Szegedi Piaristák

logo

 

EFOP-1.3.7-17-2017-00122

 

Határtalanul

 

Diákutazási program

    Kozma László:

    1956. November 7.
    (Gérecz Attilához)

    Ki kezet nyújtott a halálnak
    Jól van, öreg, most indulunk!
    Úgy, hogy a halál belesápadt
    S elrántotta a puskatust
    A fegyvert, amely célba vette
    S befogta már a gömbkeresztbe.

    A lövés házfalba csapódott
    De a fiú csak nevetett.
    Arcáról törölt pirosló port
    Mellyel véreztek a kövek.
    A lánctalp lángolva csikorgott
    S ő új palackot készített.

    Mi van, öreg, hát beijedtél?
    Halálnak hetykén odaint.
    Száll kezéből Molotov-koktél
    S egy lövés célt téveszt megint.
    De komorabb az arc, a csont-él
    Ahogy a fiúra tekint.

    Mint szörnyetegek, ősi csorda
    Dübörög újabb tankcsapat.
    A géppuskájuk egyre szórja
    A halált termő magvakat.
    A torony fordul: ölni, ölni!
    Ágyú dördül, mely messze hord
    De az sem tudta letörölni
    Ajkáról a végső mosolyt.

    Mert akit négyszer eltemettek
    Ezerszer új életre kél.
    Virágzik fáin a tereknek
    Füttyös szelekben ő kísér.
    Kék pillantással néz szemedbe
    S a némasága megítél.