Szegedi Piaristák

    Nagy Gáspár:

    A Fiú naplójából

    … és a csillagos estben ott susog immár harminc
    évgyűrűjével a drága júdásfa: ezüstnyár rezeg
    susog a homály követeinek útján s kitünteti őket
    lehulló ezüst-tallérokkal érdemeik szerint illőn…
    …és ha jön a nyüszítve támadó gyávaság
    a rémület hókuszpókusza? – akkor eljönnek ablakod
    alá a szegényes alkuvások vénei-ifjai mint mindenre
    elszánt hittérítők s beárad a dögszag: a teletömött
    gyomor békessége meg az ígéretekkel megtelt szemek
    tócsafénye és fénytelen homálya…
    …csupán el kéne hinned… de nem hiszed hogy éppen
    ők jöttek-szöktek el a maszkabálból hogy éppen ők
    azok a független kutyák kik ideológiamentes csontokon
    tökéletesítik a fölösleges morgást-harapást…
    …nem tudom még hogyan viselem tartósan a szégyent
    hogy együtt néztük ugyanazt az eget folyót hangyafészket
    és másképp vert a szívem másért pirultam el
    másért szorult ökölbe a kezem és másképp láttam
    ugyanazt a fát ezüstlő éveinkkel sújtva súlyos emlékek
    alatt recsegni-ropogni-hajladozni büszkén –
    de ha több szégyen is társul velem akkor is csak így
    mondhatom: míg a szem él látni kell fele-Barátaim!…