Szegedi Piaristák

logo

 

EFOP-1.3.7-17-2017-00122

 

Határtalanul

 

Diákutazási program

    H. M. R.:

    A karácsonyi ajtó

    Emlékszem, rég volt. A bezárt ajtót
    hosszú estéken remegve lestem.
    Vártam nyílását azon a sok-sok
    felejthetetlen
    szép, gyermekkori karácsonyesten.

    Kipirult arccal, dobogó szívvel,
    úgy vártam, mikor fordul a zárja,
    mikor tárul fel, mikor ragyog fel
    a titkok fája.
    Ó, hogy csábított minden kis ága!

    Rég volt … azóta évek repültek,
    és messziről int már az öregség,
    s azt veszem észre, felnőtt, vén gyerek,
    – ez már nem emlék, –
    a karácsonyi ajtót lesem még!

    Ó, de már többet tudok azóta!
    Gazdagabb titkok hívnak és várnak!
    Ragyogóbb minden karácsonyfánál,
    mit a szem nem láthat
    országában a dicső Királynak!

    Tudom, az ajtó egyszer kitárul.
    S jöhetnek gondok vagy szenvedések,
    ez ad most nékem derűt, nyugalmat,
    hogy ott az élet
    az ajtó mögött … s már küszöbén élek!


    A szöveg eredete a Pázmány Péter Elektronikus Könyvtár
    a magyarnyelvű keresztény irodalom tárháza.