Szegedi Piaristák

logo

 

EFOP-1.3.7-17-2017-00122

 

Határtalanul

 

Diákutazási program

    Bertók László:

    Halottak napja

    Halottak napja: visszapillantó tükör,
    vizsgája szemnek, emberségnek,
    akiket te mutatsz,
    azok már nem előznek.
    Sebességük fűszálak élein,
    porszemeken cikázik,
    arcuk
    csontok roncsaiban ázik.
    Mértanuk pontjai között
    a közúti szabályok
    érvénytelenek,
    életünkre igazolások.
    Meghívás nélkül jelen vannak
    kanyarokban, mozdulatokban,
    tekintetük, mint jelzőlámpa
    bennünk villan.
    Tükörbe nézünk, megalázkodunk,
    mindnyájan fehér bárányok vagyunk,
    virágot hintünk az útra,
    fejünkre hamut,
    miközben őket ünnepeljük,
    azaz magunkat ünnepeljük,
    hisz nincsen visszaút.
    Krizantémok a temetői buszon,
    fejem körül virágok,
    glória, mennyei kalap,
    harmattal áldott.
    Fehér lobogókkal a város
    kiözönlik a kapukon,
    mindenki megadta magát,
    nem villog szurony.
    Csak az évek, a nyavalyák
    szűkülő sorfala vigyáz,
    dércsípte árnyékuk felett
    siránkoznak a fák,
    megállók vasa, csonka keresztek
    tükörképe szalad.
    Arcom mögött a Tejút mozdulását,
    köszöntöm halottaimat:
    Nagyanyámat, Katona Juliannát,
    s a másikat, Farkas Katalint.
    Friss fakereszt ablaka mögül
    nagybátyám még némán visszaint.
    Aztán újra a sejtek szava.
    Ülök a buszban, térdemen fiam.
    Körben a téboly tűzkarikái.
    Halottak napja van.