Szegedi Piaristák

    V. M.:

    Karácsony előtt

    Álmodozó gyermek, bús, koravén kamasz:
    későn jött, soká volt vélem a hű tavasz…
    Hosszú is, boldog is! Jaj, ma tudom: messze
    míg les a Vég, hogy a Voltat is temesse…

    Nem láttam kalászos, férfi-derűs nyarat,
    a gyümölcsös ősz is valahogy kimaradt…
    Tavaszból egyszerre rámszakadt a telem;
    ki gyerek volt tegnap, vén lett az hirtelen.
    Ki tán sosem vetett, sohasem aratott,
    Ki ütközet előtt fegyvert már lerakott,
    ki futott élettől, kitől futott élet:
    májusból egyszerre decemberre tévedt.

    Nagy sóvárgó szemben sosem-voltak álma…
    Nem hozott semmit se, most hogy Eléd állna
    e tegnapi gyermek derengő barlangba:
    csak papírcsomó s kusza firka rajta.

    Hófehér vén fejjel bamba fájó gyermek
    egyszerre, hogy-hogysem, karácsonynál termett!
    Arany-tömjén-mirrhán, életre-gyűlt kincsen
    jönnek ide mások… Nézd el: semmim sincsen!
    Csak úgy bebotlottam, csak úgy: nem hívottan.
    Áprilisból, lásd: egy folytába' futottam…
    S ki semmit se hozott, mindent akar Tőled:
    hetven év űrjét, hogy Magaddal betöltsed!
    Arany, ezüst, angyal: telítve Karácsony!
    Ide tévedt gyermek végre csodát lásson!!


    A szöveg eredete a Pázmány Péter Elektronikus Könyvtár
    a magyarnyelvű keresztény irodalom tárháza.