Öregdiák arcképcsarnok - Horváth Mihály

 

Horváth Mihály

HORVÁTH MIHÁLY
Szentes, 1809. október 20. – Karlsbad, 1878. augusztus 19.

1825-től a váci papnevelő intézetben teológiát és történelmet tanult, 1828-ban a pesti egyetemen bölcsészdoktori oklevelet szerzett, 1831-ben pedig pappá szentelték. Egy ideig Dorozsmán, Kecskeméten, Nagykátán és Nagyabonyban káplánkodott, majd grófok fiai mellett volt nevelő. Három akadémiai jutalmat nyert, és az Akadémiának 1839-ben levelező, 1841-ben pedig vidéki rendes tagja lett. 1844-től a bécsi Theresianumban a magyar nyelv és irodalom tanára lett.

1848 júliusában V. Ferdinánd király csanádi püspökké nevezte ki, a függetlenségi nyilatkozat után pedig vallás- és közoktatásügyi miniszter lett. A szabadságharc leveretése után előbb Magyarországon bujdosott, 18 évig száműzetésben élt különböző európai városokban.

1867 elején a királyné és az Akadémia segítségével végre visszatérhetett, köztiszteletnek örvendett. Szeged egyik kerülete országgyűlési képviselővé, a magyar történelmi társulat és az akadémia második osztálya elnökévé választotta, a király történelemtanárnak hívta meg a trónörökös mellé, tribunici címzetes püspökké nevezte ki, és a vaskai javadalmas apátságot adományozta neki. 1867-ben a Magyar Történelmi Társulat ideiglenes elnöke, 1867-77-ben első alelnöke, 1877-től haláláig elnöke.
 

Sztankovánszki Tibor