Isten, ki az időnek

Isten, ki az időnek
Határát kimérted,
Örök bölcsességeddel
Sorsunkat intézed,
Elődbe most ez évnek
Estéjén imádva
Jő néped és egy szívvel
S lélekkel kiáltja:
Hála tenéked!

Mindenlátó, te láttad
Minden lépteinket,
Erős jobbod megőrzött
A veszélytől minket.
Az élet, az egészség
S malasztodnak árja,
Mind jóságos hatalmad
Kegyes adománya.
Hála tenéked!

Ah, de mi jóvoltoddal
Sokszor visszaéltünk,
Elhagytunk és a bűnnek
Ösvényére tértünk.
De te minket, jó Pásztor,
Az örök életre
Óhajtottál megnyerni
S kerestél szeretve.
Hála tenéked!

Hívásodat követvén,
Jobbulást ígérünk,
Hogy ebben az új évben
Csak tenéked élünk.
Segíts meg szándékunkban,
Hogy azt megtarthassuk,
S életesténk ha eljő,
Nyugodtan mondhassuk:
Hála tenéked!

Forrás: SZVU (37)


A szöveg eredete a Pázmány Péter Elektronikus Könyvtár
a magyarnyelvű keresztény irodalom tárháza.


dugo@szepi_PONT_hu