Szegedi Piaristák

    Sajó Sándor:

    Karácsonyi ének

    Akkoron csillag gyúlt az égre
    És rásugárzott a vidékre,
    És Betlehem fölött megállván,
    Egy rongyos istálló homályán
    Tündöklött már a Glória:
    Ott ingecskében, szép fehérben,
    Feküdt a jászol szent ölében
    Az Isten egyszülött Fia…

    A hír bejárta a világot,
    És jöttek bölcsek és királyok
    És együgyűk és pásztorok:
    Ott minden lélek egyetérzett
    És sírt és álmélkodva nézett
    És boldogan fohászkodott:
    Örömöt hozván az embernek,
    Dicsőség légyen az Istennek!

    Ó betlehemi égi csillag,
    Világmegváltó Szeretet!
    Lásd, én is várlak, várva hívlak:
    Jöjj, váltsd meg ezt a nemzetet!
    Lásd, sírva vár egy csonka ország
    És gyásza fátylát lengeti,
    Ó szánd meg népe árva sorsát
    S hozz végre örömöt neki:

    Jöjj újra úgy, mint azelőtt,
    Hozz duzzadt ágú friss fenyőt
    A Tátra s Erdély erdejéből,
    Az elrablottból, – a mienkből!
    Ó, neked lehet és szabad, –
    Neked nem állja utadat
    Oláh Heródes, se cseh zsandár,
    Mert a te utad magasan jár,
    Te angyalként jársz, égi szárnyon,
    Te átrepülhetsz a határon,
    Mindenhová és mindenhonnan, –
    Te sohsem voltál Trianonban…

    Ó, szállj le hozzánk, égi angyal,
    Ó, jöjj, kis Jézus s légy velünk,
    És igazságot hozz magaddal,
    És sok játékot hozz nekünk, –
    Mindent, mit vágyunk álmodott:
    Sok trombitát és sok dobot,
    És sok-sok puskát, kardot, ágyút,
    Hogy szent nevedet áldva-áldjuk,
    Hozz hírt, amelynek hallatára
    Itt minden szemek fölragyognak,
    Boldog Karácsonyt valahára
    Szegény-bús-árva magyaroknak!


    A szöveg eredete a Pázmány Péter Elektronikus Könyvtár
    a magyarnyelvű keresztény irodalom tárháza.