bolt.piarista.hu

Címlap » A fűrészpor filozófiája – művészeti óra a porondon

    A fűrészpor filozófiája – művészeti óra a porondon

    Esemény kategória: 
    Tanév: 
    2015-2016

    Ismét történelmet írtunk! Első ízben fordult elő a magyar közoktatás történetében, hogy cirkuszi manézs – a Magyar Nemzeti Cirkusz porondja – adott otthont gimnáziumi közismereti órának.

    A szegedi Dugonics András Piarista Gimnázium 11 A és 11 B osztálya Barkos Bea művészeti nevelés tanár és Angyal László magyartanár, osztályfőnök kíséretében abból a célból érkezett a szegeden vendégszereplő társulat óriássátrába, hogy a helyszínen kerüljenek közelebb az egyik legősibb művészeti ág, a cirkusz műhelytitkaihoz. A nem mindennapi látogatókat ifj. Richter József Arany Pierrot-Díjas lovasakrobata, a Magyar Nemzeti Cirkusz igazgatója és Marton Árpád író, egyetemi oktató fogadta. A gimnazisták a manézst körülölelő páholyokból hallgatták végig a cirkusz esztétikájába és filozófiájába bevezető előadást, amely a cirkusz térformájának és műfajainak egyetemes ősmítoszainkhoz való kapcsolatait mutatta be. Expresszionizmus és egzisztencializmus – e szaknyelvi fordulatok meglehetősen szokatlanul hatottak a fűrészpor és a trapézok világában, de talán tudatosították a hallgatóságban, hogy a cirkusz műfajai az ember legmélyebb élményvilágát szólítják meg. Ki hitte volna például, hogy az állatidomítás bibliai képekre – a Paradicsom és az Örökkévalóság szimbolikájára, Szent Ferencre és Szent Antalra, a teremtett létezők eredendő és jövőbeli megbékélésére – utal, hogy a cirkusz tere kozmikus jelkép, vagy hogy a cirkuszművészet jelenidejűsége és a szemünk előtt zajló kockázatvállalás a mulandóságunk, sebezhetőségünk fölött aratott diadal, az emberi szellem hatalmának megtestesítője? A cirkuszművészet három pillére közül az akrobatikus műfajok az emberi határok kiszélesítését és az egymásra való odafigyelés erejét példázzák. Hogy a bohóc minden kultúrában megtalálható jelensége az esendőségünk miatti szorongás illetve a megcsontosodott előítéleteink fölszabadítója, az állatszámok pedig a természettel szembeni felelős, partneri viszonyt demonstrálják?


    Ez utóbbi témakör égetően időszerű, tekintettel az állatvédő mozgalmak körében gyakori, szűk látókörű szemléletre, amely immár a törvénykezés szintjén is megmutatja hatását. A kulturált viszonyok között tartott, emberségesen idomított cirkuszi állatok az etológiai kutatások bizonysága szerint is boldogabbak állatkertben, passzív környezetben senyvedő fajtársaiknál, mi több: az idomítási munka hátterében meghúzódó viselkedéstani ismeretek az állatokkal szembeni felelős emberi magatartás olyan példáit mutatják, amely az állatszámok cirkuszból való száműzése esetében nem volna szemléltethető a felnövekvő generációk számára. Természetpusztító civilizációnk számára a humánus állatidomítás éppenséggel követendő példát képvisel, állat és ember egymásra utaltságát mutatja föl. Azért, mert vannak agresszivitással terhelt házasságok, nem a házasság intézménye a felelős – hangzott el a szemléletes példa az előadáson, amely a Magyar Nemzeti Cirkusz mintaszerű menazsériájában tett látogatással ért véget, az élményszerű pedagógia örömeiben részesítve a szegedi gimnazistákat. Nyugat-Európában a cirkuszművészet fakultatív módon választható tantárgyi elem. Bízunk benne, hogy a Magyar Nemzeti Cirkusz kezdeményezése ezen a téren is hozzájárul a szemléletváltáshoz.