Szegedi Piaristák

    Ch. Baudelaire:

    Egy pogány imája

    Óh ne halkítsad lángod éjre,
    hevítsd fel zsibbatag szivem,
    Gyönyör! te lelkek kínja, kéje:
    Exaudi, diva! supplicem.

    Légben eloszló istenasszony,
    láng, amely pincékben lobog,
    kínomon kényed irgalmazzon,
    kinek ércdallal áldozok.

    Gyönyör! légy úrnőm, mindig ébren,
    húsból és bársonyból csinált
    álarcot ölts, sziréni vértet.

    Vagy a formátlan bor ködében
    nehézkes álmodat kináld,
    Gyönyör! te rugányos kisértet!

    Fordította: Babits Mihály