(Lelki Paradicsom.)
Én Istenem! minden jóság kútfeje! Jó vagy te, s a te jóságodnak nincs határa, fogyatkozása sincs, hanem végtelen tökéletességgel teljes. Te vagy minden jóság teljessége, s mindenre tőled származott a jóság.
Tőled nyerték az édesek édességüket; a szépek szépségüket; a világosak világosságukat; asz élők életüket; az értelmesek értelmességüket; a tökéletesek tökéletességüket; egyszóval minden jók jóságukat.
Nagy vagy te mennyiség nélkül, jó vagy minőség nélkül, véghetetlen vagy szám nélkül, szép vagy ékesgetés nélkül, örökkévaló vagy idő nélkül, megmérhetetlen vagy hely nélkül, és tökéletes sokasodás nélkül.
Te vagy mindennek központja és célja akihez természete szerint siet és akiben megnyugszik minden; tebenned lakik minden szeretet gyönyörűsége, minden kívánság általad teljesül és általad elégül ki az ízlelés. Ó, milyen nagy ereje van a Te jóságodnak! Minden teremtett valóság jóságod édességére siet elő, mert ki-ki a maga javát sürgeti bizony, s ez nem más, mint a te véghetetlen jóságod bélyege; ezért fárad a teremtett lények egész sokasága, mert mindaz, ami mozog és munkálkodik, az mind a jóért cselekszi azt; s ha a kis szellős árnyék is annyira csábit, mennyire vonz hát az igazi jó! Az az igazi jó, aki mérték nélkül az, vagyis Te magad, én Uram, Istenem és minden Jóm.
Emeld magadhoz szívemet, ó végtelen Jóság! és az örökkévaló szeretet megoldhatatlan kötelével ölelj magadhoz! Mert mit is kívánhatnék én mást rajtad kívül, ki minden jónak teljessége, forrása és gyökere vagy? Búcsút veszek hát minden teremtménytől és mindig egyedül rólad gondolkodom, téged szeretlek, hozzád ragaszkodom, téged dicsérlek, neked szolgálok s megnyugszom benned; ha valamit szeretek, érted szeretem, s ha meggyűlölök valamit, érted gyűlölöm. Erősíts meg engem a te szeretetedben, a te kedves akaratod szerint, hogy ezután ne magamnak, de neked éljek. Ámen.