SCHÜTZ ANTAL
Maszdorf / Kistószeg / Novi Kozarci, Torontál megye, 1880. október 26. – Budapest, 1953. április 20.
Sváb kézműves-paraszti családban született. Szolgadiákként végezte tanulmányait a szegedi piarista gimnáziumban. Érettségi után belépett a piarista rendbe. A Pázmány Péter Tudományegyetemen tanult teológiát, majd pappá szentelték 1904-ben. Ezután tanított Szegeden, a Kalazantinumban, a budapesti piaristáknál. Emellett meghatározó hittankönyveket írt a középiskola 4 felső osztálya számára. Két doktorátussal is rendelkezett. 1916-ban a Pázmány Péter Tudományegyetemen a Hittudományi Kar dogmatika-professzora lett, egészen 1944-ig. Professzorsága alatt latin és magyar nyelvű dogmatikai tankönyvet készített. Emellett titkára, majd elnöke volt az Aquinói Szent Tamás Társaságnak. 1927-ben ő mondta a gyászbeszédet Prohászka Ottokár székesfehérvári temetésén, majd ő rendezte sajtó alá Prohászka Ottokár műveit. 1930-tól kezdve 6 éven át nyilvános világnézeti előadássorozatokat tartott az egyetemi katolikus ifjúsági egyesületek számára, amelyek nyomtatásban is megjelentek. Munkássága elismeréseként a Magyar Tudományos Akadémia levelező, 1938-ban pedig rendes tagjává választották. 1941-ben agyvérzés és bal oldali bénulás érte. Szeptembertől már taníthatott, és 1944-ig folytathatta régi tevékenységét. Betegsége idején írta meg az Életem című önéletrajzát (1942). 1944 novemberében Mosonmagyaróvárra, majd 1945 elején a tiroli Umhausenbe menekült. Októbertől Grazban élt unokatestvérénél, és csak 1946 márciusában tért haza. Ismét tanított a Kalazantinumban, többek között pedagógiát, eközben azonban további kisebb, 1948-tól pedig már nagyobb agyérgörcsök is felléptek nála. Élete utolsó 21 hónapját betegágyhoz kötve töltötte, teljes leépültségben. 1953-ban halt meg Budapesten, a Váci utcai piarista rendházban.
Szeri Richárd
