Ó, bezárult Édenünk (Miseének)

Kezdetre
Ó bezárult Édenünk,
Rosszra fordult kezdetünk!
Megtaláltuk a halált,
Üdvünk kincse zárra zárt.

Kezdetre
Fel-felnyögött bár imánk:
„Égi harmat, hullj miránk”
De bilincsben a kezek,
Mert a lélek vétkezett!

Evangéliumra
Elhagyottság éjjelén
Annyi volt csak a remény,
Hogy eljön, ki győzni fog,
És leszünk még boldogok!

Hiszekegyre
Állt a világ szótalan,
Jessze törzse lombtalan;
S a hit mégis szárnyat ölt:
Jön Krisztus, kit vár a föld!

Felajánlásra
Jön az Úr, a végtelen,
Könyörül az emberen.
Adjuk vissza kincseit,
Legyen övé minden itt!

Felajánlásra
Övé legyen vagyonunk,
Minden, amit adhatunk.
De ha más kell: jaj nekünk,
Nincsen semmi nemesünk!

Szent, szent-re
Lesz nemsoká! Ara már
A szűz, ki mint napsugár
Oly tisztán szól, hogy: „Igen”,
A Szent-szent-szent megjelen.

Forrás: SZVU (3)


A szöveg eredete a Pázmány Péter Elektronikus Könyvtár
a magyarnyelvű keresztény irodalom tárháza.


dugo@szepi_PONT_hu