Szegedi Piaristák

    Dutka Ákos:

    Karácsonyi beszélgetés az Úr Jézussal 1923-ban

    Ha e beteg, bolond világra
    Uram, még egyszer megszületnél,
    Bár milliónyi templomod van,
    Kezdhetnél megint Betlehemnél.
    Szalmajászolnál rangosabb hely
    Uram, tenéked ma sem jutna:
    Soha messzibb a Te országod,
    „Miatyánkod” bár mindenki tudja.

    Ha így jönnél Názáretből
    Sápadtan, fázva, december este,
    Az ügyefogyott szenvedőkhöz
    Párizsba vagy Budapestre,
    S leülnél az éhezők közt
    S abból, amit valaha mondtál
    Mesélnél új vigasztalásul –
    Elfognának a tizedik szónál.

    Mondjál csak új Hegyibeszédet
    S amit mondtál a gazdagokról
    S ha gyűlnének az elhagyottak
    S szólnál az Írás-forgatókról
    S ha megpróbálnád Uram még egyszer
    Az Embert rávenni a Szeretetre –
    Internálnának, esküszöm rá,
    Ha nem is vernének mindjárt keresztre.

    Dutka Ákos (Nagyvárad, 1881 – Budapest, 1972); költő, újságíró. A Nagyvárad szerkesztőségében ismerkedett meg Ady Endrével, s együtt vettek részt a Holnap Társaság munkájában. Költészetére erősen hatottak olvasmányai: elsők között zendített meg líránkban impresszionista, szimbolista hangokat. Amikor Budapestre költözött, az újságírás munkája kötötte le, ritkábban jelentkezett verseivel. 1944-ben a Friss Újság szerkesztője volt, de amikor a németek bevonulása után a lap társtulajdonosa felszólította, írja meg a „nagyvezér”, Hitler dicsőítését, válasz helyett összepakolta holmiját, és kis kertes házába, Máriaremetére költözött. Ott élt élete végéig.