Szegedi Piaristák

    Lendvai István:

    A szent éj zenéje

    Ez éjtszakán – örömek áldott éjtszakája! –
    fehéringes kis Jézus hegedülget,
    és megvert szívek fölneszelnek rája.

    Ez éjtszakán, – ó titkos-boldog éjfél! –
    parázsló homlok, tört szem kiderülhet
    mélyszavú, édes, jézusi zenénél.

    A csillagok mind vidámak, fehérek,
    az éjnek rontó babonája nincsen:
    szent pásztorálmot lát ma minden lélek.

    Mert szívek könnyes, szomorú utcáján
    megáll a Gyermek kicsi fehér ingben,
    és hegedül a fenyők éjtszakáján.

    fehér ingben és kék glóriával
    – ó halljátok e drága szerenádot? –
    és békesség száll a világon által,

    ó mély, csodás zenéje békességnek,
    (ez éjtszakán síró szemet ki látott?)
    szobában, szívben tiszta gyertyák égnek.

    Fegyverszünet van, békecsók szájon,
    Közel, ti szívek! nincs, ki menekülhet!
    nincs, kit Jézus örömre ne igázzon.

    Ez éjtszakán – békének áldott éjtszakája –
    fehéringes kis Jézus hegedülget,
    és minden szívek fölujjonganak rája.


    A szöveg eredete a Pázmány Péter Elektronikus Könyvtár
    a magyarnyelvű keresztény irodalom tárháza.