Szegedi Piaristák

 

Nyári ügyeleti napok

Az ügyeleti napok a következőképpen alakulnak a nyári szünetben:

  • - 2018. augusztus 22. (szerda) 9:00-13:00

Ezeken a napokon van lehetőség ügyintézésre.

 

Osztályozó-, javítóvizsgák időpontja:

    2018. augusztus 27-én (hétfő) 9.00 órától

 



    Ezra Pound:

    A jócimbora balladája


    Zelotes Simon mondja,
    kevéssel a keresztre feszítés után

    Hát elveszejté legjobb cimboránkat
    Papok s gazok szégyenkeresztje?
    Izmos legény volt, hajh, a cimboránk:
    A hajókat s a nyílt tengert szerette.

    Midőn bekerítették emberünket,
    Mosolygott ajka, az áldott.
    „Ezek hadd menjenek – szólt ránk mutatva –,
    Vagy átkom hull reátok!”

    Így szabadultunk a dárdagyűrűből –
    Ő nézte a hordát, s felnevetett:
    „Miért nem fogtatok el, midőn magamban
    Róttam az utcákat s tereket?”

    Aromás bort ittunk, rubinpirosat,
    Hogy legutószor együtt ült velünk –
    Nem kappan pap, de férfi volt a talpán,
    S jó cimbora volt: a mi emberünk.

     
     
     
     

    Nem fogják könyvbe zárni őt, tudom,
    Bár gonddal írják lapjait s nagy ésszel:
    Tenger fia volt, nem kopasz tudós,
    Ki molyrágott iratcsomókba vész el.

    Bolondok! Azt hitték, hogy tőrbe kapták,
    S már örvendeztek is halálán.
    „Menyegzőre megyek – így mondta ő –,
    Pedig tudom: keresztfa vár rám.

    Láttátok: vakot, bénát gyógyítottam;
    S a halott szíve újra melegen vert –
    Most láttok újabb, szomorú csodát:
    Hogy mint gyaláznak meg egy igaz embert.”

    Isten fia volt a hű cimbora,
    S munkált a testvérek javán.
    Láttam, mint rémített meg százakat,
    S én láttam őt a fán.

    Szöget vertek belé, s ő nem sikongott,
    Pedig dőlt már a vére, mint patak;
    Az ég kármin kutyái ordítottak,
    De ő jajszóra sem fakadt.

    Láttam, hogy rémített meg százakat
    Az Olajfák hegyén:
    Nyüszítettek, midőn nyugodt szeméből
    Rájuk villant a szürke fény.

    Olyan volt, mint víz, mely nem tűr hajót,
    S mit nem gyűrhet le a vihar –
    Mint az ár, melyet megfélemlített
    Feddő, szelíd szavaival.

    Nagy mester volt a mi cimboránk,
    Nem kezdte ki gúny és nevetség;
    Bolond a csőcselék, ha azt hiszi,
    Hogy végre most megölte testét.

    Én láttam őt még lépes mézet enni,
    Mióta fölszegezték.

    Fordította: Képes Géza


    Ballad of the Goodly Fere

    by Ezra Pound


    Simon Zelotes speaketh it
    somewhile after the Crucifixion.

    HA’ we lost the goodliest fere o’ all
    For the priests and the gallows tree?
    Aye lover he was of brawny men,
    O’ ships and the open sea.

    When they came wi’ a host to take Our Man
    His smile was good to see,
    “First let these go!” quo’ our Goodly Fere,
    “Or I’ll see ye damned,” says he.

    Aye he sent us out through the crossed high spears
    And the scorn of his laugh rang free,
    “Why took ye not me when I walked about
    Alone in the town?” says he.

    Oh we drank his “Hale” in the good red wine
    When we last made company.
    No capon priest was the Goodly Fere,
    But a man o’ men was he.

    I ha’ seen him drive a hundred men
    Wi’ a bundle o’ cords swung free,
    That they took the high and holy house
    For their pawn and treasury.

    They’ll no’ get him a’ in a book, I think,
    Though they write it cunningly;
    No mouse of the scrolls was the Goodly Fere
    But aye loved the open sea.

    If they think they ha’ snared our Goodly Fere
    They are fools to the last degree.
    “I’ll go to the feast,” quo’ our Goodly Fere,
    “Though I go to the gallows tree.”

    “Ye ha’ seen me heal the lame and blind,
    And wake the dead,” says he.
    “Ye shall see one thing to master all:
    ’Tis how a brave man dies on the tree.”

    A son of God was the Goodly Fere
    That bade us his brothers be.
    I ha’ seen him cow a thousand men.
    I have seen him upon the tree.

    He cried no cry when they drave the nails
    And the blood gushed hot and free.
    The hounds of the crimson sky gave tongue,
    But never a cry cried he.

    I ha’ seen him cow a thousand men
    On the hills o’ Galilee.
    They whined as he walked out calm between,
    Wi’ his eyes like the gray o’ the sea.

    Like the sea that brooks no voyaging,
    With the winds unleashed and free,
    Like the sea that he cowed at Genseret
    Wi’ twey words spoke suddently.

    A master of men was the Goodly Fere,
    A mate of the wind and sea.
    If they think they ha’ slain our Goodly Fere
    They are fools eternally.

    I ha’ seen him eat o’ the honey-comb
    Sin’ they nailed him to the tree.

     

    Pound, Ezra (1885–1972), amerikai