„Gondja legyen arra, hogy megküldje a másolatokat. Ami pedig a Complatearik ügyét illeti, nagyon örülök annak, ha elrendezik annak rendjén-módján, ennélfogva az évi 25 dukátot, amelyet az Annunziata bankból kapnak kézhez, egyedül erre a fizetségre fordítsák, amellyel a Complateariknak tartoznak, egyik elöljáró se merje másra fordítani, aztán igyekezzenek egyéb adósságaikat is rendezni. Ha az excommunicatio kihirdetése folytán valami dolog kiderül, értesítsenek, egyebekben pedig gazdálkodjanak a lehető leggazdaságosabban a Szerzet javára. – Nem volt szándékomban, hogy leváltsam P. Michelét, hanem hogy kikérjék tanácsát, mivelhogy »plus vident oculi, quam oculus«. – Ami pedig a miséket illeti, tárgyalja meg a P. Provinciálissal, addig ne vegyenek fel, míg el nem végezték a már felvetteket, míg eleget tesznek az eddig vállalt kötelezettségeiknek. – P. Gioseppe Valutát illetőleg, írtam a P. Provinciálisnak, hogy ne engedje meg a gitár használatát sem más zeneszerszámét, hanem csak a zongorát.”
„Atyaságodnak meg kellett volna írnia, hogy Genovába megy, jól lehet ki lett hirdetve a Dekrétum a nem utazgatásról, mivelhogy Atyaságod kénytelen volt fontos ügyben Genovába menni és mivelhogy így van a dolog, mivel halaszthatatlan ügy késztette az odautazásra, jól lehet fennáll a Dekrétumban foglalt tilalom, mindazonáltal szerintem azonos esetben nem kell alkalmazni a büntetést, hanem nyugodtan mehet a templomba és gyóntathat, mint annak előtte, engedje meg az Úr, hogy ennek a kis mortifikációnak legyen meg az üdvösséges eredménye, amit én lelke javára kívánok. – hallottam, hogy a genovai P. Ministróval szemben nem valami készséges engedelmességet mutatott, tekintve, hogy Isten megbántása nélkül nem történhet meg az ilyesmi, mindig úgy kell felelgetni, úgy meg kell válogatni a szavakat, hogy lássák a szerzetesi fegyelmezettség és nem az ennek ellenkezője. Szeretném, ha meggondolván saját gyarlóságait felismerné nyomorúságát és mélységes alázattal kérne Istentől bocsánatot, mert máskülönben, ha valaki a saját akarata szerint akar élni, rendszerint úgy is szokott meghalni, az öné is megromlott. Én mindazt a jót kívánom, amit magamnak óhajtok, azért hát ne felejtse azt az igaz tanítást, amely úgy szól: »...si bene oderis, tunc amasti«.
„Mindig is az volt az óhajom, hogy a chieti piarista iskola megalapításával kedvére és örömére, megelégedésére tegyek Chieti városának. Elhibázták az emberek, akik arra voltak rendelve, hogy kezeljék az erre a rendeltetésre szánt javakat, hogy nem választották a Városnak alkalmas, erre rendelt megfelelő területet, hogy ott megépítsék az iskolát és az atyák lakását. A jelen levéllel történik intézkedés, hogy kezdjék meg az építkezést és aztán majd meg lehet kezdeni az Intézmény működését, amit nagyon óhajtok és remélem, hogy hamarosan meg is lesz. Ezeket akartam megírni uraságtoknak válaszul levelükre. Kérem az Urat, hogy áldja meg jámbor törekvéseiket, szándékaikat.” – (1640. ápr. 28.)
„Sig. Marco Gianelli, Sig. Card protektorunk háznak az alkalmazottja bizonyos ügyek elintézésére Nápolyba megy, a Sig. Card. protektorunknak egyik nemesembere kérte, hogy 12 vagy 15 napig ott lakhasson a mi Duchesca házunkban, remélhetőleg ennyi idő alatt el tudja intézni az ügyeket. Atyaságod jelöljön ki neki egy szobát és mindenben legyen segítségére, ami által nagy örömet szerez nekem. Az Úr áldjon meg bennünket.” – (Róma, 1640. ápr. 30.)
„Talán már két éve, hacsak nem tavaly történt, hogy írtam egy levelet Atyaságodnak, hogy adjanak a jelen levelet átadó asszony leányának, Monica Spingardának három scudit, nem tudom, hogy akkor végrehajtották-e ezt a rendelkezést. A nevezett Monica küldött nekem egy dobozban 10-12 -féle üvegtégelyeket és gyógyszereket, mivelhogy itt annyira kevés az alamizsna, úgy rendelkeztem azért Atyaságod szíveskedjék kifizetni 3 dukátot s mivelhogy most még szűkösebben vagyunk, mint akkor, nem tudok semmit sem küldeni, ha Atyaságod könnyen megtehetné, fizessen neki egy dukátot, ami jól lehet kevés, csekélység, de a mi erőinkhez képest mégiscsak valami, bőséges. Ezeket akartam jelenleg megírni. Kérem az Urat, hogy áldjon meg bennünket.” – (Róma, 1640. máj. 3.)
„Atyaságodnak a múlt hó 28-án írt levelét megkaptam, mindent megértettem, dicsérem az eljárást, hogy megakadályozta, hogy zár alá ne vegyék a pénzt Sig. Paolo Sordo Annunziata bankjában. – Ha a múltban P. Michele csak arra kapott felhatalmazást, hogy intézze a Szerzetnek a peres ügyeit ott a nápolyi házakban, a jelenben jónak látom, hogy minden ügyben legyenek egyetértésben vele, amint már máskor is írtam, hogy ismerjék az ottani házaknak összes előforduló ügyeit és tudjanak azokban eljárni, mivelhogy már többször is írtam: »...plus vident oculi quam oculus«, és amikor egy valamelyikük a közösség valamilyen ügyében jár el, nagyobb lesz a megelégedése és a megbecsültetése, ha megnyugvással veszi tudomásul, hogy mások is lássák a dolgokat és tudjanak róla és a jövőben úgy kell eljárniuk, a jövőre nézve az lesz a rendelkezés, hogy P. Gasparo és Atyaságod tudjanak minden dologról, ügyről, ami csak előfordul, noha nem hiszem, hogy az említett P. Michele nem a legigazságosabban járna el a Szerzet ügyeiben, de amint mondottam, hogy az ő megnyugvására jó, ha tudnak az ő eljárási módjáról. – Ami pedig a chieti dolgokat illeti, én úgy gondolom, hogy inkább P. Gasparo intézze azokat, mert jobban ismeri a dolgokat mint P. Michele. – Ami pedig a salernói vásárt illeti, legjobb elhallgatni, hogyan is történt. Viceministro nem lehet P. Francesco della Corona di Spine, mivelhogy megírtam, hogy jöjjön Rómába minden vita nélkül, oda küldtem P. Francesco di S. Gio Battista atyát, aki néhány napot Castel a Maréban tölt... és majd oda fog érkezni, hogy segítségére legyen az ottani iskolának, amennyire csak lehetséges, és mivelhogy azt hallom, hogy P. Arcangelo nagyon figyelmetlen, és keveset törődik a ház és az iskola vezetésével, szerintem legjobban megfelelne a helyettesi megbízatásnak P. Marco, ha őt erre a tisztségre kineveznénk, hogy gondosan vezetné a házat és az iskolát vagy P. Francesco, ha majd visszaérkezik Castel a Maréból, ilyenformán a házon is segítve lesz és az említett atya pedig mindent a helyettes bevonásával fog cselekedni, valamint P. Gasparo közreműködésével. – Ami pedig a posillipói dolgokat illeti, én úgy látom, hogy ott nem fog megártani egy vizitáció, hogy megrendszabályozza azt a két fratellót, akik ott tartózkodnak, mert úgy értesültem, hogy egész Nápolyt bejárják a questálással, nem elégszenek meg a Chiaiai negyeddel, kerülettel és különösképpen, hogy még a Viceré palotájába is elmerészkednek és más főurak házaiba és nem lehet tudni, hogy hol és mikor gyónnak, áldoznak, amiért is ebben a kérdésben tartsanak egy megbeszélést, amelyen vegyenek részt Atyaságoddal a Porta Realei és a Duhcescai elöljáró és P. Gasparo és értesítsenek engem afelől, hogy mit határoztak a két fratello felől, és hogy mi az elgondolásuk, hogyan is kellene kezelni a posilipói házat minden ügyével, gondjával együtt, ezeket akartam jelenleg megírni. – Fr. Giuseppe dell'Angelo Custode azt írja, hogy fr. Carlo di S. Ignazio sokat alkalmatlankodik követeléseivel, ezért Atyaságod mondja meg az egyiknek is meg a másiknak is, hogy mindenki végezze a maga dolgát. P. Pietro Antonio atyát illetőleg Atyaságod rendeljen, jelöljön ki neki egy kísérőt, amikor a Principessa tanítására megy, úgy intézze a dolgot, hogy ne halljak többé panaszt.” – (Róma, 1640. máj. 4.) – „Atyaságod vizsgálja át a P. Ministro számadásait a sekrestyei dolgokról minél előbb P. Gasparóval.”
„Megkaptam Atyaságod levelét, jónak találom, hogy nem ment el Genovába, mert azok a lázadozók úgysem fogadták volna el Atyaságod intézkedéseit, annyira meg vannak zendülve, ahogyan a nekem írt levélből értesültem erről. Megkaptam azt a másik levelet is, amelyet fr. Felice írt Atyaságodnak, szeretném, ha már eddig bírta türelemmel, hogy már azt a kis időt meg húzza ki türelemmel, ami hátra van, hogy elcsendesedjenek a genovai dolgok, amit remélek az Úrban, hogy nem sok idő múlva meglesz és egész biztosra veszem, hogyha Atyaságod szárazföldi úton jönne Rómába, sokkal inkább szolgálna egészsége javára az itteni levegő, mint az ottani. – Ami pedig a carmagnolai dolgokat illeti, itt tartózkodik a Sig. Principe Cardinalis vikáriusa, aki ajánlkozott arra, hogy elintézi az említett kardinálissal, hogy adja hozzájárulását, beleegyezését ahhoz, hogy ahelyett, hogy most visszamenjünk Carmagnolába, ahova majd visszatérünk, ha elrendeződnek a dolgok, hogy most mehessünk Vercellibe, ahova nagyon kér bennünket a püspök, mivelhogy egészen mások a lakási lehetőségek Vercelliben, mint Carmagnolában, világosítsa fel őket, a carmagnolabelieket, fr. Deodato felől és ne higgyenek neki, mivelhogy nem szerzetes többé, hacsak ruhája szerint nem tartja magát annak, mert aposztata és engedetlen a Szerzettel szemben, és azt állítja, hogy az ő fogadalma nem érvényes, nem kell neki hitelt adni. Az Úr áldjon meg bennünket.” – (Róma, 1640. máj. 4.)
„A jó Isten látja lelkemet, hogy mennyire sajnálom, hogy még mindig nem tudott visszatérni Rómába, ahol sokan nagyon is várják érkezését, különösképpen P. Castiglia, aki úgy tudom, hogy imádkozik a minél előbbi szerencsés visszatéréséért Rómába. Várom az értesítést testvérének a kiszabadulásáról, aki ha felismerné, hogy a: »...mala quae patitur peccata propria meruerunt«, és megbánná hibáit, az Úr hamarosan megmutatná neki az utat, amelyen nem csak a szabadságát nyerné vissza, hanem a jólétet, a szerencsét is. Atyaságod nagyon régen írt afelől, hogy végzi-e a miséket Róma számára, vagy csak a maga szándékaira...? Más írnivalóm nem lévén, kérem az Urat, hogy áldjon meg bennünket.” – (Róma, 1640. máj. 4.)
„Hallom, hogy megérkezett Narniba az a két fratello, akiket Atyaságod küldött oda azon áthelyező levél értelmében, amelyet én írtam és bízzák meg őket olyan munkakörrel, amely a Szerzet szempontjából a legmegfelelőbb nekik anélkül, hogy visszatérnének Firenzébe. Hogy odakerüljön Fananóból P. Gio. Matteo, az egész famíliát magunk ellen fogjuk zúdítani, ezért másképpen kell megoldani a kérdést. – Ami pedig azt a 400 scudit illeti,érdek nélkül, kamat mentesen, szerintem nagyon kézenfekvő dolog, legyen rajta minden igyekezettel és úgy gondolom, hogy nem lesz nehéz dolog, főként ahogyan P. Francisco mondja, amint tételről-tételre menve leírok, ha megtalálja az ügyes elintézési módját. – Ami pedig annak az izraelita ifjúnak az ügyét illeti, aki keresztény lett és a Sig. Gio. Battista Gaudi nagyon ajánlja, mivelhogy már befogadták a házba, legyenek rajta minden igyekezettel, hogy megneveljék minden buzgóságra, foglalkozzanak vele nagy szeretettel tanítván, hogyan kell helyesen gyónni és gyümölcsözően áldozni, lássa, hogy fegyelmezett szerzetesek között van és ha megtudná, hogy valaki nem lelki dolgokról tárgyalna, beszélgetne vele, az illetőt komoly mortifikációval büntesse meg. – Ami pedig a megegyezést és a jegyzőkönyv megírását illeti a házat illetőleg, az a helyes eljárás, hogy először legyen meg a megegyezés és a jegyzőkönyv a kötelezettséggel, amit aztán egy hónapon belül jóváhagyok, megerősítek. Ezeket akartam jelenleg megírni. Az Úr áldjon meg bennünket.” – (Róma, 1640. máj. 5.)
„Járt itt nálunk egy nemesember, akinek van Rómában egy palotája, amely hoz neki évi 450 scudit, mellette egy kis ház, feles tulajdonosa egy péküzletnek, Albamában van egy bérháza, olyan, mint egy palota a Főtéren, két-három üzletel, az emeleti lakások bérbe vannak adva, minden szükséges kényelemmel, amit csak megkívánhat egy nagyobb igényű ember, bármilyen nemesember, három szőlője van, amelyekben összesen 8500 gyümölcsfa van, és ha majd ezek elmennek oda, hogy megnézzék az ottani fekvőségeket, mi is elmegyünk megnézni az övét és akkor majd tárgyalnak a lehetőségekhez képest. Hallom, hogy ez az előkelő ember más javakkal is rendelkezik azon a vidéken, meglátjuk, hogy majd mi lesz az eredmény. A gabonát adja el, ahogyan tudja. Ami a társulatot illeti, hallom, hogy találtak, kaptak pénzt négy százalékra, szerintem jól teszik, ha megkötik az alkut, hogy ne fizessék az ötös kamatot. Amennyiben Sig. Biagio ott akarna tartózkodni a házban, kedvességed tegyen meg kedvére minden lehetőséget. Ezeket akartam megírni jelenleg. Az Úr áldjon meg bennünket.” – (Róma, 1640. máj. 5.) – „Emlékeztetem, hogy sehonnét sem kaphatunk pénzt, nem jutunk hozzák, hacsak Cesenából nem kapunk.”
„A mi fananói atyáink arról értesültek, hogy a P. Pavone jezsuita atya kongregációja arra van kötelezve, hogy bizonyos hagyaték alapján szerzetünk minden házának kötelesek juttatni azokból a könyvekből, amelyeket ők nyomtattak ki, most kérik az »Intorductio in sacram doctrinam« c. könyv három kötetét, és a P. Pavone atya Etikáját. Nézzen utána Atyaságod, hogy meg tudná-e szerezni és ha megszerezte, küldje el ide Rómába a legelső alkalommal, hogy elküldhessük az említett ház részére, ezeket akartam jelenleg megírni. Kérem az Urat, hogy áldjon meg bennünket.” – (Róma, 1640. máj. 7.)
„Odaérkezik P. Giacomo di Ges?, aki Messinába megy a »prima scuola« tanítására, vele együtt érkezik fr. Paolo della Madonna degli Angeli, aki egy kissé rosszul hall, ezért hát nagy szeretettel bánjék vele, kezeltesse, ha kell, még fürdővel is, hogy visszaszerezhesse hallóképességét, aki majd tanítani fog, aki annyi év óta annyira járatos az iskolai munkában s mivelhogy Nápolyban marad az említett fratello, azért fr. Gasparo megy Messinába P. Giacomóval, hogy ott lássa el az iskolát, amit valamikor abban a városban olyan jó eredménnyel végzett, ahol már azelőtt is olyan jó eredménnyel látott el. Úgy rendelkeztem, hogy legyenek segítségére a latin nyelv tanulásában, amikor befejezte az iskolai kötelezettségeket, hogy alkalmas legyen a szent rendek felvételére, mivelhogy ott is klerikusnak nyilvánították. Ezért hát Atyaságod tegyen meg mindent érdekében, hogy oktassa fr. Pier Luca és közben-közben Atyaságod is tanítsa P. Pier Francescóval együtt foglalkozva vele. Egyebekről majd a következő postával fogok írni. Az Úr áldjon meg bennünket.” – (Róma, 1640. máj. 9.)
„Iparkodunk megszüntetni mindenféle adókat, adósságokat, kamatokat, amiket a Collegio fizet, ami igen nagy megkönnyebbülés lesz számára. Ami pedig a Collegio szükséges kiadásait illeti, ha a gabonát nem tudja eladni 28 giulióért, adja el 25-ért, és ha lehetséges, küldjön pénzt. Ha P. Pietro Loretóba megy, nem kell a Collegiót terhelni a kiadásokkal, hanem menjen az intenciók terhére, amiket ő végzett el, ahogyan nekem írta. Az Úr áldjon meg bennünket.” – (Róma, 1640. máj. 9.)
„Amióta ott tartózkodik P. Gio Stefano Chietiben, jó néhány levelet kaptam az ottani egyházi és világi uraktól, szerintem, jó ha a nevezett atya még egy ideig ott tartózkodjék, és Atyaságoddal együtt megtárgyaljon mindent, hogy a hely alkalmas-e arra, hogy megkezdjék az építkezést, én akartam már a múltban és nagyon örültem volna annak, ha a múltban néhány száz scudit fordítottak volna az anyagbevásárlására, mi minden másnál fontosabb lett volna, mint bármi másra költeni, ami kevésbé fontos dolog, akkor most nem volnánk olyan nagy ínségben, szorult helyzetben. Honnét is szerzünk pénzt, hogy megkezdhessük az építkezést, a jó Isten tudja, hogy mihez kell nyúlnunk, mivel lehetne egy kis pénzhez jutni, hogy megvásárolhassuk a telket, építhessünk rendházat az atyáknak, és aztán különálló épületben iskolát, mert úgy akarom és nem másképpen. Az az óhajom, hogy az említett atya Atyaságoddal együtt tanácskozza meg,gondolják át, hogy lehetne-e szó a noviciátus számára helyről, mivelhogy biztosra veszem, hogy fenn lehetne tartani az örökség hozamából, amiért is választ várok minderre minél előbb. És mivelhogy az itteni provincia néhány háza miatt szükség van P. Marianóra, küldje minél előbb Rómába minden vita, ellenkezés nélkül, tárgyalja meg az ügyet P. Gio. Stefano atyával, aki azt írja nekem, hogy semmiképpen sem akarja vállalni az elöljárói tisztséget. Gondolom, hogy a gyóntatással és szentbeszédeivel nagy segítségére van az ottani uraknak, nem fogok késedelmeskedni, hogy gondoskodjam megfelelő segítség odaküldéséről, hogy bevezethessük, megalapíthassuk Intézményünket. Az Úr áldjon meg bennünket.” – (Róma, 1640. máj. 11.)
„Arcátlan, durva és helyt nemálló tiltakozások, amiket Atyaságod ellen elkövetek különösen azok részéről, akik fegyvert hordanak, nagyon helyesen járt el, hogy kihirdette ellenük az excommunicatiót és egyéb büntetéseket, hogy ezáltal megszüntesse az alkalmat arra, hogy valami meggondolatlanságot kövessenek el, jól lehet, hogy jelenleg a végletekig megmakacsolták magukat és teljesen fegyelmezetlenek, irányíthatatlanok, de remélem, hogy Isten segítségével majd meg lehet fékezni őket és belátják tévedésüket. – A pénzügyeket illetőleg, amiket P. Bernardino vitt volna oda, mivelhogy jelenleg nincs Rómában, hanem Frascatiban tartózkodik, azért ezzel kapcsolatban a választ majd csak a jövő héten tudom megadni. – Ami pedig P. Girolamót illeti, szerintem nagyon helyesen cselekedett, hogy nem maradt meg az ellenszegülők, makacskodók táborában, mindaddig míg valami javító intézkedés nem történik vele kapcsolatban, addig megmaradhat hivatalában, amiről azt hiszem, hogy hamarosan befejeződik, lejár, ah Atyaságod nem óhajtja őt Carcaréban, az ő társaságában, abban az esetben megmondhatja neki, hogy helyes lesz, ha lemond. – Ami pedig P. Pietro Agostinót illeti, szerintem nagy meggondolatlanságot, hibát követett el, aki jó néhány napja bocsánatot nyert volna minden dolga miatt a készségesnek mutatkozó akarata és meghajlása miatt, aki úgy mutatta, hogy elfogadja az ítéletet, azt kérte, hogy átmehessen egy más szerzetbe, minden mortifikáció nélkül, amit nem lehetett megengedni, nehogy ezzel rossz példát adjunk a Szerzetben. – Ami pedig P. Gio Luca atyát illeti, megírtam, hogy intézze el, hogy a questálók vigyék az alamizsnát a fogadalmas házba. Ezeket akartam jelenleg megírni. Az Úr áldjon meg bennünket.” – (Róma, 1640. máj. 11.)
„Válaszoltam igen tisztelt uraságodnak levelére, kifejezvén óhajomat, hogy mennyire szeretnék kedvére tenni a városnak Intézményünk megalapításával, éppen abban a helyzetben vagyok, hogy két atyát indítsak, hogy megkezdjék a tanítást, többek között kaptam egy levelet Uraságodtól, amelyben azt írja nekem, hogy maradjon egy újabb intézkedésig P. Gio Stefano della Madre di Dio atya, akinek Campiba kellett volna mennie két más szerzetestársával, jó alkalomnak látszik, jónak találom, hogy az említett P. Gio Stefano atya el tudná látni azt a munkát, amelyet el kellett volna végezniük azoknak az atyáknak, akiknek meg kellett volna kezdeniük az építkezést, azért hát abban az értelemben válaszolok önnek, hogy maradjon ott, hogy felügyeljen a szerzetre, hogy megnyugodjon a közönség. Amit elő akarok segíteni teljes szívvel.” – (Róma, 1640. máj. 11.)
„Megfontolván, hogyha most ott marad Chietiben P. Gio Stefano, és hogy megkezdhesse az építkezést, és hogy szolgálataival javára legyen a városnak, jónak láttam, hogy a kívánságot teljesítsem, amennyiben főtisztelendő uraságtok ilyen értelemben értesítenek engem, magam is mindenképpen rajta leszek, hogy megalapítsuk Intézményünket abban a városban, készségesen vagyok szolgálatukra, rendelkezzenek velem.” – (Róma, 1640. máj. 11.)
„Akartam már küldeni, indítani a két atyát, hogy megkezdjék az építkezést, amikor többek közt megkaptam uraságod levelét, amelyben nagyon kér, hogy ott maradhasson P. Gio Stefano, teljesítettem a kívánságot, mivelhogy ő alkalmas arra, hogy megindítsa az építkezést, és ottani működésével tehet valami jó szolgálatot az ottani lakosságnak. Ezeket akartam megírni uraságodnak válaszul levelére.” – (Róma, 1640. máj. 11.)
„Nagyon kedvem szerinti elgondolás, hogy P. Gio. Stefano indítsa meg a mi Intézményünk rendeltetésére szolgáló épületek felépítését, amit annak a két atyának kellett volna vállalnia, akit készen voltak arra, hogy oda menjenek, de remélem, hogy az említett atya mindenekben nagy megelégedésére lesz Uraságodnak és az egész városnak, míg ott lesz, és magam sem fogok késedelmeskedni, hogy hamarosan küldjem a két atyát, akik minden megkívánt, elvárt szorgalommal fogják Intézményünket vezetni, készségesen felajánlva szolgálataimat, kérem az Úrtól kegyeleminek áldását.” – (Róma, 1640. máj. 11.)
„Néhány levelet kaptam az ottani egyházi és világi uraktól, akik nagyon kérik, hogy Atyaságod ott maradhasson, jónak láttam, hogy kedvükre tegyek, hozzájárulván, hogy Atyaságod maradjon ott Chietiben, egyúttal tekintse meg a helyét, hogy alkalmas-e arra, hogy ott megkezdjük az építkezést és kísérje figyelemmel a munkálatokat és nézzen körül, hogy volna-e alkalmas hely ott a Noviciátus számára, ami talán megfelelőbb elhelyezést találna ott, mint Campiban, mert nyári időkben nem valami kényelmes a közlekedés ott Apuliában, úgy döntöttem, hogy Atyaságod kezdje meg az építkezést, és fontolja meg, nézzen utána, hogy ott alkalmasabb hely akadna-e mint Campiban, hogy ott lehessen építkezni, amennyiben az örökség hozamából fenn lehetne tartani a noviciátust is. És mivelhogy mindezen ügyek végrehajtásával kapcsolatban szükséges, hogy rendlekezhessék, ha kell, eladni, elzálogosítani, megváltoztatni, elcserélni a dolgokat, és minden mást, ami csak előadódhat az építkezéssel, éppen azért jelen levelemmel felhatalmazom mindennemű szerződések megkötésére, jegyzőkönyvek megszerkesztésére, ami csak előadódhat és én jóváhagyom, amit Atyaságod ebben a megbízatásban elintéz. – Ami pedig azt a két novíciust illeti, mivelhogy nincs hely, ahol tartózkodjanak, ha jónak látja Atyaságod, küldje őket Rómába P. Mariano kíséretében, akit mihamarabb küldjön ide, hogy az itteni provincia valamelyik házában kapjon megbízatást, míg Atyaságod ott fog tartózkodni, gyóntatással, prédikálással legyen javára a város lakosságának.” – (Róma, 1640. máj. 11.)
„Megkaptam a f. h. 4-én kelt levelét, nagyon is kifogásolom, hogy abban a házban annyit költöttek talán kevésbé szükséges dolgokra és most olyan pénzszűkében vannak, hogy nem tudnak száz scudit kifizetni és ami még rosszabb, hogy nincs miből építkezni, hacsak nem az örökség hasznából. Ott marad a nyárra P. Gio Stefano, hogy kezdjenek valamit az építkezéssel, és hogy megnyugtassa a várost, iparkodjék ott kellőképpen informálni, hogy megfelelőképpen tudna pénzt szerezni, hogy megkezdhessék az építkezést, amiben, remélem, hogy a maga részéről készségesen fog segítségére lenni, rendelkezésére állni, a száz scudit, ha még nem fizették ki, fizessék ki minél előbb, akinek tartoznak azzal.” – (Róma, 1640. máj. 11.)
„Tartson ki hűségesen hivatali munkakörében és saját maga nagyobb megnyugtatására engedje, hogy lássák mindnyájan cselekedeteit, hiszen egyenesen járt el a múltban is meg most is, ne adjon soha alkalmat a gyanakvásra és az irigyek, a vetélkedők sugdolózására, kik igen gyakran minden csekélységért vagy semmiségért megmorogják a jót. És amennyiben én írtam, nem azért írtam, mintha gyanakvással kísérném működését, hanem azért, mint ahogyan mondottam, hogy elkerülje még a látszatát is annak, hogy a vetélytársaknak alkalmuk legyen arra, hogy rosszat mondhassanak és suttoghassanak, morgolódhassanak.” – (Róma, 1640. máj. 11.)
„Nagyon örülnék annak, ha egyszer már el tudnák intézni kötelezettségeiket a Complatearikkal. Ami tudomásukra jutott, nézzenek utána, hogy úgy rendezhessék el, hogy elkerülhessék a pereskedést. Ami P. Michelét illeti, azt írta nekem, hogy egyelőre vállalja még a meghatalmazást, de szeretne minél előbb megszabadulni tőle. Gondjuk legyen arra, hogy mindennek pontosan megfeleljenek és ne adjanak alkalmat arra, hogy panaszkodjanak az Annunziata-beliek, minden héten ketten menjenek mint gyóntatók a zárdába, ha mások nem tudnának menni, menjenek az elöljárók. – Fr. Francescót illetőleg egész május folyamán bőségesen van ideje arra, hogy Moriconéba menjen, hogy segítse befejezni a munkálatokat. Szerintem elég, ha évente kétszer van számvizsgálat, amit a külső házaknál is szorgalmasan hajtson végre.” – (Róma, 1640. máj. 11.)
„Ami fr. Vincenzót illeti, hetenként kétszer menjen, járjon utána ügyeinek, dolgainak, más alkalommal tárgyaljon az ő prokurátora. Nagy gondossággal vigyázzon, hogy mindeneknek eleget tegyen, hogy senki se nézhesse gyanakvással cselekedeteit, helyettese és munkatársa P. Marco legyen, hogy mindenki lássa, tudja meg, hogy egyenes utakon jár és nem adjon alkalmat arra, hogy gyanakodjanak, suttogjanak.” – (Róma, 1640. máj. 11.)
„Fr. Paolo megérkezett csütörtökön délben, hála Istennek egészségesen, megkaptam leveleit, mind a rendes posta útján, mind a futár útján. Amennyiben 50 dukátot hagyományozott Signora Caterina egy új orgonára, tegyék letétbe, hogy a hagyatékból fussa majd, kikerüljön, vásárolhassanak egy jó, közepes orgonát. Atyaságod rendelje el és ugyanazt a rendelkezést közölje mindkét ház elöljárójával, hogy fr. Vincenzo és fr. Marc'Antonio, hogy hetenként legfeljebb kétszer mehetnek ki a házból, máskor tárgyaljanak a prokurátorok által, ha nem engedelmeskednek, éljen Atyaságod büntető jogával. – Amint írtam, P. Arcangelo mellé adja társul mint viceministrót, P. Marcót, hogy együttesen tárgyalhassanak meg minden dolgot a pénzt pedig mindkét házban szigorúan, az előírás szerint a három kulccsal lezárt kasszában tartsák. – ha a két pereskedésben állón kívül mások is volnának, akik nem újították meg a fogadalmakat, hamarosan el kell rendezni, intézni az ügyet, ha nem úgy mennek a dolgok, ahogyan kellene, akkor a teljes szigorral kell fellépni. Ami azt illeti, hogy a duchescai ház elöljárója egy nápolyi atya legyen, erről senki sem beszélt és nem is írt nekem semmit. Ami pedig a posilippói dolgokat illeti, nagy megnyugvásomra van, azt hallanom, amit Atyaságod ír, mindazonáltal csak tartsák meg, amit a múlt levelemben írtam. – Atyaságod, ha tud valakit Cavába küldeni, ha nem tud, akkor pedig írjon Atyaságod Sig. Matteónak fr. Gio. Martino testvérének, hogy értesítse a hagyatékról, amit tett fr. Gio Martino, és hogyan lehetne elintézni a dolgot, várom az értesítést minél előbb és tanácskozza meg az ügyet P. Gasparóval. Atyaságod írjon Campiba fr. Gio Carlo di S. Barbara fratellónak, hogy mihamarabb jöjjön Nápolyba, hogy rendezze el azt az ügyet azzal a pappal, aki a postaügyeket intéző hercegnél van. Ezeket akartam jelenleg megírni. Az Úr áldjon meg bennünket.” – (Róma, 1640. máj. 12.) – „Ha Messinába kell mennie fr. Gasparónak, nézzen utána, hogy nem lehetne subdiaconussá szenteltetni Nápolyban még az elutazás előtt, azzal a püspökkel, aki már más alkalommal is szentelte a mieinket.”
„Megkaptam levelét, amelyből kitűnik, hogy mennyi idős a mi Giacinto fratellónk, világosan megállapítható, hogy elmúlt huszonegy éves, amikor letette a fogadalmat, ennélfogva ezen az úton nem segíthetünk rajta, minthogy a huszonegy év eltelte után lett fogadalmas és amikor majd ezeknek az ügyét tárgyalják, akik a huszonegy év elteltével tettek fogadalmat, majd különös figyelemmel leszünk fr. Giacinto esetére, hogy vegyék figyelembe ezt az egész sajátos esetet, magam is mindenképpen szeretnék segíteni rajta, amennyire csak lehetséges, legfőképpen pedig a szerzetesi erényekben és tökéletességben, amely az egyetlen út azok számára, akik ünnepélyes fogadalommal elkötelezték magukat, készségesen ajánlom fel imáimat önért és családjáért, mindenkor tisztelettel.” – (Róma, 1640. máj. 12.)
„Ha majd lesz olyan valaki, aki tud majd foglalkozni a novíciusokkal, akkor majd adunk felhatalmazást arra, hogy beöltöztethetnek jelölteket. Értesítsen engem arról, hogy a noviciátus épülete megfelel-e a konstitúciókban előírt szabályoknak, hogy elkerülhessük, hogy... és hogy megtartják-e azt a dekrétumot, hogy három kulccsal elzártan tartják és megtartják-e a mi szabályainkat.” – (Róma, 1640. máj. 12.)
„A »prima scuola« vezetője P. Giacomo di Ges? atya lesz azzal az utasítással, hogy mással ne foglalkozzék, csak az iskolával, még a gyóntatói tisztséget se vállalja, amit remélem, hogy pontosan meg is fogják tartani, úgy hiszem, hogy ugyanaz lesz az írási és a számolás iskola vezetője, aki tavaly is volt, akit klerikusnak nyilvánítottak és a Sig. Card. felhatalmazása folytán fel lehet szenteltetni, azonnal küldjék Rómába fr. Ambrosiót... és a fratellók aszerint tegyék le a fogadalmat, amilyen mintát meg fogunk küldeni, most tárgyalunk arról, hogy az apostoli Szentszék elfogadja, jóváhagyja.” – (Róma, 1640. máj. 12.)
„Megkaptam az utalványt a 20 scudiról, ami pedig a megküldött szövetet illeti, jó ha tudja, hogy mi itt Rómában, akik körülbelül 200 scudit fizettünk, 13 giuliót fizettünk egy mértékért és ha felszámítanák azt a fáradozást, amit a novíciusok végeznek, mint ahogyan a világiak felszámítják a dolgozók bérét, akkor mi sem adhatnánk ezen az áron, ez a szövet sokkal tartósabb lesz mint amit a múltban használtunk. P. Gio Stefano nincs a noviciátusban, Campiba ment, hogy ott megszervezze a noviciátust, ennélfogva most nem tud felelni Atyaságod levelére. – ha a templomot más helyen kell felépíteni, fordítson rá minden időt, költséget, amit csak tud erre szánni a jelenben, és ha a költség nem haladja meg az 50 dukátot, a mennyezet elkészítését bízza rá fr. Marc'Antonióra. – Ha Atyaságod keményebben fogná a fegyelmezetleneket az ottani házakban, és egy kissé megbarátkoztatná velük a silentiumot, három napig kenyéren és vízen böjtöltetné meg azokat, akik összejöveteleket rendeznek, akkor nem lenne annyi zúgolódás, elégedetlenség, mindez Atyaságodnak mint Provinciálisnak a feladata, kötelessége, és hogy figyelje az alattvalók lelkületét, még pedig minden szigorral azokkal szemben, akik makacskodnak.” – (Róma, 1640. máj. 12.)
„Megkaptam f. h. 10-én írt levelét, azok, akik meg akarják tekinteni a Collegio javait, június vége előtt nem érkezhetnek oda, mert a közülük való egyik »prior« valamelyik helységben és az a hivatala ebben a két hónapban, májusban és júniusban tart. Itt mindent megtesznek, elkövetnek a 3700 scudis ügy érdekében, ugyanazt el ne mulassza ön sem. – A gabonával tegye most azt, amit megtehet, és gondoljon arra, hogy egy kis segítséget küldjön. Ha valami újság lesz itt hamarabb megtudjuk és a nagyobb bizonyság kedvéért futárral közöljük. Ezeket akartam jelenleg megírni. Az Úr áldjon meg bennünket.” – (Róma, 1640. máj. 16.)
„Megkezdtük a szövő munkát a noviciátusban a római provincia számára, nagyon szükséges, hogy fr. Francesco della Madonna del Carmine fratello itt legyen, mert csak ő egyedül érti a szövőmesterséget, ezért hát azonnal küldjék őt Rómába, vagy szárazföldi vagy tengeri úton minden ellenvetés nélkül a szent engedelmesség nevében, jöhet útitárssal vagy anélkül. Ezeket akartam jelenleg megírni.” – (Róma, 1640. máj. 18.)
„Helyeslem az eljárást Posilippót illetőleg és szeretném hinne, hogy P. Francesco di S. Gio Battista ottlétével minden jól lesz abban a házban, és Atyaságod buzdítsa őket nevemben, hogy mindnyájuknak gondja legyen arra, hogy jó példát mutassanak mindazoknak, akik ott megjelennek és ha úgy kerül, hogy a mieink közül valakinek oda kell mennie, tartassa meg velük az összes közösségi cselekedeteket, amelyeket minden házban szoktunk végezni a megfelelő időben. Nagyon jól van a posilippói fratello egy időre ne legyen ott, nehogy nagyon megszokja ezt a helyet, munkakörét ráruházhatják arra, aki ott teljesít szolgálatot, fr. Francescóra, aki legutoljára érkezett oda P. Nicolo M-val, itt nélkülözhetetlenül szükségünk van rá a szövőmesterség miatt, mert csak ő ért hozzá egyedül, ezért aztán, ha megkapja jelen levelemet, azonnal küldje Rómába, akár tengeri, akár szárazföldi úton fr. Bernardo kíséretében, ha éppen elintézte dolgát, vagy ha nyolc napon belül biztos lesz, hogy elintézik ügyét, jöhetnének együtt Rómába ilyen módon, hogy biztosak lehessünk afelől, hogy Rómába lesz május folyamán, jól lehet, hogy a noviciátus útján másképpen írtam, megelégedvén azzal, hogy már egész májusban itt lenne. – Ezek az urak, akik visszajöttek Nápolyból, nagyon dicsérik az ön udvariasságát, de várjunk csak, Atyaságod ismertesse meg velük P. Nicolo M. atya cselekedeteit, és még egyik-másikét, hogy lássák mindenkiét, és ha nem tárgyaltak kellő udvariassággal, amit elvárhat P. Nicolo M. testvére, nagyon rosszul csinálták. Atyaságodnak mint elöljárónak, különösképpen gondja legyen arra, hogy minden házban tartsák meg az obszervanciát, és gyakran olvassák a konstitúciókat, hogy lássák, hogy miben hibáztak és tudják meg mindnyájan, hogy akik ünnepélyes fogadalmat tettek, elkötelezték magukat, hogy törekszenek a szerzetesi tökéletességre, amire soha el nem jutnak, ha meg nem tartják a konstitúciókat, amelyet ennek a Szerzetnek a tagjainak számára hagyott jóvá a mi Urunk, a Pápa, ennélfogva Atyaságod néha-néha kérdezgesse egyesektől, hogy van van ebben vagy abban a Fejezetben, és majd meglátja, hogy ki nem tud felelni és így azon sem lehet csodálkozni, ha nem tartják meg, ezt egy kissé jobban viselje szívén, aminek igen nagy jelentősége van. – Emlékeztesse P. Arcangelót, hogy kölcsönvett bizonyos összeget Sig. Cosmo Vannuccitól, el ne felejtse, hogy tartozik vele neki. Késztesse, buzdítsa mindenképpen fr. Teodorót, hogy jól tanulja meg a számtant, én éppen annyira értékelem, mintha felszentelt pap lenne. Megírtam a múlt levélben, hogy a frascati fr. Paolo maradjon Nápolyban, mint aki a számtant tanítja, Messinába menjen fr. Gasparo, szeretném, ha még elutazása előtt subdiaconussá szentelnék, nehogy ott valami akadály merüljön fel. Ha majd odaérkeznek Frascatiból P. Giacomo az említett fr. Paolóval, P. Giacomo induljon Messinába, ahol a »prima scuola« vezetője lesz, vele együtt menjen fr. Gasparo, az egész utazási ügyet tárgyalják meg ott részletesen, úgy hiszem, hogy nem utaznak el kántorböjti napok előtt. Az Úr áldjon meg bennünket.” – (Róma, 1640. máj. 18.) – „Ami pedig Atyaságod testvérének a dolgait illeti, hat dukátot felvehet, majd n itt elmondatok hatvan misét, írja meg nekem, hogy mennyire van tanulmányaival.”
„Megkaptam levelét, szerintem nagyon jól tette, hogy mindenkit meghagyott a maga munkakörében, gondja legyen rá, hogy minél kevesebb nyugtalanságban legyenek, főképpen mondja meg P. Gio. Lucának, hogy legyen türelemmel és tartson ki, míg csak megfelelő intézkedést nem küldünk. Átadtam a levelet a Sig. Cardinálisnak, úgy hiszem, hogy válaszolni fog Atyaságodnak, és biztosra veszem, hogy már megkapták a megfelelő utasítást, vagy hamarosan meg fogják kapni, azért most nem i sírok semmi másról sem részletesen, hanem csak azt ajánlom nagyon a figyelmébe, hogy okosan, ügyesen járjon el mindenben amennyire csak lehetséges. Küldjük az elbocsátó levelet szentelésre fr. Ignatio számára, figyelmeztesse, hogy jól viselkedjék, ezeket akartam jelenleg megírni. Az Úr áldjon meg bennünket.” – (Róma, 1640. máj. 18.)
„A gabonát illetőleg járjon el úgy, ahogyan a legutóbb írtam, mivelhogy jó aratást várnak, intézkedjék úgy, ahogyan tud. Az adósságok megszüntetését illetőleg, már azt szeretném, ha már törölték, törlesztettek volna minden adósságot, várjuk, hogy mikor veszik szemügyre, mikor tekintik meg az ottani javakat és mit határoznak felőle. Ezeket akartam ez alkalommal megírni. Az Úr áldjon meg bennünket.” – (Róma, 1640. máj. 19.)
„Hat napja, hogy elindult Rómából P. Giacomo di Ges? Messinába, hogy ott a »prima scuola« maestrója, vezetője legyen, mégpedig az új módszer szerint akarja bemutatni az iskolát, ahogyan tanítanak Firenzében és másutt is, és hogy teljes szorgalommal, odaadással járhasson el, ne foglalkozzék a világiak gyóntatásával semmiképpen sem, amiért is Atyaságod buzdítsa, hogy mással ne foglalkozzék, hanem csak a tanítással, az iskolai munkával, hogy visszanyerje jó hírnevét az ottani iskola, vele együtt fog érkezni vagy fr. Gasparo, aki már volt ott azelőtt is, vagy fr. Paolo, aki Genovában volt a számtan és az írási iskola mestere, fr. Ambrosiót pedig küldje ide, akiről azt hallom, hogy a saját maga javára, gyarapítására pénzt szedeget a növendékektől, ezért ha Atyaságod rajta fogja, hogy magántulajdont, javakat gyűjtöget, büntesse meg, ahogyan megérdemli, azt hiszem hogy majd Atyaságod is kap levelet, amint nekem is írt az ottani iskola két növendéke ebben az ügyben. – Pápai Brévével klerikusnak nyilvánították azokat a felfolyamodó fratellókat, akik a 21. életév előtt tették le a fogadalmat és a Sig. Card. protektornak kifejezett intézkedésére egyesek vizsgálatot tettek és alkalmasoknak találtak a rendek felvételére, négyet fel is szenteltek, azaz a fr. Pittort, aki igen ügyes a prózában és versben, nagyon jól tanít az iskolában, fr. Gio Battista di S. Bartolomeo, a genovai, aki igen jó fratello, fr. Carlo Musico, aki Moráviában is volt, és aztán majd Nápolyban ordinálják fr. Gasparót, aki már Messinában is működött. Az én véleményem szerint, mindez az eljárás, megoldás P. don Torquato de Cupis tanácsa folytán történt, aki tanítója volt a Sig. Cardinálisnak, hasonlóképpen szándékolta a Pápa is, aki akarta, hogy így legyen, ezért hát türelemmel legyünk, egyéb bajokon meg csak segítsünk valahogyan, ahogyan a legjobb lehetőség szerint tudunk. Az egyetemes káptalant a jövő áprilisban szándékozunk megtartani. Engedje meg az Isten, hogy minden ügyünk, dolgunk rendeződjék az ő nagyobb dicsőségére, aki áldjon meg bennünket mindenkor.” – (Róma, 1640. máj. 19.)
„Még mindezideig nem tudtam meg bizonyossággal, hogy Nápolyban van-e P. Thomaso di S. Domenico atya és társa fr. Appio, hasonlóképpen nem tudok még semmit sem fr. Gio. Andreáról, Atyaságod legyen körültekintő, éber, hogy ezek valahogyan visszatérjenek Istenhez, Isten szolgálatára. Fr. Gio. Martino hagyatékát illetőleg el fogjuk küldeni a végrendeletet, és az utasítást, hogy mit tegyenek. Addig is nézzen utána, hogy mi van és referáljon. Nagyon helyesen járt el, hogy a pénzt illetőleg megegyezett az Annunziata bankkal. – Ha fr. Gasparo megy Messinába, akkor maradjon ott fr. Paolo, vagy maradjon ott fr. Gasparo, de azzal a feltétellel, hogy tanulmányait folytassa és intézkedjék úgy, hogy három vagy négy ember mindig készenlétben legyen arra, hogy tudjanak helyettesíteni, bármikor is eset adódik erre, ezek között mindenesetre ott legyen fr. Teodoro. Ezeket akartam megírni. Az Úr áldjon meg bennünket.” – (Róma, 1640. máj. 26.) – „Tartsa ott fr. Paolót ezen a nyáron, hogy gyógykezeltethesse magát, hogy alkalmas legyen a szolgálatra és Messinába mehet P. Giacomo és a szépírási osztályt vezetheti az, aki Messinában van. – Megküldöm a Signora Marchesa di Campi levelét, hogy lássa a helyzetet és hogy eleget tehessen óhajának, szerintem, jó lenne odaküldeni P. Francesco di S. Gio Battista atyát elöljárónak Campiba és Nápolyba kell rendelni P. Francesco di S. Carlót, aki mint ottani elöljáró, egyáltalában nincs kedvére az említett Signora Marchesának, akinek mégis csak teljesítenünk kell óhaját, minthogy abban a helyzetben vagyunk, hogy be kellene fejeznünk az építkezést és ő ellátja a házat a szükségesekkel, ezért hát nem lehet elmellőzni kívánságát, Atyaságod mentse ki magát, hogy nem tudott elmenni a kitűzött időre szembaja miatt, hogy megbékélt legyen majd olyanformán írok neki, hogy Atyaságod rajta lesz, hogy mindenképpen kedvére tegyen, elégséget tegyen neki. – A campi ügyeket illetőleg tartsanak együttes megbeszélését az elöljárók, P. Gasparo és P. Michele és válasszanak valakit, aki a legmegfelelőbb lesz. Amikor Atyaságod Campiba küldi az elöljárót, az én nevemben hagyja meg P. Francesco di S. Carlónak az ottani Ministrónak, hogy menjen egyenesen Palermóba és majd ott megtudja, hogy mi lesz a teendője.”
„Megtárgyaltuk a Sig. Kardinálissal azt a dekrétumot, amelyet Atyaságod adott ki, nagyon tetszett a kardinálisnak és azt akarja, hogy hajtsák is végre és ilyen értelemben íratott Amaiden ügyvéddel, hogy írja meg oda, hogy senkinél sem lehet pénzt és nem is adhat ki, nem is költhet a P. Ministro engedélye és hozzájárulása nélkül, aki minden pénzt, amit a ház kap, három kulccsal lezárható kasszában tart a pénztárnaplóval együtt, hogy a Provinciális, vagy a Generális kiküldöttje megtekinthesse a pénztárkezelést legalábbis minden három hónapban. Egyebekről majd más alkalommal írok. Az Úr áldjon meg bennünket.” – (Róma, 1640. máj. 26.)
„Megkaptam levelét, ami annak a háznak a megvásárlását illeti, fontos volna, hogy Atyaságod megtalálná a módját, nem valami furcsa ötlet folytán természetesen, hogy annyi pénzt szerezhetne, hogy meg tudná enni azt a házat, Atyaságod feladata, hogy ezt az ügyet elintézze és befejezze a vetélkedését. – Hogy kinek a fogadalmát tartsuk érvényesnek vagy semmisnek, először azt kell megtudni, hogy ki-ki saját maga minek tartja, hogy aztán mindenkinek megadhassuk a kellő feleletet. Ha oda érkezett volna már P. Gio Francesco testvére, szíveskedjék vendéglátó szeretettel mindaddig ott tartani, míg valami elhelyezkedési alkalmatosságot nem talál. Értesítsen fr. Gio. Maria fratello tulajdonságairól, egyéniségéről lelkiismerete szerint. Ezeket akartam jelenleg megírni. Az Úr áldjon meg bennünket.” – (Róma, 1640. máj. 26.)
„Megkaptam levelét, ne nagyon erőltesse, hogy Rómába jöhessen, hacsak Márta asszony senkit sem kap, aki segítségére legyen, akit saját testvérei nem igen akarnak segíteni. Egyebekről majd értesítéssel leszünk alkalomadtán. Jelenleg ezeket akartam megírni. Az Úr áldjon meg bennünket.” – (Róma, 1640. máj. 30.)
„Oda érkezik Padron Antonio Meóval fr. Pellegrino, aki gyengélkedik, hogy orvosának tanácsára megpróbálja az ischiai fürdőt, nagyon szíven viselem az ő egészségét, ami nagy jótétemény a Szerzet számára. Jelen levelem értelmében Atyaságod úgy intézkedjék, hogy ő legyen az első a mieink közül, akiknek igénybe kell venniük a fürdőt Ischiában, ha mások fel vannak véve a listára, valaki helyett kerüljön sorra minél előbb fr. Pellegrino, aki, ha egészséges, mindenkinél hasonlíthatatlanul jobban megfelel a »prima scuola«-ban, nagy eredményeket ért el Fananóban és mindenki igen nagyra becsülte, gondoskodjék róla, amennyire csak szükséges, az én megbízásomból, meg ne feledkezzék róla valamiképpen és Atyaságod úgy tartsa számon, mint akit egész különösképpen gondjaiba ajánlottam. Ezeket akartam jelenleg megírni. Kérem az Urat, hogy áldjon meg bennünket.” – (Róma, 1640. máj. 30.)
„A mi Generális atyánk küldi oda fr. Pellegrinót, hogy Atyaságod vegye gondjaiba, aztán menjen fürdőbe Ischiába és azt óhajtja, hogy megérkezése után azonnal vizsgáltassák meg Sig. Luigi de Grassi orvossal és amit csak előír, mindent tegyenek meg a mondott fratello érdekében, szerezzenek be kinint és más egyéb dolgokat, ami szükséges lesz, mert a fratello fel lesz szentelve Rómában, egyébként vagyok Atyaságodnak mindenben készségesen szolgálatára, Atyaságodnak imáiba ajánlva magam.” – (Róma, 1640. máj. 31.) – „Atyaságod helyezze el őt a Porta Realei házban” – (A levelet P. Giacomo Bandoni írta az első utóirattal együtt, a második utóiratot maga Szent Kalazancius fűzi hozzá saját kezű aláírásával, ami a következőképpen hangzik:) „Pontosan hajtsák végre a levélben foglaltakat minden szóvita nélkül.”
„Atyaságod mondja meg P. Domenico di S. Thomaso di Aquino atya édesanyjának, hogy fia a világban festő volt, most felszentelt pap lett és Norciában tanítja a »prima scuola«-t, hogy felszentelt pap fia mindennapi miséjében imádkozik édesanyjáért, amiért adjon hálát az Istennek és én meghagyom neki, hogy írjon édesanyjának, ha majd megkezdi a misézést, ezen a héten szentelik fel Terniben apostoli Brévével. A másik fia Rómában tartózkodik, akit nagyon kedvel Sig. Card. Brancaccio és sok más előkelő embert kiváló festői tehetségéért. Megüzenem neki, hogy írjon édesanyjának és nyugtassa meg. Más írnivalóm nem lévén, kérem az Urat, hogy áldjon meg bennünket.” – (Róma, 1640. jún. 2.)
„Megkaptam Atyaságod levelét, a zárt levelet juttassa el Sig. Pietro Pirrónak, akinek fejezze ki nevemben a köszönetet és érdeklődje meg, hogy az említett Sig. Pietro megkapta-e az ajándékot P. Francisco di S. Gio Battista atyától, és erről azonnal értesítsen engem. P. Francisco di S. Catarina azt írja nekem, hogy tíz kerek sajtot küldött a római Anyaháznak, értesítsen arról, hogy ott kaptak-e. Nagy örömömre lesz fr. Gasparo felszentelése, hogy így olyan nagy tisztelettel fogadják Messinában, ami megilleti, ha majd odaérkezik. – Ami pedig a többi klerikust illeti, majd gondom lesz rájuk, hogy minél előbb sorra kerüljenek, természetesen, ha jól viselkednek. Kössön szerződést minél előbb az Annunziata bankkal, hogy biztosítsa a Complatearikat, értesítsen, hogyan állnak a nolai dogokkal? Ami pedig P. Marcót illeti, Atyaságod hasson oda, hogy egyetértésben legyenek mindketten és ez kötelesség, hogy P. Marco semmit se csináljon a P. Ministro tetszése nélkül. Ha szükségesnek találja, hogy rászorul a segítségre, az ischiai beteg, aki hozzátartozóinak a házában van, legyen segítségére négy-öt scudival és én majd itt annyit misét elmondatok. Fr. Pellegrino di S. Thomaso Apostola fratello legyen egy a négy közül, akik az ischiai fürdőbe mennek. – Ne felejtse el, hogy Campiba küldje vagy P. Francescót vagy P. Marcót elöljárónak és P. Francisco di S. Carlo pedig, hogy kedvére tegyünk a Signora Marchesának, ossza be olyan szolgálatra, ahogyan írtam. Ezeket akartam jelenleg megírni. Az Úr áldjon meg bennünket.” – (Róma, 1640. jún. 2.)
„Az elmúlt napokban engedélyeztük, hogy ott lakhat a házban az az ifjú, aki kevéssel ezelőtt keresztelkedett meg, akit nagyon ajánlott a »Srenissima Altezza« di Gondi azzal a feltétellel, hogy ott tanulni akar, haladni az ismeretekben és a jó erkölcsökben és azt hallom, hogy abban a házban főként a közös rekreációk idején a konstitúciókkal nagyon is ellentétes szokások vannak divatban, amint mondják, senki senki mást ne illessen gúnynevekkel, hanem nevezze a szerzetesi néven és ha Atyaságod ilyen dolgokat eltűr a rekreációkban, akkor megérdemli, hogy komoly mortifikációban részesüljön és ha valaki a kongregációkkal ellentétben tesz valamit, vagy azokat megszegi, az illető három napon át a földre ülve egyék és különös gondja legyen az említett ifjúra, bízza egy olyan valakinek a gondjára, felügyeletére,a ki mindenben kifogástalan: »sia omni exceptione major«.” – Ha véletlenül megjelennének, mutatkoznának abban a házban fr. Giusto-Pastore és Carlo Antonio, akik megléptek Genovából engedély nélkül, és Milánó felé tartanak, zárja be őket egy szobába, mindezt pedig a szent engedelmesség nevében parancsolom meg és más büntetések kilátásába helyezésével, ezen cél megvalósítására igénybe veheti a szükséges eszközöket. Ezeket akartam jelenleg megírni. Az Úr áldjon meg bennünket.” – (Róma, 1640. jún. 2.) – „Figyelmeztetem egy dologra, hogy az asztalnál ne legyen részrehajlás, ami nagy lazaságra, fegyelmezetlenségre szolgáltatna alkalmat és morgolódásra, elégedetlenségre, hanem mindnyájan egyformán részesedjenek minden dologban, ha éppen kevés is.”
„Megkaptam hosszú levelét, amelyben beszámol a második missziós küldetésük útjáról és az eretnekek megtéréséről, azonban a levélmás dolgokat is tartalmaz, így nem mutathattam meg a Kongregációnak, ezért én majd külön le fogom írni a levélből, ami ide tartozik és át fogom adni a Kongregáció titkárának, amikor Atyaságod az eretnekek megtéréséről számol be, akkor csak azt mondja el, hogyan sikerült a küldetés, akkor más dolgokat ne említsen abban a részletben, jelentésben, a Kardinális uraknak pedig ez a címzés jár ki: »Eminentissimi et Reverendissimi Signori Cardinali della Congregazione«. Ezt a néhány sort a Provinciális atya levelében írtam meg, hogy ne legyen túlságosan nagy a levélküldemény. Az Úr áldjon meg bennünket mindenkor.” – (Róma, 1640. jún. 2.)
„Megkaptam levelét, nyugodt lehet, hogy itt mindent megtesznek, hogy kell ősegedelmet nyújtsanak mihamarabb a genovai háznak, a Sig. Cardinalis, aki jrátas a szerzetesek Kongregációjának hasonló dolgaiban, sőt még súlyosabbakban is, azon fáradozik, tervezget, hogy mindent a legjobban rendezzen el, ha még valami időhalasztásról is van szó, Atyaságod pedig buzdítsa, kérje türelmesen az obszervánsokat és azokat, akik már szeretnének kikerülni ebből a sok zavarból, hogy legyenek mindnyájan egy kissé türelemmel, és majd mindnyájan megvigasztalódnak, Atyaságod buzdítsa, lelkesítse őket néhány levéllel, hogy vállalják a dupla munkát, amíg ezek a nyugtalankodások tartanak és hajtsa vére azt a dekrétumot a misékkel kapcsolatban, amelyet a Sig. Card. helyeselt. Ezeket akartam jelenleg megírni. Az Úr áldjon meg bennünket mindenkor.” – (Róma, 1640. jún. 2.)
„Abból az alkalomból, hogy P. Gio. Battista di S. Tecla vizitációra indul Szicíliába, hogy elkerülje a meleget, kénytelen lesz az Abruzzókon átmenni, arra gondoltam, hogy ejtse útjába Chietit, hogy vizsgálja felül a házi számadásokat, anélkül, hogy Atyaságodnak nem lenne kellemetlenségére és azonfelül Atyaságoddal és P. Gio Stefanóval együtt tekintsék meg a telket, hogy melyik lesz a legmegfelelőbb, amiről aztán fr. Salvatore del Ss.mo Sacramento fratello, aki ott lesz majd az említett atyával együtt, elkészítheti az alaprajzok és küldje el nekünk és nézzen utána, hogy miképpen lehetne minél előbb megkezdeni az építkezést, nemkülönben az iskolát a maga idejében, ezért hát ne felejtsék, hogy azonnal értesítsenek, mihelyt letárgyalták a dolgokat. Ezeket akartam jelenleg megírni. Az Úr áldjon meg bennünket.” – (Róma, 1640. jún. 4.)
„Fr. Pellegrinót illetőleg tegye meg mindazt, amit az orvos előír. Atyaságodnak gondja legyen arra, hogy akik a számtant tanulják, el ne vesztegessék az időt, juttassa vissza a könyveket fr. Teodorónak, és késztesse, hogy tanulja meg. Ami pedig a jegyzőkönyvet illeti, sürgesse, hogy amint csak lehet, készüljön el. Ami pedig P. Thomasót illeti, nagyon jó, hogy a Duchescában van, hogy szolgálatára lehet a SS.ma Annunziatának, nehogy elveszítsék az alamizsnát és hetenként kétszer menjen a Porta Realéba, hogy segítse gyóntatnia gyermekeket vagy P. Marco vagy P. Arcangelo, és Atyaságod legyen a kisegítő. – Hallom, hogy a Porta Realéban több mint 30 személy van, és még hozzá azok közül is, akik semmiféle fegyelmet nem tartanak meg, sőt, ami több, megengedi és ami nagy szégyen, hogy jelenlétében eltűr ilyen dolgokat és nem tud parancsolni és nem tudja megtartani az Istentiszteletre szükséges dolgokat és a szerzet szolgálatára. Akik betegállományban vannak, jobb, ha a Duchescában vannak, mint a Porta Realéban, mivelhogy a Duchescában nagyobb a férőhely. – Nagy szorgalommal nézzen utána P. Gasparóval és másokkal együtt, hogy testvére minél előbb állásba kerüljön a SS.ma Annunziatában. Ha egy bizonyos Signora Fiorella nevű asszony levelet küldene önnek, nézzen utána, hogy mi van a dologban és értesítsen engem minél előbb. Legyen rajta, hogy P. Pier Francesco szerezze be azokat a medicinákat, amelyeket az orvos szükségeseknek talál gyengélkedését illetőleg és aközben Atyaságod pedig különös gonddal vigyázzon arra a házra és látogassa meg, vizitálja meg a Duchescát, aprólékosan megfigyelve mindent, hogyan tartják meg a mi Intézményünkben szükséges intézkedéseket. – Rendezze a Duchescai házban a questálás dolgát is, mert amint mondják, hogy egyedül jár és azokat a dolgokat viszi haza, amelyek neki tetszenek és hogy csak ő ért a questáláshoz, aminek utána kell nézni, rendezni kell, hogy legyen valaki készen arra az esetre is, ha valaki megbetegedne. Értesítsen engem, ha majd elrendezte ezt a kérdést is. Az Úr áldjon meg bennünket.” – (Róma, 1640. jún. 9.) – „Írja meg mindenhova, hogy végezzék el a szokásos suffragiumokat az elhunyt fr. Isidoro novíciusért.”
„Sajnálom, hogy gyengélkedett, hogy háromszor is baj volt vérzéssel, adja meg az Úr, hogy hosszú egészségnek örvendhessen. Ami pedig azokat a dolgokat illeti, amiket P. Ambrogio felől írtak, szükségesnek tartom, hogy önt is értesítsem, elküldöm Atyaságodnak azt a levelet, amelyet az a két iskolás gyermek, növendék írt, hogy Atyaságod is lássa a dolgokat, ami, ha igaz lenne, büntesse meg, ha pedig nem volna igaz, nagyon óvatosan járjon el, hogy ki tartja számon az ő cselekedeteit. Az lenne a kötelessége, hogy legyen segítségére a növendékeknek, nem pedig alkalmat adni arra, hogy ellenszenvessé tegye magát előttük, mert úgy szoktak a mendemondák keletkezni és nagy kárára van a mestereknek, a tanítóknak. Szerfölött visszatetszik nekem fr. Ambrogio állhatatlansága, aki a múlt héten egy kérvényt adott be a Szerzetesek kongregációjához azzal a kéréssel, hogy a reformált franciskánus atyák szerzetébe szeretne átlépni, egyszer már ilyen esete, az Úr segítse meg! – Mondja meg fr. Salvatorének és a többieknek, akik Rómába szeretnének jönni, hogy most nem időszerű, sőt az a ház most oldja meg a vízkérdést, ami sokkal nagyobb jelentőségű ügy. Ha majd odaérkezik P. Giacomo a »prima scuola« vezetésére, akinek azt a rendelkezést adtam, hogy minden tehetséggel az iskolát szolgálja, ne vállalja a gyóntatást, hanem minden igyekezettel azon legyen, hogy jó nevet szerezzen az ottani »prima scuola«-nak. Ezeket akartam jelenleg megírni. Az Úr áldjon meg bennünket.” – (Róma, 1640. jún. 9.) – „Ha írnak oda valamit P. Gio. Battista di S. Tecla atya felől, vagy más valakiről igazságtalanul a mieink, ne higgyen nekik. Ha alkalom adódik, arra, hogy megvásárolja, nézzen utána, hogy valami kis pénzt szerezzen be a Contessa di Naso-i örökségből. Végül is néhány alkalommal tartsanak együttes megbeszélést, hogy meghallgathassa az atyák véleményét és azokat a fogadalmasokét, akik hét éve tettek fogadalmat, hogy meghallgatván az ő nézetüket, annál biztosabban választhassa a megfelelő eljárási módozatokat adott esetekben.”
„Atyaságod azt írja nekem, hogy egy konventuális minorita atya jön Rómába, itt szeretné befejezni tanulmányait a Collegio Romanóban, azaz a Szent Bonaventúrában és hogy én ajánljam az ő Generálisának a figyelmébe, amit szívesen megtettem volna, ha megérkezett volna, de mindezideig nem mutatkozott, nem láttuk. Atyaságodnak levele, amely márc. 9-ről van keltezve, a héten kaptam meg, két zarándok hozta. Az említett levélben ír nekem valami úrnak, nagy hatú úrnak a megtéréséről, aminek igen nagy jelentősége van, de nem írta meg az illetőnek a nevét. – A múltkori levelemben jeleztem, hogy amikor az eretnekek megtéréséről ír, hogy akkor hogyan írjon, hogy megmutathassam a Sacra Congragtio de propaganita Fide embereinek, akkor abba a levélbe, részletbe ne írjon bele más dolgokat, amelyek a ház jó kormányzását, vezetését illeti vagy esetleg a mieink hibáiról volna szó. Különösképpen legyen arra gondja, hogy miséket végezzenek az én szándékomra és erről minden hónapban adjon jelentést, ami nagy segítség lenne a mi római házunknak javára, ahol nagyon is hiányzik az alamizsna, ahol a három civil kivételével 65-en vagyunk, aki naponta étkezünk, ugyanezt közölje a nicolsburgi és a strasnitzi házak elöljáróival is. Ezeket akartam jelenleg megírni. Az Úr áldjon meg bennünket mindenkor.” – (Róma, 1640. jún. 16.)
„Megkaptuk a megidézést, a felszólítást, amelyet a genovai atyák adtak ki az ottani Provincia elöljáróinak, amelyben fellebbezésüket jelentik be Atyaságodnak egyik dekrétumával kapcsolatban, egyszersmind tiltakozásukat is, hogy a Kamara ügyhallgatója elé idézik őket, ami ne nyugtalanítsa sem Atyaságodat, sem másokat, innét minden dologra meglesz a megfelelő orvoslás, intézkedés, és ha Atyaságod Carcaréban lenne, tartózkodna és ha valaki betévedne a házba azok közül, akik meg vannak nevezve a jelen levélben küldött megbízásban, Atyaságod a szent engedelmesség nevében, teljes titoktartással zárassa le az illetőt, legyen komoly őrizet alatt és értesítsen engem, és ha szükségesnek látszik, vegye igénybe az állami hatalom szerveit, amit már kezdetben meg kellett volna tenni, de most már mindegy, akár bekövetkezik az ilyesmi, akár nem, Isten segítségével célhoz fogunk érni. Ezeket akartam jelenleg megírni. Az Úr áldjon meg bennünket.” – (Róma, 1640. jún. 16.)
„Megkaptam levelét, azt az ifjút illetőleg pedig, akit S. A. ajánlott figyelmünkbe, hogy megfelelhessünk a vállalt kötelezettségeknek, Atyaságod ne bízza sem P. Marióra, sem másra, hanem Atyaságodnak saját magának legyen rá különleges gondja, eszerint járjon el a jövőben, mivelhogy az ottaniak egyöntetűen írják, hogy Atyaságod nem sok gondot fordít rájuk, mert elnézi, hogy jelenlétében tréfákat, bohóságokat mondjanak és furcsa, különcködő, szeszélyes neveket emlegessenek a rekreációban, ami egyúttal súlyos megsértése az Istennek is, és mindezért Atyaságod fog szigorú számadással az Isten elé kerülni. Nem adok hitelt az első, sem a második levélnek, de a harmadik, negyedik, ötödik levélnek mégis csak kell már valamelyes hitelt adnom. – Semmiképpen sem legyen részrehajló az asztalnál és senkinek sem engedje meg, hogy szobájában agy másutt élelmiszert tartson kulccsal elzárva, gondoskodjanak a szükséges dolgokról, és ne adjon arra alkalmat, hogy ilyesmi esetek előreforduljanak. – Ami fr. Pietro Paolót illeti, foglalkoztassa Atyaságod ott, ahol leginkább szükség van rá és szorgalmazza, hogy tanuljon. – Fr. Donato pedig minden ellenkezés nélkül menjen szépen Fananóba, és ami a harmadik osztályt, »terza scuola«-t illeti, lehetséges, hogy ahol 30 vannak, nem akadna egy alkalmas ember, aki ellátná azt az osztályt? – Ami az imádságot illeti, csak a vakációban és ünnepnapokon végezhető a »Magnificat« után – Vesperás után –, máskor mindig a szokott időben legyen, aki elmarad, hiányzik, azt büntesse meg borelvonással, a gyengélkedőkről kellőképpen gondoskodjanak. Az Úr áldjon meg bennünket.” – (Róma, 1640. jún. 16.)
„Én nem tudom, hogy kinek róható fel, Atyaságodnak-e vagy P. Pier Francescónak, hogy nincsenek egyetértésen, mert ha önök ketten egy gondolkozáson lennének, a házban minden rendjén menne, de ha az elöljárók között sincs meg az egyetértés, akkor mindig csak az obszervancia issza meg ennek a levét, lazul a fegyelem és amint mondottam, emiatt az elöljárók a felelősek, az ő bűnük, ha idáig jutnak a dolgok, ezért hát nézzenek utána, hogy a jövőben hogyan is lehetnének egyetértésben, összhangban. Ami a messinai fr. Carlót illeti, ha nincs osztály, amelyben foglalkoztathatná, hagyja meg neki, hogy tanulja a szépírást és a számtant, buzdítsa, de ne csak őt, hanem a többieket is, hogy szorgalmasan tanulják az írást és a számolást, mert ennek az iskolának van jövője, mert a jövőben ennek az iskolának lesz nagy becsülete. – Ami a klerikusok szentelését illeti, küldeni fogom a szentelési elbocsátó levelet fr. Evangelista és fr. Carlo számára, akinek atyja annyit zaklat már, ami pedig fr. Giuseppét illeti, nem vagyok informálva képességeiről és nem szeretném, ha úgy menne vizsgára, hogy nem sikerülne neki. – Ami a Palazzo alamizsnáját illeti, úgy tudom, hogy a Porta Reale háznak volt szánva, mások másképpen mondják, csodálkozom, hogy Atyaságod megengedi, hogy ehhez hasonló dolgokkal zaklassanak engem. – Atyaságod rendelje el, adja ki rendeletben, a szent engedelmesség nevében, hogy az ottani két házból senki se merjen küldeni vagy gyűjteni alamizsnát, hogy misét mondassanak Chietiben, mivelhogy az nem ahhoz a provinciához tartozó, se Bisignanóba, sem Campiba, ha felesleges alamizsnájuk van, miseintentiójuk, küldjék Rómába, amely végső szükségben van és minden háznál jobban rászorul és fenntartja a stúdiumot minden ház számára, és tudja meg, hogy a múltban ki küldött és ne engedje meg, amint írtam, hogy ezentúl is küldjenek. – amilyen szorgoskodással járt el a duchescai ház ügyében, hogy kongregációkban, közös megbeszélésekben tárgyalták meg, hogyan kellene, lehetne orvosolni, segíteni a bajokban, ugyanazzal a szorgoskodással járjon el a Porta Realei házban is, hasonlóképpen tartsanak közös megbeszéléseket, tanácskozásokat, hogy megtárgyalják a közösségi cselekedeteket az obszervancia szellemében, amiről azt hallom, hogy igen csekély mértékben van meg. Megbízható értesítést várok P. Giacomo di Ges? atyáról Az Úr áldjon meg bennünket.” – (Róma, 1640. jún. 23.)
„Mellékelten küldöm Atyaságodnak a Szerzetesek Szent Kongregációjának egy levelét, amelynél, mint látni fogja, határozottabb és félreérthetetlenebb nem is jelenhetett volna meg, amiért is szükséges, hogy Atyaságod hajtsa végre azon módon, amely nem retten vissza semmiféle félelemtől és tekintettől, mivelhogy megadnak benne Atyaságodnak minden felhatalmazást, ne rettentse semmiféle tiltakozás, azonnal hívja össze az atyákat és a fratellókat, olvastassa fel ezt a levelet a közösség előtt, aztán adjon róla egy másolatot a P. Ministrónak, akinek meghagyja a szent engedelmesség nevében, hogy önt értesítse, ha valaki a dekrétumuk ellen cselekszik és a Szent Kongregációtól jóváhagyott intézkedések ellen, és ha valaki fellebbezni merészelne ezen levelet illetőleg, Atyaságod rendelje el, hogy adja be írásban és azt írassa alá két tanúval, aztán küldje ide és aztán majd itt intézkednek, amit intézni kell, hasonlóképpen járjon el Savonában is és Genovában, és akik ellenszegülnek, tudja, hogy mit kell tenni azokkal, és hogy mik a büntetések,a melyeket felsorol a megküldött dekrétum. – Vigyázzon, a fellebbezés nem szünteti meg a végrehajtást, mindaddig, míg ellenkező értesítést nem kap, minden más dekrétum érvényességének megszüntetésével ezt kell pontosan megtartaniuk, és ha esetleg nem akarják aláírni, ha valami fellebbezéssel akarnának élni, Atyaságod úgy intézkedjék, hogy két tanú tegyen bizonyságot arról, amit mondottak és hogy kiknek a jelenlétében, vigyen magával ma mieink közül egy hűséges, megbízható titkárt hivatalból, aki mindenről bizonyságot tesz és jegyzőkönyve foglalja mindazt, ami szükséges és a helyet szerint fontosnak tart. Az Úr áldja meg.” – (Róma, 1640. jún. 23.) – „P. Hadriano nagyon helyesen, ott hagyta a rebellisek társaságát, mondja meg neki nevemben, hogy ne engedje magát többet félrevezettetni, és akiket Atyaságod meg tud győzni, hogy hasonlóképpen cselekedjenek, tegyen meg mindent, ami igen nagy vigasztalásomra lesz.”
„Egyáltalában nem tetszik nekem az a lelki közönyösség, hűvösség, amiben leledzenek az ottani háznak tagjai, sajnálatos jele annak, hogy nem törekednek a szerzetesi tökéletességre, amelyre le vannak kötelezve fogadalmiknál fogva és azok, akik kétségbe vonják fogadalmaik érvényességét, azok nem érdemlik meg, hogy elöljárói tisztséget töltsenek be a szerzetben, mert jogosan elvárhatjuk a szerzetesi elöljáróktól, hogy nagy buzgóságot tanúsítsanak a szabályok megtartásában és a tökéletességre való törekvésben. – A jelen levéllel felhatalmazást kap Atyaságod, hogy minden hónapban két atya kíséretében látogassa végig az összes szobákat és minden helyiséget, és ami felesleges, vitesse el és figyelmeztessen mindenkit, hogy senki se tartson elzárva semmi dolgot, hacsak nincs két kulcs, egyik Atyaságodnál, a másik pedig az illetőnél, így van ez szokásban itt Rómában, a ebben a dologban teljes igyekezettel járjon el. – Ha fr. Gio Carlo nem tud jól tanítani, adjon neki más foglalkozást a házban, mint például a seprést, tartsa rendben a helyet, ahol a napi elmélkedést végzik, mindennap seperje fel, hasonlóképpen tartsa nagyon rendben a templomot és a sekrestyét, ministráljon, hogy megtanulja ezeknek a lelki gyakorlatoknak buzgó végzésével, ezeknek a feladatoknak lelkiismeretes teljesítésével az alázatosság szent erényét, amely annyira kedves az Isten előtt. Annyian vannak abban a házban, hogyha mindenki a maga tehetsége szerint dolgozik, elegen vannak ahhoz, hogy a házban minden szükséges munkát elvégezhessenek. Az Úr áldjon meg bennünket.” – (Róma, 1640. jún. 23.)
„A múlt héten küldtük meg a Szerzetesek Kongregációjának egyik levelét, amely elrendeli, hogy hajtsa végre az adott határozatokat a Kamara ügyhallgatójának tiltakozásait figyelembe nem véve, semmiféle tiltakozására nem hallgatva, a levelet megmutathatja mindazoknak, akiknek szükséges, hogy tudjanak róla és a »Seremissimo Senato«-nak, éppen ezért nyugodtan hajtsa végre, ne engedje magát akadályoztatni, és ha fr. Giusto-Pastore megjelenne Carcaréban, vesse fogságra és tartsa szigorú őrizet alatt, míg csak újabb intézkedést nem kap, úgy gondolom, hogy lassanként erre a sorsra jutnak a többiek is, mivelhogy a Szent Kongregáció már sok rosszat hallott erről a lázadásról, ne gondolják, hogyha sok költségbe verik magukat, hogy visszavonhatják azt a Brévét, így gondolkozik a Sig. Card. protektor és a kongregáció más többi prelátusa is. – Úgy hallom, hogy P. Pietro Agostino misézik, Rómából szökésszerűen ment el, a szó teljes értelmében aposztata. – Az Úr áldjon meg bennünket.” – (Róma, 1640. jún. 30.) – „Buzgónak mutatkozzék ezekben a dolgokban.”
„Megkaptam Atyaságod levelét, az ülési sorrend az asztalnál Rómában mindig ez volt: az elöljárótól jobbra az atyák és a klerikusok, bal kéz felől a fratellók a megfelelő sorrendben, ha pedig a klerikusoknál kezdjük, utánuk az atyák az asztalnál vagy asztaloknál mindig jobb kéz felől, ezt a sorrendet, elhelyezést nem kell megváltoztatni, hagyván a másik helyet a frater operariusoknak. – P. Ferdinandót alkalmazza abban a házban, amelyiknek nagyobb szüksége van rá és azonnal küldeni fogjuk az első alkalommal P. Giacomo írásait Messinába, valamint fr. Carlo di S. Francesco klerikust minden szóvita nélkül. – Ami a szentelési elbocsátót illeti, van még addig idő, néhány hónap van szeptemberig, ennélfogva fontos, szükséges, hogy először felkészüljenek arra a tiszteletteljes magatartásra, amellyel tartoznak tanúsítani a beszédben a mindenkor áldott Istennel és a teljes szentháromsággal, ha nincs meg ez a tiszteletteljes magatartás, jobb lenne, ha a papok nem miséznének, ennélfogva nagyon is szükséges, hogy figyelmeztessék azokat, akik erre a hivatásra, szolgálatra készülnek, hogy nagyon jól tanulják meg ezt a tiszteletadást. Nagyon is a figyelmébe ajánlom az ottani házak elöljárói feletti őrködést. Ezeket akartam jelenleg megírni. Az Úr áldjon meg bennünket.” – (Róma, 1640. jún. 30.) – „Írtam már, hogy minden igyekezettel legyen azon, hogy testvérét bejuttassa az Annunziata ügyeinek az ismeretébe (hogy áldást kapjon ott). Talán már két hónapja is van annak, hogy írtam, de mindezideig semmi választ sem kaptam P. Gioseppe di S. Thomaso atya viselt főbb dolgairól és egyebekről”
„Megkaptam Atyaságod levelét, ami fr. Pellegrinót illeti, mivelhogy már Nápolyba érkezett, alkalmazzák azokat a módszereket, amelyeket legalkalmasabbnak vélnek, mivelhogy október hónapban elintéződik az ő ügye is. – Nagyon szent dolog, ha úgy sikerül bevezetni, megvalósítani az Oltáriszentségi ájtatossági gyakorlatot a növendékek között, ahogyan Atyaságod írja, legyen rajta, hogy megvalósuljon. – Atyaságod iparkodjék úgy viselkedni, hogy megadják a kijáró tiszteletet és vigyázzon, iparkodjék ellenőrizni a Duchesca házat, mert igen sok fegyelmezetlenséget hallok afelől a ház felől, vegyenek mindnyájan részt a közösségi munkában és gondoskodjanak arról, hogy az asztalnál meglegyenek a szükséges dolgok, hogy senki se tartson magánál különleges dolgokat, magában véve igen nagy fegyelmezetlenségnek a jele ilyesmit megengedni, elnézni. Tájékoztasson a nolai pénzhagyatékról. – Ami a mennyiségtan tanulását illeti, Atyaságod minden szorgalmas igyekezettel azon legyen, hogy naponként legalább két órát fordítson erre, egyet a reggeli órákban és a másikat vagy ebéd után vagy este, hogy felkészültek legyenek bármelyik iskolának, osztálynak a tanítására.”
„Uraságodnak fia, Ferdinando Leopoldo eljött három-négy esetben misémre és ministrált is figyelmességből, udvariasságból, buzgóságból, és amikor beszéltem vele, elmondta feltárta nekem, hogy mennyire vágyódik a keresztény katolikus tökéletességre, de én megfontolván az ő tulajdonságát és Excellenciádnak társadalmi helyzetét, én úgy láttam jónak, hogy azt a tanácsot adjam neki, hogy nagyon kedves dolgot cselekszik Isten előtt, ha arra törekszik, hogy alkalmasan kiképezze magát a tudományokban és az erényekben gyakorolja magát a jelenlegi helyzetében, hogy megérdemelje, hogy idővel elnyerjen egy püspökséget, ahol alkalma lesz megmutatni példás életével azt a lelkületet, amelyet Borromei Szent Károly milánói érsek képviselt és sok már szent életű főpap mutatott be a maga egyházmegyéjében, és abban a helyzetben nagyobb szolgálatot tehetne és nagyobb előnyére lehetne Isten Egyházának, mintha szerzetessé lenne valamelyik szigorú szerzetben. És hogy megszerezze ezt a tökéletességet, nem lehet arra jobb alkalom, gyakorlótér, mint Róma, ahol minden rendű élethivatásban élő nagy tökéletességű és tudományú emberek vannak. De akik Rómába jönnek, nem mindnyájan szereznek bizonyosságot annak az útjáról, hogyan lehet megszerezni ezt a tökéletességet, mivelhogy nem a méltóságok megszerzésével kell törődni itt, ahogyan egyesek próbálják, hanem annak az igazi erényességnek a megszerzését, amellyel meg tud felelni méltóságokkal járó dolgok a kormányzásnak, ezt kérem az Úr Istentől nem csak fiacskája számára, hanem Excellenciádnak és egész háznak, akinek kívánom az isteni kegyelemben való állandó gyarapodását.” – (Róma, 1640. júl. 7.)
„Messinába is meg Palemróba is mindig a rendes postajárattal küldtük a leveleket, megtörténhet, hogy a posta szállításban, viszontagságokban elveszhet egyik-másik levél, amint ahogyan többször is megtörtént a nápolyi levelekkel kapcsolatban. Nem szeretem, hogy P. Ferdinando Messinába utazott, ahogyan írják nekem, úgy intézkedtem, hogy maradjon Nápolyban és foglalkoztassák ott és maradjon ott mindaddig, míg újabb intézkedést nem kap, remélhetőleg a genovai dolgok is rendeződnek, mivelhogy a Pápa nem akar ásról hallani, tudni, hanem hogy engedelmeskedjenek és a Szent Kongregáció is munkába kezdett. – írtam Nápolyba, hogy küldjék oda fr. Carlót, azt válaszolták, hogy elhalasztják az utazást szeptemberig, mivelhogy most igen meleg van, de megírtam, hogy addig is tanulj a mennyiségtant, értesítsen, hogyan viselkedik fr. Ambrogio, aki nem tudja, hogy mi van javára, akkor fog majd bánkódni, amikor már nem lesz ideje. Atyaságod szüntelenül szorgalmazza a szabályok megtartását, ami nélkül kétséges lehet az üdvösség, értesítsen arról, hogy a mi kedves gyógyszerészünk visszakapta-e a bazilita atyáktól a hitelt? Ezeket akartam megírni jelenleg.” – (Róma, 1640. júl. 7.)
„Ha Atyaságod a provinciálisi székhelyén tartózkodna, sok olyan dolgot könnyebben elintézhetett volna, amelyek ott előadódnak. A Szent Kongregáció két levelet küldött Atyaságod címére, egyet direkt Atyaságodnak, a másikat a genovai Mons. Vicariónak, ha megkapta ezeket, menjen Genovába és hajtsa végre az intézkedéseket. Ha valami határozatot eszközöl ezek ellen a lázadók ellen, ne adja azt írásban, hanem két tanú jelenlétében közölje, hirdesse ki, amennyiben szükségesnek látja. Ha majd a nagy meleg egy kissé enyhül, akkor szó lehet a római útról, jobb lett volna, ha már a tavaszi hónapokban jött volna. – A szerzet vonalán nincs semmi újabb hír, a Pápa nem akarja, hogy még ezentúl is foglalkozzanak a jelentésekkel, hanem, hogy engedelmeskedjenek. Ezeket akartam megírni. Isten áldjon bennünket.” – (Róma, 1640. júl. 7.)
„Megkaptam Atyaságod levelét és megnyugvással veszem, hogy vigasztalására van Sig. Pietro Pirrónak, iparkodjék olyan magatartását tanúsítani, hogy az említett Sig. Pietro csak épülni tudjon Atyaságodon. Buzdítom, amennyire csak tőlem telik, Atyaságodat, hogy minden szükséges gondoskodással és igyekezettel azon legyen, hogy tartsák meg a konstitúciókat, ez legyen minden gondja, mert szigorú számadást fog számon kérni az Isten az egyik is, meg a másik házért is. Iparkodjanak minél előbb befejezni a nolai pereskedéseket és rendezzenek el mindent, minél előbb küldjön 70 scudit a 700 miséért, amint megírom P. Gasparónak is. A rendes posta útján küldünk egy csomagot, könyvet Atyaságod címére P. Girolamo testvérének, küldjön érte és juttassa el neki. – Hallom, hogy fr. Marc'Antonio és fr. Vincenzo, hogy pereskedhessenek, nem engedelmeskednek, ennélfogva jelen levelemmel elrendelem, meghagyom Atyaságodnak, hogyha nem tartják meg a konstitúció előírását és nem engedelmeskednek a P. Ministrónak vagy Atyaságodnak, büntesse meg őket szigorúan, amit érdemelnek cselekedeteik szerint. Ezeket akartam jelenleg megírni. Az Úr áldjon meg bennünket.” – (Róma, 1640. júl. 9.)
„Megkaptam Atyaságod levelét, válaszul a következőket írhatom: ami a Sig. Carditi-féle házat illeti, fizessék, ahogy tudják, készítsenek minél előbb jegyzőkönyvet, amelyben világosan tüntessenek fel minden dolgot, nehézséget, ami csak előfordulhat. Ami pedig Sig. Gio. Battista Palma ügyet illeti, hogy beöltözhessen tertinoriusnak, hogy Szerzetünk tertiáriusa lehessen, kell, hogy a ház tagjai hozzájáruljanak, akkor beöltöztethető, egynémely engedélyeket tehetnek neki korára való tekintettel. – Azt írják nekem, hogy járja el minden igyekezettel, hogy világiak ne lakozzanak házainkban, ezt majd végrehajtjuk, ha ez a nagy melegség majd múlik, vagy szept. végén, vagy októberben. Ami a fratellókat illeti, újból írogatnak egyes helyekről, nem jó dolog nyugtalanítani őket ilyen csekélységek miatt. Ezeket akartam megírni. Az Úr áldjon meg bennünket.” – (Róma, 1640. júl. 14.) – „Atyaságod adja meg, térítse meg a költségeket P. Nicolo Maria atyának, amennyibe került P. Thomaso fogságba vetése és ajánlja fel neki, hogy mindennel elégtételül szolgál, megtérít, míg abban az ügyben jár el, hogy kézre kerítse fr. Appiót és fr. Gio. Andreát, ezek az ügyek nyugtalanítanak engem, Atyaságod járjon el minden igyekezettel az említett atyával.”
„Megkaptam Atyaságod levelét, az idiktumot majd a jövő postával megküldöm. Örömmel veszem, ha azt az ifjút olyan értelemben nevelik, hogy szerzetes lehessen és hogy csak mindig jót mondhasson cselekedeteiről. Sig. Benedetto Pamfi ügyét illetőleg közöltük Sig. Bernardino Biscia anyjával, majd talán a köv. postával tudunk valami megoldást küldeni. – Hallom, hogy valami nyugtalanságok vannak az ottani házban, azt mondják, hogy Atyaságod semleges benne, könnyen el lehetne intézni az ügyeket. Fr. Pietro di S. Maria fratellóval lehetne valami munkát végeztetni, hogy ne tétlenkedjék. Fr. Pietro Paolónak adja meg azt a lehetőséget, hogy tanulhasson valami dolgot, vagy pedig ossza be valamelyik osztályhoz tanítani. Végeztesse el a suffragiumokat a Campiban meghalt fr. Thomaso di S. Carlo lelki üdvéért. Az Úr áldjon meg bennünket.” – (Róma, 1640. júl. 14.)
„A nápolyi postajárattal kaptam egy levelet Atyaságodtól egy másik levéllel együtt, amelyet P. Gio. Battista küldött, amelyekre biztosan kap majd megfelelő választ P. Stefano útján, olvasván a levelet, amelyet Atyaságod ír a házról, illetve a telekről, amelyről megegyeztek 1900 dukátban, szeretné ő tudni, hogy kié a telek, hogy milyen rész felől van, hogy milyen helyzetben vannak, hogy fizethessék az első járandóságot és mennyibe kerül a helynek átalakítása, hogy alkalmas legyen rendháznak és ettől különválasztott iskolának, mind olyan körülmények, amelyeket szeretnénk tudni, mielőtt megkötnénk az egyezséget. Utoljára azt írták, hogy jelenleg bérbe veszik azt a szomszédos házat, ahol a mieink laknak, hogy átalakíthassák iskolának, amivel nov. elejére legyenek készen, hogy az iskola megnyitásával ne kellemetlenkedjenek Signora Claudia házában, ez az, amiről napról-napra várom a választ, ezeket akartam jelenleg megírni, kérem az Urat, hogy áldjon meg bennünket.” – (Róma, 1640. júl. 18.) – „Ha P. Marianóra ott nincs szükség, akkor küldje őt Norciába, készítse el neki az elbocsátót, mivelhogy többször is azt írta nekem, hogy azon a vidéken nem jól érzi magát és hogy helyezzen el máshova, amely jobban megfelel neki betegsége miatt.”
„Két levél is érkezett Atyaságodtól a Villa di S. Pietrából küldött beszámolóval együtt. Az Úr éltesse őket sokáig megelégedettségben és az isteni kegyelemben való gyarapodásban, ha találkozik velük, köszöntse őket nevemben. – Ami P. Thomaso di S. Domenico ügyét illeti, gondom lesz rá, hogy néhány nap múlva lássam, hogy miféle büntetés szabható ki rá, majd megküldöm a határozatot. Addig is nézzen utána, érdeklődje meg biztosan, hogy hol van, gondoskodjék számra a szükséges dolgokról, amit számítson fel a Porta Reale háznak, iparkodjék megtudni, hogy szerzetesi vagy világi papi ruhában misézett-e és hogy szükségesnek látja-e, hogy P. Nicolo M. tovább folytassa-e a szorgos utánajárást, hogy elfogja fr. Appiót és az ischiai fr. Gio. Andreát? Ezeket akartam jelenleg megírni. Az Úr áldjon meg bennünket.” – (Róma, 1640. júl. 21.) – „Azt írja a messinai fr. Alessandro, hogy gyengélkedése miatt az orvosok azt ajánlották neki, hogy menjen levegőváltozásra, szülőföldjére, Campiba, megadtam neki az engedélyt, hogy menjen, Atyaságod értesítsen engem arról, hogy mi a baja őneki? Intézze úgy a dolgokat, hogy a messinai fr. Carlo di S. Francesco nem menjen Messinába, míg az idő egy kissé meg nem frissül, és hogy az ebéd utáni időben foglalkozzék a mennyiségtannal és legyen segítségére P. Nicolo M. atyának az ischiai aposztaták ügyében.”
„Sajnálom, hogy gyengélkedik, mert ha ezekben az időkben Genovában tartózkodott volna, akkor a makacskodók nem mertek volna annyira hangoskodni, hogy nem akarnak tudni a Szent Kongregáció leveléről, és akkor nem merték volna letépni az ebédlő ajtajáról, Atyaságod vigye magával Genovába az eredetit és ha szükséges lesz, mutassa be a Szenátusnak. Értesítsen, hogy szolgál egészsége és hogy Savonában van-e vagy Carcaréban? Ezeket akartam jelenleg megírni. Az Úr áldjon meg bennünket.” – (Róma, 1640. júl. 21.)
„A legújabb postával nem kaptam levelet Atyaságodtól, hanem csak másoktól, akik súlyos dolgokat írnak P. Matteo szokatlan magatartásáról, küldje minél előbb, helyeslem, hogy engedélyt ad P. Giacomo di Gies? atyának, hogy gyóntathasson, de csak ünnepnapokon, nehogy akadályoztatva legyen az iskolai munkában. Mondja meg P. Francesco del S.mo Sacramento atyának, hogy amint csak lehetséges, megnyugtatására leszek és fr. Ambrogio helyébe egy más valakit küldök, mihelyt egy kissé szűnik a meleg. Megmondhatja, hogy most nem tudok válaszolni többeknek sok elfoglaltságom miatt. Kérem az Urat, hogy áldjon meg bennünket.” – (Róma, 1640. júl. 22.) – „Úgy hallottam, hogy amint felolvasták Genovában a szerzetesek Szent Kongregációjának a levelét, a négy főbűnös azonnal meglépett, akik a legnagyobb ellenzékiek voltak: P. Antonio, P. Guglielmo, fr. Luca di S. Bernardo és fr. Benedetto.”
„Atyaságod azt írja, hogy beszélt a prior urakkal az évi 25 scudi ügyében, ha megkapják, nagyon fogok örülni neki. De szóvá teheti nekik nem csak ezt a 25 scudit, hanem az ötvenet is az elmúlt két évről, ami annyi bajlódást okozott, én megelégszem ezzel, ha vissza is tartják a másik százat, amely szintén ott van a kiadások táblázatában, amely mintha nekik károsodásukra lenne, de nem hiszem, hogy mi miattunk, beszéljen minderről Atyaságod a prior urakkal és értesítsen engem. Az Úr áldjon meg bennünket.” – (Róma, 1640. júl. 23.)
„Atyaságod leveléből megértettem, hogy utal a telekre, nem akarom a dolgokat ismételgetni, amit már megírtam a P. Ministrónak, forduljon hozzá, érdeklődjék nála afelől, miről levelében érdeklődik, tőle megtudhatja. A számadásokat rendezze el, nézze át a leltárjegyzéket, amelyet P. Stefano adott át és hasonlítsa össze, hogy azok a dolgok megvannak-e még ma is? Értesítsen arról, ha valami hiányzik. Atyaságod ne utazzék el Chietiből, míg csak újabb intézkedést, rendelkezést nem kap tőlem. Végül is a genovai köztársaság erélyesen közbelépett és száműzte az engedetleneket az egész köztársaság területéről, és P. Gio Luca lett az elöljáró, remélem, hogy most már majd a dolgok jól mennek. P. Stefano küldi az engedélyt. Az Úr áldja meg.” – (Róma, 1640. júl. 28.)
„Ezen a nyáron ott lehet Posilippóban P. Ferdinando, majd aztán elintézzük, hogy mi lesz a teendője. Sig. Calderinót illetőleg gondja legyen arra, hogy mindenbe megelégedésére tegyenek... arra is gondoljon, hogy P. Nicolo M. figyelemmel kísérje azt a két ischiait Atyaságoddal együtt. Sig. Pietro Berteának is tegyenek meg minden kedvére, nem csak azokban a dolgokban, amelyek az ő kívánsága szerintiek, hanem amivel tartozunk neki. P. Gio. Stefanót illetőleg én nem akartam semmi mást. Arra kérem Atyaságodat, hogy rendezze, nézzen utána testvére dolgainak, mivelhogy gyakran írnak nekem egyesek, hogy nem igen látják a házban. Az Úr áldjon meg bennünket.” – (Róma, 1640. júl. 28.)
„Minden figyelemmel legyen Signora Ortensiával szemben és tegyen mindent Sig. Benedetto Pamfi megelégedésére, mivelhogy most sokat szenved fiának, az apátnak a súlyos betegsége miatt. Ami pedig az excommunicatiós dolgokat illeti, minthogy úgy vannak a dolgok, ahogyan Atyaságod írja, hogy egyesek elhallgatják, hogy a költekezésben elmennek négy-öt scudiig, semmi kétség, hogy alkalmazni lehet az »excommunicatio latae sententiae«-t ezekkel szemben. Hasonlóképpen kell eljárni azokkal szemben, akik a Szerzet dolgairól beszélnek a világiaknak, ami mégis csak más,mint négy-öt scudit ellopni, mert azzal a fecsegéssel az illetők a Szerzet hitelét, jó hírnevét teszik tönkre a világiak előtt. Szeretném, ha nagy éberséggel vigyázna arra, hogy senki be nem menjen a másiknak a szobájába elöljárói engedély nélkül, ha mégis megtörténne, büntetése az legyen, hogy három disciplinát végezzen az ebédlőben, és egy nap böjtöljön kenyéren és vízen. Egyebekről majd más alkalommal írok, most nagyon el vagyok foglalva. Az Úr áldja mindnyájukat.” – (Róma, 1640. júl. 28.)
„Megkaptam a levelét, amelyben értesít engem, hogy az elmúlt július hónapban hány misét mondtak el az én szándékomra Nicolsburgban, Lipnikben, kérem, hogy ezentúl is értesítsenek, szorgalmazza ugyanezt a straznitzi házban is, mivelhogy itt igen kevés az alamizsna, ennélfogva szükséges, hogy valamit kapjunk a misék révén, hogy fenntarthassuk magunkat. Ezen a héten kapott levelet a Sig. Kardinális, a mi protektorunk a lengyel királytól, aki nagyon kéri ami Szerzetünk odatelepítését, hogy legyen aki foglalkozzék azon két hercegség területén levő eretnekek megtérítésével, akik a legújabban lettek alattvalói, úgy gondolom, hogy amikor az idő alkalmas lesz, el kell küldeni két embert, hogy nézzek meg a helyet, ahova le akarnak bennünket telepíteni és meg kel beszélni velük, hogyan építsék fel az épületet, hogy ott a szerzetesi közösség szerint lehessen élni és amikor már majd készen lesz az épület és mintegy másfél év múlva készen áll, akkor majd küldhetünk hat-nyolc embert, azzal a meghatalmazással, hogy vehetnek fel novíciusokat, beöltöztethetnek, természetesen ha lesz majd megfelelő újoncmester, mindezekről majd részletesebben fogok írni a köv. levélben. – Már két-három alkalommal is írtam, írják meg, hogy P. Pietro miféle feleleteket adott az eretnekeknek az ő kétségeikre, és a Sacra Congregatio di propaganda Fide várja, hogy lássa, hogy a mieink között van olyan valaki, aki meg tud felelni az eretnekek ellenvetéseire, ami kétség nélkül nagyban emeli Szerzetünk tekintélyét az említett Kongregációnál. P. Ambrogiónak voltak valamiféle írásai, ilyenféle ügyekben adott válaszai, mutassa meg P. Pietrónak, hogy lássa, hogy fel lehetne-e használni valamire, megfelelnek-e erre a célra? Ennélfogva Atyaságod fejtsen ki minden igyekezetet ebben a sajátos ügykörben, amely nagyon jelentős. Köszöntse nevemben valamennyiüket, ne nagyon siessenek új helyek alapításával és ne adjanak mindjárt ígéretet. Értesítsen engem, hogy miféle hely az a Caniz, ahol felajánlották, hogy rendházat építhetnek számunkra és kinek a joghatósága alatt van? Ezeket akartam jelenleg megírni. Az Úr áldjon meg bennünket.” – (Róma, 1640. júl. 28.)
(A latinul megírt levél fordítását mellőztem – ford.)
„Megírtam már a múltkori levelemben, hogy lássanak hozzá, hogy készítsék elő az ottani iskolát abban a házban, amely az Üdvözítőről nevezett templom szomszédságában van, 12 scudis az évi bérösszeg, és ha szükségesnek látják, készíttessenek egy összekötő hidat házunk és az iskola között, hogy így még jobban megfeleljen. – Atyaságod most halassza el a nápolyi utat a köv. hónapra, mert most küldöm a rendelkezést a nápolyi tartományi káptalan megtartására és egyéb dolgokról, amelyekről majd alkalmilag világosabb is fogok szólni. – Várom a számadások beküldését, amelyeket Atyaságod bizonyára jól átnézett és elrendezett, különösképpen ami az örökségből eredő hitelek követelését illeti, amelyekről informálni kell fr Giacintót. Mondja meg P. Gio. Stefanónak, hogyha annak a vidéknek a levegője nem felel meg neki, a Mons Vescovo és más érdekelt emberek engedélyével, ha az idő kellemesebbre fordul, költözzék el, mert fontos az egészségi állapot, mert így több eredménnyel, haszonnal szolgálhatja a Szerzetet, mint betegen. És ha P. Marianónak nincs javára az ottani rossz levegő, Atyaságod irányítsa Norciába, minél előbb. Kérem az Urat, hogy áldjon meg bennünket.” – (Róma, 1640. aug. 3.)
„Ne mulassza el Atyaságod sohasem, hogy nekem írjon, amikor csak alkalom adódik erre, és amikor valami kis reménye van arra, hogy hamarosan megszabadul testvére és remélhető, hogy Atyaságod hamarosan Rómába jöhet, nem is hiszi, hogy mindenkinél jobban várom, különösképpen pedig a genovai elégedetlenkedő atyák eltávozása utána, akiknek a Szenátus intézkedése után menniük kellett és most P. Gio Luca az elöljáró, akit nem akartak elfogadni és mivelhogy a múlt hó 18-án távoztak el és mindezideig semmi hírt sem tudunk felőlük, semmit sem tudunk arról, hogy mit határoztak, a négy, akik utoljára mentek el: P. Antonio di S. Filippo Neri, P. Guglielmo és az ő testvére fr. Benedetto és fr. Luca di S. Bernardo és legelőször ezen négy előtt egy hónappal korábban mentek el fr. Giusto-Pastore és fr. Carlo Antonio di Niella, ezekről még azt sem tudjuk, hogy hol vannak. Ezért hát, ha netán valamit ott megtudnának felőlük levélben vagy akármi más módon azonnal jelentse nekem. Nagy volt az ő tévedésük, amikor sem a Generálisnak, sem a Protektornak nem akartak engedelmeskedni, azt gondolták, hogy sohasem kell elhagyniuk Genovát, azt gondolták, hogy urai nem csak a háznak, pénznek, Isten tudja, hogyan kezelték ezt is, mi haszontalanságokra költötték el, hanem zavarban, nagy bizonytalanságban tartották az egész provinciát, sokakat megnyertek a maguk felfogásának, véleményének, akik most már világosan látnak. Fr. Gio. Battista dell Stella fratellóról, ha jól emlékszem, két éve aposztata, soha semmi hírt nem kaptam, sem fr. Nicola Asseretiről, aki jó néhány éve aposztatált és azt mondják, hogy Candiában vagy Ciprus szigetén van. Az Úr világosítsa meg elméjüket és áldjon meg bennünket mindenkor.” – (Róma, 1640. aug. 4.)
„Ami a Carditi-féle házat illeti, amint csak alkalom, mód adódik a megszerzésére, szerezzék meg minél előbb. Ami P. Thomaso ügyét illeti, ha Atyaságod úgy gondolja, hogy kötelessége megadni a 10 dukátot, ha megígérte Sig. Calderininek, teljesítse, ha van rá módja, ami pedig azt a kettőt illeti, akik Ischiában vannak, megbízást adtam P. Nicolo M-nak, mint aki legkevésbé van elfoglalva, az ő ügyeikre vonatkozólag, amiért is Atyaságod ne akadályozza meg semmi -féle dologban, remélem, hogy ő mindenben eleget tesz megbízatásának. – Testvérét illetőleg írtam a múlt levelemben, hogy egyesek elégedetlenkednek miatta, amiért is buzdítom, ha nem tudja elhelyezni az Annunziátában, akkor nézzen utána, hogy nem lehetne-e állásba juttatni valamelyik jó nevű orvosnál, akinél elsajátíthatná a praxist, a házban is tehetne valami szolgálatot. Ha Atyaságodnak rendelkezésére állna öt-hat scudi misepénz, nagy segítségére lehetne édesanyjának, ha valaki annak ellenében elvállalná a miséket. Ha valami lehetőséget találna arra, hogy P. Girolamo testvérét be tudná juttatni valami helyre, ahol tanulhatná az éneket, akkor intézze el ezt a problémát is, hogy a házban ne legyenek világiak. – Jelen levelemmel megtiltom először Atyaságodnak, aztán a két ház elöljáróinak és helyettes elöljáróinak, harmadszor mindkét ház összes tagjainak a szent engedelmesség nevében, hogy eljárjanak Sig. Pietro Pirro házába, hacsak az az eset elő nem adódik, hogy ő bíztatott volna valakit, ha olyan eset adódna elő, hogy az elöljárónak mennie kellene, forduljanak Sig. Pietro Paolo Cotignolához, és nem másképpen, Atyaságod közölje ezeket mindkét házzal, és Atyaságodnak meghirdetésül szolgáljon ez a levél. Ezeket akartam jelenleg megírni. Az Úr áldjon meg bennünket.” – (Róma, 1640. aug. 4.)
„A genovai házban mindnyájan elfogadták elöljárónak P. Gio Luca di S. Francesco atyát, azóta abban a házban békességben és nyugodtan élnek, szeptemberben két questálót küldök majd, akik ismerősek már abban a városban, és egy maetstrót a »prima scuola« és a számtan iskola vezetésére, abban a jó reménységben vagyok, hogy iskoláink visszaszerzik régi jó hírnevüket, megbecsülésüket és a városnak megelégedésére lesznek és az egyetemes káptalan idejére, amelyen remélem, hogy jelen lesz majd a Sig. Kardinális is, rendeződnek Szerzetünk legjelentősebb ügyei, dolgai. Ami P. Gio. Battista di S. Tecla atyát illeti, szerintem mindenki ellenszenvvel van iránta, a vizitációkban tanúsított szigorúsága miatt megütköztek rajta nagyon. – Ami pedig azokat a leveleket és jelentéseket illeti, amelyeket a növendékek írogattak fr. Ambrogiót illetőleg, mondhatom önnek, hogy nem ez az első eset, hogy Messinából írogattak nekem álnéven, és amikor aztán kitűnt, bebizonyult a hamisság, akkor aztán bocsánatot kértek, hogy nem igaz dogokat írtak a mieink közül valaki ellen és mivelhogy most is biztosra veszem, hogy fr. Ambrogio ellen írt leveleket néhány rosszindulatú egyén írta, hogy világosan lássunk, megküldöm ezeket a leveleket Atyaságodnak, hogy vizsgálja ki, hogy mi az igazság, azért tettem, hogy tudja meg, hogy ez csak merőben ráfogás, ennélfogva Atyaságod megbizonyosodhat, hogy a növendékek közül kik cselekedték meg ezt fr. Ambrogióval, az én részemről buzdítsa valamennyit, hogy nagy buzgósággal szolgáljunk Istennek, ez minden más dolognál fontosabb. Az Úr áldjon meg bennünket.” – (Róma, 1640. aug. 4.)
„Nagyon sajnálom, hogy gyengélkedik és akadályoztatása miatt, mivelhogy nem tudja folytatni hivatali működését, majd a legközelebbi szept. hónapban meglátjuk, hogy megtanácskozzuk, hogy ki lenne a megfelelőbb. Amikor írtam, azt hittem, hogy Carcaréban van, vagy a vidéken, a carmagnolai dolgok miatt, ahova, úgy hallom, visszavonult P. Pietro Agostino, az aposztata, lopva, rejtőzködve meglépett Rómából és azt mondják, hogy oda ment, hogy ott kinyomattasson bűntelenségének kimutatására egy iratot, Atyaságod írjon egy ismerősének, hogy jelentse az elöljáróknak, hogy az említett atya aposztata, következésképpen excommunicált és ne engedjék meg neki, hogy misézzen, sem azt, hogy valamit nyomtatásban adjon és még azonfelül szorgalmasan járjon el Noliban, hozza nyilvánosságra mindezt, ha ott misézett volna, vagy más tájakon, helyeken és amikor a Generális ezeket közli, akkor egészen rendkívüli igyekezettel kell eljárni a dolgokban, amit tenni kell, a jó kormányzás érdekében kell megtenni, hogy elhallgattassuk a rágalmazókat. – Szükségesnek találom, hogy Savonában eljárást indítson, információkat szerezzen be P. Carlo di S. Cecilia atyát illetőleg, segítségére lehet a P. Ministro, nála vannak az iratai, ha valami helytelen, kellemetlen dolgot állapítanak meg, zárassa börtönbe, vettesse fogságra. Ezeket akartam jelenleg megírni. Az Úr áldjon meg bennünket.” – (Róma, 1640. aug. 4.)
„Atyaságod értesítve lett arról, hogy P. Pietro Agostino miután titokban meglépett Rómából, Noliba ment, ahol mindennap misézett és amikor eljárás indult meg ellene, hogy mint aposztatát elfogják, tudomásunkra jutott, hogy Carmagnolába ment, ahol lehetséges, hogy hársul szegődött ahhoz a másik szerencsétlenhez és makacskodó Deodatóhoz, aki sohasem akart engedelmeskedni, Atyaságod érdeklődjék és ha csakugyan úgy van, értesítse mindazokat, akiket illet, hogy az illető aposztata és kiközösített és ne engedjék meg, hogy szerzetesnek higgyék és annak tartsák, hanem ismerjék meg világosan annak az atyának helyzetét. – És ha esetleg a többi elűzöttnek is mint elviselhetetlenek eltávoztak volna Genovából, ezeket is tartsák számon, mint ahogyan ez kötelességünk is, Atyaságod pedig értesítsen engem, hogy mit hallott, hogyha majd hall valamit, hogy minden igyekezettel azon legyünk, tegyünk meg minden szükséges lépést, hogy visszavezethessük az igaz útra ezeket a szegény elveszett nyájainkat mielőtt a pokoli farkas mindörökre elszakítaná és elpusztítaná őket. Ezeket akartam jelenleg megírni és ezekről értesíteni és az Úr áldjon meg bennünket.” – (Róma, 1640. aug. 4.)
„Különösképpen örömömre szolgál, amiről Atyaságod értesít, hogy testvérét elhelyezi, amint írja, az Annunziata házban, értesítsen róla, ha meglesz, minél előbb. A Carditi-féle házzal jöjjenek már mihamarabb megegyezésre. Írja meg, hogyan állnak a 2200 scudis igénykeresettel abban az esetben, ha az említett házzal kapcsolatban egynémely per indulna meg? – Ami P. Thomaso ügyét illeti, rövidesen megtárgyalom a Sig. Cardinalissal, hogy lássuk,hogy miféle penitenciát kell rá kimérni? Addig is jónak látom, ha Atyaságod P. Gasparóval készítsenek egy kérdőívet és nézzenek utána, hogy lehet-e bizonyítani, hogy misézett-e, jól lehet, aposztata. A másik két aposztatát illetőleg írtam P. Nicolának, hogy szorgalmasan nézzen utánuk, Atyaságod pedig sürgesse, hogy minél előbb járjon el a dologban. Örülök annak, hogy amint írja, alamizsnában részesítik a mi szerzetestársaink rokonságait. – Nagyboldogasszony napján nem egyenek mást, hanem csak tojást és tejes ételeket. Ezeket akartam jelenleg megírni. Az Úr áldjon meg bennünket.” – (Róma, 1640. aug. 11.)
„Nem szeretem, hogy olyan nagy veszélynek tette ki fr. Giacintót ezekben a forró nyári napokban, főként, hogy nem hozta a számlákat, hogy nagyobb megnyugtatásukra térhetett volna vissza. Remélem, hogy P. Stefano oda fog érkezni és nem csak a helyet fogja elrendezni, ahol majd felépítik iskolánkat, hanem vele együtt mennek mindazok, akikre szükség lesz, hogy megkezdhessék a tanítást, jelenleg egy atyát küldünk, aki alkalmas lesz arra, hogy vezesse az írási és a számolási iskolát és küldjék vagy Norciába vagy Rómába fr. Francescót, aki most ott az írást tanítja és Atyaságodnak gondja legyen arra, hogy készíttesse el a szükséges padokat a grammatikai iskola számára és az írási iskola részére és az olvasási iskolásoknak, olyanformán, mint amilyeneket használnak a tanulók a noviciátusban, amely jelenleg a Bogóban van és ha majd elindulnak Nápolyba, a nápolyi ház terhére adják ki nekik legalább a szokott útravalónak felét és minthogy ott van a somarello, amelyet P. Gio Stefano vitt magával, szolgálatára lehet a nápolyi útra. Más írnivalóm nem lévén, kérem az Urat, hogy áldjon meg bennünket.” – (Róma, 1640. aug. 14.)
„A narni Mons. Vescovo, püspök írt nekem, kért meg engem, hogy egy bizonyos ügyét ajánljam Atyaságod figyelmébe, amiről ő Atyaságodnak fog írni, amit ide fogok mellékelni, Atyaságod tegyen meg minden lehetséges szolgálatot és ha szükségesnek látja, vegye igénybe a herceg jóindulatát, hogy küldhesse a levelet a válasszal, amit az említett Mons. Nagyon vár. Valahányszor csak alkalom adódik erre, köszöntse nevemben is az ottani Ecc.mi Signorikat, akikért itt nem szűnünk meg imádkozni, és áldja meg nevemben a házbelieket, hogy mindig nagy igyekezettel iparkodjanak előrehaladni a szerzetesi tökéletességben, amelyre Atyaságod, mint elöljáró kötelezve van és ennélfogva erre a többieket is gyakran szóval és példájával. Az Úr áldjon meg bennünket.” – (Róma, 1640. aug. 17.)
„Minthogy esedékes az egyetemes káptalan 1641. tavaszára Rómában, szükséges, hogy minél előbb tartsák meg ott a helyi káptalanokat, hogy megválaszthassák a P. Ministro társát, a vokálist és ezen a helyi káptalanon csak azoknak van szavazati joguk, akik felszenteltek, vagy már felvettek valamely szent rendfokozatot és a tartományi káptalanon intézzék el, hogy kiket válasszanak meg az egyetemes káptalanra, a helyi vagy a tartományi káptalanon való észrevételek alapján, ha úgy adódna alkalom, megpróbálnánk egy másik évre elhalasztani az egyetemes káptalant, majd értesítéssel leszek, hogy mi lett a határozat, addig is megtarthatják a tartományi káptalant a vakáció folyamán, ezeket akartam megírni jelenleg.” – (Róma, 1640. aug. 18.)
„A levél vivője ájtatosságait végezte Rómában és most azon az elhatározáson van, hogy hazamegy Lengyelországba, ahol reméli, hogy meg lesz honosítva a mi Intézményünk az első alapítással, mivelhogy a király írt a mi protektorunknak, ennélfogva minél előbb menjen el két vagy három atya, nézzék meg a helyet, amelyet a maga részéről felajánlott a király és adják meg az utasításokat, hogyan építsék meg a dormitóriumot, ahol mindnyájan elférnek, a földszinten a konyhát, az ebédlőt, az éléskamrát és más egyéb helyiségeket és miután úgy kiadták a rendelkezéseket, visszamehetnek Moráviába és ha egy vagy két éven belül kész lesz az említett módon az épület, hogy lakható lesz, akkor nyolc-tíz ember megkezdheti ott Intézményünk működését, és mivelhogy a Sig. Card. protektor akarja, hogy meglegyen az egyetemes káptalan 1641. tavaszán, ennélfogva a vakáció folyamán tartsák meg októberben a tartományi káptalant, hogy megválasszák a két vokálist, akik majd részt vesznek az egyetemes káptalanon. Fr. Bernardo, aki onnét jött ide, egészséges, úgyhogy a jövő októberben vagy talán már szeptemberben visszamegy oda egy obszerváns társsal, ezeket akartam jelenleg megírni.” – (Róma, 1640. aug. 18.)
„Sajnálom, hogy kedvességeddel szemben nem voltak olyan figyelmességgel, amilyennel kellett volna lenniük, ennélfogva úgy intézkedem, hogyha valamiféle kiadások merülnek fel betegségével kapcsolatban, terhelje az a kiadás a római házat, csakhogy visszaszerezhesse teljes ép egészségét, ha bármi másra szüksége lenne, értesítsen. Az Úr áldjon meg bennünket.” – (Róma, 1640. aug. 18.)
„Várom az értesítést, amelyben bejelenti testvérének a szabadulását, ezt a büntetést azért kapta az Istentől, hogy javuljon meg és ha a jövőben nem javul meg, súlyos jele lenne az elveszendőségnek, Atyaságodnak nagy gondja legyen arra, hogy amikor majd szabad lesz, fejezze be a bőrkereskedési üzemét, amikor majd mindent elintéz, azonnal jöjjön, miközben iparkodjék érdeklődni, igaz-e, hogy Nicolo Assereti, aki Alessandriában van, megházasodott, a Szent Officiumhoz tartozó ügy, a házasság pedig semmis. Érdeklődje meg, hogy nem jártak-e arrafelé a genovai makacskodók, hatan vannak, úgy hiszem, hogy a nevüket már megírtam. P. Bonaventura azt mondja, hogy küldött egy alfabétás levelet, és most küldi a második részletet, amit odaadhat Sig. Don Felicének, mondja meg neki, ha óhajtja, lehet neki küldeni egy másik nagyobb és egy másik kisebbet (?). Más írnivalóm nem lévén, kérem az Urat, hogy áldjon meg bennünket.” – (Róma, 1640. aug. 18.)
„Remélem, hogy majd megnézhetik hogy látták a szerződéseket, amelyek Sig. Pietro Berteánál voltak és majd meglátják, hogy ezek között talán majd találnak valami írott dolgot, szerződést néhány akár a mi Szerzetünk, akár más szerzetek házát illetőleg. Bizonyos szerződések voltak a mi Porta Realei házunk javára is, azt mondották nekem, hogy majd másolatot küldenek róla, nézzenek utána, hogy tartalmaznak,j és őrizzék meg mindazt, ahogyan arról a jog intézkedik. Nézze meg még azonfelül testvérének a végrendelkezését, ha ott volt az említett Sig. Pietrónál, hogy volt e szó valami beruházásról és a legelős postával értesítsenek, hogy vagyunk a posilippói bevételekkel. Örülök annak, hogy testvérének az alkalmaztatása sikerült az Annunziátában és hogy egyúttal készülhet a doktorátusra is. P. Gasparo azt írja, hogy erre a célra rendelkezésére áll 27 scudi. A Carditi-féle házra vonatkozólag megismétlem, amit a múlt levelemben írtam, ahhoz igazodjanak. Örülni fogok annak, ha minél előbb megkezdi P. Thomaso kivizsgálását. – A Duchescai ház atyáit illetőleg figyelmeztesse P. Arcangelót, hogy nézzenek utána, hogy nincs-e valami holmi Padron Antonio házában, amit Atyaságod elintézhet P. Thomaso della Passione atyával, úgy gondolom, hogy a vakációban elhelyezem, hogy ne legyen már annyi nyugtalankodás, kellemetlenség miatta abban a házban. Sig. Pietro Chionna azt írja nekem, hogy bizonyos hitelezéseket illetőleg még nem tett neki eleget fr. Gio. Carlo di S. Barbara, Caputi és azzal a feltétellel küldtem, hogy azonnal tegyen eleget, amiért is Atyaságod rendleje el, hogy azonnal tegyen eleget Sig. Pietrónak minden szóvita nélkül, még abban az esetben is, ha semmi sem maradna a Szerzetnek. Kérem az Urat, hogy áldjon meg bennünket.” – (Róma, 1640. aug. 18.)
„Nagyon sajnálom, hogy a teológiai stúdium félbeszakadt, szerettem volna, ha még egy ideig lett volna folytatása, hogy aztán lett volna, aki tovább vezesse, beszélek majd ebben az ügyben a Sig. Kardinálissal, ha az egyetemes káptalant megtartjuk a jövő tavasszal, akkor legkésőbb május közepén legyenek itt, erről majd értesítem a jövő héten. Addig is tartsák meg a helyi káptalanokat mindegyik házban, szavazati joguk csak azoknak van, hogy megválasszák a P. Ministro társát, a vokálist, akik a szent rendeket felvették, a többieknek, a klerikusoknak és fogadalmasoknak nincs szavazati joguk. A tartományi káptalanban megválasztják a két vokálist, akik legalább hét éves fogadalmasok és három év óta felszenteltek. Ha úgy tetszik, hogy P. Pietro jönni fog, az a tervem, hogy kinevezem Vikárius Generálisnak, én pedig visszavonulok a magányos életbe, hogy felkészüljek a mindenkor áldott Isten ítélőszéke előtt való megjelenésre, ne felejtse el, hogy miséket mondasson ott a mi római házunk javára és erről küldjön értesítést nekem. Ezeket akartam jelenleg megírni.” – (Róma, 1640. aug. 24.)
„Szerintem a Sig. Pietro Bertea-féle pénz legbiztosabban lenne elhelyezhető az Annunziata bankban, névre helyezzék el, hogy bármikor kivehető legyen abban az esetben, ha hiányoznának vagy nem jelentkeznének az örökösei, annak, aki végrendelet nélkül halt meg, majd P. Ludovico írni fog néhány sort erről a sajátos esetről. Értesítsen engem arról, hogy mit végeztek Cavában, hogy így itt megoldhassuk a problémát az épülettel kapcsolatban abban az esetben, ha a község lakossága nem tudná teljesíteni a még hátralevő szükséges tennivalókat. – Atyaságod ha majd információt szerzett be P. Marcótól egy Campiból való tertiáriust illetőleg, aki jelenleg a Duchescában van, bocsássa el és írja meg a P. Ministrónak, hogy ne fogadják be ezentúl a házba. Atyaságod menjen a Duchesca házba, hogy P. Marco hozzáfoghasson ahhoz, hogy lerendelje a questálást, a borbeszerzést Acerrában. – Látom, hogy mit ír P. Pietro Antoniót illetőleg, örömmel veszem annak hírét, hogy újra foglalkozik a Kongregációval, ahogyan annak előtte tette, és így ezen a téren is vissza lesz állítva a becsület, a világ tisztelete, amit ő elvár. Ezeket akartam jelenleg megírni. Az Úr áldjon meg bennünket.” – (Róma, 1640. aug. 25.) – „Cavában fr. Gio Martino ügyében történt megállapodást illetőleg, ha Atyaságod megkapja a megállapodásról történt jelentést, értesítsen engem.”
„Hogy a Brévét direkt arra eszközöljük ki, hogy megszerezze a doktorátust a teológiában vagy a kánonjogban, ehhez nem járulhatok hozzá, mivelhogy abban a városban annyi a doktor. – Sajnálom, hogy betegeskedik, ha úgy gondolja, hogy a római levegő jobban megfelelne egészségi állapotának, jöjjön az első alkalommal, mihelyt szűnik ez a nagy forróság, amint csak ideje lesz és itt minden igyekezettel gondozzuk majd egészségét. Ezeket akartam jelenleg megírni. Az Úr áldjon meg bennünket.” – (Róma, 1640. aug. 25.)
„Atyaságod írja meg nevemben Carmagnolába az elöljáróságnak és az egyházi Sig. Vicariónak, ha van ilyen, hogyha esetleg Carmagnolába érkezett volna P. Pietro Agostino és a többiek, akiket elküldtek Genovából a másik két klerikussal együtt, hogy úgy kezeljék őket mint szökevényeket, aposztatákat és kiközösítetteket, sőt mint olyanokat, akik ki vannak tiltva a köztársaság területéről, ne engedjék, hogy félrevezessék őket, gondolván, hogy igazi piarista szerzetesek, ne késlekedjék Atyaságod, hogy elküldje ezt az értesítést a legelső alkalommal és mondja meg, hogy én rendeltem el ezt mégpedig a Kardinális protektor megbízásából. Atyaságod vigyázzon egészségére, nehogy még egyszer kitegye magát annak a veszélynek, hogy tengerparti üdülőre menjen. Ezeket akartam jelenleg megírni. Az Úr áldjon meg bennünket.” – (Róma, 1640. aug. 25.) – „Atyaságod hagyja meg P. Pietrónak, hogy jöjjön Rómába minél előbb minden ellenvetés nélkül.”
„F. h. 23-án kaptam meg Atyaságodnak a múlt hó 29-én írt levelét, remélem, hogy Atyaságod mihamarabb megküldi azokat a feleleteket, amelyekre annyira kíváncsi a Sig. Card. protektor, hogy megmutathassa a Propaganda Kardinálisainak, hogy van ott a mieink között értelmes ember, nincs mit hát ezért csodálkozni, hogy vannak megtérések az eretnekek között. Ezen a héten válaszolunk a pomerániai Sig. Vicariónak azt üzenvén, hogy a legelső jó alkalommal küldünk két-három atyát, hogy lássák a helyet, és hogy megmondhassák, hogyan kell megépíteni a lakást, hol és hogyan helyezzék el a dormitóriumot, a többi helyiséget, konyhát, ebédlőt, éléskamrát és ha mindezt elrendezték visszamehetnek Moráviába és ha majd készen lesz az épület, beköltözhetnek, akkor majd nyolc-tíz atya odamehet, hogy megkezdjék a tanítást, és ha lenne hely a noviciátus számára, nagyon jó lenne, ha valaki tudna menni, hogy azt vezesse. Úgy hallom, hogy a kapucinusok ott hagyták a házukat, mert nem tudták elviselni a nagy hideget, amilyenek a téli hidegek az ottani tájakon, adja Isten, hogy minden az ő nagyobb dicsőségére legyen. Atyaságod tartassa meg mind a három házban a helyi káptalanokat és azután pedig a tartományit, és majd értesítjük a köv. postával, hogy a Sig. Kardinális mit fog határozni, hogy elhalasztjuk-e vagy megtartjuk-e a tavasszal az egyetemes káptalant májusban? Engedje meg az Úr, hogy a stúdiumok szépen fejlődhessenek és hogy semmi sem akadályozza azokat és áldjon meg bennünket.” – (Róma, 1640. aug. 25.)
„Jó ideje már, hogy nem kaptam választ leveleimre és a fananói ház néhány jóakarója azt írja nekem, hogy a fananói ház olyan lett, mint egy Respublica, minden ügy, dolog mindenkinek a saját tetszése szerint megy és hogy különösképpen két fratellót Genovába küldtek, akiket nem igen szívleltek abban a házban. – Öt vagy hat atya van abban a házban, egyik sem mondhatja a maga szándékár a misét, legfeljebb egyet-egyet havonként és már hosszú évek óta nem adnak számot onnét arról, hogy hány misét mondanak abban a házban, csak azokat a miséket alkalmazhatják a meghatározott intencióra, amelyekért az intenciókat megfizetik, így van ez minden házban, azokat a miséket, amelyekért nincs alamizsna, a Generális szándékára kell elmondani elsősorban, másodsorban applikálhatják azokért, arra a szándékra, amit különösen imáinkba ajánlottak. Ezért tehát a jövőben minden hónap elsején Atyaságod nevemben utasítja a sekrestyést, hogy tegyen jelentést nekem a miseintenciókból befolyt alamizsnáról és az intenció nélküli misékről. – És minden más kiadással kapcsolatban, legalábbis három hónaponként Atyaságod küldje meg a számadást Rómába a bevételekről és a kiadásokról, ugyanaz a rendelkezés áll fenn minden házat illetőleg és mivelhogy ez a ház a múltban ellátott húsz-huszonöt, sőt talán még több személyt is, most hogy annyi felszentelt van, könnyebben lehet számon tartani a novíciusokat, sőt gondolhatunk jó nevelésükre, ami remélhető is egy ilyen jó szerzetescsaládtók, várom ennek az intézkedésnek a végrehajtását anélkül, hogy jelenleg a szent engedelmesség nevében rendelkeznék, hogy ezáltal is lassan próbára tegyem engedelmességi készségüket. Írjon nevemben P. Antonio di S. Francescónak és társának, hogy menjenek Genovába és Savonába. – Várom fr. Bartolomeo di S. Gio Battista fananói fratello keresztelésének az igazolását, nem okos dolog azt emlegetni, hogy nem találják a könyvet, figyelembe véve, hogy ... 1639. dec. 29-én, pontosan hitelesen leírva számokkal és betűkkel és nem másképpen, minél előbb meglegyen. Ezeket akartam jelenleg megírni. Az Úr áldjon meg bennünket.” – (Róma, 1640. aug. 28.)
„Nagyon sajnálom, hogy gyengélkedik és emiatt képtelen bejárni a Provinciát. Az én elgondolásom az volt, hogy amikor Atyaságod egészséges volt, hogy akkor jött volna ide, nagyobb megbízatásokkal láttuk volna el a Szerzet szolgálatát illetőleg, mint amit jelentett a genovai Provincia vezetése. Kérjük az Urat imáinkban, hogy adja vissza teljesen régi jó egészségét. Most én úgy látom jónak, hogy Atyaságod helyett P. Gio. Luca di San Francesco atyát nevezzem ki Viceprovinciálisnak, aki látogathatja a Provinciát és segítségére lehet Atyaságodnak, amiben csak szükséges. Kérem az Urat, hogy áldjon meg bennünket.” – (Róma, 1640. aug. 31.)
„Nagyon sajnálom, hogy beteg, ha majd el tud jönni ide hozzánk, minden lehetséges szeretettel segítségére leszünk. Ezeket akartam jelenleg megírni. Az Úr áldjon meg bennünket.” – (Róma, 1640. aug. 31.)
„Nem értesített arról mindezideig, hogy voltak-e ott látogatóban azok, akik el akarják cserélni a birtokot, arról sem, hogy honnét volna egy kis pénz, amit Rómába küldhetne, mivelhogy a Collegio nehéz helyzetben van a 320 scudis adóssággal a Bonanni banknak, százzal Sig. Biagiónak, százzal a lakbér fejében, ahol jelenleg laknak a növendékek, százzal a péknek a kenyérért és Cesenából nem jön egy fillér sem. Gondolja csak meg, hogyan lehet így fenntartani, ellátni húsz személyt a Collegióban. Az Úr áldja meg mindenkor.” – (Róma, 1640. szept. 5.)
„Megkaptam Atyaságod levelét, ami az ortai dolgokat illeti, szerintem nem megvalósítható és ha az említett Sig. Abbate annyival rendelkezne, hogy be tudná fejezni az építkezést, az a hely a nápolyi két ház számára csak fegyelemlazulásul szolgálna, ezért hát a dolgot el lehet azzal mellőzni, mondogassák azt, hogy én még nem döntöttem. – A Carditi-házzal kapcsolatban megírtam P. Gasparónak elgondolásomat. Hogy kedvére tegyünk annak, aki P. Pietro Antonio érdekében írt, adják meg neki a lehetőséget, hogy a vakáció végéig gyakorolhassa a keresztény tanítást és a gyermekek katekizálását, de nem felejtse, hogy Isten könyvében nincsenek tisztségek osztogatása. – Ami pedig testvérét illeti, adjon meg neki minden segítséget és támogatást, hogy bekerüljön az Annunziátába, mert nem maradhat úgy már ezentúl, ahogyan eddig volt, figyeljen arra Atyaságod, hogy egy kissé reformálja meg személyes jelenlétével a Duchesca házat, hiszem most a P. Ministrói szerepet is betölti meg a számvizsgálóét is, amikor minden dolgot átvizsgál, nem különben az iskolákat, míg távol lesznek P. Arcangelo és P. Marco. Az Úr áldjon meg bennünket.” – (Róma, 1640. szept. 7.)
