Szegedi Piaristák

logo

 

EFOP-1.3.7-17-2017-00122

 

Határtalanul

 

Diákutazási program

    Paul Claudel:

    Daniel Fontaine abbé emlékére

    Boldog, ki az oltár mögött orvost talál, és nem bírót, hanem atyát.
    Papot, aki mélyen alázatos, sosem csodálkozik, haragját soha nem zúdítja rád,
    Türelmes, és a tékozló fiúnak, vegyen belőle, erszényét megnyitja mindig kegyesen,
    S tudja, hogy ahol bőven terem a bűn, még bővebben árad a kegyelem.
    „Erősen fogadom”… Igen, de holnap, vagy ma délután még, elkövetem ugyanazt a hibát.
    Kétségkívül konok jószág az ördög, s csak én vagyok nála is ostobább.
    De nem adom meg egykönnyen magam, megtanultam, hogy ne maradjak lent a földön, mint fadarab, vagy lomha kő, élettelen.
    Ha minden pillanatban elbukom: hetvenhétszer is fölemelkedem!
    Csak a könyvekben élnek olyan lelkek, kik egyszerre tisztává fényesülnek s csak egyszer tartanak bűnbánatot.
    Ha állva nem bírok előre jutni, hát hason csúszva haladok!
    S most újra itt a kegyetlen vasárnap, s milyen keserves újrarágnod ezt a vétket!
    Fanyar az íze, mert hogy nem teszed, legutóbb épp erről ígérted!
    Adjon ilyenkor Isten jó atyát, ne holmi ámuló s botránkozó tanárt neked.
    Az a dolga, hogy bűneinket megtapintsa, s a rongyszedők apostola miért éppen tőled ijedne meg?
    Itt térdelek újból előtted, lelkiatyám, tekints fiadra!
    Nézd lelkemet, írók vigasztalója, szegények atyja!
    Nem először jönnek eléd ezek a féligfőzött kárhozottak, ügyefogyottak, betegek.
    S ez a szegény, ki, míg föloldozod, málészájúan rád mered.
    Szólj, és amiket a világ nem ért meg, mondd nekem azokat a szavakat.
    Jézus Krisztust hallom, ő szól szavadban és halkan tanácsokat ad.
    És én hiszem; hogy egykor, veled együtt, magam is a Paradicsomba érek,
    Reverendád szegélyébe fogódzva, egyszerűen, mert megígérted.

    Fordította: Rónay György