A felhőből ugyanaz a hang hallatszik, amely ugyanazt mondja, mint a Jordánnál a megkeresztelkedéskor: Ez az én szeretett Fiam, akiben kedvem telik. Amit Péter csak isteni kinyilatkoztatásból (16,17) tudott, azt most maga az Atya bizonyítja.
A jeruzsálemi út már el van döntve, és a vég, a halál szemük előtt áll. Ezen az úton hangzik föl az Atya hangja. Ő saját dicsőségét adta át Fiának, amely a halálban sem semmisülhet meg és nem szűnhet meg. Sőt, a legmélyebb sötétségben fog a legfényesebben ragyogni. Ezért mondhatja Jézus a János-evangéliumban, hogy „a magasba fog emeltetni” (Jn 3,14). A legmélyebb megaláztatás valójában a legmagasabb emeltetéssé lesz. Az ellenség gyalázza és káromolja Jézust a szenvedés óráiban. Ütik, gúnyolják és megalázzák őt. S eközben rajta az Isten tetszése nyugszik. Ő az engedelmes szolga, aki a szenvedés és a helyettesítő bűnhődés útját járja. Ez az engedelmesség és ez a szabadon vállalt megaláztatás az, ami Istennek tetszik. Az Atya és Fiú közötti egységet és szeretetet ez nem zavarja meg, hanem elmélyíti.
Forrás: Wolfgang Trilling: Máté-evangélium
