„Sig. Conte Valerio volt itt, mindig kedvezően beszélt, intézkedett az akadályok és az elhalasztások ügyében, amennyire módjában volt és a római tartományba ment, anélkül, hogy elintézett volna valamit, és most, hogy újra megkezdődött a peres ügy, felötlik megint a halogatás kérdése. Majd meglátjuk, hogy semmisnek nyilvánítják-e a megegyezést, amelyet összekevert Piolio és majd azután lehet csak végrehajtani az intézkedést, éppen azon a ponton vagyunk, hogy várjuk az ítéletet, a döntést az ingó javak felől és hogy előterjesszük a malmok ügyét »cum voto Rotae« és én azt hiszem, hogy kedvezően fognak dönteni a Rota első ülésén, ahogyan elő lesz terjesztve az ügy. Fr Arcangelót, amennyire csak lehet, segíteni fogjuk, nemkülönben a Sig. Marchese di Montenegro örökségének az ügyében is, amely, ha jól fel lesz dolgozva, előterjesztve, azt hiszem, hogy elég csekély lesz. Az említett fratello mindenről részletesen fog beszámolni, ami itt előfordul. Az Úr áldja meg mindnyájukat. Amen.” – (Róma, 1636. febr. 6.) – „A Rota monsignoréinek nagy sürgetésére bérletbe kell venni egy házat a Collegio céljaira, körülbelül 60 vagy 70 scudiért, ezért hát Atyaságod a legelső postával küldjön ennyi pénzt, még akkor is, ha kölcsönbe vette a pénzt.”
„Most, a farsang hetében kaptam levelet P. Melchiortól, amelyben azt írja, hogy hamarosan Rómában lesz, és talán Nápolyon keresztül jön, ha így lenne, Atyaságod azon alkalommal P. Gio Domenico della Croce atyával együtt útnak indulhatnának és Palermóból Nápolyba jönne a cosenzai P. Gio Domenico. De ha az említett atya nem jönne hamarosan, holnap Rómából útnak indulnak, ha az idő megfelelő lesz, két fratello Messinába, Nápolyon átutaznak, ezekkel együtt Atyaságod is útra kelhetne, hogy segítségére legyen annak a háznak, aztán remélem, hogy még majd nagyobb segítséget is küldhetek. Hallom, hogy Messinában igen jól mennek az iskolai dolgok, és azzal a gondolattal foglalkoznak néhány úrnak a támogatásával, hogy egy új telken új épületet építenek a terveknek megfelelően, négyezer scudival kezdvén a munkálatokat, ami kéznél van, minthogy ez ideig csak bérházban vannak. – Fr. Gasparo P. Clavio algebráját kéri tőlem, itt semmi pénzen sem tudom megszerezni, ha netán ott rátalálnak, vetesse meg P. Ludovicóval és küldesse el. Más írnivalóm nem lévén, kérem az Urat, hogy áldjon meg bennünket. Amen.” – (Róma, 1636. febr. 6.)
„Nagy vigasztalásomra volt Atyaságod levele és hálát adok az Istennek, hogy megengedte, hogy láthatja fáradozásának a gyümölcsét, mind a latin nyelvnek a nagyszerű tanításában, mind abban, ahogy tanítja az isteni félelmet. Nagyon örülök annak, hogy van néhány ifjú, olyan lelkületű ifjú, akik valójában Isten anyjának a szegényei akarnak lenni Isten iránti tiszta szeretetből, és ha szívből való a hivatás, akkor csak erősödik a hátralevő időben egészen a tavaszig és akkor majd Atyaságod újból értesít engem szándékairól és az ottani atyákról, akikkel közölje, hogy imádkozzanak, hogy sikerüljön egy dolog, ha Isten dicsőségére van. Ezeket akartam megírni válaszul Atyaságod levelére, akit áldjon meg az Isten mindenkor.” – (Róma, 1636. febr. 13.) – „Köszöntse nevemben azokat, akik a verseket küldték, valamint a többi fiatalt is, akik hasonló lelkületűek.”
„Jelentse nekem, hogy mibe kerülnek a mész és egyéb építőanyagok és akkor majd válaszolok a kővásárlást illetőleg. Mondja meg Sig. Aristotelének, hogy azt üzenem Signora Maddalena Giudettának, hogy ne emlegesse azt, hogy a piarista atyák félrevezették az adományozás kierőltetésével, nehogy ebből is újabb perek zúduljanak nyakunkra. Lemondok az adományról mindjárt melegében, vagy ajándékozza azoknak, ahol lakik, vagy a kanonok uraknak, vagy más kegyes alapítványra, és amiben adósa lettem, azonnal kifizetem a számlákat és az adományról való lemondást annál a jegyzőnél intézem el, aki készítette az adománylevelet, és Sig. Aristotele értesíteni fog engem, mikor és hogyan kell elintézni az említett lemondást, amit mindenképpen el akarok intézni, hogy ezzel aztán fejeződjenek be a pereskedések és legyen vége annak, hogy széltében-hosszában beszéljenek a mi atyáink ellen. Az Úr áldjon meg bennünket.” – (Róma, 1636. febr. 17.)
„Sig. Card Bircia ügyhallgatója azt ígérte, hogy ajánlóan intézi a Collegio peres ügyét, de eddig semmi eredmény, én úgy veszem észre, hogy minden kis alkalmat felhasznál arra, hogy húzza-halassza az ügyet, az Úr világosítsa fel kegyelmével, hogy hivatali kötelességeit jól végezhesse. – Nagyon várom a segítséget, mert esedékes a négy növendék felvétele. – Ami pedig a malmok ügyét illeti, úgy gondolom, hogy a Rota tárgyalásra bocsátja, mivelhogy a kétség fennáll a Rota szavazata folytán: »an sententia Commissarii sit confirmanda vel infirmanda?« Három-négy ügyvéddel is tárgyaltunk már, remélhetőleg hamarosan előterjesztik a Rota ülésén és majd értesíteni fogjuk, hogy mi lesz? A hagyatéki javak körüli határozat hamarosan ki lesz adva nyomtatásban, és világosan kitűnik a Collegio előnye, ahogyan hallatszik a dolog. Az Úr áldjon meg bennünket mindenkor.” (Róma, 1636. febr. 20.)
(Tartalmilag a következő): „Amikor a mi Urunk, Megváltónk arra tanított minket, hogy kérjük a bűnök bocsánatát, akkor nem arra hivatkozunk, hogy bocsásson meg nekünk, mert nagy penitenciákat vállaltunk, vagy mert sokat imádkoztunk, hanem bocsásson meg nekünk, amiképpen mi is megbocsátunk a mi ellenségeinknek, az ellenség iránti hatékony szeretet lesz a mi menedékünk a bocsánat elnyerésére. És íme, most itt van egy bűnös, aki a legteljesebb alázatossággal keresi a bocsánatot, a békét, méltó nagyon tisztelendőséged szeretetére. A bűnös Miguel Claver, a megsértettek Juan Alfonso és Pedro Paul és Honofrio Palombi, az elhunyt Carlos Palombi testvérei, ebben az ügyben kérjük a mi Urunktól, ami az ő nagyobb dicsőségére válik, aki irányítsa a mi cselekedeteinket és a mi Urunk engedjen nagyon tisztelendőségednek egészséges hosszú életet, hogy minél többet tehessen a köz javára is, vagyok mindenkor készséges szolgálatára »servidor y capellán«”. – (Róma, 1636. febr. 23.)
„Megkaptam az értesítést a 60 scudiról, és most a nagyböjt negyedik hetében, vagy legkésőbb a következő héten megnyílik újból a Collegio, és bizony megint csak azt emlegetjük, hogy pénzre lesz szükség, mert fizetni kell Olivetót, Caetanót, a sütőmestert, Sig. Biasót és Carduccit a Palazzo jövedelméből fizetjük, akiknek mintegy 300 scudi jár. – Ami pedig Sig. Isidoro Elmi számláit, számadásait illeti, említettem fr. Arcangelónak, hogy szorgalmasan kutassa fel Sig. Rodiano számadását, ami nagy hasznára, előnyére lenne a Collegiónak, amely egyébként olyan nagy nyomorúságban van, mivelhogy a Sig. Card. Biscia ügyhallgatója minden dologban nehézségeket támaszt a Collegióval szemben, eddig csak szép szavai voltak számunkra, de egyetlen jó cselekedete sem, úgy látom, hogy mindebben a kardinális elé kell járulnom panaszommal. – Ami pedig az áldoztató kelyhet illeti, majd más alkalommal válaszolok arra, úgy tudom, hogy itt csak egy van. – Ami a malmok ügyét illeti, a Rota összes ügyhallgatói azt mondják, hogy először el akarják intézni a 3000 scudi ügyét, aztán a jövedelmekről lesz szó és végül a társulat igényeiről. – Itt újra tél lett (nálunk sincs ma valami kellemes idő, hideg, száraz szél hordja a homokot!), még Rómában is havazott és olyan hideg van, hogy nem lehet elmondani, a hó nagyon kitartóan borítja a hegyeket és főként napnyugta felé erősödik a hideg, így aztán senkit sem lehet útnak engedni mindaddig, míg csak egy kissé meg nem enyhül. – Remélem, hogy még a húsvéti ünnepek előtt meglesz a határozat a hagyatéki ügyekben a mi javunkra, ahogyan Mons. Maralli javára intéződött el egy ügy, úgy látszik, hogy a mienk is a Collegio javára lesz és akkor majd elrendeződnek a hagyatéki javak, a háborús dolgok egyre rosszabbul mennek, a béke alig remélhető, hacsak valami csoda folytán nem. Az Úr nyújtsa ki védelmező szent jobbját és adjon áldjon meg bennünket mindenkor.” – (Róma, 1636. febr. 23.)
„...hogy annak a háznak javára mondjon misét, téved, mert a fent említett szándékra rendeltem el, legyen hát rá gondja, hogy szerezzen kölcsönt, hogy küldhesse az említett 50 vagy 60 scudit az elmondott misék fejében, hogy ezt a jótékonyságot megcselekedhessem. – Ami pedig fr. Nicolót illeti, ha a szerzetben sok ilyen szeszélyes ember lenne, nagyon rosszul járnánk. Ha nem akarja kötelességeit teljesíteni, különítse el egy szobába és szabja ki rá a mortifikációkat, majd ott elgondolkozhat és megtanulhatja, hogy mit jelent az ünnepélyes fogadalommal vállalt engedelmesség és így majd észre tér szeszélyességéből és eközben legyen arra gondjuk, hogy egy valaki, ha még pap is, álljon mindnyájuk rendelkezésére, mint ahogy a jezsuiták azért tartanak néhány régi atyát, hogy felkeressék a világiakat (?) lakásukon. – Ami pedig fr. Paolót illeti, legyenek türelemmel, akinek annyi beteget kell gondoznia, ápolnia, hogy nem akar többet ... Ami pedig a savonai vizitációt illeti, vagy Atyaságod végezze el személyesen, vagy P. Giacomo küld oda két-három személyt, akik meg tudnak felelni arra, amire meg kell tudniok felelni. Magukkal viszik azoknak a jegyzékét, akiket ki kell kérdezniök, hogy már egyszer észre térjenek, mert szükséges, hogy megfegyelmezzék a hasonló gondolkodásúakat. Itt például fr. Gio Battista della Stella néhány napos mortifikáció után annyira megszelídült, hogy mindenki csodálkozik rajta, akik annak előtte is ismerték. – Ami pedig a szentszéki »bemplacitumot« illeti, gondunk lesz rá és azonnal küldjük, ha megkapjuk. Ezeket akartam jelenleg megírni. Az Úr áldjon meg bennünket. Amen.” – (Róma, 1636. febr. 23.) – „Ami az Indulgenciákat illeti, írják meg, hogyan értik?”
„Hallom, hogy egyesek abban mesterkednek, hogy farsangi előadásokat rendezzenek, amit még akkor is, ha jó dolognak is látszik, tekintsék kísértésnek, mivelhogy a gyermekek ezekben szórakozva, élvezeti örömöket találnak, de viszont eltérnek a tanulástól, pedig ebben kell nagyobb eredményt elérni. Ezért hát azon legyen, hogy mindenekelőtt oktassák a gyermekeket istenfélelemre, valamint az ismeretekre és hogy valamit lássanak a világiak, minden tizenötödik napon, vagy minden hónapban mondasson egy kis beszédet a misén, amikor legtöbb hívő szokott megjelenni és a színpadi előadásokat hagyják más időkre, hogy ez mikor lesz alkalmas, majd fogom jelezni. Ezeket akartam ez alkalommal megírni. Az Úr áldja meg mindenkor.” – (Róma, 1636. febr. 27.) – „Mondja meg P. Paolónak, hogy az 50 scudiból, amelyet Sig. Calisto adományoz, 30 scudi szolgáljon a frascati háznak Rómában levő adósságának a törlesztésére, a 20-al rendelkezhetnek. – Fr. Bernardónak azt izenem, hogy ha akar gyertyát, küldjön pénzt, de ő szeretné a pénzt megtartani a frascati ház számára, a kiadásokat pedig viselje a római ház.”
„Az ünnepségrendezőMisser Alesandro, kinek fia Don Angelo Maria Canario Ravennában tartózkodik, arra kért engem, hogy Atyaságod adjon ott fiának nyolc scudit, aki majd itt nekem lefizeti ugyanabban az értékben, ezért hát utasítom Atyaságodat, hogy küldjön ennyit Ravennába. – Itt a gabona ára felment 10 scudira, félő, hogy áprilisban és májusban talán 15 is lesz már, ezért hát Atyaságod egy kissé várakozzon a gabona eladásával. Más egyebekből szerezzen pénzt, hogy küldhessen 50 vagy 60 scudit segélyünkre, mert Húsvétkor megnyitjuk a Collegiót legalább is öt növendékkel, köztük lesz Bellingambi fia is, mondja meg neki, hogy hozzon magával legalább három-négy inget, zsebkendőt, nyakgallért és más egyéb szükséges dolgokat, mivelhogy a Collegio jelenleg jól lehet, adósságmentes, mindazonáltal nem tud annyit költeni, ezeket közöltem a többiekkel is. – Itt annyi a hó és olyan igen hideg van, hogy gondolni sem lehet arra, hogy valakit útnak indítsunk, míg az idő meg nem enyhül, ami nem remélhető egyhamar, mert Róma egész környéke tele van hóval, még csak néhány napja is havazott, de mihelyt enged az idő, küldeni fogok egy fratellót, aki jó vincellér és igen jó szolgálatokat tehet a mezei munkálatokban és nagyon megbízható. Egyebekről majd ír fr. Arcangelo. Az Úr áldjon meg bennünket, nem írok semmit sem P. Gio Battista di S. Bernardóról, de hamarosan hallani fog egynémely dolgokat.” – (Róma, 1636. márc. 5.)
„Olyan kevés szerencsénk van Sig. Card. Biscia ügyhallgatójával, hogy két éven keresztül mindez ideig nem kaptunk tőle mást, csak szép, bíztató szavakat, de reméljük, hogy újra tárgyalás alá veszik a dolgot, revideálják »cum voto Rotae«. És ami a növendékeket illeti, úgy hiszem, hogy Húsvétkor mind az ötöt vagy hatot ünnepélyesen beöltöztethetjük, ha csakugyan jön az ünnepek elmúltával Bellingambi fia is, ahogy már írtam és jól lehet, hogy nincs pénzem, hogy törlesszem az adósságokat, mindazonáltal annyi lesz, hogy el tudom tartani őket áprilisban és talán májusban is kölcsönből, mivelhogy mindezideig...a gabona. Remélem, hogy megkétszereződik a pénz, mivelhogy nagy drágaság várható, mert a földek vetetlenül maradtak és a katonaság száma mindenfelé erőteljesen gyarapszik, az Úr adná oltalmát, segítségét, hogy megtalálnák a békesség útját, a megbékélés módját. Ezeket akartam ez alkalommal megírni.” – (Róma, 1636. márc. 8.)
„A legutóbbi postával nem kaptam levelet Atyaságodtól. A szentszéki »beneplacitum« megy azzal a meghagyással, hogy a pénzt bele kell fektetni egy házvételbe, amely szolgáljon a kegyes iskolák használatára, egy másik Bréve kiadására is lesz gondunk, hogy a távolság ne szolgáljon akadályul. – Azt írják nekem Carcaréből, hogy fr. Filippo engedély nélkül távozott onnét, ha csakugyan így van és oda érkezett volna, Atyaságod azzal büntesse meg, hogy legalább 15 napra eltiltja a közösségtől egy szobácskába rendelve. Ha itt nem lett volna folytonosan beteg, alaposan megneveltem volna mortifikációkkal, tegye meg ezt Atyaságod, ha még ezután is szeszélyeskedőnek találja, azt beszélik, hogy Savonában kalapot vásárolt két scudiért, mivelhogy a tengerbe vesztette a magáét, végeredményben Atyaságod késztesse valamennyit engedelmességre és ne nézzen el semmi fegyelmezetlenséget, lazulást. Más írnivalóm nem lévén, kérem az Urat, hogy áldjon meg bennünket. Amen.” – (Róma, 1636. márc. 8.)
„Ami a birtok eladását illeti, ha akadna olyan valaki, aki legalább kifizetné azt, amit annak idején a Sig. Cardinale fizetett, akkor lehet szó az eladásról, de ha csak egyharmad részét akarják most kifizetni és a hátralevő összeget pedig hét-nyolc év múlva, abba nem mehetünk bele, mivelhogy az egyharmad összeggel nem lehetne fenntartani a Collegiót. Ezért hát tudja meg, hogy milyen feltétellel akarnak fizetni, ami pedig a szentszéki beneplacitumot illeti, azt hiszem, hogy néhány dukáttal megszerezhető, amennyiben ha az az este fordulna elő, hogy nem akarják megvásárolni a birtokot az említett beneplacitum nélkül. – Ami pedig a pénzekről való elszámolást illeti, néhány nap múlva megkezdem, hogy igazoljam (a kereskedők) az áruvásárlási könyvekkel, az érkezett levelekkel, hogy összhangban legyenek a küldött és az érkezett levelek, most vizsgálom 1631. májusából a számlákat, mert szeretném bemutatni a Rotának, hogy hogyan is állunk a számlákkal. – Hogy egy alkalmas, hasznavehető személyt küldjek, néhány nap múlva elintézem, mindez ideig sok hó volt és egészen rendkívüli hideg, a Sig. Card. Bircia ügyhallgatójával éppen úgy vagyunk, mint kezdetben, én úgy látom, hogy megszerezzünk egy dekrétumot, vagy kedvező határozatot, azt mondják, hogy szükséges, hogy jól mutatkozzon be, amit én sohasem tettem és nem si hittem, hogy szokásban van Rómában. – Ami pedig Sig. Isidorót illeti, mondtam fr. Arcangelónak, hogy őneki gondja legyen arra és feleljen neki. A Mons. Vescorót, a püspököt, köszöntse nevemben minden tisztelettel és mindig készen vagyok szolgálatára, amit parancsol. Ezeket akartam jelenleg megírni.” – (Róma, 1636. márc. 13.) – „Ha netán arrafelé venné útját P. Francesco Maria, a cremonai atya, aki megy, hogy belépjen a reformáltak rendjébe, fogadja szeretettel egy-két napra, aztán bocsássa el Isten nevében. Anselmo és a firenzei Ludovico visszatértek a Rieti melletti reformáltaktól, mivelhogy nem bírták az ottani mortifikációkat. P. Gio Battista di S. Bernardo atyáról más valaki majd megír mindent.”
„Remélhetőleg hamarosan meglesz a szentszéki beneplacitum és a hivatalban azt mondják, hogy azonnal küldik, de azzal a feltétellel, hogy a pénzt fektessék bele a házvételbe, ami legyen a noviciátus épülete, vagy iskola. – A savonai P. Ministro azt írja, hogy egy bizonyos levelet állíttatott ki, amelyet aláírtak a papok itt, állítván, hogy az ő elöljárósága alatt nem történt jelentősebb hiba a konstitúciók ellen. Atyaságod is megtehetné ezt, aláíratván az áldozópapokkal és a többiekkel, kivéve egyik-másik fegyelmezetlent és ha netán volna ilyen az önök közösségében, küldjön nekem jelentést. – Az öltönyökért kifizettük az összegeket, de még nincs itt. Küldünk szentképeket a legelső alkalommal, vagy pedig majd postán, ha el nem felejtem, ha majd eszembe jut. Értesítsen engem, hogy ki ott, vagy a másik házunkban a fegyelmezetlen és kevésbé engedelmes. Rajta leszek, hogy a misék számát kiegészítsem ezerre. Az Úr áldjon meg bennünket. Amen.” – (Róma, 1636. márc. 15.)
„Szívélyes Isten-hozottal várjuk Bellingambi fiát, mindabban a gondozásban részesül, amit csak elvárnak tőlünk, és ennél fogva nem csak tudományokra tesz szert, hanem gyarapodni fog lélekben és buzgóságban is, az ifjúnak az atyja hálás lehet a Sig. Cardinalénak és a Sig. Marchese di Bagninak, akik olyan melegen ajánlották a felvételét és írtak érdekében. – Ami pedig a gabonafélét illeti, nyugodt lehet abban és biztos, rendben van az egyezmény és lehet folytatni az ügyet és egy kis pénzt szerezni, ha csak lehet, mert a Collegiónak tartozási vannak, és most is el kell készíttetni a hat egyenruhát a növendékek számára (amilyen volt a négy előzőnek) akikkel négy emberünk foglalkozik, nem kis összeg lesz a kiadás. – Ami pedig a Sig. Card. Biscia ügyhallgatóját illeti, elhatároztam, hogy írok néhány szót magának a kardinálisnak, hogy rendelje el az elintézést és holnap indulnak Rómából ketten Anconán és Cesenán át, az egyikük Cesenába megy, a másik pedig Moráviába megy annak a fratellónak a társaságában, aki jelenleg Atyaságod mellett van. – Ami pedig P. Gio Battistát illeti, lemondta a védelmet, nemkülönben annyira előrehaladtak a dolgok, hogy jönni fog a vizitáció az ünnepek elmúltával és majd meglátjuk, hogy hova fejlődnek a dolgok. Az Úr áldjon meg bennünket mindenkor.” – (Róma, 1636. márc. 14.)
„Levélírás közben 23 (?) órakor jelezték nekem, hogy Bellingambi fia megérkezett Rómába és megszállott egyik rokonánál a S. Giacomo de Lucurabili közelében, öten veszik fel az intézet egyenruháját az ünnepek elmúltával és megkezdődik a tanítás. – Ami pedig Sig. Andrea ügyhallgatót illeti, nem kapunk tőle mást, csak halogatást és szép szavakat; valahányszor csak segítséget tud küldeni a Collegiónak Atyaságod, mindig igen jól cselekszik, a gabona itt a kereskedőknél 10 scudiért kel el, mindennap várható az áremelkedés, a drágulás. A vetések elég jók, de kevés van, kevés lesz az aratnivaló gabona, mert szinte minden jószág elpusztult takarmányhiány miatt, a nagy hó és hideg miatt, még most is havazik a Róma környéki hegyekben és csak nagy nehezen lehet hozzájutni húshoz a mészáros-hentes üzletekben. Az Úr legyen segítségünkre, mivelhogy a szegénység nagy nélkülözések elé néz. Más írnivalóm nem lévén, kérem az Urat, hogy áldjon meg bennünket.” – (Róma, 1636. márc. 22.)
„Éppen jókor jött a levél az 50 scudiról, mivelhogy el kell készíttetni a növendékek számára az intézeti egyenruhát, a 999 scudi tétel két részletben lett átadva Sig. Biasónak a végrendeleti végrehajtók révén, amint kitűnik a Rotának átadott könyvekből. Ami pedig a szentszéki beneplacitumot illeti, megy azonnal, mihelyt a vásárlás körül nem lesznek kifogások, de inkább lesz nehézség majd a fizetségben, mivelhogy a vásárláskor csak az egyharmadát akarják lefizetni, a többit pedig a birtok hozamából, a terményekből három-négy év folyamán, ami nem jön kapóra a Collegiónak, nem szolgál előnyére. – Válaszolok Bellingambinak és kérem őt, hogy támogassa a Collegio érdekeit, majd meglátom, hogy mit lehet előkeresni P. Pellegrino levelezéséből az adósok számadását illetőleg és el fogjuk küldeni, hogy igaz-e, amit fr. Arcangelo mond, hogy senki sem fizetett, nem tudják felmutatni az elismervényt. Ha majd ideérkezik Sig. Rodiano, át fogom vele nézetni a tételek különbözőségét, Atyaságod leveleivel összehasonlítva. Írni fogok P. Pellegrinónak, hogy minél előbb Cesenán át és ott tárgyaljanak közösen négy-hat napig. – Tegnap havazott Róma környékén és nem akar elmúlni a tél, ketten is útra készen várakoznak Narniban a jó időre, hogy az egyik Cesenába mehessen fr. Giuseppe helyére, akinek Anconába kell mennie, onnét pedig majd Moraviába egy másikkal, aki az illető unokaöccse P. Gio Thomasónak és velük van egy pap, így összesen hárman vannak, az Úr áldjon meg bennünket mindenkor.” – (Róma, 1636. márc. 22.)
„Megvásároltam a ruhaanyagot hat növendék részére egy kis adóssággal és most lesz a Rotában a vitánk a malmokat illetőleg, ez is belekerül 18-20 scudiba az információs írások elkészítése, a másolatok és még azon felül három-négy napig tartó beszerzési költségek a növendékek számára, ennél fogva mihamarabb küldjön pénzt. – Sig. Rodiani el fogja küldeni Atyaságodnak Sig. Isidoro számadásait, ahol majd meglátja az 1486 lírás számlát, amelybe az is bele van foglalva, amelyről Atyaságod azt állítja, hogy ilyen nincs. – Itt van egy nemesember arról a vidékről, akinek itt Rómában van egy háza, amelyből évi 200 scudi jövedelme van a bérlőktől, egyenlő értékű birtokot szeretne ott szerezni és ott letelepedni, majd legközelebb részletesebben is írok erről. – A fratello a jövő hétfőn indul Narniból Cesenába, jól lehet március végén járunk és még mindig tartanak a hideg napok. Az Úr áldjon meg bennünket. Amen.” – (Róma, 1636. márc. 29.)
„Ami a vizitációt illeti, (még nem történt meg) még nem jelent meg a Bréve a vizitátor személyét illetőleg, hogy ki lesz az, a hír szerint egy atya »della scala«-ból, aki azt mondja, hogy csak Őszentségének parancsára fogadja el ezt a megbízatást, és még nem tudunk semmit sem, hogy miféle megoldás történt. Egyesek azt gondolják, hogy nem is lesz semmi az egész ügyből és a várakozás álláspontján vagyok, várom a dolog kimenetelét, azzal az óhajjal, hogy ebből is csak jó származzék a szerzet számára, én azt hiszem, hogy az egész dolog néhány fegyelmezetlen embernek a mozgolódásából született meg. – A legközelebbi vasárnap, amely ápr. 5-én lesz, veszik fel öten az Intézet egyenruháját, gondoskodnom kell róluk minden szükséges dologról és három atyáról, de nagyobb gondot okoznak nekem az adósságok, azért hát minél előbb küldjön pénzt. Hamarosan ott lesz fr. Antonio, mivelhogy már elindult Narniból, ha Atyaságod 10-én vagy 12-én el tudná küldeni Anconába fr. Giuseppét, amikorra odaérkezik fr. Antonio, ott találná Anconában, volna rá idő, és ha volna induló hajó, nem kellene időt vesztegetni. Más írnivalóm nem lévén, kérem az Urat, hogy áldjon meg bennünket. Amen.” – (Róma, 1636. ápr. 2.)
„A 200 scudiról a levél eddig nem érkezett meg, ha megjön, azonnal átutaljuk a 25 scudit annak, akit az írásban említenek. – Öt növendékünk van, egyet még várunk, így lesznek hatan. – A malmok ügyét a jövő héten előterjesztik, valamint a hagyatékit is »cum voto Rotae«, így aztán remélhetjük, hogy a Collegio bevételei meggyarapodnak. – Sig. Odoardo nagyon kért engem, hogy Atyaságod Rómába jöhessen egynémely ügyének az elrendezésére, a múlt postával írtam neki, hogy Atyaságod rendezzen el mindent és azonnal, mihelyt odaérkezik P. Pietro de S. Giuseppe, aki Anconában van, Atyaságodat informálni fogja minden dologról, ő pedig fr. Antonióval előbbre viheti mindezen dolgokat, mégpedig ha lehetséges volna, el kellene adni mindent a Classebeli atyáknak, mindennek igen nagy jelentősége lenne. – Mons. Maraldi unokaöccse, aki kanonok volt a San Pietróban, három napja meghalt. – Card. Ginetti nagy felvonulást, nyilvános »séta«lovaglást rendezett, hogy megkapta a nyilvános konzisztóriumban a legátusi keresztet. Engedje meg az Úr, hogy eredményes, szerencsés kimenetele legyen a legátusi megbízatásának. A S. Onofrio kardinálisa lett a vikárius Card. Ginetti helyett. Az Úr áldjon meg bennünket. Amen.” – (Róma, 1636. ápr. 9.)
„Két levelet kaptam öntől hamis információkkal. P. Andrea nem gondol arra, hogy Genovába menjen, sokkal jobban érzi magát itt, mint ott, a szerzet számára sokkal eredményesebb és gyümölcsözőbb a tevékenysége, amit nem is lehet mással összehasonlítani, elöljárója ennek a háznak, tiszteli és szereti mindenki, a jók, tartanak tőle a nekikeseredettek és a fegyelmezetlenek. Önnek pedig gondja legyen arra, hogy eredményesen tanítson, ugyanezt mondja meg Giuseppe Maria di S. Pietrónak. Az Úr áldjon meg bennünket.” – (Róma, 1636. ápr. 14.”) – Hagyjon fel ilyen hősködésekkel, nem áll jól önnek.”
„Megkaptuk a Sig. Lorenzo Tonti-féle nyugtákat, ami pedig az apácát illeti, nagyon jól van, helyes, hogy cselekedjék a végső intézkedés szerint és járjon őszinteségben. – Ami pedig Sig. Rodianót illeti, ő majd válaszolni fog Atyaságodnak, vagy pedig, ha Atyaságod majd itt lesz Rómában, tárgyalhat majd vele, írtam P. Pietrónak, hogy menjen Cesenába, hogy részletesen informálódhassék Atyaságodtól a Collegio dolgai felől, és lássunk már neki a dolognak, amit akarunk, mert sohasem jutunk el odáig, hogy felfedjük, hogy mik is történtek ott Sig. Isidoro idejében. – Ami pedig a hagyatéki házat illeti, Atyaságod adja ki bérbe, ha talál valakit, mert így az ablakok csak arra valók, hogy világosság áradjon be rajtuk. – A levél a 200 scudiról még nem jött meg, és nekem nyolcvan scudit kell fizetnem a megnövekedett kamatok fejében Sig. Horatio Caetanónak, ami már januárban esedékessé vált, a sütőmesternek kell fizetnem több mint 120 scudit, nagyon sürgős, hogy nézzen utána, hogy miből is lehetne egy kis pénzt szerezni, minderről informálja az említett P. Pietrót és ha Atyaságod itt lesz, ha a helyzet úgy kívánja, visszaküldjük fr. Arcangelót oda. Az Úr áldjon meg bennünket. Amen. – (Róma, 1636. ápr. 23.)
„Szükséges volt, elkerülhetetlen volt, hogy valamit fizessünk a sütőmesternek, akinek 129 scudival tartozunk, ezért hát kölcsönvettem 50 scudit, a többire meg várjon türelmesen. Hogyha majd odaérkezik az anconai P. Ministro, elégítse ki azokat, tegyen eleget azoknak, akiknek a lehetőséghez képest eleget tud tenni. Sok pénzt kifizettem borravalóként, amikor a Rota meghozta a határozatot a Collegio javára a malomtulajdonosokkal szemben, az ügyvédeknek, akik lemásolták az eredeti okmányokat és arról informáltak, fizettem a Rota Monsignoréinek alkalmazásában levő lovászoknak és még hátra van, hogy fizessem a jogban előírt öt ügyvédet. Mindez több lesz, mint 25 vagy 30 scudi, mindebből láthatja, hogy mennyire szükséges, hogy ott valamiképpen pénzt szerezzen, főként pedig azért, mert Sig. Andrea ügyhallgató kibocsátott ellenünk egy 172 scudis utalványt azon termények ellenében, amelyeket mi a Cargalói birtokból használtunk fel és most végrehajtást akar foganatosítani a Collegio egyik házát illetőleg, nincs más hátra, mint kölcsönt kell felvenni és a Collegio javára semmit sem nyilatkozott, jól lehet, látja, hogy a Collegiónak igaza van. Ha majd ott lesz P. Pietro, Atyaságod mindenről informálja alaposan, hogy jól ismerje a Collegio dolgait és akkor majd elmehet Matellicába és Norciába. Az Úr áldja mindnyájukat. Amen.” – (Róma, 1636. ápr. 25.) – „Sig. Annibale orvos szeretne néhány hónapot ott tölteni a Palazzo valamelyik lakosztályában, ha felesége vele lesz, akkor a bejárat és a lakosztály legyen elkülönítve, Atyaságod nézzen körül, hogyan lehetne legjobban megoldani ezt a szolgálatot.”
„A múlt napokban írtam, hogy Sig. Odoardo felkeresett engem, mondván közölte velem, hogy egynémely ügyében igen nagy szüksége lenne Atyaságodra ebben a városban, tegye meg kedvét és jöjjön el, írtam P. Pietrónak Anconába, hogy egy társsal együtt keressék fel Atyaságodat, aki majd informálja a Collegio dolgai, ügyei felől és majd megmutatja neki, hogyan kell kezelni a számadásokat és a levelezést, akivel leveleznie kell. Azt mondotta Sig. Odoardo, hogy lehetne tárgyalni a Classebeli atyákkal és hogy ki lenne az, aki tárgyalna a rend prokurátorával? Informáltuk, hogy P. Pietro lesz ott, Atyaságod Anconába megy és magával fogja hozni a novíviusokat, akiket újra beöltöztet az említett városban és Matellicán át indulhat, jöhet, de ne sokáig időzzenek, hogy még a nagy melegek beállta előtt megérkezhessenek Rómába és lehetőleg a hűvösebb órákban tegyék meg a napi utakat. A váltólevél még ez ideig nincs. Az Úr áldjon meg bennünket mindenkor.” – (Róma, 1636. ápr. 16.)
„Atyaságod, miután mindenről jól informálta P. (Giuseppe) Pietro di S. Giuseppét, átmegy Anconába, maga mellé veszi a novíciusokat, akik jöjjenek szekéren, és velük együtt elindulnak Matelica felé, megnézik az ottani helyet, aztán indulnak Rómába, ahol, úgy gondolom, hogy lesz idő tárgyalni a vizitátorról, akinek a kinevezéséről beszélnek. A pénz még nem érkezett meg, lehet, hogy Atyaságod hozza magával. Az Úr áldja meg mindnyájukat. Amen.” – (Róma, 1636. ápr. 26.)
„Nem kétséges, hogy a szerzet fejlődése szempontjából kívánatos, szükséges, hogy ott, abban a városban legyen noviciátus, mint ahogyan néhányan kérelmezték. Ezért hát jó lesz, ha megnézik, hogy hol lenne legalkalmasabb hely és tárgyalják meg, beszéljék meg a dolgot, de ne hozzanak véghatározatot, hanem előbb engem értesítsenek arról, hogy mit hogyan láttak és tetszik a hely és én majd elküldöm az egyik asszisztenst egy valaki mással, hogy érdemlegesen tárgyalhassanak a dologban. – Ami pedig a szentszéki beneplacitumot illeti, megint csak az elindulás, hogy be kell adni a kérvényt, Húsvét óta egy kissé lassabban mennek a dolgok. – Azt a kis pénzküldeményt megkaptam. – Ami pedig az apostoli vizitációt illeti, én sürgettem kétszer-háromszor is a Sig. Card. Vicariónál és jönni fog az Úr segítségével, de a fegyelmezetlenek miatt lesz, akik annyit lármáznak, akiket majd bemutatok a vizitátornak és azt hiszem, hogy hitelre találok, mert az igazat fogom mondani, ha majd lesz Bréve, jelezni fogom. – Atyaságod tárgyaljon a savonai P. Ministróval, legjobb lesz, ha ő a kettő közül elmegy Sospellóba megnézni a helyet, amelyet a kegyes iskolák számára szándékoznak adományozni, vegyenek róla egy alaprajzot, hogy mi a mostani helyzet, hogy itt megtanulmányozhassuk néhány építésszel, hogy mit lehetne ott csinálni, lehetne-e valami rendházat kihozni az ottlevőségből, de ne zárják le a megbeszéléseket, mert előbb még itt meg kell tárgyalni a Card. Vicarióval. Ezért hát Atyaságod tárgyaljon a nevezett P. Ministróval és minél előbb menjenek el megnézni, amint csak erre alkalom lesz. Azt hiszem, hogy ott Genovában lesz valaki Sospellóból, aki el tudja igazítani önöket az útirányra, ha a jövő héten nem indulnak útnak, akkor majd részletesebben fogok írni erről a dologról, egyebekben Atyaságodnak nagy gondja legyen arra, hogy megtartsák a szabályokat, ami nagyon helyénvaló dolog, akármit is mond egyik-másik. Az Úr áldjon meg bennünket. Amen.” – (Róma, 1636. ápr. 29.)
„Úgy gondolom, hogy már megérkezett oda P. Pietro is, hogy Atyaságod teljes alapossággal kioktatta minden szükséges dologról, ami csak érintheti a Collegio Nazareno ügyeit. És ha még Atyaságod nem indult volna el, induljon azonnal Cesenába (?) és majd onnét Rómába és amikor Matelicába érkezik és lesz valaki társaságában, aki a novíciusokat elkísérje egyenesen Rómába, főként, ha szekereken jönnek, vagy amikor majd Spoletóban lesz, Atyaságod egy valakivel elmehet Norciába, hogy meglátogassa Sig. Ger.mo Raneriót és a novíciusok révén küldheti a pénzt Rómába, ezeket akartam most megírni. Az Úr áldjon meg bennünket mindenkor.” – (Róma, 1636. ápr. 30.)
„Ami a Bréve megszerzését illeti, hogy három ünnepnap leforgása alatt ordináltathassanak, mindez ideig nem sikerült, mivelhogy a Pápa Castel Gendolfában tartózkodott, tegnap este jött vissza, most rajta leszünk minden igyekezettel, hogy megszerezzük, de nem hiszem, hogy sikerül elintézni Pünkösdig. Engedje az Isten, hogy a templomot befejezhessék és nagy buzgósággal végezhessék benne az isteni szolgálatot. – Állandóan kaptam értesítést fr. Luca dell' Annunziata fratellóról és örömmel veszem, ha nem is gondnoka a háznak, végezze a gondnoki teendőket és kezelje a házi pénztárt, az alamizsnából befolyó jövedelmeket és eszközölje a kifizetéseket és ha jónak látja, adja át neki az egyik kulcsot, a kasszakulcsot és mindaddig kezelje, míg át nem rendelem egy másik házba, ami valószínűleg megtörténik majd az ősszel. Nagyon jól tette, hogy fr. Gio Luigit visszarendelte Moriconéba, aki szerintem nem való más házba, csak az olyanba, ahol állandóan valami építkezés folyik. Amint csak lehet, küldeni fogok egy számtanmestert. Az Úr áldjon meg mennünket. Amen.” – (Róma, 1636. ápr. 30.)
„Ami fr. Gio Battista dell' Arcensione fratellót illeti, beszéltem Sig. Residente Lasagnával, és mondtam neki, hogy a prokurátor terjessze a kérelmet a Kongregáció elé, és azt mondta a Vicegerentének, aki a sekretárius, hogy én meg fogok elégedni azzal, ha az említett fratello átmegy egy enyhébb szerzetbe. De ezt a kegyet többen is kérték a mi szerzetünkből és nem kapták meg, kivéve a materai P. Francesco, de nem lett kitartó, régebben az a rendtárs Savonából, aki átment a S. Maria in Popolo ágostonokhoz, és én nagyon kértem a Sig. Card. Vicariót más kettő-három érdekében is, de semmi eredményt nem értem el, ennél fogva a nevezett fratello is jól fontolja meg, gondolja meg elhatározását. – Ami a háznak a vásárlását illeti, mivelhogy annyira alkalmas helyen van és a Városban, nagyon megfelelne az elgondolásnak, a tervnek és ha meg tudnának egyezni, nagyon jó lenne, részletek és fizetségek mellett, ahogyan Atyaságod jelezte, hogy majd az Úr segítségünkre lesz az első háromezer scudi lefizetésében, a többiről majd fizetünk kamatot, de a lehető legalacsonyabb számítással, vagy árrészlet után. – Ami pedig a Vizitációt illeti, a fegyelmezetlenek, a szerzet legfegyelmezetlenebbjei azt gondolják, hogy tönkreteszik a szerzetet, ők pedig visszatérhetnek a világba, vagy pedig azt gondolják, hogy most ezzel azt teszik majd velem, amit ők akarnak, kérvényt adtak be a szerzet vezetősége ellen, másrészről meg én kértem a Sig. Card. Vicariót, hogy eszközölje ki a vizitációt, hogy lássa, hadd ismerje meg, hogy kik, mifélék a szerzet tagjai és most meg azt hallom, hogy akik kérték a vizitációt, azon dolgoznak, hogy megakadályozzák azt, mert akkor napvilágra kerül, kiderül minden rendetlenségük. Engedje az Isten azt, ami az Ő nagyobb dicsőségét szolgálja. – Ami pedig a b. e. Mariani érsek villáját illeti, a levélrész itt annyira olvashatatlan, hogy nem tudom kivenni a levélből az igazi értelmet, ha ezt megfelelőbbnek találja a megvásárlásra, mint azt a házat, ahol az iskolák vannak, nagyon meg kell fontolni a dolgot, majd megbeszélem az asszisztensekkel, Atyaságod pedig írjon világosabban erről. – Ami pedig a szentszéki beneplacitumot illeti, a Brévék titkárságán már dolgoztak a fogalmazványon, aztán kicserélődtek az összes tisztviselők és az összes dolgokat áthordták a Vatikánból a Montecavallóra, elveszett-e vagy nem, elég az hozzá, hogy nem találják a mi kérvényünket, ennélfogva nem tehetünk mást, mint hogy újat írjunk, gondoskodjék róla, legyen rá gondja, hogy minél előbb küldjék. – Hallom, hogy Atyaságod néha nyers a dorgálásban és ahelyett, hogy megnyerné az alattvalók lelkét, csak még jobban elfordulnak, még nagyobb averzióval lesznek. Én azt hiszem és úgy gondolom, hogy jól látom, hogy kis közösségek vannak abban a házban, amiben az emberi nem ellenségének is nagy része van a maga részéről, de tudják meg, hogy aki nincs együtt az elöljáróval a szent fogadalmak és konstitúciók megtartásában, az ellene van az elöljárónak, ami annyit mond, hogy ellene van Istennek. És ha a szent alázatosság uralkodna önök között és versenyre kelnének, hogy ki lesz a legalázatosabb, akkor nem fordulnának elő az ilyen összejövetelek, conventiculumok, amelyeken a közös ellenség, mint kevélység jogosan azon dolgozik, hogy ellentmondjon a türelmesség és az alázatosság cselekedeteinek. Atyaságod a maga részéről tegye meg kötelességét, mivel azon leszek, hogy hamarosan megtudjak mindent részletesen a ház életéről. – Fr. Gio Battistának most nem írok, hozza tudomására, mondja el neki, amit a levél elején írtam.” – (Róma, 1636...)
„Atyaságod tétesse le a fogadalmakat fr. Francesco di Gesú klerikussal és fr. Filippo di S. Anna operáriusssal, minthogy letelt mindkettőjüknek a két év, az egyiké febr. 14-én, a másiké ápr. 2-án, vegye ki a szokott szavazatokat a fogadalmasoktól, aztán küldjék el Rómába a fogadalmakat, amelyeket alá fog írni Atyaságod, hogy a mi megbizatásunkból vette ki a fogadalmat és mint tanúságtevőkkel írassa alá a fogadalomszövegeket a ház fogadalmasaival. Az Úr áldjon meg bennünket.” – (Róma, 1636. máj. 2.)
„P. Pietro di S. Giuseppe gyengélkedése az oka annak, hogy Atyaságod nem tudott Rómába jönni, ezért hát Atyaságod írjon Sig. Odoardónak, hogy ez az időhalasztás októberig nem miattam, sem Atyaságod miatt nem történt, hanem az említett P. Pietro gyengélkedése miatt, akit Atyaságod, amint erre csak alkalma lesz, informálni fog a Collegio minden ügyéről, hogy Atyaságod távollétében mindent irányíthasson, vezethessen, amint ez úgy lesz rendjén, úgy lesz helyénvaló, hogy hiba ne legyen. – És ami a malmok ügyét illeti, jól lehet, hogy a Collegio javára történt a döntés, és elmarasztalták a társulatot, mindazonáltal meg kell gondolni, hogy ne okozzunk kárt, ami érhetné az említett társaságot, amelynek mindent el kell követnie, hogy minél előbb elégítsék ki a Collegio jogos követeléseit, amint az bennfoglaltatik a jegyzőkönyvekben, az eladási írásokban, vagy pedig a malmok megváltási irataiban, ahogyan meg fogja írni fr. Arcangelo. És most tárgyalnak a hagyatéki javakról, hogyha lehetséges, szeretnénk, ha befejeződnének ezek a tárgyalások, mielőtt bezárná évi működését a Rota júniusban. Valahányszor csak alkalma van, ne feledkezzék még a Collegio számára a pénzküldésről, amely most nyolc személy fenntartását, ellátását fizeti az adósságokon kívül, amelyek mindig sok gondot okoznak, 25 scudit fizettünk annak a S. roccoi asszonynak, jól lehet, hogy még nem jött meg a váltó, a pénzes utalvány, meg ne feledkezzék arról, hogy írjon Sig. Odoardónak, nehogy megnehezteljen arra gondolva, hogy talán a hanyagságunkon múlt, hogy nem tudott jönni. Az Úr áldjon meg bennünket mindenkor.” – (Róma, 1636. máj. 3.)
„A nyáron nem öltöztetünk be senkit sem, ezt így meg is mondhatja Atyaságod bárkinek, aki efelől érdeklődne. Mivelhogy a nyári napok igen meleg napok és legyen rajta, hogy mind a tudományokban, ismeretekben, mind a lelkiekben kiváló növendékei legyenek és egész biztosra veheti, hogy »...qua mensura mensi fueritis remetieti et vobis«. Ez a meggondolás kell, hogy ráébresszen bennünket arra, hogy minden cselekedetünkben nagyon figyelmesek és éberek legyünk, főként felebarátaink megsegítésében, köszöntse a novíciusok szüleit, akik oda érkeznek, minthogy én magam Frascatiban vagyok, mindent nagy gonddal lásson el, amiért felelősséggel tartozik, gyakran fogok érdeklődni és remélem a legjobb eredményt. – Filippi házából való ifjúnak mondja meg, hogy sok elfoglaltságom miatt nem tudok neki válaszolni, főként, hogy nincs segretarióm, aki segítségemre lenne, de azt mondja meg neki, hogy most jelenleg nem tudom kérését teljesíteni, viszont van sok más kiváló és jó szerzet. Az Úr áldjon meg bennünket. Amen.” – (Róma, 1636. máj. 18.)
„Nem hagytam ott a három scudit a vincellérnek, de ha majd jön Rómába, megadom neki, vagy elküldöm oda, adják ki neki a saját hordóit, tudják, hogy hány és hogy milyenek és Madonna Giudittának küldjék el a sátor-mennyezet felszerelését, a fehérneműt, az ezüst evőeszközöket, hogy használhassa azokat. Atyaságod ha még nem intézte volna el Sig. Lorenzo ügyét, nagybátyjával, Alfierivel, akkor intézze el, de minél előbb, és értesítse, amint mondtam, a montei Sig. Arciprétét, a montei városplébánost, hogy visszatérhessen otthonába. Ma este tárgyaljuk meg a kongregációban azt a kérdést, hogy vajon P. Pietrónak el kell-e mennie Nápolyba P. Melchióval etc. Úgy gondolom, hogy P. Francesco hétfőn vagy kedden indul Firenzébe. Az Úr áldjon meg bennünket mindenkor.” – (Róma, 1636. máj. 18.)
„Nem tudunk Rómából ruhaféléket küldeni, hogy az ünnepi alkalomra befedjék a falakat, mivelhogy már rövid az idő arra, főként pedig azért, mert kint kell hagyni a szabadban, jöhet eső és akkor tönkremehetnek, jövőre majd előre gondoskodunk mindezekről. Az oltárt állítsák fel, készítsék el a lehető legjobb megoldással és legalább az oltár mögött a falon, legyen valami ünnepi díszként ruhaféle, az atyák pedig karingben, stóla nélkül álljanak ott, megadva a tiszteletet a körmenetnek, amelynek kijár a legnagyobb tisztelet, a következő évben majd nagyobb előkészülettel legyenek, még puskaport is küldök a mozsarak elsütögetésére. – Nem szeretem, hogy P. Diomede kedvetlenül ment Poliba és nagyon is kimutatta, hogy nem szívesen van ott, aminek nem nagyon örültem, sem a Signora Duchesa, amit csak megerősít egy levél, amelyet P. Mario írt az említett Signora Duchesának, jobb lett volna azt a levelet meg nem írni, mert nem sok jó eredménye volt, ahogyan majd meg fogja mondani P. Giorgio. – Atyaságod tudja meg valahogyan, hogy P. Diomede nem szeretne-e elöljáró lenni Poliban, mert örülnék, ha szolgálatára lehetne a Signora Duchesának. Mert úgy illene mindenképpen, hogy az említett atya mutassa meg, hogy nem az ő gondolata volt, hogy nem akar visszatérni Poliba, hanem ott kellett tartózkodnia, hogy rendezze el a szőlő szétosztását Atyaságoddal együtt, testvére és nagybátyja közt, akik arra gondoltak érdekeik miatt, hogy megölik őt. Minthogy ennek most már vége van, vagy ha nem is, neki mindazonáltal ott kell lennie az úrnapi körmenetre... Végeredményben nem kis kellemetlenséget okozott nekem P. Mario levele, amit a Signora Duchesának írt. És ha Atyaságod nem tudna jönni csütörtökön ebéd után, legyen itt pénteken reggel, mivelhogy Nápolyba kell menniük és Messinába P. Pietro másik három vagy négy áldozópappal és P. Francesco pedig Firenzébe. Ezeket akartam most megírni. Az Úr áldjon meg bennünket. Amen.” – (Róma, 1636. máj. 20.)
„Két rendtárs révén küldtem puskaport, hogy az ünnepélye körmenet alkalmával használhassák a mozsarakhoz. Arról is írtam, hogy idén a falak ünnepi feldíszítését nem tartom okos gondolatnak, elég ha egy oltárt állítanak fel a templomon kívül, vagy az út mentén és csak az oltár hátvédének alkalmazzanak egy szövetfüggönyt. És ha a városban a lakosság nem díszíti a házakat drapériákkal, akkor miért akar Atyaságod bevezetni ilyen újszerű szokásokat, amikor a mi frascati házunk nincs abban a helyzetben, hogy minden évben ilyen nagy felkészültségre hozzon áldozatot, és Rómából is nehéz minden évben elküldözgetni az ünnepi díszanyagot. Rendezzék csak úgy az ünnepi felkészültséget, olyan arányban, mértékben, amit minden évben meg tudnak valósítani, ha lesz is benne valami kis változatosság a díszítésben, nem kis dolog az, amint mondottam, ha az oltárt évről-évre felállítják, és kérem, majd értesítsen arról, hogy a város más részeiben állítanak-e oltárokat? – Ami pedig P. Diomedét illeti, meg kell gondolni, hogy egy olyan főasszonysággal tárgyaltunk, mint amilyen a poli hercegasszony , ezt nem szabad felejteni, akinek a szolgálata annyit jelent, hogy szombaton este át kell mennie Poliba és aztán vasárnap délután visszajöhet Frascatiba, hasonlóképpen Úrnap előestéjén is. Az említett asszonyságnak azt írta valaki, hogy P. Diomede panaszkodott volna a bor miatt és egyéb dolgok miatt, hogy mindezzel csak azt akarná megmutatni, hogy nincs kedve továbbra is vállalni ezt a feladatot. Ha mindez igaz is volna, hogy ezeket mondta volna, végeredményben úgy intézkedem, azt látom megfelelőnek, hogy menjen vissza tiszteletadással és juttassa kifejezésre, hogy azért megvan ő Poliban is, nincs neki kedve ellenére, még akkor is, ha másképpen is írtak volna. És Atyaságod legyen itt csütörtökön a processio után, ha megebédezett, ha nem, akkor pénteken reggel, mert szombaton indulnak útnak Rómából a mieink közül tízen vagy tizenketten Nápolyba, Firenzébe. Az Úr áldja meg mindnyájukat. Amen.” – (Róma, 1636. máj. 29.)
„Fizesse meg a mi Urunk az örökkévaló javakkal uraságodnak azt a tiszteletet és segítő szeretetet, amelyet kimutat a mi szerzetünk új hajtásával szemben, és a hálás érzet jeleként felajánlom a mi részünkről azt a csekélységet, amit önért tehetünk: imáinkat és áldozatainkat. Az áthelyezési levelet mellékelem P. Eustachio számára, és amikor jónak látja, átadja neki, vagyok mindenkor Uraságodnak kész szolgálatára, akit az Úr áldjon meg hosszú élettel, sok megelégedettséggel, egészséggel és az isteni kegyelemben való gyarapodással.” – (Róma, 1636. máj. 27.) – „Legyen a magam számára emlékezetes a mai nap!”
„Hogyha az idő kellemesre fordul, útnak indulhat fr. Vincenzóval együtt, a loretói szent ház meglátogatására, onnét Anconán át egy társsal, aki majd Anconában csatlakozik önökhöz, mennek együtt Cesenába és amikor majd Cesenába érnek, a társ, aki Anconában csatlakozott önökhöz, fr. Giuseppével együtt Anconába mennek, ahol a legelső alkalommal hajóra szállnak hárman, úgymint P. Giacinto, fr. Vincenzo és fr. Giuseppe, akik megkapják az áthelyezési levelet, és amikor majd Anconába érkezik, adjon át P. Giacintónak négy birodalmi piasztert, a frratellóknak pedig 38 birodalmi giuliót útiköltségül, azzal együtt, amit még én rendelek nekik Anconában. Amint tehát alkalmas lesz az idő utazásra, induljon Loretóba és amint mondottam, onnét Cesenába és a leveleket, amelyek P. Gio Francisco dell' Assunzione atyának szólnak, adja át fr. Vincenzónak, hogy ő vigye Nicolsburgba, ahol már nagyon várják. Az Úr adja, hogy jó utazásuk legyen és áldja meg önt.” – (1636. máj. 29.) – Mondja meg P. Matteónak, hogy adjon önnek nyolc giuliót útiköltségre, Spoletiben lesz éjszakai megszállása, Verchianóban, Pamerinóban és Loretóban.”
„P. Honofrio itt volt, hogy magával vigye oda P. Pietrót, akit nagyon megszerettek abban a városban, fr. Carlóról alig mondott valamit, mivelhogy P. Pietro nem utazhatott el, majd másképpen gondoskodunk annak a háznak a feladatairól, ha az ott levőkben van egy kis lelkület, akkor legyenek segítségére szeretettel és türelemmel azoknak, akik gyarlóbbak és hiányosak, ami így lesz igazán Isten-szolgálat, így kellene cselekedniük az ottaniaknak is, inkább elpalástolva, mint nyilvánvalóvá tenni embertársaink hibáit. Itt nem szűnünk meg imádkozni az ottani ház javáért és nyugalmáért. Az úr áldjon meg bennünket mindenkor.” – (Róma, 1636. máj. 29.)
„Ha majd Moriconéba érkezik kispapi ruhában egy valaki, akit a világban úgy ismernek, hogy »Spirito ravello« amikor még köztünk volt Francesco di S. Guiseppe néven emlegettük, Atyaságod (mindaddig) tartsa a házban szeptemberig, akkor indul majd el megbízatása értelmében egy ügy elintézésére, amelyre a Sacra Congregatiótól kapott engedélyt, vegyen részt a közéletben, gondja legyen rá, hogy semmiben hiánya ne legyen, ő pedig legyen segítségére a háznak mindenben, amint az csak lehetséges lesz, minden szeretetreméltósággal bánjon vele. Ezeket akartam most megírni.” – (Róma, 1636. jún. 11.)
„Ha majd megérkezik P. Stefano, hogy a Collegio ügyeit, mint eddig is, kézben tartsa, Atyaságod a maga kedve szerint elmehet Anconába és onnét Norciába, és ott megvárhatja a végeredményt, a kimenetelét néhány nap múlva, egy örökséget illetőleg, amelyet Chieti városában hagyományoztak a Kegyes Iskolák számára. Húszezer scudi értékű örökség a kegyes iskolánknak, hogy ott megalapítsuk a mi intézményünket és szükséges lesz, amennyiben átvesszük a hagyományozott javakat, hogy egy valaki, aki ellenőrzi az építkezéseket, hogy elmenjen, szemlélje meg a helyet, készítse el az alaprajzot és küldje azt el nekem. És én úgy gondolom, hogy legegyszerűbb lesz, ha Norciából megy inkább valaki, mint más valamelyik házból, Atyaságod vállalhatná ezt az utat, ha ön is úgy látja jónak, és Anconában talál valaki tetszése szerinti társat. Hasonlóképpen Norciában, Cesenában hagyva a campibelit, hogy ne mondhassa senki sem, hogy mindig egy és ugyanazon fratellót akarja magával a saját szolgálatára, mert vannak közöttünk nyelvek, amelyek nem tudnak megbocsátani egymásnak, az elhunytat Gio Francesco Vastavignának hívták. Az Úr áldjon meg bennünket. Amen.” – (Róma, 1636. jún. 11.)
(Átírásban rövidített levél) „Két levelet írt jún. 12-én és 20-án. Megnövekedtek gondjai a Messinából kapott hírek miatt, ahol bebörtönözték fr. Carlót, az volt a gondolata, hogy Rómába küldi azt az elöljárót. Jelentette a vizitátor atyának és ami még több, azonnal Nápolyba küldte P. Onofriót, P. Gio Battista di S. Bernardót és a fananói Carlo di S. Francesco klerikust, hogy az ő rendelkezése folytán Szicíliába menjenek. Jelezte neki a chietei hagyatékot, hogy ott számunkra alapíttassék iskola és így fejezte be a levelét: „Miközben imádkozunk, hogy a mi Urunk adjon Atyaságodnak annyi szerencsét az ottani urakkal, hogy ne csak a szükséges építkezések haladjanak előre, hanem, hogy szerzetesek számára mindenképpen megfelelő legyen az átalakított hely, telek.” – (1636. jún. 12.)
„Várom nem csak a szerencsés hazaérkezésről a jelentést Cesenába, hanem a pénzbeli segélyt is, hogy fizethessem a Collegio tartozásait és a mindennapi kiadásokat, ahol nyolc száj vár eledelt. A Collegio ügyével, míg Sig. Andreával folytak tárgyalások, nem mentünk semmire, de ma tettem egy lépést, ami ha sikerrel jár, meg fogunk már szabadulni ettől a hosszadalmaskodástól, és az illető nagyon bensőséges bizalmasa a Sig. Cardinalénak, aki nagyon hűségesen jár utána, , hogy az egész ügyet egy más valakire bízzák. – Itt újra az a hír terjedt el, hogy Ravenna városát másodszor is elöntötte az árvíz, Atyaságod írja meg részletesen, netán ha valamit tudna a dologról. – Sig. Odoardo nagyon meg van elégedve a munkával, amit Atyaságod fejtett ki az ő érdekében és ha szükséges lesz, nagyon jó lesz, ha leveleivel elősegíti az ügy befejezését. – Ami pedig a társaság ügyét illeti, néhány nap múlva megkapjuk a döntést és a határozatot, mindazonáltal nem lenne felesleges megtudni a társulat elgondolását, felfogását. – Itt azt beszéli, hogy Sig. Antonio egész biztosan Firenzébe költözött, mivelhogy itt nem jelentkezik, mivelhogy sok kifelé szóló megbízatása van. Sig. Fabrizio szintén visszavonult és úgy gondolom, hogy megvannak a maga bajai, sajnálom, hogyan is tudnak létezni ennyi pör után, és most Isten tudja, hogyan is lesznek. Ami pedig a classebeli atyákkal való eltervezgetésünk megsemmisülését jelenti a javak eladását illetőleg, ha adódik majd valami alkalom, jól meg kell nézni, hogy megfelelő-e. Itt új kardinálisok kreálásáról beszélnek, de semmi bizonyosság. Sig. Card. Ginetti négy vagy hat nap múlva indul Bolognába, vagy Ferrarába. Az Úr adjon neki jó utat és még szerencsésebb visszatérést, minket pedig áldjon meg mindenkor.” – (Róma, 1636. jún. 18.)
„Várom Atyaságod levelét Messinából, majd aztán Palermóból, ahol, remélem, hogy egyesek érzelmeivel és véleményével szemben, akik azt gondolják, hogy nagy dolgokat tudnak, Atyaságod sok olyan dolgot fog cselekedni, amit ők nem tudnának megtenni. És azt tartom a legjobbnak, hogy Atyaságod menjen egyedül, hogy aztán egyedül csak önnek tulajdonítsák, adják meg a tiszteletet, figyelmébe ajánlom, hogy mindenkivel szerzetesi szerénységgel tárgyaljon, amit megkíván az Isten anyjáról nevezett szegények ruházata is, itt, hála a jó Istennek, mindnyájan jól vagyunk. Az Úr áldjon meg bennünket mindenkor.” – (Róma, 1636. jún. 20.)
„Tegnap kaptam meg a határidőt, hogy fizessek Sig. Fabrizio Tontinak 170 scudit, amit mindenképpen szorgalmaz Sig. Card. Biscia, hogy fizessük meg, és ígéri az ő ügyhallgatója, hogy mielőtt lejárna ez a terminus, dekrétumot ad nekünk a hagyatéki földek javainak a hozamáról. Lássa, ennélfogva szükséges, hogy Atyaságod adassa el a jószágot, ahogyan nekem mondta, és minden más dolgot, ami csak eladható, mivelhogy nem csak az említett 170 scudit kell fizetni, hanem hatvan scudit a vésnöknek, aki a Cardinális emlékkövét véste, nyolcvan scudit a sütőmesternek, és azonkívül a napi kiadások a növendékek után. Végeredményben most igen sok fizetség terheli a Collegiót és hozzá még az áradás ugyanabban az időben, nem találok, nem látok más kiutat, minthogy Cesenához forduljak. – Egy bizonyos Pietro de Angelis, aki az elmúlt évek folyamán növendékünk volt Nápolyban, már egymás után több levélben is azzal zaklatott, néhány társával szeretne filozófiai kurzust kezdeni a Duchesca házunkban és én azt válaszoltam neki, hogy a mi atyáink nem hajlandók erre, mivelhogy a mi köreinkben nincs ilyen filozófiai oktatás, sem pedig személyek, akik azt végeznék. Ha esetleg írna önnek ebben a kérdésben, megírhatja neki, hogy Atyaságod most nem avatkozhat bele a dologba, mert nagyon el van foglalva a Collegiónak igen fontos ügyeiben, dolgaiban. – P. Francesco della Purificazione Firenzében tárgyal noviciátusnak megfelelő helyről, adja Isten, hogy eredményre jusson. P. Pietro a noviciátusban van és Isten tudja, hogy miben szorgoskodik és én itt vagyok, hogy levelezzek és hordozzam minden háznak a terhét P. Castiglio – Garzia atyával, amit Atyaságod tud, hogy igen nagy jóságánál fogva nincs senki, akinek kedvére, megelégedésére nem tenne. P. Pellegrino megérkezett Moráviából, de sántítva, botra támaszkodva jár. Atyaságod imádkoztasson értünk, és ha szabad miséik vannak, applikálják ezért a házért. Sig. Odoardo azt mondja, hogy semmi újabb hírt nem hallott, szerzetünket érintő vizitációt illetőleg. Sig. Card. Ginetti ma indult útnak minden zajosabb ünneplés nélkül, nagy egyszerűségben, Sig. Card di S. Honofrio lesz az ő helyettese. – Chietiben egy gazdag ember annyi mindent hagyott ránk, hogy abból egy jó rendházat lehet építeni kerttel, templomot és iskolát, úgy gondolom, hogy néhány nap múlva odaküldöm P. Gliceriót, aki jelenleg Narniban van, de abból a városból való, hogy lássa a helyzetet, hogy milyen állapotban vannak. Itt is, meg a Noviciátusban is, hála Istennek, mindnyájan egészségesek vagyunk, ezek jutottak most eszembe.” – (Róma, 1636. jún. 21.)
„Atyaságod gondolja meg, hogy tartozom a sütőmesternek 79 scudival a Collegio számláján, Sig. Panicolónak70-nel és a mindennapi kiadások nyolc személy után, ezért hát hamarosan küldjön pénzt, hogy eleget tehessek eme kötelezettségeknek. A Collegio dolgai Sig. Andreával a szokott módon mennek, erről majd részletesebben fog írni fr. Arcangelo, akinek átadtam két végzést a hagyatéki dolgokról, hogy küldje el Atyaságodnak, nincs semmi új írnivalóm. Az Úr áldjon bennünket. Amen.” – (1636. jún. 14.)
„... Azt mondják, hogy Sig. Antonio Firenzébe ment, ha jól gyanítom, nyolc-tíz társával együtt száműzik a városból, akik éjszakánként Rómában bizonyos dolgokat műveltek inkább tréfából mint kártevési szándékból. Úgy hallom, hogy Sig. Fabrizio is elköltözött Rómából, úgy gondolom, hogy ott lesz majd a birtokán, hogy begyűjtse a terményt, azt mondják, hogy igen sok utalvány van nála, nemkülönben mi is tartozunk neki 170 scudival, aminek kifizetésére azt a határidőt kaptam, még a corpolói birtokról meglesz a termés, a malmokkal való ügyben napról-napra várjuk a döntést, mivelhogy a Rota ezidei működése befejeződött és most már nem foglalkoznak valami jelentősebb üggyel, írtam már, hogy szívesen vennénk valami pénzküldeményt. Az Úr áldjon meg bennünket. Amen.” – (Róma, 1636. jún. 25.) – „A Riminiből jött tanítvány tele van kiütésekkel, kezeltetem, én úgy látom, hogy haza kell küldeni és egy másikat kell felfogadni, hiszen összehasonlítva azzal, aki itt volt, amikor ez érkezett, én úgy látom, hogy félig-meddig elbutult.”
(Átírásban) „Megtudván a tényt, hogy megmenekültek, megszabadultak a törököktől, Livornóból értesült, jún. 26-án kelt levelében írja P. Melchiornak: hogy a két dolgot a firenzei gályáról szedték le. – (1636. jún. 26.)
„Nagyon dicsérték és ajánlották nekem Gio Antonio Borghettit Cesenából, Sig. Francesco Borghetti fiát, úgyhogy az első legyez azok között, akiket felveszünk a Collegio Nazarenóba. Ennélfogva Atyaságod vizsgálja meg, tegyen a gyermek vizsgát, mint ahogyan volt a vizsgálat Bellingambi fiával, aki igen jó eredménnyel dolgozik és ha majd megtörténik a vizsgálat, küldje el nekem a jelentést, nemcsak a tudásról, hanem egyéb képességeiről is. Két-három nappal a vizsga előtt Atyaságod értesítse a gyermeket, hogy készüljön a vizsgára, nehogy váratlanul érje. Ezeket akartam jelen levelemben megírni. Az Úr áldjon meg bennünket mindenkor.” – (Róma, 1636. jún. 28.)
„... Atyaságod minden igyekezettel legyen rajta, hogy adja el vagy a jószágot vagy más dolgokat, mert teljes pénzhiányban vagyunk és folyton zaklat a sütőmester, akinek 79 scudival tartozom, és nincs egy scudim, amit kifizethetnék a Collegio kiadásaira, ezért hát újra emlékeztetem a nagy pénzhiányra. Ami pedig Tontiéknak való fizetést illeti, a következő hó huszadikáig van időm. Ha megkapom a küldeményt, akkor a Collegio gondjait intézem el és egyebeket, amelyek olyan gyakran előadódnak. Az Úr áldjon meg bennünket. Amen.” – (Róma, 1636. jún. 28.)
„Küldje minél előbb a legelső postával Rómába az összes könyveket és iratokat, amelyeket otthagyott megőrzésre Fr. Gio. Francesco dell' Assunzione, amikor Palermóba ment, ha módjában van ide küldeni, ha pedig nincs önnél, keresse meg, hogy hol, kinél vannak. Az Úr áldjon meg bennünket.” – (Róma, 1636. júl. 2.)
„Megkaptam a jegyzéket a 243 scudi 30 baiocchiról és bemutattuk Sig. Giuseppe Bonaninak és azt mondta nekem, hogy amikor csak szükségem van a pénzre, menjek hozzá, e hó 20-án kell kifizetnem Sig. Fabriziónak 170 scudit a Corpolói birtok terményeiért és mi nem kaptunk egy fillért sem a hagyatéki földek terményeiért, amit ők öt éven át birtokoltak, mert így kívánj a Sig. Card. Biscia ügyhallgatója, ezen kívül nincs más tartozásunk mint a Sig. Cardinale emlékkövének az elkészíttetése, fr. Arcangelo árverés alá bocsátott három telket, amiből Sig. Antoniót illeti meg 63 scudi, a sütőmester 79, és Sig. Panicolának 70, de ő vár mindaddig, míg fizetni tudunk, aztán itt lesz mindjárt augusztus hó a kamatfizetési határidő Sig. Horatio Caetanónak, ami 60 scudi és mindehhez állandó kiadás a Collegio napi kiadásai. – El fogom intézni a szentszéki beneplacidum megszerzését, hogy nyugodtan megvásárolhassák a Collegio javait. A küldönc, akiről Atyaságod írt, nem jött, nem tudom, hogy merre van, nem hiányoznak nekem, itt van Sig. Brandano, aki bensőséges barátja Mons. Maraldinak. Fr. Arcangelo és mások is sürgetik a malmok ügyének az elintézését a megbízottakkal. – Minden igyekezettel azon vagyok, hogy Sig. Rovarelli ügye előbbre haladjon, hogy eleget tehessünk Sig. Biasónak, aki ismételten sürgetett már, mivelhogy nagy pénzhiányban van, de én semmi eredményt sem várok ettől az ügyhallgatótól. – Itt arról beszélnek, hogy egyeseknek igen jó terméseredményük van, főként az aratásban, de a Campo di Fioren még nem igen látható, hogy mást hoztak volna eladásra, csak zabot, szénát, amit május végén három scudiért adtak kötegben,d e hogy megjött az eső, olyan bőséges lett a retek hozama, hogy sok helyen otthagyják, nem törődnek vele. Írja meg nekem, hogy mi igaz abból az ügyből, hogy Cesenában cédula ellenében adnak kenyeret, most, amikor az aratás már küszöbön áll és hogy mi áron kell ott el a gabona? Végeredményben Atyaságod használjon fel minden alkalmat, hogy egy kis pénzt küldhessen, hogy eleget tehessek mindazoknak, akiknek tartozom. – Itt semmi jó hírt nem hallunk sem Milánóból, sem Nápolyból. Adna az Úr valami üdvös megoldást, ami egész Itáliának javára lenne. – Az Úr bocsássa meg P. Pietrónak, hogy nem ment el Messinába P. Melchiorral, akit a mieink nem úgy fogadtak Messinában, ahogyan illett volna, látván, hogy nem jött vele P. Pietro, amiként pedig várták, hanem egyenesen Palermóba ment, anélkül, hogy elinté volna a házvételt Sig. Andrea Pattival és nem tudom, hogy Palermóban hogy mennek a dolgok, jól lehet, hogy ott úgy fogadták mint elöljárót és remélhetőleg rendbe hozza a házat. – Itt hála Istennek, jó egészségben vagyunk mindnyájan mind a S. Pantaleóban, mind a Noviciátusban, értesítsen engem, hogy a 25 scudival mi van, amit kifizettem itt egy asszonynak a 200 scudi részleteként, amiről Atyaságod a múlt hónapban írt nekem. Más írnivalóm nem lévén, kérem az Urat, hogy áldjon meg bennünket. Amen.” – (Róma, 1636. júl. 5.)
„A somarellót illetőleg, amelyet Atyaságod adott át P. Pietrónak az útra, azt írja nekem, hogy majd vissza fogja juttatni Atyaságodnak és ő hajón megy egészen Cercaráig, ami néhány kilométernyi távolságra van Chietitől, ha pedig továbbra is a szárazföldi úton menne, akkor magával viszi, amiről majd Atyaságod kap értesítést. Írtam ezzel a postával az anconai P. Ministrónak, hogy erre a legközelebbi három hónapra küldje oda fr. Giacintót. Sürgetem majd a szentszéki beneplacitumot az ottani javakat illetőleg.”
„Ezzel a postával írtam az anconai P. Ministrónak, hogy a szent engedelmesség nevében küldje Cesenába fr. Giacintót és abban az esetben, ha másvalakit küldött volna az említett fr. Giacinto helyett, az a másik menjen vissza. P. Pietro visszatért Norciából Anconába, gondolom, hogy visszajuttatta a somarellót. – Megkaptam az írást a 243 scudiról, amint már ezt írtam, mivel fr. Arcangelo jelenleg nincs Rómában, nyolc-tíz napra Tiroliba ment Nicodemi orvosunk szolgálatára, hogy felügyeljen az aratásra, a cesenai sütőmester írását megnéztettem, felbontattam, választ kellett küldeni határnapra, ma estig nekem, ha nem küldi, sürgetem a másik postával. – Azt beszélik, hogy a mi Urunk egyetemes jubileumi évet hirdetett és hogy a legközelebbi vasárnapon teszik közzé. Engedje meg az Úr, hogy béke legyen Itáliában és áldjon meg bennünket mindenkor.” – (Róma, 1636. júl. 9.) – „Intézkedtem már, hogy meglegyen a szentszéki beneplacitum a Collegio birtokait illetőleg.”
„Amikor már levelemet postára adtam, akkor jött Sig. Panicola és közölt a pénzes utalvány ügyét a Signatura Kardinálisának az ügyhallgatójával, ha nem csalódom, azt mondotta neki, hogy nincs rá ok, hogy Rómában megjelenjen... ott a lehető legjobban. Az Úr áldjon meg bennünket. Amen.” – (Róma, 1636. júl. 9.)
„Szerintem két dolgot cselekedett rosszul a messinai P. Ministro, az egyik az, hogy levelet, meghatalmazást eszközölt ki a Vicerétől, hogy Sig. Andrea Patti semmisítse meg a vételi jegyzőkönyvet, szerződést, vagy vessék fogságra, vagy jelenjen meg Palermóban, minthogy ez bűnügyi eset és megszerzi ezzel nekünk a pereskedő hírnevet, ami éppen nem kedvező pont a mi Intézményünk számára; mindez nagyon kellemetlenül érintett és valahogyan el kell rendezni, intézni az ügyet. A másik dolog pedig az, hogy az említett P. Ministro jól tudta, hogy milyen életet élt a múltban fr. Carlo, ellátja egy olyan levéllel, aminek következtében az igaz tanúk lesznek gyanúsak vagy hamisak, mindketten nagy meggondolatlanságot tanúsítottak, ahogyan ezt önnek megírom”. – Arról is jelentést ad, hogy három szobácskát rendeztetett be azok számára, akiknek arra szükségük van, hogy egy kissé helyrezökkentse a gondolkodásukat aminek máris látszik az eredménye. – (1636. júl. 10.)
„Ha majd megtudom, hogy mikor tette le a gyóntatási vizsgát P. Glicerio Rómában és mikor hagyták jóvá, rajta leszek a szükséges utánjárással, hogy kieszközöljem, hogy ott Narniban gyóntató legyen és ha a Sig. Vicario azt mondja, hogy elég két gyóntató a S. Cassio templomban, P. Diomede egyelőre hagyja abba a gyóntatást és helyette lehet P. Glicerio, így aztán eleget tehetünk a Sig. Vicariónak is, aki nem akarja, hogy két gyóntató legyen és P. Glicerio igen sokaknak szolgálatára lehet, akik lelkiatyának kívánják őt. Ezeket akartam megírni válaszul levelére Uraságodnak, akit az Úr halmozzon el szent kegyelmével.” – (Róma, 1636. júl. 12.) – „Köszöntöm Uraságodnak egész házát, különösképpen Snor Faustát.”
„Megkaptam Atyaságod levelét, amelyet Palermóból írt nekem a P. Asszisztens levelének másolatával együtt. Én remélem, hogy az Úr majd nyilvánvalóvá teszi, hogy mit ér egyik is, másik is és remélem, hogy egyeseknek vélekedésével szemben, akik azt gondolják, hogy sokat tudnak és hogy ők az elsők, Atyaságod meg fogja szégyeníteni őket, főként, ha sikeresen elrendez majd mindent ott azon a tájon, akkor majd Atyaságod visszatér ide, vissza fog jönni ide, mint prokurátor generális és Vizitátor, minthogy őáltaluk mindezideig semmi eredmény sem volt elérhető, nagyon jól tudják védeni a fegyelmezetleneket, senkinek sem akarnak rosszat, kellemetlenséget, úgyhogy a dolgok még rosszabbul mennek, amint ez látható volt egynéhány esetben, akiket én meg akartam büntetni az elmúlt hónapok folyamán és most, hogy elrendeltem, hogy vonuljon vissza egy szobába fr. Carlo di S. Domenico, a messinai fratello és végezzen lelkigyakorlatot, de bilincsek nélkül, de abban a szobában, ahol P. Francesco Maria Pavese volt, amelyik egyik a legjobb a házban. – És mivel ez a szerencsétlen, akit sohasem figyelmeztettek, azt mondja, hogy nem tett semmi rosszat és azt gondolja, hogy megvédelmezi a maga ügyét, lévén a »in rei veritate«, a legsúlyosabb büntetést érdemli, ezért hát Atyaságod a promotor sürgetésére vegyen fel információt róla, mint olyan személyről, aki közismerten »infamis«, néhány év óta habitus nélkül van és egyéb dolgairól és minél előbb küldje meg nekem a jelentést és én azt hiszem, hogy abban az időben, míg Palermóban volt, elég súlyos hibákat követett el. Én úgy gondolom, hogy megelégednének azzal, ha egy kissé meggyötörnék. Atyaságod legyen rajta, igyekezzék, hogy kimutassa hazug mivoltát azoknak, akik nagyon okosaknak gondolják magukat és ha Isten éltet engem, remélem, hogy Atyaságoddal együtt és még egynéhány mással együtt a dolgokat majd jobban elirányítjuk, amit ők i megláthatnak. Az Úr áldjon meg bennünket. Amen.” – (Róma, 1636. júl. 12.)
„Nagyon súlyosan érint, hogy Sig. Tontiéknak 170 scudit kell fizetnem, mivelhogy ezt úgy határozta Sig. Andrea ügyhallgató, de a mi javunkra nem akar megítélni egy giuliót sem annak a sok gyümölcsnek a fejében, amit kaptak, ami nyilvánvaló, úgyhogy azon a ponton vagyok, hogy megmondom a Congregazione della fabricának és a Rota monsignoreinek, hogy mivel ez a ügyhallgató nem szolgáltat nekünk igazságot, lemondok a Collegióról, hogy egyszer már kikerüljek ezekből az áskálódásokból és pereskedésekből, amelyek már két és fél éve húzódnak és semmit sem tudtunk a Collegio javára kieszközölni, jól lehet, hogy világosan mellettünk szól az igazság – Ami pedig a Rovarelli ügyeket ileti, hasonlóképpen ezer nehézséget talál, hogy már egyszer el tudná intézni, ennélfogva ettől az ügyhallgatótól nem várható semmi a Collegio javára és amint mondottam, nagyon rám nehezedik, megnehezíti a Collegióról való gondoskodást ennek a 170 scudinak a fizetése. – Ami pedig Sig. Biagiót illeti, nem lehet csak úgy elintézni az évi 226 scudi járandóságot, amit neki fizetnünk kell a házbérrel, ha volna pénzünk, szeretnék azonnal fizetni, de azon aggódom, hogy ebben az évben nem lesznek meg a szükséges dolgok még a Collegio számára sem, hacsak Atyaságod nem igyekszik valahonnét, valamiből pénzt szerezni, nagy gonddal tartsa rendben a Collegio számláit, számadásait. – Ami a messinai ügyeket illeti, Isten tudja, hogyan állnak és ha mindent elrendeztek egyedül csak P. Pietro jelenlétében, Isten tudja, hogyan rendezték el, remélem, hogy ott Palermóban jól rendeződnek el, el kell viselni az ilyen kellemetlenségeket a Szerzetben, mivelhogy egyesek keveset törődnek a közjóval és azt az egyéni érdekek utánra hagyják. És az a közeli elöljáró, aki azt mondotta, hogy nem akarja elfogadni, kevésbé alkalmas arra, hogy elöljáró legyen, azért majd a maga idejében kitudódik és orvoslódik minden dolog. – Ami pedig Sig. Ger.mo Ranieri levelét illeti, Moriconéba rendeltem P. Germót, hogy kezeltesse magát a kénes forrásoknál, vizekkel, amely ott van Moricone közelében és mivelhogy helyette az iskolai munkát fr. Marcello látta el, úgy gondolom, hogy már felszentelt, nagy megelégedésre helyettesítette az említett atyát, mert nagyon jól tudja a humán dolgokat, anyagot, jobban, mint az említett P. Ger.mo és most nekem írnak, hogy inkább szeretnék mint a P. Ger.mót, de ezekben a kánikulás időkben, napokban nem lehet személyi áthelyezést eszközölni, hanem majd az új tanév kezdetén. – Ami pedig a Borghetti házból való ifjúról szóló jelentést illeti, örülök, hogy megvannak benne a megkívánt követelmények, csak azt nem tudom, hogy mikor vehetünk fel nagyobb számban növendéket, ha nem kapunk pénzt a Sig. Tontiéktól. A Bellingambi igen jól viseli magát, de az a Riminiből való, nagyon lassan megy nála a bajtól való tisztulás, amelyből még mindig nem teljesen tisztult meg és úgy látszik, hogy nem is váltja be a hozzá fűzött reményeket, mint ahogyan kezdetben indult. Figyelmébe ajánlom amennyire csak lehetséges, hogy segélyezze a Collegiót, ha többet nem, egy ötven scudit, amire most szükségem volna, ezeket akartam most megírni.” – (Róma, 1636. júl. 16.) – „Köszöntse nevemben a Mons. Vescovót, a püspököt és már ezzel a postával válaszolok neki, ha lehetséges, vagy a következővel.”
(Átírt, rövidített levél) A szabályok megtartását illetőleg P. Melchior a következő intézkedéseket, utasításokat kapta: tehetségüknek megfelelően legyenek alkalmasan szétosztva a rendtagok a munkára, nagy gondossággal kell arra vigyázni, hogy békességben, egyetértésben legyenek, lehetetlen, hogy ezek után ne jól menjenek a dolgok. Mindenekfelett tiltva legyenek az összejövetelek, tartsák meg pontosan a silentiumot, ha azt akarják, hogy a Szentlélek lakozzék közöttünk, máskülönben mindig ellenségeskedések lesznek. Imádkoztasson a legkisebb iskolás gyermekekkel, akik nagyon kedvesek az áldott Úr előtt. Rendesen végezzék az iskolai kötelezettségeiket, jó példaadásul szolgál a világiaknak a gondosan végzett munka és nagy előrehaladására az iskolás gyermekeknek. És még a következőket írja: „Ami pedig a novíciusokat illeti, vigyázzon, hogy ne öltöztessen be senki olyant, hacsak nem jó tehetségű személyek, egyének és ne legyenek nagyon alacsony termetűek, frater operarius csak olyan legyen, aki ért valami mesterséghez, mint például: szabó, asztalos, kőműves, szakács, cipész, mind olyan mesterségek, amelyekre nagy szükség van a Szerzetben.” Többször is írta, hogy informálják a noviciátus felől, amelyet erre a célra felajánlott Fr. Auxilia, hozzáépült templommal, lakóhellyel és amely egy kissé kiesik a város forgatagából. – (1636. júl. 17.)
„Nagy boldogság volna a szerzetesek számára, ha sohasem üldöznék és rágalmaznák őket, de az Isten megengedi, hogy ebből nagyobb jó származzék, amint én is remélem, hogy ez a nagyobb jó származik majd abból a nagyon arcátlan rágalmazásból, amely egynémely kevésbé istenfélő egyéntől ered; az atyák egyáltalában nem lesznek kisebb becsben előttem és gondom lesz arra, hogy az ottani polgárság, lakosság érdekét minden szorgalommal szolgálják egynémely atyának az elhelyezésével, nem a rosszindulatnak a sürgetésére, hanem hogy tudják meg Campiban az én óhajomat, hogy ezentúl is szolgálni akarjuk őket. Addig is kérem az Urat, hogy az ő szelleme gyarapodjék az ottani lakosság lelkületében az Ő nagyobb dicsőségére.” – (Róma, 1636. júl. 19.)
„Megértettem, amit Atyaságod írta a savonai elöljárót illetőleg, ha már előbb tudtam volna azoknak a narni uraknak, vezetőknek az akaratát, már előbb aszerint jártam volna el, hogy mást küldök oda. Ezért hát Atyaságod nevezzen ki valakit oda elöljárónak, aki a Serenissima Köztársaságnak alattvalója, aki legjobban megfelel annak a háznak és P. Giacomónak mondja meg, amikor visszatér, hogyha egy kissé felfrissül az idő, jöjjön Rómába vagy Nápolyba, ahol igénybe vesszük szolgálatait és mind ott Genovában, mind Savonában szolgáljanak nagy alázattal az Istennek, és hűségesen a Serenissima Köztársaságnak, ezeket akartam megírni válaszul Atyaságod levelére, akit az Úr áldjon meg mindenkor.” – (Róma, 1636. júl. 19.)
„Hogy egyetlen alkalmat se mulasszak el Messinával való levelezést illetőleg, jónak láttam, hogy megírjam ezt a néhány sort, hogy kifejezésre juttassam elgondolásomat, felfogásomat, amit már más alkalommal is kifejeztem, hogy rendezze el Sig. Andrea Patti házának ügyével kapcsolatban, hogy az említett Andrea olyan értelemben biztosítsa a háznak az árát betáblázva a javunkra, amelyek nem esnek bele a hitbizományba, hogy a Szerzet biztos legyen, ez P. Pietrónak is a nézete, akinek nagyon tetszik ez a ház, minden más messinai háznál jobban, nemkülönben az Asszisztenseknek, ezért hát Atyaságod ezt intézze el és aztán majd a meleg nyári napok múltával küldök új segítséget annak a háznak és nem szeretném, ha ránk ragadna a pereskedők elnevezés és én például itt, hogy perbe ne keveredjem egy örökség miatt, amit a Sig. Marchese di Moriglieno, az ú.n. Montenegrói gróf hagyományozott, inkább lemondtam a kétezer scudiról, ami egy részlet, amit a főörökösnek kellett volna kifizetnie, én remélem, hogy az Úr gondoskodni fog rólunk már formában, hasonlóképpen ott se induljanak perbe semmiképpen sem, hanem rendezzék el az ügyeket, ahogy mondtam. – Fr. Eustachio azt írja nekem, hogy rózsát küldene nekem, de semmi jele annak, hogy honnét, kitől, én azt gondolom, hogy inkább csak szavak, de nem tények, ami bizony nem szép dolog. Az Úr áldjon meg bennünket. Amen.” – (Róma, 1636. júl. 19.)
„Fr. Arcangelo levelet kapott egy dolgozótól, aki azt írja, hogy mindig hűségesen szolgált a Collegiónak és most felmondtak neki és hogy két birtokrészt adtak egy dolgozónak. Én nem hiszem, hogy ez csak úgy minden ok nélkül történt, ezért hát írják meg, hogyan áll a dolog és ha fr. Arcangelo úgy látta, hogy jó munkás, akkor nem kell megfosztani a birtoktól és azt írja, hogy fr. Antonio felmondott neki. Itt rajta vagyunk, hogy a Collegio ügyeit sürgessük, de kevés reménységgel vagyok, míg az ügyek Sig. Andrea ügyhallgató kezében vannak. Az Úr áldja meg mindnyájukat. Amen.” – (Róma, 1636. júl. 23.)
„Ami a cesenai sütőmester pénzügyeit illet, Atyaságod ott nézzenek utána, lehet, hogy itt nem is jól értettük meg a dolgot és ha majd jön hozzám a prokurátor, az én részemről megteszek minden megtehetőt. – Ami pedig a szentszéki benepacitum megszerzését illeti, egyesek azon a véleményen vannak, hogy az egész ügy jobban menne, ha az apátság szerzetesei megvásárolnák az egész birtokot, vagy legalábbis nagyobb részét, mert részeltenként eladva és ha nem fizetik a kamatokat és nem fizetve a vételárat a Collegiót néhány évig nem lehetne fenntartani, de ha a szerzetesekkel eredményre lehetne jutni, másképpen alakulna a dolog, ezért hát, ha alkalma van arra, hogy beszéljen velük, tegye meg. – Ami a terménybetakarítást, az aratás eredményét illeti, nagyon fájlalom, hogy olyan nyomorúságos az eredmény, ahogyan írja, a Collegio évi rendes kiadása 850 scudi, nem tudom, hogyan tudunk ennek megfelelni, azonkívül, hogy Sig. Fabrizio Tontinak kifizettem 1767 scudit és más egyéb hitelezőknek, ezen kívül még fizetnem kell a sütőmesternek 79 scudit, amiből egyelőre csak 50 scudit tudok kifizetni, tehát már itt is fennmarad 18-20 scudi a Collegio terhére, a kamatok fejében 60 scudit Sig. Caetanónak és 70 scudit Panicolának, meg kell még fizetnem a Cardinális sírtábláját, 60 scudi, ezekből láthatja, hogy milyen helyzetben vagyok, semmit sem érünk el a Collegio javára Sig. Adnreától, ezért önnek kell mindenképpen azon lennie, hogy segítse a Collegiót akárminek az eladásával. – igen rossz hír jött Vicenzából, ha csakugyan igaz, hogy a pestis felütötte a fejét, nem fog ott megállni azon a vidéken, Isten oltalmazza egészségben tartsa meg Ravennát, itt nincs semmi újság. Az Úr áldjon meg bennünket mindenkor.” – (Róma, 1636. júl. 23.) – „Fr. Arcangelo még mindig Tivoliban van, a mi orvosunknak a szolgálatában, holnapra vártam, és megérkezett ma, és egész figyelmével a Collegio ügyeinek szenteli magát.”
„Figyelmébe ajánlom a messinai házat, hogy a pereskedésre kerülő ügyből, amelyet Sig. Andrea Pitti házával kapcsolatban akarnak megindítani, nehogy valami kellemetlenség, zavar következzék be sem Sig. Stratago részéről, sem P. Pier Francisco nem helyes eljárásából, hogy ennek folytán menesszék az atyákat, mivelhogy Sig. Andreának nagy rokonsága van és jó barátai, akik rosszallásukat fejezték ki, hogy a Szegény szerzetesek sürgetésére induljon meg egy pereskedés, akik ide jöttek, hogy átvegyenek egy alapítást és most követelik, hogy semmisítsék meg a szerződést, vagy pedig menjen a börtönbe, ami szerintem igen nagyfokú szigorúság, eljárás lenne és igazságtalan dolog, kész vagyok elveszíteni minden érdeket, hasznot, csak ne pereskedjünk, Atyaságod írja meg Sig. Andrea doktornak, hogy mindenképpen akarják a házát, ami nagyon megtetszett P. Pietrónak, aki itt volt, csak biztosítsa a rendelkezést, amellyel vagyonát elidegeníthetetlen vagyonként hagyja a pontosan megállapított örökösökre (fidei communiso) és gondolkozom azon, hogy hamarosan küldök valakit Messinába, aki nem rajon annyira a pereskedésekért és lehetséges, hogy az említett atya Palermóba kerül a legközelebbi őszön. – Írtam már, de újra írok betegápolónk sürgetésére, hogy küldjön Atyaságod egy bizonyos mennyiségű (decina) cukrot, hogy különböző dolgokat készíthessen a betegeknek, várom a minél előbb választ. – Írtam, hogy értesítsen a Noviciátus felől, amelyet egy nemesember felajánlott a »Porta di Palermo«-n kívül és mindaddig senkit be ne öltöztessen, ha még van is Noviciátus, amíg csak olyan rátermett embert nem tudok küldeni, aki tudja nevelni a novíciusokat, még ha meg is van, ha meg is nyílt a Noviciátus, ahol alkalmasan lehet nevelni a novíciusokat, amennyiben és amikor lehetséges, rendelkezzék úgy, hogy fr. Marc' Antonio legyen a novíciusok mesterének a kisegítője, figyelmeztetheti őket hibáikra szeretettel és ha megkezdték a noviciátust ne használják fel a novíciusokat semmiféle szolgálatra, amíg jól bele nem gyakorolták magukat az imádságba, mivel a tapasztalat azt mutatja, hogy akik nem végzik el a Noviciátust rendesen, azok nem válnak be. – Írja meg nekem, hogyan viselkedik fr. Baldasare, hogy alkalmas-e még arra, hogy tanítson? A messinai fr. Carlo megbetegedett két héttel ezelőtt, most mintha egy kissé jobban lenne, megbánta és nagyon sajnálja, miket elkövetett, főként amikor igen rosszul volt. Az Úr adja meg neki azt a kegyelmet, hogy valóban megjavulhasson. – P. Stefano Cesenában van, azon fáradozik, hogy írásba bocsáthassa, eladhassa a Collegio javait. – Nagy arra a szükség, hogy a Szerzet vizitációt kapjon, majd megtudja Atyaságod, hogy mikor lesz, noha ezek a mi Asszisztenseink nincsenek ezen a véleményen, legyen rajta, hogy úgy vezesse a palermói házat, hogy segítségére lehessen az egész Szerzetnek. Itt, hála Istennek, egészségesek vagyunk mindnyájan, aki áldjon meg bennünket mindenkor.” – (Róma, 1636. júl. 24.)
„Amíg csak azt nem látjuk, hogy befejeződtek a pereskedések Sig. Tontiékkal, vagy legalábbis valami kielégítő határozatot nem hoznak, addig nincs más hátra, minthogy mindennap elszenvedjük a gyötrelmeket, amelyek naponként jelentkeznek. Hogy pedig lefizessük azt a 170 scudit, amit én már letétbe helyeztem, amelyből az ő prokurátoruk felvett 30 vagy 70 scudit bírói határozat alapján azt őt megillető járandóság alapján és még más egyéb címeken, Isten tudja, nem lesz foglalva a többi is és talán egy fillér sem marad, pedig már elterveztem, hogy ezen vásárlok gabonát, bort, olajat, ahogy elgondoltam. Ezért hát siessen és legyen segítségünkre. Ezek a Tonti úrék itt hagyták az adósságokat és a Sig Cardinale temetése címén a költségek fejében, lefoglaltak három birtokrészt a betétekből és nem találtak többet a letétben csak 42 scudit, lássa, milyen nyomorúság, részvéttel vagyok ön iránt is és megküldöm minél előbb a határozatok másolatát, amiért legalábbis három scudit kell fizetnem, megkaptam a levelet, amelyben értesít a milánói dolgokról. – Nagyon örülök annak, hogy részletesen beszámolt az idei terméseredményről, itt meg most az a gondom, hogy javíttassam a Collegio palotájában a lépcső feletti mennyezetet, megroppant egy főgerenda, amely az említett lépcső felett volt, talán meg sem áll a kiadás 25 scudiba, aztán a gerendákat kell kicseréltetnem, Agostino Olivati lakosztályánál az erkély mellvédje van rossz állapotban, olyan állapotban van, hogy tönkremegy, ha megjönnek az esős idők és nincs egy scudim, kifizettem negyvenet a sütőmesternek. – Fr. Arcangelo váltólázban szenved, most már nem olyan súlyos, mint az előző hat-hét napban volt és nincs, aki úgy tudná sürgetni a dolgokat, mint ő és a dolgok csak halasztódnak, hogy ne beszéljek Conde di Rovarelli dolgáról, amely hasonlóképpen súlyos eset és Sig. Andrea egyáltalában nem akarja mozgatni az ügyeket, hanem csak hagyja, hogy minél hosszabban tartó pereskedése legyen a Collegiónak, sem a hagyatéki javak terményeiről nem akar intézkedni, igazságtalanul hiányt állapított meg és most azt is meg akarja ítéltetni és mindjárt ránk íratott 170 scudi terhet, hogy a Collegio egy birtokról igénybe vette a terményt törvényesen... végeredményben sok gyötrődésem van mind emiatt, de végül mégiscsak majd kiderül az igazság és akkor majd azok az Urak tapasztalják meg a végrehajtást, mindenesetre bánt engem az ő bajuk, kellemetlenségük. Az Úr áldjon meg bennünket. Amen.” – (Róma, 1636. júl. 30.)
„Rettenetesek az Isten ítéletei, Atyaságodnak legyen arra gondja, ha már egyszer Messinából csak a kellemetlenségek és a bajok jönnek, legalább Palermóból kapjak egy kis vigasztalást.” – (Az átírt levélből folytatólagosan): „Nagyon bánt a messinai ház ügye, amely arra a pontra jutott, hogy az egész várost felkavarta, én azt hiszem, hogy mindenki egyformán ellene van ne csak Sig. Straticónak, hanem P. Pier Francescónak is, adná meg a jó Isten, hogy jól intéződnék el a dolog. Igen nagy meggondolatlanság ilyen helyzetekbe belekeveredni egy olyan nagy előkelő városban, ahol a mieinknek alamizsnából kellene megélniük. Szeretnék elégtételt adni Sig. D. Andrea Pattinak azzal, hogy végül is el kell fogadnunk az ő házát. Írtam Nápolyba, hogy küldjék mihamarabb Messinába P. Onofriót, hogy onnét elhelyezhessük P. Pier Franciscót.” – (1636. júl. 31.)
„Szerfölött bánt az ottani atyáknak a magatartása, viselkedése, hogy már a Szent Officiumhoz jutott a dolog, nincs más hátra, mint megvárni, hogy mit döntenek felőlük, aztán sürgetni, hogy mihamarabb elkerüljenek az ilyenek attól a háztól, sohasem hittem volna, amiket most hallok P. Giovan. Domenicóról, főként, amiket P. Gasparóval szemben mondanak és P. Macarióról, aki mint írják róla, nem tartja az »ubiquitas« elvét, ami nagy hiba lenne, én úgy látom, hogy az említett P. Giovan. Domenico nem való elöljárónak, nagyon szenvedélyes ember etc. Többször is írtam Nápolyba, hogy P. Honofrio utazzon, induljon azonnal Messinába, hogy felváltsa P. Pier Francescót, mert aggódom, nehogy valami rossz tréfa legyen abból, hogy az egész nemességet felingerelte nem kis kárára a Szerzetnek, azért ha odaérkezik, tárgyalja meg a dolgot, ahogyan a legjobbnak gondolja.” – (Róma, 1636. aug. 2.)
„Nemcsak a Sig. Tontiék prokurátora (aki 60 scudit) vett fel a letétből saját költségeinek, szolgálatainak fejében), hanem maga Andrea tovább kereskedik a Collegióval szemben, hogy Sig. Tontiék kedvében járjon, ami már igen világosan látható több mint két év óta, de bizakodom, hogy az Úr majd mindenre világosságot derít, beszéltem minderről Sig. Panicoláva. – Nagyon fájlalom, hogy a terméseredmény olyan nyomorúságos lett és mivel jelenleg nincs pénzünk, a bentlakók a Szerzet kenyerén élnek, mg kell fizetnem Sig. Card. Tonti síremléktábláját a Gesúban, gondoskodnom kell kenyérről, gabonáról és nincs egy fillérem, annyira elintézett a 170 scudi letéte, érdeklődni fogok Mons Honorato Viscontinál és általa fogok íratni Card. Barberininek, lehetőleg minél előbb, ami esetleg csak olyan általános formában megírt levél lesz, mindazonáltal segítségükre lehet nekünk is a gabonabeszerzést illetőleg. Atyaságod is kövessen el mindent, hogy legyen valamiben segítségemre. Sig. Card. Santi négy napja, hogy elment Frascatiba, egyházmegyéje látogatására, azt mondják, hogy holnap, aug.3-án bérmál Frascatiban. Az Úr áldjon meg bennünket.” – (Róma, 1636. aug. 2.)
„Írtam a múlt postával, hogy két levelet kaptam, az egyik szól 54 scudiról, a másik 46-ról, úgy gondolom, hogy gabonát veszek rajta a Collegio számára, úgy hiszem, hogy hét és fél scudiért megkapom mértékegység szerint, azon aggódnak itt, hogy drágulni fog a gabona. Örülök, hogy kompromisszummal megegyeznek a cesenai sütőmesterrel, hogy így nem fognak pereskedni senkivel sem. – Az a gondolat, hogy eladjuk a Collegio birtokait, itt senki sem helyesli, hogy most eladjuk egyik birtokrészletet, majd aztán a másikat, mert mindig csak ott kell tartani a két atyát a fél birtokért éppen úgy mint az egészért, ha akadna valaki, aki az egészet megvenné, mint ahogyan most az apátság atyáiról mondják, vagy esetleg más valaki, aki legalább annyit adna érte, amennyiért a Sig. Cardinale vásárolta, jól lehet, csak feljavultak és értékesebbek lettek a földek, ma többet mutatnak a számadások, ha még a két atya utáni költségeket le is számítjuk, sőt ha belevesszük a szórakozási költségeket is, mivelhogy a szerzetesek, akik nem élnek benne a szerzetesi közösségben, a rendházban, nem tudják megtartani a Szerzet előírásait azon sok elfoglaltság miatt, amelyekkel naponként számolhatnak. – Ami pedig a peres ügyek előbbre vitelét illeti, Isten tudja, hogy mikor lesz abban továbbjutás, eligazítás, én egyáltalában nem várok, nem remélek semmit, míg Sig. Andrea kezében lesznek dolgok, nem akar menni sem prokurátor, sem ügyvéd, mert csak szép szavakat kapunk. – Fr. Arcangelo kétszer is visszaesett a betegségbe, ma is ágyban fekszik és gyógyszert vett be, mivel nem tartotta be a szabályt. Figyelmeztesse ott fr. Antoniót, nehogy úgy járjon. Más írnivalóm nem lévén, kérem az Urat, hogy áldjon meg bennünket. Amen.” – (Róma, 1636. aug. 3.)
„Várom az értesítést, hogy milyen szorgalommal jártak el a gabonabeszerzést illetőleg, és ha mind belefektették a pénzt, amit küldtem a fratellókkal, küldök még utólag is, minél előbb értesítsenek engem, hogy a moriconei ház tud-e eladni néhány »rubbia« gabonát, ne adják el másnak, mert én meg fogom vásárolni. Hétfőn este ott lesz Sig. Don Carlo Conti de Poli, aki a farfai vásárra megy, Atyaságod úgy fogadja a rendházban, mint ahogyan fogadta annak idején az ő fia, Sig. Principe két vagy három évvel ezelőtt, amikor szintén a fafai vásárra ment, rendezzenek be számára rendes jó ágyat és két másikat az alkalmazottak számára. Az Úr áldja meg mindnyájukat. Amen.” – (Róma, 1636. aug. 4.)
„Azt hallom, hogy a monrehusok, akik arra számítottak, hogy megvásárolják a Collegio javait, a vízáradással kapcsolatban olyan nagy károkat szenvedtek Ravennában, hogy az valamiképpen helyrehozzák, igen sok kiadásuk lesz, ennélfogva erről a részről ne sok reménységem van, hogy el lehet egyszerre adni mindent. Hogy pedig részletekben menjen, hogy nyomorúságos időben nem találjuk meg számításunkat, mindazonáltal tárgyalok Nicolo ügyvivővel, hogy adassa ki a szentszéki beneplacitumot. Itt azt mondják nekem az érdekeltek, a szakemberek, a közvetítők és a pénzdolgokban jártas emberek, hogy a kincstári pénzintézetek veszedelmesek minden betáblázott birtokot illetőleg, nem tartják biztos alapnak a pénzintézeti letéteket az ingatlan javak nem biztos dolog, hacsak már nincsenek betáblázva, megterhelve, ennélfogva bajban vagyunk és ahogyan most állunk, úgy sokáig nem maradhatnunk, főként az ilyen ínséges időben. – Ami pedig a Collegio ügyeit illeti, amíg Sig. Andrea ügyhallgató kezében vagyunk, semmi remény sincs arra, hogy az ügyek jól végződjenek, szinte három év folyamán nem értünk el semmit a Collegio javára, de annál több történt ellenünk, annyi túlzott érzékenység, önérzettel, nehézséggel találkozunk a Collegióval szemben, hogy nem egyhamar végződnek a pénzügyek. – Ami pedig az anconai dolgokat illeti, írtam, hogy egyedül P. Matteo járjon el az ügyben, ami pedig a két nápolyit illeti, most már szükséges, hogy a jövőben más eszközökkel éljünk mint a múltban, mert én úgy látom, hogy az a kettő elfeledkezett magáról, és az elöljáró nem sokat törődik velük, az őszi időváltozás előtt szó sem lehet a vizitációról, de amint lehet küldeni, küldeni fogom, addig is buzdítom őket, hogy tartsanak lelkigyakorlatot és egy kissé vonuljanak vissza, amit ha megtesznek, csak a javukra fog válni, máskülönben intézkedni fogunk, ha az én kezeimbe kerülnek, én meg fogom velük ismertetni tévedésüket és hogy bűnbánatot tartsanak. – Amint írtam, pénz nélkül vagyok és a növendékek is a Noviciátus kenyerén vannak, aminek a részére vásároltam egy kis gabonát hét scudiért egy »rubbia«-t és ott sütik a kenyeret, a múlt évben a szerzet költségén éltek. Atyaságod sürgősen intézkedjék, hogy adja el az állatokat és egyéb mást, amit lehet. Mons Visconte számára lesz egy levél. Küldje el nekem az ezidei termények listáját, hogy bemutassam annak, akit illet, főként a Rota urainak. – Van itt néhány súlyos betegünk, P. Gio. Domenico di S. Maria Maddalena, világi néven Guadugero, fr. Carlo di S. Domenico Messinából és tegnap jöttek Moriconéból P. Matteo di S. Caterina és fr. Bernardo lázasan, a többiek mind jól vannak, a Scuto Spirito kórházban már megkétszereződtek a betegek ágyai és a falvakban ebben az aratási időben és cséplési időszakban igen sok a beteg, a gabona a Campo di Fiorán hét scudiért kel el a jó minőségű gabona, hat és félért a közönséges, de folynak a spekulációk és így emelkedni fognak az árak. Az Úr áldjon meg bennünket mindenkor.” – (Róma, 1636. aug. 6.)
„Atyaságod hasson oda, hogy kezdessen új életformát a ház minden egyes tagjával, hogy a múlt dolgok felejtődjenek el és mindnyájan határozzák el, hogy új, szabálymegtartó életet kezdenek mindnyájan és egyetértők lesznek, ne emlegessék sem P. Mario múlt dolgait, aki soha nem mondott súlyos dolgokat senkiről sem, se ne beszéljenek fr. Andreáról, sem fr. Gabriellóról, akivel szemben sohasem indult eljárás Carcaréban, sem máshol, senki mással szemben azon házbeliek közül, ezért felejtsék el mindnyájan a múlt fecsegéseit és kezdjenek szent obszerváns életet, sok békességgel, egyetértéssel és Atyaságod mint atya figyelmeztessen először mindenkit négyszemközt egyszer vagy többször is és ha mégsem javulna, Atyaságod vagy büntesse meg, szabjon ki rá mortifikációt vagy értesítsen engem, majd én megtalálom a módját. Az Úr áldjon meg bennünket. Amen.” – (Róma, 1636. aug. 9.) – „Értesítsen engem Atyaságod, hogy a Sig. Card hagyott-e valami intézkedést, dekrétumot Frascatiban és milyen ügyben? A rekreációban beszélgessék meg az asztalnál olvasottakat, vagy arról tárgyaljanak, hogyan lehetne elősegíteni az iskolában a nagyobb előbbre haladást és semmi másról ne legyen felesleges szóbeszéd, amelyek nem tartoznak oda és ezt tartsák meg.”
(Összevont levél) „Minden helyen, ahol a jó Istennek igyekeznek szolgálni, minden tizenkettő közt van legalább egy, aki Júdás szerepére vállalkozik, aki megmorogja mások cselekedeteit és hogy másokat letérítsen a tökéletesség útjáról és ha lehetne látni a benső világot, Isten tudja, hogy minden tizenkettőre jut kettő-három vagy talán több is. Csak figyelje meg, hogy milyen szánandó állapotra jutottak a szerzetek.” A messinai ügyeket illetőleg ezeket írta: „Én azt szeretném, ha szerzetünket szívesen látná a Szenátus és a Város, hiszem, hogy hamarosan tudok új elöljárót küldeni, mivelhogy a jelenlegit nem jó szemmel nézik.” (1636. aug. 14.)
„Hallom, hogy P. Ger.mo megbetegedett, akkor hát Atyaságod egyedül van Moriconéban, az ilyen esetben azt kellene, hogy a nép küldjön valakit Maglionóba a püspökhöz, hogy adja meg az engedélyt, hogy Atyaságod gyóntathasson és így segítségére lehessen a betegeknek, hasonlóképpen cselekedett P. Matteo ministro és P. Ger.mo, de most mindketten betegek és most Atyaságodnak kell teljesíteni a szeretetszolgálatot, megvan rá a tehetsége, rátermettsége, amíg csak teljesen egészséges nem lesz. Az Úr áldja meg és erősítse és adjon erőt önnek, hogy sok szeretetszolgálatot végezhessen. Fr. Bernardo elég jól van már, P. Matteo még lázas, de már nem olyan veszedelmes, nem olyan súlyos.” – (Róma, 1636. aug. 16.)
„Ami a Castelletto helyet illeti, azt tartják, hogy szinte biztosra vehető, hogy a »Santa Teresa« szerzetesei nem fogják megengedni, hogy valamilyen Szerzet is megtelepedjen a közelségben, Atyaságod látja jól, hogy mekkora a távolság, sokkal több a 30-nál, lehet, hogy még 100 mértéknyire is megvan, mindazonáltal nem akarják, hogy a közelükben szerzetesek telepedjenek le. – Ami a francia armadiát illeti, nem lehet tudni, hogy hol van. Az Úr engedjen szent békességet és mivelhogy a nép nem igen akart megtérni az elmúlt évek csapásai és a pestis idején, most még nagyobb veszedelem van kilátásban, az éhség, mivelhogy Markában, Ramagnában és más tájakon annyira gyenge volt a termés, hogy emberek nem emlékeznek ilyen rossz aratásra. Itt a Róma környéki falvakban, mezőkön meglehetős közepes volt a terméseredmény a gabona a Campo di Fiorin hét-nyolc scudiért kel el mértékegységként egy rubbia gabona, aggódom egy bekövetkezhető éhínség miatt. Az Úr segítsen és áldjon meg bennünket. Mihelyt megkapjuk a Brévét, azonnal küldjük. – Azt írja nekem fr. Gio. Battista dell' Ascensione, hogy szeretne falujába menni, az atyafiság körébe, Atyaságod engedélyezheti neki az eltávozást, ha távollét nem okoz hiányt az iskolában, amint gondolom, hogy ez nem fordul elő, minthogy gyengélkedik, elengedhető, ha a rokonsága gondozza, mindenesetre szerény magaviselettel tartózkodjék ott, hiszen gyengélkedése miatt sok mindenre szüksége van, rájuk szorul. Gondja legyen arra, hogy a fegyelmet mindenki megtartsa, és ha valami fegyelemlazulás lenne, hanyagság, értesítsen engem. Az Úr áldjon meg bennünket mindenkor.” – (Róma, 1636. aug. 16.)
„Egész biztosra veszem, hogy a Szent Officium ottani emberei, mint a közjónak lelkes munkásai, vigyázói, folytonosan szemmel tartják az egyes cselekedeteket, hogy megőrizzék a hit tisztaságát, az isteni Fölség szolgálatának a gyarapodását és ennélfogva bárminemű intézkedést is rendelnek el, úgy kel fogadni és megtartani, mintha az Úr kezéből jönne és nem lehet másképpen fogadni, mint csak nagy örvendezéssel. Én jól lehet, hogy a mi Szerzetünkben vannak jártas és romoveált teológusok, mindazonáltal én soha meg nem engedtem, hogy szószékre vagy katedrára lépjenek, hogy prédikáljanak, jól tudván, hogy nem hiányoznak az Isten egyházában emberek, akik hivatásuknál fogva és Szerzetünk rendeltetése folytán kötelességük a prédikálás, amint gyakorolják is minden kiválósággal és távol legyen tőlünk, hogy sarlónkat idegen mezőkön, mások aratásába ártsuk bele. Egyáltalában nem csekély dolog, ha le tudunk ereszkedni, ha meg tudjuk alázni magunkat a gyermekek felfogó képessége előtt, amikor oktatjuk őket, amiket az Egyház rendelt bennünket. – Ennek okáért fogva Atyaságod a házakban végzett vizitációk alkalmával rendelje el, hogy a hittantanításban, az Úr törvényeinek a tanításában, ne másítsák meg, ne kerüljék meg azokat a terminusokat, fogalmakat, amelyeket Bellarmin kardinális megfogalmazott, összeállított a katekizmusában, a keresztény tanításban és ha netán olyan valakire akadna, aki a tanításban belevinné, belekeverné a teológiai nehézségeket, vagy netán nem éppen helyesen beszélne más szerzetekről, bűnének nagysága szerint büntesse meg, vagy értesítsen engem, hogy én végrehajtsam másoknak okulására. Vagy ha éppen novíciusok volnának az ilyenek és figyelmeztetések ellenére sem javulnának meg, küldje őket haza. Azután rendelje el, hogy senki sem vegyen magának bátorságot, hogy szószékről prédikáljon, vagy az oltártól beszéljen anélkül, hogy tőlem in scriptis, írásban engedélyét ne kapott volna, még a rekreációkban se tárgyaljanak másról, hanem csak a Konstitúció előírásának megfelelően és ha valami mást tapasztalna, alkalmazzon megfelelő büntetést. Ugyanis a mi Szerzetünkben éljenek az emberek szent alázatosságban, egyszerűségben, üldözzék és büntessék meg a kevélységet, nagyravágyást szigorúan és minél gyakrabban értesítsen engem arról, hogy mi újság a mi házainkban, és gondja legyen arra, hogy mindjárt kezdetben orvosolja a jelentkező bajokat, ami akkor még könnyebben megy és nagy gonddal nevelje a novíciusokat, mert ezen múlik a Szerzet jó hírneve. Az Úr áldjon meg bennünket mindenkor.” – (Róma, 1636. aug. 20.)
„Utána érdeklődtem, olyan bérletet adnának, amely megfelelne a cesenai örökölt földek utáni adónak, természetesen nem követelvén azon hasznokat, kamatoka, amelyek fennállottak Sig. Tontiékkal, sem a hagyatéki javakat, nagyon jó jövedelmezés lenne a Collegio szempontjából, évi ezer scudit fizetnének Rómában vagy talán még valamivel kevesebbet, a Riminibeli birtok után évi 200 scudit kapunk, végeredményben lehet tárgyalni a dologról és ha megegyeznek, akkor kiadatjuk a szentszéki beneplacitumot. - Várom a segítséget vagy Anconából vagy más úton, mivelhogy a Collegio a noviciátus kenyerét fogyasztja, amit otthon sütnek a vásárolt gabonából, ezért hát minél előbb jöjjön a segítség, és ne adják el a jószágot sem, ha csak igazságos árt nem kapnak érte, éppen úgy a gabonát is, amelyből ha valami még lett volna, dupla árt kaptunk volna érte, értesítsen arról, hogyan oldódott meg a ügy a péksütőmesterrel? – Várom napról-napra a Rota döntését, rögtön értesíteni fogom, ami pedig a firenzei Francesco atyát illeti, lehetséges, hogy a szünidőben Anconába ellátogat azon alkalommal, amikor felkeresi majd a loretói Szent Házat. – Fr. Arcangelo kezd jól lenni és szorgalmazza a Collegio ügyeit. – Az Úr áldjon meg bennünket. Amen.” – (Róma, 1636. aug. 20.)
„Várom P. Macario ügyében a döntést, az »ubiquitas« kérdésében került a Szent Officium elé, ami nagyon is veszedelmes tanítás (Krisztus mint ember mindenütt jelen van: Luther és az ubiquitások tanítása), ami kifejezetten eretnek tanítás, ezért ha az inkvizíciónál befejeződik az ügy, nem engedjük fogadalomtételre, hanem el kell bocsátani. – Szeretném, ha Atyaságod még nem fejezte volna be a vízvezeték beszerelését, akkor minél előbb rendezze el és olyan formában oldja meg a problémát, hogy nem kelljen az alaprajzot megváltoztatni, ezzel legyen készen október hónapra, vagy annak közepére, hogy Atyaságod Rómába jöhessen és ellássa a prokurátor generális tisztséget és hogy az egész Szerzetet mint Vizitátor végiglátogassa és hozza magával másokkal egyetemben fr. Francesco di Gesú fratellót, szeretném megismerni, és olyan képesítést adni neki, hogy mindenfajta iskolában helyt tudjon állni. – Itt van velem P. Andrea della Passione, aki rendben, fegyelemben tartja a házat, mások kevésbé segítenek a közügyekben. Ami pedig a messinai házat illeti, remélhetőleg minden el fog rendeződni és hogy a vásárlás ügye is megoldódik, amit még Atyaságod kezdeményezett Sig. Andrea Pattival és remélem, hogy néhány nap múlva egy új elöljárót küldhetek, mivelhogy a jelenlegit nem jó szemmel nézik, vásároltattam kedvére való felsőruhát, egypár cipőt, kalapot, és még amire szüksége van, gondoskodni fogunk és még egyéb dolgokat is, ha jól viseli magát, ahogyan majd a jelentések beszámolnak. Ne felejtse küldeni a betegápolónak a megígért cukrot, hogy különféle orvosságokat készíthessen belőle, mivelhogy ezekben a dolgokban a mi betegápolónk, az említett fr. Paolo, nagyon jártas és képzett, specialista hat-hét év óta és mindig elkészítette a legszükségesebb orvosságokat sok pénzt megtakarítván gyógyvizeket, konzervdolgokat készítvén. Más írnivalóm nem lévén, kérem az Urat, hogy áldjon meg bennünket. Amen.” – (Róma, 1636. aug. 21.)
„Két értesítést kaptam, a kettő együtt száz scudi, amiből idővel gabonát vásárolok a Collegio számára, húsz nappal ezelőtt még tudtam volna vásárolni hat scudiért, most már több mint hét. Megkaptam az idei terménybegyűjtésről a jegyzéket, ha ebből nem csak a vetőmagot kell félretenni, hanem a kölcsönt is vissza kell téríteni a munkásoknak, akkor bizony nem sok marad a Collegiónak és idővel, ahogy drágulnak a dolgok és egyesek a római bort több mint három scudiért adták el hordónként, a szüretig még csak drágulni fog és azonfelül pedig kevés lesz a szőlő. Az Úr segítsen meg bennünket, mivelhogy a tárgyalásokhoz sem sok reményt fűznek, azt írják, hogy Genovában 18 scudi egy rubbio, ne feledkezzék meg arról, hogy segítséget küldjön, ami csak lehetséges. – Ami pedig Sig. Biagiót illeti, megegyeztünk, hogy kamatra 700 scudit veszek fel öt százalékos kamatra és az említett Sig. Biagio Brévét adat ki, hogy elfoglalhassa az említett javakat... és így kimenekülünk az ő kellemetlenkedéseiből. – Amennyi sikertelenség van a mi peres ügyeinkben, hogy szept. elsejéig nem várhatunk döntést, amikor majd egy kissé csökken majd ez a húség, de addig sem hagyjuk nyugodni a dolgot. Magam is jól látom, hogy nagyon előnyös lenne eladni a Collegio javait, de ezekben a szegényes, szűkös időkben nincs, aki fizetni tudna, ha akadna valaki, aki annyi áron megvenné, ahogyan vásárolta az egészet és fizette a Sig. Cardinale, nagyon jó lenne, de ilyen birtok, hozzá míg rosszul fizetve, nem éri meg. – Más írnivalóm nem lévén kérem az Urat, hogy áldjon meg bennünket. Amen.” – (1636. aug. 27.)
(Rövidített levél) „Ha majd odaérkezik fr. Gio. Battista di S. Maria Maddalena, aki nagyon nyugtalan természetű, büntesse mortifikációval, ha én büntethettem volna minden egyes alkalommal, amikor valami gyarlóságot követett el, akkor most nem lépett volna meg Messinából a maga meggondolatlansága folytán, otthagyván azt a házat mester nélkül az első iskolát. Atyaságod ne tűrje el, hogy valaki sértegesse az istent, ha azt akarja, hogy az isten mindig önnel legyen. Az én legjobb segítségem most P. Andrea. Értse meg, hogy igen nagy, igen nagy szükségem van segítségre, nincs aki alkalmas lenne vizitálni az egész Szerzetet. Az Úr az ő könyörületessége révén részesítsen engem, adja meg nekem a szükséges segítséget.” – (1636. aug. 28.)
„Írtam Messinába, hogy a város intézze el a házvételt, fenntartva magának a tulajdonjogot és átadja nekünk örökös használatra, így megszüntethető lenne minden pereskedés, minden elidegeníthetetlenség-féle gyanakvás. Sig. Stratico távozásával, ha az ügy nem nyert volna teljes elitnézést, akkor Atyaságod marad annak végleges elrendezése.” – (1636. aug. 30.)
„Két nappal ezelőtt írtam Atyaságodnak, hogy nézzen utána, szerezzen be gabonát, amennyit csak tud és engem értesítsen azonnal, küldöm a pénzt 20 rubbia gabona árának a fejében és még ha azonfelül is lenne, megvétetem azt kellő körültekintéssel, ami pedig ms Paolo fiának a szőlejét illeti, megmondhatja Sig. Don Sebastiano prokurátorának, hogy megvásároljuk a szőlőt, amire rendelkezésünkre áll 25 scudi a hagyatékból, a többit pedig, ami még jár don Sebastianónak ms Paolo fiától, mi azt kamat ellenében átvesszük, és eladjuk a szőlőt és az árát belefektetjük a templom építésébe, ha így megegyezhető lesz, akkor bocsássák minél előbb áruba, eladásra és én majd itt megbeszélem a dolgot. Az Úr áldjon meg bennünket. Amen.” – (Róma, 1636. szept. 1.)
„Megkaptam az alaprajzot és a tájékoztatót Sospellóról, itt majd tárgyalunk a megvalósítás módjáról a nevezett város itteni ügyvivőjével vagy prokurátorával. Atyaságod fontolja meg, hogy a mindenkor áldott Isten önt hívta arra, hogy az ottani savonai házunknak gondját viselje. Legyen rajta minden szorgalommal, hog y az iskolai ügyek jól menjenek mind az ismeretekben, mind a lelkiekben, gyakran látogassa meg, de ugyanakkor arra is ügyeljen, hogy a házban tartsák meg a konstitúciókat, erre nagy körültekintéssel legyen Atyaságod, gyakran nézzen körül, hogy figyelmeztethesse azokat, akik valami hibát, mulasztást követnek el és én segítségére leszek imádsággal, kérve az Urat, hogy adja meg önnek azt a gondolkozást, lelkiséget, amelyet megkíván, elvár a hivatala. Az Úr áldjon meg bennünket. Amen.” – (Róma, 1636. szept. 5.)
„Megkaptam az információt Sospellóról és egyúttal egy alaprajzot is arról a helyről P. Gio Erisostamotól. Majd megfontoljuk és megtárgyaljuk Sig. Ainetióval a sospellói prokurátorral. – Ami pedig P. Giacomót illeti, örülök, hogy végre van hely, ahol javára válik a levegő az egészségi állapotának, sajnáltam volna elmozdítani Savonából, mert úgy tudom, hogy az ő idejében nagyon is szabálytartó volt, fegyelmezett az ottani házban, de eleget kell tenni az elöljárónak, még ha néha nincs is kedvünkre, nem kevésbé remélem, hogy az az atya rajta lesz, hogy fenntartsa a szerzetesi fegyelmet legfőképpen azzal, hogy segíti a papokat a jó példával és tanítván azokat, akik nem felszentelt papok. És a múlt levélben írtam Atyaságodnak, hogy legyen rajta, gondoskodjék, hogy minél előbb segítségül legyen valaki a leányjavítóintézetben, mivelhogy azt szeretném, ha nekem lenne segítségemre dolgaimban. Az Úr áldjon meg bennünket.” – (Róma, 1636. szept. 5.)
(Átírásban) „Üdvösségesen cselekszenek, ha nagyon visszavonultan élnek és amikor kimennek a házból, nagyon szerény legyen megjelenésük, hogy lássák a világiak, hogy külsőleg sarutlan szerzetesek, belsőleg újjáalakultak. A házban tartsák meg a silenciumot, mert csak úgy tanulják meg az imádságos szellemet és mindenképpen kerüljék az összejöveteleket, a partikuláris barátkozásokat, mert valóságos pestisek ezek Szerzetben. – Ami pedig fr. Gio. Francescót illeti, legyen nagyon okos, vigyázatos, mert itt úgy viselkedett mint egy alvilági démon, minthogy súlyos bűnökbe keveredett, hogy a Szerzetet is romlásba vigye, rántsa, de ha nem akar megjavulni, könnyen meglehet, hogy börtönbe kerül. – Atyaságod kérje meg nevemben a Szent Officium ottani illusztris urait, hogy intéznék el a mieink ügyeit, hogy mindnyájan nyugodt lélekkel folytathassák az iskolai munkáikat.” – (1636. szept. 6.)
„Mivelhogy Atyaságod kevésbé tud segítségére lenni Szerzetünknek ott Savonában, akkor legyen segítségére ott Carcaréban és remélem, hogy Atyaságod és P. Ciriaco egyező akarattal a mi Szerzetünk javát szolgálják és jól lehet, hogy ott kevés növendék van, mindazonáltal azzal a lelkesedéssel kell tanítaniuk, mintha sokan lennének, Isten igen jól látja belsőnket, a szívet, ezzel szerzünk érdemeket vagy teszünk szert érdemtelenségre Isten előtt. Úgy gondolom, hogy megérkezett már oda P. Gio. Thomaso, aki Germániából tért vissza bizonyos testi fogyatékosságok miatt, és amint jól érzi magát, hiszen azon a tájon született, rá lehetne bízni valamilyen iskolát, hogy azt végezze jól, mint ahogyan csinálják azt Genovában, Savonában, amiért is értesítsenek engem megérkezéséről. Ami pedig fr. Bartolomeót illeti, ha jól viseli magát, gondom lesz arr, hogy megvigasztalódjék és az operárius klerikusok közül senki se gondoljon arra, hogy magasabb tanulmányokat végezzen, hacsak bizonyságot nem tett először arról, hogy megtartja az előírásokat, a szabályokat, mert máskülönben nem bocsájtjuk őket sem szentelésre, sem vizsgára. És ezért lesznek... emiatt lesz a vizitáció. Az Úr áldjon meg bennünket.” – (Róma, 1636. szept. 7.) – „Mondja meg P. Ciriacónak, hogy majd a következő postával felelek neki és megkapja a teljesen kielégítő elégtételt.”
„P. Matteo még mindig lázas, a többiek eléggé jól vannak. Küldöm a két fratellót 52 scudival nyolc rubbia gabonáért, amely teljes egészében húsz rubbia lesz Atyaságod addig tartsa ott a rendházban és majd alkalmas időben elszállítjuk Rómába Még nem beszéltem Sig. Don Sebastianóval a szőlő dolgában, de rajta lesz, hogy mihamarabb tárgyalhassak vele. Az Úr áldjon meg bennünket. Fr. Biagio négy napja meghalt Narniban. Az Úr áldjon meg bennünket. Amen.” – (Róma, 1636. szept. 8.)
„A legutolsó postával nem kaptam levelet Atyaságodtól, amit pedig nagyon vártam, hogy megtudjam, hogy mi van P. Macarióval, hogyan áll az ügye és hogy tudjam, hogy P. Gio. Domenico della Croce törődik-e a novíciusokkal, mert ha a novíciusokat nem nevelik imádságos szellemben, csak akadályul szolgálnak a Szerzetnek és nem segélyére. Jó ha tudja, hogy P. Francesco Firenzébe ment, hogy segítségére legyen annak a háznak, néhány nap múlva útnak indul P. Pietro Luccába azzal a reménnyel, hogy a kapukon kívül egy noviciátust lehetne nyittatni, ami a lehető legjobb helyzetmegoldás lenne, mivel sokan vannak a főbbek közül, akikről azt lehet hallani, hogy segítségünkre akarnak lenni, annak idején nem volt kedve Palermóba menni, lehet, hogy az Isten rendelte így, hogy most Luccába mehessen. – Egyedül vagyok P. Castigliával és P. Pellegrinóval, aki nem igen tud segíteni, csak van a szobájában, mivel senki más nincsen, nagy kellemetlenségemre, kényelmetlenségemre, kénytelen vagyok P. Andreát küldni mint vizitátort Norciába, majd aztán felkeresi a loretói Szent Szüzet, és onnét megy Anconába és visszatérve belátogat Narniba, mondhatom, hogy teljesen egyedül maradtam P. Castigliával. Ezért hát intézkedjék úgy Atyaságod, hogy jöhessen új munkahelyére, remélem, ha P. Gasparo kikerül, elhelyezhetjük majd valamelyik távoli házba, ahol nem ismerik, legalább annyiban lehet a ház segítségére, hogy miséket mond. Legkésőbb okt. végén vagy nov. elején induljon útnak és hozza magával azokat, akikre nincs szükség az ottani házban, még ha a fegyelmezetlenekről is van szó, majd itt teszünk róla, hogy egy kissé rendbe szedjük őket amennyire szükségesnek látszik, a házat rábízhatja P. Gio. Domenicóra, két asszisztenst rendelvén melléje, az egyik legyen fr. Marc' Antonio, nála legyen a pénzkassza egyik kulcsa, úgyhogy ha valami kiadásuk van, az asszisztensek tudtával és beleegyezésével történjék a kifizetés. Ezeket akartam ez alkalommal megírni. Az Úr áldjon meg bennünket. Amen.” – (Róma, 1636. szept. 13.)
„Ami Sig. Sforza Angelucci fiát illeti, aki szeretne a Collegio Nazareno növendékei közé bekerülni, most csak annyit jelzek, hogy egyelőre nincs új növendékfelvétel, míg csak nem csökkennek a Collegio tartozásai, ami aligha fog bekövetkezni, hacsak előbb nem rendeződnek a malmok ügyei, a hagyatéki javak sorsa és az örökségi javak hozamának, a terményeknek a kérdése, lehetséges, hogy ezen a télen majd letárgyalják ezeket is. Hasonlóképpen adhat választ annak az ifjúnak az atyjának, akit megvizsgált a cesenai Mons Vescovo, a püspök Mons Gislerio sürgetésére. – Megírom az anconai P. Ministrónak, hogy amennyiben lepecsételi a leveleket, először nézze meg, hogy érdemesek-e az elküldésre és fr. Antoniónak, hogy mit csinál a »guardiano«-val, hogy ne beszéljen bolondságokat és egyéb meggondolatlanságokat, mert mindezekért alapos mortifikációt érdemel, mit aligha fog elkerülni. – Ami pedig fr. Giacintót és a többieket illeti, akik az áldozópapságra pályáznak, vegyék tudomásul, hogy Rómában fogják őket a Mons vizsgáztatók megvizsgáztatni, és ha nem találják őket alkalmasoknak, megfelelőknek, nem nyerhetik el a felszentelést. – Ami pedig a Collegiót illeti, még mindig vannak tartozásaink, húsz nap óta saját sütésű kenyerünket esszük, a Noviciátusban van kenyérsütő kemence, ezért hát Atyaságod küldjön pénzbeli segítséget, hiszen a hó végén kell fizetnem Sig. Horatio Caetanónak 60 scudit, a pékmesternek 39 scudit és a Collegiónak is mindig van kiadása és előre kell gondoskodni borról a jövő hónapban, októberben, és nincs más jövedelmi forrásunk, mint az ottani és a Palazzo jövedelme teljesen megoszlik Sig. Biaso és Carducci közt. Az Úr áldjon meg bennünket. Amen.” – (Róma, 1636. szept. 13.)
„Az ön szorgalmatosságában bízva remélem, hogy megígéri nekem, hogy a jövőben igen jól fognak menni az iskolák és azon leszek, hogy nem küldök abba a házba nyugtalankodókat és fegyelemlazítókat és ha valamelyik azok közül, akik ott vannak, ha akadnának kevésbé fegyelmezettek, mindjárt az elején értesítsen engem, hogy rendelkezhessem vagy elhelyezhessem. – Ami pedig a helyettest illeti, ameddig P. Harione ott van, addig ő a helyettes, aztán majd gondoskodunk valakiről az ő távollétében, hogy ki lenne a legmegfelelőbb, figyelmébe ajánlom, hogy gyakran látogassa az iskolákat, hogy megtudja, hogy nincsenek-e nyugtalankodó növendékek, legyen rajta, hogy gyakran gyónjanak és áldozzanak a gyermekek, mert ha az iskolai dolgok jól mennek, akkor minden más is rendben fog menni. Más írnivalóm nem lévén, kérem az Urat, hogy áldjon meg bennünket.” – (Róma, 1636. szept. 13.)
„Nagyon sajnálom, hogy a Sig. Arciprete, a városplébános gyengélkedik, éppen a legszükségesebb időben. Talán küldök majd egy másik papot oda, de erre szükséges, hogy Atyaságod gondoskodjék lóról, amivel odamehessen a pap és küldhetne másfél rubbio gabonát két lóval és az egyikkel mehetne az említett pap visszatérőben és bor questálásra majd gondoskodom, eg vagy két questálóról. Az Úr áldjon meg bennünket. Amen.” – (Róma, 1636. szept. 17.)
„Ha nem kellett volna 176 scudit fizetni Sig. Fabrizio Tontinak, akkor beszerezhettem volna az egész évi szükségletet gabonából, borból, olajból és fából, de most alig lehet beszerezni, legföljebb csak a gabonát, ezért hát nagyon is szükséges, hogy Atyaságod iparkodjék pénzt küldeni és a ravennai atyáknak szándékukban van-e megvenni a cesenai javakat? Sig. Card di Bagni azt mondja, hogy ő hajlandó a malmokat megvenni, ha a Collegio neki eladja. – Ami pedig a határozatot illeti, a mi szempontunkból jó, szükséges, hogy a társulat segítsen Sig. Tontiékkal szemben, azon gondolkozom, hogy nyomtatásban megjelentetem a határozatot és majd oda is küldök egy példányt. – Ami pedig fr. Antonio levelét illeti, nem úszhatja meg dorgálás, büntetés nélkül, ha az operárius klerikusok megfelelnek a pápai vizsgáztató bizottság előtt, akkor fel lehet őket szenteltetni, ennélfogva szükséges, hogy legyenek segítségükre a tanulásban, természetesen el nem hagyva a szokásos házi teendőket. Más írnivalóm nem lévén, kérem az Urat, hogy áldjon meg bennünket mindig.” – (Róma, 1636. szept. 17.)
„Isten szerelméért meg kell bocsátani mindent, de ezt kívánja a Szerzet java is, legyen szívből kedves ahhoz, aki egykor talán ellentétese volt, mert ezt így akarja a mi Urunk Jézus Krisztusnak, a mi Mesterünknek a törvénye, tanítása és imádkozzunk érte. Én küldöttem Messinába P. Honofriót öt társával együtt és mivelhogy P. Pier Francesco is elkerüljön onnét, úgy vélem, hogy alkalmasabb lesz az elöljáróságra majd Palermóban, mindenkinél inkább, és P. Gio. Domenico della Croce pedig betöltheti a novíciusmesteri állást. Ennélfogva szükséges lesz, hogy Atyaságod írjon egy levelet, hogy rendezze el a Sig. Andrea Patti házféle ügyet bármilyen formában is és készüljön arra, hogy jöjjön elöljárónak Palemróba ezzel a meghagyással, hogy az egyik asszisztens P. Gio. Domenico della Croce atya lesz, a másik pedig fr. Marc' Antonio és két kulccsal lezárt kazettában tartsa a pénzt, az egyik kulcs az említett fratellónál legyen, legyen ott egy pénztárnapló is, ahova beírják a napi bevételeket és kiadásokat és az asszisztensek tudta nélkül naponként egy scudinál többet nem költhetnek a napi kiadásokra, így elrendezvén a házat, Atyaságod jöhet, hogy itt elláthassa a prokurátori és a vizitátori feladatokat és ott az építkezés pedig előrehaladhat a tervek, a rajzok szerint, figyelembe véve az adományokat, ahogyan befolynak. Ez a közjó kedvéért el kell feledkezni minden sérelemről, igazságtalanságról vagy egyéni nemtetszésről szem előtt tartván a spanyol közmondást (dando tratias per agravis negotian los hombres sabios). Ezeket akartam jelen levelemben megírni. Az Úr áldjon meg bennünket. Amen.” – (Róma, 1636. szept. 18.)
„Atyaságod ezen legutóbbi leveléből értem, hogy P. Macario vissza lett tartva és egy másik helyen a casenzai P. Gio. Domenico, ha majd kiszabadul P. Macario, természetesen ha penitenciatartás nélkül mehet szabadon, azonnal vetkőztesse ki a rendi ruhából, ami pedig a többieket illeti, nagyon szükséges, hogy kemény fegyelem alatt legyenek, Atyaságod ossza meg a házi teendőket, hogy lássák, hogy minden rendben megy, megírtam már véleményemet a legutóbbi levelemben P. Pier Francisscót illetőleg, hogy ne legyen ott egyedül P. Gio. Domenico della Croce és hogy el tudjuk rendezni a dolgokat, néha az embernek el kell tudni nézni, nem észrevenni egyes dolgokat, sőt le kell tudni nyelni a keserű falatokat, mert a közjót előbbre valónak kell tekinteni a magán érdeknél. Atyaságodnak több gondja legyen arra, hogy emberségesebb legyen mindenkivel és egy kissé tudjon uralkodni a természetén, hogy ne mindjárt lobbanjon haragra és ne lármázzon, hogy a szomszédok is hallják, azt hittem, hogy ebben a dologban már a múlt évek folyamán eredményt is tudna felmutatni, gondja legyen arra, hogy mindenki megelégedett legyen, ha azt akarja, hogy szívesen dolgozzanak, ezért atyai szavakkal buzdítsa őket nem pedig fenyegetve. A jövő héten majd részletesebben is írok. Az Úr áldja mindnyájukat.” – (Róma, 1636. szept. 20.) – „Megírom majd fr. Gio. Battista di S. Maria Maddalenának, hogy Atyaságodhoz fordult oltalomért, nyugodjon meg az ő ítéletében.”
„Megírtam P. Hilarionenak, hogy jöjjön ide az én segítségemre mint novíciusmester P. Pietróval való együttességben, így az egész Szerzetet szolgálhatná, mert most csak annyit tesz, hogy csak egy házat szolgál úgy ítélvén a dolgokat, hogy ő mindenképpen szükséges a savonai házban, főként meggondolva, hogy Atyaságod most még csak az elején van hivatali működésének, keresni fogok valakit a jelzett munkakör ellátására, Atyaságodnak gondja legyen arra, hogy vigasztalására legyen mindenkinek mindenben, amiben csak lehet jó szándékkal, jó akarattal, minden igyekezettel azon legyen, hogy konstitúcióinkat mindenben szorgosan megtartsák, ami nagyon is helyénvaló lesz, mivelhogy ez az egyetlen út, amelyen a mieink eljuthatnak a Paradicsomba, ezeket akartam jelenleg megírni. Az Úr áldjon meg bennünket mindenkor. Amen.” – (Róma, 1636. szept. 20.)
„Sig. Horatio Caetano tegnap kért tőlem a félévi kamatokat, ami kitesz 60 scudit, nem csak ezen részlet miatt, hogy az olaj, a bor, a gabona beszerzése miatt is legyen rajta, hogy küldjön nekem valahogyan 200 scudit. Ami pedig a szentszéki beneplacitumot illeti, aránylag könnyen megszerezhető, csak legyen, aki meg akarja vásárolni a javakat, de mindennél jobb lenne, ha a de Classei apát vásárolná meg, amiért is értesítsen engem a válaszról, annak meg különösképpen örülnék, ha valamit küldene a Collegio javaiból, mert azon gondolkoznék, hogy egyetemesebb jellegű dolgokra kellene fordítani. – Most nagyon szükséges lenne Chietiben, ahol egy 30 vagy 40 ezres hagyaték van, amelyet egyenlőképpen kellene megosztani a S. Andrea della Valle atyái közt és a piaristák között és mivelhogy talán ezek a S. Andreai atyák nem fogadnák el, mivelhogy kevés az ő részük, a végrendelkező pedig úgy intézkedik, hogyha az egyik szerzet nem akarná elfogadni, lépjen a helyére egy másik és itt általában úgy gondolják, hogy nem szándékoznak elfogadni, én elküldtem egy valakit, aki arról a vidékről való, P. Gliceriót, de annyira nincs bátorsága a rokonságtól való szégyenkezés miatt, hogy neki ne mondogassák, hogy neki lehet adni etc, de annyira elfogta a helanerhia, hogy szinte aggódom, hogy belebetegszik, az egész Város a tanácsban úgy döntött, hogy elfogadja és támogatja a mi intézményünket és hogy megszerzik a kolduló rendek beleegyezését. – Ami pedig Sig. Fabriziót illeti, megérdemli fiainak magatartását, viselkedését, mert nem úgy nevelte őket, ahogyan kellett volna, de félek, hogy az Isten meg fogja büntetni őket súlyosan engedetlenségük miatt. Az Úr áldjon meg bennünket. Amen.” – (Róma, 1636. szept. 30.)
„A legutóbbi postával nem kaptam levelet Atyaságodtól, emlékeztetem a segítségre, amit a hó végére ígért a Colleigónak, hogy lehessen néhány beszerzést eszközölni, itt egyre emelkedőben van a gabona ára, a bor egyenesen igen drága lesz, mert sem Rómában, sem a környékező falvakban nem lesz termés, hacsak valami igen gyenge nem adódik és a tengeri hajók nem közlekednek a francia hajóktól való félelem miatt, ezért hát találja meg a módját, hogy amit lehet eladni, adja el. – Fr. Arcangelo megküldi önnek a malmokról kapott döntést, hogy Atyaságod lássa, értesüljön róla, de senki kezébe ne adja a példányt, mert kellemetlenséget okozhat a Rota prelátusának, vagy pedig a ügy tanulmányozójának, én azt gondolom, hogy majd kinyomatom és akkor küldök majd négy vagy hat példányt. – A nemesember, aki Sig. Pavoniék ügyét kezeli, azt mondotta nekem, ha a Collegio elcserélné a vagyonát azzal, amely itt a Sig. Pavoniéké a Romagnában, amely néhány vagyonrészletből, szőlőből Albano környékén, azt válaszoltam neki, hogy adja át nekem a javak jegyzékét, és jelölje meg azoknak értékét, akkor aztán majd tárgyalhatunk a dologról, Atyaságod értesítsen engem arról, hogy a de Classe monostor atyái válaszoltak-e? Az Úr áldjon meg bennünket. Amen.” – (Róma, 1636. szept. 24.)
„Írtam a közeli napokban, hogy Sig. Pavoni ügyvivője ezeket mondta nekem, hogy elcserélném-e az említett urak római vagyonával a Collegio vagyonát, amely Riminiben van és bizonyos rész Cesenában, mondtam neki, hogy adja át, mutassa be nekem a vagyon jegyzékét, hogy mivel rendelkeznek itt a nevezett urak, de azóta nem láttam az illető urat, de ha Atyaságod találna olyan valakire, aki átvenné az egészet, nagyon örülnék ennek, ha majd megküldtem a határozat másolatát a malmokról, akkor szükséges lesz, hogy a társulat urai készüljenek a fizetésre és Atyaságod jól tenné, ha egy hivatalos iratot szerezne be a gabona áráról és az időről, hogy mikor lett eladva a 12 malom, és arról az előző három évről, amíg a Sig. Tontiék élvezték, mielőtt eladták volna, hogy minél előbb befejezhessük már a termények körül9 pereskedést. – Lehetséges, hogy odaérkezik P. Francesco asszisztens Firenzéből, aki ellátogat a loretói Szent Házba és meglátogatja az iskolát Anconában és ott tölt három-négy napot pihenésképpen a legközelebbi hónapban, Atyaságod legyen szíves szolgálatára a lehetőség szerint. – Az is lehetséges, hogy annak kinyilvánítása előtt, hogy a teatinus atyák elfogadják-e a felerészt az örökségből, vagy nem, hogy Atyaságodnak egy valakivel együtt el kell mennie Chietibe, hogy utána nézzenek a dolognak, de erről még majd értesíteni fogom. – Ami pedig fr. Giacintót illeti, jó ha tudja, hogy minden egyes operárius klerikus, aki szeretné felszenteltetni magát, nincs annak semmi akadálya, de az az egy szükséges feltétel, ami így van a Brévében, hogy a pápai vizsgálóbizottság előtt kell levizsgázniuk Rómában, nehogy azt mondhassák, hogy tudatlanokat szenteltetnek fel, ebben a pontban nincs felmentés, ezért hát kísérje figyelemmel a tanulmányaikat, de nem hagyhatják félben az elöljárótól kijelölt napi munkájukat. Várom a pénzes levelet. Az Úr áldjon meg bennünket. Amen.” – (Róma, 1636. szept. 27.)
„Jónéhány napja már, hogy szólt nekem Don Pietro Schiavi, hogy annyi orgonája van, hogy ő úgy intézkedett, hogy a rokonsága adjanak át egyet Atyaságodnak, amelyik az egyik rokon a házban van Faenzában és ő azt mondja, hogy azt felelték neki, hogy ők átadtak egyet Atyaságodnak, de Atyaságod nem válaszolt nekik, és emiatt most ő aggódik, hogy csakugyan megtörtént-e a jelentés az átadásról, amiért is Atyaságod adjon értesítést, hogy értesíthessük az igazságról az említett Don Pietrót, ami szolgálhatna házi használatra, vagy a kápolnában, remélem, hogy szeretetajándékként adná. Rómában igen sok a betegség főként a báros szélső területein, itt bent a városban nagyon kevés, és kevesen halnak meg, ami noviciátusunkban kilenc beteg van, vagy tíz, házainkban ugyanannyi és szinte mindnyájan az iskolák betegszobáiba kerültek, amelyeket, mintha csak az Isten sugallta volna a betegápolónak, hogy meszelje le a betegszobákat, rendezze be az ágyakat új matracokkal, és hogy sok pénzt fektessen bele különféle szirupok készítésébe és egyéb gyógyszerek előállításába és csak néha ment specialistához. Most semmi nélkül jönnek azok, akik egykor sok mindennel jöttek, hogy elrendezzenek különféle dolgokat. Az Úr engedje meg, hogy ezt az évet is jól elrendezhessük Isten dicsőségére, aki áldjon meg bennünket mindenkor.” – (Róma, 1636. szept. 30.)
(Rövidített levél) „Ami pedig a ház kormányzását illeti, ha Atyaságod rajta lesz, hogy önmagát legyőzze és ha úgy tárgyal a házbeliekkel mint atya és a házonkívüliekkel minden haragosság, szenvedélyesség nélkül, sok szerénységgel, akkor igen nagy szolgálatot tesz az Istennek és nagy előnyére lesz önmagának: »Melior enim est vir dominator sui, expuguatore urbicum«” – (1636. okt. 2.)
