Október 21-26 között iskolánk kis csapata meglátogatta a spanyolországi Betánia piarista rendtartomány több iskoláját az Erasmus job shadowing (szakmakövetés) programjának keretében.
Az utazás előkészítő munkájához tartozott, hogy megjelöltünk olyan területeket, amelyek most különösen érdekelnek bennünket és ezeket kommunikáltuk a spanyol kollégák, koordinátorok felé, akik segítettek abban, hogy ezáltal a látogatásunk még hatékonyabb lehessen és az ottani kollégák fel tudjanak készülni a fogadásunkra.
Ezek a területek a következők voltak: gyermekvédelem, tehetséggondozás, társadalmi felelősségvállalásra nevelés, a jelenléti működés, a Kalazancius-csoportok működése és persze nyitottak voltunk minden egyéb pedagógiai folyamatra, amelyek meghatározók az egyes iskolák életében.
Az első napokban a madridi Gaztambide rendház fogadott be minket, ahol megtapasztalhattuk Francesc atya és az ott élő szerzetesek csodás vendégszeretetét és kedvességét.
Hétfő délelőtt már találkozhattunk a tartományfőnökkel és a tartományi jelenléti csapattal és részt vehettünk az ülésükön, amelyet hetente tartanak. Itt jelen voltak az egyes stratégiai területek képviselői: a gazdasági, a pedagógiai, a társadalmi felelősségvállalás, a testvériség, a ifjúságpasztorációs, a hivatásgondozó és a piarista identitás csapatok felelősei. Megismertük a struktúrát, az együttműködés rendszerét, a felelősségi köröket, továbbá tisztázódott a tartományi kongreáció és jelenléti csapatok működésbeli különbsége, egymáshoz való viszonya.
Délután az Aluche Piarista Iskolába mentünk, ahová Madrid Aluche nevű városrészében élő gyerekek járnak óvodás kortól 16 éves korig. A spanyol piarista iskolákban ez az általános működési mód: Kisgyermekkortól kezdik a piarista életre nevelést és az érettségire felkészítő két tanév már nem kötelező és a legtöbb helyen már fizetős is. Aluchében különböző csapatokkal találkoztunk: a jelenléti csapattal, majd az Itaka Piaristák Alapítvány munkatársaival. Az ITAKA egy olyan szervezet, ami felkarolja a nehéz társadalmi helyzetben élőket, itt az iskolában is van központjuk és 14-16 éves fiatalokkal foglalkoznak délutánonként, akik többsége bevándorló családból származik. Meglepett minket, hogy az iskolában 33 országból származnak a tanulók, így sok olyan problémával is küzdenek, melyek számunkra ismeretlenek Magyarországon.
Aznap este még vendégeskedtünk a Kalazancius Mozgalom egyik diákcsoportjában is, ahol a gyerekek nagy nyitottsággal és érdeklődéssel fogadtak minket, majd az ITAKÁ-s fiatalokkal is találkoztunk, akiknek a tanulását önkéntes fiatalok is segítették. Este még beszélgethettünk az aluchei-rendházban élő pár távol-keleti szerzetessel, majd az igazán kimerítő nap után még a testvériségi tagokkal is barátkozhattunk, ismerkedhettünk egy vacsora erejéig.
Másnap, kedden ugyanebbe az iskolába tértünk vissza, ahol pár szót válthattunk néhány osztállyal tanóra közben, megismerhettük az iskolában folyó informatikai szakképzést, melyet 16-18 éves korú diákoknak tartanak, akik segítenek abban, hogy az iskolai informatikai rendszer gördülékenyen működjön. Ebben az iskolában is, mint általában a spanyol piarista iskolákban kiemelt fontosságú a sport, önkéntesek vagy minimális bérezésért sokszor öregdiákok segítik az edzői munkát. Késő délutánig tartanak a sportfoglalkozások, melyek a gyerekekért érkező szülőknek is egy fontos kapcsolódási pont, találkozási lehetőség.
Kedd délután már Valenciába indultunk, ahol három iskolát is meglátogattunk két nap alatt. Az elsőbe, a Malvarrosába csak délutánra értünk oda, ahol gyorsan megmutatták az iskolát, és megismerhettük az ottani koordinátorunkat, Christinát és több más kollégával együtt elmentünk picit beszélgetni, ismerkedni egy tengerparti szülinapos vacsora keretében. Ez a nap tartogatott még egy meglepetést is, aki kíváncsi rá, kérdezze nyugodtan a küldöttséget: az igazgatónőt, Tőzsér, Márkus és Torma tanár urakat és engem, Nemes tanárnőt. Annyit elárulhatok, hogy nem klausztrofóbiásoknak való történet.
Mindenesetre kellett a pihenés, mert egy intenzív szerdai napnak néztünk elébe, két iskolába is szerveztek nekünk betekintést.
Az első a Kalazancius iskola volt, ahol volt Bachillerato is, vagyis az egyetemi felvételire készülő 11-12. osztály. Ez a két év sokkal több szabadságot és önállóságot jelent a diákoknak, mint nálunk, viszont ők is keményen készülnek az érettségire. Kellemes meglepetés volt, hogy megismerhettünk egy tizenegyedikes magyar fiút, Ármint, aki az iskolában kísért minket és mesélte például, hogy náluk nem kötelező matematikából érettségizni, csak akkor, ha a továbbtanulás ezt indokolja. A Bachillerato 2 éve alatt a diákok a következő tantárgyakat tanulják kötelezően: testnevelés, filozófia, spanyol nyelv és irodalom, idegen nyelv és történelem. 3 további tantárgyat kell felvenni, mely iskolánként változhat: műszaki rajz, biológia, fizika, kémia, matematika, latin, görög, stb. Minden iskola kínál még ezen kívül választható tantárgyakat, melyeket a diák az érdeklődési körének megfelelően választhat ki. Sok érdekességről hallhattunk még ebben az intézményben. Elsőként bemutatták a mediáció folyamatát, amelyre diákokat is képeznek, akik az osztályukban megjelenő problémák, nehézségek kezelésében működnek közre. Majd megismerhettük a Tudományok napja projektet, amely a 12-16 éveseknek szerveződik, s amelyben a diákok maguk is aktívan részt vesznek úgy, hogy a kisebbeknek a nagyok tartják a foglalkozásokat. Továbbá bemutatták az egyéni kísérés folyamatát az osztályfőnöki feladatkörbe ágyazva. Fontos, hogy tartományi szinten osztályfőnöki terv készül, melyet speciálisan a helyi szintre pontosítanak és dolgoznak ki. Nagy élmény volt találkozni a sport és önkéntesség programmal is: A 11-12-eseknek lehetősége van különböző városi, nemzetközi sportversenyeken segítőként közreműködni, így például a valenciai félmaratonon is, s mivel a testnevelés órák angolul zajlanak amúgy, nem probléma diákoknak egy világversenyen az idegen nyelvi kommunikáció.
Sok élménnyel indultunk el délután Valencia másik iskolájába, a Carniceros-ba, amely kültúrtörténetileg is jelentős állomásunk volt. Nem csak azért, mert Európa negyedik legnagyobb kupolájával rendelkező 18. századi templom az övék, hanem mert számos unikumnak számító régi térképpel, kézirattal és könyvvel is rendelkező könyvtáruk van. Bemutatták az iskolában futó különböző diákprojekteket, amelyek a 7-9. osztályosok interdiszciplináris tanulását célozták. Ezek közül a legnagyobb volumenű a Nyomorultakat feldolgozó musical volt, de meséltek az Erdő-kirándulás projektről, a Kalazancius életét feldolgozó Roblox, lego robotos és egy olyan projektről is, amely tulajdonképpen egy szabadulószoba, ahol függőségeinkkel, korlátainkkal kell szembenézni. Végül egy Eraser nevű projektet is megismertünk, amely a fake news témakörét dolgozza fel. Talán mindannyiunknak a legemlékezetesebb, hogy bepillanthattunk abba is, miként működik ebben az iskolában az együttnevelés, egy vak kisfiú tanulás támogatását mutatták be. Szimbolikus jelentőségű, hogy a kisfiút Jesusnak hívták.
Sűrű, élményekkel teli napokat magunk mögött tudva, gazdagodva tértünk vissza Szegedre, s reméljük, a sok jógyakorlat közül párat nálunk is meg tudunk majd valósítani.
Összefoglalta: Nemes Zsuzsanna
Szeged, 2023. november 12.
