Tágabb piarista közösségünk családos adventikoszorú készítése régi iskolai hagyomány, amely az idén Szegedi Piarista Iskola és a szegedi Piarista Rendház összefogásával valósult meg.
A 11. koszorúkészítő alkalmunkon nyoma sem volt már a korábbi nehézségeknek, távolságtartásnak, bizonytalanságnak, inkább nagyon is vibráló és családias légkör költözött a Piarista Vértanúk Templomának karzata alá. Adtuk, vettük a koszorú alapokat, színes szalagokat, apró díszeket. Terveztünk, alkottunk, együttműködtünk. Több fős csapatban készült a templom koszorúja. A diákok meleg teát készítettek, egyik nagymama süteményt hozott és zengett az áldáshoz készülő énekszó.
Gyülekeztek az oltárnál a szebbnél-szebb koszorúk, s meglepetésünkre, hiányunk lett gyertya tüskéből is, amelyet egy nagylelkű felajánló gyorsan pótolni tudott. Ám ekkor kiderült, hogy elfogyott minden színes gyertyánk. Nem csoda, hiszen a tervezett 20 koszorú helyett, 28 alkotás készült a templom karzata alatti térben.
Éppen ezidőtájt, Fábri Mária Piroska és Beták Orsolya gondos utasításai nyomán, a méz illatot árasztó asztalnál a gyönyörű mécsesek hengeredtek a kicsike és kicsit nagyobbacska kezek alól. A szorgos méhviasz gyertya és mécses készítő csapat minden hiányt pótolni tudott szintén a nagylelkű felajánlóknak köszönve, jutott elegendő anyag még sok-sok gyertyára, még szülinapira is, melyek a koszorúkkal együtt áldást kaptak.
A szorgos, egymást segítő készülődésben, valamint a Gyuris Enikő, Vékony Evelin és Fábri-Ivánovics Tünde által felajánlott muzsikában megérintődtünk és közösséggé kovácsolódtunk. Két éneket választottunk az áldáshoz és az oltárhoz gyülekeztünk, hogy fogadhassuk az áldást, amelyet Keserű György Sch. P. atya mondott.
A csend és egymás tekintetében megpihenő bizalom érzése költözött lelkünkbe, melyet elvihettünk otthonainkba.
Istennek legyen hála!