Szegedi Piaristák

    Tollas Tibor:

    Fekete karácsony

    Karácsonyéjen, a börtönmélyben
    Utam újra hozzád vezet.
    Harminc évig te jöttél hozzám,
    S most Betlehembe én megyek.

    Három királyok kincse után
    Uram üres a két kezem.
    Három koldusnak szegénysége,
    Amivel hozzád érkezem.

    Aranyaimat szerteszórtam,
    Évek súlya a vállamon.
    S tömjén helyett e tömött zsákban
    Feketéllik a bánatom.

    Királyaid csillag vezette
    S nem állta útjuk senkisem.
    Engem hét falon át hozott hozzád
    Pirosló mécsem: a hitem.

    Pásztorok útját angyalok mondták
    S ki megtalál, az oly kevés.
    Engem négy éve űz utánad
    Bús angyalod: a szenvedés.

    Véresre jártam már a lábam.
    Fagy járta át a csontomat.
    Fáj az éhség és senkim sincsen
    Rajtad kívül, ki befogad.

    Sose vágytam így szeretetre,
    Sose voltam ily elhagyott.
    Zörgetek Uram, jajj eressz be,
    A régi énem már halott.

    Nem kérek fényes karácsonyfát,
    Egy gyertyaláng elég nekem,
    Ha kigyúl majd a te csillagod
    Börtön felett a Betlehem.


    A szöveg eredete a Pázmány Péter Elektronikus Könyvtár
    a magyarnyelvű keresztény irodalom tárháza.