Szegedi Piaristák

logo

 

EFOP-1.3.7-17-2017-00122

 

Határtalanul

 

Diákutazási program

    1956. november 7-én az orosz tankokkal vívott harcban esett el Gérecz Attila költő. Börtönéből a forradalom szabadította ki, ő rögtön a barikádra ment. Élete szinte jelképe a korszak kegyetlenségének: hazaárulás vádjával ítélték el, négyszer temették újra, míg végső nyughelyére kerülhetett.

    Gérecz Attila

      Karácsonyi ének a börtönben

      Fia képe előtt leboruló asszony,
      Drága vonásain torzul a fájdalom.
      Könnybefúlt hangjában mély kínok zihálnak.
      – Hallod, Názáreti?
      Segítsd az anyánkat!

      Nedves zárkák alján összeroskadt árnyak.
      Fásult, néma vággyal szent csodára várnak.
      Vasrácsokon átal halvány fényre néznek.
      – Hallod, Názáreti?
      Peregnek az évek…

      Tágult pupillákon tébolyult kín lángja.
      Négy zokogva készül a mártírhalálra.
      Torkához kap, s felsír álmában a gyermek:
      – Hallod, Názáreti?
      „Apámat ne engedd!”

      Túl a szitok zaján felcsendül az ének.
      Zúg, dagad, hömpölyög, felujjong a lélek.
      Megrendül a börtön, recsegnek a zárak,
      Rab torkok harsogják szerte a világnak:
      Dicsőség Istennek, békesség a népnek:
      – Hallod, Názáreti?
      Hozzád száll az ének.