Szegedi Piaristák

    Kunszery Gyula:

    Költői levél Ortutay Gyulához

    Miniszter Úr, Kedves Barátom!
    engedd meg, hogy magázzalak,
    oly nagy köztünk a rangkülönbség;
    gerinces Ön, s én ázalag.
    Ön mondá, hogy már készülőben
    egy újabb törvénytervezet,
    mely minket a fakultativos
    hitoktatáshoz elvezet;
    s Ön ezt helyesli, hirdetvén, hogy
    a lelkiismeret szabad.
    (Ez alapon Rousseau törölné
    az összes többi tárgyakat!)
    Henrik királynak büszke trónért
    Páris megért egy szentmisét,
    de bársonyszék és szabad hittan
    hát sem éppen semmiség!
    Magyar műveltség vallás nélkül?
    Miniszter Úr, nevetni kell,
    hiszen az egész kultúránkat
    a keresztkútnál kezdtük el.
    Az első kedves gügyögésünk
    a mély hitünkről mond regét,
    az „ysa pur es chomov vogmuc”
    s a königsbergi töredék,
    a példázatok, szép legendák,
    a siralmak és himnuszok…
    S Balassi két szerelmi dal közt
    bűnbánatos zsoltárt susog.
    Aztán a magyar szellem-élet
    Tovább a hit körül forog,
    Erről vitáznak szenvedéllyel
    Pázmány s a prédikátorok,
    Zrínyink hatalmas époszához
    a Szent Szűztől kér ihletet,
    s egy délceg bécsi gárda-hadnagy
    a vallásról bölcselkedett;
    s törékeny testtel, rossz tüdővel,
    amely tipol, liheg, zihál,
    a lélek halhatatlanságát
    hirdette jó Vitéz Mihály;
    majd Berzsenyi az Istenséghez
    zengett fohászos háladalt,
    és Kölcsey meg úgy könyörgött,
    hogy „Isten áldd meg a magyart!”
    És Arany János azt kívánta, –
    Ez nem hazugság, nem rege, –
    hogy kis kacsóit összetéve
    imádkozzék a gyermeke.
    De hallgassuk meg tán Petőfit,
    a Szabadságnak dalnokát:
    az Istenünkre esketett fel,
    hogy nem leszünk rabok tovább.
    Hitünknek ősi lombos fáját
    nem érte semmi hervadás:
    tragédiáját Úr szavával
    fejezte be a nagy Madách.
    Aranykötésű imakönyvről
    dalolt Reviczky boldogan,
    s az Illés tüzes szekerével
    Adynk az ég felé rohan.
    Itt minden művész, mint Jákob
    az angyalokkal vív tusát,
    hadd említsem csak Liszt miséit
    és Munkácsynak Krisztusát…
    Hát mindezért bizony honunkban
    Tompult az agy, fakult a szív,
    Ha vallásunknak oktatása
    csak amolyan fakultatív.
    Magyar kultúra vallás nélkül
    ott lenne, hol a mádi jó
    izrélita. – Miniszter Uram
    Önt várja már a rádió.

                                    Addio!

    Ortutay Gyula miniszterhez (aki közvetlen ezután a Magyar Rádió elnöke lett – erre utal az utolsó két sor) íródott Kunszery Gyula verses levele az iskolai hitoktatás fakultatívvá tételének idején. A „folytatás” ismert: végül évtizedekre szinte teljesen eltűnt a hitoktatás a magyar iskolákból, amelynek súlyos következményei máig érzékelhetők…

    Forrás: Az Új Ember 1947. április 6-i számából.