Szegedi Piaristák

logo

 

EFOP-1.3.7-17-2017-00122

 

Határtalanul

 

Diákutazási program

    Ismeretlen szerző, 14-16. századi:

    Kisded Jézus és Szűzanya

    Kisded Istent hogyha látom
    Édesanyja karjain,
    szívem olvadoz szent lángon,
    lelkem boldog dalra int.

    Vágyik Gyermek, sóvárogja,
    Szűzanyám, a kebledet.
    Ez a Gyermek fölmosolygva
    csókol, simul, ölelget.

    Amint ragyog kéklő egén
    fénnyel áradozva Nap,
    szopva Kisded Anyja keblén,
    szent örömre úgy ragad.

    Oly szépséges az ily Anya;
    s gyönyörűbb a Gyermekkel,
    mintha titkos halk ibolya,
    s liljom: Rózsát ünnepel…

    Annyi szívség, annyi jóság –
    „dárdákat” Szív szívre vet, –
    rétek amennyi viráguk hozzák
    s gyújtnak csillagot egek.

    Óh ha egy a sok „nyílhegybűl”
    – Édes Kisded! – jutna rám!
    mit Anyádra kis szived küld, –
    s megsebezne! … Jézuskám!…

    Fordította: Bujdosó Bálint


    A szöveg eredete a Pázmány Péter Elektronikus Könyvtár
    a magyarnyelvű keresztény irodalom tárháza.