„Hogy nem kapnak minden postával levelet, annak nem az az oka, hogy én nem írtam volna, hanem inkább azt figyeljék meg, hogy nem vette-e át más valaki, igyekezzenek kinyomozni a tettest. – Ami pedig a campi házat illeti, amely annyira kívül esik a közvetlen hatásunkból, ahol annyira nem jól érzi magát, aki odakerül, szerintem ezek miatt minden legkisebb lehetőség alkalmul szolgálhat, hogy elhagyjuk azt a házat, ha már minden úgy alakul, hogy el kellene hagyni, hiszen napról-napra vannak itt ajánlatok sokkal közelebbi megtelepedésre, amelyek sokkal megfelelőbbnek látszanak, előnyösebbeknek, és a Szerzetnek is szabad nézni a maga előnyét, javát, hogy egyik jobban megfelel mint a másik hely, és még mindezen kívül nyilvánvalóvá lett Campiba a Sig. Arciprete ellentétes magatartása, ami elég súlyosan esik a latba. – Ami pedig a Noviciátust illeti, mivel elmentek megtekinteni a Sig. Cotignola telke mögötti helyet, és mivelhogy újra ötezer scudi hagyaték áll rendelkezésünkre, nagyon meg kell fontolni, hogy mi lenne a legmegfelelőbb, mivelhogy minden ügy Sig. Cotignola révén rendeződik el, akinek amennyire csak lehet, kedvére kell tenni mindent, mivelhogy ő a közvetítő a patikus -féle végrendeletben, akinek Ischiában van lakása, éppen ezért ebben a részletkérdésben nevessen akadályt annak elintézésében, amit írtam, éppen azért, ha vannak még valami -féle nehézségek az örökös misealapítványok körül, itt lesz rá megoldási lehetőség, remélhetjük, hogy az elhunyt leány atyjának a hagyatékából mindkét ház ügyeit elintézhetjük. – Ami pedig a fellebbezést illeti, amit a Duchescabeliek adtak be, mindenki igen rosszallja, és ameddig nem kapják meg a rendreutasítást, engedelmeskedjenek a Vizitátor intézkedéseinek, nagyon rossz jel, hogy abban a házban, ahol a Provinciális van, a fegyelmezetlenség már odáig jutott el, hogy nem akarnak semmiféle kormányzást elfogadni, hanem csak a maguk módján akarnak élni, a büntető rendelkezéseket nem az igazak kedvéért hozták, hanem a törvényszegőkért, ez így van minden szerzetben, és a világi életben is, hogy mindenfajta elkövetett bűnre megvan a büntetés. – hallom, hogy fr. Giuseppe dell' Angelo Custode fratello testvére tanúbizonyságokat keres P. Nicolo Maria atya ellen testvérének a sürgetésére, aki nagyon rosszul cselekedett ezáltal, gondoskodjanak a szükséges eljárásról vele szemben. Odaküldtem fr. Antoniót a lisztügy miatt, Atyaságod ne akadályozza meg, hogy az ügyet intézhesse, hasonlóképpen hagyja nyugodtan elintézni a Porta Realei ház dolgait, nemkülönben ezt a P. Michelére bízott hagyatéki ügyet, aki mégis csak jártasabb az ilyen ügyekben, mint mások. Ezeket akartam jelenleg megírni. Kérem az Urat, hogy áldjon meg bennünket.” – (Róma, 1639. jan. 1.)
„Többször is írtam mindig abban a hiszemben, hogy egyenesen küldöm címére, de arról értesülvén Atyaságod leveléből, hogy nem kapja meg, ezentúl P. Ciriaco atya nevére küldöm a postát Carcaréba, és ha jelen levelem megérkezésekor még nem lesz ott P. Bernardino, néhány nap múlva majd ott lesz, mert négy vagy öt napja, hogy eljött Cesenából, megy Firenze felé, ahol nem fog megállapodni, hanem megy tovább Genovába, és onnét Savonán és Carcarén át fog megérkezni Carmagnolába, ahol majd azt az iskolát fogja tovább vezetni, amelyet P. Adriano vezetett eddig, valamint ünnepnapokon gyóntathat is P. Giulio helyében, akinek adja tudtára az áthelyezést Carcaréba és aztán majd én elrendezem további útját vagy Nápolyba vagy ide Róma környékére. Oda fog érkezni P. Ludovico di S. Rajmonda atya is, aki szintén a Piemontból való, ők ketten majd segítségére lesznek, hogy megtartsák a házban a fegyelmet, és akkor hát küldheti majd P. Adrianót szintén Carcaréba. – Nagy örömmel hallom, hogy P. Giacomo jobban van, az ő ottlétével a legjobban elősegíthetik az obszervanciát, nagyon is kell, hogy jó példát adjunk a világiaknak, amit azzal érünk el, hogy minden igyekezettel törődünk az iskolás gyermekek előrehaladásával, de nem csak az ismeretek közlésében, hanem, ami még ennél is fontosabb, az Istenfélelemben, amit, ha teljes odaadással megtesznek, amint az kötelességünk, akkor nagyon keresett lesz a mi Intézményünk, főként, ha nem követelnünk mást, hanem csak az egyszerű eledelt és a szegényes ruházatot, amiért is a legmelegebben ajánlom Atyaságod figyelmébe a szabályok megtartását és buzdítsa a mieinket, hogy mindenben jó példával szolgáljanak. Ezeket akartam jelen levelemben megírni. Kérem az Urat, hogy áldjon meg bennünket.” – (Róma, 1639. jan. 1.)
„Ma este 24 órakor megérkezett egészségben, épségben P. Francisco, most már csak az a megkívánni való, hogy Atyaságod mutassa meg, hogyan kell megtartani buzgósággal a fegyelmet, mutassa meg rátermettségét és mint elöljáró gondosan tartsa meg és aki okoskodik vagy hanyagul tartja meg a szabályokat, Atyaságod büntesse mortifikációval az asztalnál étkezés alkalmával figyelmeztetvén először egy-két esetben, és ha mindnyájan teljesítik az előírt közös feladatokat, Atyaságod meglátja, hogy érvényre jut a szerzetesi tökéletesség és magától megszűnik a fegyelmezetlenség. – Nehogy valami gátolja, akadályozza a novíciusok eredményes nevelését, Atyaságod nevemben rendelje el, hogy Atyaságodnak mint a ház elöljárónak írásban adott engedélye nélkül senki sem merészeljen a Noviciátusba ellátogatni, aki megszegi a rendelkezést, első alkalommal kenyéren és vízen böjtöljön az illető, másod alkalommal a büntetés megduplázódik, ha pedig Atyaságod engedélyével megy valaki, a novíciusokkal akkor is csak az újoncmester engedélyével beszélhet, aki erre a feladatra van odarendelve jelenleg, hogy nevelje a novíciusokat, mindenről értesítsen engem, amit jónak lát. Az Úr áldjon meg bennünket.” – (Róma, 1639. jan. 1.)
„P. Stefano majd részletesebben ismerteti a Sig. Conte Rovarelli-féle ügyet, akinek a Kongregáció 20 napi haladékot adott a fizetésre, vagy eladja a Castellót, a határidő Vízkeresztkor jár le, ő szeretné továbbra is húzni, halasztani , kavarni az ügyet, de én úgy vélem, hogy az esedékes kamatokból semmi sem engedek le, hacsak ki nem fizeti a tőkét, és ha nem, akkor újabb biztosítékot, zálogot fognak tőle kérni kifejezetten. – Ami pedig a sógorasszonyt illeti, ha segítségre van szüksége, azonnal rendelkezésére áll a mieink közül valamelyik, leginkább pedig fr. Giacomo. – Ami a fratellók ügyét illeti, úgy hallatszik, hogy a jövő hétfőn lesz kongregáció ülés a prelátusok részvételével, majd meglátjuk, hogy mit határoznak, értesítéssel leszek. Ezeket akartam jelenleg megírni. Kérem az Urat, hogy áldjon meg bennünket.” – (Róma, 1639. jan. 1.)
„Levelet kaptam P. Pietrótól, aki társával együtt visszajött Bolognából és azt írja nekem, hogy a legközelebbi postával küldi a Castel di S. Pietróbeli helynek a tervrajzát, amit most tehát várok. Fr. Giovannit illetőleg, ha gyengélkedik, vagy ha pedig úgy határoz, hogy maradhat ott, akkor a másik fratellót kell más házba küldeni, mert felesleges, hogy ketten legyenek, ahol egy is elég. Ami pedig Sig. Conte Rovarelli ügyét illeti, összeállítván az összes nálunk levő iratokat, számlákat, csak kamatok elmaradásából tartozik 850 scudival, és a tőke ezer scudi, azt üzentem neki, hogyha el akar kerülni mindenféle zaklatást, fizessen nekem a Collegio javára 1500 scudit Romagnai értékben és a 350 scudira engedek két esztendőt, természetesen, adjon nekem biztosítékot itt Rómában Sig. Tosco ügyvéd. – A malmokról való megegyezést illetőleg ma délelőtt tárgyalt velem Sig. Uberto Gratioso, aki úgy látszik, hogy hajlandó pereskedni, a társulat részéről felajánlott nekem háromezer scudit és én úgy gondolom, hogy újra pereskednünk kell, és ha a Collegiónak igaza van, amint azt remélem is, akkor nem leszünk udvariasak, hanem az igazság elveit követlejük. Sig. Card. de Bagni írja nekem, hogy nem tetszik neki, hogy nem áll fenn a kardinális révén letárgyalt megegyezés, azt hiszem, hogy a társulatnak is írt ebben az ügyben. És én kértem őt, hogyha a társulat nem fogadja el a megegyezést, amelyet őeminenciája ajánlott fel, elégedjék meg azzal, hogy én folytathassam a Collegio álláspontját anélkül, hogy lemondanák valami jogos érdekről és én azt hiszem, amint hallottam, hogy perre megyünk Sig. Uberto Gratiosóval a társulat részéről. Az Úr áldjon meg bennünket.” – (Róma, 1639. jan. 5.)
„Nagy vigasztalásomra lesz, hogyha a ház tagjai mindnyájan együttesen rajta lesznek, hogy kedvükre tegyenek a kongregációbeli uraknak, hogy kimutathassák azt az eredményt, előrehaladást, amelyet elvárnak a kongregációtól, remélem, hogy Atyaságod a maga részéről megtesz mindent, hogy az iskolás gyermekek ájtatosak, buzgók legyenek, mert ha csakugyan ilyenek lesznek, akkor készségesebben tanulják az ismereteket, és gondja legyen arra, hogy segítségére legyen, amennyire csak lehetséges azoknak a kongregációbeli uraknak. Ezeket akartam jelenleg megírni. Kérem az Urat, hogy áldjon meg bennünket.” – (Róma, 1639. jan. 5.)
„Vízkereszt vigíliáján kaptam Atyaságodtól három levelet, kettő dec. 25-ről keltezve, egy pedig jan. elsejéről, az egyikben értesít engem P. Giuseppe di S. Tomaso atyáról és fr. Andrea di S. Carlo fratellóról, akik télen inkább kapjanak gyapjúinget és ne vászonból készültet, de tavasszal és nyáron, ha ezt kívánják, szíveskedjék ezt rendelkezésükre bocsátani. – Ami a három aposztatát illeti, úgy emlékszem, hogy megírtam, hogy ki kell hirdetni nevüket az ebédlőben és értesíteni kell az ischiai püspököt, hogy tudomása legyen arról, hogy miképpen is áll fr. Gio. Andrea helyzete. És ami fr. Alessiót illeti, nagyon helyénvaló, hogy megtanulja, hogy egy kissé nyugodtabb legyen, és jó szerzetes azon lelki eredmények folytán, amelyeket a mortifikációból szerez meg, legyen hozzá nagy megértéssel, együttérzéssel. Ami pedig a Campibeli ház ügyeit illeti, ha majd odaérkezik P. Gio. Battista, remélem, hogy jól megfontolja, figyelembe veszi az alkalmatlankodókat, akik ott vannak, hogy békességben legyen velük. – Ami pedig p. Tomasót illeti, látták Foggiában, nincs egyáltalában az a veszély, hogy meg merjen jelenni Rómában. Az Úr vegye őt oltalmazó jóságába, tartsa őt szentséges kezeiben. – Ami pedig P. Gio. Battistát illeti, levele végén mutatja meg igaz mivoltát, de reméljük, hogy az Isten gondoskodik arról, ami az ő nagyobb dicsőségére szolgál. – Ami pedig P. Michelét illeti, mindenkinél alkalmasabbnak gondolom arra, hogy fényt derítsen a Porta Realei ház minden ügyére-bajára, majd aztán azén feladatom lesz a döntés vagy a határozathozatal, ennélfogva semmiben sem akadályozza meg, hanem legyen segítségére mindabban, amire szüksége van, legfőképen ezekben a hagyatéki ügyekben. – Ami pedig a beöltöztetett novíciust vagy a fr. Alessio által Pármában beöltöztetett terciáriust illeti, semmiképpen sem kell megtartani őket, egyik is meg a másik is »vagabundus«. – Ami pedig az ortei ügyeket illeti, én nem tudom, hogy tud megalkotni az az apát egy rendházat, ahol húsz szobácska kell a novíciusoknak, azonkívül kell egy ebédlő az első emeleten, ahol megfér harminc, esetleg negyven személy és mert nem ritkán megfordul ott valaki Nápolyból, aztán kell konyha, éléstár, oratórium, ruhaszoba, könyvtár, betegszoba és egy melegedőszoba télre, és mindezek szükséges dolgok, és ha eléggé erős lelke van ahhoz, hogy mindez meglesz, akkor vállalja a Szerzet, hogy átveszi majd, ha minden készen lesz. – Ami pedig P. Arcangelót illeti, azért küldtem oda, mert annak a háznak szüksége van rá, de nem azért, hogy megtegyék házi elöljárónak, hanem valami más beosztásban találjon foglalkoztatást, ami éppen szükséges, Bonaventura és Bernardino fratellók helyébe küldjék ide azt a fratellót, aki ért a kőműves munkához. – Ami pedig P. Carlót illeti, egy időre visszaküldjük oda, ne mondhassa senki sem, hogy megfosztották hivatalától, és így nem marad szégyenben. – A múlt napokban elküldtem fr. Antonio de S. Giuseppe fratellót, hogy rendezze el a patikussal az ügyet, mert szerintem ő erre a legmegfelelőbb, inkább mint más, remélem, hogy sikeresen fog eljárni, amiről majd adjanak értesítést. – Ami pedig a meghatalmazást illeti, majd a másik következő postával visszaküldöm és eljárhatnak abban, ami fontos, szükséges, főként, hogy adják el a Sig. Vito Giacomo házát, hogy senki se mondhassa, hogy ingatlan javaink vannak, lakjanak ott szegények, minden igyekezettel járjon el ebben a dologban, és értesítsen engem. – Úgy gondolom, hogy azt az iskolás gyermeket fel lehetne venni a duchescai iskolába, lehetséges, hogy egy kis időre házi elöljárónak odaküldöm P. Carlót, hogy senki se mondhassa, hogy szégyenszemre meg lett fosztva az elöljárói állástól. – Hallom, hogy nem valami épületes magatartással rendeznek rekreációkat Posillióban, ami könnyen okul szolgálhat, hogy megtiltsák az odajárást. Kérem az Urat, hogy áldjon meg bennünket.” – (Róma, 1639. jan. 8.)
„Örülök annak, hogy P. Bernardino hamarosan útnak indult Genovába, és majd onnét Savonába és Carcaréba, ahonnét másfél napi útra van Carmagnola, örülök annak is, hogy fr. Antonio gondját viseli a kertnek a Noviciátusban, remélhetőleg az ő gondozása mellett egész szép lesz. Írok most Cesenába is, hogy küldjék Firenzébe fr. Sebastianót, abban az esetben, hogy fr. Giovanninót akarják ott tartani. Ami pedig fr. Martinót illeti, azt hiszem, hogy kellő időben megérkezett Sienába, hogy megbeszélhesse a maga ügyét a P. Asszisztenssel, ahonnét majd visszatérhet Fananóba, hol úgy látszik, jobban érzi magát mint Firenzében. – Ha majd készen lesznek az Oratóriummal és az oltárral, hogy ott misézni lehet, tartsák nagyon tisztán, amennyire csak lehetséges, hogy illő legyen az áldozathoz, amit minden nap bemutatunk ott, sőt, ha más valaki pap akar ott misézni, legyen megelégedve a renddel, tisztasággal, ahogyan gondozzák az említett Oratóriumot, ha pedig valaki ott akar hallgatni szentmisét vasár- és ünnepnapon, eleget tesz a misehallgatás kötelezettségének, de nők nem mehetnek oda, mert klauzúrán belül van. – Ami pedig fr. Filippo Andreát illeti, mondja meg neki nevemben, hogy amikor ír Velencébe Sig. Menino Clarissimónak, adja meg neki az őt megillető címzést, megszólítást és fizesse meg a megfelelő postadíjat, mert nem jól fest, hogy levelének postaköltségét mással fizetteti meg, mondja meg neki is, meg fr. Gasparónak is, hogy pontosan jelenjenek meg a közös házi munkákon, ami ami feladatunk, rendeltetésünk és ami a rokonsági vagy a baráti alapon végzett munka az csak mellékes, amit akkor végezzenek, amikor nincs közösségi munka, nehogy emiatt elhanyagolják a hivatásbeli munkát, akik elmaradnak a közösségi munkáról, minden egyes alkalommal borelvonással kell megbüntetni őket, vagy az ebédlőben kiszabott disciplinával, fenyítékkel. Ha valaki elöljárói engedély nélkül bemegy a másiknak a szobájába, három napi borelvonással kell büntetni. Kísérje figyelemmel és elengedés nélkül hajtsa végre a büntetést. – Az Úr áldjon meg bennünket.” – (Róma, 1639. jan. 8.)
„P. Stefano részletesen beszámol minden eseményről. A fratellók és klerikusok közötti ügyben még nem történt döntés. Várom a tervezetet P. Pietrótól, aminek szerintem kell másnak lennie, hanem csak tartalmazza a bevételi és a kiadási számlákat. Sig. Conte Rovarelli-féle ügy még nem fejeződött be, annyi kifogást, kibúvót halmoz fel. – Iparkodjék hírt szerezni arról, hogy milyen érzülettel, magatartással vannak a malomtársulat tagjai és legutoljára mit válaszoltak Sig. Card. de Bagninak, mivelhogy, ha a Collegiónak pereskednie kell a malmok után járó jövedelmek miatt, és ha igaza van, akkor a társulattal szemben nem lehetünk azzal az előzékenységgel, amellyel eddig voltunk sem a fizetési időt, sem annak feltételeit tekintve. Írja meg, hogy mit lehetne eladni, hogy valami kis segélyt tudna már Rómába küldeni. Az Úr áldjon meg bennünket.” – (Róma, 1639. jan. 12.)
„Az ottani öszvéresnek, Natalino unokájának részére küldöm a Collegio somarellóját nyereggel együtt és egy összevarrt csomaggal az ön címére küldve, amelyben két fehér takarót talál, amelyeket az ön barátjától Venanziótól vásároltam, minden igyekezettel azon voltam, hogy jót vásároljak, ami talán sikerült is. Mivel ugyancsak ezzel a postával ír önnek P. Glicerio, azért befejezem levelemet szívből köszöntve önt. Az említett öszvéresnek fizessen készpénzben három scudit a csomag elszállításáért és a somarello eltereléséért, akit nem lehetett kevesebbel kielégíteni, legyen rajta, hogy egyikről, másikról is megkapjuk az átvételi elismervényt, minden jót kérve az Úrtól.” – (Róma, 1639. jan. 15.)
„Igen nagy jelentősége van annak, hogy a Noviciátus a kezdet kezdetén induljon azzal a lelkes elszánással és jó példaadással, amelyet elvárunk tőle, és Atyaságod legalább hetenként egyszer-kétszer nézzen utána személyesen és gyakrabban érdeklődjék is, hogy megtudja, hogy nincs-e valamiben hiány, és buzdítsa a novíciusokat, hogy feledkezzenek meg a világ dolgairól, és arra törekedjenek, hogy értékes katonái legyenek a lelki életnek, amit minden bizonnyal megszereznek, ha egész különleges odaadással gyakorolják az alázatosság szent erényét, amit annak a háznak a fogadalmasai nem tudtak megtalálni, megszerezni, hanem ehelyett összetalálkoztak azzal az átkozott kevélységgel, Atyaságod figyelmeztesse valamennyit, hogy annak természetes jele, hogy a predestinált, azt az igazi alázatosság mutatja meg, és hogy »reprobatus«, annak jele a kevélység, hiszen így mondotta a mindenkor áldott Krisztus: »A fructibus eorium cognoscetis eos«. Atyaságod kezeltesse a betegeket, hogy minél előbb meggyógyuljanak, akik inkább szeretnék magukat betegeknek tartani, látszani, akik ezáltal több gondot, bajlódást, kellemetlenséget okoznak, mint segítséget. Az Úr áldjon meg bennünket.” – (Róma, 1639. jan. 15.)
„Hogy nem kapják meg rendes időben a postát, meg vagyok győződve, hogy annak az az oka, hogy nem adtak a mieink borravalót a levélkihordóknak, főként a most elmúlt ünnepek alkalmával. Atyaságod azt mondja, hogy minden dologban szűkölködnek, hiányt szenvednek, főként, hogy kevés a pénz, hogy mindkét házban csak nehezen tudják előállítani a főételt, ez mind annak a jele, hogy az Intézmény nagyon fegyelmezetlenül teljesíti kötelességét, és Atyaságodnak gondosabban kellen látogatni az iskolát. Odaküldtem fr. Antoniót, hogy tárgyalja meg az ügyet a patikussal, aki már többször is kérte tőlem levélben, hogy intézzük el már a dolgot. Atyaságod értesítsen engem, hogy mit végzett eddig, és legyen arra figyelme, hogy minél előbb intézzék el. Írtam a legutolsó postával, hogy jóváhagyom a meghatalmazást a Complateari urakkal és elfelejtettem azt visszaküldeni, de azért intézhetik, ami szükséges lesz. – Láttam az írásokat, a jelentést azokról, akik nem újították meg Atyaságod fogadalmat, és ezzel azt mutatják, hogy kevélységük miatt nem méltók arra, hogy adandó alkalom folytán felvehessék a szent rendeket, semmiféle kárral, ártalommal nem járt a fogadalmak megújítása, hogy valakit klerikusnak minősítsenek, erre vonatkozólag, mert ha klerikusoknak minősítenek egyeseket, lehet, hogy megújította a fogadalmakat az illető, lehet, hogy nem ennek következtében ez utóbbiaknak csak kevélysége lett nyilvánvalóvá, az előbbieknél pedig az alázatosság. – Itt nagyon kellemetlen azt hallani, hogy Atyaságod nem jár el kellő szorgalommal, körül tekintéssel, hogy disszimulálja, nem akarja észrevenni a két aposztata szerzetesünket, akik a hír szerint járnak-kelnek Nápolyban titokban, Atyaságod vegye igénybe a Sig. Card udvarának hajdúit, és intézkedjék, hogy büntessék meg a vétkeseket, és remélem, hogy a kellő szorgalommal jár el. – Fr. Alessiónak meg lehet engedni, hogy ünnepnap misét hallgathasson és vasárnap áldozhasson. – Szerintem elfogadható a patikus elgondolása, hogy elvállaljuk az 500 misét, hogy elkerülhessünk minden elégedetlenséget és rosszakaratú zúgolódást, amellyel bizonyos látszat szerint árthat a Szerzetnek is, és én úgy látom, hogy legalább háromszázat elosztok az itteni házak között és esetleg többet, ha tudok. – Azt a mendemondát illetőleg, hogy a patikus el akar helyeztetni egyeseket azokból a házakból, mindezideig nem hallottam semmit sem, és ami P. Nicolo Maria atyát illeti, nagyon ráférne, ha egy kissé többet törődne a fogadalmak megtartásával, amelyeket letett, és a szerzetesi tökéletességgel, akiről fr. Antonio nem mondott nekem semmit sem. Majd más alkalommal fogom megírni, hogy mit határoztunk P. Carlót illetőleg. Ezeket akartam jelen levelemben megírni. Kérem az Urat, hogy áldjon meg bennünket.” – (Róma, 1639. jan. 15.) – „Hallom, hogy Pdron Antonio gazda hatvan scudit hitelezett annak a háznak, amiért évi négy scudit fizet, nem találom elfogadhatónak, ennélfogva minél előbb rendezzék a dolgot.”
„Megkaptam f. h. 8-án kelt levelét, hogy ott nem kapják meg mostanában a mi leveleinket, annak oka az lehet, hogy nem adtak a levélhordóknak borravalót, ami ilyenkor szokásos, gondolom, minden postán, és magam is adtam a postásnak két igen szépen díszített Madonna képet, ennélfogva láthatják, hogy nem azért nem kapnak tőlünk postát, mintha mi nem írnánk. – Szeretném,ha Atyaságod minél előbb befejezné a vizitációt, hogy aztán Szicíliába mehessen, hogy aztán elrendelhesse mindazt, amit a legmegfelelőbbnek gondol, ha majd visszajön Nápolyba. – Ami a fogadalmak megújítását illeti, én remélem, hogy hamarosan elitnéződnek a dolgok, a savonai fr. Ludovicót illetőleg pedig, aki azt hangoztatja, hogy nem szerzetes, jó lesz őt úgy kezelni, mint aki testileg, lelkileg beteg, és mindaddig tartson lelkigyakorlatot, míg el nem dől a kérdés, hogy szerzetes-e vagy nem? Az ünnepélyes szerzetesi fogadalmak nem szűnnek meg egynémely teológus véleményére vagy elképzelésére, értesülése szerint, akik nem jogos bírái az ilyen eseteknek, sem az ő véleményük szabadít meg valakit az ünnepélyes fogadalomtól. – Ami pedig a patikus ügyét illeti, odaküldöttem fr. Antoniót, hogy rendezze el az egész ügyet már, ahogy odaérkezett, azóta még nem írt nekem, mondja meg neki, hogy tizenöt napon belül Rómába várom. Végre ma délelőtt kaptam levelet az említett fr. Antoniótól, aki azt írja nekem, hogy P. Megala, hogy megnyugtassa az említett patikust, megegyeztek abban, hogy mondjunk 500 misét a tisztítóhelyen szenvedő lelkekért, majd ezeket a miséket, ha nem az egészet, legalább nagyobb részben majd elvégeztetem Fananóban és Cararéban, és még majd másutt, ha kell, ha úgy kerül sorra, így aztán nem lesz oka a patikusnak, hogy mondogasson és befeketítse a mi atyáinkat. Ha úgy gondolják, hogy az említett fr. Antonio jó lesz questálónak a Porta Realénál, akkor gondoskodjanak róla, hogy a ház szolgálatába álljon. – Nem cselekedtek jól, hogy fr. Tomasónak engedélyt adtak arra, hogy elmenvén keressen magának más Szerzetet a mag módján, hanem csak akkor kellett volna elengedni, ha talált volna »benevolus receptor«-t, mert így csak csavarog a mi rendi öltözetünkben, és talán a világiak botránkozására. – P. Michele helyére nevezze ki azt asszisztensnek, akit a legjobbnak talál erre. – p. Carlónak majd írok, ha odaérkezik, ha elöljáró lesz, mint ahogyan annak előtte is volt a Porta Realéban, akkor P. Pier Francesco mehet a Duchescába, vagy pedig P. Gio. Luca. A vizitáció befejeztével szeretném P. Pier Francesco atyát igen jelentős megbízatással ellátni. – Majd megtárgyalom a vizitációs ügyet Mons. Facchivettivel, hogy az akták hogyan lesznek érvényesek, kötelezők. – Megírtam, hogy mind a hárman együtt legyenek a kassza kinyitásakor, ha valaki nincs otthon, egyen valaki más jelen. Mind a rendes posta, mind a küldönc útján küldött leveleket megkaptuk. Más írnivalóm nem lévén, kérem az Urat, hogy áldjon meg bennünket.” – (Róma, 1639. jan. 15.) – „P. Nicolo Maria ügyében Atyaságod most ne foglalkozzék a processussal, most nem helyénvaló, hogy ezt a részleges kérdést tárgyaljuk, ha majd a befejezi a vizitációt, akkor majd beszéljünk róla megadva minden felvilágosítást ebben az ügyben, de most ne hozzuk elő.”
„Levelét olvasva most az a figyelmeztetést írom a jövőre vonatkozólag,hogy ahelyett, hogy így írná: R.mo Padre in Christo ass.mo, a levél bal sarkában mint ahogyan én írom, írja ezt: Pax Christi, és aztán egy kissé lejjebb kezdje írni a mondanivalóját. – Megkaptam a Castel S. Pietore Kegyes Iskolák számára tervezett alapítás tervrajzát, a hely Bologna közelében van, hiánylom, hogy hét-nyolc szobát magában foglaló épületrész hiányzik, amely igen megfelelő lenne a novíciusok részére, akik Bolognából és a környező helyekről jönnének. A bolgonai hatóság és annak az ottani négy szerzet hozzájárulásának a megszerzése az ottani elöljárók feladata lesz. És mihelyt határozat lesz a klerikusok és fratellók ügyében, azonnal elintézzük a Castello S. Pietro kérését, ha nem volna közben más hely is, amely nem kérné a mi Intézményünket, hanem csak a Castello S. Pietro, akkor könnyű dolgunk lenne, de ugyancsak sok más hely is van, amelyek felajánlják az alapítást, a kész épületeket és az atyák élelmezésére az ellátmányt, de mindaddig semmit sem lehet megígérni, míg a Szerzet ki nem lábal ebből a zűrzavarból. – Ide várjuk két-három hét múlva Sig. Card. de Bagnit és majd meglátjuk, hogy fenntartható-e a megegyezés az említett Sig. Cardinálissal, vagy pedig újra kell-e kezdenünk a pereskedést és ha a Collegiónak igaza lesz, ahogyan már több fórum elismerte, akkor aligha lesz megegyezés sem az időt, sem a pénzt illetőleg, hanem az lesz, amit az igazság dönt. Írja meg, hogy mit lett a gabonával, amely kezdett romlani, dohosodni, és hogy fr. Sebastiano meg van-e elégedve, vagy nincs? – Conte Rovarell amint csak lehet, menekül a fizetés elől, de majd őrá is eljön az igazság. Ezeket akartam jelenleg megírni. Az Úr áldjon meg bennünket mindenkor.” – (Róma, 1639. jan. 19.)
„Olvastam Atyaságod levelét és egyáltalában nem tetszik nekem, hogy a P. Vizitátor nem él azokkal a fogalmakkal, eljárási módszerekkel, amelyeknek mégis csak egyezni kellene az elöljárók között, akiknek az a feladatuk, hogy megnyugtassák a Szerzetet, mindezideig nem írt semmit sem Atyaságod ellen, sem valami fontos dolgot. Atyaságodnak gondja legyen arra, hogy végrehajtsa azt a rendelkezést, hogy tizenöt vagy húsz napig mint elöljáró szerepeljen a házban és gondja legyen arra, hogy P. Carlo jól viselkedjék, mivelhogy ő megígérte nekem, hogy engedelmes lesz és akkor majd rendeződnek ott a dolgok, de szükséges, hogy itt rendeződjék a fratellók ügye a klerikusokkal. – Megkaptam az orvosi bizonylatról a másolatot, de nem azt a kis jegyzéket, amelyről Atyaságod ír. Minden igyekezettel kísérje figyelemmel mindkét házban a fegyelem megtartását, míg P. Gio Battista Campiba megye. Írtam, hogy fr. Giuseppe dell' Angelo Custode nem jól érzi magát Nápolyban, azért hajtsa végre rendelkezésemet vele kapcsolatban. Nem tudom, hogy ki lehet az ott, aki felolvasta a patikusi ügyet anélkül, hogy tudná az illető, hogy vállaltam az 500 misét a tisztítóhelyen szenvedő lelkekért, nem tudom, hogyan áll a dolog a patikussal P. Nicolo Maria és testvére részéről, értesítsen engem erről. A lehető legnagyobb körültekintéssel kísérje figyelemmel a szabályok megtartását. Az Úr áldjon meg bennünket. Amen.” – (Róma, 1639. jan. 21.)
„Helyesnek találtam, alkalmasnak látszott, hogy P. Carlo visszakerüljön oda, ahol azelőtt volt és remélem, hogy jól fog viselkedni, a Duchesca házbeliek részéről adott a kongregációhoz juttatott fellebbező írást Mons. Fauhinetti átadta P. Stefano prokurátornak, hogy válaszolja meg, és ha majd meglesz a felelet és azzal együtt a döntés, remélem, hogy megerősítést nyer, amit Atyaságod tett, vagy meglesz reformálva egyik-másik fejezet, ahogyan én is tettem volna, hasonlóképpen járnak el más Szerzetekben is, ahogyan Atyaságod is cselekedett, eltekintve egy-két kisebb jelentőségű dologtól. Az Úr áldjon mindnyájukat. Amen.” – (Róma, 1639. jan. 21.)
„Míg tartanak ezek az alkalmas napok, megfelelő időjárás, szeretném, ha elvégezné a vizitációt Campiban, és aztán Szicíliában, és aztán visszatérve Nápolyba befejezhetné mindkét házban a szabályok megtartására előirányuló intézkedéseit, amikorra majd itt is meglesz a fratellók és a klerikusok közötti vitának a megoldása, nagyon csodálkozom azon, hogy nincsen ott megfelelő emberük, akik helyt tudnának állni legalább az első és a második iskolában, ami a kezdőké, ahol megfelelne fr. Teodoro vagy fr. Ger.mo, aki subdiaconus jelenleg Bisignanóban, vagy valaki más, akit Atyaságod megfelelőnek talál, ha majd kéznél lesz fr. Antonio tanúságtétele, tanúvallomása, akit én küldtem oda a patikusféle ügy miatt, amit Atyaságod vesz ki tőle P. Nicolo Mariával szemben, küldje meg nekem másolatban, hogy segítségére lehessünk az említett atyának, és hogy a megfelelő támogatásban részesíthessük, visszaküldtem P. Carlót azzal a reménységgel, hogy nem lesz semmi baj vele, és értesítsen arról, hogy milyen formában áll a végrendelet Terézia elhunytával, és milyen formában érinti a Kegyes Iskolákat? Az Úr áldjon meg bennünket. A holnapi postával újra írok majd.” – (Róma, 1639. jan. 21.)
„A vizitációs kongregáció prelátusaitól van egy írás, amelyet mellékelten küldök, hogy tartsanak megbeszélést az atyák és a klerikusok, akik ellene vannak a felfolyamodó fratelliknek, és adjanak egy prokurátori megbízást a mieink közül valakinek, ez minél előbb legyen meg mindkét házban, és a megbeszélésen résztvevők mindnyájan írják alá, és ha hasonló óhajuk van a Campiban és a Bisignanóban levőknek is, akkor az ő nevükben is járjanak el, és minél előbb küldjék vissza. – Ami a Campiba való menetet illeti, Atyaságod elmehet, amikor az időt a legalkalmasabbnak találja, hozza magával P. Gio Giuseppa di Cotiglino atyát, mivelhogy neki Rómába kell jönnie a legközelebbi áprilisban vagy májusban, mivelhogy így ígértem meg neki, és az ő helyére vihet egy másvalakit és mivelhogy már későre jár az idő, most másfélét nem írok. Az Úr áldjon meg bennünket. Amen” – (Róma, 1639. jan. 21.) – „Mutassa meg ezt a levelet és közölje az intézkedést a P. Provinciálissal és a többi elöljáróval, és ha összegyülekeztek az atyák és a klerikusok, olvassa fel a rendelkezést, ami pecsét alatt megy.”
„A vizitáció prelátusai, akiknek át lett adva a felfolyamodó fratellók ügye, úgy rendelkeztek, hogy mindkét részről írjanak ebben az ügyben, és mivelhogy P. Antonio Maria dell' Annunziata atya visszavonult és nem akarja továbbra vállalni az ügyet, szükséges, hogy kinevezzünk itt valakit, vagy válasszunk egy új prokurátort, úgy látszott helyesebbnek, hogy értesítsük az összes provinciákat, hogy válasszanak új prokurátort, és ezen a választóülésen rész vehetnek az összes atyák és klerikusok, akik csak akarnak és adjanak neki mindenre kiterjedő felhatalmazást, hogy megjelenhessen, eljárhasson, cselekedhessen, egyezkedhessen és tehesse mindazt, ami kívánatos és szükséges akár ebben, akár bármi más ügyben, ami előadódhat, hogy tárgyaljon a Szerzetnek teljes béke és nyugalma érdekében, és hogy előteremtse azt a pénzt, amire szükség lesz a kiadásokkal kapcsolatban. Az Úr áldjon meg bennünket.” – (Róma, 1639. jan. 22.) – „Vegyék tudomásul, hogy a prelátusok kijelentették, hogy ezt az ügyet nem a Szerzet nevében tárgyalják, hanem azoknak a nevében és megbízásából, akik a prokurátori meghatalmazást adják.”
„A vizitátor atya közölni fog Atyaságoddal egy levelet, amelyet én írtam, amelyhez csatoltan megy egy rendelkezés, amelyet olvassanak fel mindkét ház atyáinak és klerikusainak az összejövetelen ugyanazon a napon, és mindnek egyszerre, vagy ha ahogyan önnek jobban megfelelő, és hajtsák végre az abban foglalt intézkedést, arra is legyen gondjuk, hogy a peres ügyekkel kapcsolatos költségek fedezésére a Vizitátor atyának adjanak át mintegy 20 scudit, engedje, adja az Úr, hogy ez a vita befejeződhessen a nagyböjt folyamán. Atyaságod értesítsen arról, hogyan viselkedik P. Carlo, akit visszaengedtünk, nehogy a megszégyenítéssel megbélyegzetten kelljen félreállnia, megígérte, hogy rendesen fog viselkedni. Számoljon be arról, hogyan is állnak Miro leányának, Teréziának a hagyatékával. Az idő rövidsége miatt most nem írok többet, és nem válaszolok másoknak sem. – Kérem az Urat, hogy áldjon meg bennünket.” – (Róma, 1639. jan. 22.)
„A »Congregazione della Visita« a vizitációs ügyekkel foglalkozó Kongregáció prelátusai úgy rendelkeztek, hogy menjen ki egy intézkedés a provinciákba, hogy minden házban tartsanak gyűlést az atyák és a klerikusok, és válasszanak tetszés szerint itt Rómában egy prokurátort a mieink közül, aki hivatalosan eljárhasson abban az ügyben, amely zajlik a fratellók, az atyáink és a klerikusok között, a legteljesebb felhatalmazással minden ügyben, dologban, ami csak érinti a Szerzet nyugalmát és elrendeződését, ha majd meglesz ez a megtárgyalás Palermóban, ugyanazt ismételjék meg Messinában is, tekintetbe véve, hogy ezen az ülésen megjelenhetnek az összes atyák, klerikusok, vagy azok, akik csak akarnak és Atyaságod értesítsen engem, amikor megkapja jelen levelemet és küldje a meghatalmazást. Az Úr áldjon meg bennünket.” – (Róma, 1639. jan. 22.)
„Atyaságodnak levelével együtt megkaptam a részletes jelentést is minden egyes iskoláról és hogy hány tanul van mindegyikben, noha, jól lehet, úgy látom, hogy minden rendben van, de azért azt mégis kifogásolom, hogy a kicsinyeknél nem egészen van jól, hogy több mint 140 tanuló gyermeket vetek fel azokon kívül, akik nap-nap után bejárnak az említett iskolába, ennélfogva legalábbis négy tanítómesterre van szükség, mert egy maestróra nem számíthatunk 50 gyermeknél többet, mert nem lehet ott sikeresen tanítani, ha ennél még több lenne, és csak az iskola jó hírneve sínylené meg a tömegmunka gyenge eredményét. A jövőre gondosabban rendezzék el ezt, nagyon visszatetszik nekem, hogy mindezideig nem tanulták meg a gyermekek az áldott Krisztus életének misztériumait, és hogy a lelki élet gyakorlását a legszükségesebb erényekkel, hamarosan küldök majd nyomtatott lapokat ezekről a dolgokról. – Írtam már, hogyha odaérkezik majd P. Bernardino, küldjék P. giuliót Carcareba és majd ott megkapj az utasítást, hogy jöjjön erre a tájra, én pedig odaküldöm majd P. Ludovico di S. Rajmondo atyát. – Ami fr. Angelót illeti, én úgy látom, hogy a szegény engedte, hogy legyőzött legyen és csalódjék a hivatásban, hacsak is egy kissé elegendő okom lenne rá, hogy elküldjem a Szerzetből ezeket, akiket elért a megkísértés és fegyelmezetlenek, szívesen elküldeném őket, mivelhogy nyugtalanok és az ördög, a démon úgy látatja nekik, hogy a Szerzet olyan mint egy pokol és mivelhogy maguk ilyen veszett állapotban vannak, nyugtalanítanak másokat is, akik békességesen szolgálnának az istennek. – Ami pedig P. Gicaomót illeti, Atyaságod mondja meg neki, hogy egy kissé szedje össze magát, segítse a munkánkat és mutassa meg, hogy ő volt az első annak a háznak a megalapításánál, és hogy alapítású legyen, vállalja ő is a munkát, a fáradságot és mint elöljáró, mutassa meg, hogy szorgalmasabb mint a többiek, természetesen, ha majd engedi az egészségi állapota. Az Úr áldjon meg bennünket.” – (Róma, 1639. jan. 22.)
„Megkaptam Atyaságod leveleit, nagyon örülök annak, hogy megkezdte a misézést, áldja meg az Úr jó egészséggel, hogy szolgálhassa hivatása szerint a mi Szerzetünket. Segítségére lesz majd P. Bernardino, aki mint piemonti születésű, munkálkodni fog minden igyekezettel és hűséggel. Odarendeltem még P. Ludovico di S. Rajmondo atyát is, legkésőbb a tavaszra ott lesz, addig is Atyaságod a többiekkel együtt legyenek rajta minden igyekezettel, hogy jó hírben tartsák az Intézményt, és mivelhogy nem volt itt a meghatalmazás a közösség részéről, az elöljáróság részéről, nem lehetett kieszközölni a Brévét, hogy megkapják az 50 zsák gabonát, hacsak a Sig. Princ. Cardinale a maga részéről meg nem adja a hozzájárulást, ami nehézségbe ütközik, mert távol van, márpedig nem tudom, hogy ezen alamizsna-ajándék kiutalása nélkül nem tudom, hogyan tudják magukat fenntartani az ottani atyák. – Ami pedig az iskolás gyermekek számát illeti, vigyázzanak, nehogy nagyobb létszámú legyen egy-egy iskola, mint amennyit eredményesen tudnak tanítani, ha majd többen lesznek, akik ellátják az iskolai munkát, akkor majd több növendéket vehetnek fel, nehogy úgy járjanak, hogy megfontolatlanul sokat vesznek fel, akiket nem tudnak eredményesen tanítani, és így megcsappan az iskola hitele és jó hírneve, még inkább kell ezt érteni a külső diákokról. – Mondja meg fr. Angelo di S. Gio. Battista fratellónak, hogy az ő betegségét sohasem tartottuk súlyos bajnak, betegségnek, mert ha az lett volna, akkor nem bocsátottuk volna fogadalomtételre. Megkísértette a gonosz hivatásában és ami még rosszabb, veszélybe került lelke üdvössége, aggódom, hogy nyugtalanul fog élni és veszedelembe kerül üdvössége körül. – Ami pedig P. Gio. Tomasót illet, jól lehet, hogy van valami értesülésem arról, hogy van abban valami abból az igazságból, hogy nem nagyon kedvelt a világiak részéről, mindazonáltal inkább el kell hallgatni és azt kell hangoztatni, hogy elutazott onnét a generális intézkedés következtében, hogy kezeltethesse jelentkező szembaját, hogy helyt állhasson Rómában, amit Atyaságod nagy bölcsességgel rendezzen el.” – (Róma, 1639. jan. 22.)
„Sig. Carlo de Rosis, aki jelen levelemet viszi Atyaságodnak, néhány napi tartózkodásra Nápolyba érkezik, és mivelhogy mi itt Rómában nagyon le vagyunk kötelezve az ő házának, Atyaságod ha megkapja jelen írásomat, rendezzen be számára ott a Duchescában egy szobát és legyen mindenben szolgálatára, ahogyan nekem szolgálna, ha személyesen érkeznék oda. Kérem az Urat, hogy áldjon meg bennünket.” – (Róma, 1639. jan. 28.)
„Igen nagy vigasztalásomra volt az értesítése, hogy P. Giacomo lázmentes és hogy karácsonykor misézhetett, adjon neki az Úr jó egészséget, hogy minél odaadóbban láthassa el hivatásbeli munkáját. Ha majd odaérkezik P. Bernardino, szükség esetén vezetheti a grammatikai iskolát, elindult Firenzéből Genova felé a múlt esztendő legutolsó napján és megírtam, hogyha megérkezik P. Bernardino, küldjék Carcaréba és ott kapja meg az áthelyezési levelet Carmagnolába, ha majd ott lesz; nevemben hagyja meg P. Giuliónak, hogy ne vigyen el a házból semmit sem, valahányszor megszegi a rendelkezést, vonja meg tőle a bort és nem mehet ki a házból, hacsak abban az esetben nem, hogy kísérjen valakit, egyébként maradjon a szobájában, imádkozzék és tartson bűnbánatot, ami pedig fr. Deodatót illeti, szerintem igen nagy kevélységről tett tanúbizonyságot, amikor azt mondta, hogy az alsóbbrendű dolgokat végezzék a fratelli operrarii és ne a klerikusok. Ha majd Rómába jön, amint az valószínű, majd megtanítjuk egy kissé az alázatosság szent erényére, mondja meg neki, hogy most nem írok neki, elhalasztom a tavaszig a jövetelét, amikor majd útra kelhet. – Rövidesen,amint írtam is, küldök majd egy másik atyát is, szintén Piemontból valót és szeretném onnét leváltani P. Adrianót, mert egészségére ártalmas az ottani levegő, vagy Savonából, vagy Carcaréből majd küldök oda más valakit helyette. – Ami pedig az iskolát illeti, szerintem nagy meggondolatlanság volt felvenni több növendéket, mint amennyit eredményesen lehetne tanítani, ha hat iskola van, elég, ha 300 növendéket vesznek fel, az elégséges létszám, ha eredményt akarnak elérni, és nem kellett volna addig megnyitni az iskolát, míg el nem készül a templom és az összes szükséges tantermek, valamint a lakások, szerfölött helytelenítem, amit hallok, a lakószobák szűkösek és teljesen a szomszédok közelségében van, és az összes ablakokra, amelyek a szomszédos ablakokra néznek, minél előbb szereljék fel az apácazárdák ablakaink szokásos rácsozatot. Írjon nekem afelől, hogyan is állnak az 52 zsák gabona ügyével, mivelhogy váratlanul elutazott a Sig. Cardinale, nem jelent meg a Bréve, mivelhogy kérik a hely elöljárójának a megbízatását is, amit küldjön el, hogy azok részéről engedélyezve van, hogy a Kegyes Iskolák atyái alamizsnaként elfogadhassák, megkaphassák az említett gabonamennyiséget, és még azután kell kieszközölni a Sig. Card. engedélyét. – Azon érvei közül, amelyekkel megokolta, hogy miért nem fogadta el Sig. Cavaliere Novelli házát, szerintem, az nagyon is helytálló, hogy az említett ház nem tetszik a helybeli uraknak. – A fratellók vitája a klerikusokkal abban van, hogy azok a fratellók, akik a huszonegyedik életév betöltése előtt tették le a fogadalmat, akik mintegy húsz-huszonöten vannak, vajon ezen fratellók klerikusi vagy frateri fogadalmat tette-e le, minthogy az VIII. Kelemen-féle dekrétumok szerint a huszonegyedik életév előtt nem lehet letenni a frateri fogadalmat, most ezen álla vita mindkét részről, hogy mi is itt a jogi helyzet? És ha majd meglesz a döntés, értesítéssel leszünk. Addig is imádkozzanak, hogy az legyen meg, ami inkább szolgál Isten nagyobb dicsőségére, akinek áldása legyen velünk mindenkor.” – (Róma, 1639. jan. 28.) – „Mondja meg P. Giacomónak, hogy mikor majd teljesen visszaszerezte régi jó egészségét, végezze, tegye meg szeretetből mindazt, amit meg tud cselekedni a Szerzet javára.”
„Áttanulmányoztam a nekem megküldött levelek másolatát, majd meglátom, hogyan lehetne azt megtenni, amit levelében jelez, nagyon jól meg lehet ismerni a gyümölcséről, hogy milyen a fa, gondom lesz rá, hogy minél előbb segedelmet nyújtsak. A klerikusok és fratellók ügyében még nincs döntés, a mellékelt levélből megtudhatja, hogy a klerikusok és az atyák mennyire szeretnék, hogy minél nagyobb szorgalommal intéznék az ügyet. Adja meg a jó Isten, hogy az ő nagyobb dicsőségére sikerüljön az ügy megoldása. – Ami P. Antoniót illeti, Atyaságod minél előbb adjon neki engedélyt és lehetőséget, hogy átléphessen a ferences rendbe, ami által talán visszakapja lelke nyugalmát, továbbá tegye meg nekem azt a szívességet a megegyezésre, amit elrendezett az ő atyja egy másik ellenfelével azáltal, hogy száz misét mondat. Ha szükségessé válnak, elmondatom majd én, Atyaságodnak csak arra legyen gondja, hogy teljesen megelégedetten lássa elvonulni őt. – Ami pedig P. Gio. Tomasót illeti, egyáltalában nem tetszik nekem, hogy mindent félretéve vissza akar menni Carmagnolába néhány előkelő személynek a támogatásával, attól tartok, hogy minél tovább firtatjuk azt az ügyet, annál inkább nyilvánvalóvá lesz az ő üzelme, akár igaz, akár téves lesz az, annak a világi személynek nem nagy tiszteletére lesz, Atyaságod egy kicsit gondolkozzék el azon, hogyan lehetne eljárni, hogy amint mondani szokták, a kecske is jól lakjék, a káposzta is megmaradjon. Annak, aki sürgette nálam, hogy visszatérhessen Carmagnolába, azt válaszoltam, hogy én Savonába rendeltem azzal a szándékkal, hogy Rómába fogom majd hívni és itt tehetségének megfelelően fogom foglalkoztatni, de ahogy Savonába érkezett és ott hiányzott az első iskola vezetőmestere, úgy intézkedtem, hogy maradjon ott mindaddig, míg más valakit nem tudok helyette küldeni. Írtam Carmagnolába, hogy küldjék fr. Deodatót Genovába, hogy aztán Atyaságod egyenesen küldje Rómába, azt hallom róla, hogy nagyon nyugtalan és nyugtalanít másokat is. A 15 scudit megkaptuk és azonnal rendeltetésére fordítottuk. – Ami pedig azon atyáknak a noviciátusát illeti, akik másfél km-re vannak Genovától az Alaroi részek felé, itt majd elmegyünk, hogy megtudjuk, hogy mit tárgyal Sig. Cardinale és segítségére leszünk mindabban, ami csak lehetséges. Az említett atyák protektora, Sig. Card. Verospi csütörtökön reggel jobblétre szenderült. – Ezeken a tájakon szokásba jött az éjszakai kalózkodás, és néhány gyilkosság is történt, de az udvar nagyon komolyan vette a dolgot, és megkezdte a büntető eljárást, előmutatta velük az elrabolt dolgokat, azt mondják, hogy a jövő szombaton ítélkező eljárást folytatnak le tizenegy vagy tizenkét rablóval szemben, akikről azt mondják, hogy elevenen nyúzták meg Sacchetti intézőjét. – Mons. Facchinetti lett az új spanyol nuncius. Kérem az Urat, hogy áldjon meg bennünket.” – (Róma, 1639. jan. 28.) – „Granarolo ügyét intézzék el mindenképpen, ha még pénzt és helyveszteséggel is járna.”
„Megírtam a legutóbbi levelemben, hogy rossz kezdettel indultak azáltal, hogy nagyszámú iskolás gyermeket vettek fel, mert csak négy iskola számára kellett volna felvenni jelentkezőket és egy-egy osztályra öten növendéket, és aztán ha majd gyarapszik a tanítómesterek száma, akkor majd lehet gyarapítani az iskolások számát is, és így az iskolások is nagyobb előmenetelt tudnának felmutatni, ami nagyobb megelégedésére szolgálna a maestróknak is, de most, ahogyan írják nekem, egy iskolában 250 tanuló van, itt mindenesetre valami zavarnak, félreértésnek kell lennie, annál is inkább, mert kicsinyekről van szó, ezekből teljesen elég 50 egy maestróra, így megtarthatják a jó rendet is és megelégedésére lesz mind a tanulóknak, mind a közönségnek. Vigyázzanak, egyelőre ne szaporítsák az iskolák számát haton túl, és mindegyikben csak 50, vagy kevéssel több tanuló legyen, mert máskülönben veszélybe juthat a jó hírnév és jobb, ha a grammatikai iskolában két tagozatot létesítenek, mint két külön iskolát, mert nincs elegendő maestro, és ha valaki megbetegszik, nincs, aki helyettesítse. – Úgy gondolom, hogy P. Bernardino megfelel az ottani követelményeknek és jó eredményt fog elérni az iskolában. Nagyon óhajtom, hogy Atyaságod ellenőrizze, hogy az összes tanulók ismerjék a mi Urunk Jézus krisztus életének titkait, tanait, a lelki élet gyakorlásának elemeit, és az erények gyakorlását egybehangzóan azzal, ahogyan az ki lett nyomtatva, ahogyan nyomtatásban megjelent Rómában, és mindezekben legyen nagyon körültekintő. – Ami pedig fr. Deodatót illeti, Atyaságod rendelje minél előbb Genovába és onnét pedig Rómába kell jönnie, mivelhogy ott semmi eredményt sem tud felmutatni. – Ami pedig fr. Angelót illeti, Atyaságod állítson ki egy bizonyítványt, hogy ott mikor és hogyan érte a nehéz nyavalya, epilepszia, hogy törvényesen járhassunk el ügyében. – Ami pedig fr. Carl' Antoniót illeti, jól lehet, megvan az életkora, szeretném, ha először gyakorolná magát a tanítás mesterségében és azt jó elsajátítaná, mert ha valaki egyszer felszentelt lesz, nem akar már azután tanulni és mivel nem alkalmasak arra, hogy egy jó hírű iskolában tanítsanak, inkább menekülnek a tanítás elől, kerülik a tanítást, ami a Szerzetnek az összeomlására vezetne, ugyanezt mondom a borzonascai fr. Antonióról is, ha volna ott olyan atya, aki esetleg nem vezet iskolát, azért még nem maradjon tétlenkedve és ne veszítse el az érdemszerzést, rendelje el, hogy legyenek kisegítők az iskolában vagy pedig végezzenek hitoktatást, hogy a tanulók tudjanak helyesen gyónni, áldozni, hogy jól tudjanak felkészülni a szentségek vételére, és hogy megtanulják az üdvösségre szükséges dolgokat, ne legyen senki, aki titokban elrejtve tartsa talentumait. – Atyaságod mondja meg P. Adrianónak az én nevemben, hogy részemről rajta leszek, hogy amint csak lehetséges, vigasztalására leszek, mivel Isten látja lelkemet, hogy mennyire átérzem az ő baját, keservét és másokét is, akik nem szívesen tartózkodnak abban a házban, ahova rendelve lettek. – Előkelő személyiségek mindent latba vetettek nálam, hogy P. Gio. Tomaso visszakerülhessen Carmagnolába. Én elodáztam a döntést, mivelhogy igazában nem tudom, hogy helyesen járunk-e el, illik-e, hogy őt visszaengedjük oda, főként, ha ezzel szükséges lenne, hogy takargassuk, palástoljuk akár az ő hibáit, mulasztásait, akár valamelyik világi emberét, személyét. Én azt feleltem, hogy elhelyeztettem, mivelhogy az volt a tervem, hogy iderendelem szolgálatomra Rómába, mint maestro, mivelhogy ott olyanformán mutatta, hogy nem nagy kedve van az iskolához. Atyaságod írja meg nekem, hogy mi az őszinte gondolata ezzel kapcsolatban? Ezeket akartam jelenleg megírni. Kérem az Urat, hogy áldjon meg bennünket.” – (Róma, 1639. jan. 29.) – „Készíttessen egy hivatalos bizonyítványt, hogyan is áll fr. Angelo valójában az epilepsziával, hogy itt törvényesen járhassunk el ügyében.”
„Ahogyan a Mons. Vicegerente elrendeli és utasít engem a mi urunk megbízásából, ahogyan olvashatja a mellékelt másolatban, ezzel megegyezően Atyaságod ne maradjon el, hogy az összes atyákkal és a házbeli fratellókkal ne csak a napi szokásos imákat végezzék el, hanem csatoljanak hozzá önkéntes sanyargatásokat, önmegtagadásokat vagy más mortifikációkat, hogy a mi Urunk Istenünk teljesítse a mi Urunk óhaját; és hogy mit végeznek, értesítsen engem.” – (Róma, 1639. jan. 29.)
„Atyaságod küldjön nekem bizonyságot egy ívlapon az ottani házban történt karácsonyi fogadalomújításról az alább közölt formula szerint, amelyet mindenki írjon alá, pecsételjék el. Ez legyen az első intézkedés. Az Ordinárius engedélyével legyen szentségkitétel és végezzenek szentségimádást a tanulók az atyákkal együtt és imádkozzanak a Szerzet szándékára nagy szükségében. Az Úr áldja meg mindnyájukat.” – (Róma, 1639. jan. 29.)
„Anno Domini 1638. die 25. Decembris Nos infrascripti ad sonum Campanallae in nostro Oratorio convocati in manibus R. P. N. Ministri Domus nostrae N. vota nostra solemnia alias emissa libenter et ex toto corde solemniter renovavimus. In quorum fidem. Datum N. Die, et anno supradicto.
Ego N. N. renovavi mea vota (Atyák formulája szerint).
Io N. N. ho renovato li miei voti (a fratellók formulája szerint).
Ego N. N. Minister localis renovavi mea vota, et accepi supradictas renovationes.” Pecsét.
Ha valaki nem újította volna meg a fogadalmakat, küldje el nekem azoknak a névjegyzékét, amit ön aláír.”
„Nagyon örülnék, ha azt írhatná, hogy mindnyájan, összes alattvalóival együtt, egészségesek, ha nem volna senki beteg közöttük a házban és ha Atyaságod arra vállalkozna, hogy ápolná őket a hét egyik-másik napján, Istennek tetsző szolgálatot tenne ezzel és nagy érdemül lenne, önmaga számára, majd meglátjuk, hogy mit hoz a jövő. – A Noviciátust illetőleg szeretném, ha részletesen beszámolna nekem arról, hogy eredménnyel haladnak, alakulnak és mi Atyaságodnak a felfogása, észrevétele akörül, hogy jó-e az eljárás, a nevelési mód? A házvételt illetőleg nagyon örülnék, ha meg tudnának egyezni és ha volna valaki, aki szeretetadományként térítené a vételárt. – P. Francesco nagyon is azon van és minden igyekezettel azon fáradozik, amennyire csak lehetséges, hogy fegyelemben tartsa a házat és a Noviciátust. Délelőtt útnak indul, ahogyan mondta nekem Antonio Apa, nyolc-tíz napot ott fog tölteni ügyeinek végzése érdekében. Atyaságod fogadja szívesen a házba a mondott időre, nekem azt mondotta, hogy hamarosan vissza fog térni Rómába, remélve, hogy mindent elintézve, megörvendeztetjük azzal, hogy szülőföldjére mehet. Ezeket akartam jelen levelemben megírni. Kérem az Urat, hogy áldjon meg bennünket.” – (Róma, 1639. jan. 29.)
(Azonos a 3028. levéllel.)
„Egy illetékestől tanácsot kértem abban az eljárásban, amelyet P. Carlo ellen indítottak, a konzultor azt mondotta, hogy nem volt olyan ok, ami miatt azt érdemelte volna, hogy megfosszák az elöljáróságtól, ugyanazt mondta az említett P. Carlónak, akinek nem akart alkalmat adni arra, hogy átnézze a processus iratait, sem arra, hogy ügyét áttegye más bíróság hatáskörébe, szerintem, most jobb dissimulálni az ügyet, nem tudomásul venni, jól lehet, hogy az obszerváns szerzetestársak nem vették olyan egyszerűen, nyugodtan tudomásul az ő dolgait. – És mivelhogy az elöljárók igen gyakran eltitkolják a dolgokat, amit nem szabadna eltitkolni és nem gondolnak azzal, hogy értesíteni kellene a Generálist, hogy figyelmeztethetne a hiányok, kisebb mulasztások esetében, ezekből lesznek a nagyobb hibák, mint ahogyan megtörtént ott a Porta Realéban fr. Gio Francesco és a frascati P. Giacomo esetében, P. Tomasóval és legutoljára fr. Stefanóval, akik mindnyájan... és ami eljárási módszert alkalmaztak, nem sok eredménnyel járt, utána kell nézni a megfelelő módon a kisebb hibáknak, mulasztásoknak, nehogy súlyosabb esetek adódjanak elő, nehogy az Úr keze nyúljon bele az ügyek elintézésébe, nehogy az Úr kezének kelljen rendet teremtenie a hibák esetében. Ha nem eszerint jár el a jövőben, az obszervancia, a fegyelem, a szabályok megtartása körül sohasem fog eredményt elérni, és hacsak a Generális nem ró ki súlyosabb mortifikációt olyan hibára, mulasztásra, amely talán kicsinek látszik, akkor mások sohasem kerülnék a hasonló hibát, mulasztások elkerülését, ha megtartották volna ezt a rendelkezést és engedelmeskedtek volna, akkor nem következtek volna be soha ezek a dolgok. Kérem az Urat, hogy áldjon meg bennünket.” – (Róma, 1639. jan. 29.) – „A küldönc még nem érkezett meg a postával, jól lehet más 17 óra van. Különböző helyekről hallom, hogy P. Nicolo Maria nem valami példaadóan viselkedik, és ezzel arra késztet engem, hogy megírjam a Sig. Card. Sacchettinek az összes hibáit, mulasztásait, és hogy irányítsa vissza a szabályok megtartásának útjára, nagyon jól tudja, hogy kénytelen voltam hibái, mulasztásai miatt háromszor-négyszer is áthelyezni. – Figyelmeztesse Atyaságod a rendtársakat, hogy ne küldjék leveleiket a küldönc útján, mivelhogy a mai napon is hat giuliót fizettem, ez legyen egyszer s mindenkorra figyelmeztetésül. – Most nem írok a Vizitátor atyának, mivel hallom, hogy Campiba ment. Két levelet kaptam a küldönc révén, és csak azt felelem, hogy minden lehetséges módon tartsák meg obszervanciában mindkét házat és hívjon egybe gyűlést a napi ügyekkel kapcsolatban, amelyre hívja meg P. Tomaso és P. Pier Francesco elöljárókat, mindenekelőtt arra törekedvén, azt szorgalmazván, hogy minden részletében gondosan tartsák meg a konstitúciókat, súlyosan büntesse az összejöveteleket, ha P. Gio. Giuseppa nem ment a Vizitátorral Campiba, akkor Atyaságod úgy intézkedjék, hogy semmiképpen sem menjen, ha pedig elment volna, küldje utána Campiba az áthelyező iratot, hogy a vizitáció végeztével térjen vissza Nápolyba, és Nápolyból Rómába, ezeket írja meg neki, ha elutazott volna, ha pedig nem, akkor halaszthatja a dolgot, míg jobb idő nem lesz, de mindenképpen juttassa el kezébe az áthelyező iratot, amelyet mellékelten küldök. Azt írja nekem a betegeskedő fr. Stefano di S. Gio Battista, hogy gyengesége és hosszan tartó betegsége miatt szüksége lenne ruhafélékre (nadrág, kabát, harisnya), ezért hát Atyaságod vásárolja meg számára ezeket a kért dolgokat, és én majd rendelkezem, hogy valamelyik házban mondjanak el 50 misét, közölje ezt a P. Vizitátorral, ha majd ott lesz, vagy P. Carlóval, az ő bizalmasával és értesítsen engem minderről.”
(Azonos a 3028. levéllel.)
„A szerzetnek szent Kongregációja a Collegio Nazareno ügyeiben a b. e. Sig. Card. Biscia helyébe Sig. Card. Pallottát bízta meg a bírói teendők végzésével, aki remélhetőleg, megfizetteti majd Sig. Conte Rovarellivel azt amivel tartozik és semmiképpen sem akarja, hogy az említett Conte peres ügyét a Rota elé vigye a Collegióval kapcsolatban. Remélem, hogy mind ebben az ügyben, mind más egyebekben az igazság fog érvényesülni. Itt nap-nap után várják Sig. Card. di Bagni megérkezését, és akkor majd meglátjuk, hogy sikerül-e vagy nem a megegyezés vele. – Szeretném tudni, hogy mi ára van a gabonának és más egyéb dolgoknak, amik eladhatók, amiben lehet, legyen segítségünkre, mivelhogy két hónap múlva házat kell cserélnünk, és valószínűleg 150 vagy 200 scudi házbért kell fizetnünk. Értesítsen arról, hogy a velenceiek javára történő toborzás eredménnyel jár-e? Az Úr áldjon meg bennünket.” – (Róma, 1639. febr. 2.)
„Ma este arról értesültem, hogy Sig. Conte Rovarelli visszament Romagnába, anélkül, hogy valakinek is eleget tett volna a fizetési kötelezettségekben, nem tudom, hogy értesült-e arról, hogy itt meg fog indulni ellene a végrehajtás, majd értesítéssel leszek, hogy mi történik. – A Castello di S. Pietro alapítást illetőleg, minthogy ma olyanformán van a helyzet, hogy nem tudjuk, hogy mi lesz a Szerzettel és milyen személyzettel fogunk rendelkezni, éppen azért senkinek sem adhatunk választ, míg magunk is meg nem tudjuk, hogyan fog végződni ez a dolog, nincs más hátra, minthogy türelmesen várjuk mindaddig, míg remélhetőleg febr. folyamán meg nem oldódik ez a probléma, akkor majd tudunk már tájékozódni, hogyan is leszünk a jövőben? Úgy gondolom, hogy egy hónapon belül a Collegio épületében változás lesz, mivelhogy ahol ma vannak, igen szűk a hely, valószínűleg az első félidőre le kell fizetnünk majd 100 scudit, hogy egy kissé kényelmesebb, megfelelőbb házhoz jussunk, ezért hát gondja legyen arra, hogy segíthetne rajtunk? Ezeket akartam jelenleg megírni. Kérem az Urat, hogy áldjon meg bennünket.” – (Róma, 1639. febr. 7.)
„Gondom lesz arra, hogy megtárgyaljam az illetékesekkel, hogy Bréve intézkedjék arról, hogy rendházunk könyvtárából se kiadni, se kölcsönözni ne lehessen könyveket, a vámügyben pedig tárgyalok majd Sig. Emmanuele kereskedővel. – Nagyon örülök annak, hogy P. Bernardino megérkezett, biztos vagyok abban, hogy segítségére lesz mind az iskolában, mind az obszervanciában. Hogy felszenteltessék-e az ott levő két-három klerikust, teljesen ráhagyom Atyaságodra, de azzal a gondolattal, annak a feladatnak a tudatosításával, hogy mint papok is, kötelességük lesz, hogy tanítsanak, vezessék a grammatikai vagy az olvasási, vagy az írási iskolát, mivelhogy (egyesek úgy gondolkoznak, hogy) a felszenteltek nem szorgoskodnak az iskolai kötelezettségekben úgy, mint kellene, ennélfogva mindenki csak azért akar pap lenni, hogy ne kellen tanítania, tapasztalatból mondhatom, hogy főként ez okozta a fegyelemlazulást a Szerzetben, ezt mindenképpen rendezni kell, ezen változtatni kell, én, aki elmúltam 80 éves, gyakran megyek kisegíteni az iskolába, hol az egyikben, hol a másikban, ilyenformán kellene cselekednie minden elöljárónak, ha mást nem is végezne, hanem csak felmondatná tíz-tizenkét tanulóval a leckét, amikor meglátogatja hol az egyik, hol a másik iskolát, ezt megtehetnék a többi atyák is, még ha gyóntatók is, nem mindig vannak gyóntatással elfoglalva. Írtam, hogy küldjék P. Giuliót Carcaréba, valamint fr. Deodatót, akinek jobb lesz ott, mint jelenlegi helyén. – A moncalieri alapítást illetőleg, amiről Atyaságod ír, ez olyan dolog, amely jelenleg lehetetlen, túlhaladja a mi erőinket, hiszen ahhoz sincs elég emberünk, hogy kellőképpen ellássuk a carmagnolai házat, minek sokat markolni, keveset fogni, többet szeretnénk átkarolni, mint amennyit átfoghatunk, ez szokta okozni a Szerzetek romlását, sokkal jobb dolog, ha kevés helyen jól teljesíti az Intézmény feladatát, mint sok helyen megtelepedve, nem tudná alaposan elvégezni feladatát, ezért hát most ne is tárgyaljunk erről a kérdésről, és ha mi pedig úgy teljesítjük kötelességeinket a mi Intézményünk feladatának megfelelően, ahogyan azt elvárják tőlünk, akkor sohasem fognak hiányozni azok a helyek, ahova kérnek, hívnak bennünket. Amikor csak lehetséges lesz, küldje P. Adrianót Genovába, mert attól tartok, hogy a melankólia valami betegséget okoz nála, csak tüdőbajjá ne fejlődjék, ezért minél előbb intézkedjék. – Ami a gabonás zsákokat illeti, nem lesz könnyű megszerezni a Sig. Card. beleegyezését, mivelhogy szükséges, hogy kieszközöljük előbb a Brévét, valamint a helyi elöljáróság megbízó vagy meghatalmazó levelét ezen célra. Emlékeztetem, hogy az összes növendékek tanulják meg a mi Urunk Jézus Krisztus kínszenvedésének a történetét, misztériumait és végezzék a lelkigyakorlatokat a Rómában nyomtatott füzetek szerint. Az Úr áldjon meg bennünket.” – (Róma, 1639. febr. 5.)
„Most nem írom meg, hogy miféle meggondolások vezettek, hogy P. Carlót visszaküldtem oda, ha Atyaságod is ismerné indítékaimat, nagyon is elfogadhatóknak ítélné meg, egyelőre csak várjuk meg, hogy miféle eredménye lesz. – Ami pedig P. Nicolo Mariát illeti, hagyja meg neki, hogy ne foglalkozzék többé sem Sig. Aniello Falco ügyével, sem Sig. Marchese Monteneri dolgaival, hanem ezeket az említett ügyeket intézze el velük Atyaságod, hogy már valami eredmény legyen, P. Michele közreműködésével, vagy pedig a Complatearikkal, és az említett P. Nicolo Mariának a jó szerzetes kötelességére legyen gondja, és ne járjon ki a házból társ nélkül, akit Atyaságod fog megjelölni számára és szeretném, ha úgy viselkedne, hogy nekem ne kelljen írnom nagybátyjának és Sig. Card. Sacchettinek, hogy évek óta csak a hiányok, mulasztások állapíthatók meg nála, és hogy jusson eszébe, hogy azért jött a Szerzetbe, hogy megmentse lelkét, nem pedig azért, hogy együtt rója az életet a szabályt meg nem tartókkal, a fegyelmezetlenekkel, ezt a feladatot minden szerzetesnek meg kellene gondolnia nem csak naponként, hanem minden órában. – Ami pedig P. Gio. Giuseppét illeti, örülök, hogy nem ment el Campiba, ilyenformán jöhet Rómába március végén, vagy ápr. elején, addig is legyen ott elfoglalva iskolai teendőkkel, vagy más egyebekkel. – Ami a Sig. Vicariót illeti, nagyon jól teszi, ha készséges engedelmességgel és figyelmességgel esz iránta, és hogy a mi atyáink legyenek engedelmesebbek, mint ahogyan szoktak engedelmeskedni Nápolyban. – Majd más alkalommal írok részletesebben, most még csak arra figyelmeztetem, hogy pontosan hajtsa végre a dekrétumokat, amelyeket a P. Vizitátor rendelt el, hogy amikor majd visszaérkezik, lássa, hogy Atyaságod milyen gondossággal járt el, máskülönben megkapja a hanyagság miatt a mortifikációt. Kérem az Urat, hogy áldjon meg bennünket.” – (Róma, 1639. febr. 5.) – „P. Pier Francesco azt írja nekem, hogy bizonyos engedélyt adott fr. Antonio della Concettione fratellónak, hogy kis unokahúgát taníthassa írásra, olvasásra, aztán idők múltával akadályok lettek, Atyaságod nézzen utána és intézkedjék, hogy folytassa-e az említett oktatást? Arról is ír, hogy engedélyt adott P. Pietro Antoniónak, hogy reggelenként kapjon valamit gyengesége miatt, Atyaságod nézzen utána, hogy így van-e a kérdéses ügy? – Amikor P. Marco elutazott társaival, egy kis edényt kapott tőlünk, hogy bort vihessen, az edény a genovai házé, azért azt küldje ide vissza, vagy Genovába a legelső alkalommal a kölcsönkért zsákkal együtt, mert már jöttek érte a Porta Portesétől a kapus.”
„Három vagy négy napja, hogy írtam levelet, miközben levelet kaptam Atyaságodtól, és egy másik levelet P. Gio Francescótól, amiben Atyaságod értesít engem, hogy P. Pietro visszaesett a betegségbe, nagy fájdalommal vettük ezt a híradást, imádkozunk érte, nem kellett volna a tél kellő közepén olyan gyógyszereket használni, amelyek kevés eredménnyel járnak, hanem meg kell várnia tavaszt, most , hogy eszembe jut, hogy ott nem felel meg a nápolyi P. Pietro, amint hallom, Atyaságod küldje vissza fr. Gio di S. Maria fratellóval együtt és ha fr. Vincenzo, P. Gio Thomaso unokaöccse sem válik be abban a Provinciában, hasonlóképpen küldje vissza ide, hogy annál inkább megfelelhessenek a többiek. És mivelhogy P. Pietro nem tud azzal foglalkozni, hogy bevezesse a mieinket az annyira szükséges magasabb ismeretekbe az ottani igényeknek megfelelően, fogadjanak fel egy világit, aki oktatná a mieink közül hat-nyolcat minden könnyedséggel és röviden. – Ami annak a báróasszonynak az alapítási tervét illeti, megmondhatja neki, hogy majd idővel igyekezünk eleget tenni. Ahogyan mondtam, egyesek részt vehetnek azon a tanfolyamon, hogy alapos felkészültségre és jártasságra tegyenek szert és mivelhogy most sietek és más elfoglaltságaim is vannak, jelenleg most többet nem írok. Az Úr áldjon meg bennünket.” – (Róma, 1639. febr. 12.)
„Olvastam Atyaságodnak f. h. 5-én kelt levelét, buzdítom, hogy nagy odaadással legyen segítségére a lelkileg betegeknek, hogy erőre kapjanak, mert ha folytonosan hulló vízcsepp nyomot hagy a kövön, mennyivel inkább lesz nagyobb eredménye az elöljáró buzdító szavának, ha a beteg iránti részvétből és Isten iránti tiszta szeretetből fakad. – Ami az elrendelt imát, annak elvégzését illeti, lehet szentségkitétel mellett végezni annak megfelelően, hogyan mondta Sig. Alessandro Vittore és legyen egyúttal a könyörgés az Egyház szükségleteiért is, amelyet minden hívő gyermekének figyelmébe ajánl a nehéz helyzetében, megpróbáltatásában, de legfőképpen kiválasztott gyermekeinek figyelmébe ajánlja az Egyház a maga gondjait, súlyos helyzetét, a szerzetesek imáiba, megemlékezésébe, Atyaságod legyen rajta, hogy az ottani háznak és a noviciátusnak minden tagja együttérezzenek az Anyaszentegyházzal, az édesanyával. – Ami pedig a házbeli gondjait illeti, türelmességgel minden nehézséget le fog győzni, érdeklődjék fr. Antonio felől, hogy milyen érzülettel tesz eleget feladatának a noviciátusban, gondja legyen arra, hogy a Fananóból jött novícius, aki Rómába jött, hogy elsajátítsa a konyhai teendőket, jól végezze a noviciátust, és mehet questálni is, mert erre a célra lett odarendelve Cesenából fr. Giovannino. Megkaptuk az értesítést a fogadalom megújításáról. – jelen levelemmel együtt kapja Atyaságod testvérének, Sig. Fabriziónak a levelét, aki arról számol be nekem, hogy meghalt az édesanyja, Atyaságod emlékezzék meg róla imáiban és ajánljon fel érte néhány szentmisét tetszése szerint. Ezeket akartam jelen levelemben megírni. Kérem az Urat, hogy áldjon meg bennünket.” – (Róma, 1639. febr. 12.)
„Látom, hogy eddig nem sikerült Uraságoddal megegyezésre jutni. Úgy határoztam, hogy Uraságod ügyét ezentúl ne intézze sem a P. Provinciális, sem P. Nicolo Maria, hanem P. Michele del SS. Rosario, aki hivatva lesz arra, hogy Uraságod megelégedésére rendezze el az ügyet minél előbb, és nekem nagy megnyugvásomra lesz, hogy önt továbbra is mint barátomat és jótevőnket ismerhessem és nem ellenségnek, vagy rossz indulatúnak irántunk. Az Úr adja meg önnek szent kegyelmét, hogy minél odaadóban szolgálhassa őt.” – (Róma, 1639. febr. 12.)
„Hogy új kápolnát rendezzenek be a templomban, amikor már a három kápolna nagyjából készen van, nem tudom, hogy hova gondolja elhelyezni az újat, mindazonáltal, ha a hat oldalkápolnánál valamelyik még üresedésben van, akkor azt engedélyezheti Sig. Gio Battista Palma úrnak, hogy a Boldogasszony Maria szentséges képe tiszteletére ott kápolnát rendezhet be, amely temetkezési helyül is szolgálhat neki. – Ami pedig fr. Giuseppe dell' Angelo Custode fratello ügyét érinti, nem helyénvaló dolog, hogy tárgyaljunk az ő távozásáról, hogy édesanyját segélyezhesse, egyrészt sok költséget is jelent, mert nem csinálja ingyen, aki tárgyalja, sürgeti ezt, vagy ehhez hasonló ügyet, aztán annak lebonyolítása, elküldése, ha esetleg sikerülne is kieszközölni a kérelmet, ez ami a legnehezebb, amit igazolni lehet a messinai fr. Carlo esetével, aki a messinai ordinárius hiteles okmányaival igazolta, hogy atyja, anyja mekkora szegénységben vannak, én sem elleneztem a kérelmét, sőt segítségére voltam, még sem sikerült megszerezni az engedélyt, hogy visszatérhessen a világba, azt hiszem, hogy az említett fr. Giuseppe sem fogja megszerezni, megkapni. Ami pedig szegény édesanyjának a segélyezését illeti, hacsak nincsen felesleges kenyér és étel a háznál, nehezen megy a támogatás, mivelhogy a mi szerzeteseinknél nem hiányoznak a napi szükséges dolgok, az elöljáró ilyen esetben adhat segítséget minden további megkérdezés nélkül. És minthogy ez a rászorultság esete fennáll, ahogyan Atyaságod írja, szerintem az említett fr. Giuseppe is élhetett volna példaadóbban, nem pedig ezzel is, azzal is ellenkezve, amint hallom, hogy az említett fratello bizony így járt el és nagyon csodálkozom, hogy annyi idő óta, mióta Atyaságod Nápolyban van, senkivel sem tudta elvégeztetni a szépírási »tanfolyamot«, aki most egy ilyen esetben átvehetné az írási és számolási iskola vezetését és csak arra gondolna, hogy mindig én küldjek Rómából maestrókat, akik ebben vagy a másik házban éppen hiányoznak, ez igen nagy tévedés, mivelhogy minden elöljárónak kötelessége, hogy gondoskodjék megfelelő személyekről a saját házai számára, hogy halál vagy betegség esetében mindig lenne kéznél valaki, aki azonnal tudna helyettesíteni. – Ami pedig azt illeti, hogy tizenöt napig, két vagy három hétig tartózkodik az egyik házban, bárcsak már kezdettől fogva megtette volna, nem lett, nem keletkezett volna annyi egyenetlenség és ha az elöljáró az alatt a tizenöt nap alatt, míg ön távol van, nem helyesen viselkedne, megbüntetheti, amikor visszatér, az egyenes útra állíthatja vissza, így aztán semmi sem történne tudta nélkül. – Nagy szívességet tenne nekem Atyaságod, ha elmenne megbízásomból a Mons. Vicario Generaléhez, aki igen jóakaratú segítőm, támogatóm volt a b. e. Sig. Card. Tonti idejében és tisztelegvén nála, mondja meg neki, hogy én hagytam meg Atyaságodnak, hogy semmit sem tegyen a Mons. Vicerio Generali megkérdezése nélkül, mert nagyon jól tudom, hogy mindent a legbölcsebben intéz el. – Mondja meg fr. Antonio della Concettione fratellónak, hogy minden igyekezettel azon legyen, hogy az iskolát szorgalmasan végezze, amelyet rábíznak és ha van benne, nem mondom, hogy az Intézmény iránt, hanem a mindenkoron áldott Isten iránt, és még maga iránt is szeretet, akkor legyen rajta, hogy megtanulja mindazt, amit még nem tud, hogy sok jót tehessen a szegényekkel, vagy helyesebben mondva: Krisztusnak a szegényekben. – A múlt héten elfelejtettem megírni Atyaságodnak, hogy küldje el nekem azokat a leveleket eredetiben, amelyeket írt P. Thomaso di S. Domenico atyának, van néhány leveléről másolat, de most az eredetiekre volna szükség, ha ezek kéznél volnának, mivelhogy az említett atya itt fogságra tétetett és szeretném ügyét a törvényesség keretében elintézni, ezért hát minél előbb küldje a kért dolgot. – Ami pedig a Complatearik ügyét illeti, azt írják nekem, hogy be lettek idézve és fizettettek velük óvadék címén 25 dukátot a Duchescai ház dolgai miatt D. Pietro di Toledónak, Atyaságod igen nagy hibát követett el azzal, hogy megengedte, hogy a dolgok idáig jussanak, jogosan panaszkodnak és ha Atyaságod hagyta volna, hogy P. Michele intézze a dolgokat, nem jutottak volna el ebbe a lesújtó, elszomorító állapotba, ennélfogva a jövőre mindkét háznak a prokurátora lesz, és a legelső feladat, amit teljesíteniük kell, az lesz, hogy kifizetik a Sig. Complatearik követeléseit, és még azonfelül, hogy minél előbb adják el a b. e. Sig. Vito Giacomo házának ránk eső részletét, mivelhogy az említett Sig. Complatearik nincsenek megelégedve a meghatalmazással, amelyet Atyaságod adott nekik, a jóváhagyással és beleegyezéssel, amelyet én adtam jelenleg. – Ha fr. Gioseppe dell' Angelo Custode fratello nem utazott el, tartsa vissza az újabb intézkedésig és tanítson az iskolában anélkül, hogy beleavatkozna mások dolgába elégedetlenkedéssel, morgással, édesanyjának pedig úgy lehetnek legjobban segítségére, ha egyszer olyan nyomorúságos helyzetben van, hogy Atyaságod naponként kétszer küldessen neki ételt. Megérkezett P. Gio. Giuseppe. Kérem az Urat, hogy áldjon meg bennünket.” – (Róma, 1639. febr. 12.)
„Figyelmébe ajánlom Atyaságodnak az iskola körüli szorgalmas felügyeletet, látogatást, hogy a tanulók az ismeretekkel együtt tanulják meg az Isten félelmet és tudják meg a maestrók, ha Isten iránti tiszta szeretetből végzik a feladataikat és Isten iránti nagy szeretet plántálnak bele a gyermeki szívekbe, Isten százszorosan fizet vissza nekik, természetesen, ha Isten kegyelmében vannak, minthogy ennek a feladat gyakorlásának olyan biztos és olyan nagy a jutalmazása, mindegyiküknek azon kellene fáradozniuk, hogy istenfélő, jámbor, vallásosak legyenek a gyermekek és intézzék úgy a dolgokat, hogy senki se hiányozzék hetenként kétszer az iskolai munkálatoknál. Értesítsen arról, hogy jelenleg rendháznak szánt házban laknak-e vagy pedig csak bérelt házban és mikorra számítják, hogy saját rendházunkban lakhatnak? Értesítsen arról is, hogy viselkedik a szakácskodó fr. Carlo, mert hallom, hogy önfejű, ami sajnos a legismertebb, leggyakoribb hiba a szerzeteseknél és úgy hallottam, hogy amikor odaérkezett, hivatalos áthelyezés nélkül ment oda. – Ami pedig P. Giorgiót illeti, most olyanformán van, hogy nem tud odamenni, mivelhogy itt mint a novíciusok mesterének a helyettese van beosztásban, és mivelhogy azon a tájon nincs noviciátus, azért most még nem vehetnek fel novíciust, mert jobb nem felvenni, mint felvenni és nem jól nevelni. Kérem az Urat, hogy áldjon meg bennünket.” – (Róma, 1639. febr. 12)
„Két-három alkalommal is írtam már, hogy küldjék fr. Deodatót Genovába, mert az az óhajom, hogy Rómába jöjjön és nem fogja nyugtalanítani azt a házat, nevemben figyelmeztesse fr. Carlo Antoniót, hogy legyen egyetértésben az elöljáróval és nem más valakivel, ha békességben akar élni Istennel. Értesítsen engem arról, hogy mit határozott a helyi hatóság a gabonasegélyt illetőleg, és hogyan van ellátva a ház, és hogy ne kelljen szaporítani az osztályok számát, intézzék úgy, hogy a latinosoknak két csoportja legyen, a kisebbek és a nagyobbak csoportja. – A vámkereskedőútján küldjük a nyomtatványokat, amelyeket hasznának a tanításban. – Ami pedig az ablakokat illeti, oldják meg olyanformán, hogy ne botránkoztassák a szomszédokat, finom deszkalappal fedjék el belülről, a középtől lefelé, leszögezvén és csak a szükség esetén lehessen kinyitni. – Ami pedig P. Gio. Thomaso atyát illeti, szükséges volt, hogy a Szerzet és egynéhány személy jó hírnevének szempontjából Savonába küldjük, mivelhogy a Generális azt akarja, hogy Rómában tegyen szolgálatot és nem másért kellett elhelyezni, és ha valaki ott rosszindulatúan beszél róla, Atyaságod jelentse a P. Ministrónak, büntesse meg az illetőt, vagy pedig engem értesítsen. Nagy gondossággal vigyázzanak arra, hogy fenntartsák az iskola jó hírnevét mert az iskola nagyobb jelentőségű, mint a templomban gyóntatás, elég ha a hét folyamán egy ember rendelkezésre áll, vasár- és ünnepnap pedig ketten. Mondja meg P. Adrianónak, hogy hamarosan segítségére leszek. Kérem az Urat, hogy áldjon meg bennünket.” – (Róma, 1639. febr. 12.)
„Nagyon üdvösségesen cselekedett, hogy az Anyaszentegyház szükségleteiért ájtatossági gyakorlatokat rendelt el az ottani Provincia valamennyi házában, végezzék ezeket az áhítatgyakorlatokat éppen a Nagyhétig, és akkor majd meglátjuk Isten irgalmasságát, amit Egyházával gyakorolt, amiért majd teljes alázatossággal hálát adunk. Ami pedig az atyák négy éven át elmaradt fizetségeket illeti, amit a Complatearik fizettek le, megírtam a múlt levélben, hogyan kell ezt az igazságosság útján elrendelt dolgot elintézni. – Ami pedig p. Giuseppe di S.S. Thomaso d' Aquino atya szerzeményeit illeti, Atyaságod küldhetett volna egy példányt, hogy mi is örülhetnénk neki, ha csakugyan olyan, amilyennek Atyaságod írja. – megkaptuk a boros edényt a hat korsóval tele borral, amit a legelső alkalommal elküldjük Genovába (Padron Antoniónak, aki azt kölcsönözte nekünk), ahonnét kaptuk. Rendelje el, hogy P. Michele teljes odaadással intézze Sig. Marchese Manteneri és Aniello di Falco ügyeit, és mindkét háznak minden más ügyét, hogy P. Nicolo Mariának annál több ideje legyen, nyugodtabban szentelhesse magát apát nagybátyja ügyeinek, de legfőképpen és legkülönösebben saját lelke megmentésére, és egy örök jutalomnak, a Paradicsomnak megszerzésére, ami a legfontosabb ebben a földi életben. – Éppen hogy eddig jutottam az írásban, most kaptam meg a küldönc útján Atyaságod levelét, amelyben arról értesít engem, hogy egy cavai nemesember azzal a kéréssel kereste fel az ottaniakat, hogy szeretné megtelepíteni a mieinket az említett városban, és ha már annyi év óta várakoztak, akkor várjanak még egy keveset, hogy magunk is lássuk, hogy milyen helyzetben lesz a Szereztünk azután, amikor majd végződnek a fratellóknak a klerikusokkal való vitája, remélem, hogy a jövő héten küldhetem már majd a vizitációs prelátus uraknak a döntését, és akkor majd biztosabb választ adhatunk mint most. – Ami pedig a kápolnát illeti, egyet átengedhetnek azok közül, amelyek még nincsenek kijelölve. Ezeket akartam jelenleg megírni. Kérem az Urat, hogy áldjon meg bennünket.” – (Róma, 1639. febr. 19.) – „Fr. Thomaso Montorio elment az Abruzzókba, hogy szerzetet cseréljen, néhány napig Chietiben volt P. Gio. Battista társaságában és látván, hogy nem kap feleletet, hogy maradhat abban a házban, azt írják nekem, hogy Norciába ment, ennélfogva szükséges, hogy Atyaságod küldjön egy fratellót Chietibe, mert fr. Giacinto rendszerint házon kívül van a birtokok miatt és így a házban csak ketten vannak és mindkettő atya, ezért hát Atyaságod gondoskodjék arról, hogy küldjön oda valakit, aki alkalmas lesz arra, hogy ellássa a házban adandó elfoglaltságokat, mivelhogy nagyon sürgetnek engem Chietiből, küldje a leveleket rendes postai szolgálat útján.”
„Két levelet is kaptam Kedvességedtől és egy pénzesutalványt és ha létre jön a megegyezés vagy a béke a velenceiek és a török között, akkor igen jól fognak alakulni a kereskedelmi ügyek, Velletriben jelenleg a tiszta jó borért négy giuliót fizetnek egy hordóért, egyik-másik péksütőmester nem volt hajlandó négy scudit adni a kereskedelmi mérleg szerinti jó gabonáért, ha nem lesz eső, hamarosan megérezzük hátrányát. – Úgy hallatszik hogy Conte Rovarelli fél joghatóságát eladta a kastélyt és a hozzátartozó javadalmakkal együtt három-négyezer scudiért Sig. Card. Capponinak, azt hiszem, hogy megfizeti nekünk, amivel tartozik. Sig. Card. di Bagni lett a Vikárius a S. Onofriói Kardinális helyett. P. Stefano majd részletesebben megírja mindazt, ami írnivalója van. Az Úr áldjon meg bennünket.” – (Róma, 1639. febr. 19.)
„F. h. 4-én kaptam meg Atyaságod levelét, amelyben értesít engem, hogy hajóra szállt, amely Messinába indult és azon utazott az új Vicere is. Én azt gondolom, hogy nagyobb könnyedséggel megy majd ott az ottani két házban a konstitúciók megtartásának a szorgalmazása mint Nápolyban, és ha ott alkalmas emberre akadna, aki megfelelne a campi iskolánál, éljen az alkalommal, gondolom, hogy gyóntatónak nagyon jó lenne P. Matteo, aki már volt ott egy alkalommal nagy közmegelégedésre. Atyaságodnak legyen arra gondja, hogy rendezze a palermói noviciátus dolgait olyan értelemben, hogy nagy fegyelmezettségben tartsák, vezessék, hogy amennyire lehetséges, még a fogadalmasokkal sem tárgyaljanak, és mivelhogy úgy tudom, hogy a múltban kissé fegyelmezetlenül éltek, amennyire csak lehetséges, szüntessék meg a kis közös összejöveteleket és vezessék be ha lehetséges, a mieink között egy bizonyos állandó silentiumot, ami terjedhet néhány napra míg ott fog tartózkodni, nagy dolgot fog ezzel csinálni, és gondja legyen arra, hogy P. Vincenzo nagy gondossággal valósítsa meg, mert ahol nincs meg a »silentium«, ott nincs meg az imádságos élet sem mortifikáció, hanem igen nagy fegyelmezetlenség. – Sürgesse, hogy a pénz dolgában és az alamizsna ügyekben tartsák meg a legszigorúbb fegyelmet, előírást, mivelhogy ebben igen sokan megbotlanak saját lelkiismeretük kárára, romlására, végeredményben tegyen meg mindent, amit jónak lát, az obszervancia, a szabályok megtartása érdekében, azoknak a dekrétumoknak a másolatát hozza magával, amelyeket az ottani házak számára ír elő. Írtam Nápolyba a P. Provinciálisnak, hogy hajtsa végre azokat a dekrétumokat, amelyeket Atyaságod rendelt el, hogy visszatérve lássa, hogyan, mit tartottak meg, egyébként mortifikációban részesül. – Az Úr áldjon meg bennünket.” – (Róma, 1639. febr. 25.)
„Sig. Aniello de Falco házának az átalakításánál arra legyenek leginkább tekintettel, hogy mi felel meg jobban a Szerzetnek és vigyázzanak, nehogy úgy járjanak mint P. Ludovico di S. Rajmondo, aki meggondolatlanul 2000 scudit fizetett, ezt az ügyet tárgyalja meg P. Michelével, aki legjártasabb ezen dolgokban és értelmes, valamint más dolgokban is, amik előadódnak. – Azt a ügyet illetőleg, amiről Signora Catarina Brambilla tárgyal, nagyon helyénvaló, hogy aprólékosan érdeklődjék a dologról és tudja meg biztosan, hogy a plébánia dolgainak az intézésére lehet-e alkalmazni egy plébániabeli hívőt és milyen értelemben, anélkül, hogy megakadályozná az Egyház, lelkipásztori munkát nem vállalhatnak a mieink, mivel a helyzet az, hogy akik lelkipásztori munkát végeznie, azok nem tűrhetik meg a plébániaterületén a nyilvános bűnösöket, mert ha elhanyagolva a szükséges körültekintést, megengedik, elnézik azokat, vétkeznek, végeredményben szeretném tudni, hogy kire marad a plébánia híveinek a gondozása? Ami pedig az atyák eltartását illeti, nagyobb világosságra, tisztább megfogalmazásra van szükség, mert ha két ház is nehezen tud megélni, jól lehet questálva keresnek alamizsnát, sokkal nagyobb lenne a nehézség, ha három ház lenne. Ami pedig a lakást illeti, Atyaságod vegye észre, hogy nekünk nem felelnek meg a világiak számára épített lakások, hogy megtarthassuk a szerzetesi fegyelmet, szükséges, hogy a szerzetesek mindnyájan egy Dormitóriumban legyenek, ezért hát Atyaságod P. Michelével együtt elmennek, hogy lássák részletesen, hogy miféle nehézségek merülhetnek fel, valamint miféle lakhatóság, előny, ami ott adódna, és mivelhogy ellentétben, vitában vannak a mi klerikusaink és a fratellók és még semmiféle megoldást sem közöltek, szükségesnek tartom, hogy világosan lássunk ebben a dologban, mielőtt vállalnánk egy újabb terhet, mint annak a harmadik háznak az alapítását, és miféle kihatással lesz a Szerzetre, azonnal értesítéssel leszek, mihelyt lesz valami megoldás, hogy mitévők legyünk? – Szerfölött meglepődtem, hogy ne mondjam, megütköztem Atyaságodon, hogy a Duchesca templomban a sekrestyési teendőket P. Gennaro látja el, ránézve nemcsak az lenne a legjobb, ha nem lenne sekrestyés, hanem az, hogy egyáltalában nem lenne ott Nápolyban, ezért hát minél előbb, minden feleselés nélkül a sekrestyésséget vegye át P. Marco és az iskolát, amelyet P. Marco vezetett, adja át az említett P. Gennarónak, vagy más valakinek belátása szerint, és P. Gennaro vegye át az olvasási iskola vezetését. A Kongregáció vezetését továbbra is megtarthatja az említett P. Marco, csak valaki helyettesítse, míg a Kongregáció tart. – És ami P. Francesco della Corona di Spina atyát illeti, hallom, hogy Atyaságod elvesztette minden tekintélyét az említett atya előtt, aki telve van önszeretettel, hogy ne mondjam kevélységgel, büszkeséggel, ezért anélkül, hogy valami magyarázatot adna Atyaságod, az én nevemben, az én megbízásomból a Duchesca házban nevezze ki elöljárónak P. Arcangelót »ad beneplacitum nostrum«, és P. Francesco pedig készüljön fel arra, hogy más házba kerül, mert ha megbecsüli magát és megtartja a szabályokat, megerősítjük és mindenkor segítségére leszünk, de ha nem jól viselkedik, akkor kénytelenek leszünk áthelyezni, mert aki elhatározza, hogy jó szerzetes módjára meg akarja tartani a szabályokat és ébren tartja az obszervanciát mortifikálván azt, aki nem viselkedik jól, én ebben a dologban minden szükséges segítséget megadok. – Ezzel a postával kaptam egy levelet, amelyet idezártan visszaküldök, hogy megismerhesse azokat a rossz szándékúakat, akik ott vannak. Remélem, hogy néhány nap múlva tudok küldeni egy szépírót és egy számtanistát az ottani iskola számára és fr. Giuseppe minél előbb jöhetne errefelé. – Hallom, hogy P. Nicolo Maria értesítette mind a két szicíliai házat, hogy föllebbezést adott be a vizitációs dekrétumok ellen Rómába, és azt akarja elérni, hogy azok is hasonlóképpen cselekedjenek, de én is erősen elhatározom magam, hogy írásba foglalom minden hamis eljárás módját, amiből igen sok van kezem alatt, és súlyosak és megküldöm nem csak a Sig. Card. Sacchettinek és az Apát nagybácsinak, hanem itt a Vikáriusnak és a helyettesnek, talán majd észbe kap, hogy ne háborgassa a békességet és az obszervanciát. Ezeket akartam jelenleg megírni. Kérem az Urat, hogy áldjon meg bennünket.” – (Róma, 1639. febr. 26.) – „Atyaságod figyelmeztesse az összes alattvalókat, hogy senki semmiképpen sem küldjön pénzt abban az ügyben, amely a klerikusok és a fratellók között van, mert a Kongregáció úgy rendelkezett, hogy Róma fizesse mindkét fél részére, mindezideig fizettünk jó néhány tízes scudit, súlyos büntetés terhe alatt tiltsa meg, hogy valaki ellenkezzék ezen rendelkezéssel.”– (Róma, 1639. febr. 26.)
„Nagyon sajnálom, hogy Atyaságod gyengélkedik, hogy egészségét helyreállíthassa, szükséges, hogy levegőváltozásra szülőföldjére menjen, mert nagyon óhajtom, hogy minél előbb jó egészségben folyathassa munkáját, ez míg távol lesz, P. Bernardino helyettesítse, vegye át a ház vezetését. Fr. Doedato azt írja nekem, hogy haza akar menni és azt állítja, hogy bizonyos okok miatt semmis az ő fogadalma, ha ez igaz, akkor jogilag világinak tekinthető, ezért hát engedje meg neki, hogy Rómába jöhessen, hogy megbeszélhessük, megtárgyalhassuk az ő ügyét, segítségére leszek, addig is ne adjon neki engedélylevelet otthonába és nem engedje meg, hogy bármit is magával vigyen a Szerzetből. Atyaságod nem írt arról, hogy mi van P. Gio. Thomaso ügyével, értesítsen engem. És az Úr áldjon meg bennünket.” – (Róma, 1639. febr. 26.)
„Engedje az Isten, hogy a második házzal jobb szerencséjük legyen, mint az elsővel, hogy végül is már rendes otthonuk, lakóhelyük legyen. Írja meg nekem Atyaságod, hogy mi a véleménye a »Scuola de Nobili«-ről, hogy az új tanítási mód könnyű és rövid, meglátszik-e az eredmény a növendékek előmenetelén? Mert ha a syntaxis csak egy évig tart, ugyanannyi kell a humanitáshoz és a retoricához is. F. h. 22-én indultak el Firenzébe P. Gio Giuseppe di Cotigliano és az oriai kőműves fr. Giuseppe, velük együtt clerico Francesco di S. Bernardo di Cotigliano, aki egy kissé gyengélkedik, megpróbálja a szülőföld levegőjét. Értesítsen, hogy odaérkezett-e Antonio Apa P. Gio. Francesco testvére? – Itt el fogják mondani a miséket, ahogyan a írja, édesanyja lelke üdvéért, akiről úgy gondolom, hogy máris elnyerte az örök üdvösséget. Atyaságodnak gondja legyen arra, hogy az ottani szerzeteseink hagyjanak fel minden hívságos, világias dologgal, hogy egész szívvel-lélekkel fáradjanak az üdvösség elnyerésén, míg egészségesen fáradoznak és van rá idejük. Majd alkalmilag térítse vissza az egy scudit, amit útiköltség címén kapott fr. Giuseppe a kőműves. Kérem az Urat, hogy áldjon meg bennünket.” – (Róma, 1639. febr. 26.)
Szentséges Atya! – Szentségednek alázatos kérelmező szolgája, az Isten Anyjáról nevezett szegyéneknek, a Kegyes Iskolabelieknek Generálisa látja annak szükségességét, hogy egy kardinális protektora legyen a Szerzetnek, hogy az Isten dicsőségére és az emberek javára vállalt munkát az Egyházban a kellő eredménnyel, gyarapodással megvalósíthassa. Mivel az Apostoli Szentszék hozzájárulása nélkül ez a kérés nem teljesülhet, éppen azért a legmélyebb alázattal fordulok Szentségedhez a legnagyobb tisztelettel kérve, hogy kegyeskedjék nekünk protektort megjelölni a kardinális atyák közül, amennyiben lehetséges, Sig. Card. Gessót, amit nagy kegyként fogadok Szentségedtől. Én az isten Anyjáról nevezett József alázatosan kérelmezem, mint föntebb.”
„Engedje meg az úr, hogy szerencsésen sikerüljön a szomszédos háznak a megvétele, de még jobban örülnék annak, ha abban a házban teljesen megvalósulna az igazi szabályt megtartó fegyelmezettség és a szerzetesi tökéletesség, Atyaságod próbálja meg rávenni valamelyik atyát és arra vezetni, irányítani, ráhagyni„ hogy spirituálisa legyen a háznak, és ha Atyaságod akar jó atyákat, jó klerikusokat és jó fratellókat, akkor csak ilyenformán mozdíthatja elő. Ezeket akartam jelenleg megírni. Kérem az Urat, hogy áldjon meg bennünket.” – (Róma, 1639. márc. 5.)
„Nagy vigasztalásomra lesz, ha sikerül a házvétel, valamint az új grammatikai módszer. Odaérkezett P. Gio Giuseppe, nem tudom, hogy alkalmas lesz-e elsajátítani az említett iskolának a gyakorlását, Atyaságod majd meglátja, hogy mi hogyan felel meg jobban? – Megérkezett Rómába Antonio Apa, folytatja a régebbi munkáját. – Elküldtük a szentelési elbocsátót fr. Nicola di S. Franc. Zaverio fratello részére, mindnyájan azon legyenek nagy igyekezettel, hogy elnyerjék a Paradicsomot, mivelhogy az idő rövid »...et violenti rapiunt Coelum et negligentes vix salvari possunt«. Az Úr áldjon meg bennünket.” – (Róma, 1639. márc. 12.)
„Ebben a hónapban két levelet kaptam Atyaságodtól, az egyik február 6-án kelt, a másik dec. 17-én. Nagyon örülök annak, hogy Atyaságod jó egészségnek örvend és nagy igyekezettel irányítja a Kegyes Iskolák rendházának a munkáját, feladatát, ahogyan írja a Mons. Vescovo, aki jelenleg Leridában van, hivatalosan látogatja az ottani Egyetemet, engedje meg az Úr, hogy kegyelmének segítségével ne csak a Guissonában levő rendház, hanem sok más is segítségére lehessen annak a nemzetnek, akinek a mindenkor áldott Isten engedjen békét, hogy nagyobb nyugodtsággal haladhassanak előre a dolgok, nem úgy mint a jelenben. – Feltettem magamban, hogy minél előbb küldök oda megfelelő segítséget, de a jelenben elakadt minden, mivelhogy a fratello operariusok és az atyák és klerikusok között odáig jutott a dolog, a vita, hogy jelenleg ezt kell megvitatni: »an professiones praetensae sint validae an nullae ex defectu scrutinii secreti«, és ha azt határozzák, amit alig tudok elhinni, hogy semmisek, akkor bizonyára sokan visszatérnek a világba és nem újítják meg a fogadalmukat és ennek a széthúzásnak a feje P. Ambrosio, aki, csak Isten tudja, hogy mennyit beszél Atyaságod ellen, hogy letétette a fogadalmakat és én meg vagyok győződve, ha azzal a lelkülettel tette le, hogy majd egykor semmisnek mondhassa fogadalmát, hogy visszamehessen a világba, szerintem akkor egy olyan valaki, mint aki volt Szent Ferenc rendjében fr. Illés és amint mondom, most kell, hogy várjuk meg a végét, a kimenetelét annak az ügynek, és akkor majd küldök megfelelő segítséget, isten látja lelkemet, hogy mennyit gyötrődtem, amikor meghallottam fr. Alberto meggondolatlanságait, bolondos cselekedeteit Atyaságoddal szemben. Az Úr adjon erőt Atyaságodnak, hogy leküzdhesse a nehézségeket és az ellenségeskedést, és hogy nagy dolgokat cselekedhessen az Isten szolgálatában embertársainak javára, a jövőben írni fogok legalább havonként majd egyszer, köszöntse nevemben az ottani összes jótevőket, akiknek fizessen vissza bőségesen a mindenkor áldott Isten e földi életben bőségesen lelki javakkal és a másik világban az örök boldogsággal.” – (Róma, 1639. márc. 12.)
„Ami asszisztenseit illeti, szerintem már nem felelnek meg rendeltetésüknek, ezért ezentúl P. Ambrosio és P. Gio. Francesco legyenek szolgálatára adandó esetekben, tanácsadásaikkal, mert én úgy látom, hogy mindketten buzgó tagjai a Szerzetnek... Amennyiben... Isten ne adja, hogy büntetés érje... elöljárók iránt, de az Isten mindent tud, mindenkit a maga érdeme szerint jutalmaz... kövessen el mindent, hogy az illetőt visszavezesse az üdvösség útjára. Ha az illető megtette volna... de lelke kárára nagyon helyesen cselekedtek, hogy visszaküldték ide... és így cselekednek és botránkoztatására vannak másoknak, mondja meg P. Ambrosiónak, hogy most neki nem írok, hanem Atyaságod találja meg a módját, hogy megnyugtassák azt a hercegasszonyt. Jelentse nekem, hogy P. Pietro jobban van-e már Strasnitzban és jó példaadással vezetik-e a Kegyes Iskolák munkáját, mert ez a mi fő feladatunk, köszöntse nevemben és áldja meg a ház minden egyes tagját, akiket áldjon meg az Úr.”– (Róma, 1639. márc. 12.)
„Szeretném már hallani, hogy eleget tettek-e kötelezettségeiknek a Complatearikkal szemben, főként Sig. Mutio Grossónak. Legyen rajta minden módon, hogy P. Michele mindent rendezzen el és értesítsen engem az említett atya, hogy milyen helyzetben vannak a házak ügyei? Különösképpen, hogy mi a helyzet a Mirro-féle ház hagyatéki ezer scudija körül? Megírtam a duchescai házi elöljárót illetőleg, P. Arcangelo felől, ha nem áll helyt a dolgok végrehajtásában, fontolja meg jól, hogy nem volna-e egy nála megfelelőbb. Mivelhogy most nincs sok időm az írásra, most nem közlök mást. Kérem az Urat, hogy áldjon meg bennünket.” – (Róma, 1639. márc. 12.) – „Ha netán jelentkezne a Calderini nevű ifjú a feleletért, a válaszért a levelére, amelyet nekem írt, megmondhatja neki, hogy a jelenben kevés a lehetőség Rómában, mivelhogy itt is annyi a rászoruló kérelmező.”
„Megkaptam az értesítést fr. Alessio meglépéséről, én úgy látom, hogy gondolkozásában lehet a hiba, az egyetlen orvosság, amit lehetne használni, mivel lehetne valamit elérni, minthogy ez az elkövetett hibája szándékos beleegyezés az ördög kísértésébe, itt csak az segítene, ha volna egy olyan gyóntató, aki nagy szeretettel meggyóntatná hetenként kétszer és gyakran meglátogatná és rávenné arra, hogy tárja fel gondolatait és lelkében lezajló vívódásokat és adja meg neki a szükséges jó tanácsokat és ha ez a szeretetteljes szolgálat két-három hónapig tartana, én biztosra veszem, hogy megjavulna és felébredne szívében a bánat, hogy megbántotta az Istent, és vágyva-vágyna bűnbánatot tartani elkövetett bűnei miatt. – Hogy a bisignanói és a campi házban most vizitációra menjen, nem tartom szükségesnek, mivelhogy P. Gio. Battista di S. Tecla atya azt a megbízást kapta, hogy visszatérőben látogassa meg ezeket a házakat. – Ami pedig P. Arcangelót illeti, tudja meg Atyaságod, hogy az alattvalók engedelmessége nem az elöljárónak adott megbízólevélen múlik, hanem a jó példaadáson, és jó cselekedetein, amit ő végez, mindenben ő az első, az ebben való hanyagságból és abból a tényből, hogy mégis mint elöljáró akar parancsolni, ezekből a dolgokból származtak legnagyobb részt az ellazulások a fegyelmezetlenségek a mi házainkban és az elöljáró: »prius debet facere et postea docere«, így ezek után megmondhatja neki, hogy ez az igazi megbízólevél, ahogyan mondom, amit majd írásban is megküldök neki. – Ami pedig P. Gennarót illeti, akit gyóntatónak neveztek ki, mivelhogy P. Arcangelo is gyóntató abban a házban, nincs rendjén, hogy ott három-négy gyóntató is legyen, és a Porta Realéban pedig csak egy, azért Atyaságod küldje őt gyóntatónak a Porta Realei házba, azok pedig, akik nem engedelmeskednek készséges egyszerűséggel, nagy kevélységről és túlzott önszeretetről tesznek szánalmas tanúbizonyságot, ami nyilvánvaló jele az elkárhozásnak, az elvettetésnek, ezért mondja helyesen az igaz mondás: »multi vocantur ad Religionem et pauci tendunt ad perfectionem«. – Atyaságod folytassa továbbra is, hogy tizenöt napig az egyik házban tartózkodik, és azután a másikban és legyen rajta, hogy minden elfoglaltságban elsőnek tudjon helyt állni, ha biztosítani akarja az obszervanciát. Sürgesse, hogy minél előbb tegyenek eleget a Complateariknak, hogy ne legyen jogcímük a panaszkodásra, ahogyan történt a múltban, ami nagy hanyagságnak tulajdonítható engedni odáig jutni a dolgokat, hogy végrehajtást eszközölték a Complatearikkal szemben. – Akár szárazföldi úton, akár tengerin küldje minél előbb azt a fratellót, aki szakácskodik és ért valamit a patikusi dolgokhoz, aki küldött velem egy cédrusfából igen ügyesen készített dobot, mert szeretném, ha egy kissé itt Rómában gyakorolna ami Paolo fratellónkkal, aki nagyon jól érti a patikusi dolgokat, hogy aztán majd hasznát vehesse tudományának akár Nápolyban, akár másutt gyógyszereket készítvén a szerzetbeliek számára és az említett fratello helyére menjen a konyhára fr. Gio Pietro, aki Bisignanóból jött, aki egy időben itt Rómában is meglehetősen segédkezett a konyhán,és most minden vita nélkül jöjjön, mivelhogy most van az ideje annak, hogy megtanulja, hogyan kell készíteni, előkészíteni a különféle szükséges dolgokat. Ezeket akartam jelen levelemben megírni. Kérem az Urat, hogy áldjon meg bennünket.” – (Róma, 1639. márc. 19.) – „Beszélje meg a Mons. Nunzio ügyhallgatójával, hogy egy jó barátunk itt Rómában a leccei püspöktől neki hagyományozott tíz scudit felveheti-e, amely a neki teljesített szolgálatokért jár neki és levele is van neki a meghalt püspöktől ezt az ügyet illetőleg. – Ami pedig fr. Giuseppe dell' Angelo Custode fratellót illeti, ha jól szerepel az iskolában, akkor maradhat Nápolyban, hogy vigasztalására lehessen édesanyjának.”
„Jól lehet, hogy a fogadalmak lehetnek semmisek valamiféle hiba folytán, mindazonáltal egy bizonyos idő elteltével a hallgatólagos beleegyezés ideje lép fel, amint láthatja kedvességed a Rotának, és a Congregatio Concilininek egynémely döntéséből, mindazonáltal tanácsot kérek szaktekintélyes egyénektől, mivelhogy jobb a Szerzetre, ha semmisnek nyilvánítják a fogadalmat, hadd menjenek a nyugtalankodók, nekem elég, hacsak egyharmada marad meg, hogy ne legyen már a féktelenség folytonos Isten sértegetés, mint ahogyan a jelenben ezt teszi a sok fegyelmezetlen, ellazult, majd írok annak idején az igazság érdekében és imádkozni fogunk, hogy történjék meg, ami az Isten nagyobb dicsőségét szolgálja. Az Úr áldjon meg bennünket. – (Róma, 1639. márc. 19.)
„Az Agricoltura c. könyvet, amely ott felejtődött Poliban, küldjék vissza a legelső alkalommal Rómába, ezeket akartam megírni.”– (Róma, 1639. márc. 23.)
„Nagyon örülnék annak, ha abban a házban, ahol jó néhány atya és klerikus van, ha akadnának alkalmas vállalkozók az új grammatikára, ha ez természetesen olyan, hogy rövid idő alatt nagyobb eredményt, értelmiséget jelent a növendékek számára, mint más grammatikák, próbát tehetnek azokkal, akik legmegfelelőbbeknek látszanak. – Ami pedig azt az ifjút illeti, aki már elmúlt 22 éves, aki azzal foglalkozott, hogy városszerte a kerteket, tereket sepregette, szerintem nem megfelelő arra, hogy beöltöztessük ott, ahol látták őt ebben a foglalkozásban, amire inkább kellene szerződtetni a vidéki fratellókat, mint a helybelieket és a helybelieket más ilyen helyekre. Legyenek rajta, hogy úgy viselkedjenek, hogy elmondhassák, hogy P. Francesco jelenléte nélkül is meg tudják tartani a szabályokat. Az Úr áldja meg mindnyájukat.” – (Róma, 1639. márc. 26.)
„Ami P. Gio Thomaso atyát illeti, én úgy veszem észre, hogy azon mesterkedik, hogy érvénytelenítse fogadalmát, én nagyon szívesen segítségére leszek, inkább, semhogy visszamenjen Carmagnolába, ugyanezen fáradoznak P. Pietro Agostino és P. Antonio, akiknek semmiképpen sem szabad megmaradniuk a Szerzetben, akár semmisek, akár érvényesek a fogadalmaik, az ügy be van fejezve, hogy mi lesz a Prelátusok döntése, majd értesíteni fogom arról, és hogy mi lesz a teendő. Mindeközben gondjuk legyen arra, hogy nagyon fegyelmezetten éljenek, hogy mindnyájan nagyon szabálytartók legyenek. Ezeket akartam jelenleg megírni. Kérem az Urat, hogy áldjon meg bennünket.” – (Róma, 1639. márc. 26.)
„Küldöm a meghatalmazó, elöljárói kinevezést tartalmazó levelet P. Arcangelónak, szeretném látni, hogy gerálja magát a kormányzásban, hogyan szolgál jó példát cselekedeteivel, Atyaságod mindenképpen azon legyen, hogy ő engedelmeskedjék, mert az az én óhajtásom, amit már mondtam, hogy szeretném látni, hogy az elöljárók hogyan tudnak kormányozni, parancsolni inkább jó példájukkal és cselekedeteikkel, mint szavaikkal. Nagyon csodálkozom azon, hogyan lehet az, hogy P. Gioseppe mint elöljáró nem engedelmeskedett, jól lehet, hogy Atyaságod vagy a komisszárius atya rendelte őt, hallom, hogy gyóntatónak megy P. Matteo helyett, egyszer már volt a P. Vizitátor rendelkezése értelmében. – Írtam, hogy Atyaságod ne mozduljon Nápolyból, mivelhogy Campiba megy P. Gio Battista, hanem Atyaságod tartózkodjék az egyik majd a másik házban a meghatározott ideig és késztesse az elöljárókat, hogy legyenek engedelmesek és tartsák meg a közös feladatokat. – Ami pedig fr. Alessiót illeti, aggódom, hogy szegény állandóan halálos bűnben van, és hogy sohasem bánta meg az elkövetett bűnöket, tegyen meg mindent, hogy megmentse lelkét. – Barberini kardinálisnak két apácatestvére érkezett Firenzéből más két nővérrel együtt és abban a kis új palotában helyezkedtek el, amelyet egykoron mi megvásároltunk a noviciátus számára, amely folytatólagos épületrésze a mienknek, és mivelhogy zárdát akarnak létesíteni az említett nővérek részére, nagyon előkelőt, nem csak a mi noviciátusunkat igényelték ki, a két kis épületet a San Caio templomot, amelyet a Szent Bernát fiai építettek, a Mattei-féle kertet, hanem még talán kiigényelik az egész kertet, szigetet. Ennek következtében a mi noviciátusunk is helyet változtatott, az a kis épület és kert lett a mienk, amely összefügg a V. Sixtus fontanával, mindaddig, míg csak más helyet nem találunk, ezért pedig fizetünk évi 200 scudit. – Küldje minél előbb minden szóvita nélkül a patikust és ha utasításokat kapunk, tartassa meg azokat. Kérem az Urat, hogy áldjon meg bennünket.” – (Róma, 1639. márc. 26.) – „Mondja meg fr. Antonio di S. Gioseppe fratellónak, hogy megkaptam levelét, és hogy elmehessen szülőföldjére, hogy meglátogathassa atyját és édesanyját, ezt rábízom Atyaságodra. Mondja meg P. Carlónak, hogy legyen türelemmel a patikust illetőleg, akit kért tőlem, mivelhogy azt akarom, hogy egy kissé tegyen jártasságra szert fr. Paolo társaságában a tavasszal és a nyáron, ezért hát küldjék minél előbb minden okoskodás nélkül. – Mondja meg P. Francesco della Corona di Spine atyának, hogy tartózkodjék ott mindaddig, míg újabb intézkedést nem kap tőlem, addig is arra legyen gondja, hogy jó szolgája legyen Istennek. P. Thomaso levelét megkaptuk.”
„Megírtam a múlt heti levelemben, hogy megkaptam Atyaságodnak febr. 25-én kelt levelét Sig. Ruberto Hays útján, aki Velencébn lakik, jelen levelemben megírom önnek, hogy egynéhány levelének és az ottani Provinciabeli atyák leveleinek egyes részleteiről készült másolatot átadta Mons. Ingolinak a Congregatio de Propaganda Fide titkárának, aki ezeket felolvasta az említett Kongregációban az összes kardinális urak nagy örömére és tetszésére, aminek az lett az elhatározása, hogy az említett Sacra Congregatio ír vagy irat egy levelet a moraviai atyáknak, hogy csak haladjanak előre ezekben a szent foglalkozásban, amit amennyire szükséges lesz, az említett Kongregáció mindig szívesen fog támogatni, ezért hát, amennyiben elő tudják segíteni az eretnekek megtérítését, nem csak a gyermekekét,akik a mi iskoláinkba járnak, hanem a felnőttekét is, tegyék meg minden ügybuzgósággal és szeretettel, értesítse erről mind a három házat és ha majd megoldódik a vitás ügy, amely a fratellók és a klerikusok között folyik, majd értesítéssel leszek, ezeket akartam jelenleg megírni. Kérem az Urat, hogy áldjon meg bennünket.” – (Róma, 1639. márc. 30.)
„Sig. Lorenzo Butio az elmúlt év folyamán ismételten kifejezte óhaját, hogy szeretné letelepíteni a Kegyes Iskolák Szerzetét Core városkában, saját házát ajánlotta fel az atyáknak lakásul, ha elfogadjuk az alapítást, még azt is megtette, hogy Sig. Card. Ginnasio révén is kért bennünket, hogy vállaljuk ezt a felkérést és attól az időtől fogva állandóan azon volt, hogy meghonosítsa Intézetünket Corében, szerintem ez a nagy jóakarat csak hálás viszonzásban részesülhet az ottaniak részéről, amint ezt remélem, hogy ebben nincs hiány, minthogy Sig Lorenzo nem változtatta meg ebbéli szándékát, amikor vállalta, hogy a Mindenkor Segítő Boldogasszony Mária oltárát megújíttatja, mait ismételten kifejezésre is juttatott, előttem asszisztenseink és P. D. Constantino barnabita atya jelenlétében, de mi jelenleg emberhiány miatt nem tudtuk elfogadni, vállalni az alapítást, amint meg is írtam Uraságtoknak válaszul hasonló tartalmú levelükre, amiért is én úgy gondoltam, isten nagyobb dicsőségére lesz, ha az említett Úr jelenleg ezt az oltárdolgot rendezi el a Szent Szűz templomában, és minthogy egyesegyedül az ő akaratától függ ennek megvalósítása, ezért tartsa függőben a Kegyes Iskolák ügyét, aminek a kivitelezése az említett okoknál fogva elhúzódhat még néhány évig. – Nagyon sajnálom, hogy bizonyos levelek, amelyek azt követelték, hogy teljesítse ígéretét, az ottani lakosság közt valami kis nyugtalankodást és érzelmi elfordulást jelentett az említett Sig. Lorenzóval szemben. A mi Intézményünk nem szeretne alkalmat adni semmiféle nyugtalankodásra, hanem inkább mindenben szeretné elősegíteni a békességet, semmin sem akar rosszra magyarázni, hanem Sig. Lorenzo szándékai szerint cselekedni, aki nem számítva a költségeket, amit a Szentséges Szűz Anya Mária oltárának megújítására szánt, teljesíteni fogja azt az ígéretét is, amit egyéb dolgokkal kapcsolatban vállalt. Az rét én a legmélyebben kérem Uraságtokat, hogy értelmezéssel fogadják mindezt, amit eddig tett, mert én látom benne a közjó iránti készséges akaratot. A mi Urunk tartsa meg épségben Uraságtokat.” – (Róma, 1639. márc. 30.)
„Olvastam Atyaságod levelét, most egyelőre csak két dologra felelek, azaz a fratellók ügyével kapcsolatban, ami hamarosan elintéződik, néhány nap múlva és ezzel együtt az a dubium is, hogy a fogadalmak érvényesek-e vagy nem, annál az oknál fogva, mivelhogy nem volt előtte scrutinium, ennek a megoldásától függ a fratellók további ügye, helyzete, én azt gondolom, hogy még húsvét előtt meglesz a döntés. – Ami pedig a ház kormányzását, vezetését illeti, mindenképpen azon legyen, hogy semmiféle csalás ne legyen a számláknál és a pénz kezelésénél, mindezek nagyon veszedelmes dolgok, és akiknél vannak a kulcsok, azok mindig legyenek jelen a pénzkezelésnél, akár betételről, akár kivételről van szó. És még arra szeretném figyelmeztetni, hogy gondos vigyázással legyen, hogy a mieink rendesen, tisztán járjanak, mert hallom, hogy ezen a téren van észrevétel, ezért Atyaságod többek közt erre is figyeljen. És minden ügyet, amely a ház és az iskola gondos vezetéséhez tartozik, beszéljék meg a közös összejövetelen, amelyen részt vehetnek az atyák és a kétéves fogadalmasok, hamarjában most ezeket akartam megírni. Az Úr áldjon meg bennünket.” – (Róma, 1639. ápr. 2.)
„Ha majd visszatér a gyógyszerész fratello, küldjék azonnal Rómába P. Pier Francesco atyával együtt, ha esetleg három-négy nap múlva sem térne vissza, küldjenek érte, a konyhán pedig helyt állhat két fratello, akik begyakorolhatják magukat, hogy szükség esetén helytállhassanak. – Ami pedig P. Nicolo Maria atyát illeti, szeretném ha a születési nemességgel együtt meglenne nála a lelki nemesség is, és hogy a világi hívságokkal való foglakozásokkal szakítva, nagy gondot fordítana a lelke üdvösségére, amelyet éppen úgy kívánok neki, mint ahogyan óhajtom a saját magamét. Atyaságod nagyon jól csinálja, hogy nem avatkozik bele a pénzügyekbe, hanem arra ügyeljen, hogy mindenki odaadással végezze a munkáját. Ami pedig a Vizitációs határozatokat illeti, tartsák meg egyetemlegesen és ha valamiben indokoltnak látszik a felmentés, P. Michelével egyetértésben, aki prokurátor, megteheti. P. Carlo di S. Maria egy jegyzéket küldött nekem, amely egy bizonyos öreg embernek a hitelezéseit tartalmazza, aki szeretne bevonulni a mi házunkba és én azt hiszem, hogy kevés behajtható, ezért nem is látom helyesnek, hogy egy másik pert kezdjünk, ami kevésbé szolgálná a Szerzet jó hírnevét. – Hogy fr. Lolli elmehessen szülőföldjére, küldje, hogy menjen együtt P. Pier Francescóval. Szerintem most nem helyénvaló, hogy fr. Pier Luca fratellót most elhelyezzük Nápolyból, mert én most gondolom jónak, hogy meg kell várnunk a vizitációs szent Kongregáció döntését, ami remélhetőleg meglesz néhány nap múlva, minthogy írogattak egyik részről is meg a másik részről is a fogadalmak érvényessége ellen nem csak a fratellók, hanem egynéhány atya is, akik közül ebben az ügyben legszorgalmasabb prokurátor P. Pietro Agostino és P. Antonio is ezzel a szándékkal állott elő, úgyhogy semmiképpen sem szükséges, hogy valaki azzal a gondolattal jöjjön, hogy prokurátori szerepet akar betölteni, ne is küldjenek erre a célra semmiféle meghatalmazást. Kérem az Urat, hogy áldjon meg bennünket.” – (Róma, 1639. ápr. 2.) – „Mondja meg fr. Pier Luca fratellónak, hogy megkaptam levelét és abban nem voltak benne a versei, arra legyen gondja leveleivel erényeinek a híre is érkezzék.”
„Míg ott tartózkodik naponként legalább kétszer menjen el ellenőrizni a mesterembereket, akik Sig. Flavio Cherubini kertjében dolgoznak és szorgalmazza, hogy pontosan dolgozzanak a falépítésen és szorgalmasan, ezt a megbízatást végezze, teljesítse a megszokott figyelmességgel, szeretettel, hogy semmi hiba ne legyen. Az Úr áldja meg.” – (Róma, 1639. ápr. 5.)
„Amiként emlegeti azokat a hiányokat, mulasztásokat, amelyeket mások követtek el, értesítsen, adjon számot nekem azon hasznos munkálkodásokról, eredményes cselekvésről, amelyet ön végzett a birtokon, mert ha az egyik dolog lesújt, elszomorít engem legyen vigasztalásomra a másik. – Remélem, hogy a másik héten, azaz a Virágvasárnap előtt héten lesz valami eredmény a fratellók ügyében, mivelhogy a prelátusok informálódtak mindkét részről és a döntés nem kevésbé lesz előnyös, hasznos a jelenlevőkre mint a távollevőkre, és ha egyesek, akármelyik párt részéről megkísérelnék, hogy pénzt kérjenek, hogy pénzt küldjön nekik, ne engedje magát félrevezettetni és semmit ne küldjön az egyik részre sem az én intézkedésem nélkül. Értesítsen arról, hogy Sig. Abbate Tonti visszatért-e Velencéből arra a vidékre, és hogy vannak-e testvérei, akik Rómában voltak? Más írnivalóm nem lévén, kérem az Urat, hogy áldjon meg bennünket.” – (Róma, 1639. ápr. 6.)
„Örömmel veszem, ha előrehalad, eredményt ér el a grammatikában, amelyet P. Gio. Francesco tanít az új módszerrel és Atyaságod minden igyekezettel éljen vele, sajátítsa el. – Ami P. Francescót illeti, jól lehet látni rajta, hogy nem szívesen van Rómában, nem azért, mintha valami hiányozna, hanem mivel nem szolgálják ki úgy mint Firenzében, amint mondotta, nem hiányzik semmi, de nem jön vagy csak ritkán a közös étkezéshez, ahol én rendesen megjelenek, ahol éppen úgy törődnek vele, mint ahogyan velem törődnek. – Ami azt az ifjút illeti, aki utcasepréssel foglalkozott, szerintem jobb lenne, ha Fananóba küldenék, a Fananóbelieket pedig csereként lehetne ide küldeni, ezt írhatják meg az én nevemben és ha majd befejezi a noviciátust, visszajöhet Firenzébe. Szeretném tudni, hogyan végződött a kápolna ügy a mi javunkra. – Ami pedig P. Clementét illeti, Atyaságod felvilágosíthatja tévedéséről, hogy én nem írtam semmi sem ellene, ezért hát nem kell neki idegenkednie az elöljárótól, mert ha ellenségeskedést mutat fel elöljárójával szemben, ellenségeskedést fog felmutatni Istennel szemben is, aki azt akarja, hogy az alattvalók a szív egyszerűségében, őszinteségével járjanak az elöljáró előtt. Ezeket akartam jelenleg megírni. Kérem az Urat, hogy áldjon meg bennünket. ” – (Róma, 1639. ápr. 9.) – „Hallom, hogy valami versengések vannak és ellenszenvek az összejöveteleken. Atyaságod nézzen utána és minél előbb orvosolja a helyzetet, nehogy a démon növelhesse az egyenetlenkedéseket.”
„Megkaptam Atyaságod levelét és ami az utolsó haszonrészletet illeti, amely a b. e. Sig. Vito Giacomo hagyatékából várható, kezdettől fogva kétezer scudit vártam ebből a minket megillető részesedésből, de most az látom hogy annyira lecsökkent ez az összeg, hogy alig tesz ki 558 scudit, ami arra sem elég, hogy a házzal kapcsolatos kiadásokra sem elég. Szerettem volna tudni, hogy milyen értelemben készült ez a megegyezés, és hogy P. Michele részletesen informált volna engem és hogyan egyezkedtek meg, hogyan tárgyalták meg ezt a kétezer scudis pénzügyi helyzetet, hogy Sig. Aniello fejébe vette a mi veszedelmünkre, kárunkra, hogy majd csak másodsorban fizet, és hogy az az előbbi kötelezettség megszűnt volna vagy újat készítettek, vagy még nem fejeződött be a per? – Ami pedig a dekrétumokat illet, amelyekről Atyaságod azt írja, hogy mindkét házban felolvastatta, közölheti, hogy egyelőre függőben maradnak, mert egy sokkal nagyobb jelentőségű ügyről van szó, mégpedig a fogadalmak érvénytelenítéséről, semmisségéről, azért ilyenek szerintük, mivelhogy nem előzte meg ezek letételét a scrutinium és sokan úgy gondolkoznak és azt tanácsolják, hogy sokkal jobb lenne, ha a fogadalmakat semmisnek nyilvánítanák, hogy azok, akik nem jó szívvel végzik a kötelezettségeiket, hadd menjenek vissza a világi életbe, abban a reményben vagyok, hogy ez a ügy néhány napon belül megoldódik, de az is biztos dolog, hogyha a Konstitúciókat megtartották volna, akkor most nem volna szükség semmiféle más dekrétumra. – Remélem, hogy P. Pier Francesco elutazott a patikus fratellóval együtt és Atyaságodnak legyen figyelme arra, hogy a Porta Realei ház konyhájára kerüljön valaki. Kérem az Urat, hogy áldjon meg bennünket.” – (Róma, 1639. ápr. 9.) – „Ami pedig a hiteleket illeti, amelyeket egy valaki a Porta Realei ház javára, előnyére akar újra jegyeztetni, nem helyeslem, hogy beleavatkozzunk mások peres dolgaiba, amit jól lehet, eredményezne, hozna valamit, rossz szemmel néznének, hogy a mieink ilyenféle végrehajtásokat eszközölnek, főként, amikor nincs olyan nekünk kedvező segítőnk, támogatónk, mint amilyen volt a Reggente Enriquez, és nem lehet ilyenféle pereket indítani anélkül, hogy valamilyen formában meg nem sértenék a felebaráti szeretetet, ezért hát jól meg kell fontolni, gondolni, mielőtt sorra kerülne a véghezvitel. – Emlékszem, hogy volt a franciaországi Lionban egy katalán leányka, aki természetére nézve, formájára nézve nagyon csúnya volt, aki nem csak latin, görög és héber nyelven beszélt versben és prózában, hanem olasz, spanyol, francia és német nyelven is, mindenfajta hangszeren játszott és végül amikor 13 vagy 14 éves lehetett, megtanulta a törvényeket olyan nagyszerűen, hogy a nyilvánosság előtt nagy sikerei voltak, nagy tudományossága és erényei révén ismeretségbe jutott egy gazdag nemesemberrel, aki feleségül vette atyjának tudta nélkül. Adja Isten, hogy ez a leányka arra a sorsra ne jusson idővel, akit annyi siker kísért, mint az, aki egy gazdag barcelonai kereskedőnek, Marcellónak a leánya volt.”
„Megkaptam Atyaságod levelét, amelyet Bisignanóvól írt, amelyben jelzi, hogy átra készen áll Campiba, ahol, úgy gondolom, hogy megvárja Signora Marchese megérkezését és hogy elrendezi annak a háznak ügyeit és mivelhogy jelenleg nem tudnak megfelelő maestróról gondoskodni az ottani »prima scuola« számára, Atyaságod az újabb intézkedésig ott tarthatja bizonyos mortifikációkkal fr. Evangelistát, aztán majd meglátjuk, hogy kit rendelhetnénk oda. Iparkodjék hivatalos formában információt szerezni azokról, akik olyan kihívó módon viselkedtek P. Pietróval szemben és iparkodjék minél előbb visszatérni Nápolyba, míg be nem állnak a nagy melegek, aztán majd Nápolyból informálhat engem az elintézett dolgokról és én meg majd Atyaságodat értesítem, hogy mit határozott a kongregáció Szerzetünk ügyében Ezeket akartam jelenleg megírni. Kérem az Urat, hogy áldjon meg bennünket. ” – (Róma, 1639. ápr. 9.)
„A levél átadója jó ismerőse Atyaságodnak, ezért nincs arra szükség, hogy ajánló sorokkal lássam el, szeretném nagyon, ha Atyaságod jó barátként kezelné, ha találna számára valami lehetőséget, hogy folytathassa tanulmányait, amint értem tőle, orvos szeretne lenni. Majd a rendes postával küldött levelemben részletesebben írok. Az Úr áldása legyen velünk mindig.” – (Róma, 1639. ápr. 15.)
„P. Pier Francesco és társai még nem érkeztek meg, azt sem tudom, hogy szárazföldi vagy tengeri úton jönnek-e? A jövő kedden tartanak ülést a kiküldött, a megbízott prelátusok, hogy rendezzék a mi Szerzetünk dolgait, az eredményről majd értesítem, ha esetleg P. Antonio Maria írt volna vagy ezentúl írna valamit ezekről a jelenlegi ügyekről, ne adjanak hitelt szavainak, mivelhogy igazában sohasem értette meg és nem is tudta irányítani, vezetni azokat az ügyeket, sőt, nem csekély mértékben rontotta a Szerzet jó hírnevét. Ami pedig Sig. Aniello di Falco ügyét illeti, aki azt állítja, hogy mindent megtárgyalt ügyvéddel, adja meg a Úr, hogy meg tudjanak egyezni abban az értelemben, hogy a Szerzetet már ne lehessen zaklatni a kétezer scudiért, ilyenformán az örökségből nem igen jutott több mint 500 scudi. – Azt írták nekem, hogy fr. Antonio della Concezione fratello nagyon szájas és fegyelmezetlen. Meglátjuk majd, hogy mit határoz a Kongregáció, szerintem ilyen ember nem maradhat meg a Szerzetben. – Ami pedig fr. Thomaso Maria fratellót illeti, nagyon jól tette, hogy megmortifikálta és én majd értesítem a jövő héten, hogy miféle eljárási módot kell majd alkalmaznunk a fegyelmezetlenekkel szemben aszerint, ha majd megkapjuk a kongregáció határozatát, de ha alkalmazni akarja valamire, megteheti, de az nincs rendjén, hogy ő és még többen mások ott maradjanak Nápolyban, hanem majd át kell helyezni őket más házakba, ahogyan majd jelezni fogom. – P. Gio. Battista nem mehet Nápolyba, nagyon el van foglalva Chietiben. Mostanában a levélhordásért a stafétának fizettünk 11 giuliót, valahogyan nem lesz jó, hogy minden héten ez a ház fizessen 25 vagy 35 giuliót a postakezelés miatt. Kérem az Urat, hogy áldjon meg bennünket.” – (Róma, 1639. ápr. 9.) – „Giovachino, az ön testvére annyira heves, hogy egy alkalommal visszajött, hogy elintézzen valami kérdést bizonyos tanulókkal, akik a Collegióba tartottak, egy késsel vállon súlyosan megsebesített egy növendéket, azt mondják, hogy életveszélyesen vitték kórházba, aki egy szegény embernek a fia, azt tanácsoltam neki, hogy menjen Nápolyba, Atyaságod legyen segítségére, hogy valami alkalmat találjon a tanulásra. Az említett, ha nem fogadja meg tanácsomat és nem hagyja el Rómát, elfogják, akkor nehéz lesz megszabadítani, mivelhogy »est solitus delinquere etc.«”
„Atyaságodtól kaptam egy levelet, amikor útra készült Bisignanóból, amelyben beszámolt nekem arról, hogy a Mons. Vescovo milyen szívélyességgel volt Atyaságod iránt, alkalomadtán, ha majd írok neki, meg fogom köszönni. Írok majd P. Francesco di S. Catarina atyának, hogy pontosan tartassa meg a Vizitáció dekrétumait, úgy mutatja, hogy nagyon szívesen marad ott. Még csak arra akarom figyelmeztetni, hogy tartsa kemény fegyelemben, mortifikácóban P. Lucát, nehogy megint valami botrányt okozzon. Ugyanazzal a küldönccel kaptam levelet Casából, amelyben beszámol arról, hogy milyen szívélyesen fogadták a kapucinusok és hogy Campiban igyekezni fog rendbe hozni azt a házat, ahol P. Giuseppe az elöljáró, nem tudom, hogy majd meg tudja-e tartani abban a fegyelemben, amelyben kell azt a házat, de remélem, hogy Atyaságod ad melléje jó tanácsadókat, akikkel majd megtárgyalhatja a ház minden ügyét, hogy minden rendben menjen. Ha Signora Marchese nem érkezne hamarosan Campiba, Atyaságod ne várakozzék sokáig, hanem még a meleg napok beállta előtt igyekezzék visszatérni és annak a háznak ügyeit rendezze el a legjobb belátása szerint. Ezeket akartam jelen levelemben megírni. Kérem az Urat, hogy áldjon meg bennünket.” – (Róma, 1639. ápr. 9.)
„A mai postával két levelet is kaptam öntől, és egy 50 scudiról szóló utalványt, nagyon meg vagyok nyugodva, ahogy azt hallom, hogy nagy törődéssel kezeli a Collegio javait. Örömmel hallottam, gondolom, hogy ön is hallotta, hogy a Classe apátság azon az elhatározáson vannak, hogy megszerzik a Collegio összes javait és csak egy év múlva fizetnének, nem tudom, hogy a jelenlegi felbecsülést veszik-e alapul, vagy azt az értéket-e, amelyen a b. e. kardinális vásárolta, lehet hogy minderről is tárgyalnak most Ravennában a káptalanon. Mindezt azért írom meg, hogy előre értesítsen, ha netán valakit kiküldenének a Palazzo megtekintésére és a birtok körülnézésére, hogy aztán okosan tudjon nekik felelni. – P. Stefano majd írni fog és küld újabb meghatalmazást. – Itt abban a reménykedésben vagyunk, hogy a jövő kedden gyülekeznek össze a prelátusok, hogy a mi Szerzetünk megnyugvására a legjobb belátásuk szerint döntsenek a kérdésekben. Hogy mi lesz az eredmény, majd értesítéssel leszek, nagyon alapvető dolgokról kell tárgyalni, hogy az ez ideig letett fogadalmak semmisek-e vagy érvényesek-e azon oknál fogva, hogy elmaradt a titkos szavazás, a scrutinium. Itt imádkozunk, hogy az Úr úgy engedje meg, hogy ebben a dologban azt határozhassák, ami az ő nagyobb dicsőségére szolgál. Hamarosan küldünk egy atyát, hogy a ház efféle gondjait, ügyeit rendezze. Ezeket akartam jelenleg megírni. Kérem az Urat, hogy áldjon meg bennünket.” – (Róma, 1639. ápr. 16.)
„Örülök, hogy Atyaságod arról számolhat be, hogy nincs semmi különös újság, amit velem közölni kellene, hogy a dolgok a szokott módon haladnak, jó, ha tudja, hogy az Isten szolgálatban nincs helye a szokott módon való lassú, késedelmeskedő haladásnak, mert azzal már, ha valaki nem halad előre, máris visszamarad, mert elveszíti a lelke azt a lendületet, amellyel előre kellene haladnia. Azt írja, hogy az iskolában is minden a szokott rendben megy, errefelé úgy hallatszik, hogy Atyaságod ritkán látogatja az iskolát, ha ez így van, akkor lássa be, hogy igazuk van azoknak, akik ezt írták. Azt mondogatják, hogy a kassza hármas kulcsa nem maló másra, csak tettetés, színlelés, maradjunk annál a gondolatnál, hogy igen sokan vannak, akik nagyon megfigyelik Atyaságod tetteit, akik a kákán is csomót keresnek, azok a szőrszálhasogatók, rendszerint ezek szoktak serkentőül szolgálni, hogy az elöljárók nagyobb igyekezettel, szorgalmatossággal haladjanak előre. – A mi ügyeinkben kiküldött prelátusokat keddre, a Nagyhét keddjére hívták össze. Adja az Úr, hogy javunkra legyen ez a tanácskozás. – Ha P. Gio. Giuseppe nagyon kéri, hogy szülőföldjére mehessen a húsvéti ünnepekre, megengedheti neki, de biztos lehet abban, hogy amikor hazamegy, lelkileg tíz unciát is elér, de ha visszajön, nem lesz az már majd nyolc uncia, mivelhogy: »inimici hominis domestici ejus, quorum sermones multi sunt, et ipsi sunt jacula«. – Hallom, hogy a mieink közül egyik-másik zeneszerszámot tart szobájában, hacsak nem zongora (?), ne engedje meg. – Ha esetleg Sig. Galileo kérné, hogy valaki éjszakának idejére is nála maradhasson, P. Clementének Atyaságod megengedheti, Isten adja, hogy ebből is hasznot merítsen, hogy ez is hasznára legyen, ahogyan azt elvárjuk. Ezeket akartam jelenleg megírni. Kérem az Urat, hogy áldjon meg bennünket.” – (Róma, 1639. ápr. 16.)
„Nagy örömömre szolgált a híradás, hogy Sig. Abbate Tonti Riminibe érkezett, itt pedig azt reméltük, hogy úgy mint tegnap, nagykedden, megoldódik a fratellók és klerikusok közötti nagy kérdés, de megint el lett halasztva, ha lesz valami eredmény, értesíteni fogom. Addig is nagy igyekezettel gondozza a Collegio javait. Ezeket akartam jelenleg megírni. Kérem az Urat, hogy áldjon meg bennünket.” – (Róma, 1639. ápr. 20.)
„Nagyon sok a kiadás, szaporodnak a költségek abban a peres ügyben, amelyben tárgyalják, vitatják a fogadalmak semmisségét, nem lehet ezt már kikerülni, ha azt akarjuk már egyszer látni, hogy megnyugodjanak a mieink, és mivelhogy közös ügy, azért minden egyes háznak meg kell hozni a maga hozzájárulását, nem fizetheti mindezen költségeket Rómába, szabálytalan, törvénytelen lenne, a jelenben még az alamizsnák sem futnak be olyan mértékben, amennyire szükség lenne, ezért hát Atyaságod minél előbb küldje be azt a nyolc scudi összeget, amely arra a házra esik mint járandóság és ezt minden válasz elmellőzésével teljesítse és az Úr áldja meg.” – (Róma, 1639. ápr. 23.) – „Atyaságod ne felejtse el, hogy imádkozzanak egy személyért, legalább négy héten keresztül minden este egy Pater-Avet.”
„Megkaptam Atyaságodnak f. h. 12-én kelt levelét Campiból, ahol, engedje meg a jó Isten, hogy rendbe hozza annak a háznak rendetlenségeit, elhelyezve azokat, akiket szükségesnek talál arra, hogy elhelyeztessenek, és ha elhalasztódik a Signora Marchese hazaérkezése, Atyaságod lássa, még a meleg napok beállta előtt térjen vissza. Nagyon sajnálom, hogy az atyák olyan nagy nélkülözésben vannak, hogy a vidékre járnak ki élelemért, a jó Isten bocsássa meg P. Pietrónak, hogy vállalta ezt olyan messze eső helyet és annyi nehézséggel tudnak csak létzeni az atyák, és mivelhogy kevesen vannak a helybeli származásúak, a más tájakról valók nem szívesen mennek oda, ennélfogva csak nagy nehézséggel lehet fenntartani mind az ellátás, mind a személyek szempontjából, ezért hát csak azt a néhány embert hagyja ott, akik valahogyan csak meg tudnak élni. – Végeredményben, remélem, hogy valamiképpen rendbe hozza azt a házat, hogy létezhessenek ott és ha majd megérkezik Nápolyba, ne újítson semmi sem Vizitáció dekrétumainak megtartását illetőleg, mivelhogy szerintem jónak látszott, hogy addig a felfüggesszük, míg a Prelátusok nem nyilatkoznak fogadalmaink érvényességéről vagy érvénytelenségéről, amiről azonnal értesítéssel lesz, ami talán lehetséges, hogy a jövő héten meg is történik. Ezeket akartam jelenleg megírni. Kérem az Urat, hogy áldjon meg bennünket.” – (Róma, 1639. ápr. 23.)
„A számítás szerint három vagy négy nap múlva útnak indul Rómából Ravennába a Classe apátság atyái közül egy valaki, akinek P. Stefano át fog adni egynémely iratokat, a cesenai hagyatéki birtokok árát illetőleg, informálja z árról, ahogyan vásárolta a Sig. Card. és az újonnan felbecsült értékről. És ha lehetne ez-két pontban azon az áron felül értékesíteni, ahogyan a Sig. Card vásárolta, akkor lehetne tárgyalni az eladásról, értesítsen bennünket mindabban, ami szükségesnek látszik, és ha valami méltányos eredményt érnének el, egyszer s mindenkorra vége lenne annak a helyzetnek, hogy emberek tartózkodjanak ott rossz éveken, alacsony értékesítési lehetőségek mellett, mint ahogyan volt a múltban is. A fratellók és a klerikusok ügyében még nincs döntés, értesítem, hogy majd lesz valami eredmény. Ezeket akartam megírni. Kérem az Urat, hogy áldjon meg bennünket.” – (Róma, 1639. ápr. 27.)
„Atyaságodtól két levelet kaptam, az egyik nagyon alkalmas volt arra, hogy megmutassam a Propaganda Fide Kongregáció titkárának, a másik nagy vigasztalásomra volt, hogy ez a novícius leteheti a fogadalmat a második év befejezte előtt, most pedig arról a reménykedésemről értesítem, hogy talán a következő héten arról lesz döntés, hogy érvényesek-e vagy nem a mi fogadalmaink, egyes fegyelmezetlenek azt remélik, hogy majd visszatérhetnek a világi életbe, amit nem hiszek, hogy sikerülni fog nekik, szerintem most még ki kell várni ezt a néhány napot, aztán majd válaszolok azonnal, és talán sikerül megküldenem az engedélyt, hogy olvashassa a tiltott könyveket, aminek nem kis jelentősége van, és itt különösképpen imádkozunk a katolikus hit felmagasztalásáért, az eretnekségek megszűnéséért, akik azokon a tájakon harcban vannak a császárral szemben. Az Úr vigasztalja és áldja meg mindnyájukat.” – (Róma, 1639. ápr. 28.) – „Ne felejtse, küldje meg majd nekem az ott elvégzett misék jegyzékét.”
„A mai rendes postával egy levelet kaptam a küldönc által, akinek ugyancsak meg kell fizetni a költségeket, küldenek tíz-tizenkét levelet, amiért rendszerint fizetek hét-nyolc giuliót. – Hallom, hogy szerződést, jegyzőkönyvet vettek fel Sig. Aniello di Falcóval, szeretném azonban tudni, hogy miképpen egyeztek meg vele kétezer scudis vitában, amit ő felvett, azt hangoztatván, hogy a pénzt fiának hagyományozták, és ha ő meg találna halni, lehetséges, hogy fia újra követelné. Szeretném tudni azt is, hogy Sig. Riariónak kifizették-e már a 200 scudit, amit az ottani háznak kölcsönzött, valamint kielégítették-e a Sig. Complateari urakat? Várom az értesítést, hogy megérkezett-e már oda az ön testvére, és van e valami lehetőség arra, hogy alkalmazzák valamire, arról is értesítsen, hogy Sig. Vitelli még mindig ott tartózkodik-e a házban Porta Realéban és mikor szándékozik visszatérni Rómába, mennyire, hogyan van fr. Stefano betegségével, az Úr adjon minél előbb jó egészséget P. Michelének, akiért itt is imádkozunk, valami olyasmit hallottam, hogy egy bizonyos ifjút fogadtak be az ottani házba, nem tudom, hogy igaz-e? Atyaságod nagyon vigyázzon a fegyelem megtartására, úgy hallom, hogy a Porta Realéban nem megy minden rendben, majd P. Ludovico di S. Rajmondo érkezik oda, hogy egy kissé üdüljön, ha majd elintézte ügyét, Genovába megy úgy gondolom, hogy a Porta Realéban száll meg. – Ahogy eddig érkeztem írásomban, most kaptam meg 26-án kelt levelét, örömmel vettem a híradást, hogy P. Michele túl van a veszélyen, nagy gonddal figyelje lábadozása idején, ami pedig a fratellók ügyét illeti,én azt hiszem, hogy nem úgy fog sikerülni, mint ahogyan ők szeretnék és bizony nekik is meg kell változtatniuk az életmódot és amikor majd észrevesszük, hogy alkalmazni kell az emberi megértést, élni fogunk azzal. Addig is Atyaságod engedelmeskedjék abban, hogy fenntartsa az obszervanciát. Ezeket akartam jelenleg megírni. Kérem az Urat, hogy áldjon meg bennünket.” – (Róma, 1639. ápr. 30.) – „Érdeklődtem ezeknél az áruközvetítőknél, akik azután, abban járnak, hogy ki akar pénzt, kölcsönt kamatra, és azt mondják nekem, hogy az az ügy, amit Signora Marchese óhajt, elvár, sokkal biztosabb dolog, mint a genovai kereskedőkkel való tárgyalás, akiknek üzleteik vannak a nápolyi királyságban és majd meglátjuk, ha azokkal, akik Rómában vannak, hogy mit lehetne elintézni, majd más alkalommal válaszolok erre.”
„Hallom, hogy egyik rokona önnel tárgyalt egy genzanói fiatalról a frascati Petraglia fiával kapcsolatban, akinek egyik fia a Datariában van alkalmazva mint doktor a másik pedig frascati kanonok, ha ön jónak látja, találja, írjon néhány sort Genzanóba valamelyik rokonának ezzel az üggyel kapcsolatban, hogyha nekik megfelel, akkor tárgyalják meg további részleteiben a dolgot és várom a választ. – Hamarosan ott lesz P. Santino, hogy segítségére legyen, nagyon békés, visszavonult, értelmes ember, remélem, hogy ketten együtt mindenben csak a Collegio javát fogják szolgálni, ezeket akartam jelenleg megírni. Az Úr áldjon meg bennünket.” – (Róma, 1639. máj. 4.)
„Nincs nagyobb gonoszság, mint mondják, az asszonyi gonoszságnál, de szerintem sokkal nagyobb gonoszság, amikor szenvedélyes, megátalkodott szerzetesek gonoszsága, akikre a legsúlyosabb büntetés vár a pokolban és minél nagyobb az ő elvakultságuk, annál nagyobb legyen a jó szerzetesek szeretet, akik imádkoznak ezekért, hogy megszabaduljanak az ördög rabszolgaságából, és jól lehet, hogy nem találnak meghallgatásra a mi imádságaink érettük az akarati ellenkezésük miatt, de meghallgatást nyernek a mi érdemeink miatt, ha részünkről megtesszük azt, ami ami kötelességünk és ezen alkalommal úgy kell az elöljáróknak viselkedniük, hogy sem a fegyelmezetlenek részéről, sem a jók részéről ne érhesse őket jogos szemrehányás, hogy Atyaságod teljesítse kötelességét és tétesse meg másokkal is, ha hanyagolnák. – A fogadalmak érvénytelensége nem is olyan biztos, mint ahogyan sokan gondolják, és biztosra veszem a Szerzet megújhodását, ha a jó Isten enged még élnem egy kis ideig, és ahogyan remélem a nagyobb elöljárók segítségét. Atyaságod úgy viselkedjék, hogy senki se vádolhassa részrehajlósággal, hanem legyen mindenkinek mindene és munkájának végrésével mindenkinek adjon jó példát. A döntés elhalasztódott a jelen május hó12-ig és mihelyt értesülök a határozatról, azonnal értesítéssel leszek. Az Úr áldjon meg bennünket. Amen.” – (Róma, 1639. máj. 6.) – „Megkaptam a nyolc scudit.”
„Most szombaton nem lett előterjesztve a mi ügyünk tekintettel arra, hogy az illetékes prelátusoknak igen sürgős elfoglaltságaik voltak, ezért a döntés el lett halasztva 12-re, csütörtökre és ha az tűnne ki a határozatokból, amint reméljük is, hogy a fogadalmak érvényesek, akkor szükséges lesz, hogy az elöljárók nagyon felkészüljenek arra, hogy szigorúan bevezessék mindenütt a szabályok megtartását nem csak a házbeli »silentium« megtartásával, hanem azzal a legfőképpen, hogy iparkodjék megismerni mindenkinek a természetes hajlamait, egyéni akarati törekvéseit és ne szűnjön meg, hogy állandóan legyen segítségére a rászorulóknak, hogy legyőzhessék saját egyéni akarati törekvéseiket, ezt a leggonoszabb ellenséget, amely annyi szerzetest, szinte szám nélkül meneszt a kárhozatba. Majd a legközelebbi szombaton értesítem, hogy történt-e valami határozat. Atyaságod legyen segítségére, amiben csak lehetséges a betegeskedő Provinciális atyának. Más írnivalóm nem lévén, kérem az Urat, hogy áldjon meg bennünket.” – (Róma, 1639. máj. 7.)
„Ami azt a végrendeleti hagyatékot illeti, amelyről Atyaságod ír közölvén a feltételeket az említett levélben, ezekre csak azt válaszolhatom, hogyha akár 200 ezer scudi volna is a hagyaték, mint ahogyan negyvenezer, nem fogadnék el ilyen hagyatékot, ilyen feltételek mellett, ha megtörtént volna az elfogadás, és ha lehetne visszavonni a hozzájárulást, nagyon jó lenne, hanem lehet már orvosolni, másképpen rendezni a dolgot, majd gondolkozunk, hogy mit lehetne tenni, szeretném tudni, hogy kik a mi tanácsosaink, akik ilyen dogot ajánlgatnak. – A fogadalmak ügyében a prelátus urak elhalasztották a kongregációt a legközelebbi csütörtökre, 12-re és ha esetleg az lenne a határozat, hogy a fogadalmak semmisek, akkor mind kitakarítanák a fegyelmezetleneket és csak a jók, a rendesek maradnának meg, ha pedig azt hozza a döntés, hogy érvényesek a fogadalmak, amint azt reméljük is, akkor a fegyelmezetleneknek is meg kell gondolniuk magukat, hogy komoly, igaz értelemben vett szerzetesek legyenek és hogy pontosan megtartsák a rendi szabályokat vagy a Szerzet iránti szeretetből, vagy pedig arra rászorítva, vagy pedig válasszanak más utat, mert ezentúl nem nézhetünk el a legkisebb dogokat sem. – Nagy örömömre volt, hogy megismerhettem fr. Antoniót, nem fog visszatérni arra a tájra. – Ami pedig P. Gio. Battista atyát illeti, én nem hiszem, hogy Nápolyba menne, ha oda is érkezik, csak pár napról lenne szó. – Figyeljen arra, hogy ne legyen különbség az alamizsna dolgában a két ház között, hanem tudjanak megegyezni, ahogyan ez illik. – Rómából hajóval útnak indult tegnap reggel P. Ludovico di S. Rajmondo, hogy visszaszerezze egészségét, én úgy gondolom, hogyha már rendben lesz, hadd menjen egy időre Posillipóba, amit Atyaságod azonnal engedje nem neki, mihelyt úgy érzi magát, vagy amikor az említett atya szándékozik odamenni. Értesítsen engem arról, hogy mit tud, mit hallott Campiról, és hogy P. Gio. Battista ír-e arról, hogy hamarosan visszatér oda? – Megkaptam a küldönc által küldött levelet, ami pedig az Ortebeli dolgokat illeti, egyezkedjenek meg velük az előbbiekben említett feltételek mellett és küldjék meg nekem a szerződést, majd visszaküldöm aláírva, ha áttanulmányoztam. – Ami pedig a fratellókat illeti, különösen azt a kettőt, akiket Atyaságod név szerint említ, nagyon szemteleneknek, gorombáknak mutatták be magukat, várjuk a döntést, a határozatot, amely a jó Isten segítségével f. h. 12-én, csütörtökön lesz. Nyugodtak, biztosak lehetnek azok a fegyelmezetlen fratellók, hogy meg lesznek fékezve olyan értelemben, amire nem is gondolnak, mivelhogy úgy reméljük, hogy érvényeseknek fogják kijelenteni a fogadalmakat. Ha testvére megsegítésére találna valakit, aki adna tíz scudit, én itt el fogok mondatni itt annyi szentmisét, ha jelentkezne megfelelő novíciusjelölt, szeretném, ha ilyeneket küldenének Campiból. Úgy hallom, hogy a duchescai házban volna olyan különválasztott hely, ahol lehetne iskolai munkát végezni, ahol nem zavarnák a fogadalmasokat, elfoglaltságukat. Ezeket akartam jelenleg megírni. Kérem az Urat, hogy áldjon meg bennünket.” – (Róma, 1639. máj. 7.) – „Atyaságodnak gondja legyen arra, hogy jól bánjanak ott P. Ludovicóval, hogy jól érezze magát és szívesen töltsön ott néhány napot, vagy tegyen valami szívességet, ha valamire szükség volna abban a házban. – Az írja nekem fr. Gregorio, hogy P. Giuseppe di Gesu nagy ellenszenvvel van irányában, Atyaságod nézzen utána és ne hagyja szó nélkül, hogy a mieink között ilyesmi előforduljon és ha netán úgy találná, hogy valamelyik nem egykönnyen akar megengesztelődni, azt büntesse meg alaposan mortifikációval és értesítsen engem arról, hogy mit tett ebben a dologban.”
„Ami a végrendeleti dolgot illeti, írok majd Sig. Cotignolának, addig ne tegyenek semmit sem a dologban. Az Ortebeli dolgokban tárgyaljanak az apáttal és küldjék meg nekem az iratokat. Ami pedig fr. Andrea di S. Carlo fratellót illeti, intézze el ottani tanúkkal, hogy a nála ejtett dolgok nem lopott dolgok, de őt magát pedig Atyaságod tartsa elzárva. Ami pedig Govachinót illeti, elmondatok száz misét és még talán újra annyit, hogy valami segítséget adhasson neki. Ami pedig a lefizetett adósságokat illeti, Atyaságod levelében kaptam egy bizonyos jegyzéket, engedje meg, adná meg az Úr, hogy adósságok nélkül élhessenek és hogy az iskolára fordíthassák minden figyelmüket, amint az kötelességük is. – Ami pedig az ifjakat illeti, akikről azt írja, hogy a mi elöljáróink a házban tartották őket, ha szép megjelenésű ifjak voltak, nem helyes dolgot ott tartani őket, hanem amikor valami eset adódik, keressenek inkább valami jótevőt, aki gyakorolhatná a szeretetszolgálatot, de amint írtam, kerülni kell még a látszatát is annak, hogy rossz szándékú gyanakvásra alkalmat adjuk. Ezeket akartam jelenleg megírni. Kérem az Urat, hogy áldjon meg bennünket.” – (Róma, 1639. máj. 14.)
„A vizitáció befejezésére és a szükséges eljárási módok megjelölésére megteheti a szükséges lépéseket, amelyeket azonban csak akkor lehet majd életbe léptetni, ha meglesz majd a döntés abban a vitában, amely még mindig fennáll a fratellók és a klerikusok között, a fogadalmak érvényességéről, míg ezekben határozat nem lesz, addig semmit sem lehet jó eredménnyel elintézni, ezért aztán, ha megtárgyalja Nápolyban a befejezést és a Signora Marchesával a campi ház sorsát, visszatérhet Rómába és hozza magával a kőműves fratellót, akit Atyaságod Campiból hozott el és gondolja még át, hogy miféleképpen lehetne Campiból elhelyezni fr. Evangelistát, mivelhogy most nekem sincs megfelelő emberem azon ház számára. Hozza magával az áldozópap novíciust és itt Rómában megtárgyaljuk nemcsak az ottani házaknak az ügyeit, hanem az egész Szerzetét. Kérem az Urat, hogy áldjon meg bennünket.” – (Róma, 1639. máj. 14.)
(Másolatból) „Megírom majd P. Gio. Domenico atyának, hogyha nem elég hat osztályterem, hat iskola, állítson még be egyet vagy kettőt, természetesen legyenek hozzá megfelelő emberek, alkalmas mesterek, akik azt el tudják látni, minden szorgalommal, körültekintéssel figyelje az iskolát, hogy mindnyájan gondosan végezzék a munkát, nem csak a profán ismeretközlésekben, hanem szorgalmasak legyenek abban is, hogy neveljék a növendékeket Isten-félelemben, lelkiekben, odahatva, hogy gyakran éljenek a szentségekkel. – Ami a negyvenórás szentségimádást illeti, mondhatnak néhány rövidebb kis szentbeszédet, amit jó ha átnéznek a dominikánus atyák, vagy valaki más szerzetes, nehogy valami olyat mondjanak, amit a világiak kifogásolhatnának, elmondhatnak valami erkölcsi tanítást, amiként itt is szokásban van a Chiesa Nuovaban, ahol ifjakat szerepeltetnek. – Hogy a mi atyáink prédikáljanak, ezt ne tegyék, ne szorgalmazzák, gondoljanak arra, hogy mi történt a cosenzai P. Gio Domenico atyával és azzal a bizonyos P. Macario novíciussal, hogyan rendelték be őket az inkvizítor urak, és miután P. Macario novíciust kitiltották onnét, közölték az említett urak a mi atyáinkkal, hogy csak arra legyen gondjuk, hogy tanítsák az ifjúságot a keresztény tanítás igazságaira és ne kapaszkodjanak azután, hogy beszédeket mondjanak, vannak erre hivatottabb szerzetek is. – Arra legyen különösen nagy gondjuk, hogy igen jól neveljék a novíciusokat, ez az alapja a szerzetnek.” – (Róma, 1639. máj. 14.)
„Remélem, hogy a legelső postával majd értesülök arról, hogy megtörtént a bőranyag megvásárolása, ami hiányzott és így mindent elintézve hajóra szállt Ancona felé, ami igen nagy megnyugvásomra lenne, csak az az óhajom, hogy minden vásárlási alkalom mellett élhessen, igénybe vehesse Sig. Procurator Zeni fiának a jóindulatát, aki a közismert előkelőségénél fogva megteszi azt a szeretetszolgálatot, hogy támogatja ezt az ügyet. Ha Atyaságod már majd ideérkezik, egy kissé rendezettebben találja a Szerzetünk dolgait amely jelenleg néhány fegyelmezetlen fratello ügye miatt, akik meggondolatlanságukban azt követelik, hogy érvénytelenítsék fogadalmukat, most egy kissé ziláltabb helyzetben van néhány dolognak a megengedésével, de másképpen lesz, ha majd megjelenik a Bréve a fogadalmak érvényességéről. – Köszöntse nevemben testvérét és mondja meg neki, hogy sokkal jobb, ha egy kissé békében és Isten kegyelmében vagyunk, mint sok lelki nyugtalanságban és bizonytalanságban és ha ő gyakrabban járulna a szentségekhez feleségével együtt, sok lelki kincset szerezhetne a földi életben és az örökkévalóságban, amelyek egészen más értékűek mint az anyagi javak. Mindennap megemlékezem róla szentmisében, hogy az Úr világosítsa meg értelmét, hogy felismerhesse, hogy milyen nagy különbség van a lelki és a földi javak között. Az Úr áldjon meg bennünket.” – (Róma, 1639. máj. 14.)
„Megírtam Sig. Montanónak, hogy Atyaságod gyóntassa a kongregáció tagjait a szentáldozás napjain, hagyja ilyenkor a templomi gyóntatást, és mivelhogy sokan vannak a kongregáció tagjai, jónak látom, hogy gyóntathassanak az Oratóriumban vagy a Nagyteremben két-két atya a kongregáció tagjainak nagyobb kényelmére és megelégedésére. Szeretném, ha Atyaságod és a P. Ministro között nagyobb lenne az egyetértés és az összhang, mert máskülönben kénytelen leszek mindkettőjüket elhelyezni Nociából, ami meg is lehet, hogy bekövetkezik a tanév végén, az volna az óhajtásom, hogy megszívlelné ezt a közmondást: »Concordia res parvae crescunt, discordia maximae dilabuntur«. Kérem az Urat, hogy áldjon meg bennünket.” – (Róma, 1639. jún. 1.)
„Odaérkezik P. Rodrigo della SS. Trinit? bazilita szerzetes, aki a borgói házunkban lakott protektorának engedélyével néhány hónapot, mivelhogy most befejezte Provinciája megreformálásának az ügyét, visszamegy Spanyolországba. Atyaságod fogadja szívesen a házba, míg alkalmas hajót nem talál és legyen segítségére, ha lehet juttasson neki néhány száz misét, egész nyugodtan adhat neki és majd a postai levélben részletesebben fogok írni a Szerzet ügyeiről, a levélnek másolatát bemutattam a Mons Vicegerentének. Az Úr áldjon meg bennünket. Amen.” – (Róma, 1639. jún. 3.)
„Atyaságodnak értesítenie kellett volna, hogy kit bízott meg a sekrestye gondozásával, ami annyi bajnak a forrása és amikor valaki nem csinál abból lelkiismereti kérdést, hogy lop, akkor az másból sem csinál lelkiismereti kérdést, ezért hát körültekintő okossággal járjon el. Mivelhogy szerintem mindenképpen el kell helyezni Nápolyból P. Gennarót, küldöm mellékelten az áthelyező levelet, hogy menjen Poliba abból az alkalomból, hogy napról-napra várják a Sig. Duca di Poli érkezését feleségével együtt Pármából és nincs ott alkalmas atya a gyóntatásra, ezért ha megkapja a jelen levelet, közölje vele ezt az áthelyezési iratot és ha netán vonakodna engedelmeskedni, meglesz a jogcím arra, hogy fogságra vesse, és ez lesz az egyetlen jogcím, hogy nem engedelmeskedett, és ha fogságra veti, mindaddig nem bocsátja szabadon, míg meg nem történik a szentséges intézkedés ebben a fontos dologban. Jelenleg Posilippóba lehetne küldeni fr. Marc' Antonio della Resurretione fratellót vagy fr. Vincenzót, vagy más valakit, aki tanútárs lehetne azokban a dolgokban, amiket fr. Andreáról mondanak, akik közül, ha Atyaságod jónak látja, Genovába küldhet, mások majd más eljárási módban részesülnek. Addig is ne engedje meg, hogy kijárjon a házból és csak az lehet a sétatársa, akit Atyaságod kirendel neki és minden héten értesítsen engem, hogy mi újság és tanácskozza meg P. Arcangelóval és Michelével és még valakivel, ha valami előfordul, hogy miképpen is lenne a legjobb. – Ami pedig fr. Giovacchinót illeti, hagyja meg neki Atyaságod, hogy gyónjon és áldozzon minden vasárnap, amit ha áhítattal fog végezni, akkor lelohadnak majd a fiatalos szenvedélyek, máskülönben meglehet, hogy úgy megsebesíti valaki, hogy nem tud meggyónni, Isten meg szokta engedni az ilyen dolgokat, akik nagyon hősködnek, ahogyan több alkalommal is volt módomban látni életemben. Kérem az Urat, hogy áldjon meg bennünket.” – (Róma, 1639. jún. 4.) – „Atyaságod adja ki a rendelkezést azon büntetés terhe alatt, hogy nyolc napi szobafogság, vagy három napi böjt kenyéren és vízen jár ki annak, aki személyesen vagy más által kér valamit Sig. Pietro Pirro patikustól Atyaságodnak írásbeli engedélye nélkül, mert hallom, hogy sokan zaklatják, ki ezzel a kéréssel, ki mással. – Hogy ajánlólevelet szerezzünk a Vicerétől, most nem tartom időszerűnek, mivelhogy P. Castiglia (Garzia) a követtől kért levelet P. Costantino két unokaöccsének az ajánlására. Ami pedig P. Ludovicót illeti, mivelhogy szükséges a kezeltetése, Atyaságodnak legyen arra gondja, hogy beszerezzék a szükséges dolgokat, ami nagy vigasztalásomra lesz.”
„Felolvastattam P. Giulio levelének a másolatát jelenlétemben a Mons. Vicegerensnek P. Pietro Agostino nagy sürgetésér, hogy a Szerzet fizesse meg a költségeket, amelyek mindkét részről felmerültek a fogadalmak érvényességének vagy semmisségének kérdésével kapcsolatban történt tárgyalások folyamán, valamint a kongregáció költségeit, szerintem, a jezsuita P. Torquato de Cupis sugallt és nagyon csodálkozott a módon, ahogyan ír az említett atya. És ha Atyaságodnak módjában lenne őt fogságban tartani, minden bizonnyal fogságra kellene vetni, mint aposztatát, és excommunikáltat, legfőképpen pedig azért, mert a fogadalmakat érvényeseknek jelentették ki, de úgy értesültem, hogy ott nincs megfelelő szoba, a legjobb gyógymód, amit tehet, csak az lehet, hogy egy igen szigorú Szerzetbe lépne át, csakhogy ebben a helyzetben, állapotban nem fogadják be sehol sem, de nyugodt lehet, hogy nem maradnak el a megfelelő mortifikációk a mi Szerzetünkben, fr. Gio. Francesco della Assonzione sem menekül meg, aki annyi és olyan súlyos hibákat követett el és én mindent nyilván tartok a maga idejére, kellő időre. – Írok majd P. Ciriacónak, hogy adja át az elöljárói tisztséget P. Bartolomeónak, aki mint a plébániához tartozó valaki teljesít ott szolgálatot, ő gondozza az épületet és a kertet, mivelhogy ezt kérte tőlem, szerintem helyes elgondolás, hogy nem kezeli a ház pénzét, hanem csak az épületre van gondja. – Várom még ma, legkésőbb holnap fr. Dionisiót, aki vezette a »prima scuola«-t Narniban, azon gondolkozom, hogy odaküldöm, gondolom, hogy ez neki megbecsültetést jelent és hétfőn hajóra szállnak ketten a mieink közül, hogy dolgozzanak a halastónál és egyéb körülményekben Carcaréban Mons. Castellani kérésére, fr. Bernardo lesz az egyik egy társsal majd, és ha Atyaságod fizeti meg a hajóviteli díjat, téríttesse meg a carcarei házzal, amennyit Atyaságod ki fog fizetni. Megkaptam az 50 scudiról az írást a misékért, már egy jórészt elvégeztem, hasonlóképpen fogok majd cselekedni a cukor beszerzését illetőleg is. Megvolna a carmagnolai szerződés is, de mivelhogy oda igen sok francia vonult be, kevés reményem van arra, hogy ott folytatni tudjuk a tanítást, és a sok kiadás miatt nem tudunk előrehaladni az építkezésben, Atyaságod írja meg P. Bernardinónak vagy P. Evangelistának, hogy a jelen zavaros körülmények közt elég ha csak egy vagy két személy marad ott. – Minthogy érvényeseknek jelentették ki a fogadalmakat, Atyaságod intézkedjék, rendezkedjék, hogy mindnyájan keljenek fel a reggeli imára, hogy mindnyájan vegyenek részt a közös munkákban és aki elmarad, vagy hiányzik, azonnal büntesse mortifikációval, ne engedje meg, hogy valaki házon kívül étkezzék, de otthon se étkezzék ebéden és vacsorán kívül különleges engedély nélkül és legyen rajta, hogy pontosan tartsák meg a konstitúciókat. Azt hiszem, hogy P. Antonio más szerzetbe megy át, hasonlóképpen cselekedhetnének mások is. Annak még nem tudjuk az eljárási módját, hogy lehetnek a fratellók klerikusok? Az Úr áldjon meg bennünket. Amen.” – (Róma, 1639. jún. 4.) – „Írok egy bazilita atya érdekében, Atyaságod legyen segítségére, amennyire csak szükséges.”
„Látván azt a sokféleséget a szövetekben, amelyeket a reverenda készítésében használnak fel a mi szerzeteseink, nem különben a minőséget, amelyet kifogásolhat a mi szegénységünk, mivel szeretném kikerülni ezt a sokféleséget, és úgy intézkedni, hogy az itáliai házainkban egyféle minőségű anyagot használjanak, bevezettük itt Rómában azt a tartós jó minőségűt, amely megfelel, összeegyeztethető a mi szegénységünkkel, ezért elrendelem Atyaságodnak, hogy jövőben a rendtársak ruházatának az elkészítéséhez ne vásároljon bármiféle szövetet, hanem értesítsen a mennyiségről, hogy mennyire van szüksége és majd itt beszerezzük a szükségletet, mindenesetre lehet küldeni előre egy kis pénzt, hogy az anyagot beszerezhessük, ezt mint hivatalos intézkedést fogadja Atyaságod, amelyet nem csak fel fog olvasni a ház tagjainak jelenlétében, hanem meg is fogja őrizni a levéltárban, a szükséges mennyiséget jelentse P. Stefano prokurátor generálisnak, valamint neki küldje a pénzt is, aki mindezt intézi, hogy megkapja kért szövetmennyiséget. Az Úr áldja meg.” – (Róma, 1639. jún. 4.) – „A szövet ára mértékegység szerint egy scudi.”
„Olvastam beszámolójából, hogy gyengélkedik, mivelhogy nem tudom, hogy miben áll gyengélkedése Atyaságodnak, valamint a hát többi tagjának, rábízom az ügynek, a kérésnek az elintézését az elöljáróra az üzenvén, hogyha szükség van arra, amit az orvos elrendel, az ilyen esetekben nincs helye sem fukarságnak, sem hanyagságnak. Ezeket akartam jelenleg megírni. Kérem az Urat, hogy áldjon meg bennünket.” – (Róma, 1639. jún. 4.)
(Azonos a 3093. levéllel.)
(Azonos a 3093. levéllel.)
(Azonos a 3093. levéllel.)
„Ide rendeltem Narniból fr. Dionisiót, aki igen jó mesternek minősült bárhol is a »prima scuola«-ban, néhány nap múlva odaérkezik majd, mivelhogy P. Luigit annyira várják és kívánják Fananóban, hogy nem maradhat ott továbbra Liguriában. – Nagyon csodálkozom azon, hogy P. Guglielmo, hogy ne mondjam hanyag, hanem egészen fösvény lett a tehetségével, a talentumával, aminek kamatoztatása nem a misemondásában áll, hanem, hogy tanítsa a gyermekeket az ismeretekre, Isten-félelemre, ennélfogva sokkal óvatosabbaknak kell lennünk, amikor valakit fel akarnak szenteltetni. – Mondja meg fr. Luca di S. Bernardo fratellónak, hogy ne is gondolkozzék azon, hogy Rómába szeretne jönni, hogy újra rontsa, fertőzze a közösséget a maga sületlenségeivel, és ha mégis eljönne írásban nem adott engedélyem nélkül, meg fogom büntetni, amit érdemel a múlt cselekedetei miatt és nem méltó, hogy itt megjelenjen egy szerzetes, aki annyi idő sem nem gyónik, sem nem áldozik, de igenis megérdemli a legsúlyosabb mortifikációt, amit hasonló esetben kapnak más Szerzetben az ilyenek. – Csodálom, hogy a Sig. Vicario nem talált okot, hogy megszabadulhatott volna, de ha más úton-módon akar célt érni, rendlejen egy prokurátort, én is segítségére leszek, amennyiben csak lehetséges, és minden óhajom az, hogy egy ilyen személy kerüljön ki a Szerzetből, távozzék, amint saját magának is ez az óhaja és ha mindazok, akik vitatkozni akarnak, személyesen jöhetnének Rómába, nem volna annyi szerzetesház, amely be tudná fogadni ezeket a szerzeteseket. Levelemet közölje a P. Provinciálissal, kérem az Urat, hogy áldjon meg bennünket.” – (Róma, 1639. jún. 4.)
„Nagyon örülnék annak, ha Sig. Rossi fiacskáinak szolgálatára lenne, és mivelhogy itt szükségünk van fr. Sebastiano di S. Michele fratellóra, két-három nap múlva odaküldjük fr. Francesco di S. Gio Battista fratellót, akit nagyon jól ismer p. Santino, aki a sekrestyési dolgokat végezte Frascatiban, nagyon nyugodt fratello, megbízható és jóravaló, Sig. Card. di Bagni négy malmot megvesz. Kérem az Urat, hogy áldjon meg bennünket.” – (Róma, 1639. jún. 8.) – „Nézzen utána, hogy valami kis pénzt szerezzen, hogy legyen miből beszerezni fát, olajat, ruhát az új növendékek számára, akik most kerülnek a Collegióba és ne mindent a birtokba költsön.”
(A levelet P. Bandoni írta meg a P. Generális megbízásából, amelyhez a P. Generális saját kezűleg néhány soros utóiratot csatolt.) „A P. Generális meghagyta, hogy írjak Atyaságodnak, hogy mondja meg P. Carlo di S. Gasparo atyának, hogy mindenképpen írjon atyjának egészségi állapota felől. Megkaptam a nagyszerű kis zsebkést, köszönöm Atyaságodnak. Hasonlóképpen örültem annak, hogy Atyaságodnak átadták a relikviás dobozt, Atyaságod legyen türelemmel, kap majd gazdagabb felszereléssel is. Még egyszer is kérem, amennyire tehetem, hogy intézze el a nagyherceg levelét, amely először a P. Generális kezébe került az Olgiati palota révén, ne késedelmeskedjék Atyaságod, hogy mindent megtegyen. Ezeket akartam jelenleg megírni. Az Úrban ajánlom magam.” – (Róma, 1639. jún. 11.) – „És ha odaérkezik P. Francesco di S. Giuseppe, mondja meg neki nevemben, hogy gondja legyen az említett levélre, mert az a Palazzo lenne a mi kezdeményezésünk alapja.” (Postilla.)
