Szegedi Piaristák

 

Nyári ügyeleti napok

Az ügyeleti napok a következőképpen alakulnak a nyári szünetben:

  • - 2018. július 4. (szerda) 9:00-13:00
  • - 2018. július 18. (szerda) 9:00-13:00
  • - 2018. július 25. (szerda) 9:00-13:00
  • - 2018. augusztus 8. (szerda) 9:00-13:00
  • - 2018. augusztus 22. (szerda) 9:00-13:00

Ezeken a napokon van lehetőség ügyintézésre.

 

Osztályozó-, javítóvizsgák időpontja:

    2018. augusztus 27-én (hétfő) 9.00 órától

 

    Arany János:

    Almanach 1878-ra

    Itt van tehát: megjött az Új év,
         Mint biztató előlegem;
    Háromszázhatvanöt nap-éjre
         Halvány reményszínt hoz nekem;
    Bár majd, ha eljön a valódi,
         Nem lesz, mint most, ruhája zöld;
    Inkább hiszem, hogy a küszöbnél
         Fejér, halotti leplet ölt.

    Légy üdvöz, Év, e zöld burokban!
         Elfogadom a jóslatot,
    És köszönöm, hogy a jövőre
         Kilátásom' tovább nyitod:
    Hisz' egy időtül fogva nálam
         Látás, kilátás oly rövid!…
    Ha meg nem érném: gondolatban
         Hadd élvezem át örömid.

    Mindjárt az első nap rohammal
         Köszönt boldog-boldogtalan;
    Oly ünnep ez (no! nem panaszlom),
         Midőn szív s tárca nyitva van;
    S egy „szellemdús” játék (amelynek
         Nem kellett nagy heuréka)
    A pénz-pazarláshoz időd' is
         Ellopja: a „b. u. é. k.”

    Aztán jön a farsang, – az árvíz
         Mátyás körül, mely „tört jeget”;
    Szegény kiöntött ürge-népség
         Verdesi jajjal az eget;
    Mi táncolunk a szenvedőkért,
         Bőven fogunk pazarlani:
    S ha nem csordúl – százezreinkből
         Csöppen nekik is valami.

    Aztán jön, amely „gólyafőt mos”
         A híres márciusi hó,
    Ha „Gergely megrázza szakállát” –
         No meg böjt, exekúció.
    E hó egy napját űltem én is
         Már két közép embernyomig:
    „Simplicius” napján születtem:
         „Simplex” maradtam holtomig.

    Ápril minden nedvet kiszáraszt,
         Májusba' jőnek a fagyok; –
    S ha sáska, féreg, rozsda nem járt,
         S a június szépen ragyog
    S a július „meg nem szorítja”:
         Még a vetés bőven terem;
    Örvend az úr, – hát még az asszony!
         Lesz csipke több is, meg selyem.

    Míg a paraszt izzad, mi gazdák
         Fürdőre járunk, hűsleni,
    A repce-, gyapju- s más előleg
         A csorbát szépen kifeni;
    Nem, mint apáink sűltek, – itthon
         Töltvén egész mélő nyarat,
    S nézték a vén béres hogyan vet
         S a tót napszámos hogy' arat.

    Szeptember – ah! szüret már nem lesz:
         Vagy: lesz szüret, ha bor nem is:
    Történeti jogát megőrzi
         Híven az iszom-eszem is;
    Különbség az, hogy míg apáink
         Egy canga birkán „laktanak”:
    Nekünk cukor kell, sütve, főzve,
         Pezsgő bor, osztrigák, halak.

    Így, ber, megint ber fogytig-untig
         S „brrr!” míg az esztendő lefut;
    Miközben egy nap a halottak
         Fényűzésére is kijut,
    Midőn gyertyával, zöld levéllel
         S virággal megvendégelik,
    S kitesz halottjáért az élő,
         Mutatva dúsan, hogy: „telik!”

    Majd a karácsony hozza végűl
         Az apró szívek örömét;
    De a „bubus” már nagy szakértő,
         Bírálva hordja meg szemét,
    S ha nem drágát hozott az angyal
         Ajak lepittyed és befagy;
    Biz', édes Jézuskám, te is már
         A luxus terjesztője vagy!


    A szöveg eredete a Pázmány Péter Elektronikus Könyvtár
    a magyarnyelvű keresztény irodalom tárháza.