Szegedi Piaristák

    Dsida Jenő:

    Közeleg az emberfia

    Tudom, hogy közeleg már a jó ember fia,
    aki nem tőlem és nem tőled kap életet.
    Néhány pásztornak, akik sohasem öltek
    nyulat, nem hordoznak emberölő
    szerszámot, megjelenik az angyal és
    megjelenik a csillag és tele lesz dallal
    a decemberi hegyoldal. Csak ránézünk a kisdedre
    és tudni fogjuk, hogy Ô az.
    Eljönnek az acéltrösztök fejedelmei,
    a petroleumbányák frakkos császárai
    s könnyel a szemükben letérdelnek elé.
    Mert Ô lesz, akinek legtisztább kék a szeme,
    legerősebb lészen a karja és szelid arcáról ragyog
    az örök épitők acélos vidámsága.
    Ô megmutatja minden vándornak az útat,
    minden töprengőnek az igazságot, minden
    haldoklónak az életet. Ô megmagyarázza
    nekünk a gépek dalának igazi értelmét,
    megmagyarázza és megáldja a fáradt költőt
    legsajgóbb szavait és mosolyogni fog és kék
    fehér galamb fog ülni a vállán kétfelől.
    Ô nem ad országot nekünk, hanem otthont,
    nem ad fegyvert, hanem kenyeret.
    Ma még sirunk,
    mert a mosolygás nem én vagyok.
    Ma még sötét
    van, mert nem jöttem világosságnak,
    hanem hogy bizonyosságot tegyek a világosságról.
    Már közeledik az éj, mely szüli a Hajnalt.
    Eljön Ô, minden bizonnyal eljön.

    1929


    A szöveg eredete a Pázmány Péter Elektronikus Könyvtár
    a magyarnyelvű keresztény irodalom tárháza.