Szegedi Piaristák

    Illyés Gyula:

    Költők egymás közt

    Nem lehet tisztességes ember
    ki a versírást abbahagyja.
    Az igazmondást hagyja abba.

    A nem-hazudást, nem-csalást
    hagyja abba az ilyen ember.
    Így állunk, öcsém, bizony evvel.

    A sorssal se mégysz semmire
    viták haragos érve nélkül.
    S ha költő hallgat, belekékül,

    mint kinek fogy a levegője
    s véle sápadnak mind, zihálva,
    kiknek ő volna nyíló szája.

    Különös bibliát-idéző
    ragály! – De birodalmak estek,
    nem kapva lélekzetnyi verset.

    Szörnyű. De – zengve bárhogy – költők,
    kik nem adják ki igazunkat,
    rászolgálnak, ha belefúlnak!