Szegedi Piaristák

    Kunszery Gyula:

    Verses krónika 1947-ről

    Hatvan évnél fiatalabbak számára kommentálta: KF.

    Tizenkilenc százra írtunk negyvenhetet
    Hogy Megváltó Urunk e földre született;
    „hullatja levelét az idő vén fája…”
    Imhol ez esztendő magyar krónikája.

    Január

    „Jól” kezdődik ez év: álsággal, válsággal,
    Szegény embert húzó sok gubancossággal.
    Politikus urak vadásznak Hegyesen,
    S lőnek rókát, nyulat – és bakot, vegyesen.
    S azalatt Pest-Budán Rajk s Péter Gábor át-
    kutatja az összeesküvők táborát.
    A „Magyar Közösség” ím lakat alatt van,
    Színültig megtelt az Andrássy-út Hatvan.
    A rendnek őrsége dolgozik remekül,
    Hurokból csupán a Saláta[1] menekül.

    1. Saláta Kálmán fejére Münnich Ferenc bp-i r.főkap. 10000 Ft-ot tűzött ki.
    Azonnal megszületett a bonmot, a főkap a legnagyobb árdrágító tízezret
    kínál egy fej salátáért.

    Február

    Kovács Béla volt a kisgazdák titkára,
    Csakhogy a rendőrség rájött a titkára:
    Hogy ő is tagja az összeesküvésnek,
    S megtorló lépések egy percet sem késnek.
    A szocdemek pedig kongresszusra gyűlnek,
    Három napig szörnyű sokat lefestülnek,
    S végül is megmossák a Peyerék fejét…
    (Februáriusra tán ennyi is elég.)

    Március

    A féléves válság megoldódik végre,
    „új szemek, új arcok kacagnak az égre”,
    Régibb miniszterek búsan elköszönnek,
    S elárvult helyükre most újabbak jönnek:
    Mihályfi meg Veres és a Dinnyés Lajos,
    S Fakultatív Gyuszi, amaz Ortutajos…
    Kovácsolják már a három évnek tervét,
    S felvetik a szabad hitoktatás elvét.
    Ez utóbbi szörnyű elkeseredést szül.
    Tutusunk nagy bölcsen meghátrál a vésztül.

    Április

    Az alvó természet lassan újra éled…
    Összeesküvőkre lesújt az ítélet,
    Egyesekre halált, többre rabságot hoz…
    (no de az egész ügy felkerül a NOT[2]-hoz.)
    Ám rendőrségünkre most új munka hárul,
    Mert megfeledkezvén jobbik önmagárul,
    Egy-némely siheder alattomban, orvul
    Torzót faragott a Prohászka-szoborbúl.
    De bár emlékműve szomorú romhalmaz:
    Ő világnézete lészen diadalmas.

    2. NOT – Népbíróságok Országos Tanácsa, általában enyhített az elsőfokon
    (bonmot: Nem Olyan Tragikus). Itt is csak egy halálos ítéletet hagyott jóvá.
    Faludy György vezetésével, aki '38-ban még Dícsértessék címen antológiát
    publikált a katolikus líra gyöngyszemeiből…

    Május

    Egy józsefvárosi utcáról levevék
    Szép emlékezetű Bangha Béla nevét.
    De nemcsak Banghára, népünk több bankjára
    E hónapban szintén elég rossz sor jára,
    Mert Rákosi amaz elvének hangot ad,
    Hogy államosítani kell már a bankokat;
    S Balogh páter, aki megellenzi eztet,
    Koalíciónál lőn ezért kegyvesztett.
    A drágaság ellen kíméletlen harc dúl.
    (Vajh ki kerül majd ki győztesen e harcbúl?)

    Június

    „Rossz időket élünk, rossz csillagok járnak”,
    Szegény hazánk felett gyűlnek sötét árnyak…
    Nagy Ferenc emigrált, mert kiderült róla,
    Ő is részes volt a konspirációba',
    Ugyanezért Vargha Béla is követi,
    S Magyarországnak több külföldi követi.
    Balogh István kilép a Kisgazda Pártbúl,
    Gyöngyösi külügyér széke is elárvul…
    Megbukik Kővágó, disszidál a Jékely…
    (nem oly nagy kár érte, nyugodtan higgyék el.)
    Dinnyéssel az élen alakul új kormány.
    S lángok csapnak fel a Bazilikánk ormán.

    Július

    Tovább kavarog a politika-örvény.
    Elkészül egy újabb választási törvény.
    Új választásoknak érzik előszele,
    Sulyok Dezső pártja meg is rendül bele.
    Feloszlik a párt és szétszéled a tábor,
    S új pártok születnek a SZEB[3] jóvoltából.

    3. SZEB – Szövetséges Ellenőrző Bizottság, elnöke Vorosilov,
    a nyugatiak csak szekundáltak neki, viszont még a barátnőiknek
    küldött virágcsokrokat is költségszámlára tették.

    Augusztus

    Megindul a harc, a választási tusa,
    Jobbízlésűeknek elmegy a gusztusa:
    A mandátum-koncért ezren marakszanak,
    A pártok egymásra szörnyen haragszanak,
    Sok a jelölt, ámde – a törvény ravasz, ó!
    Kiderül, hogy nagyon kevés a szavazó.
    Szavazati jogtól elütöttek sokat,
    Leapasztván így a kétséges voksokat.
    No, de a helyükben szavaznak majd mások,
    Rengetegen lévén a kékcédulások.
    (Közben volt egy rövid felemelő fázis,
    Sivár sivatagban üdítő oázis:
    Szent István ünnepén többszázezer magyar
    Sejttette: az ország voltaképp mit akar.)

    Szeptember

    Számolják a voksot, az eredmény remek:
    Első lett a komm-párt! – A szegény szocdemek
    Bizony lemaradtak s itt állnak letörvén…
    (Ries elvtárs, kellett új választási törvény?!)
    Csúnyán lefaragták a Kisgazda Pártot,
    Hírének Katona s Ortutay ártott.
    Veres Péter pártja viszont erősebb lett,
    Öröm dagasztja a parasztpárti keblet.
    Ám nagy meglepetés – hiába ellenzék –
    Számításon felül betört az ellenzék.
    Barankovics, Pfeiffer[4], Balogh, Zsolt és Slachta
    A voksoknak negyven százalékát kapta.
    S ne feledjük azt se – így hozá a fátum –
    Még Supkáéknak is jut három mandátum.
    És közben a békénk lőn ratifikálva,
    Elbúcsúzik a SZEB – szebb jövőt kívánva.

    4. mandátumaikat később a lámpavasas Major Ákos (Tamás öccse)
    vezényletével megsemmisítették
    Akkoriban szabadkőműves nagymester

    Október

    Alakul új kormány, azaz hogy a régi,
    Tutus is bent marad, (gönnoljuk is néki!),
    Hittan helyett most a latin nyelv van soron,
    (talán mert megbukott latinból egykoron.)[5]
    Veres Péter régi helyéről im elmén,
    S törheti a fejét most a hon védelmén.
    Molnár a külügyért dobja népjólétet;
    Örökükbe Darvas, illetve Olt lépett.
    Szabó földet művel, kézben agrár-olló,
    S három bársonyszékre legördül a rolló.

    5. Ortutayt valóban meghúzták latinból a gimn. VI.o.-ban. A továbbiakban ő
    vezényelte az iskolák államosítását. Keresztúry Dezső egyik utolsó interjúja
    szerint elrendelte arcképe kifüggesztését azt összes iskolában (ezt a Mester 19-
    ben magam is láttam) – és ez után még jogdíjat is szedett.
    A Szabad Száj ez alkalomból azzal közölte arcképét: V.P. honvédelmi
    miniszter, volt tizedes és katonaszökevény.

    November

    Kormányzatban uralg a régi jó szellem:
    Kíméletlen harc a reakció ellen,
    Amely leskelődik s új terveket forral,
    Árakat letörik drákói szigorral,
    Államosítanak bankokat és bányát,
    Nyesik a kisgazdák izgága jobb-szárnyát,
    Megelőzendő egy újabb nagy válságot;
    S rendezik újból a közmunka-váltságot.

    December

    „Kifelé az évnek a szekere rúdja”,
    Napfény a meleget csak amúgy hazudja.
    A letelt esztendő elég viharos volt.
    Fehér hómezőkön egy-némely piros folt.
    Csak ezt a pár napot kell még, hogy kibírjad
    S a magyar egy újabb negyvennyolcra virrad.
    Jövőjéhez erőt hitéből merítsen:
    Szegény magyarokat segítse az Isten!

    Forrás: Az Új Ember 48-as almanachjában jelent meg, amit azonnal indexre tettek, nemigen lehet hozzáférni.