Toschiét és másokét. – Jó lett volna, ha most itt lett volna, hogy megfelelhessen nekik az előterjesztésekre, amiről azt hiszem, hogy egy »perquiratur«-ra lesz szükség az iratok körül, amiket ő nem akar kiadni. – Ami pedig az ott levő kevés gabonának az eladását illeti, ha nem lehet eladni, akkor tartsák meg, hacsak már meg nem romlott. – A R.tor della Pieve di Monte Pugali írja nekem, hogy mi követelni valója van a Collegiótól, majd felelek neki, hogy P. Arcangelo, mihelyt értesül a dologról, majd elégséget tesz, jól lehet, hogy nem ez az idő arra, hogy fizessünk a gabona eladásából, mivelhogy 40 scudi adósság lefizetésére nem elég 20 mérték gabona, amire más alkalommal elég lett volna hat-hét mértékű, lehetne erről beszélni. Más írnivalóm nem lévén, kérem az Úr szent áldását.” – (Róma, 1634. febr. 1.)
„A múlt heti levelét megkaptam szombaton este, azt mondták, hogy ezek most érkeztek, és talán egynémely más levél a csomagpostával érkeznek, most a következőképpen felelek: először is nagy megnyugvással állapítom meg, hogy eleget tettek Sig. Vito Giacomónak és Signora Angelicának, az ő feleségének, a mi Szerzetünk nem tehet annyit, hogy ő nem érdemelnének többet, sajnos nem mindenki tud köszönetet mondani a kapott jókért. – Remélem, hogy hamarosan útnak indulhat valaki, aki pótolhatja, helyettesítheti akármelyik házban a hiányzót és az illetővel együtt küldöm fr. Franceschinót, hogy így írjam, hogy majd március elején vagy előbb, ha előbb kínálkozik fel alkalom, őt küldje P. Arcangelóval együtt Palermóba, hogy P. Melchior szolgálatait igénybe vehesse, mindezt a maga ideje előtt ne közölje senkivel sem, lehet, hogy tudom küldeni még február vége előtt P. Diomedét, gondolom, hogy elöljáró lenne valamelyik házban. – Fr. Benedettónak P. Gasparóval való utazását Cosenzába, kérjük az Urat, hogy kegyeskedjék megszabadítani őt, ha ez az ő nagyobb dicsőségére lenne és lelkének javára. Nem tetszik nekem, hogy a vele való beszélgetés után fr. Pietro Antonio elmenekült, futott, nagyon jó lenne tudni, hogy hol van és őt küldje Rómába, vagy Moriconéba, szükségesnek látom, hogy mindenképpen elmozdítsuk Nápolyból, vagy pedig menjen a sarutlan ágostonosokhoz, amihez hasonló, amit ír Bisignanóból P. Francesco, vagy akarnak Szerzetesnek lenni, amilyennek kell lennie, vagy átmennek más szerzetbe, hasonlóba vagy szigorúbba, vagy pedig büntetni kell őket, de így nem szabad hagyni őket és nagyon jó, hogy tudják meg a szülők, a rokonság. – A Bisignanóból jött két papot a tartsa ott és figyelje meg, hogy a mortifikációt hogy fogadják, aközben írjon az atyának Bisignanóba, hogy küldje a világi ruhákat, mivelhogy ezeket elfelejtette az a jó atya, mivelhogy nem lehet küldeni őket vagy elutazni, hanem csak a szerzet ruhájában, ami pedig nem illik, ezért ház írja meg neki, hogy minél hamarabb küldje és aközben próbálja ki őket mielőtt Rómába küldené őket. – A pusillipói építkezést illetőleg, annyira készüljenek el, hogy lehessen misézni, ne folytassák tovább az építkezést, jobb lesz, ha könnyítenek a ház terhén, ami elég sok és nem folytatják az építkezést. – Azokat az urakat illetőleg, akik akarják a mi Intézményünket Lancianóban, tudni kell, hogy az Érsek, aki Card. Montalto udvarához tartozik, nagy jó barátságban volt velem, beszélt velem, amikor legutoljára Rómában volt, és mondtam neki, hogy emberhiány miatt nem tudjuk vállalni a szolgálatot és ugyanaz a hiány fennáll még most is, de ha ott felállítanák a noviciátust, és Genovában is, és ha rendelkezésünkre állna a jól berendezett stúdium, tudnánk egy kissé terjeszkedni, a stúdium, amely jelenleg a noviciátusban van, elég jól megy, és remélem, hogy a nyár elteltével nyolc-tíz végzett növendék kerül ki belőle, akik megfelelnek bármiféle magasabb iskoláknak. Odaküldtem fr. Guglielmót arra az esetre, hogy fr. Camillo betegsége idején ne szüneteljen az iskola. Fr. Domenicót, a festőt, édesanyja kérésére szintén odaküldtem, akiről hallom, hogy áldozópap akar lenni más szerzetben, erről iparkodjék minél előbb meggyőződni, hogy aztán vagy bent marad vagy nem, de hamarosan. Elküldtem a papot, aki még nem mondta el az elsőmisét, én úgy látom, hogy alkalmas minden beosztásra, amit rá akar bízni, ha még nem mondta el a misét, mondassa el vele, mert úgy látom, hogy tudja a szertartásokat. Küldtem még három másikat Fananóból, hogy legyenek szolgálatára Atyaságodnak teljes hűséggel minden dologban. Nem emlékszem, hogy levelet kaptam volna Nicolsburgból, amit pedig igen szívesen fogadnék, és intézem volna a feleletet, mint ahogyan tettem eggyel, amely Sig. Card. Lante titkári hivatalába érkezett. – Ó, mennyire nem tetszik nekem az, amit arról a két áldozópapról ír, akik egész nap házról-házra járnak és miséznek és hanyagok, ahogyan Atyaságod írja. Atyaságod valahogyan orvosolja a helyzetet, legalábbis tegye meg, hogy ne misézzenek, ha nem tudja, hogy mit csináljanak, tegyenek egyéb dolgokat, amelyek szükségesek az ilyen szolgálatban. – P. Stefano di S. Stefanót illetőleg, iparkodjék figyelmeztetni, hogy ne használjon ezüst dolgokat, nagyon megfelel neki a sárgaréz kanális, míg beteg, mivel én az én súlyos betegségemben sohasem használtam, jól lehet, hogy használhattam volna, ha akartam volna, legyen rajta, mutassa meg, hogy milyen szeretettel van a szegénység iránt, örömmel fogom hallani a híradást, hogy már egészséges-e? Értesítsen engem, hogyan vélekedik P. Gemmaróról? – Megkaptam azokat a jelentéseket, amelyeket Atyaságod küldött a megtartott vizsgálatokról, elolvastam egyik-másik tanúvallomást, én úgy látom, hogy szinte visszatértek a világiak életmódjára, mintha nem is lenne Konstitúció, Atyaságod számoljon azzal, hogy most kezdődik újból annak megalapítása, hogy a szabályokat megtartsák és jegyezze meg azokat, akik leginkább ellenszegülők, hogy elhelyezhessük őket, ahol majd nem lesznek olyan nagy szabadságban, sem pedig kényelmességben és az obszervancia dolgában az Úr segítséget fog adni önnek, mivelhogy a követelése, igénye szent az Isten előtt és az emberek előtt. – Ha a festő fratello akar maradni, küldje majd Palermóba, hogy ott legyen P. Melchior szolgálatára. Ezek jutottak most mindezideig eszembe, a csütörtöki esti óráig. – Küldök még kettők, hogy maradjanak ott, P. Domenico della Crocét, aki elöljáró volt Carcaréban néhány évig és vele fr Francescót, a kicsit, és egy novíciust innét a S. Onoffrióból, aki a legelső alkalommal hajóra száll Sig. Teodoro négy fiával, hogy Rómába hozza őket és ha az a kettő, akik be akartak öltözni ugyanabból a házból mint muzsikusok, ha be akarnak öltözni, jöjjenek vele együtt, de először ha lehet, mindjárt vagy azután adják útra a nevezett Sig. Theodoro csomagját is, de jöjjenek az én nevem alatt. Az Úr áldja meg mindenkor.” – (Róma, 1634. febr. 4.) – „Ma reggel kaptam meg Atyaságod levelét a küldönce útján, ahol figyelmembe ajánlja fr. Gio Battista di S. Maddalena ügyeit, örülnék, ha ő most ezt az ügyet okul használná fel, hogy elhagyná a Szerzetet, mert én úgy látom, hogy nagyon hiányzik nála az önkritika, nagyon jelentős nála a hiúság és az önbecsülés. Atyaságod ezekkel szemben éljen olyan tekintéllyel és büntesse őket, amely szükségesnek látszik, hogy tisztlejék az elöljárót. – Ami fr. Benedetto ügyét illeti, aki Sorianóba ment, várjuk meg majd mi lesz a dolog kimenetele, mi megtettük a szeretetkötelességét, ami leginkább tetszik az Úrnak, ő pedig tegye majd azt, amit az Úr sugall neki. – Örülök annak, hogy gyengélkedése elmúlt és a régi jó egészségnek örvend Atyaságod. Még ma küldök három rendtársat Norciába, P. Diomedét pedig odarendelem, aki az ottani házak valamelyikébe lehet elöljáró. Egyéb ügyekről majd a következő levelemben fogok írni. Isten áldja mindenkor.”
„Nagyon jól csinálja, hogy eladja, amit el lehet adni, hogy valami pénzhez jussunk, ami pedig azt illeti, hogy eladunk valamit, vagy birtokrészletet, biztosak vagyunk, hogy azért adjuk el, hogy fizessük az adósságokat, amelyek a Collegiót terhelik és nem másért, ezért hát, ha talál valakire, aki megvenne valamit, legyen nyugodt, hogy mindez az adósságok fizetését szolgálja. – Ami pedig a Tontiék ügyét illeti, jelenleg a temetési ügyekkel vagyunk elfoglalva, ami 1600 scudit tesz ki és ugyanakkor a 12 malom ügye, ha ezeket szerencsésen elintézhetnénk, amint azt reméljük is, akkor Sig. Tontiék elvonulnak. – Ami a múlt postát illetőleg, nem csinálunk mi itt abból kázust, mert én várom, hogy ügyesen csinálja, végezze a nagyobb dolgokat Isten szolgálatára és a Szerzetnek hasznára, nézzen szorgalmasan utána, amit írtam, hogy adjon el valami 600 vagy 700 scudit érő dolgot, hogy mielőtt kifizetnék a pénzt, hogy magunk is elégséget tehessünk. Az Úr áldja mindnyájukat. Amen.” – (Róma, 1634. febr. 4.)
„Odarendelem P. Gio. Domenico della Crocét, aki ha Atyaságod jónak találja, elöljáró lehet a Duchescában és P. Arcangelo e hó végén mehet fr. Francesco del. S.mo Sacramentóval Palermóba, Norciából várom még P. Diomédét, aki szintén lehet elöljáró vagy gyóntató valamelyik házban, meglátom, hogy még majd küldhetek néhányat innét, hogy leváltsuk Nápolyban azokat, akik nem felelnek meg a szándékainknak. Most benn vagyunk az ellenmondásoknak és az alattvalók részéről tapasztalt engedetlenség támasztotta viharokban, de bizalommal legyünk a mindenkor áldott Istennel szemben, aki meg fog segíteni bennünket. És a legközelebbi nyár befejeztével remélhetőleg lesz néhány növendékünk, akik alkalmasak lesznek az első iskolákra, akkor majd kicserélhetünk néhány szeszélyes embert. Az Úr áldja mindenkor.” – (Róma, 1634. febr. 4.)
„Biztosíthatom afelől, hogy amikor a Collegio javaiból valami eladásra kerül, az mind arra szolgál, hogy fizessük az adósságokat, ami a Collegiót terheli, mivelhogy a Collegióra van beruházva egy váltó a palotára 4/m scudi Sig. Oratio Caetanóval és még azonfelül fizetni Sig. Tontiéknak a 36 helyről a végrehajtási megbízatást jelent 4/m scudit 6 százalékos kamattal és az örökösöknek, azaz Sig. Biasónak, Agostino Ulivetónak és Gio Guerriernek évi 372 scudi, ennélfogva hogy annyi adósságot fizessünk, sohasem jön rosszul a birtok eladás, amit el tudunk adni. – Ami Sig. Tontiék ügyét illeti, úgy hallatszik, hogy a jövő hétfőn lesz a Kongregációi ülés, és megtárgyalják a visszavásárlás ügyét, amit a társulat eszközölt a 12 malommal, most idézik az említett Tontiékat Mons Cuccino elé a haszonélvezetet illetőleg, amit élveztek Signora Casandra elhalálozása után és a 4/m sc. Hozamát illetőleg, amit a Card. Az elsőszülöttségnek rendelt, amennyire lehetséges, védeni fogjuk magunkat. – Pioliónál sok irat van a Collegióról, amelyeket nem ad ki, nem is akarja segíteni a Collegiót, hanem azt akarja, hogy fizessük meg, mintha mindent a legjobban cselekedett volna, mintha mindennap értünk fáradozott volna, követeli hat hónapról a mindennapi járandóságát, holnap majd írok a temetési költségekkel kapcsolatban, ami 1500 scudit tesz ki, sőt talán még többet, végeredményben itt mindent megteszünk, ami csak megtehető.” – (Róma, 1634. febr. 9.)
„Küldtem Nápolyba két atyát, hogy menjenek Palermóba, és egy másikat Nápolyból kapunk, így aztán lesz egy jó áldozópap, aki már benne van a korban, ő lehet gyóntató és egy másik miséspap a grammatikát kezdők számára és egy klerikus humanista, aki valószínűleg fr. Francesco del Smo Sacramento lesz, carcarei, testvére annak a fr. Giovanninak, aki megbetegedett Nápolyban és Savonában halt meg, jól lehet, értelmes, egy kissé ingadozott a hivatás körül, miután már mint fogadalmas öt évet töltött el. Mivel még mindezek így együttvéve nem elégségesek, szükséges lesz, hogy Atyaságod állítson szolgálatba néhány világit és egyeseket öltöztessen be, hogy legyenek megfelelő embereink, hogy akik hamarosan segíthessenek az iskolában, de elengedhetetlenül szükséges, hogy tanulják meg megtartani a Konstitúciókat, mert máskülönben szerzetesek lesznek csupán csak öltözet szerint és nem szolgálnak másra, minthogy csak nyugtalanítsák a Szerzetet, azért ezt szívén viselje, ami olyan nagy jelentőségű és majd kiadom a rendelkezést a posta útján, amely 11-én indul, hogyha van alkalom az indulásra, minél előbb szálljanak hajóra, ne várakozzanak márciusig. – A legelső alkalommal értesítsen engem, hogy hány iskolájuk, osztályuk van, és hány növendék van iskolánként, kik a mesterek, és mit tanít egyik meg a másik is és majd gondom lesz rá, hogy itt majd előkészítsek embereket, hogy vagy oda vagy Messinába vagy Caltanissetába küldhessem őket. Értesítsen arról is, hogy a messinai fr. Carlo még mindig kitart a maga makacssága mellett és hogy miféle javító módot, eljárást használt. Köszöntse nevemben P. Maestro Santét, kérje meg, hogy imádkozzék értünk, amit mi is megteszünk a magunk részéről. Más írnivalóm nem lévén, kérem az Urat, hogy áldja meg mindnyájukat mindenkor.” – (Róma, 1634. febr. 9.)
„Legyen áldott az Úr, hogy megszabadította a bajtól, betegségtől, de aztán most már szükséges, hogy vissza ne essék a bajba, hogy mint lábadozó éljen, ahogyan előírja Sig. Vito Giacomo, mivelhogy nem tartják meg az előírt kúrát, itt a Collegio Romanóban is 45-50 beteg jezsuita van, nem súlyos a betegség, hanem csak lassan nyerik vissza régi egészségüket, amiért is kövesse Atyaságod az orvos rendelkezéseit, intézkedjék, hogy fr. Camillo is mint lábadozó éljen, hogy minél előbb felépüljön. Remélem, hogy hamarosan odaküldhetem P. Ottaviót, aki a Borgiban van, vagy pedig P. Geo.mot, aki Poliban volt, elöljárónak pedig P. Diomedét, azt hiszem, hogy jól fog viselkedni. A múlt héten küldtem P. Gio. Domenico della Crocét, aki elöljáró volt Carcaréban s vele megy fr. Francesco del S.mo Sacramento, akinek nehézségei voltak a hivatásában, őt Palermóba lehetne küldeni P. Arcangelóval együtt és a vitalanói atya, aki elmondott elsőmiséjét kevéssel ezelőtt, ezzel a hárommal és néhány világival meg lehet nyitni az iskolát Palermóban P. Melchior vezetésével, és amikor indul hajó, indítsa őket is útnak, ha március elején nem volna hajóindítás, akkor induljanak olyan hajón, amilyen éppen indul Messinába vagy Palermóba és amikor elközeledik a hajóraszállás ideje, írjon néhány sort P. Melchiornak küldönc útján. Ami fr. Domenicót, a festőt illeti, ha nem lesz az a kísértése, hogy áldozópap akarna lenni és szeretne visszajönni Rómába, akkor csak küldje, mert aggódom, hogy ott a régi barátok között ő is hozzájuk hasonlóvá lesz. – Ami pedig P. Stefano di S. Stefanót illeti, megszűnik számára az alkalom azzal, hogy elköltöznek Nápolyból Sig. Theodoro Remigio fiai, akiket kísérjen el Rómába az a fratello, aki P. Gio. Domenicóval érkezett oda hasonló rendeltetéssel, sőt mi több, ha Atyaságod szükségesnek ítéli, gondolja, elhelyezzük őt. – Ami pedig fr. Pietro Antonio de S. Giuseppét illeti, járjon el vele olyanformán, mint akivel szoktunk, aki más szerzetbe akar átmenni, de előbb mérje ki a büntetést a Szerzetben elkövetett hibái miatt, egyébként elfogadom, hogy a sarutlan ágostonosokhoz belépjen, ahova szentszéki engedély nélkül is átmehet, d a sarusokhoz nem mehet római engedély nélkül, amit nem engednek meg »ad laxiorem«, amiért is Atyaságodnak az én részemről a legteljesebb felhatalmazást megadom, de ha a sarusokhoz akar átmenni, kétlem, hogy megkapja-e az engedélyt, szükséges lesz, hogy ebben az esetben utána járjak és lássam a kérőlevelét, hogy megtudja, hogy a szövegben nincs-e valami a Szerzet ellen? – Ami pedig P. Thomasót illeti, aki Bisignanóban van, olyan információt kaptam, ami miatt jó mortifikációban kell részesíteni, Atyaságod írhatna P. Gasparónak, hogy általa tudja meg, hogyan lesz a legmegfelelőbb. – Ami pedig a Citta di Campagnát illeti, feleltem a múlt postával és elküldtem a levelet, Atyaságod küldjön el valakit, hogy megtudakolja, hogy megkapták-e az ő földiei, vagy még a postakocsinál van-e, ebben az esetben a elküldheti neki. – A Campibelieket illetőleg hallom, hogy négy-öt betegük van, de én azt gondolom, hogy betegek inkább lelkileg, mint fizikailag, ezen a nyáron elöljáró lehetne ott P. Carlo di S. Maria egészen az őszig, mivelhogy akkor szükségem lesz rá és fr. Giulio jöjjön Bisignanóba és ott várja meg Atyaságod rendelkezéseit, jól lehet, úgy hiszem, hogy nem szívesen utazik el, hasonlóképpen P. Pietro, nagyon jó lesz mindkettőt elhelyezni. – Ami pedig a miséket illeti, innét nem tudjuk segélyezni azt a házat, mivelhogy nem kapok azonkívül, amit itt is el tudunk végezni. – Ami P. Pelegrinót illeti, azt gondolom, hogy ki lesz segítve majd a tavasszal, mert azt tervezem, hogy helyettesítésére elküldöm oda P. Gliceriót, aki majd nagyban megkönnyíti munkáját és abban az esetben, ha meghalna, az atya marad a helyén, remélem, hogy még majd vele megy P. Gio. Thomaso mint a retorika mestere. – Az orgonát illetőleg azt válaszoltam a Sig. Complateariknak, hogy nem helyes, hogy világiak játszanak az orgonán, mivelhogy nem olyan biztos, hogy fizetés nélkül vállalják, meg kell fontolni először ezt a jelentős kérdést, mindent úgy akarnak ott végezni mint Rómában, de nincs hozzá erejük, tehetségük és nem helyénvaló, hogy a szerzetesek templomában a világiak módján menjenek a dolgok, mindazonáltal, ha Atyaságodnak úgy tetszik, hogy így legyen a templomban, legyen így, de a szolgálatot illetőleg, tárgyaljon a módozatról, mert ha azt mondják a világiak, hogy az orgonát mi vásároltuk, akarnak is rajta játszani, mivelhogy mi fizetjük az orgonamestert, ez így nem igen lesz jó, hogy más valaki jöjjön, aki a pátronusságot játssza a mi templomunkban, ezért hát, mielőtt megoldanák a kérdést, szükség van a tanácsra. Ezeket akartam jelenleg megírni. Az Úr áldása legyen mindig önnel.” – (Róma, 1634. febr. 11.) – „Írok néhány sort fr. Gio Battistának, mert aggódom, hogy elveszíti teljesen fejét, büntessék azzal, hogy ne engedjék kimenni, hanem a prokurátor rendezze úgy, hogy dolgozzék számára, ő pedig végezze a közös cselekedeteket és legyen engedelmes.”
„Az ottani urak közül többen rossz néven vették, hogy Albarro helyen abbahagyták a működést, én úgy gondolom, hogy nagyon is megakadályozhatják más helyen is, valamint nagyon elő is segíthetik, nemcsak, hogy megnyerjék a kurátust és annak hozzájárulását, hanem még a hely megvásárlásához is a segítséget. A múlt postával írtam, hogy újra ezek a nehézségek jelentkezvén, új orvoslásra van szükség. Amiért is úgy látszott az atyáknak, hogy ez az ügy előrehaladjon, hogy odaküldjük P. Andreát, aki majd tárgyalni fog ebben a részleges kérdésben és megtanácskozza Atyaságoddal mindig, ha valami előfordul, és mindnyájan reméljük, hogy a ház legnagyobb megnyugvására tárgyalják majd el az ügyeket. Ezeket akartam jelenleg megírni.” – (Róma, 1634. febr. 15.)
„Írtam már a múlt levélben, hogy ennek a hónapnak, februárnak a végén, vagy amikor volna hajóindítás, indítsa Palermóba a három rendtársat, azaz P. Arcangelót, a vitulanói atyát, aki az elsőmiséjét mondta és fr. Francescót, aki egyedül érkezett oda a hajóval és ha úgy látná jónak, hogy ne küldje P. Arcangelót, küldheti helyette P. Gio. Domenicót, aki legutoljára érkezett oda, de mindezt rábízom Atyaságodra, majd meglátja, hogyan lesz jobb, megfelelőbb a Duchesca ház szempontjából s várom a feleletet a legelső postával. – Ami pedig fr. Pietro Antoniót illeti, semmit se tegyen, »ad laxiorem«, mivelhogy fr. Filippónak sem akarták, ha van kedve, bátorsága megtenni ezt a lépést, nemcsak hogy nem mondok ellent, hanem segíteni is fogom, és így ha alkalom adódik nekem beszélni fogok a prokurátorával, mindazonáltal súlyosan kell megbüntetni közismert hibájáért, amit azzal követett el, hogy elhagyta a Szerzetet és ha Atyaságod meg tudja tenni, tartsa vissza egy hónapi lelkigyakorlatra, és zárja be és úgy végezze a lelkigyakorlatokat. – Ami pedig a bisignanói P. Francescót illeti, megírhatja neki, hogy mielőtt beöltöztetnénk áldozópapokat, értse meg, hogy jó azt előbb megfigyelni, hogy milyen eredménnyel végeznek azok, akik már régebben öltöztek be, azok pedig tengeri úton küldjék ruhaféléiket és ők is, ha a tenger nem lesz veszélyes. – A posilippói építkezést illetőleg, ha lehet misézni a templomban, ha még nincsenek is rendben a falak és a pavimentum, addig függesszék fel az építkezést, míg a ház adóssága ki nincs fizetve. – Ami pedig a noviciátust illeti, a Porta Realei iskola melletti házban, én úgy gondolom, hogy igen jól van, de ki lesz az, aki alkalmas lesz a novíciusok nevelésére? Ha ezeket nem helyesen nevelik, nyughatatlanok lesznek. Honnét van arra való, hogy fizessük a bért újból, amikor csak nagy erőfeszítéssel lehet fizetni a régieket? Atyaságod gondoljon meg minden dolgot és mindig jelentse nekem elgondolását. – Fr. Camillót illetőleg nagyon jó lenne a levegőváltozás, jól lehet nem teljes szigorában kell tartani a szabályt. Nagyböjt elején küldök majd valakit, aki alkalmas lesz az elsőiskolára, felszentelt pap lesz vagy P. Giacomo, aki Fananóban volt, vagy P. Ger.mo, aki Poliban volt és akkor nem lesz szükség arra a gyenge ítélőképességű fr. Gio. Battista di S. Maria Maddalénára. – Úgy emlékszem, hogy azonnal küldtem Sig. Spetiale levelét, de nem sürgettem a választ arra gondolva, hogy majd ő fog válaszolni posta útján. – P. Stefano di S. Stefanót illetőleg, úgy gondolom, hogy mindig baj volt a szellemiekben, ami igen súlyos betegség, lelki betegség és igen nehéz gyógyítani is, ami látszik az említett Gio. Battista di S. Maria Maddalena esetében is. Atyaságod nagyon jól cselekszik, ha egy időre nem engedi misézni, ahogyan jónak látja, de az előbb említett hiányosságok miatt, azt hiszem, hogy nem sok eredménnyel jár nála, a gyertyákra vonatkozó határozatában nagyon sok a világias elem, semmi szerzetesi. – Ami azt a másik két papot illeti, én úgy látom hogy igen nagy hiány, gyarlóság, hogy nem mondja az officiumot egy kis gyengélkedés miatt, amit legalább együtt kellene végezniük és követni figyelemmel azt, aki recitálja és mindig így csináltam, még ha lázas is voltam, legyen rajta minden szorgalommal, hogy lássa, mert jelentős dolog, mert valami közönséges hiány, hiba egy szerzetesben a legsúlyosabb lehet az áldozópapban. – Ami a szabályok megtartását illeti, ha valamelyik ellenáll a papok közül az observariának, el kell akkor helyezni, mert az ő magatartásuk a legnagyobb botrány azok számára, akik nem áldozópapok, amiért is jelentést kérek erről a fontos dologról és meglátjuk, hogy nem kell-e elhelyezni egynéhányat. Én úgy vélem, hogy ott azokat, akik olyan könnyen megbetegszenek, mortifikálni kell őket, mert ha meghalnának, az elitélés igen nagy veszélyébe jutnának, mert nem végzik szeretetből a tanítást és mihelyt lesz elegendő számú emberünk, ha valaki betegeskedni akar, akkor majd diétára fogjuk őket. – Hogy a láz visszatér, az nem minden ok nélkül van, pl. hogy misézni akar, templomba akar menni, hogy egy kissé fain levegőt szívjon, az egészségre vigyázni kell, anélkül, hogy veszedelemnek tennénk ki, amikor még a betegség utáni gyengeség fennáll. – P. Diomede még nem volt elöljáró, mindazonáltal mondható, hogy hiba nélküli, jó ezt tudni. – Elöljáró engedélye nélkül írni, amikor biztosan megtudja, hogy valaki elkövette, három napon kenyéren és vízen böjtöljön az illető, és értesítsen, hogy ki került bele ebbe a büntetésbe, ide minden héten igen sok levél érkezik a posta útján, ha nem tenné szeretetszolgálatként, nem lehetne fizetni a költségeket, nagyon jó, ha nem írnak szükség nélkül. – Fr. Martino megérkezett Rómába pénteken 20 óra körül társával együtt és sok dolgot elmondott nekem a szabályok megtartását illetőleg ott a Duchescai házban, nem szívesen hallottam Atyaságod gyengélkedéséről a híradást, mivelhogy ellenáll minden gyógymódnak, ami egészségét segítené elő, remélem mindazonáltal, hogy az Úr ad majd, rendel valami intézkedést. Atyaságod rendelje el, hogy az elöljáró és még valaki más, aki buzgósággal tartja meg szerzetesi szabályokat, tartsanak felolvasást, elmélkedési pontokat a Konstitúciók fejezeteiből, amelyekkel szemben leggyakrabban szoktak hibázni az alattvalók, és amennyiben látják, hogy valaki nem tartja meg, figyelmeztessék azonnal és amikor kívülről jönnek, legalább egy alkalommal kérdezze meg az elöljáró a nap folyamán a társak egyikét, akik kint jártak, hogy mondja meg neki, hogy hol voltak, mit csináltak, mindezt lehet kérdezni a szent engedelmesség nevében, a silentium megtartására is legyen gondja és hasonló más dolgokra, végeredményben közölje mindenkivel, hogy tanulmányozzák a Konstitúciókat, legalábbis azokat a fejezeteket, amelyek az alattvalókat érintik és határozzák el magukat, hogy úgy tartják meg, ahogyan lehangzanak és nem sokat kérnek, hanem ami csak jogos, igazságos, amit a Szentlélek jóváhagy az ő Vikáriusa által. – Ami az étkezést illeti, ha valamelyik elöljáró túltette magát azáltal, hogy többet ad annál, ami Konstitúciókban elő van írva, ezentúl tartsák meg betű szerint, előírás szerint, és ha valaki nem buzgólkodik és nincs meg a lelkülete, hogy megtartsa a szabályokat, az tudja meg félreérthetetlenül, hogy őt leigázta az ellenség, legyőzte és fáradságát, munkáját elhajította érdem nélkül. – Gondja legyen arra, hogy küldjön néhány papot, hogy leváltsák onnét P. Stefano di S. Stefanót és P. Gennarót, azt hiszem, hogy majd a farsangi napokban tudok küldeni két papot és amint mondottam, ha ki akarja próbálni, hogy megfelel-e elöljárónak Duchescában P. Gio. Domenico és P. Arcangelót Palermóba küldeni, megteheti, és ha úgy gondolja, hogy a vitulanói pap helyére P. Gennarót küldi, azt hiszem, hogy jó lesz. Az Úr áldja mindnyájukat. Amen.” – (Róma, 1634. febr. 18.) – „Ami a húsadag körüli nehézséget illeti, hogy négy uncia legyen-e főve vagy sütve, tudják meg, vegyék tudomásul, hogy úgy legyen, akkor legyen négy uncia, ahogyan a mészrostól vásárolják, azt megtehetik minden további nélkül, hogy a déli étkezésnél egynek-egynek számára lehet adni öt vagy hat unciát, és este, amikor könnyebbnek kell lennie az étkezésnek, kettő vagy három legyen, a bor mennyisége úgy legyen, ahogyan Rómában van szokásban, a mértéket majd küldöm hamarosan. – Tudjuk, hogy Ézsau elvesztette az elsőszülöttséget, amellyel az járt együtt, hogy abból a törzsből kellett születnie a Messiásnak, egy tál ételért, hasonlóképpen így az érzéki emberek elveszítik az imádság ajándékát, amelynek fejében közli magát velünk az Isten fia és az ő érdemeit a józanokkal és a mérsékeltekkel a fegyelmezettekkel.”
„Miután már lezártam a levelet, akkor kaptam meg Atyaságod sajátkezeírású levelét. Ami azt a dekrétumot illeti, ami tiltja az írást, hogy ne terhelje annak lelkiismeretét, aki nem gondol a tökéletességre, fel lehet menteni a halálos bűn kötelezettsége alól, annak kivételével, ha a világiakkal közli a Szerzet dolgait, de ha olyan valaki akad, aki nem törődik a konstitúciókkal, első alkalommal azzal büntessék, hogy három napig nem kap bort, ha pedig valaki kitart ennek ellenére is, kapjon mindig nagyobb büntetést. – Ami pedig a pénz érintését illeti, az nem mentesíti, hogy a pénz papírban van-e csomagolva, vagy pénztárcában van-e, mert ez ilyenformán hamis magyarázgatás. – Ami pedig fr. Gio Battistát illeti, ha majd ideküldik, majd megfegyelmezzük. – Nem tetszik nekem azoknak magatartása, akik mise előtt mondhatnák az officiumot és elhagyják ok nélkül és ebből nem csinálnak semmi aggályosságot, a nagyon laza, fegyelmezetlen világiaknak a felfogása ez, mert az Istenfélők mindenben követik a misekönyv előírásait. – Írok majd fr. Domenicónak, a festőnek, azt hiszem, hogy megoldódik a kérdés. – Mutio di Vitót illetőleg én úgy gondolom, hogy jobb lenne évi tizenkét dukátot vagy egy kevéssel többet megajánlani neki, mivelhogy ő saját magát ruházná, hogy ne kelljen mindennap a panaszait hallgatni, mintha nagy mennyiségű pénzt adott volna a Szerzetnek. Ha még nem küldte volna el a hármat Palermóba, küldje minél előbb. Az Úr áldja mindnyájukat. Amen.” – (Róma, 1634. febr. 18.)
„Atyaságod olvassa el Mons. Scannarola válaszát és délelőtt intézze el, hogy hivatalosan tárgyaljon Mons. Faustóval, hogy megszerezzük a házakat, ahogyan mondja az említett Monsignore, minthogy Atyaságod van informálva, olvastassa fel a nápolyi levelet Sig. Theodorónak, hogy megjöttek a küldemények.” – (1634. febr. 21.)
„Már kétszer is írtam, hogy ne akadályozza meg a termést a két birtokterületről Sig. Tontiéknak, mert ilyen értelemben lett megállapodás Sig. Fabrizióval, azért hát legyen ez a levél a két előzőnek a megerősítése és hagyja szabadon elvinni a termést, ahogyan mondtam, amit majd a bíró kihirdeti, hogy látszik neki jogosnak. Ezeket akartam jelen levelemben megírni.” – (Róma, 1634. febr. 22.) – „Ne zaklassa az említett két birtokrészlet munkásait levelem vétele után, amikor valamit fuvaroznak, ha pedig néhány szárnyast elvett volna a jelzett birtokról, térítse vissza, mert nem akarom, hogy jogosan panaszkodjanak, sem ami atyáink közül valaki. Az Úr áldja mindnyájukat.”
