Szegedi Piaristák

    Reményik Sándor:

    A megbékélt Ady Endrének

    Aki messzevágyik,
    Csak hazáig ér el,
    Ha nem selyemszállal:
    Köt a rög kötéllel,
    Koporsókötéllel.

    Aki pártos szívvel
    Önszívére lázad,
    Föld alatt lel végül
    Ősi hazát, házat,
    Nyugodalmas házat.

    Aki tépegeti
    Mint egy nyűgöt, átkot,
    Szívében hordozza
    Az a magyarságot,
    Igaz magyarságot.

    Akinek magyarul
    Muzsikál a vére,
    E bús szerelemtől
    Nincsen menekvése,
    Sehol menekvése.

    Majd ha a sírodon
    Friss tavaszi hajtás
    Nő – Te is belátod:
    Így van ez jól, pajtás,
    Így van ez jól, pajtás.