Szegedi Piaristák

logo

 

EFOP-1.3.7-17-2017-00122

 

Határtalanul

 

Diákutazási program

    Karácsonyi műsor – Szövegkönyv

    (A szereplők 1-10-ig vannak jelölve.)

    I. Hívás

    Csengettyűs hangok

    1. középkori, portugál, ismeretlen szerző: Krisztus születése

    1:

    Jőjjetek, óh hívek
    diadalmaskodva,
    jőjjetek, jőjjetek Betlehembe!
    Megszületett az angyalok királya.

    2:

       Óh jőjjetek, imádjuk.

    3:

       óh, jőjjetek, imádjuk,

    4:

       óh, jőjjetek, imádjuk az Urat!

    5:

    Nyájukat elhagyva
    a szerény bölcsőhöz
    hívásra igyekeznek a pásztorok.
    Mi is ünnepi lépéssel siessünk:

    6:

       óh, jőjjetek, imádjuk az Urat!

    Tiszta zene, hangulatfestés

    2. Mary I.: Karácsony

    6:

    Éjkék a menny,
    Száz csillag ég.

    1:

    Szerény a bölcső
    És halk a rét.

    5:

    Az ajtó nyitva,
    A messzi hegy
    Ormán bárány-
    S pásztorsereg.

    II. Csillag

    1. Jenkins: Karácsony haikuban (Advent)

    6:

    Csendes, sötét éj –
    Hirtelen szélre számíts,
    Új csillag. Csak várj.

    2. William, Bernáth: Karácsony

    7:

    Hó nem szitál. Az ég derűs.

    8:

    Csupán az este hűs.

    6:

    Havatlan pusztán mély a csend
    egy csillag megjelent.

    3. Dsida Jenő: Közeleg az emberfia

    9:

    Tudom, hogy közeleg már a jó ember fia,
    aki nem tőlem és nem tőled kap életet.
    Néhány pásztornak, akik sohasem öltek
    nyulat, nem hordoznak emberölő
    szerszámot, megjelenik az angyal és
    megjelenik a csillag és tele lesz dallal
    a decemberi hegyoldal.
    (…)
    Ô megmutatja minden vándornak az útat,
    minden töprengőnek az igazságot, minden
    haldoklónak az életet.

    III. Indulás

    1. Fáy Ferenc: Pásztor-ének

    10:

    Bokánkig ér a hó,
    térdünk fölé a nyomorúság.
    Hogy induljunk el hozzád, Betlehembe?
    Bárányainkat farkasok,
    lányainkat az ordas-ősz hurcolta el.
    A források befagytak.
    S asszonyaink tömlő-emlőjéből,
    esténként, izzó levegőt iszunk.
    (…)

    7:

    Megzabáltuk a Holdat
    s még éhesek vagyunk!
    Gyengék vagyunk és rongyosak vagyunk…
    (…)

    8:

    Ez a Pill és az abortusz kora,
    a humanista gyilkosok kora,
    hol véres jelek milliója szárad
    az ember bezárt homloka felett.

    Sokan:

    Véresek vagyunk és éhesek vagyunk!

    6:

    Talpunk alól elrágtuk már a földet.
    Bokánkig ér az ég,
    és csizmánk szárán becsurog az Isten.
    A zsoltárokat fújjuk még, Uram,
    de nincs már időnk Betlehembe menni.

    Zene

    2. Babits Mihály: Csillag után

    6:

    Ülök életunt szobámban,
    hideg teát kavarok…
    Körülöttem fájás-félés
    ködhálója kavarog.
    Kikelek tikkadt helyemből,
    kinyitom az ablakot
    s megpillantok odakint egy
    igéretes csillagot.
    Ó ha most mindent itthagynék,
    mennék a csillag után,
    mint rég a három királyok
    betlehemi éjszakán!
    Gépkocsin, vagy teveháton –
    olyan mindegy, hogy hogyan!

    Zene

    3. Dsida Jenő: Valami arcot viszek

    1:

    Valami arcot, szentséget viszek
    elrejtve mélyen.
    Havas nagy úton bandukolok
    szembe a lemenő nappal.

    Ezt a szentséget nem ismeri
    senki kívülem:
    Elítélt próféták máglya-lángja
    perzselte a szívembe hajdan.

    4. József Attila: Karácsony

    8:

    Legalább húsz fok hideg van,
    szelek és emberek énekelnek,
    a lombok meghaltak,

    9:

    de született egy ember,
    meleg magvető hitünkről
    komolyan gondolkodnak a földek,
    az uccák biztos szerelemmel
    siető szíveket vezetnek…

    IV: Úton

    1. József Attila: Téli éjszaka

    7:

    Tündöklik, mint a gondolat maga,
    a téli éjszaka.

    Ezüst sötétség némasága
    holdat lakatol a világra.

    10:

    A hideg űrön holló repül át
    s a csönd kihűl. Hallod-e, csont, a csöndet?
    Összekoccannak a molekulák.

    Milyen vitrinben csillognak
    ily téli éjszakák?

    8:

    A fagyra tőrt emel az ág
    s a pusztaság
    fekete sóhaja lebben - -
    varjucsapat ing-leng a ködben.

    2. Weöres Sándor: Rongyszőnyeg I. 112.

    2:

    Nől a dér, álom jár,
    hó kering az ág közt.
    Karácsonynak ünnepe
    lépeget a fák közt.

    Én is, ládd, én is, ládd,
    hóban lépegetnék,
    ha a jeges táj fölött
    karácsony lehetnék.

    4:

    Tó fölött, ég alatt
    nagy könyvből dalolnék
    fehér ingben, mezitláb,
    ha karácsony volnék.

    Viasz-szín, kén-sárga
    mennybolt alatt járnék,
    körülvenne kék-eres
    halvány téli árnyék.

    3. Dsida Jenő: Tél közepén

    5:

    Csörren a cserfák csupasz ága,
    Kegyetlen a hideg!
    Csikorgó tél van, s zordon éjjel,
    S a világ didereg;

    7:

    Gyémántmezőket lát az ember,
    Amerre elhalad;
    A hókristályok ezre csillog,
    Ropog a láb alatt.

    1:

    Mint oszlop, mely a természetnek
    Ékíti templomát,
    Halvány, fehér füst száll magasra
    A messzeségen át;
    Felette néma fenségében
    Az ég hatalmas boltja,
    S a tájra titkos szürke fényét
    A hold világa ontja.

    V. Tábortűz mellett

    1. Dsida Jenő: Minden nap esttel végződik

    6:

    Minden nap esttel végződik.
    Minden zaj csenddel végződik.
    Minden valami semmivel végződik
    és holt betű lesz minden fájdalom.
    (…)

    Ilyenkor senkinek sem szabad beszélnie,
    a koldusok bokrok alá húzzák magukat,
    a tücsök ciripel. Este lett.
    S néma verssé lesz egy-egy fájdalom.

    2. Radnóti Miklós: Álomi táj

    6:

    Ha az éjszaka korma lecsöppen,
    Ha lehervad az alkonyi, égi szeszély:
    fonogatja fölöttem a mélyvizi csöndben
    csillagkoszorúit az éj.

    Ha a hold feje vérzik az égen
    s gyürüző köröket ver a tóban a fény:
    átkelnek az árnyak a sárga vidéken
    s felkúsznak a domb peremén.

    VI: Megérkezvén

    1. Weöres Sándor: Rongyszőnyeg I. 21.

    10:

    Te égi gyerek, hogy nyomra lelek
    s meglátlak a földön végre:
    sose hittem én, hisz e táj szegény,
    síkos, becsapós a reménye.
    (…)

    8:

    Te égi gyerek, te angyali-jó,
    mért jöttél szökve utánam?
    Óvd lépteimet, mert sűlyedek, ó,
    sűlyedek az éjszakában.

    2. Dsida Jenő: December

    9:

    Ti már nem hozhattok jóhírt nekem.
    Ami jó van, magamtól megtaláltam
    az erdőkben, hol sok-sok este háltam
    - s keresztelő Jánosként hírdetem.

    Most járok hóban és halálra váltan,
    ám ez számomra boldog kínt terem;
    a hófuvásban gyakran hirtelen
    csak térdre hullok: Gyermeket találtam!

    3. Tótfalusy István: Karácsonyi leoninusok

    8-9-10:

    Barmok romlatag ágyán, Jessze ígéretes ágán
        Új élet született; boldog a Szűz: anya lett.
    Barmok romlatag almán, kisfia fekszik a szalmán,
        Barlang, ágy csupa fény: Isten, a Szűznek ölén.
    Künn viharok furulyáznak, tépik a pusztai fákat.
        S lám, elnyugszik a szél benne, az akol küszöbén.

    5-6-7:

    Játszik a gyermek, a karja kicsúszott, nincs betakarva,
        Mária nézi: nevet – „Fúj az ökör meleget!”
    Fúj az ökör… s ugye, jó lesz? - fürge tüzet vete József:
        Lobban a rőzserakás, mind csupa láng, ragyogás.

    1-2-4:

    Csillan a jó bari szőre, vidáman a szürke tetőre
        Fény fut. Koppan a kő:„Pásztorok, gyertek elő!”
    Vének s ifju legények, jönnek, az ajkukon ének.
        Billeget ám a dudás, fújja a kis furulyás!
    (…)

    Mindenki:

    Barmok romlatag ágyán fekszik a második Ádám,
        Új ág, égi virág, újul a régi világ.

    4. Dsida Jenő: Itt van szép karácsony

    5:

    Pásztorjátszók be-bejönnek
    és kántálva ráköszönnek
    a családra. Fura nép,
    de énekük csudaszép.
    Tiszta öröm tüze átég
    a szemeken, a harangjáték
    szól, éjféli üzenet:
    Kis Jézuska született!

    Zene

    5. Weöres Sándor: Rongyszőnyeg II. 79.

    2:

    Takaród hadd igazítsam,
    puha párnád kisimítsam,
    legyen álmod kerek erdő,
    madaras rét, bokor-ernyő.

    6. Weöres Sándor: Nem szándékom

    1-9:

    Nem szándékom, hogy kérjelek a jóra.
    Perzselő szomjat kelteni a jóra: ezért jöttem.
    Nem szándékom, hogy hívjalak a jóra.
    Korgó éhet kelteni a jóra: ezért jöttem.
    Nem szándékom, hogy kérjelek és hívjalak.

    7. Dsida Jenő: Egyszerű dal a kegyelemről

    6:

    Csodákat próbáltam:
    arannyal, ezüsttel
    hivtam a népeket,
    jöjjenek énhozzám!

    Mindenki:

    Hiába, hiába,
    az arany nem kellett,
    az ezüst nem kellett,
    nem jöttek énhozzám.

    6:

    Elmondtam naponta
    tíz hegyibeszédet,
    gyönyörü szavakat,
    igéző szavakat,

    Mindenki:

    hiába, hiába:
    egy fül sem fülelte,
    egy szív sem szívelte
    a hegyibeszédet.
    (…)

    8:

    …S egyszer csak maguktól
    gyűlnek az emberek,
    együgyű szavamtól
    sírásra fakadnak,
    ránéznem alig kell
    s a tűz is felszökken, -
    az Ur áll mögöttem.

    8. Bella István: Karácsony-esti vers

    10:

    Istennel játszom. Már mióta
    játszik az Isten velem.
    Karácsony este van. Ezer év óta.
    Ülünk egy csendes szegleten
    valamelyik világ zugában.
    Játszom Istennel s ő velem.
    (…)
    Minthacsak értene, megmozdul
    Isten. Végtelen hiány.
    A világűr helyébe a nincsen
    valami mássá visszaáll.
    Katonaköpenytejút, s egy szó.
    Fekete luk a homlokán.

    Közben az idő zuhog zölden.
    Karácsony van. Mint valaha.
    De valami szívemben csörren.
    Ránézek. És már sehova.
    Előttem, mögöttem, köröttem
    Felemelt karral áll a fa.

    9. Bartis Ferenc: Karácsonyi regős ének

    Mindenki:

    (2)
    Mennyországban
    és pokolban,
    bölcsőben és
    koporsóban,
    tar mezőkön,
    málló szirten,
    kiapadó
    szennyes vízben,
    kóróban és
    virágvágyban,
    alvó házak
    bundájában,
    rőt-didergő
    tűzvidéken,
    szoknyalángú
    utcaszélen
    sírhantemlék-
    kopjafákon,
    fegyvercsőben,
    bombaszárnyon,
    templomban és
    kocsmarévben,
    adósságban,
    fizetségben,
    vérben, borban,
    könyvben, szóban,
    fejünkre-szórt
    atomporban,
    bennem, benned,
    mindenkiben,
    tagadásban
    és a hitben,
    múltunkban és
    jövendőnkben,
    ahol Krisztus
    tündöklőben,
    ott mindenütt
    Karácsony van
    mennyországban
    és pokolban!
    (3)

    7:

    Krisztus Testvér, halld meg
    fohászom:
    komor sorsom legyen
    karácsony…

    10. Ady Endre: Békesség ünnepén

    6:

    Békesség most tinéktek, emberek.
    Övendezzél, derék világ,
    Hangozzatok, jámbor legendák,
    Zsolozsmák, bibliák, imák.
    Kicsi gyertyák, lobogjatok föl,
    Bóduljunk tömjénnek szagán!…
    Szép dolog ez!… Így kell csinálni
    Minden karácsony-éjszakán…
    Hejh, szép az istenes legenda,
    A csillag, a jászol, az élet,
    Ki lehetne még vele húzni
    Talán még néhány ezer évet…

    VII. Ima

    Zene – végig a szöveg alatt,
    refrént minidg közösen!

    1. Keresztes Szent János: Könyörögj érettünk

    9:

    Tudom, hogy forrás fakad titkosan
          Bár éjszaka van
    Ez örök forrás rejtőzik szemünktől
    Barlangnak sűrű mélységéből tör föl
          Bár éjszaka van

    6:

    Nem tudni hol, mert eredete nincsen
    Ám ami van, ered belőle minden
          Bár éjszaka van

    7:

    És szépségéhez nincs hasonló semmi
    Az ég és föld szokott belőle inni
          Bár éjszaka van
    Tudom, hogy nincsen medre, hol szaladna
    És nem tud senki átlábalni rajta
          Bár éjszaka van

    1:

    Hogy tisztaságát semmi nem zavarja
    Hogy minden fény a fényét tőle kapja
          Bár éjszaka van
    Tudom, belőle óriás erek folynak
    Eget és poklot, embert záporoznak
          Bár éjszaka van

    5:

    Tudom, az ér, mi sodrából kiválik
    Mindenható, akárcsak ő, e másik
          Bár éjszaka van
    Mi kettőjükből tör egyetlen egybe
    Nincsen, ki nála fontosabb lehetne
          Bár éjszaka van

    10:

    Az örök forrás titkos útját járva
    Élő kenyérben életünk kínálja
          Bár éjszaka van
    Ím e sötétben látja a teremtmény
    Hogy oltsa szomját vizét fölkeresvén
          Bár éjszaka van

    8:

    Azt az eleven forrást, mire vágyom
    Az élet kenyerében megtalálom
          Bár éjszaka van

    Közös ima a közönséggel:

    2. Weston, Joanna M.

    Add hogy ezúttal
    az istálló nyíljon meg
    bennem.

    Add, hogy ezúttal
    a fény szülessen meg
    bennem.

    VIII. Jókívánság

    1. Ismeretlen szerző: Karácsonyi jókívánság

    4:

    Az ünnep örömét kívánom
    Minden jót tenéked
    Az ünnep nyugalmát kívánom
    Zárd békén az évet

    2:

    Az ünnep reményét kívánom
    Az vidítsa lelked
    Hívő szívet, hogy új napod
    Boldogan köszöntsed.

    A műsorban részleteket mondtunk:
    Ady Endre, Babits Mihály, Bartis Ferenc, Bella István, Dsida Jenő, Fáy Ferenc, Jenkins, Joanna Weston, József Attila, Keresztes Szent János, Tótfalusy István, Weöres Sándor, és ismeretlen szerzők műveiből