Utas vagyok. A világ pályaudvar.
Ide mindenki csak érkezik, de senki sem távozik.
Életre való vagyok, de más életre,
s hitem másfelé tekint.
Nem akarok úgy utazni, hogy sehová se érkezzem.
Nem verek itt végleg gyökeret,
koromnak más a világa.
Életre való vagyok, de más életre,
s hitem másfelé tekint.
Amikor úgy gondolom, elindulok a nagy útra,
számomra ez nem halált jelent.
Akkor találok önmagamra.
Az én országom még csak a reményben van,
a mindenség fenekén, s a végtelen gerincén;
nagyobb minden birodalomnál
s kisebb a gombostűfejnél.
Az én országom itt van belül,
lényem legmélyén.