Szegedi Piaristák

logo

 

EFOP-1.3.7-17-2017-00122

 

Határtalanul

 

Diákutazási program

    Kosztolányi Dezső:

    Az apa

    Mily gyorsan távolodsz a nagy időben
    tőlem, fiam.
    Már idegesen kelsz föl az ebédtől,
    eltűnsz, szaladsz.
    Újságot olvasol, amikor beszélek,
    kurtán felelsz.
    Barátaiddal vagy. Üres a szobád.
    Üres a lelkem.
    Nem látod arcomon botor szerelmem.
    Nem veszel észre.
    Csikorgó hangom iszonyú tenéked.
    Nehéz a kezem.
    Anyád lett megint egyetlen barátnőm.
    Véle beszélek.
    Halkan említem hancúzó korunkat.
    Hogy meg ne halljad.
    Így hagytam el egykor én is apámat.
    Ő is így ment el.
    Nehéz sóhajjal, büszkén, átkozottan,
    vissza se nézve.
    Ó e magány a régihez hasonló,
    mikor még nem éltél.
    A reggelek hamut szórnak fejemre,
    szürkék a delek.
    Este a kertben nézem az eget,
    a fákat, a lombot,
    s kérdem magamtól, miért nem érti
    gyümölcs a törzset?