Beszámoló az iskolai sítúráról

Tanév: 
2023-2024

Ti tényleg a hidegért imádkoztatok? Mikor a fél világ magas rezsiárakkal küzd?! Hát nooormális…? „Jöjjön már egy kis mínusz, Uram, Jézus, Mennyei Atyám, egy kis havat toljál már!” „Minek az, fiam, rég elmúlt a karácsony, megvolt a busójárás is, a dökösök is elégették a kiszebábut, nem láttad?” Akkor is, akkor is… síelni szeretnénk! Hogy a sok ima végül meghallgatásra talált vagy sem, azt ki-ki visszanézheti az Időképen, február 9 és 12 között, de azért röviden én is el fogom mondani.

Tehát a sítúra… Mivel Magyarországon nem igazán lehet síelni, irány külföld: az Alacsony-Tátra és a Nagy-Fátra közötti hágón elterülő sípályák, melyet szlovák nyelven Donovaly-ként emlegetnek.

A közel hetven fős magyar különítmény péntek reggel fél hattól gyülekezett az iskolai parkolóban, itt kezdtük felpakolni a hetvenszer hat kilós felszerelést az utánfutóra, miközben azon tűnődtünk, vajon el fog-e bírni ekkora súlyt a kisbusz. Mi az, hogy! Hála Tóth Károly tanár úr bölcs előrelátásának minden befért, fölfért az utánfutóra, buszra, kisbuszra, személyautóba. A diáktársaságot három tanár, egy novícius és számos öregdiák kísérte, akik sokat segítettek a pakolás lebonyolításában.

Évek óta járunk Donovaly-ba, annyiban mégis újdonság volt ez a túra, hogy a Covid óta most először a kecskeméti piártól függetlenül szerveztük meg a kirándulást. A sítúra nem számít éppen a legolcsóbb túrának, ehhez képest a négynapos síbérletet, a szállást, az ellátást és az utazást jutányos áron és igen magas színvonalon kaptuk meg. Ugyanez a sítúra Ausztriában legalább a kétszerese lett volna, ha nem több. Úgyhogy összességében nagyon megérte.

Csak hát a hó… akarom mondani… eső. Annak ellenére, hogy egész hétvégére esőt mondtak, szerencsére csak egy napot (vasárnap) kellett kihagynunk. A többi napot végigsíeltük, még az estéket is, Donovaly-ban ugyanis du. 4 és 8 között kivilágítják a kék pályákat, és öt euróért lehet síelni. Ez volt talán a legnagyobb élmény. Szerencsére a kék pályák lankásak voltak, ezért a kezdők közül is a legtöbben biztonságosan le tudtak síelni. Csak hát az ugratók! Mikor az ember azt hinné, hogy ezen a „libalegelőn” senkinek nem eshet baja, kiderül, hogy a pálya tele van ugrató dombokkal. Az akciófilmbe illő ugratásokat, bukfenceket minden versenyzőnk kaszkadőr nélkül hajtotta végre. Ennyiben tehát hitelesek a felvételek. A hidegért mondott imákat az égiek végül a csonttörések elkerülésébe számították be… azt hiszem nagyon jó árfolyamon! A biztonság kedvéért imádkoztunk reggel-este, még vasárnapi misét is mondtunk! Hál Istennek nagyobb baja senkinek nem lett, és alapvetően minden programhoz sikerült jókedvvel, nyitottan hozzáállnunk. Egy-két kivétel azért akadt, pl. a vasárnapi barlangászás, amikor az eső miatt nem tudtunk síelni, de utólag még ez is hatalmas élmény volt, köszönhetően Filiczki Tibor helyi idegenvezető kedves-türelmes-kicsit nagypapás jelenlétének.

Szinte minden osztályból jött 5-6 diák, ezért sok új ismerőst szereztünk, szinte az egész iskolából kaptunk egy nagyon jó fej, vidám keresztmetszetet. Összességében nagyon hálás vagyok mindenért: a profi szervezésért, az esti társasjátékokért, hogy az eső és a plusz fokok ellenére nagyon jól lehetett síelni a pályákon, az öregdiákokért különösen. Reméljük, hogy jövőre is eljutunk Donovaly-ba, és hogy ez a sítúrás műfaj tovább tud növekedni az iskola életében. Mindenkinek ajánlom, de csak óvatosan!

Keserű György Sch.P.