Jelenlegi hely

Vörös István:

A magázás művészete

Mi Atyánk, ki a mennyekben tetszik lenni,
és aki tudja, hogy mi a semmi,
az ön neve kéne, hogy szent legyen,
de sajnos, pontosan nem ismerem.
Az ön országát ide várom,
de hogy lép majd át a határon,
mint jóra esküdt hódító?
És mi lesz az itteni úrral,
királysággal, köztársasággal,
a másvilág is lakható?
Az ön akarata teljen be,
és hasson minden jellemre,
ha az angyalokra nem tud,
velünk kössön külön alkut.
Vagy akarja azt, amit mi csinálunk,
és halogassa a halálunk,
égi pályák földi útja,
ön nem nő, de végigfutja.
És hozzon kenyeret a boltból,
de jó szándékból, ne haragból.
Vigyen minket a változásba,
mint ördögöt angyaltojásba,
patanyomot, ha tejjel tölt ki,
legyen a túlvilág is földi,
az ellenséghez segítsen felnőni,
de ne vigyen a kísértésbe,
a test örömét mégis értse,
a gonosztól megszabadítson.
Az asztalon egy paradicsom,
mellette egy bögre tea,
öné minden dolog szava,
hontalanság és gyengeség,
ámen, ámen, most már elég.

Forrás: Látó szívvel - Lukács László emlékkönyv