Szegedi Piaristák

    Mezey Katalin:

    Boldog

    akinek nem rongyos a lelke,
    de fényes, mint a nehéz selyem,
    aki hiszi is, amit mondott,
    akit nem zsarol a félelem,

    boldog, akit nem az önérdek
    kormányoz, hanem önként szolgál,
    adósait nem tartja számon,
    görbe utakon titkon sem jár.

    Boldog, akinek láthatatlan
    púpként a múlt nem ül a hátán,
    nem üzletei gazemberekkel,
    árnyékán nem táncol a sátán.

    akinek a szemén kifénylik,
    hogy süt benne az Isten napja,
    akinek lelke nehéz selymét
    magasságos szél lobogtatja.

    (Jókai Annának)

    (Legutóbb a Mezey Katalin 65. születésnapjára idén közreadott
    válogatott verseskötetben látott napvilágot e költemény.)