Szegedi Piaristák

    Reményik Sándor:

    Gyógyíts meg!

    Én Istenem, gyógyíts meg engemet!
    Nézd: elszárad a fám,
    A testem-lelkem fája…
    De épek még a gyökerek talán.
    A tompa, tunya tespedés alatt,
    Gyökereimben: érzem magamat,
    És ott zsong millió melódiám.

    Én Istenem, gyógyíts meg engemet!
    Hiszen – nem is éltem igazában.
    Csak úgy éltem, mint lepke a bábban,
    Csak úgy éltem, mint árnyék a fényben:
    Rólam gondolt roppant gondolatod
    Torz árnyékaképen.
    Egy kóbor szellő néha-néha
    Valami balzsam-illatot hozott.
    Akkor megéreztem: ez az élet,
    S megéreztem a Te közelléted, –
    S maradtam mégis torz és átkozott.
    Én Istenem, gyógyíts meg engemet.
    Én szeretni és adni akarok:
    Egy harmatcseppért is – tengereket.
    S most tengereket látok felém jönni,
    És nem maradt egy könnyem – megköszönni.